Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-06 / 36. szám, kedd

BECSÜLETES EMBEREK — Minderi jót magának is — bú­csúzott a postástói, miután az átvett összeget rendben találta, özvegy Kiss Gézáné csoszogva bement a szobájába, kinyitotta a szúette szek­rény nyikorgős ajtaját és kiemelte a fehérnemű mögé csúsztatott szettyánbőr-táskát. A most kapott nyugdijat letette a gömbölyű asz­talkára. A táskából a gondosan ösz­szerakott százasok közül leszámolt tízet, és félretette. — Ezt Pistának ígértem a tele­víziós készülék árához — motyog­ta magában, majd a nyugdíját ki­egészítette 900 koronára, a többi a táskába került vissza a szekrénybe. Meglepi a menyét, mire hazajön a munkából — gondolta — elvégzi a „nagy" bevásárlást. Még hozzá a sa­játjából ... — Pistike, hozd csak a nagy zöld szatyrot a konyhából — szólt át a félig nyitott ajtón a másik szobá­ba. Közben télikabátot vett, vastag­kötésű fekete sapkát és kézitáskák­kal, szatyrokkal felszerelve indulni akart. Koromfekete szqmű unokája ugrott elébe: — Hová tetszik menni, nagymama ebben a hideg időben? — Autóbusszal megyek, édes fiam... a konyhaasztalon a tíz­óraid. Délre visszajövök ... egyet­mást bevásárolok ... te csak tanulj addig, de vigyázz... a gázcsaphoz ne nyúljl A 15-ös autóbusszal a végállo­másig ment. — Nagy bevásárlást így kell csinálni — gondolta. Meg­kezdi felülről, és végigjárja az üz­leteket. Košice főutcáján van mit nézni... Teltek a táskák, lassan megtelt a szatyor is. A közel hetven eszten­dős Kiss néni, jól megpakkolva át­ment a Kovács utcán, le a Hernád­partra az autóbuszmegállóhoz. A 15-ös zsúfolásig megtelt ebédre igyekvő utasokkal, nagy nehezen Kiss néni is felkapaszkodott. Jegy­vétel után egy fiatal asszony át­engedte a helyét, leült, a csoma­gokat a lábához igazította. Jófor­mán ki sem fújhatta magát, a vá­sárlás és a gyaloglás után, az au­tóbusz máris az új lakótelephez ért, és Pista fia háromszobás lakásá­nak közelében megállt. Kiss néni ültében lenyúlt a megtömött tás­káért, és az utasok tömegén át­vergődve leszállt. Otthon nagy örömet szerzett a családnak a vásárolt holmikkal. Pistike talán mér a harmadik ba­nánt majszolta, amikor nagymáma a hazacipelt élelmiszerek rendezé­séhez látott. Ijedten vette észre, hogy erszénye hiányzik ... — Jól emlékszem, — villant át agyán — a zöld szatyorba tet­tem ... még az autóbuszion meg­volt ... több mint ötszáz korona maradhatott benne ... Nem szólt senkinek, egész éjjel gyötrődött, alig aludt valamit. Csak az autóbuszban eshetett ki... je­gyet vettem ... vagy talán valaki kihúzta a szatyorból?... A gondo­latok filmszerűen váltakoztak agyá­ban. Alig várta, hogy megvirrad­jon ... Aggodalma csak akkor szűnt meg, amikor másnap a Košicei Közleke­dési Vállalat irodájában a szokásos formaságok után, aláírás ellenében pénztárcájával együtt átvette az au­tóbuszban megtalált 586 koronát. — Ugyan tessék már mondani, ki volt az a becsületes ember? — A kalauznő találta meg — hangzott az ügyeletes tisztviselő válasza. — Nahát?!... — Amikor meg­tudta, hogy Helena Paluvová aznap is szolgálatban van, elhatározta, felkeresi őt. Kiment a 15-ös autó­busz legközelebbi megállójához és felszállt találomra arra, amelyik hamarább jött. A másik megállónál leszállt, és felszállt az ellenkező irányba. Már a negyedik jegyet vá­sárolta, és még mindig nem talál­ta, akit keresett. Fáradtan felszállt a következő au­tóbuszra is. Amikor az ötödik je­gyet kézbe kapta, tekintete talál­kozott az egészséges, kerek arcú kalauznőével. Néhány másodpercig „farkasszemet" néztek, majd egy­másra mosolyogtak. Kiss néni örö­mében reszkető kezét egy ideig a kalauznő párnás kezén felejtette. Könnycsepp csillant hunyorgó sze­mében, amikor megszólalt: — Hét maga volt az, édes gyer­mekem, aki megtalálta a pénzemet? — Én, nénike — hangzott a vá­lasz szerényen. , — Nagyon, de nagyon szépen kö­szönöm — hálálkodott Kiss néni. Kézfogással köszöntek el egymástól. Hazafelé gondolatban összegezte a történteket, és talán észre sem vette, amikor örömmel mondogat­ta magában: — Igazán becsületes emberek ... KULIK GELLÉRT Mindent a maga idejében JAVÍTJÁK A GYÁRTMÁNYOK MINŐSÉGÉT (CTK) — A Kysucké Nové Mesto-i Fi­nommechanikai tizem dolgozói a moszk­vai Manometcr Üzem dolgozóinak példa jét követve indítottak szocialista muu­kaversenyt a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére. Elhatározták, hogy rend­szeresen javítják gyártmányaik minősé gét, meghosszabbítják a csapágyak hasz­nálhatóságának idejét és lényegesen csökkentik a selejtet. Az üzem dolgozói az eddiginél pon­tosabb, szakszerűbb munkájukkal ipar­kodnak 180 000 kg kiváló minőségű csap­ágyacél megtakarítására és arra, bogy mintegy 150 000 koronával csökkentsék a termelési költségeket. A kitűzött célok mielőbbi elérésére in­dított mozgalomban „A CSKP XII. kong­resszusának brigádja" elmért versenyző kollektívák vezetnek. A szerszámkészítő­részleg dolgozói elhatározták, hogy ele­get tesznek „A szocialista munka rész­lege" cím elnyeréséhez megkövetelt fel­tételeknek. port és természetesen nem nézhette, hogy az öreg újra csak gondterhelt ábrázattal jár munkába Vitatkozni kezdtek vele, hogy hát mi szüksége van az új h^zra? Vagy ha a gyere­keknek épít, hát milyen apa ő, ha nem tudja ráncba szedni a gyere­keit? Adósságba veti magát, holott ha a gyerekei is hazaadnák a pénzt, hamarosan elkészülhetne az új ott­hon. Miklóš bácsi egyszer már tapasz­talta, hogy a csoport véleménye okos beszéd. Most is hatottak rá a jó ta­nácsok, olyannyira, hogy otthon is tudatosítja apai mivoltát és ő dirigál a gyerekeknek, nem pedig fordítva, mint még nemrég voltl J ozef Rybárt a munkahelyén ta­láltam. A kék, tiszta munka­ruhában úgy festett, mintha ö volna a mester. Magáról nem beszélt szí­vesen. Inkább a csoportvezetőt di­csérte, milyen talpraesett, nagyszerű ember. Úgy törődik velük, mintha a gyermeke; volnának, pedig még csak harmincegy éves. Igazi kommunista — szögezi le végül Rybár, majd, ami­kor a munkájáról érdeklődöm, egy érdekes történetre tereli a szót: „Mielőtt versenyezni kezdtünk a címért, egyéni verseny folyt a rész­legen. Mindenki azon igyekezett, hogy a legtöbbet termeljen, társaival azonban keveset törődött. Egy alka­lommal Július Kováčot és Gita Ond­ráškovát váltottam fel a műszakban. (Ekkor már az egész részleg ver­senyzett a nagyobb teljesítménye­kért.) Az etilén gyártása itt úgyszól­ván teljesen automatizált. Gombnyo­másra működnek a gépek, csupán a szesztartály feltöltése igényel testi munkát. Ott is csak a csövekkel kell bajlódnia az embernek, de ez a mü­velet lényegében az egész termelés­nek az alapja, mert ha nincs szesz, leáll a termelés. Kováč nem sokat törődhetett a következő műszakkal, mert röviddel azután, hogy átvettem a műszakot, kifogyott a szesz és — ami a legrosszabb — kiégett az egyik kontaktkemence. A javítás több órát vett igénybe és a kimaradás mind­annyiunk rovására ment. Kováč Jú­lius magatartását az egész csoport élesen bírálta. Azóta hasonló eset nem fordult elő!" K ik a többiek? Milyen gondja, baja vagy munkasikere van Štefan Urbannak, Rudolf Bakytának, Mária Šimunovának, Angela Martitjo­vának, Valent Hladkýnak? Velük nem volt baj! Ok azok, akik a csoport magvát képezték, amikor az egysé­ges kollektíva kiépítése volt a leg­égetőbb probléma. Ök azok, akik be­csületes munkájukkal mindig példát mutattak a többieknek, akik a fő súlyt nyomták a csoport közvéle­mény-mérlegében, akik legnagyobb részesei a 15 hónapos versenyidő­szak irigylésre méltó munkasikerei­nek Mert a csoport már 1960 má­sodik felétől versenyez a szocialista munkabrigád címért. Kiváló munká­jukat az elmondottakon kívül hadd igazoljuk még néhány számadattal: A versenyidőszak alatt összesen 1 millió 236 ezer korona értékben ter­meltek etilént terven felül. A nyers­anyagon —a felajánlások és az újí­tási javaslatok alapján — 1 millió kétszázezer koronát takarítottak meg. Ez a két számadat lényegében min­dent elárul. A csoport teljesítette a cím elnye­rése érdekében tett felajánlását. Az említett példák azt bizonyítják, hogy nemcsak a munka terén, hanem a szocialista ember nevelése szempont­jából is eleget tettek a követelmé­nyeknek. Munkájuk értékelése után most már a cím odaítélésére várnak. Reméljük, hamarosan megkapják, hi­szen ez a csoport nagyon megérdemli a szocialista munkabrigád büszke cí­mét. SZABÓ GÉZA A SZÖVETKEZETEKBEN a tavalyi mérleg és az idei termelési terv el­készítését szorgalmazzák, hogy be­számolhassanak ezekről az évzáró taggyűlésen. A Veľké Teriakovce-i szövetkezetben iš (Rim. Sobota-i já­rás) elkészült már a terv és arra vár, hogy nyilvánosságra hozzák. Mi előtt még erre sor kerülne, a veze­tőség összeült, hogy egyet-mást meg­tárgyaljon, aminek ismertetése az évzáró taggyűlésen szintén fontos. — Mérnök elvtárs!... a komplex brigádokat illetően nekem is lenne megjegyzésem — jelentkezik szólás­ra az egyik vezetőségi tag ... Szomszédommal — Kiss Jánossal, a helyi nemzeti bizottság titkárával ismerkedem meg, s arra kérem, tájé­koztasson a helyzetről. — A megszólított Tkáč Ladislav, a szövetkezet agronómusa — súgja Kiss elvtárs. — Felvetette a komplex-bri­gádok megalakításának kérdését, ami­re több vezetőségi tag nyomban rea­gált. — Sor kerül arra is, hisz napirendi ponton van — vonja meg Caban Ju­raj elnök a szót, — de egyelőre a lánctalpas traktor és a kombájn ügyét döntsük el. A brigádok megalakítása érdekli az embereket — gondolom — ha soron kívül is erre terelődik a sző. — Jobb lenne, ha a lánctalpas traktort átengednénk más szövetke­zetnek, mert sok kiadást igényel, — érvel Málinec Štefan, a szövetkezet könyvelője s amellett agitál, vegye­nek inkább kisebb traktort helyette. Hasonló véleményen van Kiss elv­Milliós értékek z: (CTK) — A vsetíni ipari vállalatok ~ a napokban ugyancsak értékes mun­= kafelajánlást tettek a CSKP közelgő ~ XII. kongresszusa tiszteletére. A hely S beli Tesla-üzem dolgozói megfogad — ták, bogy a kongresszus tiszteletére = évi tervüket 330 ezer korona értékű áruval múlják felül. Felajánlásuk 3 ni szövőgyárak dolgozói pedig elbatá­~ rozták, hogy évi össztermelésük tor­si vét 1 millió 550 ezer korona értékű = ruval múlják leiül. Felajánlásuk 5 eredményeképpen ez év folyamán 12 | ezer gyermek-harisnyanadrággal. 40 : ezer darab csecsemők számára készí­; tett kötött holmival, 10 ezer pár kö­I tött kesztyűvel és 100 ezer pár ha­; risnyával fognak többet termelni, : mint amennyit eredeti tervük előír. SIKERES KEZDET (ČTK) — A kelet-szlovákiai vasércbá­nyák dolgozói ez év első hónapjában kedvező mérleget vonhattak munkájuk­ról. Januárban 100,4 százalékra teljesí­tették a vasérc jövesztésének tervét A bányavállalat kilenc üzeme közül bal Jelentősen túlteljesítette havi feladatait. A legnagyobb mennyiségű vasércet a rudüanyi és a rožňavaí bányászok fej­tették. A kedvezőtlen Időjárás jelentősen megnehezítette a železnlki bányászok munkáját, atitk azonban így is csak egy félnapi fejtési eredménnyel maradtak el az egyhavi jövesztési terv teljesítésé­ben. /VWWWWWWWWÄAWVTVWWW SZÍVMŰTÉT A brnői II. Sebészeti Klinika dolgozóinak kollektívája dr. J. Na­vrátil tanár vezetésével sikeres szívműtétekkel váltak híressé. A testen kívüli vérkeringés és a műsziv alkalmazásával széles le­hetőség nyílott bonyolult szívbán ­talmak sebészeti gyógyítására. Csaknem háromszáz sikeres szív­műtétet végeztek eddig a testen kívüli vérkeringés alkalmazásával. A brnói sebészek most tökélete­sítették a felnyitott szíven végzett műtétet. A beteg mélyhűtésének mód­szerét alkalmazzák, amelyet a klinika kollektívájának tagjai, dr. B. Bed­náŕík és dr. D. Atanasov dolgoztak ki. Ez a módszer kiküszöböli a hosz­szan tartó beavatkozásoknál a testen kívüli vérkeringés bizonyos hátrá­nyait. Ilyen esetekben ugyanis nem iehet teljesen kizárni a vér össze­tételének zavarát, a vörös vérsejtek felbomlását. Mivel a szívizmot táp­lálni kell, a műtét alkalmával a szív­ből ki kell szivattyúzni a vért és ez megnehezíti a beavatkozást. A mélyhűtés a vérkeringést annyira le­lassítja, hogy az említett hátrányok lényegesen korlátozódnak. Ez lehe­tővé teszi a műtét technikájának megjavításét és az igen bonyolult szivzavarok eltávolítását is. A vér társ is. A többiek azonban az elnök­kel és az agronómussal együtt ra­gaszkodnak" a lánctalpas traktorhoz. Ragaszkodnak hozzá, mert figyelembe veszik teljesítményét, jó munkáját. A lánctalpas traktor — ha nehezebb is — a talaj szerkezetében kárt nem okoz, mivel a súlya nagy felületen oszlik meg. Szóval nemcsak rossz oldalát, hanem a jót ls értékelikw A KOMBAjN-ÜGY kérdésében azon­ban a vezetőség nem járt el helyesen. Ugyanis, amikor a járás felajánlotta az SK-3-as gépóriást, a vezetőség nem akarta megvenni, mert azt gondolták, mire is lenne nekik ilyen hatalmas gép, és a gépesített brigádoknak sem lenne egyforma kombájnjuk. Szeren­csére hajlottak a jó szóra, a Dunaj­ská Streda-i járásból tapasztalatcse­rére jött szövetkezetesek tanácsára, akik meggyőzték őket az SK-3-as kombájn előnyeiről. A vezetőségi gyűlésen már vita nélkül a vétel mel­lett döntöttek s már előre örülnek, hogy a gépőriás sok mindenben se­gítségükre lesz. — Most, hogy tudjuk, milyen lesz a géppark, beszélhetünk a komplex­brigádok megalakításáról — teszi vi­ta tárgyává Caban elvtárs a követ­kező napirendi pontot. — A gépesí­tett brigádra szükség van. Többször előfordult, hogy nem végeztünk el minden munkát idejében, mert a trak­torost nem bíztuk meg munkával, — indokolja az elnök. — Ha megalakul­nak a brigádok, erre nem kerülhet sor, mert mindenki tudni fogja, ml a feladata. Csak most az a kérdés, mit, hogyan osszunk be? ITT MEGJEGYZEM: a vezetőség a brigádszervezés ügyében eltért előző állásfoglalásától. Egy komplexbrigá­dot akart, amely kellő felszereléssel 480 hektár földet művelne meg. De a hiányos géppark mellett mi lesz a további 550 hektár szántóval? — me­rül fel a kérdés. E téren is figyelem­be vették a Dunajská Streda-iak vé­leményét, akik már a tapasztalat alapján beszéltek a komplex gépesí­tésről. A vezetők két csoportba osztották a gépeket, bár olyan megjegyzés is esett, alakuljon négy csoport. — Azért egyesítettük a négy szö­vetkezetet, hogy a gépeket jobban kihasználhassuk, most meg ismét szét­osztjuk őket, — szól közbe Benco Ondrej. Igaza van a fiatalembernek, a két csoport előnyösebben használhatja kl a gépeket, ha egy-egynek olyan terület jut, amelyen a nagyüzemi gazdálkodási módszert alkalmazhat­ja. Ebben egyet is értett a vezetőség, hanem az, miként osszák föl a terü­letet, nagyob gondot okozott nekik. Végül is Kiss elvtárs javaslatát fo­gadták el. — Leghelyesebb lenne, ha ; a trak­torosok jelenlétében vitatjuk meg ezt a kérdést, hogy valamelyik csoport ne érezze magát megkárosítottnak, — jegyzi meg röviden a titkár. FOGYNAK A NAPIRENDI PONTOK és halad az óramutató is. Agazdaasz­szony várhat a tálalással, mert a ve­zetőség nem tágít, míg nem ér végé­re a dolognak. A tavalyi termelésről van szó, a ta­karmányalapról s ezzel kapcsolatban a természetbeniekről. — Egy munkaegységre 96,5 deka búza, meg egy kiló széna jut — em­líti az elnök. — Legyen a gabona legalább egy kiló munkaegységenként — javasolja Keder Jón — miért kell a taggyűlésen dekáznunk? Keder elvtárs ki is egészítené a búza mennyiségét egy kilóra, dé ezzel csak a zcotechnikus munkáját nehe­zítené meg, mert csak 12 vagon sze­mestakarmány áll az állomány ren­delkezésére, holott a kétszeresére len­ne szükség, tehát más megoldás nincs, mint takarékoskodni. A vezetőség töviről-hegyire megvi­tatott minden kérdést és felkészülten várja a zárszámadási közgyűlést. Mi­helyt alkalom adódik, az agronómus mellé szegőílöm, mert érdekel, mit tesz a szövetkezet annak érdekében, hogy a jövőben legyen elég abrak­takarmánya. — Legnagyobb hozamot, 27 mázsát hektáronként, búzából várunk — mondja Tkáč elvtárs s a továbbiak­ban alátámasztja, hogy miért. A szövetkezet 230 hektáron termel búzát, 150 hektáron a nitrifikálást alkalmazza. Az első műtrágyázást rö­videsen befejezi s a további kettőt is az alkalmas időszakban elvégzi. A nitrifikált terület hektárjáról 30 mázsás hozamot, mlg a hagyományos eljárással művelt terület hektárjáról 24 mázsás hozamot vár az agronó­mus és ezért tartja reálisnak a 27 mázsás átlagot. Az árpa és rozs műtrágyázását is úgy irányítja Tkáč elvtárs, hogy el­érek a 24 mázsás átlaghozamot hek­táronként. A" műtrágya adagolásánál és egyéb munkánál szükséges azon­ban. hogy a tagság mindent Idejében végezzen el, mert a tervezés csak így válhat valóra. IGEN, MINDENT IDEJÉBEN ÉS JÖL VÉGEZZEN EL a tagság, különben odajut, hogy a tervezett 16 korona munkaegység értékét nem tudja előte­remteni és a jövő évi évzáró taggyű­lésen sem lesz megelégedve a zár­számadással. Ha viszont a tagság jól dolgozik, a munkaegység értékét még tíz százalékkal növelheti, amit pré­mium gyanánt biztosíthat magának. BENYUS JŰZSEF ;: - • - - - ­;tl Dr. Bednafík és dr. Atanasov orvosok műszerükkel. minden egyes alkalommal, amikor visszatér a testbe, hőváltón át hal^d, ahol néhány percen belül erősen le­hűl. Szabályozó segítségével a vér hő­mérsékletét állandóan 10—20 Celsius fokon tartják és különleges hőmérők útján figyelemmel kísérik a test hő­mérsékletét ls, A létfontosságú szer­veknek, így az agynak, a szívizom­nak, a veséknek stb. Ilyen hőfokon minimális mennyiségű oxigénre van szüksége Sőt bizonyos időre a vérke­ringést is meg lehet állítani. A mélyhűtést szolgáló készülék egy hőváltóval ellátott vezérlő elemből, valamint gépszekrényből áll, amely a váltóba vizet vezet — először hide­get, a műtét végén pedig meleget, amely a testet normális hőrokra me­legíti. A készülék szerkesztésében, előállításában és felszerelésében részt vett a brnői Technikai Főiskola hő­mechanikai tanszéke dolgozóinak csoportja dr. V. Enenkel tanársegéd vezetésével, valamint a Csehszlovák Tudományos Akadémia lišeni részle­gének dolgozói, a blanskói Metro vál­lalat, a Brno város kereskedelmi­karbantartási vállalatának dolgozói és mások. E készülék segítségével végzett első műtétek sikeresek vol­tak. A módszert állandóan tovább fejlesztik. (rp) 1982. február I. ÜJ SZÖ 5 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom