Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-01 / 31. szám, csütörtök

A znojmoi Fruta dolgozói a legutóbbi összüzemi gyűlésükön elhatároz­ták. hogy beneveznek a CSKP XII kongresszusának Szeme című versenybe és vállalták egyúttal, hogy még ez évben elérik az 19B5-re tervezett ter­melési szintet Felvételünkön: Júlia Curdová, a kész ételek részlegén a szocialista munkabrigád vezetője munka közben. (CTK felvétele) Uj gépek a szemestermények és kapásnövények betakarítására Hazánk mezőgazdasága az idén mintegy három milliárd korona érté­kű gépet, egyéb berendezést és pótal­katrészt kap, hogy mindjobban gépe­síthessék munkájukat. A szövetkezetesek és az állami gazdaságok dolgozói további 4500 csehszlovák gyártmányú rendrakó­aratógéppel és 1750 magyar gyárt­mányú, technológiailag tökéletesített kombájnnal, illetve sajtológéppel vé­gezhetik a gabona kétmenetes beta karí'.ását Ebben az évben további 1800 nagy teljesítőképességű szalma prést hozunk be a Német Demokrati kus Köztársaságból Hazánk mező­gazdasági dolgozóinak idén mintegy 10 000 gabonakombájn és több mint 5000 rendrakó-aratógép nyújt hatha­tós segítséget. A jičini Agrostroj dolgozói még a mezőgazdasági idény megkezdéséig 400 kétsoros cukorrépa-szedőgépet, a lučeneci Kovo üzemben pedig 1000 egyelőgépet készítenek A roudnicei Agrostroj üzem k&puját az idén hagy­ja el az első ezer különleges gép, amelyek kiválóan alkalmasak a cu­korrépamagvak egyenletes vetésére, így lehetővé teszik a növényápolás munkaigényességének további csök­kentését. A roudnicei Agrostroj további 1600 négyzetes fészkes ültetőgépet szállít hazánk burgonyatermesztőinek, akik­nek már tízezer ilyen gép áll majd rendelkezésükre. Az említett üzem dolgozói ezenkívül még ez idén gyárt­ják a kétsoros burgonyaültető-gépek nagysorozatát Ezek a különleges szerkezetű gépek főként, a lankás burgonyaföldeken tesznek majd ki­váló szolgálatokat. A burgonyate'r­mesztők már ez év első felében 1900, az év végéig további 1800 talajpor­hanyító géppel egészítik ki géppark­jukat Az Agrostroj üzemei 2600 egy­soros burgonyaszedőgépet és 1600 burgonyaosztáiyozót gyártanak a földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok részére, ezenkívül 1500 burgottyaszedőgépet hozunk be Len­gyelországból és 850 kombájnt a Né­met Demokratikus Köztársaságból. Hazánk mezőgazdasági üzemei je­lenleg mintegy 70 000 pótkocsival rendelkeznek és ez az állomány még ez idén további 27 000-rel gyarapszik. Az űj pótkocsikat a brandísi Gépgyár, a snínai Vihorlat üzem szállítja és bizonyos mennyiséget importálunk. Jó minőség = prémium Jozef Vidd a műszaki ellenőrző osztály vezetője, nap mint nap nyug­talanul várja a pöstást A póstást ál­talában mindnyájan szívdobogva vár­juk — már akinek van rá oka — azonban Vida elvtárs várakozása bi­zonyos mértékben szorongással is tel­jes. Mert ugye senkinek sem közöm­bös, milyen véleménnyel vannak a munkájáról. A dicséretet nem esik nehezünkre meghallgatni, sőt, általá­ban jól Is esik, viszont ha bírálatot, esetleg reklamációt kell elszívlelnünk — ez már egy kicsit kellemetlenebb. Nos, Vida elvtársnak Is éppen ezért vannak nyugtalan percei úgy kilenc óra körül. A dolog lényegét még sú­lyosbítja az a tény, hogy Vida elvtárs ilyen idő tájt nemcsak a saját mun­kájáért várja a bírálatot, hanem a trenčíni Viliam Široký Ruhagyár va­lamennyi dolgozójának tevékenysé­géért is. Az ő kezébe érkező levelek ugyanis azokra a gyártási hibákra kérnek orvoslást, amelyek az üzem termékein keresztül jutottak el egé­szen a vásárlóig. Az a fehér boríték, amelyet az imént bontott fel, Levicéről érkezett. Az írásból látni, hogy a sorokat mun­káskéz rótta a papírra. A vásárló pa­naszt emelt, mert az új télikabátja egyik zsebét lejjeb varrták, mint a másikat. A kabátot visszavitte az üz­letbe. innen pedig már elküldték a gyárba. A csomag valóban megérkezett s a kabát most már visszakerül oda, ahonnét útjára bocsátották. Visszake­rül a műszaki ellenőrzés illetékes dol­gozójához, azután a részlegvezetőn keresztül a szabóhoz, aki felvarrta rá a zsebeket A hiba a differenciális normahatárokat túllépte — a panasz tehát jogos. Az egyik zseb négy cen­timéterrel lejjebb van. mint a másik. A hibát az ellenőrző osztály dolgozó­jának és a zsebvarró műveletet vég­ző szabónak közös költségére távo­lítják el és a kabát visszakerül a vá­sárlóhoz. Szerencsére az Ilyen esetekből nincs sok Mert ha a hibát nem ls a gyár költségén javítják ki, a javítási idő mégis a gyárnak jelent vesztesé­get. nem beszélve arról, hogy az üzem hasonló minőségi fogyatékosságokkal bizony nem öregbíti jó hírnevét. Mert ma a minőség kérdése sem kevésbé fontos, mint a mennyiség problémája s éppen ezért igen dicséretre méltó a trencínl ruhagyárnak az az intézke dése, mely a fent említett eseteke; akarja végleg kiküszöbölni a gyár életéből. Ez az intézkedés pedig nem más, mint egy új prémiumrendszer beveze­tése. Az új prémiumrendszer azonban nem a minőségi tervnek teljesítését volt hivatott elősegíteni. hanem e tervnek túlteljesítését! Ezért az új prémiumosztás nem helyettesíti a ré­git, hanem az eredetin kívül még ezt is elérhetik a dolgozók, ha munkájuk minősége megfelel a B vagy a D osz­tály követelményeinek Ugyanis az út prémiumrendszer ab­ból áll, hogy havonta előre meg nem állapított Időpontban kétszer vagy háromszor, egy szakbizottság ellenőr­zést tart a részlegeken s minőségi szempontból felülvizsgálja minden egyes dolgozó munkáját. Az ellenőr­zés pontozás alapján történik. Egy s részlegnek száz pontja van, amelyből az észleír hibák fejében bizonyos pontmennyiséget vonnak le. Ha a megmaradt pontmennyiség eléri a B vagy D osztály ponthatárát, akkor a dolgozók két. 111. négyszázalékos pré­miumban részesülnek az alapbérek összege szerint Ha viszont a pont­mennyiség csupán az A osztály hatá­rát éri el, az adott részleg dolgozói­nak a fizetéséből két százalékot von­nak le az elégtelen minőségért. Ilyen eset azonban csak kivételesen fordul­hat elő, például ha üj fazonú öltö­nyök készítését kezdik el és éppen akkor érkezik meg az ellenőrzőbizott­ság. Ez új prémiumrendszerrel üzem vezetőségének az volt a célja, hogy kihasználva a dolgozók anyagi érdekeltségét, még inkább eredmé­nyessé tegye a minőségi mutatók tel­jesítését. S ma, az új prémiumrendszer beve­zetésének negyedik hónapjában, nyu­godtan elmondhatjuk, hogy az üzem vezetősége nem tévesztett célt. juraj Noska mester részlegén, ahol a f^rfi zakókat készítik, Pavla Šti- fánková'' a minőségi terv legjobb tel­jesítője, Pavla, fiatal barna szemű, nyílttekinettű lány, akiről az ember­nek az az első észrevétele, hogy ami a szívén, az a száján. Az új prémiumrendszerről így nyi­latkozik : — Hasznos dolognak tarjuk. A gyárnak is előnyére válik, ha jó mi­nőségű ruhákat készítünk, de mi sem utasítjuk vissza, ha fizetésünket meg­toldják egy ötvenessel. Decemberben sikerült elérnünk a D osztályt. Izga­tottan vártuk az ellenőrző bizottságot, mert még a hónap elején megszervez­tük a szakaszonkénti minőségi ellen­őrzést. Ez úgy történik, hogy a futó­szalag mellett dolgozó lányok minden ruhadarabnál ellenőrzik az előző mű­velet minőségét és ha hibát találunk, akkor visszaadjuk a mögöttünk dol­gozó lánynak, javítsa kl. így aztán annyira megszoktuk a pontos munkát, hogy a bizottság sem talált hibát a munkánkban. A vezetőség kezdeményezését a za­kőgyártó részlegen tehát még tovább tökéletesítették Ez az akció termé­szetesen nemcsak ezen a részlegen, hanem az egész gyárban kedvező visszhangra talált. Ennek az új prémiumrendszernek külön jelentősége abban áll, hogy közvetlenül egyszerre érinti a részleg valamennyi dolgozóját. Tehát nem az egyéni teljesítmény kiértékeléséről van szó, hanem az egész részlegnek kell harcolnia a legnagyobb pont­mennyiségért. A cél érdekében ter­mészetesen minden dolgozó ügyel a társára, hiszen csak akkor kapják meg a prémiumtöbbletet, ha vala­mennyien jól dolgoznak A trenčíni ruhagyár új pré­miumrendszere — már a tapasztala­tokból, Hll. az eddigi eredményekből ítélve — nagyon is eredményrevezető akciónak bizonyult. A ruhagyár dol­gozóinak ez a kezdeményezése ls iga­zolja, hogy az üzemben nem félnek az új utak keresésétől, s lényegében éppen ezen az alapon okulhatna szá­mos üzemünk a trenčíni példából. (sz<S| MEGGYORSÍTJÁK AZ OJ BÁNYAÜZEMEK ÉPÍTÉSÉT [CTKl — A prievidzai Bányáépíté­szeti Vállalat dolgozói a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére vállalt kötelezettségeik értelmében meggyor­sítják s a tervben előirányzottnál gazdaságosabbá teszik az új szén- és vasércbányák építését. Az említett bányaépítészeti válla­lat egyes üzemeinek dolgozói 26 kol­lektív felajánlást tettek, melyek sze­rint december 20-ig teljesítik ez évi munkatervüket és pénzben kifejezve 2 millió koronával túlteljesítik ter­melési tervüket. Elhatározták továb­bá, hogy egy százalékkal nagyobb munkatermelékenységet érnek el, amit több műszaki-szervezési intézke­dés gyors végrehajtása és az újítók hozzájárulása tesz lehetővé. eqyipromí urijegyzerek A tündöklő gyémánt minden fé­nyében pompázott alattunk a város, ahogyan az ezüstmadái ablakán ke­resztül megpillantottuk. Teljes szép­ségében elénk tárult az éjszakai Kairó, amikor a TU a repülőtér fölé ereszkedett. A fáraók földjén álltunk. Siettem elintézni az útlevél- és a vám­vizsgálattal kapcsolatos formalitá­sokat, hogy mielőbb a nagyváros fé­nyei közé jussak. Csábítottak a kivilágított kiraka­tok, neonreklámok, jó ideig sé­táltam a szálloda közelben, a leg­népesebb utcákon : a? El Kalif Szar­vat Pasa utcán, a július 26. utcán, Ibrahim pasa emlékműve körűi. Az éjszakai órákban igen zajosak a népes kairói utcák Különféle már­kájú autók áradata özönli el az útvonalakat Igazi nagyváros. Nehezen aludtam el az első élmé­nyek izgatták képzeletemet. Reggel különös ébresztő vert -fel álmomból. Kukorékolásra ébredtem. Furcsa jelenség egy hárommilliós város szívében. Eleinte halluciná­ciónak. véltem, de amikor újra meg­szólalt a kakas s kukorékolása to­vább visszhangzott, az ablakhoz lép­tem és szétnéztem. A közelben min­den verőfényben úszott. A tizenkettedik emeleti szálloda­szobából más kép tárult elém, mint éjjel, az éjszaka kivilágított biro­dalmának megannvi tündérszép tüneménye között. Egy emelettel lejjebb, a lapos ház­tetőn, közvetlenül ablakom alatt, liliputi kakas trónolt egy tyúkólnak kinevezett ládán és harsányan üd­vözölte az úl nanet Körülötte tyú­kocskák csipegették a tegnapi ele ség maradványait. — Jé, háztáli gazdaság — ismer tem fel a helyzetet Igen, Kairó les; forgalmasabb központjában a sze gények busás díjért engedélyt kap tak a bérházak tulajdonosaitól, hogv Ily módon gondoskortfanak élelem ről. A kis tyúkketrecek mellett agyagból, téglából, fából pléhböl összetákolt szegényes viskók roska­doznak. Itt él a szegény nép. mely nem tudja megfizetni a rendes la­kások viszonyaikhoz képest túl ma­gas bérét. Bármerre néztem, a lapos háztető­kön mindenütt ilyen viskókkal és tyúkólakkal találkozott a tekinte­tetem. A szegény embereknek kifize­tődik az ilyen ketreces baromfite­nyésztés. Hiába, nem megy olyan könnyen a hosszú gyarmati uralom áldatlan örökségének felszámolása. Még hosszú évekig érezhető lesz hatása. • VÉRREL — VEREJTÉKKEL ÉPÍTETT PIRAMISOK Eddig még senki sem tudta el­fogadhatóan megmagyarázni, miért nem tudják elmulasztani a Kairó­ban járó idegenek a város központ­jától 13 kilométerre elterülő Gizeh felkeresését, hogy megtekintsék vi­lághírű piramisait, ötezer éve áll­nak, dacolva az Idők fogával, tehát nem tűnhetnek el egyik napról a másikra. Én is mentegetődzöm, mert másnap A Ramszesz-emlékmű bizony siettem Gizehbe Tisztelettel néztem fel a Cheopsz piramis csú­csára Nem a 135 méteres magassá­gát csodáltam (az eredeti 146.7 mé­terből a többit az idő foga, a ho­mokzáporral támadó viharok koptat­ták le), hanem a kőóriás alkotóit, azt a sok ezer rabszolgát, akik fel­építették, az ügyes kezeket, amelyek szabályos alakzatokká faragták a köveket, azokat a munkásokat, akik a szédítő magasságba felhúzták azokat, akik messzi vidékekről ide szállították Mennyi emberi erő po­csékolódott el, mennyi vér folyt fölöslegesen, hány ezer rabszolga rogyott össze a halálos kimerült­ségtől, hogy felépüljön a halott fáraó sírja. A piramisok bal oldalán nyug­vó, titokzatosan mosolygó szfinxek, a fáraók álmának hű őrei is tisz­teletet érdemelnek. Kőszépségüket az orruk helyén tátongó üresség sem csúfíthatja el. A monda sze­rint a napoleoni hadjárat Idején egy eltévedt ágyúgolyó ütötte ezt a lyu­kat. Amikor a Cheopsz piramis lábánál a vendéglő gömbölyű asztalnál szürcsölgettem a kiváló feketét, te­kintetem elkalandozott a sivatag felé, ahol látható vonal választja el az életet a haláltól, a Nílus termé­keny zöld deltáját a beláthatatlan aranyló homoksivatagtól. Gondola­taim újra visszatértek a rabszol­gákhoz, a piramisok építőihez, akik­nek a folyótól jó néhány kilomé­tert kellett cipekedniük, amíg a kő­rengeteget az építkezés színhelyére szállították. A Nílus deltája, az élet övezete, mely délen a folyó kékesbarna sáv­jává szűkül, Asszuánnál pedig ket­tészeli a Szovjetunió által épített nagy duzzasztógát. Északon termé­keny kertté bővül, melyet apró csa­tornák erezete oszt fel szabályos és szabálytalan négyzetekre és tégla­lapokra. Az életadó delta örökéletű, akárcsak a piramisok. Gondolataimban hátat fordítottam a múltnak és visszatértem a je­lenbe. Tarka tevekaravánon akadt meg a tekintetem. A kairól országút szélétől turistákat szállítottak a pi­ramisokhoz. A díszes társaság nagy kurjongatással és rikoltozással fe­jezte ki nem mindennapi örömét. Vajon gondoltak-e ők is a néma kőszépség egyszerű építőire? • KHAN AL KHALILI Az egyiptomi dolgozókról elmond­hatjuk, hogy aranykezűek. Erről a bazáron, az egyiptomi főváros má­sik nevezetes helyén győződtem meg. Örömmel fogadtam barátom meghívását, látogassak el Kairó ős­régi El Muszki-Khan al Khalili ne­gyedébe ahol csodájára járnak a kézművesipar tökéletességének. Egymás mellett húzódnak az utca­sorok, bennük egymás hegyén-hátán üzletek és műhelyek. Fémverők, szabók, aranyművesek, bőrdíszmű­vesek, fafaragók és más kézműve­sek gyártják és kínálgatják itt ter­mékeiket. A fémverők ügyesen dolgoznak a parányi vésőkkel és árakkal, ki­sebb-nagyobb kalapácsokkal. Nem­csak a felnőttek, hanem a gyerme­ke^ is tudnak bánni e szerszámok­kal. Minden családtag kiveszi részét a kézmflvésmunkából. Az egyszerű, szabályos metszéseket a legfiata­labb, alig tíz éves fiúcska végzi, a díszítések és bonyolultabb művele­tek elvégzése már a családfőt illeti. Tányérok, kávéskannák, tálcák, asz­talokra és székekre illő díszveretek garmadával hevernek a polcokon, vagy csüggnek a falakon. Az egy méter átmérőjű tálcák hű másai a múzeumokban és templomokban őr­zött hasonló tárgyaknak. Kora reggeltől késő estig kala­pácsverés hallatszik a műhelyekből. A bőrdíszművesek árucikkei is gazdagok a díszítésekben. Szebbnél szebb látvány a szorgalmas kézmű­vesek munkájának eredménye. E cikkek eladása szinte szertar­tás. A tulajdonos nem állná meg, hogy ne csábítsa be az idegent boltjába. Az árak viszonylag alacso­nyak. Gyakran előfordul, hogy az idegen szó nélkül fizet. A helyi vi­szonyokban otthonos barátom fi­gyelmeztetett, ne fizessem meg a kért árat. Gondoltam, felcsapok vásárlónak. A piramisok és egy Nílus parti falu képével díszített táskát akar­tam megvenni kislányomnak. Száz­tíz piasztert kért érte a kézműves. Cheopsz fáraó piramisa a Kairó melletti Gizehben A városban ugyanezt 90 piaszterért kaphatta meg az ember a rendes üzletben. Kereken kijelentettem, hogy drága és megindultam a kijá­rat felé. Erre megkérdezte, meny­nyit adnék érte. Megmondtam, hogy a felét. Erre ő fordított hátat ne­kem és kijelentette, hogy nem adja el. Már az ajtónál voltam, amikor utánam jött és 90 piaszterre szál­lította le a táska árát. Egy fél­órát alkudoztunk, civakodtunk, kö­tekedtünk. Kész, színház volt. Az árus agyba-főbe dicsérte portéká­ját, becsmérelte vetélytársait, han­goskodott, hogy mennyit kellett dolgoznia, vesződnie vele. Bevallom, én is lázba jöttem, a végén már evett a kíváncsiság, hogyan is vég­ződik az alkudozás. Amikor végre 65 piaszterben megegyeztünk, öröm és elégedettség ült az arcán. Én is elégedett voltam ... — Ezt nevezi ő üzletitek — je­gyezte meg a barátom. — Ha oda­adtad volna neki vita nélkül a 110 piasztert, nem lett volna ilyen örö­me, nem is nevetett volna." Hihetetlennek tűnt, de maga az árus is megerősítette ezt. Különben a kísérőm jóbarátja volt. Nehéz szívvel hagytam el ezt a jellegzetes életű városrészt, a meglepetések negyedét, ahol apáról fiúra szállnak a kézmű vés-hagyo­mányok, s amelyet oly sajátos al­kotómunka jellemez. Miloslav Mezuliánik 0] SZO 4 * 196 2- február 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom