Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-10 / 40. szám, szombat

A mezőgazdaság 1962. évi feladatai (Folytatás a 3. oldalról) nak is, hogy többé már ne csak a zöldanyag hozamára fordítsunk figyelmet, hanem arra is, hogy minél több legyen a tejesviaszérettségű csövek hányada, mert ez alapvető fontosságú a szemestakarmány-helyzet megjavítása szempontjából. Külöpös figyelmet kel! szentelni a szemeskukorica fokozott termelésének Szlovákia és Morvaország déli területein is. Ez nagy tartalékot jelent. Vegyük például a nyugat-szlovákiai kerületet, ahol az idén mintegy 150 ezer hektáron kell szemeskukoricát termelnünk. Jó minőségű vetőmag, fejlett agrotechnika alkalmazása mellett nem is Jelenthet problémát átlag 40 mázsa szemeskukorica termesztése hektáronként, az élenjáró üzemekben 50 mázsás, sőt nagyobb hozam elérése sem. Ez együttvéve 600 000 tonnát jelent. Nyugat-Szlovákiában bizonyá ra további 20 000 hektárral lehet növelni a szemeskukorica területét, tehát évente további 80 000 tonna kukoricát termelhetünk. Ogy vélem, hogy a nyugat-szlovákiai kerületben az elvtársak nem kívánhatnak jobb alapot a sertéshús-termelésre, s emellett a kukorica egy részét az állami alapokba adhatják a takarmánykeverékek gazdagítására és minőségének javítására. E problémát határozottan meg kell oldanunk. Pártunk Központi Bizottsága üdvözli azoknak a kerületeknek a kezdeményezését, amelyek versenyt indítanak a kukorica hektárhozamainak növeléséért. Az 500 mázsa silókukorica eléréséért folyó mozgalom — ebben a tejes-viaszérett csövek hányada 35— 40 százalék — vagy pedig hektáronkét 50 mázsa szemeskukorica eléréséért folyó mozgalom a takarmánytermelés álialános növelésének biztos útját jelenti. Fontos, de nálunk még elhanyagolt növény, a hüvelyesek Az utóbbi időben sok vita folyik a kukoricának hüvelyesekkel vegyesen történő termesztéséről. Azokon a területeken, ahol a kedvezőtlen éghajlati viszonyok miatt nem lehet silókukoricát termelni, például a Tátraalján és másutt, sikeresen termelhetünk hüvelyeseket, — borsót, és babot, hogy ezáltal a silót fehérjékkel gazdagítsuk. Az idén azonban korlátozott a hüvelyesek vetőmagalapja, ezért a kukoricával kevert hüvelyesek termesztését ajánlatos csupán bizonyos területeken kipróbálni és fősúlyt a tiszta hüvelyes kultúrákra és vetőmagtermesztésre helyezni. Ez lehetővé tenné számunkra a növényi fehérjék, főként a borsó és a lencse részarányának növelését is a lakosság táplálkozásában. Egyelőre piacainkon nincs elég hüvelyes. Helyes ha foglalkozunk e kérdésekkel, megcáfoljuk a különböző előítéleteket, és gondoskodunk a hüvelyesek nagyobbarányű termeléséről. Nem igaz például, hogy a borsó kevéssé hozamos. A kladnói járásban lévő žiželicei EFSZ például 15 hektár területről 50 mázsa borsót termelt hektáronként, a topol'Cany-i járás oponicei állami gazdaságon 32 hektáron 31 mázsa borsót termelt hektáronként. Számos ilyen példa van. Végül szeretném hangsúlyozni a takarmány-célokra termelt cukorrépa jelentőségét. A cukorrépa termesztésének költségei ugyan nagyobbak, mint a kukoricáé, — még nem oldottuk meg komplex gépesítését — a cukorrépa azonban a mi feltételeink között a leghasznosabb termény általában, és a takarmányadagok megfelelő alkalmazásával a szemestakarmányt ls pótolja. Kétségtelen előnyei ellenére a takarmány-cukorrépa termesztését mindeddig nem sikerült nagyobb mértékben elterjeszteni, főként a kukoricaés cukorrépatermő vidékeken. Az idén és a jövőben is határozottabban kellene eljárnunk. Ehhez bizonyára hozzájárul a minimális fizikai munkaszükséglettel megvalósított komplex gépesítés, amelyet az idén 20 000 hektáron próbálunk ki. Most pedig néhány szót a gépek kihasználásáról, ami elválaszthatatlanul összefügg a nagyüzemi termelési technológia általános fejlődésével a mezőgazdaságban. Elsősorban a komplexbrigádok tapasztalataira gondolok, mindenekelőtt a nyugat-szlovákiai kerületben. E tapasztalatok a munkatermelékenység és a termelés fokozásának nagy lehetőségeit mutatják, lehetővé teszik az anyagi érdekeltség elvének érvényesítését a termelésben, továbbá a gépek jobb gondozását és a dolgozók szakmai továbbképzését. Ezekre a tapasztalatokra a Központi Bizottság plenáris ülésén azért mutatunk rá ismét, mert olyan haladó szervezési módszerről van szó, amelyet a pártszerveknek és szervezeteknek, a nemzeti bizottságoknak, a szakszervezeteknek és az ifjúsági szövetségnek az idén országszerte el kellene terjeszteniük.! De a feladat teljesítéséhez meg is kell teremteni a feltételeket. Helyesen kell elosztani a gépeket, és gondoskodni kell az egyes mezőgazdasági üzemekben a munkafolyamatok komplex gépesítésére szolgáló gépsorok fokozatos kiegészítéséről. Ez jelenleg a gép- és traktorállomások elsőrendű feladata. Pártunk Központi . Bizottságának kezdeményezésére az utóbbi években országos mozgalom folyik a földek termővé tételéért. 1959 óta mintegy 114 125 hektárt csapoltunk le, 26 624 hektárt öntöztünk, és több mint 2000 kilométer folyómedret szabályoztunk. Több mint 30 millió köbméter komposztban több százezer köbméter különféle nyersanyagot és hulladékot használtunk fel célszerűen. E nagyarányú munka sorén azonban néhány komoly fogyatékosság ls előfordult, amelyek gyengítik az elért eredményeket, csökkentik a rájuk fordított eszközök hasznosságát. A föld termővé tétele túlnyomórészt talajjavítási munkálatokban, főként lecsapolásban nyilvánult meg, anélkül, hogy ezzel egyidejűleg agrotechnikai intézkedések is történtek volna. A felépített talajjavítási berendezéseket nem tartják megfelelően karban és nem használják ki. Délnyugat-Szlovákiában helyes lesz a régi vízlevezető csatornák felhasználása öntözésre, valamint a talajvíz levezetése. A víztárolók és halastavak létesítése sem hozta meg a kívánt eredményt. 1962-ben, majd a további években is gyorsabb ütemben kell folytatnunk a föld termővé tételét, emellett meg kell szüntetnünk az említett fogyatékosságokat. A beruházási eszközöket következetesen abból a szempontból kell a földbe befektetni, hogy milyen gyorsan és milyen mértékben befolyásolják a mezőgazdasági termelést, mennyire csökkentik az Időjárástői való függését. Főként a talajjavltási munkálatok gyors és jó elvégzéséről van sző, a helyi lehetőségek, eszközök felhasználásával, anyagi és pénzbeli megtakarítással. A kerületi és járási pártszervek indítsanak mozgalmat a tervezett munkák határidő előtti teljesítéséért úgy, hogy az idén a XII. kongresszusig az egész évi feladatok túlnyomó része elkészüljön. Emellett fel akarom hívni a figyelmet arra, hogy az egyik oldalon nagy eszközöket és erőfeszítést fordítunk a föld termőképességének növelésére, a másik oldalon pedig még mindig kevéssé gondoskodunk védelméről. A törvényes intézkedések ellenére továbbra is indokolatlanul vesznek -el termőföldet, beruházási és lakásépítés, üdülők és ehhez hasonló célokra. Figyelmeztetnünk kell elsősorban a járási nemzeti bizottságokat, ne engedjék a családi házak építésére meghatározott parcellák területének túllépését, gátolják meg a,szántóföldek csökkentését aránytalanul nagy kertek létesítésével, és általában szigorúan őrködjenek a föld védelméről szóló törvény betartása felett. Az állattenyésztési termelésben a múlt évben részben javult a helyzet. Gyarapodott a szarvasmarha, a sertés és a tyúkállomány, főként a közös tenyészetekben. Megnövekedett a tehenek hasznossága is, az egy tehénre eső átlagos tejhozam 65 literrel nagyobb mint 1960-ban volt. Bizonyos pozitív eredmények ellenére azonban az állattenyésztési termelés jelenlegi helyzete még mindig nem kielégítő. Az állattenyésztési termelés fő problémája a szarvasmarha-tenyésztés lényeges megjavítása, amit mindenekelőtt a törzsállomány állapota befolyásol. Minden intézkedés ellenére még mindig nem értik meg kellőképpen a tehenek törzsállományának jelentőségét és nem szervezik meg jól az állomány gyarapítását célzó intézkedéseket. Ezt látjuk például abból is, hogy még mindig jelentős a kiselejtezett tehenek száma. Megismétlődnek azok az esetek, amikor tekintet nélkül a tehénállományokra mindent felvásárolnak, bárki bármit is kínál. Ezen a téren a legsúlyosabb a helyzet a nyugat-szlo; vákiai kerületben, ahol január l-ig a tervezett állományból 21 500 tehén hiányzott, jóllehet a köztársaságban a földterülethez viszonyítva itt a legalacsonyabb a szarvasmarhák és a tehenek száma. Egyes helyeken, főként a dél-morvaországi kerületben viszont nem vásárolják fel a valóban selejtes teheneket, amelyek nem adnak tejet, ^(még azoktól a gazdaságoktól sem, amelyekben megvan a tervezett állomány) — supán azért, hogy e Járás vagy a kerület megőrizze tehénállományát. Mindkét eljárás nagy károkat okoz. A tehénállomány növelését másként kell megszervezni. Gondoskodni kell a borjak és az üszők helyes neveléséről, az üszők és a tehenek hága • tásáről, meg kell szervezni a tehenek átcsoportosítását azokból az üzemekből, ahol nagy az állomány és ahol túltermelés mutatkozik a tenyészmarhában az alacsony állománnyal rendelkező üzemekbe stb. Csak így növelhetjük az idén 60 000rel a tehénállományt, amint a terv meghatározza. A Központi Bizottság tavaly februári plenáris ülésén foglalkoztunk a szarvasmarhabetegségekkel. A szarvasmarha egészségi állapotának javítása terén eddig csak részleges eredményeket értünk el. A beteg szarvasmarhák százaléka valamivel csökkent. 1961. július l-ig a beteg szarvasmarhák 94 százalékát elszigeteltük. Növekedett az olyan gazdaságok száma, ahol az állatok tbcmentesek. De így is a probléma megoldásának még csak a kezdetén tartunk. Minden kerületben vannak olyan mezőgazdasági üzemek, amelyek azt bizonyítják, hogy a szarvasmarha állományt aránylag rövid időn belül egészségessé lehet tenni. Ott, ahol erre saját erejükből nem képesek — főként a nyugat-szlovákiai, az észak-csehországi és a középcsehorszá'gi kerületre gondolok — a Földművelésügyi Minisztériumnak kell segítséget nyújtania. Mindmáig távolról sem használjuk ki azt a lehetőséget, hogý ez egészséges tenyészetek körzetéből, ahol gyakran a Jó és tenyésztésre alkalmas borjakat vágóhídra szállítják, mint például a kelet-csehországi kerületben, átcsoportosítsuk a borjakat és az üszőket. A szarvasmarha egészségének javításáért vívott harcra az állam jelentős eszközöket fordít a szövetkezeteknek nyújtott közvetlen anyagi segítség formájában. Ügy véljük, hogy ezeket az eszközöket célszerűbben és hasznosabban használjuk ki, ha bizonyos részüket a szocialista mezőgazdasági üzemek nagy kapacitású borjúnevelőiben fordítjuk a borjak nevelésének fejlesztésére, a felnevelt egészséges üszőket pedig átcsoportosítanák a szövetkezetekbe és az állami gazdaságokba. Ezáltal a javulási folyamat bizonyára lényegesén meggyorsulna. A borjútenyésztés új szervezésével együtt további intézkedéseket kell megvalósítanunk, amelyek meggátolják, hogy a borjak alacsony vágósúlyban kerüljenek levágásra. Miért ne hizlalhatnánk fokozatosan évente mintegy 200 000 borjút 130—160 kg súlyra, vagy pedig tovább hagyhatnánk mint fiatal szarvasmarhát egészen addig, míg elérik a 400—450 kg-t, és a Jövőben elérhetnénk azt, ami más országokban megvan, hogy csekély súlyban csak azokat a borjakat vágjuk le, amelyek nem alkalmasak hizlalásra vagy tenyésztésre. A hegyi és hegyaljai körzetekben már az idén meg kell kezdeni nagy borjúistállók építését a borjak és a növendékmarhák tenyésztésére és etetésére, valamint ezzel kapcsolatban az üszők tenyésztésére is. A tejfeldolgozó üzemeknek gondoskodniok kell egalizált és lefölözött tejről a borjak neveléséhez. A Földművelésügyi Minisztérium a nemzeti bizottságokkal együtt jelölje ki azokat az üzemeket, amelyeket helyesen a borjúnevelésre szakosítanak, megteremtik számukra az ahhoz szükséges feltételeket. Bírálattal kell szólnom arról, hogy lassan valósul meg a Központi Bizottságnak számos határozata, amelyek a termelési lehetőségek Jobb kihasználását és a közellátás megjavítását célozták. Mindmáig egyetlen mezőgazdasági üzem sem épült a városok környékén, amely csupán tejtermeléssel foglalkozna. A Központi Bizottság határozata eddig csupán különféle „utasításokat" eredményezett a minisztérium részéről, de a valóságban semmi sem történt. Ez a sorsa minden utasításnak, amelyet nem váltanak valóra konkrét szervező munkával. Hasonlóképp a Központi Bizottság súlyt vet a baromfihús és a tojástermelés gyors növelésére. A baromfitenyésztés fejlesztésének megoldásával foglalkoztunk a CSKP Központi Bizottságának 1961 februári ülésén is. Ezen a téren valamivel jobbak az eredmények. 1961. december l-ig 404 belterjes nagy tenyészetünk volt, és az idén további 170 farmot szándékozunk építeni .Ez lehetővé teszi, hogy a belterjes nagytenyészetekben lévő állományt összesen 3 057 000 tyúkra növeljük. Ezáltal 100 százalékkal túlszárnyalnánk a belterjes tenyészetek irányszámait. Jelenleg azonban fokozott figyelmet kell fordítani mindenekelőtt a csirkenevelésre, az új nagytenyészetek jó gépekkel való ellátására, a takarmánykeverők teljesítőképességének fokozására, főként az elegendő állati fehérjéket tartalmazó takarmánykeverék gyarapítására. Sokkal kevésbé valósult meg a Központi Bizottságnak az az irányelve, hogy 1961-ben a nagyvárosok közelében meg kell kezdeni baromfihús és tojástermelő ipari üzemek építését. Számos komoly nehézség mutatkozik, főként a legnagyobb üzem építésénél, a Prága melletti Xaverovban. Az építkezés késik, sokáig nem tisztázták a terveket. A kormánynak a Politikai Iroda javaslatára külön meghatalmazottat kellett kinevezni az üzemek építésére. Haladéktalanul erélyes intézkedéseket kell foganatosítani, hogy a baromfihús-termelő üzemnek az építése mielőbb megkezdődjék, és gyorsan haladjon. Az ifjúsági szövetségnek — amely segíteni akar az építkezésben — eddig még nem nyílt lehetősége a segítségre. Egyúttal meg kell szüntetni a baromfitenyésztés eddigi szervezeti szétforgácsolódását és az irányítást egy központba kell összpontosítani. A Földművelésügyi- és Élelmiszeripari Minisztériumnak ezen a téren hamarosan megfelelő Javaslatokat kell benyújtania. Azt várjuk, hogy a baromfihús nagyarányú termelése segítségünkre lesz a lakosság jó húsellátásának megoldásában, elérjük alacsonyabb költségét, és alacsonyabb fogyasztói árát is. Az idén az előző évhez viszonyítva 7,2 százalékkal több húst, 8,2 százalékkal több tejet és 10 százalékkal több tojást kell felvásárolnunk. E feladatokat a lakosság folyamatos ellátása érdekében okvetlenül teljesítenünk kell. Mezőgazdasági termelésünkben megvannak ez ehhez szükséges feltételek, de ezeket helyesen kell kihasználni. Semmi esetre sem helyes néhány Kerület módszere, ahol már ősztől a központi • szervektől várnak takarmányt, ahelyett, hogy jól gazdálkodnának a helyi forrásokkal, és azokat a felvásárlási feladatok teljesítésére fordítanák. Meg kell mondanunk, hogy az új felvásárlási rendszer bevezetése óta ilyen célokra semmiféle központi alapunk nincs, és hogy senki sem várhat juttatást. Gondoskodni kell <y;ról, hogy minden üzemnek elegendő saját termésű takarmánya legyen, hogy azzal helyesen gazdálkodjon, és felhasználja minél több hús-, tejés tojás termelésére. Ott, ahol nincs elég erőtakarmány, más takarmányfajtákat is használjanak fel sertéshizlalásra. Sok üzem 'jó tapasztalatokat szerzett a cukorrépa, a silókukorica, a szénaliszt stb. felhasználásával. Tapasztalataikat gyorsan elterjeszthetnék. Még nagyobb méretbe^ ke

ll megszervezni a takarmány ízesítését és lényegesen bővíteni kell az élesztős takarmányfélék termelését. Ezeket nagyobb mértékben használják fel sertéshizlaláshoz. Ily módon az erőtakarmány egyre jobban érvényesül a takarmánykeverékekben. Valamennyi mezőgazdasági üzemben rendszeresen becsüljék fel a takarmánykészleteket, s a helyzethez képest úgy módosítsák a takarmányadagokat, hogy minél gazdaságosabban bánjanak velük. Ennek elősegítésére hivatott a sertésfelvásárlási árak új rendezése, mely a sertések jobb felhizlalására készteti a mezőgazdasági üzemeket. Ilyen formán a takarmány jobb felhasználásával — kevesebb elválasztott malac ellenére — az eddiginél olcsóbban termelhetünk ugyanannyi sertéshúst. A nagyüzemi termelési technológia fokozottabb alkalmazása is hozzájárul az állattenyésztés fejlődéséhez. Az eddigi eredmények nem klelégítőek, nem felelnek meg szükségleteinknek és lehetőségeinknek, hiszen a szocialista szektor állatállományában az 1961. október 1-i állapotokat tekintve a növendékmarháknak csak 17 százalékánál alkalmazták a szabad istállózást. A tavalyi első félévi adatok szerint a sertéshizlalásban csak az állomány 31,2 százalékánál érvényesül a nagyüzemi termelési technológia. E termelési intézkedéseken kívül a felvásárlás megszervezésében teendő intézkedésekkel is elő kell segíteni az állattenyésztési termékek felvásárlásának javulását. A felvásárló szervezetek és a nemzeti bizottságok tartsanak állandó kapcsolatot a mezőgazdasági üzemekkel, figyeljék a szerződések és a Kötelezettségek teljesítését, gondoskodjanak arról, hogy maximális mennyiségű termék kerüljön az állami alapokba. Sok mezőgazdasági üzemben például csökkenthetik a magas természetbeni tejfogyasztást stb. A háztáji gazdaságokban és az ún. kétlaki dolgozóknál, — ákik kisebb földterületet birtokolnak — is meg kell szervezni a felvásárlást. Az állattenyésztési termékek felvásárlásában az a fontos, hogy az év elejétől kezdve egyenletesen folytassuk a felvásárlást. Tavaly az első negyedévi eredmények voltak a legrosszabbak, és sok üzem, Járás és kerület éppen ezért nem teljesítette évi feladatait. A folyó év elején sem kedvező a helyzet. Januárban csak az észak-morvaországi és észak-csehországi kerület teljesítette felvásárlási feladatait, a sertéshús felvásárlási terve nem teljesítését azonban marhahússal egyenlítették kl. Egyetlen kerület sem teljesítette a sertéshús felvásárlási tervét.. A tej felvásárlási tervét 97,6, a tojásét 93,4 százalékra teljesítették. Csak a vágómarhák felvásárlását teljesítették 104,1 százalékra és a baromfikét 114,3 százalékra. A mezőgazdasági üzemek tehát már az év első napjaiban nagyon „eladósodtak", ezért fokoznunk kell a szervező munkát és ügyeljünk a szerződések folyamatos teljesítésére. Ennek feltétele az egyes üzemek helyzetének alapos ismerete. Tavaly ezen a téren nem voltak jó tapasztalataink. Ha például felsorolnánk, ml mindent ígértek az elvtársak az egyes járásokból és kerületekből — írásban és szóban — a Központi Bizottságnak, akkor december 31-ig nemcsak teljesítették, hanem lényegesen túlteljesítették volna a hús, a tej és a tojás felvásárlását. Tehát kevesebb ígérgetést, de több szervezőmunkát és ellenőrzést, hogy következetesen megvalósuljanak a feladatok. A mezőgazdasági beruházások eddigi helyzete komolyan gondolkodóba ejt bennünket. Még mindig tucatszámra vannak szövetkezetek, melyek sok kis nem megfelelő helyiségben tartják állataikat, ahol sem a gépesítés, sem a nagyüzemi termelési tecljnológia nem érvényesülhet. Nagy hýbák vannak a tervezésben, a tervek'előkészítésében, a mezőgazdasági építkezések anyagellátásában és gépesítésében. Ennek Következménye az elkezdett építkezések nagy száma. Az EFSZ-ekben 1961. december 31-ig például 1591 tehénistálló, 460 növendékmarha-istálló, 215 sertésól, és 408 ellető volt épülőben. Az istállók gépesítésének és berendezésének — fejőszobák, fejőautomaták, hűtőszekrények, vízmelegítők,, takarmányautomaták stb. — hiánya következtében igen kismértékben használják ki az elkészült épületek befogadóképességét, ami fékezi a munka termelékenységének emelkedését. A mezőgazdasági dolgozók méltán bírálják ezeket a fogyatékosságokat. Ám úgylátszik senki sem vonatkoztatja magára a bírálatot, mert e fogyatékosságok továbbra is j előfordulnak. Ideje, hogy az illetékes üzemek, főként a járási építőipari vállalatok, a gépgyárak, és a mezőgazdasági építkezéssel törődő többi üzemek és felettes szerveik végre intézkedjenek a oajok orvoslására. A falusi beruházási építkezéssel kapcsolatban fel kell figyelnünk a szövetkezeti lakásépítésre is Tavaly korántsem teljesítették ezt a feladatot, bár minden előnyt, elsősorban hitelt megadtunk rá. A szövetkezeti lakásépítés feladatainak rossz teljesítése azt a gondolatot ébreszthetné az emberben, hogy ez a falu népét egyáltalán nem érdekli. Ám az a helyzet, hogy a falvakon senki sem ismeri a szövetkezeti lakásépítés feltételeit. A szövetkezeti rakásépítés, főként a többemeletes házak építése egyre jelentősebb tényező lesz a falusi lakáskultúra általános fejlődésében. Jelenleg sok szövetkezetnek segítségére lenne fiatal munkaerők szerzésében és megtartásában, lehetővé tenné, hogy kinn a falvakon lakjanak a szakemberek, akik ott gyakran nem érzik magukat otthon és bejárnak a városból. A Földművelésügyi- és Építőipari Minisztérium feladata lenne, hogy jobban népszerűsítse a szövetkezeti lakásépítést. A nemzeti bizottságok pedig törődjenek vele, hogy elsősorban a nagyobb és szilárd EFSZ-ek biztosítsák tagjaik szövetkezeti lakásépítését. Korlátozott termőterülettel rendelkező hazánk feltételei között a mezőgazdasági termelés növelésének fő útja a termelés belterjességének növelése. Pártunk Közpnnti Bizottsága többször hangoztatta ezt az elvet, melyre konkrét feladatok egá;z sora épül. Ennek alapján tűztük ki főként a következőket: a kishc^amú rétek és legelők felszántása; öntözőés vízlevezető rendszerek építése; az évente kétszeres termés betakarítására alkalmas földterületek bővítése; a termelés jó földrajzi elhelyezése; a termények legmegfelelőbb összetétele, a legelőnyösebb termények vetésterületének bővítése; végül pedig az egész mezőgazdasági termelési folyamatban a vegyészet részarányának növelése. (Folytatás az 5. oldalon) SZÖ 4 * 19B

2- február 10.