Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-11 / 41. szám, vasárnap

MOSZKVAI TUDÓSÍTÁSUNK M. Mardulimova, a Marat Cukorkagyár egyik kommunista munkabrigádjának tagja ellenőrzi a tengeri kelt tartalmazó cukorkákat. [CTK — TASZSZ felvétele) Gyógyító cukorkák Jfözönséges cukorkának látszik, édes, ízletes, mégis gyógyhatású drazsé. Védelmet nyújt a szörnyű gyermekbénulás ellen. Hol gyártják? — A moszkvai Marat Cukorkagyárban — kaptunk felvilá. gosítást a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának gyermekbénulás ellen küzdő intézetében. Helyben vagyunk. Közönséges cukorkagyár, hatalmas, világos épülettestekkel. ínycsiklandozó Illat terjeng. Tetszetős kivitelű cukorkásdobozokon akad meg a látogató szeme. Tartalmuk: külön)éle színű és alakú drazsék. Nem véletlenül szemelték ki az orvosok a drazségyártásra szakosított Marat gyárat gyógycukorkák készítésére. Ugyanis rájöttek, hogy például a gyermekbénulás elleni oltóanyagot megkedveltethetik, ha kanalas orvosság formájában adják be, még praktikusabb, ha az „élő vakcinát" szilárd cukorburkolatba zárják. A szirupos oltóanyagot ugyan kedvelték a gyerekek, de az orvosoknak kényelmetlen -volt. O j megoldáson törték a fejüket miután az egészségügyminiszter 1960-ban elrendelte a lakosság kötelező beoltását 20 éves korig. Alkotó megbeszéléseket folytattak a tudós orvosok — Csumakov professzor vezetésével — az édesipart szakemberekkel, A sok értekezlet eredménye előttünk fekszik az asztalon háromszínű drazsék képében. A rózsaszínű az első, az orgonaszínü a második, a kékszínű pedig a harmadik oltóanyagmintát tartalmazza. Minden szem drazsé súlyra és arányra pontosan egyforma. Még a legfinnyásabb betegek is bevehetnek ilyen orvosságot. Ötven fajta drazsét gyártanak itt. A gyermekbénulás elleni oltóanyag az ötvenegyedik. Ebből gyártanak a legtöbbet. Itt dolgodnak a gyár legjobbjai. Ki a mixelőgépnél, mely addig kevert a különleges szirupot és az oltóanyagot, míg az oldat megsűrűsödik és bűvös erejű golyócskává válik, mely már sok ezer ember életét mentette meg. A gyermekbénulás elleni moszkvai drazsé világhírnévnek örvend. Albert Sabin amerikai professzor, az oltóanyag felfedezője is járt itt, s nagy elragadtatással nyilatkozott az üzem gyártmányáról. Csodálta a pontos adagolást, a drazsék nagy hatásfokát. „Ez tette lehetővé, hogy oly figyelemre méltó eredményeket érjen el, a szovjetország a gyermekbénulás elleni küzdelemben". • Sabin feljegyezte a drazsé receptjét és kijelentette: „Propagálni fogom Amerikában ezt a nagyszerű dolgot 1° Sabin professzor több drazsét lenyelt és kijelentette, hogy teljesen ártalmatlanok az emberi szervezetre. Ugyanis előfordult, hogy — valószínűen képzelt betegek — egy szem drazsé helyett százas doboz egész tartalmát szedték be, még sem történt bajuk. Legfeljebb enyhe hőemelkedést észleltek náluk. ... Naponta sok millió gyágycukorka kerül kl a Marat cukorkagyárból. Alkotó szellemű munkaközössége további gyógyszerek drazsés előállításán fáradozik. Az Aj vitamin drazsés gyártását már megoldották: az értékes tengeri kelből készítik cukorka formájában. E kiváló, ízletes készítményt már nem is annyira orvosságnak, mint ínyencfalatnak tartják. KONSZTANTYIN BARIKIN BUDAPESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL Hogy jobban megismerjük egymást A magyar-csehszlovák kulturális együttműködés hétköznapjai Amikor a budapesti Műcsarnokban a m1j.lt télen megnyílt a csehszlovák könyvkiállítás, František Písek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nagykövete megnyitó beszédében joggal beszélt a magyar-csehszlovák kulturális együttműködés egyik ünnepnapjáról. A kiállítás sikeres volt, valóban ünnepi seregszemléje az oly magas színvonalú csehszlovákiai irodalomnak és könyvkultúrának; de talán a „pirosbetűs" napoknál is fontosábbak a két baráti ország kulturális kapcsolatainak mindennapjai, azok a hétköznapok, amikor a közönség sereglik a múzeumokba, a tárlatokra, a hangversenyterekbe, a színházákba, hogy megismerkedjék azzal, mi az új, mi pezseg a szomszéd testvér házatáján... Ezekről a kulturális hétköznapokról számolok most be. kiemelte a három különféle művészalkat közös hagyományokból fakadó formakészségét és a korszerű művészi kifejezésre irányuló törekvését. Tesar metszeteit és rézkarcait érzelmi feszültség, Duchofí műveit a nagy formák dekoratív szépsége jellemezte, Jirí Svoboda fametsző művészete pedig a társadalmi problémákkal való szoros kapcsolatával tűnt ki. Az építőmunkások Rózsa Ferenc Kulturotthonában két iparművésznő, Dagmar Rosulková és Elena Holéczyová mutatta be legújabb alkotásait. Rosulková változatos formakincsű kerámiái, eredeti vázai állat- és emberfigurái, csempeképei érdeklődést keltettek. Holéczyová a szlovák csipkeverő asszonyok ősi motívumait és technikáját sajátos művészetének erejével hozta közel az elsősorban asszonyokból álló közönséghez. A vendégkönyv tanúsága szerint a legvékonyabb gyapotcérnától az arany- és ezüstszálakon keresztül a nyers kenderfonálig terjedő anyagokból vert és népi balladai hangulatot árasztó csipke A

magyar-csehszlovák kulturális egyezmény aláírásának 10. évfordulója alkalmából Budapestre látogató Pavel Horov költő, a Slovenský Spisovateľ könyvkiadó igazgatója, amikor baráti beszélgetést folytatott a pesti Csehszlovák Kultúra könyvesboltjában a magyar költőkkel és írókkal, a cseh és szlovák könyvek fordítóival, elmondotta, hogy az érdeklődés kölcsönös: nemcsak a csehszlovák könyvek népszerűek Magyarországon, hanem a legutóbbi tíz évben 400-nál több magyar könyv is megjelent cseh, illetve szlovák fordításban, s hogy sok magyar drámaíró művét mutatták be Csehszlovákiában szép sikerrel. „Hogy jobban megismerjük egymást" — fűzte hozzá. — „Ez egyik legszebb feladatunk, amelyben tiszta örömünk telik." A télen különös érdeklődést keltettek a csehszlovák képzőművészek és iparművészek kiállításai. A Fényes Adolf teremben Vladimír Tesar, Jozef Duchoň és j ifi Svoboda művészetét ismerhette meg a közönség. A kritika reliefjei tetszettek leginkább, és mint az egyik lapkritika megállapította: „Művészete osztatlan sikert aratott a kézimunka iránt fogékony magyar nők körében". T

avaly, a nagy műcsarnoki csehszlovák iparművészeti kiállítás után, azt gondolhatta volna az ember, hogy csehszlovák barátaink rövid időn beiül nemigen hozhatnak, újabb meglepetést ezen a területen. Az Iparművészeti Múzeumban megrendezett csehszlovák iparművészeti és műipari kiállítás -azonban rácáfolt erre a hiedelemre-: a régi és új technikák, anyagok és eljárások korszerű alkalmazása, a sokrétű és ötletes törekvések mindmegannyi bizonyítéka megmutatta, milyen magas színvonalon áll az Ipari Művészek Központjának tevékenysége. A csehszlovák Iparművészetben tapasztalható pezsgő, kísérletező munka felel arra a kérdésre, hogyan lehet a régi művességeket és az új anyagokat, az ősi és a legkorszerűbb eljárásokat a közösségi művészet formanyelvének megfelelően, a modern építészettel összehangolva alkalmazni. Tetszettek josef Milllernek a Jáva Motorkerékpárgyár színháztermét díszítő gobelinjei, a Moravecz-házaspár új eljárással készült úgynevezett rétegezett bronzszobrai, Josef Kaplitzky mozaikborltású plasztikái, Jifí Mlacb kézlcsomőzású szőnyegei, Vladlmir Mrozernek a brüsszeli világkiállításon is méltán sikert aratott kovácsoltvas díszrácsai, Teodor Lugs dunai kavicsokból bentonba ágyazott mozaikfalal, amelyek mind a klasszikus műipar formanyelvének korszerű átalakításáról tanúskodtak. „Ha egyes művek vitathatók is — írta a Népszabadság kritikusa — a vita önmagában a modern iparművészet sok lényegbevágó kérdésének tisztázását segíti elő nálunk is és minden bizonnyal 'merészebb kísérletekre lelkesíti és bátorítja a magyar iparművészeket." E

zzel a kiállítással összefüggésben említem meg a nagykövetségen megrendezett csehszlovák porcelán- és díszműárubemutatőt, amelyen a csehszlovák porcelánipar világszerte Ismert hagyományos termékein kívül újvonalú, modern étkészleteket, feketekávés- és teáskészleteket, mintegy százfajta porcelánfigurát és vázát sorakoztattak fel. És hogy a gyakorlati eredményekről se feledkezzem meg: csupán az említett készletekből 25-félét hozunk be Magyarországra és mintegy kétszázfajta új csehszlovák procellánfigurával gazdagítjuk díszműáru-boltjaink választékát. A prágai Na Zábradlí pantomim-együttes budapesti vendégjátéka után újabb „színházt csemege" készül: a Madách Színház bemutatja Peter Karvaš Éjféli mise című drámáját, mégpedig vendégrendező, a bratislavai Hviezdoslav Színház művésze, Tibor Rakovský rendezésében. A darabot már vidéken bemutatták, és híre megelőzte Budapesten is. A már 11 államban bemutatott Éjféli mise budapesti premierjét annál ls inkább érdeklődéssel várja a főváros közönsége, mert a szereposztás valóban parádés: Kiss Manyi, Horváth Jenő, Psota Irén neve szerepel a színház plakátjain. És ha már a plakátoknál tartok, befejezésül hadd jelentsem: megjelentek a pesti utcákon azok a falragaszok is, amelyek a Magyarországon még nem látott híres prágai „bűvös lámpás", az egyedülálló együttes vendégszereplését hirdetik: „Jön a Laterna Magica!" A Karvaš-darab budapesti bemutatójáról és a Laterna Magica vendégszerepléséről — legközelebb. RUDNYÄNSZKY ISTVÁN RIPORT AZ NDK-BÖL Miért népszerű a rostocki kikötő? Az ember szinte meglepő dik, hogy egy tengeri kikötő, legyen az akármilyen modern és szép, annyira vonzza a látogatókat, mint a rostocki. Az NDK minden tájáról autón, vonaton érkeznek ide az emberek, hogy megčsodálják. Feltűnő azonban, hogy mindenki a hullámtörő mólót szeretné látni. Pedig nincsen azon semmi különös — egy hosszú, tengerbe nyúló kőbarikád, amely felfogja a hullámverést, hogy a kikötőöbölben nyugodt, sima maradjon a vlz tükre. Akkor már inkább a modern daruk rengetegét, a parthoz simuló óriáshajókat nézné az ember, űk azonban mégis a hullámtörőt, a mólót akarják látni... További adatok birtokában érthetőbbé válik ez a nagy érdeklődés a szürke, látszólag semmitmondó kőgát iránt. Széles e vidéken ugyanis sehol egy darab szikla, vagy kőbánya. A köveket vasúton hozták ide. De mindenki, aki szolgálati útra, vagy látogatóba Rostockba utazott, a gépkocsi csomagtartójába feltétlenül rakott néhány szikladarabot ls. Össznépi mozgalom volt ez annak Idején, mindenki, aki csak tehette segített tehermentesíteni a vasutat, t meggyorsítani a kikötő építését. Ezért szeretnék a látogatók mindenekelőtt a hullámtörő mólót látni, ahova saját kövük került, s amelybe sok esetben belevéstek valami ismertetőjelet is. Saját köveit persze senki sem találja meg, hiszen ott lehetnek valahol a tengerfenéken De elégedettség tölti el a lá togatót, — ez az 6 mólója, f: az ő kikötője. A munka hőse Leginkább azonban Max Dreseé ez a kikötő. Ez a vasúti lakatosból lett építésvezető a berlini vasúti gócpont újjáépítése után jött ide a tengerpartra. Ez a hely akkor még korántsem volt építkezés, és még kevésbé kikötő. Max Drese sok mindent látott már, de ilyen reménytelennek tűnő munkát keveset. A mostani daruk és hajók helyén egy hatalmas mocsaras rét terült el. Minden ásónyomba másodperceken belül talajvíz ROSTOCKI KIKÖTŰRÉSZLET dezések pedig Hamburgban vannak. Az pedig Nyugat-Németországban fekszik. — Ebben függőségben vagyunk a Nyugattól, — mondta Max Drese. — Az Ilyen függős'ég azt eredményezheti, — ismerve a bonni politikusok akadékoskodását —, hogy különféle akadályokat gördí, tenek a szállítás elé, a gyüJ mölcs későn érkezik, az üzletekben tumultus támad, sorakozás, elégedetlenség. Pedig déligyümölcs jön elég, csak hát a függőség ... Drese igazgató kiadta az utasítást: a raktárakat tegyék alkalmassá déligyümölcs tárolására. A szakemberek védekeztek : ez lehetetlen, ez Amíg egy vasúti lakatos megülheti ezüstlakodalmát szívódott, és körös-körül köd, köd, mindenütt köd. Ha a köd egy kicsit felszállt, megeredt a szemerkélő eső, amely egy fél óra alatt bőrig áztatta az embereket. És napokig esett. De feladat, pártfeladat volt a lehető legrövidebb időn belül vasúti bekötővonalat építeni a fővonaltól a leendő kikötőig. Már a kezdet kezdetén nagy probléma merült fel: a tenger felől, vagy a szárazföld felől kezdjék-e a bekötővonal építését. A talajvíz azt parancsolta, hogy a tenger felől — az amúgy is szükséges ásási munkálatok lényegében a mocsarat segítenék lecsapolni, a talajvíz egyenesen a tengerbe folyna. E vidék legnagyobb átkát sikerült volna így kijátszani. Az ország érdeke azonban az, hogy mielőbb felépüljön az NDK saját tengeri kikötője, az ellenkezőjét kívánta: a part felől kezdeni, hogy gyorsabban haladhasson a munka, hogy már a vasútépítéshez ís vonaton hozhassák az anyagot, s ne kelljen a tehergépkocsik számára külön utat építeni. Max Drese a politikai szempontot a szakmai szempont fölé helyezte, és a gyorsabb, de a nehezebb módszert választotta. A munkát a part felől kezdték meg. Az építők hátát a szemerkélő eső, lábukat a térdig feltörő talajvíz áztatta. Max Drese naphosszat kinn volt az építkezésen, a legnehezebb szakaszokon. A tanácskozásokat a minimumra korlátozta. Reggel rövid megbeszélés, utána mindenki a helyére. Magas gumicsizmában gázolt, csajkából evett, fabarakkban lakott. Legfontosabb megbeszéléseit a száradó ruháktól párás levegőjű barakkban, a munkásokkal tartotta. A sínpár egyre hosszabbodott. Végül is rekordidő alatt elkészült a bekötővonal. Nagy volt az ünnepség, az öröm. Hősies, nemzetgazdasági szempontból felette jelentős munkájáért Max Dreset kitüntették. Megkapta a Szociálist^ Munka Hőse címet. A vasúti lakatosból „politikus" lesz A kikötő felépült. Max Dreset kinevezték a kikötő igazgatójává. Az új munkakör új problémákat hozott. Az ősszel a legnagyobb gondot a déligyümölcs kérdése okozta. A déligyümölcsöt ugyanis nem lehet minden kikötőben kirakni. Érzékeny áru ez, zölden szállítják, s ha így zölden megfagy, eldobhatják. A narancsnak, banánnak a raktárépületekben kell beérnie. Ehhez való raktárak, berennagy befektetést igényelne, idő sincs rá, Rostockban déligyümölcsöt rakodni nem lehet. Mit ért ahhoz egy vasúti lakatos? A vasúti lakatos azonban tudja: Erre szükség van, függetleneknek kell lennünk Nyugat-Németországtól. Ez a lényeg. Ez politikai kérdés. „Azért vagytok szakemberek, hogy módját találjátok, hogyan váljunk függetlenekké". Végül a vasúti lakatosnak lett igaza. A déligyümölcs rostocki kirakodásának módját megtalálták. Egész újszerű megoldás, aránylag csekély befektetés, csak gondolkozni kellett és keresni a módját. Karácsony előtt az NDK üzleteiberí nem volt sorakozás a déligyümölcsért, volt belőle elég, nem fagyott meg. Hamburg elvesztette kiváltságát! Az ezüstlakodalom Családi dolgokról beszélgetek Max üresével. Szóba kerül a családtól való elszakadottság problémája. Hiszen Max Dresét hivatása mindig elszólította hazulról. Feleségéről beszél: „Micsoda aszszony 1 Én mindig messze voltam, a gyerekeket szinte egyedül nevelte. Tudja, mit jelent az, ha nincsen otthon az apa. De ő bírta. A folytonos búcsúzások, a hosszú távollétek ellenére jól kormányozta a családot. Neki köszönhetem, hogy a családi gondok terhét levette rólam és munkámnak élhettem. Higyje el, az a kitüntetés, amit kaptam, neki is szól... Dreséné azonban egyre nehezebben viseli a búcsúzásokat. Amíg a gyerekek otthon voltak, mégis más volt. De most már csak az unokával jönnek el néha látogatóba. Amikor a kikötő végre felépült, reménykedni kezdett. De férjét azután igazgatóvá nevezték ki a kikötőbe. És újra ott maradt, csak látogatóba jár haza. Nem jó ez így... Tudja ezt Max Drese is. Ezüstlakodalmára végre örömhírrel érkezett haza: — Készülnek már a kikötőalkalmazottak lakásai. Végre, őszülő fejjel bár, de végleg együtt leszünk. A fehér asztalon torta, a tortán nagy huszonötös szám. A kis unoka pötyögve mondja el köszöntőjét. Drese nagypapa aranyszínű narancsot nypm a kisfiú kezébe: „Ha majd ott lakunk nagymamával a kikötőnél, eljössz, kis csibész hozzánk, megmutatom hogyan rakodják ezeket a szép narancsokat". V. G. Ü] SZÖ 4 ~ 1862 felírnál 11.