Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)
1962-03-17 / 75. szám, szombat
AZ IFJÚSÁGI ALKQTÖVERSENY NÉHÁNY TANULSÁGA A jó szervező munka — a siker alapja MÁRCIUSBAN FOLYNAK a járási Ifjúsági alkotóversenyek, amelyek fényt vetnek a népművészeti alkotás egyes ágainak helyzetére és problémáira. Ahhoz azonban, hogy mélyebb és sokrétűbb képet nyerjünk, nem elegendő csupán néhány órás műsort végighallgatni, mert ez csak töredéke annak, amit az egyes versenyágakban a legtehetségesebb és legkitartóbb fiatalok létre hoztak. Figyelemmel kell kísérni és meg kell vizsgálni a népművészeti alkotás fejlődését mégpedig hosszabb időre visszamenőleg s el kell gondolkodni afelett, miért van az, hogy a népművészeti alkotás egyes ágai egy helyben topbgnak, mások viszont szépen fejlődnek. Igen hasznos megismerni az ifjúsági alkotóversenyben résztvevő emberek, a népművészeti alkotás terén aktívan dolgozók nézetét éppúgy, mint azokét, akik irányító, szervező és vezető munkát végeznek. Ezért jó lesz, ha az ifjúsági alkotóverseny szlovákiai központi versenybizottsága tagjainak tapasztalatai szempontjából sorra vesszők az ifjúsági alkotóverseny néhány fontos problémáját és a népmvészeti alkotás jelenlegi helyzetét, valamint fejlődését. A vezetők szerepe [oggal mondhatjuk, hogy a népművészeti alkotás színvonala hazánkban egyre emelkedik, minőségileg évről évre javul, de ugyanakkor az igények ls fokozódnak az együttesek, körük és egyének munkájával, teljesítményével szemben. Ez azonban az ifjúsági alkotóverseny mostani hatodik évfolyamában olyan módon is megnyilvánul, hogy a járási versenyekre jelentkezett együttesek száma több esetben csökken azért, mert a kezdő együttesek, tekintettel a fokozott igényekre, nem mernek részt venni a versenyen. Tény az, a jóakarat és a lelkesedés még távolról sem elég ahhoz, hogy jó esztrádműsor, színielőadás stb. jöjjön létre. Az érdeklődőket segíteni kell, szakszerűen keli irányítani és képezni őket, megfelelő jó műsort kell számukra kiválasztani. A gyakorlat bizonyítja, ha valahová tapasztalt és készséges vezető kerül, ott hamarosan jó együttes alakul ki. Amikor például a Slovanská Lupča-i Biotikában Milan Cingel munkához fogott, hamarosan megalakult a Partizán-táncegyüttes, amely jó nevet szerzett magának. Hasonlóképp együttesek és körök alakulnak azok körül is, akik azelőtt a SCÜK-ban, vagy a LUCNICÁ-ban táncoltak. Ellenkező esetben viszont, ha az együttes vezetőjét máshová helyezik át, nem egy esetben szétesik, sőt felbomlik az egész együttes. Kevés a módszeres munka Annak ellenére, hogy szüntelenül emelkedik a népművészeti alkotás színvonala, még mindig |elentős hiány van az együttesek, körök és csoportok vezetőiben, s ezért nagyon fontos, hogy mindenütt figyelmet fordítsunk az ilyen vezetők előkészítésére és nevelésére. De nemcsak a vezetőkről van szó; nem eléggé fejlett a járási népművelési otthonok módszeres munkája sem, az együtteseknek és a versenyek résztvevőinek nem nyújtanak idejében hatékony és szakszerű segítséget, így azután ezek az együttesek-elvesztik kedvüket, s kishitűekké válnak. A közép szlovákiai kerületben az ifjúsági alkotóverseny EGY PÉLDÁS EGYÜTTES MUNKÁJÁRÓL Szocialista módon élni, szocialista módon dolgozni, ezt a jelszót tűzte maga elé a pieštany-i Tésztagyár tizennyolctagú ifjúsági együttese — az üzem egyik szocialista munkabrigádjának tagjai. Az üzem harminctagú tánccsoportja is ezzel a. célkitűzéssel alakult. A kezdeményező fiatalok munká jára sokan felfigyeltek. A közelmúltban a Központi Szakszervezeti Tanács vörös zászlóval tüntette kl a lelkes fiatalokat. Jozef Krátky, Bratislava ^ÄÉtwfi m % i § Esztrádműsoruk egyik jelenetét láthatjuk a képen. kerületi versenybizottsága felhívta a járásokat, hogy mihelyt valamelyik együttes jelentkezése befut a CSISZ járási bizottságára, azonnal küldjenek az együttesnek oktatót a járási művelődési házból, vagy küldjék ki a tanácsadó testület egyik tagját. Helytelenül járnak el azok a CSISZ járási bizottságok, amelyek csak arra törekszenek, hogy minél nagyobb legyen a versenyzők száma, s emellett igen keveset tesznek annak érdekében, hogy a népművészeti alkotás színvonala állandóan emelkedjék, s nem fordítanak figyelmet a lemaradó művészi ágakra és együttesekre. Ennek többek között az az oka, hogy nem ismerik a járásban levő helyzetet, s Így azután nem tudják céltudatosan irányítani a járási versenybizottság "munkáját. Ott, ahol áttekintésük van a járás különböző színjátszó együtteseinek munkájáról, műsoráról, mint például a senicai járásban, ott azt is tudják, hol és miben kell elsősorban segítséget nyújtaniotk. A jő együttműködés érdekében Az ifjúsági alkotóverseny idei évfolyamában megjavult a járási mű' velődési házak és a CSISZ járási bizottságainak együttműködése. Előfordulnak azonban panaszok a járási Szakszervezeti Tanácsra, amelynek képviselői az esetek többségében nem vettek részt a járási versenybizottságok munkájában. Prešovon például az ifjúsági alkotóverseny járási bizottsága gyümölcsöző együttműködést folytat a járási Szakszervezeti Tanáccsal, amely főként az esztrád-művészcs.oportok fejlesztéséről gondoskodik. Ezen a téren a szakszervezetek jó tapasztalatokkal rendelkeznek — hisz tavaly például a FSZM versenye folyamán Szlovákiában mintegy 650 agitációs csoport működött. Most, amikor az ifjúsági alkotóverseny az egyedüli ilyen rendezvény, a csoportok és együttesek száma kevesebb. Olyan hangok is hallatszanak, hogy a FSZM az agitációs csoportok versenyét jobban szervezte meg mint a CSISZ az alkotőversenyt. Az ifjúsági alkotóverseny szervezésében valóban van mit javítani. Kevés a jó szervező, s a tapasztalatok szerint a verseny gyenge szervezése mindig kedvezőtlenül hat & verseny minőségére és színvonalára. Igen fontos, hogy most az ifjúsági alkotóverseny járási rendezvényeinek időszakában ezt mindazok szem előtt tartsák, akiktől a verseny sikeres és zökkenőmentes lefolyása, a résztvevők igazságos értékelése függ. J. B. MAGYAR LÍRÁBÓL A CSEH ES Demény Ottó: Munkás Hétköznapokkal terhes égbolt födi be puhán életem. A nap, óriás piros bomba, fényében fürdik a szívem. Kartácsai bőrömbe vágják el nem múló jeleiket, Szele, mely végigsöpör rajtam, mint óriás membrán, zizeg. Boldog vagyok I Ki érthet engem? Talán, mert annyi bánat ért s miattuk nem voltam magányos. Míg pörpltek a lelkemért lehevertem e rét füvébe, megint új erőt gyűjteni Az élet más — zúgják fülembe nagy szavak megszállottai: Lásd, gépek ezre dübörög s rakéták vágják az eget I Mi köt így ez idilli tájhoz? Unom lelkes beszédüket. Nekem a gép csak gép marad, a boldogulás eszköze. Ha él, az én kezemtől él, ha ver, általam ver szíve. Általam, aki fénnyel élek, ha sárt tapodok, akkor is. Szívem hétköznapokkal terhes piros ég alatt álmodik. jindrich Prochdzka: XXX E nehéz Időkben' erősebb szeretet fűz minket minden tárgyhoz mint azelőtt bármikor. ^ Köztünk ezért most minden mozdul és csoportosul. Mintha a lét és pusztulás magnetikus sarkain éreznénk magunk. Kötetlenségünk kényelmes centrumából kiki mozdulni kényszerül s megállni a sarkok esyikén. Mert diluviális képzetű jövendő előtt zsebre dugott kézzel senki se várhat S meg kell hogy kérdezzük magunktól: Ki vagy? Ne csodálkozzanak hát urak ha nj'nden tettünk tritolként feszül. És puszta létezésünk tűzcsóvás kézben lángot olt. [Fordította: Monoszlóy M. Dezső) J Hosszú hallgatás után Svodin községben 1959-ben játszottak utoljára színdarabot. Annál örvendetesebb, hogy az Idén a Csemadok helyi szervezete és az alapfokú kilencéves iskola tanítói közös munkájából megszületett egy nagyon sikeres színelőadás. Pék László rendezésében színrevitték Lovicsek Béla: Baj van a szerelemmel című vígjátékát. A színelőadást közkívánatra megismételték. Mikula János, Svodin Mács a valóságnak megfelelően ábrázolni az emberek lelkivilágát, és a szövetkezeti gondolatot nem egyszerűsíti le primitív propagandává. Mondanivalójának kifejező példája Az alku című írásából vett Idézetünk: „Azt hitte, a tollvonás százados kötöttségektől szabadítja meg. Belép és minden rendbe jön. Pedig dehogy. Az a száztíz hektár, amivel tizennyolcan a szövetkezeti földet gyarapították, . szépen a többihez simult, az állatok is hamar megbarátkoztak, de az ember, Urbán Lajos, akinek szíve hat hektárért és néhány jószágért dobogott eddig — vajon belefér-e ezer hektár és a tömérdek jószág? Belefér. Csak nem egyszerre. Már néz előre — sok sejtéssel, még több reménnyel —, bár az örök, a hathektár, a fél emberöltő még elhomályosítja szemét. Felvázolja, nagyszerűen festi a szövetkezet jövőjét is — az idei évzáráskor csupa szem, csupa fül volt —, de azért még egyre sajog bévül, sajog a lélek még az új helyen •ls. Mondom neki, hogy már benn van, jól van, ne gondoljon többé vissza. Persze csak hunyorog és pusmogva szűri a foga közt: — Emberek vagyunkI" A Téli világ, mintha megelőzte volna a „Pipafüstben"-t. Persze az írói fejlődés nem mindig egyenes vonalú, ezt senki sem kívánhatja. A Pipafüstben Mács második kísérlete a jelen ábrázolására. Sikerültebb ugyan, mint első kötete, de a Téli világ Színvonalát nem éri el, és az író már részben érlelődő múltbeli téma feldolgozásához kezd, a Kamasz című kisregényhez. A Téli világ tanulsága szerint a Kamasz története legalább 2—3 évig formálódott az íróban. Néhány alakja még név szerint is megtalálható a Téli világ első elbeszéléseiben és számos motívumrokonság ls fellelhető. A Kamasz Mács legsikerültebb műve, ami nem véletlen. Egyrészt a téma érlelődése, másrészt a múltábrázolásban biztosabb Írás- és eszmekészség egybeesése, szükségszerűen juttatta el az írót munkásságának eddigi csúcsára. A regény legnagyobb értékét szerintünk két dolog summázza: az egyik az általában 'valószerűen megoldódott kamasz-lélektan, a másik a sablonmentes múltábrázolás. Mindkettőt a szerkezet segítségével, a cselekmény eszközszerűségének felhasználásával éri el. A kamasz-lélektan szép példája a Bálintot Fenyőhöz fűző viszony, a rajongás a mester iránt, ami a szülői ház könnyelmű elhagyásáig fajul. Ugyancsak jól jellemzi Mács a kamasz belső világát, amikor Bálintot megbünteti a kulák Forgács-gazda, és a fiú édesanyja buzgólkodva minél nagyobb büntetést javasol. Bálint nem érzi az aggódó édesanyát, hanem keservesen csalódik. Mint minden kamasz. BÁLINTÉKNAK az édesapa halála, a háború és a Horthy-rezslm minden szörnyűsége ellenére, egy ideig jól megy soruk. Dolgozik az édesanya, Bálint, a kisebbik fiú, és a „Kamasz" felteszi magában a kérdést: mindenkinek romlik a helyzete, hogy lehetséges, hogy mi jól, sőt egyre jobban élünk? A felelet hamar megjön. A rozsnyói tulajdonos kiteszi őket bérelt házukból, és a kulák Forgács kényére-kedvére kerülnek. Itt keresendő a regény tulajdonképj>eni eszmei mondanivalója. Hiába küzdesz, dolgozol, hiába ment ls egy ideig jól a sorod a kapitalizmusban, nem tartott sokáig. Mert a szegény, a nincstelen a kapitalizmusban sohasem lehet boldog, munkájával sohasem tudja megteremteni a gondtalan élet feltételeit. A szerkezetből, a cselekményből, a helyzetek beállításából így mond kritikát Mács a Horthyrendszer és általában a feudál-kapitalizmus felett. Kritikája művészi és élethű, mert a széppróza kifejező eszközeit nem keverte könnyed, de regényben művészietlen „napi-politikai" megoldásokkal. Kétségtelen, hogy a múltat könynyebb összetten, művészien ábrázolni, mint a jelent. De a jó, művészi múltábrázolás hasznosabb a jelen szempontjából, mint az elnagyolt és leegyszerűsített jelen-képek. Mács említett eszmei mondanivalója nagyon is a mának szól, és sokszor túlságosan elégedetlen ifjúságunk sokat tanulhat belőle. HA RÖVIDEN IS, meg kell emlékeznünk a Kamasz nyelvéről. Mács első köteteiben nem találkoztunk a népi nyelv olyan gazdag kincsesházával, mint a regényben. Erőtől és népies egyszerűségtől, szemlélettől duzzadó kifejezései mindenképp értéket jelentenek irodalmunkban. Könnyen öszszeállíthatunk egy szép, sokszínű, a mezei virágok pompájához hasonló illatozó csokrot belőlük: „A házak a töltéssel kanyarogtak, s szorosan egymás mellé feküdtek, mintha a két nagy sziklás hegyhát ölében félniük kellene valamitől... Elriogattam láb elől a gyet ekeket, seregestül jártak bámészkodni az udvarunkra, és a kerítéseket keresztül szökdelve rövldítgettem az út görbéjét... Mikor a Forgács gazda háza elé értünk, beleselkedtem az udvarba, azt a rozoga kis színt kereste a szemem, amely édesanyámat és testvéreimet ölelte füstölő pipája alá... Néhány lépéssel adább a Verebes Lajos lábadozó feleségére és leányára kapódott a figyelmem". Ha lehetne szabályt alkotni az íről fejlődésből, akkor Mács József esetében örvendetes fejlődésnek kellene következnie. Két felemás értékű riportszerű kötet mellett, — amelyekben nem tudta megragadni a jelent — két jól sikerült múltábrázolással lépett olvasóközönségünk elé. Most a hasonló színvonalú „ma" várható -az író kétségtelenül egyre tökéletesedő modern technikával felszerelt műhelyéből Recepteket azonban senkinek sincs joga adni, mert a tollforgatónak csak egy orvossága van: tökéletes műhely és kiváló nyersanyag. A kritika egyiket sem biztosíthatja, csak az elkészült mű kapcsán tehet néhány megjegyzést. IRODALMI ÉRTÉKEINK józan becslésével a Kamaszt ,a csehszlovákiai magyar széppróza első vonalába kell helyeznünk. Egyébként nem korszakalkotó mű, de nem is azzal a céllal íródott. A mi méreteink lehetetlenné teszik akár a szlovák, akár az egyetemes magyar irodalomhoz való hasonlítást. Aki ilyesmivel próbálkozik — sértődés ne essék —, nevetségessé teszi magát, és legjobb esetben csendes Don Quijote-nak tűnik. Kicsinységünk azonban nem szégyen és nem leplezni való. Se nem ok a siránkozásra és a túlzott szerénységre. Szembe kell néznünk avval a ténnyel, hogy irodalmunk ma már elér „a középszerűségen túiiság" fokára. Hány írónk van és hány irodalmi lapunk? Nem sokkal nehezebb-e tájékozódási lehetőségünk, mint bármely más irodalomé, hiszen először saját hagyományainkat és értékeinket kell felmérni. Nem! Nem vagyunk gyökértelenek! Petőfi éppúgy örökségünk, mint Forbáth Imre, de ami 1948 óta megindult nálunk, az valami egészen más, mint minden eddigi! Irógenerációnk túlnyomó többsége fiatal, és az új valóság talaján áll, alig másfél évtized hagyományával. A CSEHSZLOVÁKIAI magyar irodalom középszerűsége éppen az összehasonlítás során veszti el középszerűségét. És az összehasonlítás csakis ilyen szempont szerint történhet. Tanulni tanulhatunk hazát Ismerni és együtt építeni szlovák és cseh írótársainktól, barátságot, közös hagyományt, nyelvet, hidat építeni magyarországi barátainktól, de meg kell tanulnunk értékelni kicsinymagunkat is, mert a mi kicsinységünk nagy érték számunkra. És ennek a nagy értéknek jelentős építőköve Mács József még igen-igen sokat ígérő, rokonszenves művészete. KÄFER ISTVÁN A Nitrai Pedagógiai Intézetben a könyvhónap keretében kiállítást rendezett a CSISZ-szervezet. A könyvkiállítás nagy érdeklődésnek örvend. Képünkön: Szabó Gizella könyvet választ. (Molnár J. felvétele) KULTURÁLIS HÍREK • Lengyelországban március második felében tartják a zeneszerzők második nemzetközi versenyét. E versenyre eddig 11 országból 30 zenemű érkezett. A nemzetközi bíráló bizottság által a legjobbnak ítélt művet előadják H. Wieniawski halálának 82. évfordulóján rendezett ünnepélyes záróhangversenyen. * « « B Firakovské KováCiban felépült az új emeletes kultúrház. Az új kultúrház építői a Csemadok kalinovói he-; lyi szervezetének kultúregyüttese köszöntötte. (T. J.) • • • • A Csemadok strážne! helyi szervezete és a CSISZ helyi szervezete előadta a Virágzik a hárs című színművet. A darab elsősorban Popovics Erzsébet és Erdélyi László jó játékának köszönhető. (H. A) 1962. március 15. ÚJ SZÖ 7 *)