Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-01 / 31. szám, csütörtök

•NI Egyszerű és nagyszerű Azt hiszem, minden szövetkezet kis kiadásokkal rövid időn belül megoldhatná a tojástermelést, úgy, ahogyan ezt megoldották a Turňai Állami Gazdaságban. Medzeven és a Rózsástanyán a múlt évben már a mélyalmozásos tyúknevelésre tértek át. Az év végén a drienovcei részlegen is üzembehelyeztek egy ilyen istállót. Mi serkentette az ottani vezetőket arra, hogy a tyúknevelés eme módszerét az egész gazdaságban kiszélesítsék annyira, hogy évről évre tudják teljesíteni a tojástermelés tervét? Elsősorban az, hogy a kísérlet bevált. Tamás Margit és Gedeon Margit az első félév végéig 91,3 tojást adtak el egy-egy tyúkra számítva és ezáltal a járási versenyben 500—500 korona pénzjutalomban is részesültek. Az év végéig pedig a Turňai Állami Gazdaság az előírt 344 000 helyett 370 000 tojást adott el. A költségek lényegesen csökkentek, a takarmányozás gazdaságosabbá vált. Ogy döntöttek, hogy Drienovcén is hasonló tyúkfarmot létesítenek. A volt dohányszárítót saját erejükből átalakították erre a célra. Az alom 35—40 cm mély. Ezt az almot, hogy mindig friss legyen, naponta rendszeresen átdolgozzák, átszellőztetik. Megfelelő anyagok hiányában az alom alsó részét lótrágya, felső részét pedig szalmaszecska képezi. Az épület oldalaihoz — belülről — megfelelő vastagságban szalmát (préselt szalmát) raktak. Ez a szalmaréteg körülbelül 25 cm vastagságú. Az épület padlására szintén szalmát raktak s ezzel a gyakorlatban elkészült az új technológiának részben megfelelő épület. A padláson helyenként még szellőztető nyílást hagytak, hogy így mindig — még télen is — legyen friss levegő. Intézkedtek, hogy az etetővályúk ne legyenek az almon, hiszen ott a takarmány bepiszkolódna. Drótot bocsátottak le a padlásról s megfelelő magasságban ráerősítették a vályúkat. A tyúkok csak egy kicsit ugranak, s már is fenn vannak az etető-^ vályú szélén. Helyesen megoldották az itatást is. Egy kis részt nem alamoztak be, hanem kibetonozták, s azon elhelyezték a szükséges számú itatót. De nem elégszenek meg a mostani berendezéssel. Már megrendelték az automatikus etetővályúkat, amelyeket hamarosan felszerelnek. A tyúkokat — 1450 darabot — ebbe az új istállóba helyezték. Az itteni tyúkok törzskönyvezettek. Innen a tojások a keltetőbe fognak kerülni. Nagyon örülünk annak, hogy ez az újítás már követőkre is talált. Egyelőre Sponár mérnök, a nádasdi szövetkezet zootechnikusa vette alaposabban szemügyre a turňai mélyalmozásos tyúknevelést. Ogy igyekeznek, hogy a közeljövőben az ő tyúkállományuk is ilyen istállókban legyenek elhelyezve. Iván Sándor. Košice A XII. pártkongresszus tiszteletére a Vrbčanyi Állami Gazdaság (kolíni járás) is értékes kötelezettséget vállalt. A növénytermesztők 670 000 korona értékben termelnek terven felül búzát, rozsot, árpát, cukorrépát, repcét és kukoricát. Ez természetesen az állattenyésztésben is érezteti hatását s a gazdaság 400 mázsa húst, 200 000 liter tejet és 80 000 tojást adhat el terven felül. A kötelezettségvállalás teljesítését a talaj gondos előkészítésével, jó növényápolással, a betakarításnál pedig az új technológia alkalmazásával biztosítják a gazdaság dolgozói. Az állattenyésztésben, mint például a sertéshizlalásnál szintén az új technológia lép előtérbe. A tejtermelés növelését viszont az élesztős takarmányok adagolásával érik el az állatgondozók. (Z. n.) Az iskola növendékei üvegházakban szemléltető gyakorlattal egészítik ki elméleti ismereteiket. (K. Cích — ČTK — felv-J UJ GABONATAROLOK (ČTK) — A dél-morvaországi kerületben három teljesen gépesített gabonatárolót építenek. Rohatecben — hodoníni járás — az 56 méter magas" vasbetonépítkezés már elkészült. A magtár befogadó képessége 21 ezer tonna. A rakodó munkákat teljesen gépesítették. Ä vagonokból a gabona szállítószalagokon >eresztül kerül a magtárba. Tíz, eredményekben gazdag esztendő után |u helyet kaptak a tyúkok az átalakított dohánjszárítóban. A polanyi EFSZ új, tágas kultúrterme a napokban megtelt az ünneplő hangulatú szövetkezeti tagokkal, vendégeikkel. Ünnepet ültek, amilyenre évente csak egyszer kerül sor. Egy egész esztendő munkájának eredményeit latolgatták, elemezték. Annál jelentősebb volt ez az évi zárszámadás, hogy a polanyi szövetkezeti tagok egy évtized távlatából tehettek összehasonlítást a szövetkezetük fennállása éveiben elért, eredmények között. A szocialista nagyüzemi gazdálkodás előnyei mellett beszélnek a beszámolóban említett számok, amelyek cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy a polanyi szövetkezetbe tömörült dolgozó parasztság évről évre eredményesebben halad a fejlődés útján és mindinkább boldogabb, örömteljesebb életet él. 1954-ben a szövetkezet különféle alapjainak értéke alig haladta meg az 1,5 millió koronát, de az 1961. évi zárómérleg már több mint 7,5 millió koronát mutat. Hasonlóképpen folyamatosan, a termelés színvonalával párhuzamosan növekedett a szövetkezet jövedelme, ami például 1954-ben 1809 000 koronát, 1931-ben pedig jóval több, mint 4 millió koronát tett ki, pedig csak 3 900 000 koronát terveztek. Például növénytermesztésből a tervezett 1 millió 489 ezer korona helyett 1 millió 654 ezer korona jövedelmet értek el, annak ellenére, hogy nem minden termékből termett annyi, amennyit terveztek. Annál nagyobb gondot fordítottak a termékek időbeni és jó minőségű állapotban történő értékesítésére. Például egy-egy hektárról 300 mázsa uborkát adtak el, amivel nem sok szövetkezet dicsekedhet. Az állattenyésztésből 40 000 koronával kevesebb volt a jövedelmük a tervezettnél, amit az idézett elő, hogy sertéshúsból, tojásból nem értékesítették a tervezett mennyiséget. Viszont az egyéb jövedelmek tervét több mint 180 000 koronával túllépték. — Fejlődésünkben soha nem támaszkodtunk a véletlen szerencsére — említette meg Compoly Zoltán szövetkezeti alelnök az évvégi beszámolóban. Állítását a termelés színvonalának fokozatosan történő emelkedése bizonyltja. Egy-egy tehéntől átlagosan 2lll liter tejet fejtek 1961-ben, ami azt jelenti, hogy hektáronként 396 liter tejet adtak el, és így már szeptember 16-án teljesítették az évi tejeladást. A múlt évi tervezéskor többen állították, hogy képtelenség 600 mázsa marhahúst eladni. A szövetkezet bebizonyította, hogy ez is lehetséges, hiszen a tervezett 720 mázsa helyett 738 mázsa marhahúst értékesítettek. Az elért eredményekben nagy érdeme van a szövetkezet példás dolgozóinak, kik szorgalmas munkájukkal bebizonyították, hogy a termelés állandóan fokozható. Ezek közé tartozik például Török András és felesége, akik 22 tehenet gondoznak, illetve fejnek. Átlagosan több mint 2100 liter tejet értek el egy-egy tehéntől az elmúlt évben. Ketten 21 000 korona részesedést kaptak az évzáró gyűlésen. Leczo Lajos, Haraszti Mihály, Pekárovics Miklós, Simon István 1 kgos napi átlagos súlygyarapodást ért el a gondjaira bízott 30-30 állatnál. 100 tehén után 83 borjú felnevelése pedig a T. Szabó Ferenc által vezetett szocialista munkabrigád tagjainak : Simon Gyulának, K. Vaszily Jánosnak és Simon Béninek az érdeme. Vaszily Gyula 45, Mihokanics László 42 kocát gondoz a szövetkezetben, melyektől átlagosan 13 malacot neveltek fel. Petrigany János juhgondozó szorgalmas munkáját-dicséri elsősorban, hogy a tervezett 14 mázsa helyett 17,4 mázsa gyapjút nyer a szövetkezet a juhoktől és túllépte a juhtúró tervezett termelését is. A szorgalmas munkának megvolt a megérdemelt jutalma. Hisz a poíanyi szövetkezet a kifizetett 10 koronás előleghez 11 koronás részesedést, öszszesen közel kétmillió koronát fizetett ki a ledolgozott munkaegységek után a tagoknak. Nem akarnak a poíanyi szövetkezet dolgozói belenyugodni az eddigi eredményekbe és megállni a fejlődés útján, amit Matyi János szövetkezeti elnök zárószavai is bizonyítottak, amikor a tagság elhatározása alapján- kijelentette, hogy a harmadik ötéves tervből a szövetkezetükre háruló feladataikat négy év alatt teljesítik. Kulik Geiléct Az Alacsony és Magas-Tátra között fekszik a východnái szövetkezet 3816 hektáros határa. Ebből csau 640 hektár a szántó, de így is nehéz elképzelni, _ hogy négy évvel ezelőtt, amikor megalakult a közös, miként győzték behordani a termést ökrös szekereken, mégha 180 pár is volt belőlük. Meddig tartott, míg a Kriváü alól becammogott egy szekér a szénával? A síksági ember ugyan rámondaná, hogy nem sokáig, mert úgy tűnik, mintha a Kriváň csak néhány száz méterre lenne a falutól. A helybeliek azonban azt állítják —, 13 kilométert kell megtenni, míg a hegy alá ér az ember. Mennyivel másképpen gazdálkodnak már ma, idejét múlta az ökrösszekér, már a tátrai tájba sem illik bele, hisz a völgyben már a villanymozdonnyal vontatott szerelvények száguldanak. Most már nevetségesnek tűnne az a megjegyzés, hogy míg a východnáiak fogata egyet tér, a tehervonat Kelet-Szlovákiából NyugatSzlovákiába ér. De nemcsak ezen múlik. Ami a csere lényegét illeti, a szövetkezetesek életében nagy változást jelent, hisz tömérdek munkaerő szabadult fel ezáltal. — A 180 kocsis helyett 15 traktoros fuvarozik — mondja Ratkoš Štefan gépesítő s újságolja, hogy a gépek javítására már saját műhelyük van három gépjavítóval. — Menjünk a színhelyre, ott nézzünk körül — javasolja a gépesítő. Otközben traktorokkal találkozunk, legtöbbje trágyával megrakott pótkocsit húz. Kedvező időjárás van most a trágyahordásra. A traktorosok jobbat nem is kívánhatnak. A fenyvesek nem zúgnak, szélcsend van s a hótakaró sem vastagabb két-három ujjnyinál, zavartalanul mehet a munka. — Vajon tavaszig megjavítanak-e minden gépet? — töröm meg a csendet. — Meg bizony — válaszol határozottan Ratkoš elvtárs —, a vetőgépek, ekék, kombájnok a szalmaprés, szóval a felszerelés háromnegyed része már készen van. Két traktor generáljavításra szorul, ezeket a traktorállomásokra küldjük a jövő hónapban. Az általános javítást azonban magunk végezzük el. ügyesen dolgoznak — ismerem el, és ezt csak akkor értem meg igazán, mikor a gépesítő elmondja, milyen módon tették érdekeltté a javítókat — Megszabtuk — kezdi Ratkoš elvtárs — meddig tarthat egy-egy gép javítása Például egy kerekes traktor két napon át a lánctalpas traktor három napon át lehet havonként a műhelyben Ha a javítás nem tart tovább a gépjavítók 20 százalék prémiumot kapnak az alapfizetéshez, ha viszont tovább tart. elmafad a prémium és még az alapfizetésből is veszítenek egy százalékot. — Hogyan fogadták az újítást a gépjavítók? — érdeklődöm. — A prémium bevezetését örömmel vették tudomásul, az egy százalékos levonást azonban például Gajdoš nem jó szemmel nézte. De két társa meggyőzte őt arról, ha becsületesen dolgoznak, levonásra nem kerülhet sor. Természetesen, hogy becsületesen dolgoznak Az egyik javító az autó alatt kalapál, a másik alkatrészt reszel. Gajdoš elvtárs még egy traktor hűtőjét hegeszti, hogy a víz ne folyhasson ki belőle. Michal Sipka traktoros lép hozzá, sürgeti, hogy kezdje el az ő traktora javítását. — Egy kis türelem — csitítja a traktorost Gajdoš elvtárs — nem hamarkodhatom el a munkát, egy-két hét múlva ismét műhelybe kerülne a hűtő s csak a javítási órák számát növelné. Igaza van a javítónak, az elhamarkodott munka sem neki, sem a traktorosoknak és legfőképp a szövetkezetnek nincs előnyére. Igen ám, csak Šipka elvtárs is szeretné folytatni a trágvahordást, azonban rossz fékekkel meredek lejtőkön nem közlekedhet. Végül is olyan helyzet alakul ki, hogy a javító és traktoros közös erővel fognak hozzá a javításhoz. Ilyen körülmények között csakugyan gyorsul a munka. — Nálunk a legjobb esetben április második felében kezdődik a vetés — mondja a hozzánk csatlakozó Mikuláš Šostronek ökonómus. Márciusban azonban minden gép már rendben lesz, bár sok van belőlük. — Sok van belőlük és mégis kevés —, szól közbe a gépesítő. A megjegyzés alatt azt érti, hogy a megalakulás óta a gépek ugyan kiszorították az ökrösszekereket, de még ez nem minden. Más megoldatlan dolog is van a szövetkezetben. — Bárcsak a kézi kaszát is ilyen gyorsan tudnánk felcserélni a motorral hajtott kaszával — jegyzi meg Ratkoš elvtárs — mert a szénakaszálás nagy fáradsággal jár és minden férfierőt leköt, sőt még az üzemekben dolgozók is segítenek. Csak négy ilyen kaszálónk van — mutat az apró gépre — még ha 14 lenne, az sem lenne sok, ám egyelőre többet nem vásárolhattunk. — Bizony az 1118 hektár rét lekaszálása négy gép segítségével soká tart —, veszi át a szót az ökonómus. Soká tart azért is, mert a rétek is jobban teremnek már. Vastagabb a rend. mert a traktorok a legtávolibb rétekre is elszállítják a trágyalevet, a műtrágyát. Ogy fest a dolog, hogy a kézikaszát egyre nehezebb „húzni". Itt a téli természet is szebbnélszebb látványosságot nyújt. Az egyik oldalról a tompa, kopott tetejű hegysor, a másik oldalról az égfelé törő éles csúcsok, mintha szépségükért követelnének nagyobb áldozatot a szövetkezetesektől. A távoli hegylánc mögött hosszan elnyúlt felhő úszik, a gőzmozdony füstjére emlékeztet. Arról szó sem lehet, hogy mozdony hagyta volna maga után. Innen a korszerű technika kiszorította már a gőzmozdonyt. Biztosan nem kerül hosszú időbe, hogy ez a korszerű technika a kézikaszát is kivegye a szövetkezetesek kezéből. Peng az. acélüllő, tiszta hangja betölti a völgyet Pavel Vechter, a kovács, ugyancsak nekilátott a munkának és nagyokat sújt az izzó vasra. — Ö is a gépjavítóknak segít, szóval javítóink vannak — mondja búcsúzóul a gépesítő — csak annyi gépet vásárolhassunk, kivált kaszálógépet, amennyit győznek is megjavítani. Benyns József Rejtett tartalék mindenhol van, csak fel kell tárni Szakképzett kertészek lesznek A Bratislava vidék járásának Malinovo községében, Apponyi gróf volt kastélyában, 1953-ban nyílt meg Szlovákia egyetlen kertészeti műszaki iskolája. Az iskolához 100 bennlakó befogadására alkalmas diákszállás, 12 hektár park és 300 hektár tangazdaság• tartozik E műszaki iskola több mint 120 tanulója kilenc szakoktató vezetésével sajátítju el a gyümölcsés zöldségtermesztés, a virágkertészet, a parkosítás és az élelmiszeripari technológia ismeretét. Az iskola eddig már több mint 200 szakembert nevelt fel gazdaságunk számára. Képünkön: Jozefina Netriová, Mária Štefková és Kamila Zajacová, Emil Talajka mérnök felügyelete alatt kénhidrogén készítésével kísérleteznek a vegytanórán 1382. február X. ü| SZŐ 5 *