Új Szó, 1962. február (15. évfolyam, 31-58.szám)

1962-02-17 / 47. szám, szombat

Jevgenyij Jevtusenko J Letartóztattak Lisszabonban Itt maradnak — sziszegte a rendőr­főnök. Megköszöntük neki is kedvességét, azt, hogy ennyire nem óhajt megvál­ni tőlünk, majd elhelyezkedtünk a ki­jelölt szobában. Az ajtóban mint a cövek álltak a detektívek. Lényegé­ben letartóztatásban voltunk. Kis asztalkákon brosúrák hevertek. La­pozgattuk őket. Nagyon érdekes iro­dalmi müvek. „Dr. Salazar gondolatai a világ fejlődéséről", „Dr. Salazar gondolatai a kommunista agresszió­ról", „Dr. Salazar gondolatai az an­golai terrorista bandák megsemmisí­tésének szükségességéről". Dr. Salazar gondolatainak társaságában, hogy hogy nem, elnyomott bennünket az álom. Valaki megérintette vállamat. A kis portugál lány állt mellettem. — A gépet rendbehozták — közöl­te. — Nemsokára indulnak. Felcihe­lődtünk, mentünk a géphez. Egyszer csak megjelent a rendőr­főnök. %7alami varázslatos módon átala­* kult. Olvadozott a szívélyes­ségtől, mentegetőzött az incidens miatt, sőt egy-egy palack híres portói borral is meg akart ajándékozni ben­nünket. Udvariasan visszautasítottuk. Mondtam a főnöknek, a legszebb em­lék, amit magunkkal viszünk Portu­gáliából, a vele történt megismerke­dés. Vihogott. Mi meg találgattuk: ml okozhatta rejtélyes átváltozását. Amikor a rendőrfőnök és a detek­tívek a röptér kapujában elmaradtak mögöttünk, megkérdeztem az egyik equadoritól. — Jó képet vág a rossz játékhoz — nevetett. — A dolog nyitja: a rend­őrfőnök elámult azon, hogy maguk milyen nyugodtan aludtak. Ez nagy hatást gyakorolt -rá. Hozzászokott, hogy az emberek félnek tőle. Megré­mítette, hogy maguk nem rémültek meg. A repülőgép ajtajához vezető lépcsőhöz értünk. — De azért ne gondoljanak rosz­szat Portugáliáról — mondta szomo­rúan a kis portugál lány. SZÁNTÓ IRÉN fordítása. KULTURÁLIS HÍREK A KLM társaság repülőgépe, farkán a holland királynő címerével, földet ért Lisszabonban. A gép feltáruló ajtaja elé gumi­kerekű lépcsői gurítottak. Hosszú repüléstől összegyűrt kabátban, a le­ereszkedést megédesítő cukorkát szopogatva, a többi utassal .együtt kiszállt három orosz is: Kalatozov, Uruszevszkij és én. Hírom hónapig voltunk Kubában, s most hazafelé igyekeztünk a Szovjetunióba. Soványka kis portugál lány — ci­pőjének igazán tűvékony sarka kopo­gott a betonon — a röptéri épület­be vezette a tranzitutasokat. Közölte, hogy a repülőgép technikai okok miatt öt-hat órai késéssel megy to­vább. Hozzáfűzte: nagyon sajnálja, de mint portugál állampolgár örül, mert így az utasok megtekinthetik Lisszabont. Megmagyarázta, hogy eh­hez mindössze egy csekély formali­tás — rendőrségi vízum — szüksé­gas, és azt valamennyien rögtön megkapjuk. A rendőrtisztviselő asztalán ameri­kai, francia, venezuelai, equadori út­levelek hevertek. Köztük a mi három „vörösbőrű" útlevelünk ís. A tisztviselő különválasztotta a mieinket, s vizsgálódva hasonlította össze arcunkat a fényképekkel. Mi­után meggyőződött róla, hogy nem vagyunk mások, mint akik vagyunk, betette okmányainkat az asztalfiőkba, amelyben mint észrevettem, vadonatúj bilincs csillogott. — A többiek mehetnek a városba. Önök csak a repülőtéren sétálhat­nak. Bár tisztában voltunk mindennel, érdeklődtünk, mi az oka az irányunk­ban tanúsított túlzott óvatosságnak. ű kisember, válaszolta a tisztvise­lő, ő csak főnöke utasítását teljesíti. A főnök nemsokára itt lesz. Mi per­sze jobban vágytunk Lisszabont látni, mint az illetőt, de azért egy rendőr­főnök Salazar apparátusából sem ér­dektelen számunkra. „Érdektelen em­berek nincsenek a világon" — idéz­tem egyik verssoromat. Érdektelen rendőrfőnök még kevésbé. Felmen­tünk az étterembe, hogy egy csésze kávé mellett töltsük a várakozási időt. Uruszevszkij rám kacsintott, szemével a mellettünk függő óriási plakátra Intett. „Angola portugál te­rület" — hirdette a plakát, amelyen egy svábbogár mászkált. A svábbogár némileg csökkentette a plakát kívánt hatását. Az étterem egész személy­zete minket bámult. Az egyik fiatal pincér úgy elbámulta magát, hogy leöntötte szósszal egy hölgy ruháját, aki minden jel szerint nagyon nehe­zen fért bele abba a ruhába. A hölgy egyébként, mint később megtudtuk, Brüsszelbe menekült Kongóból, amel^ kényelmetlen hely lett a belgák szá­mára. Az ajtón minduntalan hordá­rok, takarítónők dugták be a fejüket, sőt a vécében szolgálatot teljesítő rozzant öreg bácsi ls megjelent. Hi­szen mi szovjet emberek vagyunk I S a szovjet ember Lisszabonban, még a repülőtéren ís. rendkívüli tüne­mény I Két fiatalember lépett hozzánk. Caracasban szálltak fel a repülőgép­re. Equadori orvosok voltak, Prágá­ba utaztak. Éppen csak kezet akartak rázni velünk Amikor megtudták, hogy Kalatozov és Uruszevszkij a Szállnak a darvak című film alkotói, felragyogott a szemük. — Bár kevesebb rendőr s több ilyen film volna a világon, akkor minden megváltozna — mondta az egyik. A másik, miután meghallotta, hogy Kubából jövünk, teleírt papírlapokat szedett elő belső zsebéből. — Nem vagyok hivatásos költő — mondta félszegen. — De Kubáról verset írtam. Felolvasta a verset. Nem tudok elég jól spanyolul ahhoz, hogy költészeti árnyalatokat érzékelhessek, de abban a pillanatban azt a verset gyönyörű­nek éreztem. Arról szólt, hogy milyen magasztos példa Kuba a latin-amerikai országok számára, és körülbelül így végződött: Sorra letartóztatnak bennünket Sorra kivégeznek bennünket Némelyek azt hiszik: hiába ontjuk vérünk De igaz' ügyért vívott Csatában nincs hiába kiontott vér. Ö sszenéztünk társaimmal. Ezek a sorok pontosan kifejezték Kubáról készülő filmünk alapgondola­tát. Megmondtam ezt az equadori fia­talembernek. — Filmük bemutatja majd a Bat­tista-korszakot is? — kérdezte. — Valószínűleg, igen. — Akkor nézzenek jól körül. Por­tugália nagyon hasonlít a Battista Kubájához. De én azt hiszem, itt is megszületik valamikor a portugálok Fidelje. Vagy talán már meg ls szü­letett ... Kalatozov megérintett lá­bával. — Forduljon hátra, Zsenya. Megfordultam. Két szürke árnyék imbolygott a közelünkben. Fejüket mint lokátorokat forgatták, hegyezték fülüket. — Most már biztosan nem enged­nek bennünket sem a városba — je­gyezte meg mosolyogva az egyik equadori. — Az ő szemükben minket már „felbéreltek a vörös komisszá­rok". Nemsokára a rendőrfőnök elé ke­rültünk. Fenségesen trónolt bőrkarosszéké­ben. Arcának különös ismertetőjele: aszimetrikus és nincs szeme. Semmi­képp se tudtuk felfedezni, olyan mé­lyen rejtőzött bozontos ősz szemöldö­ke alatt. Mondtuk a rendőrfőnöknek: oly so­kat hallottunk Lisszabon csodálatos szépségéről, nagyon szeretnénk meg­tekinteni. Hozzáfűztük: zsebünkben nincsenek röpcédulák sem hordozható hidrogénbombák, szívesen nézzük meg a várost egy-két rendőr kíséretében is, nagyon kellemes lesz számunkra a társaságuk. A rendőrfőnök, szemét tovább is rejtegetve, kijelentette: erről szó sem lehet. Érdeklődtünk, nem pihenhetnénk-e akkor a repülőgépben? A rendőrfőnök bólintott. Nem álltam meg, s azt mondtam: kérem adja át hálás köszönetünket dr. Salazarnak az irántunk tanúsított vendégszeretetéért. És indultunk a kijárat felé. A méltóság egy pillanat alatt le­foszlott a rendőrfőnökről. Fölugrott, hozzánk rohant, s egy padra muta­tott. — Üljenek le I A tehetetlen dühtől reszketett a ke­ze. — Nézd a szemét, Zseny$ I Felvevő­gép kéne ide 1 — bökött meg Uru­szevszkij. A rendőrfőnöknek előbukkant a szeihe. Nem tudom megmondani mi­lyen színű. A legpontosabb meghatá­rozás : gyűlölet-színű.. Olyan ember szeme, aki megszokta, hogy letartóz­tasson és kivégeztessen. Ilyen szeme­ket láttam a majdanekl, auschwitzi, Babi-j-Jar-i fasiszta hóhérok fényké­pein. Hátunk mögött merev vigyázz­állásban vártak a detektívek, készen arra, hogy ránk vessék magukat. — Nem pihenhetnek a repülőgépen. EMIL GILELSZ szovjet zongoramű­vész nagy sikerrel lépett fel a New York-i Carnegie Hallban. Műsorán Mo­zart-, Chopin- és Ravel-művek szere­peltek. Gilelsz előzőleg Detroitban és Chicagóban is adott koncertet. A NEMZETKÖZI Lenin Békedíj Bi­zottság tagjává választották Marinel­lo Vidauretta kubai írót, Yassui Kaoru japán tudóst, Renato Guttuso olasz festőt és Ivan Maikot, a Csehszlovák Tudományos Akadémia helyettes elnö­két. A SOHA TÖBBÉ „Mein Kampf" cí­mű antifasiszta filmet a Berliner All­gemeine Wochenzeitung közlése sze­rint betiltották Törökországban, Por­tugáliában és Spanyolországban. A BERLINI Staatsoper új szerep­osztásban ismét műsorra tűzte Szer­gej Prokofjev nagysikerű vígoperáját, az „Eljegyzés a kolostorban"-t. A mű egyik főszerepét Bartha Alfonz, a bu­dapesti Állami Operaház tenoristája énekelte. SZERGEJ OBRAZCOV, a világhírű szovjet bábművész együttesével Ber­linbe érkezett vendégjátékra. Az Ob­razcov-társulat új műsorát nagy elis­meréssel fogadta a berlini közönség a Berliner Ensemble Színházában. ROSSELLINI új filmjének címe: Ä fekete lélek. Silvana Mangano, Vitto­rio Gassmann és Nadia Tiller játssza a főszerepeket. FRIEDRICH DÜRRENMATT, Az öreg hölgy látogatása című drámájából fil­met készítenek. A film rendezője J. Lee Thompson, az öreg hölgy szere­pét Ingrid Bergman alakítja, partne­re Anthony Quinn. DR. VÁCLAV HOLZKNECHT befejez­te a Cseh Filharmónia történetével foglalkozó könyvét. A szerző leírja benne a filharmonikus zenekar dicső útját, keletkezésétől, 1896-tól kezdve egészen a filharmónia 1957. évi távol­keleti művészkörútjáig. A könyv to­vábbá foglalkozik e nagymúltú zene­kar olyan kiváló személyiségeivel is, mint amilyen Václav Talich karnagy volt. MEGKEZDTE MŰKÖDÉSÉT az első központi terminológiai bizottság, mely­nek tagjait a Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia elnöksége nevezte ki. A terminológiai bizottság feladata fe­lülvizsgálni az újkeletű szakkifejezé­seket, hogy azok megfelelnek-e a cseh és szlovák nyelv szellemének. A ter­minológiai bizottság sajtószerve a Terminológiai folyóirat, melynek első száma már megjelent. PETRIK JÖZSEF: HUNKÁS KEZEK, harcos kezek szétzúzták a bilincseket, széles, szabad medret vájtak űj életűnk folyamának. MUNKÁS KEZEK, dolgos kezek csinosítják az életet. Mindenkinek széles sávval tör a napfény ablakába. MUNKÁS KEZEK, fáradt kezek bütykös ujjúk és kérgesek, mégis lágyan simogatják a gyermekek piros arcát. MUNKÁS KEZEK, erfis kezek vigyázzák a szép életet: Ha valaki reánk támad — vasökölbe szorulnának. A „takarékos" gyerek E10RMEKGIBÄ0 A jándék KEZÉT háta mögé ^7EMJON PASZKO­rejtve, mosolygós arc- a£LMJUIN rMJiNU. cál bejött a szobába Ira lányom. — Ajándékot vettünk neked. Találd kl, mit? Felhúztam a vállamat és komoly hangon jeleltem: oda ls bökte, ahonnan ezek a — Van már kölyökrókánk, tek- vadászösztöné: Ingerlő hangok nősünk, kakasunk, rákunk, több- ú™ dta k- * ar mf, ° z° n b° n c s?* féle halacskánk. Most biztosan >}> d e9 fémhez értek A cica a lá­sündlsznónk ís lesz. Már csak az bának sem hitt: belekukucskált hiányzik az állatgyüjteményünk- a zenegépbe. Am nem a ált sem­hői mit, mire elszontyolodott. Pedtg . _ ,»„,„ i ott igenis madár fütyörészik, ha Ä Zogý ZZy^Tlet ZĹTiT' ** ^ a sündlsznótól. valamit tat.-. — Hát akkor gyíkot hoztál. — Tanító bácsi kérem, meny­nyi szenet megtakaríthatnánk a télen, ha csak minden máso­dik vagy harmadik nap járnánk iskolába. — Nem ts szeretem a gyíkot. — Akkor nem tudom kitalálni. No de ne vesztegessük az időt, mutasd hát azt az ajándékot. — Tessék I — s Íra ünnepélyes mozdulattal villogó fekete hang­lemezt nyújtott felém. Vigyázva átvettem tőle, aztán a lemezjátszóra helyeztem. Először sustorgás, sercegés fé­le, aztán egyszerre bátortalan pityegés hallatszott, mintha erdei hajnalon fülemüle próbálgatná a hangját. Ez néhány másodpercig tartott, majd szobánkat a csalo­gány elbűvölő csattogása töltötte be. A madárka hol magasba szár­nyalóan dalolt, hol elhalón füty­työgetett. A fülemülét rigó vál­totta fel. Aztán, mintegy a távolból, a gébics gyújtott nótára, a tenge­lice csicsergett. Mintha verse­nyeztek volna, kl tudja szebben cifrázni. Majd trillázni kezdett a pacstrta, diadalmasan, szerelme­sen, önfeledten... Ekkor megnyílt az ajtó s a ré­sen bedugta fejét Mtca cica. Vil­logó szemét zsákmányra éhesen körüljártatta a szobában, a padló­ra lapult, majd hasmánt csúszva, orozva megindult a lemezjátszó asztal felé. Felébredt benne a ragadozó ösztön. Izgatottságát elárulta idegesen meg-megránduló farka. Mica nesztelenül felugrott a székre, onnét az asztalra. Le­ült a hátsó lábára s fénylő gombszemét a forgó lemezre ta­pasztotta. Farka egy utolsót re­megett, azzal moccanatlanul a magasba meredt. Mica sokáig Igymaradt. Végre jelkelt, körülsompolyogta a le­mezjátszót, mellső lábacskáját Mica cica meggörbítette hátát és félelmében riadtan fúft, maid — uccu neki, vesd el magad —, kimenekült a szobából. Megöleltem kislányomat és őszinte szívvel ezt mondtam neki: — Igazán szép ajándékkal lep­tél meg. Köszönöm, csillagom. r/sssssssssssssssssffsssssssssssssssssssss/ Kubai gyerekek írásai, rajzai A FA 'Az úton sétáltam, jobbra-balra nézelődtem és megláttam egy nagy fát. Kegyetlen hőség volt. Leheveredtem a fa alá, elaludtam és azt álmodtam, hogy megszólított a fa: — Használd ki hűs árnyékomat és lakj jól ízes gyümölcsömből. Amikor felébredtem, lefutottam a folyóhoz, vizet merítettem és meg­öntöztem a fát. AMADO FRIAS HAZÁNKAT VÉDELMEZZÜK Kuba népe soha nem hordott olyan felszerelést, mint nap­jainkban. Minden házban fegyver van. Mire )ö ez? Megakarjuk védelmezni hazán­kat az agresszorok támadásától, akik azt szeretnék, hogy újra éhezzünk. Ez az idő azonban már soha nem tér vissza! PABLO MARTINEZ MESE A MADARAK TOLLÁRÓL (ARGENTIN MESE) S ok-ok évvel ezelőtt amikor Dél-Ameri­kában még csak indiánok laktak, a madaraknak nem volt szép, színes tollazata, hanem szürkék, jelentéktelenek voltak mind­annyian, mint ma a verebek. Csoportokba ve­.rődve csodálták a szivárvány gyönyörű színeit és nem tudtak betelni vele. Történt egyszer, hogy a szivárvány színei el­sötétültek és a madarak nagyon megrettentek. — Mi történik a szivárvánnyal? Miért nem olyan szép, mint volt? — kérdezgették egy­mástól és tanácstalanok voltak. Ahogy ott tanakodtak és vitatkoztak, egy­szer csak egy kicsiny madár röppent közéjük, valahonnan a magasból, tolla színes volt, olyan, mint a szivárvány színei és senki nem ismer­te őt. — Barátaim! — szólt a csodálkozó mada­rakhoz — a szivárvány beteg! Az égen a rova­rok milliói tűntek fel és megtámadták a szivár­ványt. Nővéreim és én már hozzákezdtünk az ellenség elűzéséhez, de mi nagyon kevesen vagyunk. Ezért jöttem hozzátok, hogy segítsé­geteket kérjem. Repüljetek velem és közös erővel megsemmisítjük a szivárvány ellenségeit. Figyelmeztetlek azonban, hogy csak az jöjjön valem, akinek nagy elhatározása és áldozat­kÄzsége van, mert jéghideg területen kell át­röpülnünk,,. 1. Ha helyesen megfejtitek az alábbi rejtvényt, megtudjátok, me­lyik nagy klasszikus orosz költőről emlékezett meg nemrég az egész kultúrvilág. 1 l 3 i 1. Nem érdes, egyenes (fordít­va) 2. Végtelen szín (két betfl egy kockába) 3. Fiúnév 4. Duna keverve. (Beküldte Mezey Dénes, Silice) Sokan tétováztak és megijedtek a veszélytől. Egyikük így károgott: — Szerencsétlenek! Nem tudják, hová re­pülnek! Senki sem fog közülük visszatérni a földre! A bátrak azonban elindultak. Naphosszat rö­pültek a zuhogó esőben, hideg széllel szemben, jeges hóviharban. Szálltak, és szálltak, egyre magasabbra és csakhamar egész közelről pil­lantották meg maguk előtt a szivárványt. Cso­dálatosan szép volt; de sötét foltok éktelenked­tek rajta: a rovarok milliói... Mint a nyílvesszők a kifeszített íjból, úgy repült a bátor madárraj az ellenségre. Kímé­letlen harc kezdődött. A rovarok egyre fogytak. Egyre kisebbek lettek a fekete foltok a szi­várványon. Végül is a bátor madarak győztek. Jóleső érzéssel Indultak vissza a földre, tár saik közé, hogy a szivárványt megszabadították. De most csodálatos dolog történt: a földre visszatérő madarak tolla megváltozott, a szivár­vány minden színében kezdett ékeskedni és egyik szebb volt, mint a másik. Visszatértek sértetlenül a földre, otthon maradt társaik pedig irigykedve fogadták őket. Ettől az időtől kezdve olyan szép a tolla a kanárinak, a vörösbegynek, a cinkének és a többi énekes madárnak. . Fordította: Antalfy István 2. Töltsétek kl számokkal a fen­ti kockákat úgy, hogy a vonalak­kal összekötött három-három koc­ka összege mindig 60 legyen (Egy szám kétszer nem szerepel­het.) (Beküldte Berecz László, SiHce) KIK NYERTEK? Múlt heti fejtörőnk helyes meg­fejtői közül könyvjutalomban ré­szesültek: Kázsmér Katalin, Vei. Kapušany; Pásztor Tibor, Btel; Szendy Zsu­zsanna, Nové Zámky; Szabó Márlq, Želiezovce; Gyöpös Hona, Nedeí. ŰJ S2Ö 8 * 1862. február ÍZ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom