Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-11 / 41. szám, vasárnap

Komplexbrigádok a takarmány termelésére A MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEK műszaki-szervezési terveiben szem előtt kell tartanunk azt, hogy a mezőgazdasági munka jellege fokozatosan elérje az ipari munka jellegét. Tudjuk, hogy hazánkban 1970-re valósul ez meg, de a termelés egyes szakaszain már most lehetőség nyílik a komplex gépesítésre. Erre mutatnak rá a rovinkai szövetkezetesek is, a Zemédélské noviny „Százezrek iskolája" című ankétjának bevezetőjében. Hozzájuk hasonlóan mi is jó eredményekkel dicsekedhetünk a takarmányfélék mesterséges szárítása terén. E munkát komplexbrigádok végezték. Veľké Ülany-i állami gazdaságunkban két csoporttal — mindegyik hét traktorosból és 5 segítőből áll — 1961-ben 6Ü0 hektárról takarítottuk be az évelő takarmányféléket. Az egész területet fűvágó géppel kaszáltuk le, a virágzás előtt. Először a lóherét, a lucernát és a cirokot kaszáltuk, végül peoig a herefű-keverékeket. S0p-30ü-as szénahúzó-forgató géppel kétszer megforgattuk a földeken a takarmányokat. A második forgatást és a széna összehúzását kora reggel és este végeztük. KPN-160-as szénagyűjtő-rakodó- és kazalrakő gépekkel kazlakba raktuk a takarmányt és a kazlakat hidraulikus szállítószalaggal traktoron közvetlenül ez asztaghoz hordtuk. A 600 hektárnyi takarmányból 280 hektáron új technológiával, mesterséges szárítással végeztük a betakarítást. Két kazlat meleg levegővel, a többit hideggel szárítottunk ki. A szárításhoz szabad és fedett térségeket használhatunk fel. A kazlak helyén például 60—70 cm mély csatornát vájtunk, amely a kazal végétől körülbelül másfél méterre végződött és rostéllyal fedtük be. Egy másik módszer szerint a levegővel való szárításhoz háromszögű csatornát készítettünk, amelyből merőlegesen meghosszabbítható szellőzők emelkedtek ki, így „tárnák" keletkeztek a szárító levegő áramlására. Meg kell jegyeznünk, hogy nem tapasztaltunk különbséget a széna minőségében, az első vagy a másik szárítási módszernél. SAJÄT ÉS BIZONYARA MÁSOK tapasztalatai is azt mutatják, hogy a rostélyon történő szárításnál a legmegfelelőbb 35—40 százalékban nec}ves takarmányt alkalmazni. Ha a takarmány' nedvességtartalma 30 százalékra csökken, az a veszély fenyeget, hogy a levelek leperegnek, ha pedig a nedvesség meghaladja a 40 százalékot, a szárítás ideje hosszabbá válik. A 35—40 százalékos nedvességet tapintással állapítottuk meg — a takarmány levelei ilyenkor száraz tapintásúak. Ilyen nedvességű takarmányt hordtunk a rostélyokra. Először két és fél méter magasságban halmoztuk fel és amikor a takarmány kiszáradt, további rétegeket raktunk rá, egészen 4 méter magasságig. A szárítás idejét a levegő nedvessége és hőfoka dönti el. A munka kezdetén száraz éjszakákon a szellőztető készülék éjjel is működhet. Ha a széna már csak 25 százalékban nedves, éjjel a szellőztetőt nem használjuk — éppúgy, mint kedvezőtlen időjárás esetén sem. Megfigyeléseink alapján azt mondhatjuk, hogy az első napon a takarmány nedvességét 40 százalékról 32re csökkenthetjük, de csak igen kedvező időjárás esetén. A következő napon a nedvességtartalom 24 százalékra csökken. Megjegyzendő, hogy éjszaka vagy rossz idő esetén is a szellőztető készülékeket legalább egy kis időre be kell kapcsolni akkor, ha a takarmány befűl. Az idén már olyan készülékeket gyártanak, amelyek önműködően bekapcsolódnak a levegő nedvessége és a takarmány hőfoka szerint. A takarmány szárításánál a levegőnek a kazlakba való hajtására mindent felhasználtunk, ami csak kéznél volt: tengely-ventillátort, de fúvócsövet és szénafúvót is. A fúvócső és a szénafúvó nyomása azonban csekély, úgyhogy megfelelőbb a tengely-ventillátor. Kedvezőtlen időjárás esetén megfelelőbb előre melegített levegőt használni. Ez ugyan a szárítást 30—35 százalékkal megdrágítja (a felhasznált hőenergia-forrás szerint, de a munka gyorsan megy. A KOMPLEX GÉPESÍTÉS a takarmány betakarításánál az egy mázsa szénára eső költséget 28,50 koronára csökkentette. Ez 35 százalékkal kevesebb, mint a hagyományos módszerrel történő betakarításnál. 1960-ban nálunk egy mázsa költsége 43,50 korona Volt. A munkatermelékenység tavaly 100 százalékai emelkedett 1960hoz viszonyítva. A régi módszer alkalmazásánál 54 órára volt szükség, egy hektár betakarítására, tavaly pedig már csak 25 órára. Emellett a munka igen gyorsan haladt, ami csökkentette a tápanyag-veszteséget is. Becslésünk szerint a takarmány betakarításának régi módszerénél a tápanyag-veszteség 35—50 százalék között mozog. A takarmány hideg vagy meleg levegővel való szárítása ugyan az egy mázsára eső költséget. 3,20, sőt 4,70 koronával növeli, de a hagyományos szénakaszáláshoz viszonyítva óriási a különbség a betakarítás gyorsaságában és a széna minőségében. • A hagyományos módszerrel betakarított lucerna például 6,5—8,3 százalék emészthető fehérjét tartalmazott, tehát átlagban 7,4 százalékot. Egy kg szénában 12 mg karotin volt. • Az új technológiával szárított lucerna 10,28—12,47 % emészthető fehérjét, átlagban 11,2 százalék emészthető fehérjét tartalmazott és 1 kg szénában 25,6 mg karotin volt. A megállapított legnagyobb karotintartalom 60 mg-ot tett ki. • A régi módszerrel 1 hektárról 407 kg emészthető fehérjét takarítottunk be, a haladó módszerrel azonban 616 kg-ot is! Ez hektáronként felével több tápanyagot jelent! • A takarmány mesterséges szárításának jelentőségét elsősorban az egy hektárra eső lényegesen nagyobb emészthető fehérje termelésében látjuk. • Ha az egy kilogrammra eső költségeket a nyert fehérjéknél kiszámítjuk, azt látjuk, hogy a régi módszernél (amikor a két összehasonlított évben hektáronként 55 mázsa szénaterinést értünk el) egy kg emészthető fehérje 5,74 koronába kerül, az 6j technológiával szárított takarmány fehérje tartalmának kg-ja pedig csak 2,54 korona. Ez egyben azt bizonyltja, hogy az új technológia, a munkák komplex gépesítése rohamosan csökkenti a termelési költségeket ís. 1982-BEN lényegesen nagyobb mértékben alkalmazzuk az igen jól bevált mesterséges szárítást. A betakarítás technológiájában újdonságként prést alkalmazunk, amely azokon a területeken, ahol a takarmányt mesterségesen szártíjuk, meggyorsítja a takarmány hervadását, és Így javltja a széna minőségét. Annál a takarmánynál, amelynél kaszálás után takarmányprést használunk, a mezőn történő szárítás ideje csaknem felére csökken. A takarmányok 20—30 százalékánál, amelyet az idén nem tudunk mesterségesen megszárítani, a betakarítási technológiából ki kell hagynunk a takarmányprést, mert boglyákban vagy földön a tápanyag a takarmánybői kilúgozódna és a levelek leperegnének. Igen fontos kérdés, a traktorosokat és valamennyi dolgozót anyagilag érdekeltté tenni a takarmány mennyiségében és minőségében. A költségek és hozamok tervét több szakaszra osztjuk fel az egyes parcellák és növények szerint, hogy a feladatok teljesítését állandóan ellenőrizhessük. A komplex brigádok tervének szerves része az egyes műveletek agrotechnikai határideje is. A prémiumokat a fő dologra fordítjuk: jó minőségű szénából nagy mennyiségű tápanyag elérésére. BERNARD KURUC, a Vefké Olany-i Állami Gazdaság agrotechnikusa. k u 1 r ú r ix .'.' Balra AZ NDK-ban ezzel a címmel jelent meg az Eulenspiegel kiadóvállalat gondozásában egy vékony, de tartalmas kötet a hatvanéves Leo Haas jellegzetes, szatírás rajzaival. A csehszlovákiai Opavában született Haas már egész fiatalon szembefor-. dult a szokványos akadémiai ábrázolásmóddal, és ötleteit a maga sajátos módján vetette papírra. — Később a munkás-sajtó illusztrátora lett. Rajzai a szociális nyomort tükrözték és proletár osztályharcra buzdítottak, ami persze nem volt Ínyére a polgári kormánynak. — Csak természetes, hogy a fasiszta megszállás első napjaiban a Gestapo karmai közé került, hiszen fasisztaellenes, a munkássajtót szolgáló cseh, sőt zsidó is volt. A terezinl gettóban Haas a többi itt fogva tartott művészhez hasonlóan titokban megörökítette rajzain ezt az embernyomorító poklot. A leleplező papírlapokat cseh csendőrök csempészték kl Prágába, onnan szerte a világba. — A dühében tomboló Gestapo csak ezért pem végzett röviden Haas-szal, mert még célja volt vele. A különGyermekek a terezini „paradicsomban"Hiroshimai szemtanú böző haláltáborokban propaganda, — pénz- és bélyeghamisításra szolgáló rajzokat kellett készítenie. A pofonok és a halálos fenyegetések ellenére is lehetőleg szabotált, és csak a felszabadító csapatok megjelenésének köszönhette életét. A felszabadulás óta újból a munkássajtóban jelentek meg érzelmet és politikai hitvallását tolmácsoló rajzai. Néhány éve az NDK-ban é> Az Eulenspiegel című szatirikus újságnál és a televíziónál működik. Szlporkázóan szellemes, fullánkos grafikái a bonni politikát veszik célba, s a reakciós Nyugat és minden fasiszta, gyarmatosító ország embertelenségét pellengérezik kl. Bárkány Jenőné ÄII. Nemzetközi Csajkovszkij Zenei Fesztivál előtt Az 1956-ban elsődízben megrendezett Nemzetközi Csajkovszkij Zenei {Fesztivál annak idején a zeneművéi szetl körökben nagy visszhangot kel| tett. Az 1962. április 2-án Moszkvában 'megrendezésre kerülő II. Nemzetközi t Csajkovszkij Zenei Fesztivál iránt j azonban még fokozódott az érdeklő)üés. Eddig már 33 országból összesen (140 zenész jelentkezett a fesztiválra. A művészek közül előreláthatólag >30 ifjú zongorista, hegedűművész és * violincsellista vesz részt a versenye) ken. Április 2-án elsőnek a violincse.l| listák lépnek fel. Utánuk előreláthaj tólag a hó második felében a hegedűművészek szerepelnek és végül a zongoristák. A zenei fesztivál hivata* los befejezésére május 7-én kerül sor< Csajkovszkij születése évfordulóján. A zenei fesztivál bíráló bizottságában a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Csehszlovákia, Olaszország, Franciaország, ..Belgium, Lengyelország és más államok zeneművészeti tekintélyei foglalnak majd helyet. A LIBERECI F. X. Salda Színház és az NDK-beli altenburgi kerületi színház közötti kapcsolatok tovább fejlődnek. J. Capek, a libereci színház szólistája a közeli napokban Altenburgban vendégszerepel,' márciusban pedig R. Vasata, az opera főnöke megy Altenburgba, hogy a szimfonikus zenekart vezényelje. A nép katonája B

ekopogott. A parancsnok rekedtes hangja alig hatolt át e vaskos ajtón: — Szabad 1 Belépett és feszes vigyázz-állásban jelentette: — Parancsnok elvtárs, szülőlátogatásra kérem az engedélyét. — Most szülőlátogatásra? Hiszen alig múlt tíz óra 1 — Igen, csakhogy a környékbeli falvakat ís tervbe vettem, s kerékpáron a körút sokáig tart és délután még két értekezleten kell részt vennem ! — Vagy úgy! Akkor vigye el a dzsippemet 1 Tévedés ne essék! Nem a legénység szüleinek a meglátogatásáról van szó, hanem a helybeli általános Iskola egyes rakoncátlan iskolakerülő növendékeinek a papáját, mamáját akarja felkeresni Timko Ján főhadnagy. Tudta ezt a deresedő fejű parancsnok is. De miért kell egy katonatisztnek szülőket látogatnia? — kérdi az olvasó. És feltehetjük a kérdést így is! Vajon kötelessége a Štúrovói Nemzeti Bizottság mellett működő kulturális szakbizottság elnökének a szülőlátogatás? Timko főhadnagy annak, sőt mi több — szívügyének tartja. A

gépkocsi pillanatok alatt előáll. Timko főhadnagy megadja az útirányt: a nemzeti bizottságra i Ott még ketten csatlakoznak hozzá: Peták és Kocsis tanító, a bizottság további két tagja. — Előbb Benyóékhoz — a gyerek ma sem volt iskolában — javasolja Kocsis tanító. Egyetértenek. A városszéli házikóban cigánysorsot meghazudtoló rendet és tisztaságot találnak. Benyóné megilletődve fogadja az érkezőket,'köténye sarkával — gondos háziasszony módjára — letörli a felkínált ülőhelyeket. — A férje? — kérdi a főhadnagy. — Nincs férjem 1 Azaz volt, de itthagyott. — Rudi-gyerek dolgában jöttünk, nem jár iskolába. — Nem lehet rebegi meglepődve az asszony — hiszen a többivel együtt indítom útnak. Együtt is jönnek haza. A beszélgetés során kiderül, hogy Rudi Benyónénak csak mostohagyermeke. A férje hagyta rá, aki most Rudi anyjával él. A tizenegyéves gyermek egyszer már elszökött hozzájuk, a szülők ugyanis Csehországban élnek, de három hét múlva visszajött. Nem tetszett neki az ottani élet. Benyóné dolgozik — sokat dolgozik, hiszen három csemetéjét egymaga tartja el, így a gyerekekre nem sok ideje marad. És Rudival amúgy sem bír, mert a gyerek tudja, hogy nem ő az édesanyja. A vendégek szedelőzködnek. A főhadnagy- még megáll az ajtóban és visszaszól: — Akkor el ne felejtse! Holnap jöjjön Rudival ez igazgatóhoz és — amennyire csak lehet — legyen szigorúbb a gyerekhez 1 ^ — Megpróbálom, főhadnagy elvtárs! A fürge mozgású dzsipp könnyedén robog végig a sáros utcán — Kamenica felé. l~|élután három órakor a három képviselő visszaérkezik a városi nemzeti bizottságra. — Azt hiszem, utunk nem volt hiábavaló — búcsúzik Timko főhadnagy két társától. — Az majd elválik — hangzik a válasz. Timko főhadnagy gyors léptekkel felsiet a titkári szobába. A következő meghívót még tegnapelőtt elküldte az illetékesekhez: „Ma délután négy órakor jelenjen meg a VNB tanácstermében, a kulturális ügyek megvitatása érdekében. Aláírás" A címzettek a város tömegszervezeteinek, kulturális intézményeinek vezetői, elnökei, titkárai. A kézbesítő még a délelőtt folyamán célhoz juttatja a meghívókat, és Timko főhadnagy kézbe veszi az egyik megmaradt másolatot s izgatottságában már alig leli helyét. „Hogyan kezdjem? — töpreng — mondjam meg, hogy csak a munkának van gyümölcse, hogy a tétlenségből nem lesz kulturális élet? Vagy azzal kezdjem, hogy lám rendszerünk milyen hatalmas lehetőségeket nyújt a kulturális élet felvirágoztatására, ideje volna, elvtársak, ha ezeket a lehetőségeket tovább már nem hagynánk parlagon heverni!? Lássátok itt van például a mozi I Egy-egy előadást általában csak százan tekintenek meg, -holott 270 személy számára van ülőhely. Hát rendjén van ez? Miért nem propagáljuk a filmeket jobban? Mit csinál otthon a város hétezer lakosának a zöme? Hát ti ezt nem látjátok? — tömegszervezeti funkcionáriusok? Miért tartalmatlanok a fiatalok estéi? Nem lehetne mondjuk egy színdarabot vagy csak egy kicsi esztrádműsort betanulni, hogy kellemes estét szerezzenek az édesanyának, édesapának, testvérnek, Ismerősnek, udvarlónak vagy kedvesnek? Vagy nem lehetne egy kicsit elvitatkozni a XX. század csodáiról? Egy kis elméleti holdrepülés vajon megártana-e a napoiita nyolc órát dolgozó téglagyári munkásnak? A küszöbön álló kommunizmus részletkérdéseiről vajon nem hallgatnánk-e meg szívesen mindahányan egy-egy előadást? Hát emberek, nem látjátok, hogy unatkozik a város, hogy nem tartunk lépést a korral? 1" Az utolsó gondolatokat már csaknem hangosan is kimondta, annyira beleélte magát a közelgő tanácskozásba. Órájára pillantott, — négy óra öt perc! — Na, még csak ez hiányzott, hogy én késsem el 1 ]Vj agy sietségében az ajtót be se ' tette maga mögött — rohanvást indult a tanácsterembe! Benyitott és... és a tátongó üresség mellbevágta I Tudta, hogy minden kezdet nehéz. Tudta, hogy Štúrovón nem lesz könynyű feladata, ha talpra akarja állítani a kulturális életet, de ez a csalódás egy kicsit erős volt. Akik a legközvetlenebbül érdekeltek a dologban, azok nem törődnek vele 1 És tulajdonképpen neki mi köze Stúrpvo kulturális életéhez? Neki, aki alig egy éve lakik itt. Nem, nem lehet, a választásokon megígértem, most pedig betartom a szavam! Ha a hegy nem megy Mohamedhez, hát Mohamed megy a hegyhez. Timko főhadnagy elhatározta, hogy végigjárja a kulturális intézményeket, tömegszervezeteket, és a pártszervezet támogatásával majd munkára bírja őkfet. Most azonban sietnie kell a szlovák kilencéves iskolába. A tanáriban értekezletet tartanak a pedagógusok. Az igazgató beszél: — Elvtársak 1 A matematikai tudás színvonala nagyon alacsony a felsőbb osztályokban. Sajnos, ez általános jelenség a városban, a többi iskolában is ilyen a helyzet. Nincs számtanszakos tanerő, ezt tudjátok, de hogy mikor lesz, arról talán Timko főhadnagy tudna közelebbit mondani. A főhadnagy elmondja, hogy a nemzeti bizottság már sürgette a JNB iskolaügyi szakosztályát az új számtan-szakos pedagógus idehelyezéséért. Már csak napok kérdése, hogy a probléma megoldódjék Egyébként a tornaterem berendezésének ügye is jó úton halad. Remélhetőleg, hamar sor kerül rá. Aztán megkérdezi, milyenek az eredmények a kilencedikesek pályaválasztásában? A válasz nem nagyon bíztató, pedig a feladat komoly. A mezőgazdaságban van a legnagyobb szükség a fiatalokra! Aztán hirtelen egy javaslattal áll elő: — Szerintem célszerű lenne tanulmányi körutat rendezni a tanulók számára á környékbeli földművesszövetkezetekbe. és a mezőgazdasági iskolába, hogy saját maguk győződhessenek meg: ma már nem „robot-munka" a földművelés. A pedagógusok helyeslik a javaslatot, és máris azt kezdik mérlegelni, melyik nap lenne a legalkalmasabb a hasznos „kirándulásra". HPimko főhadnagy egy kicsit fáradtnak érzi magát, amikor kilép az iskola kapuján. A főutca végén Barin Alojz VNB-titkárral találkozik. Elújságolja neki, legújabb ötletét. A titkár egyetértéssel fogadja. Jóéjszakát kívánnak egymásnak. Barin Alojz melegen néz a főhadnagy után: Kitartó ember 1 Ilyen képviselőkre van ma szükség! Mindent meglát, mindenhez ért I Mennyit töri magát a kulturális élet fellendüléséért, pedig katona. De lehet, hogy éppen ezért van benne annyi szívósság I X ; J SZABÓ GÉZA 1962. február 11. ÜJ SZÖ 5 *