Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-06 / 36. szám, kedd

Elszánt harcot az ideológiai ferdítések ellen Mihail Szuszlov beszámolója a társadalomtudományi tanszékek vezetőinek országos értekezletén Moszkva (ČTK) — A moszkvai Pravda vasárnapi számában kivonatot közölt Mihail Szuszlov beszámolójából, melyet az SZKP KB titkára a szovjet ľoiskolák társadalomtudományi tanszékei vezetőinek 1962. január 30. —február 2. napjaiban rendezett moszkvai országos értekezleten tartott. Szuszlov elvtárs beszámolójában kiemelte, hogy az SZKP XXII. kongresszusa igazolta a XX. pártkongresszuson kidolgozott lenini politikai irányvonal győzelmét. Szuszlov behatóan foglalkozott az antikommunizmus, revizionizmus és dogmatizmus elleni harccal. A két ideológia, a kommunista és a burzsoá ideológia jelenleg engesztelhetetlen küzdelmet vív egymással az egész világon. Az antikommunlzmus lényegében az Imperializmus eszmei és politikai fegyvere. Ám helytelen volna az antikommunizmusban csak annak a harcnak ideológiáját látni, amelyet az imperialisták, a kommunisták, a Szovjetunió és a szocialista tábor országai ellen folytatnak. Az imperialista burzsoázia az antikommunizmus égisze alatt küzd az antiimperialista, tehát a demokratikus és nemzeti felszabadító haladó erők ellen is — mondotta Szuszlov elvtárs. Beszéde további részében azzal a harccal foglalkozott, amelyet a „második ipari forradalom", a „tiszta demokrácia" s más elméletek jelenlegi reformista nézetei ellen kell folytatni. A burzsoá ideológia nem más, mint bősz antikommunizmus, a háborús agresszió propagandája, a bérrabszolgaság és a gyarmati elnyomás ideológiai védelme. Az elméleti front legfontosabb feladata a revizionizmus és a dogmatizmus elleni harc a kommunista mozgalmon belül. A burzsoá ideológia elmélyülő válsága idején különösen értékes szolgálatot tesz az imperialistáknak a revizionizmus, mely a mai körülmények között a legfőbb veszélyt hordozza magában. A jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetői nemcsak .követik.. revizionista programjukat, hanem még zajos reklámot is csinálnak neki. A revizionizmussal kapcsolatban kitartunk állásH • GYAPJÜT HELYETTESÍTŐ Üj MÜEE FONÁL. = Romániában a könnyfiipari szakis embereknek sikerült olyan újfajta g= szintetikus ronalat előállítani, mely £= teljesen helyettesíti a gyapjút. Sok— kai erősebb az eddig gyártott mfi== fonalaknál, technikai és fizikai tu= lajdonságai megfelelnek a természe~ tes gyapjúénak. pontunk mellett: határozottan bírálnunk kell minden elhajlást a marxizmus-leninizmustól. A dogmatikusok gyakorlati és elméleti síkon komolyan elferdítik a marxizmus-leninizmust. Az elmélet elszakadása a gyakorlattól a legveszélyesebben a dogmatizmusban nyilvánul meg. A marxizmus dogmatikus baloldali ferdítése a revizionizmus táptalaja. Az albán vezetők baloldali frázisok és állítólagos forradalmiságuk hangoztatásával nyíltan revideálják a marxizmus-leninizmus legfontosabb tantételeit, s helyettük nacionalista és kalandor irányvonalat követnek. A világ kommunistáinak 1957. és 1960. évi tanácskozásain a kollektíván kidolgozott alapelvek revideálásával kezdték, s áttértek a kommunisté világmozga'lom marxista-leninista egységének közvetlen támadására. Szuszlov elvtárs arra is rámutatott, milyen káros következményei voltak a személyi kultusznak a társadalomtudományok terén. Megállapította, hogy Sztálin monopóliumra tartott igényt a forradalmi elmélet terén s ez megbénította a társadalomtudományok fejlődését. Természetesen Sztálinnak voltak érdemei a pártban és a kommunista mozgalomban, sőt elméleti téren is. Ezért nem lehet elvetni összes műveit. Müveit kritikailag át kell értékelni — mondotta Szuszlov elvtárs, —, különösen élete utolsó éveiben írott műveire vonatkozik ez a megállapítás. A személyi kultusz bírálatával és káros következményeinek felszámolásával párhuzamosan küzdenünk kell a marxista-leninista tanítás tisztaságáért. Nem engedhetjük meg, hogy a személyi kultusz bírálatának ürügyével igazolást nyerjen a trockizmus, a jobboldali opportunizmus és más antilenínista nézet, melyeket a párt már régen leküzdött. A párt ideológiai munkájában ma rendkívül kedvező feltételek nyílnak az alkotó szellem kibontakozására. A párt helyreállította az eszmei és nevelőmunka lenini alapelveit a pártés államéletben, valamint a társadalomtudományok terén. Szuszlov elvtárs ezután részletesen foglalkozott a marxista-leninista elmélet főiskolai oktatásának megjavítására tett intézkedésekkel, és hangoztatta, hogy az SZKP új programja tartalmával és szellemével megdönti a dogmatikus és betűrágó módszert, erősíti a marxista-leninista elmélet alkotó szellemű tanulmányozását. AZ ÉLVONALBAN Több kőo'aj Kit ne érdekelne, kit ne buzdítana az a tudat, hogy egyre gazdagabbak vagyunk? Csakhogy gazdagodni munka nélkül nem lehet, ma már ezt is tudjuk mindnyáján, a munka pedig dolgos kezeket, találékony elmét Igényel. Sok-sok dolgos kézre, sok találékonyságra van szükség, hogy a gigászi acélgyárat fölépítsük Tudták ezt a közép-szlovákiai Nová Banán is és a kérdéssel az egész žiari járásban foglalkozni kezdtek. A felhívás elsőso rban a járás fiatalságára hatott. Minden 23 év körüli fiatal feje tele van szilaj gondolatokkal, hisz előtte az élet, mintha nyitott tenyéren kínálnák fel. Es minden irányból érzi ennek az új életnek reménnyel teli ígéretét. Sály Iván bágeros is még csak afféle legényke volt akkor. Az életet akarta meghódítani, azt az életet, melynek lüktetését a szíve kellős közepében érezte. Kelet-Szlovákia ... Hát bizony, Ismeretlen vidék, csak az újságcikkek szították Iránta az érdeklődést. De- minden, ami ismeretlen, egyben izgató is. Azonkívül — nézzük csak nem babra megy ott a játék... Es ugyan ellenállsz a kísértésnek, ha fiatal vagy, ha Izmaid rugalmasak, látásod éles, akaratod már edzett a munkától? Nem tudsz ellenállni. Odahúz a szíved. Egy esős októberi napon Sály is megérkezett a többiekkel az első vonalba. A kotrógépének acélagyarai beleharaptak a szaláncl hegyek alján elterülő síkság agyameg a gazdájának is. Es ahogy múltak a napok, úgy nőtt meg a gazdáiknak is. Es ahogy múltak a napok, úgy nőtt az étvágy. Igen ám, csakhogy furcsa teremtés az ember, különösen a fiatal. Sály átrágta már magát gépével Bočiartól egész Sacáig. A hetek és hónapok múlnak és a legény munka után egyre erősebben érzi, hogy fiatal. Erzi, hogy a barátokon és a szótfogadó masinán kívül valami más is van a világon. Hiányérzet gyötri. Maga sem tudja pontosan, micsoda. Kedves tekintetre vágyik,- amitől szilajabban dobog a szív, egy hajfonatra, amit kérges tenyerével megsimogat, egy arc körvonalaira, amelyek mélyen lelkébe vésődnek. Eredj hát, legény, és nézz körül! Hiszen már nem idegen neked a táj, az első gyökérkéket már a földjébe eresztetted. Es oda nézz! A šacai üzemi klub ablakai milyen fényesek... Milyen csalogatóan, hívogatóan hallatszik odabentről a zene, a vidámság ... Bement hát^ály és körülnézett. Alaposan, tüzetesen, úgij, ahogy masinájával a talajt ízlelgette hónapokkal azelőtt. Egy barna lánykán akadt meg a szeme. Bemutatkoztak, jolanka lžolomnák hívták a lányt, az új, épülő munkásváros tőszomszédságában meghúzódó Košicét a šacai épülő munkásvárossal nemsokára kétirányú villamos gyorsvasút köti össze. Sály Iván bágeres e pálya alapjait egyen geti. (Berenhaut felvétele) Saca község szülöttje. Együtt táncoltak, beszélgettek, szórakoztak. Másnap és a következő napokon és heteken a D-051 számú, Sály-gondjára bízott légnyomásos kotrógép valahogy sokkal vidámabban zakatolt, mint azelőtt. A fiút az eddig ismeretlen kelet-szlovákiai falucskával a kedves leány személye fűzte össze. A kedvesből lett a legkedvesebb s a legkedvesebből — Sály lvánné. Ma 25 éves Sály Iván bágeres és gépével a KoSicéről Sacára vezető villamos gyorsvasút pályáját egyengeti. Egyetlen harapásra 3/4 köbméter földet fogyaszt a gépe, ami egy műszak alatt 380 köbméterre rúg fel, de Sály szereti masináját, s van olyan műszak, hogy 600 köbméterrel kedveskedik neki, csak győzzék utána hordani a földet az örökké duzzogó 111-es Tátrtk. Nincs pardon, a munka nem vár. A kétirányú villamos gyorsvasútnak hamarosan készen kell lennie, hogy minél több dolgozó ember utazhasson rajta, közöttük a középkelet-szlovákiai Sály-házaspár, amely utódjával boldogan vert mély gyökeret az acéltermő Košice körüli síkságon. VLADIMÍR KALYTČUK TJ ll ^ L' Nagy pelyhekben hull a hó, fehér takaróval vortja be a JT1UU d íl(J földeket, az utcákat, mókás hósapkát húz a házak tetejére. Falun és városban gömbölyű gyermekorrok tapadnak az ablakokra, a kicsik ámulva csodálják a hópelyhek táncát. A meghosszabbított téli szünidő nagy öröm a gyerekeknek, de most kezdődik csak az igazi élvezet. A gyermekek már kora reggel vidám hógolyócsatával kezdik a napot. J. Valko CTK felvétel. (CTK) — A lužicei kőolajfejtők pél-: dáját követve a Csehszlovák Kőolaj v bányák gbelyi üzemének dolgozói is értékes kötelezettséget vállaltak a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére. E napokban közölték, hogy ez idén terven felül 992 tonna kőolajat fejtenek, a tervben előirányzottnál 2,25 millió koronával nagyobb értékű geológiai kutatómunkát „végeznek el, ezenkívül 50 000 kWó elektromos energiát és 9245 kg üzemanyagot takarítanak meg. Felajánlották továbbá azt is, hogy terven felül 50 tonna fémhulladékot adnak át november végéig a kohóipari üzemeknek. A BRATISLAVAÍ VÁROSI GALÉRIÁBAN február 4-én megnyitották Ernest Zmeták festőművész kiállítását. A tárlaton a művész egyéves munkássága látható. DC L

amošová kartársnő elvált, csinos asszony volt annak Idején. Olyan teremtés volt, aki nagyon szerette a szórakozást s aki után szívesen megfordult a férfiember. Ebben még természetesen nincs semmi hiba. A szép asszonynak azonban nem igen fűlt a foga a íermeléshez. Egyre kevesebbnek tűnt néki a műszak utáni szabadidő, kiváltképp, ha figyelembe vesszük, hogy egy vegyiüzemben — ünnep, nem ünnep — állandóan folyik a munka. így aztán hamarosan divatba jött nála az ünnepek alkalmával fellépő „megbetegedés". Az ilyen „legyengülések" azonban annyira rendszeressé váltak, hogy munkatársainak kezdett nem tetszeni a dolog. A nyugtalankodás azt eredményezte, hogy áthelyezéséért folyamodtak. De a csinos fiatalasszonyt másutt sem tűrték sokáig, úgyhogy az egész gyárat bejárta, mire a Kúnovskýcsoportba került. Az etilén gyártása ls három műszakban folyik. Ez a csoport azonban már akkor híres volt nevelő hatásáról. Lamošovára is hatott a csoport élete és hamarosan megváltozott. Akkor kezdték a szocialista munkabrigád címért folyó versenyt. Ó IN D Curový Flórián mögött huszonöt^ éves tanítóskodás és néhány éves bányamunka állott, amikor egészségügyi okokból a Kúnovský-brigádba helyezték. 1945-ben párttag lett és a Nové Zámky-i járásban töltött be iskolaigazgatói funkciót. Munkáját 1948-ig zavartalanul végezte, ekkor azonban „eltörött a korsó". A párttagsági felülvizsgálatok során kitudódott ugyanis, hogy a háború utolsó éveiben Surový Flórián politikai állásfoglalása erősen kifogásolható volt. Párttagságával azután leplezni akarta korábbi elítélésre méltó magatartását, azonban egy kicsit elszámította magát. Bányámunkára ment, ahonnét viszont — mivel szervezete nem bírta a nehéz fizikai munkát — hamarosan elbocsátották. Visszatért szülőföldjére és a novákyi vegyiüzemben vállalt munkát. A Kúnovský-brigádban eleinte sehogy sem találta a helyét. Nap-nap után egyre csak azt hajtotgatta, hogy az ő képességei Itt nincsenek kihasználva, hogy az ő huszonötéves pedagógiai gyakorlata és tudása tökéletesen kárba vész, hogy most nem értékelik az ember tudását stb., stb. A munkájához természetesen nem sok kedve volt s csak ímmel-ámmal végezte, , . Kúnovský csoportvezető fejébe szeget ütött ez a mondóka. Elhatározta, hogy majd kihasználja Surový Flórián pedagógiai tudását. A csoportban akkortájt ba) volt a szakképzettséggel. A 11 tag közül hétnek tanfolyamot kellett végeznie, hogy a munkásbérek rendezése alapján megmaradhasson eredeti bérkategóriájában. öten jelentkeztek az üzemi iskola tanfolyamaira, ketten az esti ipariskolába, s egy az esti gazdasági Iskolába. A csoportvezető szépen elmagyarázta Surovýnak, hogy milyen hasznos lenne, ha segítené munkatársait a tanulásban. Surový kisebb huzavona után megfogadta az okos tanácsot s később kedvet is kapott ehhez a munkához. Kúnovský csoportvezető azonban mást is elintézett az érdekében. Többek között azt, hogy Surový legyen a helybeli tizenegyéves iskola politechnikai oktatásra idejáró növendékeinek a szaktanácsadója. Kezdeményezésére az üzemi ifjúsági szervezet megkérte a volt tanítót, hogy segédkezzen a színjátszó csoport munkájában, ezenkívül rábízták a csoport krónikájának az írását is. Surový Flórián ezek után sokszor már azt sem tudta, mihez kezdjen. Megjött a kedve az üzemi élethez és természetesen a munkához ls. G

reguš bácsiról, a Kúnovský-brigád egyik oszlopos tagjáról nemrégen az a hír kezdett terjedni, hogy az öreg egyre szívesebben néz a pohár fenekére. A csoport tagjai eleinte nem hitték el a kósza hírt, hiszen Greguš bácsi olyan becsületesen végezte a munkáját, hogy abban hiba sosem volt. A biztonság kedvéért azonban végére jártak a dolognak ős megállapították, hogy Ján Greguš bizony igen gyakran felönt a garatra. Ez pedig kétszeresen veszélyes volt az etilént gyártó csoport számára. Először, mert a hírnevüket veszélyeztette, ha Greguš bácsi Zemianské Kostol'any vagy Nováky kiskocsmáiban kapatos állapotban -fennhangon és énekszóval vonta magára a figyelmet, másodszor pedig azért, mert mint köztudomású, az etilént tiszta szeszből gyártják s ezért fennállt annak a veszélye, hogy az öreg nem lesz rest és megdézsmálja a szesztartályokat. No, ezt már nem lehetett annyiban hagyni. Csoportvezetőgyűlés elé került a dolog és a tagság alaposan megpirongatta Greguš bácsit újabb szenvedélyéért. Greguš bácsi annyira lelkére vette a dolgot, hogy írásban adta: ezek után a pohár felé se néz. Csakhogy a valóság mégsem ez volt. Ján Greguš csak nem állhatta meg, hogy hetente legalább kétszer-háromszor ne áldozzon a bor Istenének. Az újabb röpgyűlések már erélyesebb hangon juttatták Greguš bácsi tudomására, hogy ő is tagja a Kúnovskýcsaládnak, tehát viselkedjék úgy, ahogy ez egy jövendő szocialista brigád tagjához illik. Greguš bácsi végül ls beadta a derekát és most már hálás a brigádnak, hogy kibékült a feleségével is és megszűntek az otthoni családi háborúk. Š

tefan Miklóš egy napon ezzel a mondattal lepte meg a csoportvezetőt: — No, most már benne vagyok, benne bizony I Olyan keservesen és bánatosan nyögte ki a szavakat, hogy Kúnovský nemcsak csodálkozva, hanem mély együttérzéssel kérdezte: — Miben van benne, Miklóš bátyám? Az öreg még elfogultabb hangon válaszolt: — A szövetkezetben! Beadtam a földemet — és férfiember létére megeredtek a könnyei. Aztán még hozzátette: — Ti mondtátok, hogy így jobb lesz, hát ráálltam. De sajnálom, sajnálom a három hektártl — Ugyan, Miklóš bácsi — felelt Kúnovský —. biztosan jobb lesz, meglátja. A felesége majd eldolgozgat a szövetkezetben és meglesz a fehér kenyerük. Miklóš bácsit azonban nem lehetett egykönnyen megvigasztalni. Egyre csak szomorkodott, búslakodott, a munkához sem volt nagy kedve. Persze a csoport nem tűrte sokáig Miklóš bácsi szomorkodását. A gyűlésen határozottan kijelentették, hogy kapzsi és maradi embernek tartják az olyant, aki nem segíti a közös érdekeket. Rámutattak, hogy Miklóš bácsi nem tudja a három hektárt úgy kihasználni, mint a szövetkezet. És mi értelme van annak, hogy a gyáron kívül még a földdel is gyötörje magát? Miklóš bácsi kezdte belátni, hogy a többségnek igaza van. Egyrészt csakugyan kevesebb a gondja, másrészt a szövetkezet valóban jól gazdálkodik. Meg aztán sértette az önérzetét, hogy őt maradinak nevezték. Hát ő majd megmutatja, hogy lépést tart a korral — gondolta — és a munkában ezután már alig akadt párja. Miklóš bácsi azonban alighogy kievickélt az egyik bajból, máris egy másikba esett. Házépítéshez fogott a gyerekei számára. Ugyanis három felnőtt gyerek van, akik még most is örömmel vették a szülők támogatását. A házépítésben viszont egy sem segített! Jani fiúk még a motorkerékpárra szükséges nyolcezer koronát Is az anyjától kunyerálta ki, ahelyett, hogy a házépítésre adott volna valamit. Erről is tudott a csoA novákyi Wilhelm Pteck Vegyiüzem arról nevezetes, hogy 1955 óta már 12-szer nyerte el a kormány vándorzászláját. Ez a tény beszédes bizonyítéka annak, hogy az üzem dolgozói nem félnek a dolgok mélyére nézni, helytállnak, ha nagy fába vágták is a fejszéjüket. A fa pedig néha nemcsak nagy, hanem acélkemény is volt s kivágásához bizony sok becsületes, markos legényre volt szükség. Csakhogy az ilyen legények nem nőnek minden fedél alatt. Ha nem nőttek, hát megnevelték azokat, akik gyengéknek bizonyultak. Íme a példa: ÜJ SZO 4 * 1962. február 6,