Új Szó, 1962. március (15. évfolyam, 59-89.szám)

1962-03-16 / 74. szám, péntek

Levél Moszkvából Emlékezés a harcos időkre A „Munkás" megjelenésének 55-tk évfordulójára egy nem várt levelet, őszinte és kedves hangú megemlékezést kapott az Oj Szó szerkesztősége Moszkvából. A levél írója Mácza János elvtárs, a Munkás egykori felelős szerkesztője, most pedig a Moszkvai Állami Egyetem tanára. Mácza elvtárs levelét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük. m *ra g IMIWIdSw 8 horo.it j C^

3

8**

80^^'^' »ABTJA«AH /A H

L ÍHTEBHACIOMÁLE SZEKCIÓJA/ NAPILAPJA »"'<

H*H«1 etsuGUmk! Dologra, munkások! tjzzel a felhívással jelent meg 55 Ľ évvel ezelőtt — 1907. március Í6-án — a Kassai Munkás, a Szociáldemokrata Párt hivatalos hetilapja. Az első magyar nyelvű szociáldemokrata lapok közé tartozott, amely az 1905-ös forradalom hatására a munkásosztály történelmi küldetését és a dolgozók testvéri összefogásának, szervezkedésének szükségességét hirdette. A Kassa városában és széles környékén mind nagyobb mértékben kibontakozó munkásmozgalom hívta életre a lapot, mely mint a Szociáldemokrata Párt szószólója állt ennek a mozgalomnak az élére. Elévülhetetlen érdeme, hogy nem süllyedt az opportunizmus és revizionizmus posványába, amelybe az akkori szociáldemokrácia jobboldali vezetése jutott. Megőrizte munkáslap jellegét, aminek az volt az ára, hogy hét évi megjelenése után az uralkodó burzsoázia 1914-ben, mindjárt az első világháború kezdetén betiltotta. A háború után a Csehszlovák Köztársaság létrejöttével 1918 végén újra megjelenhetett, de csak öt hónapig, miután a csehszlovák burzsoázia elnyomó államszervei újra betiltották. A

Magyar- és Szlovák Tanácsköztársaság fennállásának rövid ideje alatt naponta megjelent a Kassai Munkás. A Tanácsköztársaság bukásával rövid időre megszűnt, hogy azután először mint a Szociáldemokrata Párt marxista baloldalának orgánuma, majd Csehszlovákia Kommunista Pártr ja megalakulása után, már nem mint Kassai Munkás, hanem mint a CSKP magyar nyelvű lapja, Munkás néven jelenjen meg. A Kassai Munkásnak felejthetetlen érdemei vannak a kommunista párt megalakításáért vívott harcban. Köztársaságunkban az első lap volt, amely hasábjain nyilvánosságra hozta a Kommunista Internacionálé történelmi jelentőségű 21 pontját, amelynek elfogadása feltétele volt a CSKP felvételének a Kommunista Internacíonáléba. Még felejthetetlenebbek az érdemel azokban az időkben, amikor mint a CSKP lapja, Szlovákia magyar dolgozóit a cseh és szlovák dolgozókkal való egységes osztályharcra mozgósította. Annak felismerésére nevelte őket, hogy nemcsak a cseh és szlovák burzsoázia, hanem a magyar burzsoázia is osztályellensége, igazi testvére és harcos társa pedig a cseh és szlovák proletariátus, amellyel együtt kell küzdenie a cseh a szlovák és a magyar burzsoázia kizsákmányolása és elnyomása ellen. így nevelte proletár nemzetköziségre és ezzel egyúttal a cseh és szlovák dolgozók iránti testvéri harcos szolidaritásra, p üszkén vallotta magát a CSKP ** harcos szószólójának. A proletár tömegek körében végzett agitációs és propaganda munkájával kiérdemelte a kommunista sajtót megillető elismerést. Ha nem is jelent meg még megközelítőleg sem olyan példányszámban, mint a ma megjelenő pártsajtó, mégis, hatalmas befolyása volt a szlovákiai magyar dolgozók körében. Ezért nemcsak mozgósította a magyar dolgozókat emberi jogaik kiharcolására, hanem küzdelmük élére állva szervezte a harcot nemcsak a mindennapi gazdasági követelések, hanem a távolabbi cél: a párt által kitűzött politikai célok megvalósításáért is. Minden tehetségét latbavetve, példamutató szenvedéllyel, bátorsággal a párt ügyéért élő lelkesedéssel és eszmei tisztánlátásával szolgálta a pártot és a dolgozó népet. Ezért lehetett a proletariátus számára valóban hatalmas, de a burzsoázia számára félelmetes fegyver. A proletariátus tömegeiben tudatosította az osztályharc alapelvét, azt, hogy a munkásosztály igazi, lenini párt nélkül nem vívhat eredményes harcot a hatalom megszerzéséért. Elmélyítette annak felismerését-, hogy a munkásosztály csak a kommunista párt vezetésével szállhat síkra jogai kiharcolásáért, mert ez az egyedüli párt, amely önzetlenül a munkásosztály és az egész dolgozó nép érdekeit szolgálja. Az egyedüli párt, amely világosan kinyilatkoztatja programjában nagy célkitűzését, a munkásosztály nagy történelmi feíadatát: a tőkésrend megdöntését, a politikai hatalom megszerzését, a proletárdiktatúra megvalósítását és a szocializmus felépítését. M

int Csehszlovákia Kommunista Pártjának sajtója eme* világos célok megvalósításáért szólította harcba a cseh és szlovák munkásosztály, valamint falusi szegénység oldalán a szlovákiai magyar dolgozókat. Nem kis érdeme volt abban, hogy segített a pártnak a többi pártlapokkal egyetemben egybekovácsolni a cseh, szlovák, német és a magyar dolgozók harci egységét. Agitációs és propaganda-Írásaival nagy segítséget nyújtott a pártnak abban, hogy Szlovákia magyar- proletariátusa a kommunista pártot harcában vezetőjének ismerte el. Meggyőző írásaival segített abban is, hogy a párt eszméit, forradalmi célkitűzéseit a proletariátus magáévá tette, miután összhangban állottak a proletariátus szükségleteivel és vágyaival. A Munkás a marxi-lenini eszme tisztaságáért folytatott harcban megállotta a helyét. Könyörtelen harcot folytatott a pártban az akkor még meglevő szociáldemokrata csökevények és befolyások ellen és ezzel egyidőben a párt bolsevizálásáért. A marxi-lenini tanok tisztaságáért folytatott küzdelmével segített olyan forradalmi párt kiépítésében, amely már negyedévszázados fennállása után a hatalom meghódításával győzelemre vitte Csehszlovákia dolgozó" népét. Másfél évtizeden át volt a CSKP harcos orgánuma és Szlovákia magyar dolgozóinak hűséges társa Az akkoriban kialakult új politikai helyzet — a fasizmus ellen kialakult népfrontmozgalom — tette szükségessé, hogy átadja helyét a népfront lapjának, a Magyar Napnak, amely folytatta a harcot a népi erőknek a fasizmus feletti győzelméért, a Szovjetunióval létrejött szövetség elmélyítéséért az örök időkre szóló barátság jegyében. M

a, a Kassai Munkás — későbbi Munkás — elindulásának ötvenötödik évfordulóján, amikor visszatekintünk megtett forradalmi útjára, el kell ismernünk, hogy bátor hangja, harcos fellépése és következetes elvhűsége példaadó a mai pártsajtó számára is. Forradalmi hagyományai mérhetetlenül tanulságosak a jelenlegi munkánk szempontjából, amikor a magas fokú eszmeiesség, pártosság és elviesség szellemében szolgáljuk pártunk nagy harcát a béke és a fejlett szocialista társadalom építése győzelméért. DÉNES FERENC Kedves elvtársak! Ötvenöt évvel ezelőtt Jelent meg ö Munkás, amely a kassai és a kelet-szlovákiai, majd egész Szlovákia magyar dolgozóinak harcos pártlapja volt. Ötvenöt év nem nagy idő. Ám milyen nagy történelmi események zajlottak le azóta, hogy a volt Osztrák-Magyar-Monarchia egykori peremterületein megszületett a szocialista munkásmozgalom. Lapunk (engedjék meg, hogy a miénknek valljam) ez alatt az 55 év alatt mint egyszerű sorkatona, agitátor és népművelő szerény szerepével szintén kivette részét a nagy átalakulásokból. Sajnos, néhány elvtárs kivételével, nem tudom, ki maradt életben a régi gárdából és áll ma ís a vártán a harc mezején. Ám az Oj Sző útján jelképesen is szeretnék velük kezet szorítani, jó egészséget és sok sikert kívánni nekik a szocialista Csehszlovákia boldog életének építésében. Számomra kettős ez a jubileum. Negyven évvel ezelőtt, 1922-ben a Munkás felelős szerkesztője lettem. A lap megjelenésének egyik legjelentősebb időszakában, 1920 januárjától 1922 májusáig dolgoztam a szerkesztőségbén. Lapunk ekkor vált napilappá és a kommunista párt sajtószervévé. Gyönyörű idők voltak ezek, melyeknek éles, céltudatos kommunista harcunk adott tartalmat. A megfeszített munka tanulás ideje is volt egyben. Nemcsak a legfiatalabb nemzedék tanult, hanem a munkásmozgalom idősebb, tapasztalt harcosai is, akiknek a proletárforradalomról, a szocializmusról szóló lenini tanítás szemszögéből felül kellett vizsgálniuk nézeteiket, régi harci módszereiket, melyeket a szociáldemokrata pártból hoztak magukkal. Lapünk tanult s ugyanakkor igyekezett olvasóit is megtanítani arra az újra, amit Nagy Októberi Forradalom eredményezett. Nem hallgathatom el, hogy nemcsak szép, hanem nagyon nehéz idők jártak akkor, de hisz éppen ezért voltak szépek, mert megtanultuk a nehézségek leküzdését. Ma is emlékszem 1920 januárjának" arra a napjára, amikor a laphoz kerültem. Már kommunistaként léptem be a szerkesztőségbe. Eleinte kevesen voltunk, maroknyi kommunista szervezett csoport a városban. A csoport első feladata a „szocialista marxista baloldal" (így nevezték akkor még illegális kommunista csoportot és a szimpatizánsokat) befolyásának erősítése és terjesztése volt általában a munkásmozgalomban és nálunk, a szerkesztőségben ís. Eleinte többnyire „saját szakállunkra" tevékenykedtünk. Prágával csak egy év múlva vettük fel a hivatalos kapcsolatot, bár addig is „nem hivatalos" kapcsolatot tartottunk fenn és gyakran tanácskoztunk. Kapcsolatunkat Prágával 1921 elején erősítettük meg hivatalosan, miután küldöttségünk Šmeral elvtárssal tárgyalt. A küldöttség tagjai voltak: Surányi Lajos, az akkori Kassal Munkás felelős szerkesztője, Taussig Hermán az akkor Košicén élő cseh kommunista képviselő, még egy elvtárs, akinek a nevére már nem emlékszem, és én. Közeledett az az idő, amikor végleg kialakult Csehszlovákia Kommunista Pártjának legális szervezete. Addig azonban eléggé válságos volt a helyzet. Résen kellett lennünk a hatalmi szervekkel szemben, s az öreg szociáldemokraták és a szakszervezeti funkcionáriusok sem adták be egyszerre a derekukat. A lap főszerkesztője, Surányi Lajos tapasztalt szociáldemokrata vezető volt, aki erősen ragaszkodott a hagyományokhoz. (Csak a legalizálás után lépett be a kommunista pártba.) Lapunk állandó munkatársa volt Kendi ügyvéd, kimondott jobboldali szocialista. Eleinte nehéz helyzetben voltam én, a munkásmozgalomban tapasztalatlan fiatal komrtiunista, aki még az irodalmi „baloldaliság" hatása alatt álltam. A munkás elvtársak segítsége nélkül nem tudtam volna végrehajtani feladataimat. Ma is emlékszem egy válságos pillanatra. 1920 tavaszán történt, amikor újságunk napilap lett. Bővíteni kellett a szerkesztőség állományát. Bizonyára Kendi sugallatára, Surányi teljes egyetértésével Göndör Ferenc ismert bécsi szociáldemokrata újságíróval javasolták bővíteni a szerkesztők létszámát, ízig-vérig jobboldali szociáldemokráta volt, nyílt ellensége a kommunizmusnak és a kommunistáknak.' Az idősebbek bizonyára emlékeznek még a budapesti Népszavában 1919-ben írt ellenséges hangú cikkeire. Göndör, a tapasztalt népámító, tudott harcos hangú cikkeket írni. Göndör felvételét a szerkesztőségbe a Szociáldemokrata Párt régi košicei vezetőségének tagjai, Molnár, Milder és mások is támogatták, akiknek nevét már elfelejtettem. Én személyesen ismertem Göndört (1919-ben összetűztem vele) és határozottan elleneztem a felvételét. Kommunista csoportunk támogatására számítottam. E csoporthoz tartozott: Seiden A. elvtárs, aki később a košicei pártszervezet titkára lett, Goldhammer (Kassai) Géza, volt oroszországi hadifogoly, Mizsik József vasmunkás, Szilágyi szabómunkás, Horkai Endre vasmunkás, aki orosz hadifogságból tért haza, Schalkház egyik munkása (a nevét szintén elfelejtettem), aki kezdetben gyülekező helyről gondoskodott számunkra, továbbá több elvtárs, akiknek nevére negyven év múltán már nem emlékszem. Mivel nem támogattak, intel-j lektuális szűkkeblűségemben: kijelentettem, hogy Göndörrel nem óhajtok együttműködni és Prágába mentem, ahelyett, hogy harcba szálltam volna Surányival és Kendivei. Szóval megfutamodtam a harc mezejéről.Prágában a Hybern utcai Népházban éltem, sétáltam a városban, és persze üres gyomorral gyönyörködtem a város szépségeiben. Szerencsére csak' két hétig élvezhettem Prága építő-, művészeti remekeit. Nemsokára levelet kaptam az elvtársaktól: Göndör elhagyta Košicét, újjáalakul a szerkesztőség. Én már az átszervezett szerkesztőségbe kerültem vissza. Su-: rányi megmaradt felelős szerkesztőnek, a többi négy harcos szerkesztő: Hay László, Fried Jenő, Jász Dezső és jómagam, mind kommunisták voltunk. Szégyenlem, nélkülem aratták ezt a fényes győzelmet. A Munkás (akkor még Kassai Mun-i kás) kommunista lap lett, (bár hi-i vatalosan nem tartották annak)< 1920. május 1-én vörösbetűs címfel-; irattal, magyar, szlovák és német nyel-, vű „Világ proletárjai egyesüljetek 1" jelszóval jelent meg. Mindezt marok-! nyi kommunista csoport elvszerű küzdelme, kitartó törekvése eredményezte. Számomra nagyszerű és megrázó lecke volt ez a győzelem: Igen, ilyen keményen és bolsevik szívóssággal kell érvényesítenünk pártunk irányvo-; nalátl Sajnos, keveset tudok szerkesztőtársaimról. Nem tudom, mi történt Fried Jenővel. Hay (már valódi ne-, vén) és Jász élnek és egészségesek, fontos tisztségeket töltenek be, s azt hiszem jóérzéssel gondolnak vissza a Munkás szerkesztőségében töltött évekre és munkájukra. Sokat írtak a lapba Seiden és Goldhammer elvtársak (mindkettő meghalt), Gyetvay, János és mások. A szerkesztőségben és a pártmunkában főként kulturális népművelő propagandával foglalkoztam, sokat írtam és fordítottam, (minden nap le kellett adni egy tárcát), szerveztem a gyermekek körében végzett ún. „proletkultos" munkát (pionírmunkát). Lapunk 1922 májusában anyagi okok miatt újra hetilappá alakult át. Május elsején búcsúzásul nagy ünne-: pélyt rendeztünk a košicei sportpá-: lyán. A műsort színjátszók, szavalő-i kórus, dalárda és a sportolók szerep-; lése töltötte ki. Több száz ífjúmun-: kás vett részt az ünnepségen. A kulturális propagandamunkában nagy részt vállalt Goldhammer (Kassai) Géza, a Szántó-házaspár (Hidas Antal és Szántó Judit), a feleségem (Máczáné Stasz Berta), aki rendszeresen szavalt a modern költők műveiből. Kulturális propagandánk nemcsak Košir cére terjedt ki. Gyakran utaztam Ungvárra, Munkácsra, Prešovra és Krompachyba. A komintern kongresszusain részt vett küldötteink (Seiden, Seidler) révén, Stockholmon keresztül, hozzájutottunk a szovjet irodalomhoz. Igen sokat fordítottam Majakovszkij, Gorkij és mások műveiből, tájékoztattam a Szovjet-Oroszország életéről. Fried Jenővel cseh költők és írók: Jaroslav Seifert, S. K. Neumann, Josef Hora, Karel Capek műveit fordítottuk magyarra. Capek A rovarok életéből (Ze života hmyzu) című színdarabját az én fordításomban mutatta be a košicei színház. Természetesen, több mint negyven év alatt, sok minden elmosódott az emlékezetemben. Különösen az bánt, hogy sok jó elvtársam nevét elfelejtettem. Ám életem végéig drága- emlékként fogom őrizni mindazt, ami a Munkáshoz, Košice városához és lakóihoz, az akkori idők harcos §letéhez fűz. MÁCZA JÁNCiS a Munkás egykori szerkesztője. Akik a MUNKÁS-* terjesztették Ilkó Júlia jy elet-Szlovákia munkásmozgalmának központjában 55. évvel ezelőtt jelent meg a munkásság harcos szócsöve a „Kassai Munkás". Az évfordulón megemlékezünk azokról, akik évtizedeken keresztül a legmostohább körülmények között is kitartottak a munkásosztály harcos sajtója mellett, terjesztették, előfizetőket toboroztak, s mindent megtettek, hogy gyarapítsák az olvasók táborát. Ilkó Júlia, munkásnő, pártunk régi tagja, naponta 200—300 újságot hordott szét az előfizetőknek. — Nem azért csináltam, hogy ezért írjanak rólam. Mégis jólesik, hogy eljöttek hozzám... — A munkásember igazáért csak a kommunista újságok harcoltak. A dolgozók, a parasztok és értelmiséglek sajátjuknak életük tartó zékának tekintették a mi újságunkat. A műhelyekben, munkahelyeken, irodákban és a falvakban egyszerű emberek százai terjesztették a lapot és mint levelezők írtak a bér- és munkaviszonyokról, a nyomorról és ennek megszüntetéséért folytatott harcról. Mondhatom, hogy a város délkeleti részén az akkori munkáslakótelepeken az előfizetők a nyomor, a munkanélküliség ellenére sem mondták le az újságot, legfeljebb az előfizetési díj kifizetésével várni kellett. Az előfizetők tábora, a munkanélküliség és a legnagyobb nyomor idején ís állandóan emelkedett. Ilkó elvtársnő úgy emlékszik mindenre, mintha csak ma történt volna. — A Féja Dávid utcában volt a Globus-nyomda, itt nyomták a „Munkást". A hatóságok, hogy megnehezítsék és költségesebbé tegyék az újság megjelenését, akkor végezték el a cenzúrázást, amikor az már ki volt nyomva. Sokszor már nem lehetett második kiadást nyomni. De a lapot el kellett juttatni mindazokhoz, akik várták. A lapterjesztők a nyomdászok segítségével a hatóság orra előtt vitték kl az újságokat és a többi pártkiadványokat. A rendőrség hajtóvadászatot rendezett a terjesztők ellen, keresték az elkobzott újságokat. A munkások ébersége megakadályozta a rendőrkopók munkáját. Jól elrejtették saját újságukat, kézről kézre, házról házra adták. A Munkás, pártunk magyar nyelvű lapja, a Rudé Právo, a Pravda chudoby mellett méltóan teljesítette küldetést az elnyomók elleni harcban. Meghitt családi otthonában beszélgetünk Homza Júlia elvtársnővel. Jól emlékszik még azokra az időkre, amikor megalakult a CSKP. Férjével együtt az alapítók közé tartozik. Takarítónő volt, a férje műszerész. Naponta több mint négy kilométeres utat tett meg, hogy eljuttassa a párt szavát a dolgozókhoz. 150 újságot terjesztett és hordott szét az előfizetőknek. Az elmúlt eseményeket felidézve így beszél. — Korán reggel és késő este végeztem a takarítást. Három gyermekem segített az újság kihordásában. A műhelyekben és a proletár családoknál szívesen fogadtak bennünket, s a gyermekeket sok helyen megvendégelték. A fiatal nemzedék nehezen tudja elképzelni az akkori idők harcát, pedig minden azért történt, hogy ők boldog élvezői legyenek mindannak, amiért még a múltban súlyos harcot kellett vívnunk. A mi harcos életünknek ls megvolt a szép oldala. Esténként, ünnepnapokon, mint egy nagy család összefőttünk a Munkásotthonban. A fiatalok kulturális műsorral Homza Júlia szórakoztattak, táncoltak, jártunk közös kirándulásokra is. Szórakozásunkat egybekapcsoltuk a mindennapi életünkért vívott harccal. Amint együtt ülünk az új városnegyed egyik berendezett kétszobás lakásában, az jár az eszemben, vajon Homza néni miként látja azt a fejlődést, amely végbe megy hazákban. Mintha csak gondolatolvasó lenne^ előveszi az Oj Szót. — Megszoktam az olvasást, nem tudok • nélküle lenni. Jóleső érzés arról olvasni, hogy mennyivel könnyebb ma az élet, megbecsülik a dolgozókat. Csak azt sajnálom, hogy öreg vagyok, de boldog, hogy megéltem és gyerekeimmel együtt élvezem mindazt, amit a munkásosztály hatalma teremtett. M-. S. ÜJ SZÖ 4 * 1882 március 18.