Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-17 / 47. szám, szombat

S t ö s z í találkozás A

KÜLFÖLDI újságok, folyótra• 'ok közt tallózva mindig öröm az, ha hírünkről hallunk, vagy ha az ember — Irodalmi vonatkozás ban — Ismerős névre, műre figyelhet fel. A magyarországi Kortárs ez évi első számában örömmel olvastuk Fábry Zoltán készülő müvének, az Éurópa elrablásának egy részletét. Alig egy hónap múltán a megérdemelt elismerés 4"s megbecsülés — ugyanezen folyóirat hasábjain — Cttbor Stltnickt'( hazai költőnk tollából ömlik szavakba. „Ha a kelet-szlovákiai kerületben fár az ember, s ha valami köze van a kultúrához, elképzelhetetlen számára, hogy ne térfen be... Stószra... Egy nem mindennapi, európai személyiség varázsa vonzza oda, egy szellemiségnek — Romáin Rolland, Thomas Mann, Július Fučík, llja Erenburg: nagyszerű harcosok kortársának varázsa, egy olyan ember híre-neve, aki mindig emelt fővel nézett szembe a történelem sötét veszedelmeivel, a fasizmussal és tetteivel, a humanizmus, a népek összefogása, a szocializmus és a béke nagyszerű eszményeiért küzdött." „A neve után emlegetett jelző, „a stószi remete" már nem jellemzi őt — vallja a továbbiakban Stítnický — másvalaki áll előttünk: a „stószi harcos." Hazai irodalmi közvéleményünk és a külföld egyaránt megbecsüléssel övezi Fábry Zoltánt, az antifasizmus kiemelkedő harcosát, s örömmel tudatosítjuk a tényt, — a törékeny, hatvanöt éves idős ember fiatalos frlsseséggel teljesíti küldetését: látja a fasizmus napjainkban ls ólálkodó veszedelmét — s mint maga mondja: óvni akart Készülő új könyve az „Európa elrablása" címet viseli, s benne a német Imperializmus okait és fejlődését tárja fel az író, a középkortól napjainkig. Az említett könyvön kívül a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadóban most kerül sajtó alá az „Ember az embertelenségben" című 300 oldalas ctkkés tanulmánygyűjtemény; s ahogy értesültünk, a budapesti Magyar Tudományos Akadémia egy reprezentatív válogatást szándékszik kiadni Fábry müveiből. H

A MÁK a könyveknél tartunk, említsük meg mindjárt a Nagyvilág című világirodalmi folyóirat legújabb számában megjelent Palackposta-bírálat summáját ls: „Az üldöztetés esztendejében tengerbe bocsátott üzenet, a Palackposta most került emberi kátekbe. A múltról tudósít, de a jelenhez szól: a művészet szépségével és a gondolat igazával." Csehszlovákiában a legsűrűbb a színházak hálózata az egész világon. Csehszlovákiában 74 színpadon 105 hivatásos színtársulat működik. A csehszlovák színházak 11000 embert alkalmaznak, ami kb. a legnagyobb európai átlag ls .A színházak műsorszámaik hetven százalékát vidéki Vendégszerepléseken adják elő. Színessé, gazdagabbá teszik A SZABAD I

Dq

T •HIVATALOS NEVE: Az ostravai dolgozók kultúrháza. Csöppet sem túlzás azonban, ha a palota elnevezéssel Illetjük, az ostravaiak is így emlegetik. A fehér csempével borított Ízléses épület már kívülről ls, mielőtt a belsejét látnánk, kellemesen, üdítően hat. Ide járnak az ostravai dolgozók, hogy nehéz munkájuk után más, kellemes tevékenységgel töltsók idejüket. Természetesen nem ez az egyetlen új népművelési Intézmény Ostraván. A nagy üzemeknek, a havírovl, porubai településeknek saját kultúrházaik vannak. De ennek az állandóan duzzadó hatalmas emberrengetegnek folytpn újabb és újabb lakásokra, iskolákra, éttermekre, kávéházakra, kultúrházakra van szüksége. Ostrava ma mér nemcsak a munkának, hanem a kulturális életnek is egyik jelentős központja. A múlt év áprilisában megnyílt kultúrpalota ötven millió korona beruházással épült. A legjelesebb műépítészek tervezték, díszítésével kiváló képzőművészeket bíztak meg. Az oszlopokon nyugvó gyönyörű előcsarnok az épületet jobb és balszárnyra osztja. Hogy hány heyiség van a kultúrpalotában, arra még Evžen Vanék igazgató sem tud válaszolni. — Sok — mondotta lakonikus egyszerűséggel. — Amikor megnyílt a kultúrpalota, attól tartottunk, talán nem ls fogjuk kihasználni, s ma már bizony gondjaink vannak, hogy az igényeket kielégítsük. Novemberben 105 000, decemberben 101 000 látogatónk volt — tájékoztat jogos büszkeséggel. Nézzük hát végig hazánknak e legkorszerűbb kulturális központját, bár nyugodtan megtehetnénk kényelmes karosszékben ülve az igazgató dolgozószobájából. Elegendő egy gombot megnyomni s az ipari televízió képernyőjén a ruhatáraktól, büféktől kezdve bármelyik helyiség látható. Nos, azért mégis csak érdekesebb a személyes élmény. Körsétánkat a márvány feljárós 1200 férőhelyes reprezentációs teremben kezdjük. Előcsarnokát a bányászatot, kohászatot és mezőgazdaságot ábrázoló művészi bronz domborművek, a termet az új élet győzelmét jelképező óriási függöny díszíti. A hangversenyek, esztrádműsorok, hálok céljaira szolgáló terem műszaki felszerelése és berendezése a legújabb technika alkalmazásával készült. A rádió- és televíziós közvetítések a beépített retranszláciős kabinokbői történnek. A REPREZENTÁCIÓS TEREMBŐL a „kisebb" helyiségekbe megyünk. Ilyenek a 600 férőhelyes, forgószínpaddal ellátott, kifinomult ízléssel berendezett színház, a 400 személyt befogadó széles vásznú mozi, a 150 férőhelyes kedves bábszínház. Az utóbbi a legifjabbak paradicsoma, nemcsak a nézők, hanem a szereplők is gyermekek. Próbatermek, öltözők, ruhatárak. büfék, zuhanyozók, politechnikai műhelyek, könyvtárak, olvasó- és tantermek, festő- és szobrászműterem és a klubhelyiségek egész sora nyílik a rajzokkal, képekkel, mozaikokkal díszített széles folyosóról. Az ostravai dolgozók nap nap után megtöltik kultúrpalotájukat. Huszonhét gyermek és ifjúsági kör működik, ugyanannyi körben tevékenykednek a • felnőttek. Hogy csak a legérdekesebbeket említsük: geológusok, elektrotechnikusok, repülőmodeil-készítők, hangtechnikusok, bélyeggyűjtők köre, a bábjátszó-, szavaló-, színjátszó-, népművészeti-, népi tánc-, festő-, mozgásművészeti-, csillagászati kör, stb. A bányászati és kohászati érdekkörben a tanoncok főiskolai tanulmányaikra készülnek. A zenében jártas fiatalok szimfonikus zenekart, a jazzkedvelők . tánczenekart alakítottak. A kultúrpalotának az Opavica nevű tánc-, zeneés énekegyüttese már a külföldet is megjárta. Komoly sikereket arat az ostravai tanítónők énekkara. Az ostravai hivatásos szimfonikus zenekar fontos feladatának tartja, hogy megszerettesse a zenét az ifjúsággal. Nevelő hangversenyeik nagy népszerűségnek örvendenek, tizenkét nap alatt 17 000 hallgatója volt ezeknek a magyarázatokkal tarkított hangversenyeknek. 'Az irodalomnak ls sok híve van A költészet barátainak klubja 450 tagot számlál. Számos érdeklődőt vonz a Népi Egyetem sokrétű tevékenysége. Neves szakemberek a pszichológiáról, pedagógiáról, kibernetikáról, zenetörténetről, művésztörténetről, a matematika és fizika világáról és más, a modern ember általános műveltségét és látókörét bővítő kérdésekről adnak elő A kultúrpalota működéséről szóló felsorolást még hosszasan folytathatnánk, hiszen csak a januárra kiadott programfüzetük 24 oldalas. AZ OSTRAVAI DOLGOZOK a termelés és az építés fontos szakaszán dolgoznak. A kultúrélet színessé és gazdagabbá teszi szabad óráikat. A kultúrpalota kisszámú, de annál lelkesebb dolgozóinak minden igyekezete arra irányul, hogy a szén és az acél városa lakólnak változatos és színvonalas, művészi igényüket emelő, érdeklődésüket kielégítő műsorokról gondoskodjék. KIS ÉVA A kultúrpalota távlati képe. OZSVALD ÁRPÁD

j Királyszobrok Ügy ülnek ők oly jámboran, oly szendén, kőcsipkés fülkében, vén torony falán, mint kegyes barátok, akiknek lelkén nem szárad semmi vétek, népek átka, kókadt bajuszuk alvó madár szárnya, arcuk jeges mosolya kőbe dermed, mezítláb, redős ingben, mint a gyermek, • ülnek s néznek a füstölgő háztetőkre... kezük, mellyel halálba küldtek bárkit, most csak kopott aranyalmával játszik. .Arcukat a mester álnok szolgalelke, rútnak alkotni még álmában sem merte. . I Időszerű nyelvi kérdések Gyakran látjuk a lapokban a követ* kező elnevezéseket: Tatra Vagongyár, Közép-Szlovákiai Cementgyár, KeletSzlovákiai Vasmű, 2ilinai Magasépítészeti Vállalat, Calovói Építkezési Vállalat, Košicei Mélyépítészeti Vállalat, Košicei Kohóipari Építészeti Üzem, Bratislavaí Kozmetikai üzem, stb. A kiemelt szavak közül a vállalat-nak van a legtágabb jelentése, ugyanis a vállalatoknak lehetnek üzemeik, gyáraik, gyáregységeik, részlegeik, fiók- és társvállalataik stb. A gyár különféle árukat termel, illetve az árucikk gyártását végzi, tehát be is fejezi azt,a gyár terméke a kereskedelmi vállalatokon keresztül a fogyasztókhoz kerül. Az üzemek általában nem állítanak' elö kész termékeket. Nem szoktuk azt mondani, hogy ruhattzem. hanem azt, hogy ruhagyár. A ruhagyárnak (ehetnek különböző üzemei, ahol az előkészítő- vagy részletmunkálatok folynak. Az intézmények, vállalatok stb. nevetnek helyes fordításánál a hivatalos elnevezések mellett tehát figyelembe kelf vennj az illető vállalat jellegét (gyár* üzem stb.), a magyar nyelv hagyományos kifejezési módjait és bizonyos fokig a hazai kialakult nyelvhasználatot. FurcsSn hat egymás mellett a Koši* cei Kohőiparí' Építészeti Üzem és a Košicei Mélyépítészeti Vállalat. Ha a Kohóipar! Vállalat Építészeti Üzeméről vart szó, akkor már elfogadhatóbb, de a helyes megoldás ilyesmi lenne: Kohóipari Építő Vállalat. Az építészeti kifejezés sem szerencsés. Más az építészet, mint az építés, tehát helyesebb lenne Mélyépítő és Magasépítő Vállalat-ot hasznát* ni, mint ahogy nem mondunk gépészeti ipart, hanem gépipart. A Prágai Cellulőz* és Papír- kutatóintézet gépi kutató rész* lege sem cellulózt és papírt kutat, merť azt már régen fölfedezték, hanem a cel< lulóz- ós a papíripar termelési eljárásaiť — jelen esetben gépi-eljárásait — vizsgálja. Az intézmény neve helyesen teháť így lenne: a Prágai Cellulóz- és Papír* Ipari Kutatóintézet Gépi-Kutató Osztálya, Fyrcsán hat a magyarban az is, hogy a borbélyüzletet, a vendéglőt, a fodrászüzletet és hasonlókat ha kell, ha' nem üzemeknek nevezzük. A hivatalos nyelvnek lehetnek ilyen furcsaságai, de a publicisztikában, a szépirodalom nyeli vében és a mindennapi beszédben kerülendők. A Bratislava! Közszolgáltató Vállalat 5. sz. Fodrászüzeme (Komunálna služby mesta Bratislavy) szerepelhet a hivatalos kimutatásokban, munkaversenyértékelésekben, de semmiképpen sem megyünk fodrászüzembe hajat vágatni* hanem fodrászhoz vagy fodrászüzletbe. Mivel igen sok új vállalat, iparág stb. keletkezik, az elnevezések is újszerűek, és ami újszerű, a* .nem mindig szép — de meg lehet változtatni. Helyes lenne, ha egy szakemberekből, nyelvé* székből és lapszerkesztőkből álló ta* návs időről-időre döntene az állandóan felvetődő problémákról. Amíg Ilyen nincs, megállapításaink javaslat-jellegűek ,lehetnek csupín. Az Intézmények és vállalatok neveivel kapcsolatos problémákat nem lehet Ilyen rövidke cikkecskében még felsorolni sem. A konkrét esetekre a következőkben még visszatérünk, és olvasóink megjegyzését ebből a kérdéskörből is várjuk. —kl— kiutalásáról a helyzet alapos Ismeretiében az illetékes nemzeti bizottság dönt. Az öregségi segélyhez hozzá kell még számítani a már nemcsak városokban, hanem a falvakban is meglévő közétkeztetést. Amikor az Illetékes szervek a nyugdíjasok és szociális segélyezettek közétkeztetését megszervezték, akkor nemcsak abból indultak ki, hogy ezen emberek között jócskán vannak öreg, beteg és sokszor magatehetetlen emberek, akik élelmezésüket, a főzést, az ezzel járó bevásárlást és munkát nem tudják elvégezni, tehát e téren is segítségükre kell lenni, hanem az illetékes szerveket az a cél ls vezérelte, hogy az ebéd árának szabályozásával ls érezhető módon támogassák és segítsék az arra részorulókat. Éppen az öregségi segélyt élvezők, akiknek segélye érthető módon nem éri el a rendes nyugdíjak összegét, a szó szoros értelmében fillérekért jutnak kiadós, tápdús és ízletes ebédhez, amelynek előállítási költsége sokszor tízszer annyiba kerül, mint amennyit az illető fizet érte. É

ppen e tények erejével, igen nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk: államunk, szocialista rendszerünk a maga részéről mindent meg,tesz a nyugdíjra nem jogosultak érdekében ls. Megteszi azt, ágii erejéből telik, és ha majd többre telik, akkor többet fog adni. De, hogy szocialista rendszerünknek ez a segítsége mit jelent, arról éppen az érdekeltek, a kiöregedett és nyugdíjra nem jogosult emberek tudnának a legtöbbet beszélni. Nemcsak tudnának, hanem beszélnek is. Ha az ember beszél velük, megrendítők azok a szavak, amelyeket és ahogyan mondják. Véleményüket, mondanivalójukat röviden így lehetne összefoglalni: „Ml volna velünk segély nélkül? Éhen dögölhetnénk valahol az istáll

ó szalmáján." Dut.

va a kifejezés, / amit használunk, de mi nem tehe-i tünk róla: durva és kegyetlen volt az élet ls, amelyben azelőtt ezek az em-J berek éltek. Ezek az öreg falusi ern-: berek éppen azért tudják értékelni és megbecsülni azt az öregségi segélyt, melyet szocialista társadalmunktól, kapnak, mert koruknál fogva kijár-: ták a régi világ életiskoláját és tud-: ják — hfszen számtalan, száz meg száz öreg ember tragédiája játszódott le és vált ismeretessé előttük — a régi világban milyen sors várt vol-; na rájuk. A falusi ember szerzésében, vagyongyűjtésében nem utolsó és Igen jelentős szerepet játszott az öregkor, az, hogyha öregségükre munkaképtelenekké, s még inkább, ha magatehetetlenekké válnak, akkor legyen miből megélniök. Pontosabban kifejezve magunkat: legyen valami, amiért gyerekeik majd eltartják őket. Lehet, hogy ez ma sok embernek — különösen a mi rendszerünk nevelte jóérzésű fiataloknak — szinte hihetetlennek tűnik, pedig valamikor, a régi világban ez így volt. Micsoda képmutató, álnok, gyalázatos és embertelen dolgok történtek. Hány, meg hány esetben megtörtént, hogy a felnőtt gyermekek az öreg, munkaképtelenné vált szüleiket a legrafináltabb módszerekkel hálózták be és vették le lábukról, hogy vagyonkájukat még életükben ráírassák gyermekeikre. Hogy ígérték, esküdöztek égre-földre, hogy az öregeknek milyen jó sorsuk lesz, tejben-vajban fürösztik majd őket haláluk napjáig. És ha a vagyonátiratás megtörtént, ha a gyermekek már nyeregben érezték magukat? Bizony, az esetek jelentős részében az következett be, amire az öreg falusiak ma ls emlékeznek: mint kivert kutya, az istálló szalmáján pusztultak el jóformán éhen-szomjan. Ilyen és ez volt a régi világ erkölcse, amely igyekezett az emberből — és sok esetben nem is ered-. ménytelenül — kiirtani az emberiesség utolsó csíráját is, mert a föld, a vagyon volt a fontos, az emberiességből, a tisztességből és becsületből pedig még soha* senki sem gazdagodott meg. Márpedig, az volt a fontos, a meggazdagodás, vagy legalább Is'a szerzés. S ez a szerzési vágy, a kapitalizmus farkaserkölcse állította oly gyakran szembe a gyermeket a szülővel, mert a kapitalizmus erkölcse — hiába prédikálta az egyház álszent módon az ellenkezőjét — kiirtotta az emberből a szülő iránti szeretet és kötelesség csíráit is. A

' m mindazzal, amit eddig elmondottunk, lényegében nem adtunk választ az olvasónk levelében föltett kérdésre, éspedig arra, miből éljen édesanyja addig, ameddig az öregségi segélyre jogosulttá válik. Nem ismerjük olvasónk édesanyját, nem ismerjük életkörülményeit, nem ismerjük egészségi állapotát sem, de fel lehet tenni a kérdést: ha esetleg egészségi állapota engedi, miért nem próbál valami könnyű munkát találni az EFSZ-ben? De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az anyának, aki három gyereket fölnevelt és most öregkorára kisegítségre és támogatásra szorulna, vajon hol vannak a gyerekei? Hol vannak olyan értelemben, hogy hát most egy kicsit helyt kellene állni? Nem akarjuk olvasónkat elriasztani az Oj Szótól, de mert kommunisták vagyunk, s ennél fogva az őszinte szó a kenyerünk, meg kell, hogy kérdezzük: nem szégyellte magát, mikor ezt a mondatot leírta: „Azt hiszem, hogy szocialista rendszerünk neiin fogja megengedni, hogy valaha is egyetlen állampolgára éhen pusztuljon." Olvasónk miért szocialista rendszerünk emberiességére hivatkozik, miért azt próbálja felelőssé tenni? Miért nem gondol arra, hggyhs a? fdesanyjp iránti felelősségről és kötelességről van szó, akkor elsősorban ls a gyermekeit lehet és kell felelősségre vonni? Ahogy az előbbiekben kifejtettük és állításainkat tényekkel támasztottuk alá, szocialista társadalmunk minden eddigi rendszernél többet és erejéhez képest minden tőle telhetőt megtesz a nyugdíjra nem jogosultak, munkából kiöregedett emberek érdekében. Ámde mint olvasónk levelének sorai ís bizonyítják, sajnos és igen különös módon, nem mondható el ez még ma sem minden gyermekről. Hogyan értelmezzük, hogyan magyarázzuk olvasónk levelének előbb idézett mondatát, éspedig azt, hogy szocialista rendszerünk nem engedheti meg, hogy egyetlen állampolgára is éhen pusztuljon? Mit Jelentsen ez? Talán azt, hogyha édesanyja nem kapja meg idő előtt, két évvel előbb az öregségi segélyt, akkor három gyermeke mellett az éhenpusztulás vár rá? Hát még — legalább is egyes embereknél — mindig ott, annál az igen szomorú és eléggé el nem ítélhető magatartásnál tartunk, hogy egy szülő fel tud nevelni nem tudom én hány gyereket, viszont — ez esetben — három gyerek nem tud el-; tartani egy öreg édesanyát? Pedig azoknak a gyerekeknek — mint olvasónk írja, sőt ezt a részt alá is húzta — nem is mehet olyan nagyon rosszul, hiszen mindhárman házat építenek. Elhisszük ^olvasónknak, hogy a házépítésből kifolyólag „elég gondjuk-bajuk" van, hiszen házat építeni ma sem oly olcsó mulatság, tízezrek kellenek hozzá. De ahol tízezrek akadnak a házépítésre, miért nem akad néhány korona az édesanya eltartására ís? Nem tudjuk, olvasónk szülei építettek-e valaha házat, de ha építettek, akkor bizonyára nem azzal a gondolattal és kijelentéssel fogtak hozzá, hogy mert házat építenek, s ezért elég gondjuk-bajuk van, gyerekeikről vagy gondoskodik valaki, fagy pedig éheii halnak. És hát nem idéz elő jóérzést az emberben az, ha megöregedett szüleit, akiknen megfizethetetlen és leróhatatlan hálával tartozik, vala-i mivel segítheti, ha kézzelfogható mó-i don is bizonyítékát adhatja annak hogy az anyjáról, szüleiről van szó, akik-; nek köszönheti, hogy ember lett be-: lőle. Az öreg embereknek úgyis oly kevésre van szükségük, oly szeré*; nyek és oly kevéssel beérik, s hánya*: tott életükben oly kevés jóban vol^ részük, liogy érezzük nemcsak leg-: elemibb kötelességünknek, hatjeni magától értetődő és természetes do«; lógnak, hogy szüleink öregségét ml-: nél gondtalanabbá és derűsebbé te-: gyük. /~|lvasór,k levele kapcsán' fájó és " érzékeny kérdéshez nyúltunk, Foglalkoznunk kellett ezzel a kérdéssel rnég akkor is, ha «z ina, éppen,e megváltozott körülmények folytán; nem általánosítható és nem tipikus. Nem általánosítható, de még előfordul, hogy gyermekek megöregedett szüleiket magukra hagyják, nem törődnek velük. És ha törődésről, gon-: doskodásról beszélünk, akkor nem-: csak az anyagi segítségre gondolunk, hanem a szeretetre, arra a szerető gondoskodásra, amely lényegében az ember boldogságát, az élettel való elégedettségét meghatározza. És há öreg szüleink iránti sezretetről, a róluk valő gondoskodásról beszélünk, akkor többek között gondoljunk arra is, hogy a ml gyermekeink azt tanulják, amit tőlünk látnak. S^ akad talán szülő, aki gyermekét arra akarná nevelni, hogy a majdan elöregedő szüleivel ne törődjék, hogy a szülök•>• kel csak addig érezzen kapcsolatot^ ameddig szüksége van rájuk? A kér-i dés nyitva áll, és a választ ma*] gunknak kell rá az életben megadni. BATKY LASZLÖ tóé*, leb nto ta. G] S350 8 %