Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-10 / 40. szám, szombat

A mezőgazdaság 1962. évi feladatai v' (Folytatfis az S. oldalról] zetekben elsősorban a többgyermekes családok számára vezették be a gyermekpótlékokat, hogy támogassák a fiatalokat. A Politikai Iroda tavaly többször foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, s elfogadta azokat az elveket, amelyek alapján törvényes intézkedések történnek a szövetkezetesek szociális biztosításának folyó év április elsejétől való érvénybeléptetésére. Az elveket megvitatás végett a Központi Bizottság elé terjesztjük. A szövetkezetesek széleskörű általános szociális biztosítását a világon elsőként valósítjuk meg. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy szocialista rendszerünk előnyöket nyújt a kapitalizmussal szemben, amelyben a paraszt magánügye, hogy öregség és betegség esetén valahogy ellássa magát, ami a gyakorlatban sok esetben azt jelenti, hogy megélhetési forrás nélkül marad. Természetesen mi nem azért teszszük ezt a messzemenő intézkedést, hogy minden áron elsők legyünk ezen a téren. Mindenekelőtt a mezőgazdaság fejlődésének szükségleteiből, a szövetkezetek további megszilárdulásából eredő indítékok késztetnek rá. Számunkra az a fontos, hogy kellő számú dolgozót biztosítsunk a mezőgazdaságnak, és főként az ifjúságot megnyerjük. Ehhez még az a Körülmény is hozzájárul, hogy nálunk a falu közel Van a városhoz, és valójában nincsenek kimondott mezőgazdasági vidékek. Tekintetbe kell vennünk, hogy a szocialista építés éveiben további nagy fejlődést ért el az Ipar és ennek eredményeképpen nagyon megváltozott a lakosság összetétele. Jelentősen csökkent a mezőgazdasági dolgozók száma, éspedig 1948-től a múlt évig körülbelül 800 ezer személlyel kevesebb dolgozik a mezőgazdaságban. Abból indulunk kl, hogy falvaink gazdasági és társadalmi átalakulása következtében változnak a szövetkezetek viszonyai, s a szövetkezetesek helyzete is más lesz a munkafolyamatban. Egyre égetőbbé válik a város és a falu közötti különbség megszüntetésének objektív szükségszerűsége, a munkások és a szövetkezetesek kapcsolatai továbbszilárdításának, társadalmunk két alapvető osztálya minden téren egymáshoz való közeledésének szükségessége. A nehézség abban van, hogy e lépés végrehajtásánál nem támaszkodhatunk konkrét tapasztalatokra, tehát nem zárhatjuk ki bizonyos hibák előfordulását. A lényeg az, hogy a szövetkezetesek szociális biztosításának megvalósításakor mindenütt betartsák a fő szempontot — a mezőgazdasági termelés fejlesztésében való anyagi érdekeltség fokozását. Kivétel nélkül érvényesülnie kell a következő elvnek: minél jobban és többet dolgozol, annál többet keresel, annál nagyobb betegsegélyt, annál nagyobb járadékot fogsz kapni. Ezért nem egyszeri akcióként és mindenütt egyformán vezetjük be a szociális- és járadékbiztosítást, mert nem minden szövetkezetnek vannak ugyanolyan feltételei. Bár a megnövekedett költségek egy részét a szövetkezetesek viselik, az állam jelentős összegeket old fel a járadékok, a gyermekpótlékok és más pótlékok módosítására. Csak az idén mintegy 310 millió koronát fordítunk állami eszközökből erre a célra. A harmadik ötévs terv további éveiben megnövekszik az állam hozzájárulása a szövetkezetesek szociális biztosításához, és az 1962—19(55 években összesén több mint 2 milliárd koronát fog kitenni. Az állam ilyen nagy pénzügyi támogatása mellett helyes, ha a szociális és járadékbiztosítást a mezőgazdasági termeléstől függően oldjuk meg, aszerint, hogyan szilárdulnak meg a szövetkezetek, hogyan fogják teljesíteni terveiket, kötelességeiket és szerződéses kötelezettségeiket az állám és a társadalom iránt. A magasabb színvonalon gazdálkodó szövetkezetekben, ahol a szövetkezetesek helyzete és díjazása hasonló a népgazdaság többi dolgozóinak helyzetéhez és díjazásához, szociális biztosításuk lényegében azonos lesz a többi dolgozók szociális biztosításával. Olyan szövetkezetekről van szó, melyek magasabb termelési színvonalat érnek el; állandóan teljesítik eladási feladataikat, bevezették a munkaegységek nélküli pénzbeli díjazást, a természétbenieket eladják és felszámolják a háztáji gazdaságokat, ugyanakkor a közös gazdaságban teljes mértékben biztosítják a háztáji gazdaságok termelését, és helyesen feltöltik alapjaikat. Azokban a szövetkezetekben, amelyek még nem érik el ezt a szinvonalat, a Járadékok vaÜJ SZÖ 6 * 1962. február 10. lamivel kisebbek lesznek, a betegsegélyt saját eszközeikből fogják fizetni. Azt akarjuk, hogy a következő években valamennyi szövetkezet fokozatosan elérje ezt a színvonalat. Az ipari üzemekhez haspnlóan valamennyi EFSZ fog családi pótlékokat fizetni. Azok a szövetkezetek, amelyek nem teljesítik társadalmi kötelességeiket, elsősorban a szerződéses eladást, leszállított pótlékokat fizetnek. A családi pótlék teljes és csökkentett összege közötti különbséget az EFSZ-ek a szociális alapokból fogják fedezni, ha meglesz rá az eszközük. Az a fontos, hogy a szövetkezetek és tagjaik érdekeltek legyenek a szerződések teljesítésében. A szövetkezetesek és családtagjaik éppen olyan díjtalan megelőző és gyógykezelésben részesülnek a betegbiztosítás keretében, mint a többi alkalmazott. A magasabb színvonalon gazdálkodó szövetkezetek minden tagját megilleti a betegsegély munkaképtelenségének első napjától számítva. A betegsegélyt a szociális biztosítási eszközökből a szövetkezetes jövedelme 80 százalékának megfelelő összegben fizetik ki a munkaképtelenség nyolcadik napjától kezdve. A munkaképtelenség első napjától a hetedik napjáig a szövetkezet saját szociális alapjából fizeti a betegsegélyt. Az anyagi érdekeltség fokozása érdekében a szövetkezetesek járadékbiztosításában megszűnik a biztosítási díj és a járadék összege tetszés szerinti megválasztásának lehetősége. Az eddigi hat járadékkategóriában a járadék nagyságát a járadékigény érvényessége előtti tíz vagy öt éven belül elért munkadíj átlaga szerint szabják meg a jövőben. A szövetkezetesek szociális biztosításának költségeit részben

1 állami eszközökből, részben a szövetkezetek szociális alapjaiból, valamint a szövetkezetesek egyéni hozzájárulásaiból fedezik. A szövetkezetek a bruttó jövedelem 1 százalékával járulnak hozzá a költségek fedezéséhez. A szövetkezetek tagjai a szövetkezet brutto jövedelme 3 százalékának megfelelő összeget fognak fedezni munkadíjukból. Ogy véljük, helyesebb az, hogy a szövetkezetek minden tag helyett saját alapjaikból utalják át az egész összeget. Ily módon biztosítják a szövetkezetesek egyéni érdekét és közvetlen részvételét az említett intézkedések végrehajtásában. Az egyéni hozzájárulások meghatározásakor nemcsak a pénzbeli és a természetbeni Jövedelem — beleértve a háztáji gazdaságok jövedelmének nagyságát — hanem a gyermekek számát is tekintetbe veszik. Ezzel az intézkedéssel nagyon komoly lépést teszünk, melytől reméljük, hogy hozzájárul mezőgazdaságunk fejlesztéséheit és kihatással lesz szocialista társadalmunk további fejlődésére. Meggyőződésünk, hogy a szövetkezeti parasztok értékelni fogják azt, hogy a párt és a kormány gondoskodik szociális biztosításukról, s ez abban érezteti majd hatását, hogy kibontakozik kezdeményezésük a mezőgazdasági termelés növelésében. Ettől fog függni a magasabb színvonalú szociális biztosítás további elterjedése egyre több EFSZ-ben. Am nem kerülheti el figyelmünket, hogy egyes szövetkezetek igyekezni fognak gyorsan és meggondolatlanul áttérni a munkaegységék nélküli pénzbeli díjazásra, és a háztáji gazdaságok megszüntetésére, anélkül, hogy megteremtenék a szükséges feltételeket. Ennek természetesen nagyon kezdvezőtlen következményei lennének. Megfontoltan kell beolvasz. tani a háztáji gazdaságokat a közös gazdálkodásba. Szigorúan be kell tartani azt az elvet, hogy. a szövetkezet a közös gazdaságban teljes mértékben biztosítsa a háztáji gazdaságokban azelőtt elért termelés nagyságát, főként pedig azt, hogy ne csökkenjen a tehénállomány. Hangsúlyozom, hogy a háztáji gazdaságok megszüntetése után a szövetkezetesek kötelesek továbbra is tartani aprójószágot, sertéseket, stb. nehogy rohamosan csökkenjen a szövetkezetesek természetbeni fogyasztása. A kerületi és járási bizottságok sokkal felelősségteljesebben figyeljék a szövetkezetek áttérését a magasabb gazdálkodási formákra, mivel ez a feltétele annak, hogy Igényt tarthassanak magasabb színvonalú szociális biztosításra. Épp olyan felelősséget várunk a kerületi és a járási nemzeti bizottságoktól is, melyek majd jóváhagyják a szövetkezeteknek e gazdasági formákra való áttérését. Elvtársak! Tavaly júniusi ülésünkön értékeltük a járási pártbizottságok és a járási nemzeti bizottságok munkáját, a mezőgazdasági termelés fejlesztésében végzett irányító tevékenységüket. Hangoztattuk, hogy a mezőgazdasági termelés Irányításának súlypontja a járás, hogy a me- , zőgazdaság irányításának döntő szervei a nemzeti bizottságok, melyeknek számos fontos szervezet és intézmény segít, s amelyek bő hatáskörrel rendelkeznek. Bár a Központi Bizottság Júniusi ülése után a járási pártbizottságok és a járási nemzeti bizottságok munkája kétségtelenül megjavult, még mindig komoly hibák vannak a szervező munkában. így például az idén nagyon formális volt a mezőgazdasági termelés és felvásárlás tervének előkészítése, melynek során keveset támaszkodtak a dolgozókra. E téren a szerződések és a kötelezettségek ellenőrzését sem használták ki eléggé. A mezőgazdaságban a tervnek még nincs megfelelő tekintélye. Nem következetes a viszony a termelési és felvásárlási tervhez. A szövetkezelek gyakran nem értik meg a .tery jelentőségét a mezőgazdasági termelés és a szövetkezeti építés általános fejlődése szempontjából. Még mindig előfordulnak olyan esetek, hogy nemcsak a szövetkezetekben, és állami gazdaságokban, hanem gyakran a járási nemzeti bizottságokban és szerveikben is megszegik az állami fegyelmet. Másrészt gyakori jelenség, hogy fölényesen, merev hivatali szellemben kezelik az emberek ügyes-bajos dolgait. Elvtársak, sok panasz érkezik a Központi Bizottsághoz és Novotný elvtárshoz. Az esetek többségében jogosak a panaszok. Rendszerint arról van szó, hogy figyelmen kívül hagyják az embert és gondjait, sőt egyenesen igazságtalanságot követnek el az emberrel szemben. A járási pártszervezetek munkájában még'túlsúlyban vannak a járási értekezletek, aktívák, s aktivistákat küldenek ki ellenőrzésre. E módszerek azonban sohasem pótolhatják az emberek körében, a falvakon végzett közvetlen munkát. A falvakon ritkán szerveznek nyilvános gyűléseket, ahol valamennyi dolgozó megvitatná a mezőgazdaság fejlesztésének kérdéseit a jelenlegi feladatokat és a távlatokat. A párttagok és az EFSZ-ek vezetői nagyon gyakran egyáltalán nem ismerik' e kérdéseket, mert a járási funkcionáriusok szűk körén túl senki sem foglalkozott velük. A Központi Bizottság júniusi ülése után központi intézkedések is történtek. A nemzeti bizottságok irányításával és ellenőrzésével kapcsolatbah . a kormányt és segédszervét — a nemzeti bizottságokat irányító bizottságot új feladatokkal bíztuk meg. Megalakult az Állami Ellenőrzési és Statisztikai Hivatal, intézkedtünk, hogy tökéletesebben szervezzék meg a mezőgazdaság nemzett bizottságok általi irányítását, megjavuljon a gépés traktorállomások munkája és a mezőgazdasági technika kihasználása. Az az intézkedés, melyet a Központi Bizottság és a kormány a KB júniusi plénttmának határozata alapján foganatosított a mezőgazdaságfejlesztés irányítása és tervezése megszervezésének tökéletesítésére, mindenekelőtt azt a célt követi, hogy a Járási nemzeti bizottságok figyelme a mezőgazdaság fejlesztésére összpontosuljon, bogy a mezőgazdasági termeíési terv az irányítás fő eszköze legyen. Az új intézkedések a járási nemzeti bizottság valamennyi szervét — a tervező és a pénzügyi albizottságot, stb, — teszik felelőssé a mezőgazdasági feladatok teljesítéséért. A mezőgazdaság fejlesztéséért legelsősorban Is a mezőgazdasági albizottság és a JNB mezőgazdasági osztálya felel. A JNB mezőgazdasági funkcionáriusainak és munkatársainak nagy része viszont köteles segíteni és szervezni a szövetkezetek és az állami gazdaságok termelését. A feladatok és a felelősség új megosztása következtében lényegesen növekszik a járási nemzeti bizottságok tanácsainak irányító, szervező és öszszeegyeztető szerepe a mezőgazdaság tervszerű fejlesztésében. A tanácsok feladata, hogy lényegesen megjavítsák a mezőgazdaságnak/műszaki, szakmai és egyéb szolgálatokat nyújtó intézmények munkáját. Minden járásban százával vannak mezőgazdasági vonalon dolgozó funkcionáriusok és szakemberek. A járási pártbizottságok és járási nemzeti bizottságok feladata, hogy összpontosítsák és felhasználják ezt az erőt. A munkakör új felosztása a járá'si nemzeti bizottságban mit sem segítene, ha 'nem tudnánk megváltoztatni dolgozóinak a munkastílusát. Állandóan törődni kell a mezőgazdaság káderellátásával közvetlenül a falvakon, a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban. Ez elsősorban a helyi nemzeti bizottságok titkáraira, a szövetkezetekbe kiküldött szakemberekre és szervezőkre vonatkozik. A járások vonják le a következtetést a helyi nemzeti bizottságok titkárainak eddigi munkájából. Munkájukat elsősorban aszerint kell értékelni, hogyan biztosítják a faluban a mezőgazdasági termelés fejlesztését, hogyan teljesíti a szövetkezet állami kötelességeit. Az eddiginél nagyobb gondot kell' fordítani a helyi nemzeti bizottságok titkárainak továbbképzésére ls, mivel munkájuk jellege — különösen a nagyobb községekben — jelentős politikai és szakismereteket követel. Ugyanakkor megkövetelik, hogy a helyi nemzeti bizottság titkára mindenekelőtt politikai dolgozó legyen. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy személyben a falusi pártszervezet elnöke is legyen. Ami a szövetkezetek járási nemzeti bizottságtól fizetett szervezőit és további funkcionáriusait illeti, helyes lesz, ha megváltozik az eddigi helyzet. A kiküldött dolgozók legyenek anyagilag érdekelve a szövetkezet gazdasági eredményeiben és közvetlenül függjenek a szövetkezet eszközeiből folyósított díjazástól. 1961 végén 331 olyan szövetkezetünk volt, melyben több mint öt, egyes esetekben 7—10 állami fizetésű dolgozó működött. Ezek többnyire egyesített szövetkezetek. A járási szervek nem törődtek ezzel a helyzettel, bár ezért többször élesen bíráltuk őket. Vessünk véget ennek az állapotnak és az állami fizetésű dolgozókat mindenütt a szövetkezet eszközeiből díjazzák. Csak különösen fontos esetekben tegyenek kivételt azokkal, akik rövidebb Ideje működnek a szövetkezetben és az elnök tisztségét töltik be. # Sok jó elvtárs lépett munkába a szövetkezetekben és a helyi nemzeti bizottságokon. Sokat segítettek, öszszemelegedtek a szövetkezetesekkel és kétségtelenül ottmaradnak. Ám éppen az említett jelenségek elveszik jó intézkedéseink hitelét. A lehető legjobban törődjünk a szövetkezetek elnökeivel és az állami gazdaságok igazgatóival. A szövetkezet eredményei lényegében attól függnek, milyen ott az elnök, hogyan nyeri meg az embereket, hogyan szervezi meg a munkát. Gondoljuk meg, hogyan biztosítsuk ezeknek az elvtársaknak további szakképzését, hogy minden téren felvérteződjenek a mezőgazdasági nagyüzemi termelés 'feladatainak teljesítéséibe. A járások és a' mezőgazdasági üzemek viszonyát a rátermett szövetkezeti és állami gazdasági funkcionáriusok neveléséhez az jellemzi, vajon a tapasztalt dolgozókat kiszemelik és kiküldik-e rövidített főiskolai és középiskolai tanulmányok végzésére. A három- és kétéves mezőgazdasági főiskolára évente 800 új tapasztalt gyakorlati dolgozót kell küldenünk. 1961-ben csak 395-en kezdték meg tanulmányalkat ezeken az iskolákon. Az egyéves mezőgazdasági-műszaki iskolák hallgatóinak toborzási tervét csak 82,4 százalékra teljesítettük. •A mezőgazdasági üzemek gyakran helytelenül takarékoskodnak a funkcionáriusok oktatására szánt eszközökkel és nem akarják az arra alkalmas dolgozókat iskolába küldeni. Ez igen rövidlátó politika. Szövetkezeteinknek általában helyes a viszonyuk a technikához, a haladó módszerekhez, a társadalomhoz és gondoskodnak a kulturális, valamint szociális alapról. Sokszor azonban nem látják, milyen fontos az emberek szakképzettsége, sőt az is előfordul, hogy a szövetkezet nem akarja mezőgazdasági iskolába küldeni a szövetkezeti tag fiát vagy lányát. A párt a mezőgazdasági iskolarendszer bővítését szorgalmazza. Ez azonban a dolognak csak egyik oldala. Ha a szövetkezetek nem szentelnek megfelelő figyelmet az ifjúság toborzásának és nevelésének, a feltételezett eredmények nem következnek be. A mezőgazdaság évről évre ezerszámra kap új gépeket. E gépek kihasználása közvetlenül az emberektől függ. Mindeddig azonban nem Igen beszélhetünk összhangról a műszaki ellátottság növekedése és a mezőgazdaságban dolgozó emberek szakképzettsége között. Jóllehet, szükséges, hogy a különböző típusú mezőgazdasági iskolák más szakembereket is neveljenek, legfontosabb azonban, hogy a mezőgazdasági ifjúság nevelésének fő iránya a gépesítők képzése legyen. Az idén 46 852 fiatalembert kell a mezőgazdasági munkára megnyernünk. Az észak-morvaországi kerület és más kerületek tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy ez a feladat reális, így például 1961. XII. 31-ig a pferovi járásban már a tanoncszerződések 65,5 százalékát megkötötték. A mezőgazdaság továbbfejlődése megköveteli, hogy megnövekedjék az állami gazdaságok szerepe. Az állami gazdaságok Jelentősége abban áll, hogy fokozatosan teljesen gépesített, összpontosított és szakosított termeléssel, a termelés fejlett szervezésével bír, hogy a szövetkezetek példaképei legyenek és szemléletesen megmutassák, hogyan kell magasra emelni a mezőgazdasági termelés színvonalát, hogyan lehet elérni a termelés nagyfokú belterjességét és termelékenységét, az önköltség szüntelen csökkentése mellett. A múlt év végén az állami gazdaságok 16,7 százalékban részesedtek az egész mezőgazdasági földterületben. Az állami gazdaságok gondoskodnak a piaci termelés jelentős részéről. Számos állami gazdaság megkezdte a nagyüzemi termelési technológia érvényesítését és helyes utat mutat a technika felhasználásában. Fő feladatuknak azonban még sok mindenben nem tesznek eleget. Ennek okát abban látjuk, hogy nem teljesítették következetesen az állami gazdaságok irányításának és gazdálkodásának megjavításáról hozott párthatározatokat. A gazdaságok gyenge belső irányításának oka gyakran az, hogy a 1 vezető tisztségeket szakképzettség nélküli egyének töltik be, valamint abban, hogy a dolgozók kis számban vesznek részt az üzemek termelési és gazdasági problémáinak megoldásában. Az állami gazdaságok Jelentőségét nem becsülik kellőképpen, számos járási nemzeti bizottságban. Vannak feladatok, melyeket az állami gazdaságok rovására oldanak meg, s a gazdaságoktól helytelenül azt követelik, hogy túlszárnyalják az eladási feladatokat, hasonló a helyzet az állami terv, az állami gazdaságok feli adatainak elosztásában is. Számos já; rásban a JNB vezető funkcionáriusalj nak nem szívügye az állami gazdasá! gok dolga, s gyakran azon közmondás szerint viselkednek „Ami másé, nem fáj nekem". A különböző termelési feltételeken kívül a járás részéről történő helytelen irányítás a fő oka annak, hogy olyan kirívó ellentétek vannak az egyes gazdaságok gazdálkodása között. Felhasználhatnánk például a kolíni járást, ahol mind a három állami gazdaság jól működik, s a múlt évben jelentős nyereséget értek el. Ezzel azonban a Lltoméficei Állami Gazdaságban, mely a múlt évben a mezőgazdasági bruttótermelést csak 8? Százalékra teljesítette, egyáltalán nincs elegendő takarmány s jelentős nehézségekkel küzd az állattenyésztési termelés. Hogyan viselkedik a Litomőficei JNB, megítélhető' abból, hogy tavaly elhatározta, a központi szervek jóváhagyása nélkül beolvasztja a Mlékojedyi Állami Gazdaságba, a legjobb gazdasági eredményeket felmutató és belterjes zöldségtermeléssel bíró bohuSovicei szövetkezetet, valamint a kopistyi farmot. A gazdaság két farmjáról az állatok megmaradtak, ennek ellenére a bohušovicei EFSZ-nek meghagyták 8 vagon szemestakarmány átadását. Az ilyen beavatkozások érthetően nem szolgálják sem a mezőgazdasági termelés fejlődését, sem az állami gazdaságok jobb gazdálkodását. Ogy véljük, helyes lesz fokozni a kerületi nemzeti bizottságok, valamint a Földművelésügyi Minisztérium befolyását az állami gazdaságok gazdálkodására. Jelenleg az lesz a leghelyesebb, ha a tervezett feladatok elosztását a termelésben, a piaci termelésben, a pénz- és anyagi eszközök elosztásában, az egyes állami gazdaságokra, a kerületi nemzeti bizottságok lógják végezni. Ez lehetővé teszi az egyes gazdaságok helyes termelési irányzatának érvényesítését és a közöttük levő termelési kapcsolatok megoldását is. Kell, hogy a minisztérium felelősséget viseljen az állami gazdaságok általános fe|lődéséért és elrendezéséért s a kerületi nemzeti bizottságokkal együttműködve érvényesítse befolyását, segítségét és az állami gazdaságok ellenőrzését a szakosítás bevezetése, az ipari elemeknek a termelés és a munka szervezésében való érvényesítésében, a tudományos és haladó tapasztalatok elterjesztésében, és az állami gazdaságokat rendszeresen az önköltség csökkentésére, valamint arra vezesse, hogy elérjék a jövedelmezőséget és a legrövidebb időn belül állami segély nélkül gazdálkodjanak. Emellett megmarad a közvetlen irányítás és a járási nemzeti bizottságok — felelőssége. A központi befolyás következetes érvényesítése mellett a nemzeti bizottságok Jobban fogják ellenőrizni és segíteni az állami gazdaságokat. A Járási nemzeti bizottságok a terv felbontásának előkészítésében tevékenyen részt vesz(Folytatás a 7. oldalon); 1