Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-27 / 26. szám, szombat

Ondrej Svitavský: H

rnčiarék lakásának harmadik szobájában már néhány napja üresen állott az ágy. Hulaj nagyapa ágya. Zöldellt benne a matrac, szürkéllett a króm. Hrnčiarék harmadik szobájában szinte hideg lett ettől az ágytól, rideggé tette az egész lakást. Melánia fekete szeme gyakran az ágyra tévedt. Tekintete végigsiklott a krómozott vázon, s megállt a matracon. Itt aludl az apám. Jó apa volt? Az Emlékszem — mindene voltam. Mindent megengedett, mindennel ellátott, azt csináltam, amit akartam. A gyerekek, Éva, janka és Péterke az ágyra rakták játékaikat és füzeteiket. Az apjuk ezt nem engedte meg. Mert mi lesz, ha nagyapó hazajön? Még jobban megsértődik. Amikor apjuk megérkezett, a gyerekek gyorsan a táskába rejtették füzeteiket, a játékokat meg az ágy alá dugták. Melánia és Péter szokás szerint a gyerekeken veszett össze. Ma a tízéves fiú, Péterke miatt. Későn, vacsora után érkezett haza. Vetkőzött. Csöndesen vetette le a kabátját, araikor a szobából kirohant az anyja és rátámadt: — Hol csavarogtál, fiatalúr? Péterke hallgatott, mint a néma. Keze beleakadt kabátujja bélésébe. — Hol voltál, te csavargó? Már te is kezded? A fiú megrettenve lapult a fogashoz. A kabát alá bújt. A béléssel kifordulva meredt az anyja felé a kabát ujja. Üssön, ahogy akar, gondolta és összeszorította a fogát. — Miért vered megint? — lépett közbe az apa. — Mondd meg anyádnak, hol voltál? Nem szólt, csak szipogott a kabát alatt. — Látod, milyen huligán. Betyár lesz belőled, nem ember. Péterke a fogas alatt lapult. A vékony kabáton átszűrődött a villanykörte fénye. Látta anyja, apja arcvonásait, a nappali szoba ajtajában húgát, Jankát, meg Évát. Félve várta a többi ütést. — Vetkőzz le — mondta határozottan az apja. — És gyere vacsorázni. — Nem eszem — szólt vissza a gyerek a kabát mögül. — Akkor mars az ágyba! Holnap vasárnap, egész vasárnap tanulni fogszl Aztán majd beszélgetünk. — Igen až ágyba, te jómadár — zárta le a heves vitát az anya — az ólba, nem az ágyba. A nappaliban bekapcsolt televíziós készülékben egymást váltották a képek. Kékes fény táncolt az üvegezett ajtón. A kislányok anyjukkal együtt odamentek. A napi aktualitások után kikapcsolták. Elcsendesedett a ház, a ruhákkal teleaggatott erkély, az egész frissen festett panel-lakótelep. Az erkélyre csöpögött az eső. Muzsikált a fémvázakon, dobolt a sima pléhen, zúgott a tetőn, kopogott a házak előtt szétdobált papírzsákokon. Péter sokáig ült az asztal mellett. Már fájt a dereka. A magnetofonból hallgatta a politikai gazdaságtant, amit saját maga játszott fel, s közben észre sem vette, Ifogy annak a műanyag asztalterítőnek a darabját szorongatja, amit Hájkyból hozott nemrég a keresztmama. Felállt, kikapcsolta a magnetofont, amely éppen a termelőeszközök és a termelőerők meghatározásánál tartott, eltette tankönyvét és rövid jegyzetet, várt egy kicsit, aztán elindult, hogy bezárja az ajtót. Tizenöt éve naponként csinálja ugyan-azt. Amióta csak megnősült. Kétszer megfordította a kulcsot a zárban, lenyomja a kilincset és meghúzza az ajtót. Bárki fölöslegesen kérdezné meg, bezárta-e a lakást, nem hagyta-e égve a gázt, nem folyik e a víz a fürdőszobában, azt is, nincs-e melegük a gyermekeknek, vagy nem főznek-e? A gyerekek aludtak. Janka és Éva a nappaliban a rekamién, Péterke a heverőn kinyújtózva, a nagyapó ágya melletti szobácskában. Péternek úgy tűnt, mintha fázna. Betakarta a paplannal. Éva és Janka kitakarózva aludt. Péter nem takarta be őket, mert az egész lakásból a nappali volt a legmelegebb. Nagypapa ágya üres. Agynemű sem volt rajta. A kis szoba ajtajához ment. Még egyszer ránézett apósa ágyára és mellelte a fiára. Kint csönd, csak a piros erkélyen kopogott az eső. Mindjárt éjfélt ütnek a toronyórák. A felső szomszédnál még szól a rádió. Szokás szerint akkor is szól, ha már alusznak. Az egész panelház hallgathatja. A Csehszlovák Rádió adása véget ért. — Péter bedugta a kulcsot a zárba. A keze megállt a kulcson. Valaki felfelé jön a lép- 1 csőn. Nem, Melánka, nem lett volna j szabad úgy beszélned az apáddal. Ta- < kai odj a házamból I — sok ez az \ apával szemben. Sok az olyannak, aki i egész életlEen házakat, lakótelepe- ' ket épített és most, isten tudja hol ! lakik. Minden apával szemben sok lenne. „Jóéjszakát kívánifnk kedves hallgatóinknak. Jóéjszakátl — A kulcsot egészen benyomta a zárba és ráfordította. Jóéjszakát? A gyerekek alusznak, Melánka is alszik. A félhomályban fehérlik a dunnája. Látja az arca élét. A dunnán van a lába.' Sima és barna. Barna és telt. Látja az egész testét. A szemébe ivódott. Melánka a három gyerek után is szép maradt. Nézi és úrrá lesz rajta a vágy.-Szereti Mélánkat. Szereti, túlságosan is szei'eti. Mindjárt bebújik az ágyba, megrántja a takarót és Melánka felébred. Hány óra? — kérdi. Megnézi, megmondja, hogy már éjfél múlott. Majd azt várja, hogy megcsókolja, simogassa. Mindig azt várja, ha ilyen későn. megy aludni. Ránéz az aszonyra és elhagyja a vágy, az erő. Nekünk kívántak jóéjszakát? Milyen éjszakája van az apósomnak? Lehet, hogy a szeretőjénél alszik. Az ember nem tudhatja, meddig van szüksége asszonyra. A hatvanöt éves apósának vajon szüksége van rá? Az ágyba kell neki az asszony? Nem volt ez a mi hibánk is? Melánka azt az asszonyt durván összeszidta. Megfosztotta apát egyetlen gyermekétől, unokáitól, a nyugdíj, a pénz miatt. Szégyelje magát I Nem, asszony egy másik asszonnyal nem beszélhet ilyen durván, ez rettenetes. Janka ezután még sokáig sírt. A toronyóra tizenkettőt ütött. Másodszor is ráfordította a kulcsot. Lenyomta a kilincset, meghúzta az ajtót és kiegyenesedett. Kihúzta a kulcsot a zárból és az egész köteget a bőrtokkal együtt a hűtőszekrényre tette. Zajtalanul levetkőzött és lefeküdt. Nem nyúlt a takaróért. Mintha nem akarná, nem lenne rá szüksége. Az erkélyre csöpögött az eső és dobolt a sírna lemezeken. Megint az ablak alá folyik — futott át Péteren a méreg, dühös volt a világ összes panelházára. Melánka felnyitotta a szemét. Ránézett, de nem kérdezett semmit. Nem lett volna szabad apjának ezt mondania. Nagyon korán kezdtük csupán saját magunkon keresztül nézni az életet. Nem szakítottunk magunknak időt arra, hogy megismerjük a hozzánk közelállókat, az elvtársainkat. Nincs időnk arra, hogy barátként, elvtársként, egymáshoz A poprádi járásban gazdálkodó mlynicai szövetkezetesek nemcsak jó eredményeikkel, hanem a kultúrmunkában kifejtett aktív •tevékenységükkel is felhívták magukra a figyelmet. Felvételünk a szövetkezeti klubban készült, ahol Andrej Kunart vezetésével fellépésükre készülnek a zenekar tagjai. (J. Valko — ČTK-felv.) Miről AZ INOSZTRANNAJA LITYERATÚRA Az Inosztrannaja Lityeratúra decemberi száma rendkívül értékes számunkra. A folyóirat tartalomjegyzékében 10 csehszlovák szerző nevével találkozunk, közöttük nyolc költővel, egy prózaíró és egy olvasóval. A folyóirat szépirodalmi részét, mindjárt a tartalomjegyzéket követő harmadik oldalon a Számunkra legdrágább a béke című költeménycsokor vezeti be. A költemények vezérgondolatát Andrej Plávka, A kommunizmusban feldérül a föld című verse adja meg, majd Jarmila Urbfinková, Vilém Závada, Ivan Skala és j ifi Šotola cseh költők versei, továbbá Štefan Záry szlovák költő Fegyver című költeménye következik. A költeménysorozat Miroslav Flórián és Jiíí Havel cseh költők verseivel zárul {Miroslav Flórián verseiből már 1959-ben a Krásznoarmejci című folyóirat második számában is publikáltak a szovjet fordítók.) Továbbá Herbert Nachbar német és William Folkner angol írók regényéből közöl a folyóirat részleteket s ugyancsak itt teszi közzé I.eonyid Martinov fordításában Veszelin Hancsev .bolgár költő versét. Irodalmi figyelő rovata Pak In No koreai köllő születésének 4000. évfordulójáról emlékezik meg. Pak In No két költeményét is közli. A kommunizmus — a nemzetek reménysége és verőfényes jövendője cím alatt az SZKP XXII. kongresszusáról és a kongresszuson elfogadott programról közöl cikkeket. Zdenek Pluhgf, brnói olvasó Napfényes út című írásán kívül itt kapott helyet Bogomil Nonyew bolgár, Peter Tempest angol és Erwin Stittmatter német szerző írása is. A Kritika és a Dokumentumok című rovatokat követően František Kubka, cseh író visszaemlékezéseit hozza az Innosztrannaja Lityeratúra: Alekszander Fagyejev születése 60. évfordulója alkalmából Emlékezések barátomról címmel. A Kultúra és jelenünk című rovat külföldi sajtószemlét közöl. A Publicisztika rovatban Gordon Saffer angol szerző cikke a béke és a háború kérdéseivel foglalkozik. A cikk címe Élet és halál kérdése. Itt jelent meg Pintér István és Szabó László írása is. A Könyvek között című rovatban a szovjet és külföldi könyvkiadók újdonságaival ismerkedhetünk meg. (Itt közlik Arany János válogatott művei orosz kiadásának bírálatát is.) Ezek után Michal Sádevanu Lenin-békedíjas román íróról emlékezik meg Eugen Jebelenau román költő. (-él-) Mire készül a MOSZFILM A MOSZKVAI M. GORKIJ MOSZFILM STÜDIÖ az idén 36 egész estét betöltő filmet tervezett. A filmek nagyobbára a jelen problémáival, a szovjet ember életével és munkájával, a szovjet társadalom fejlődésével foglalkoznak. Mihail Ronun az „Egy élet kilenc napja" című filmjében az atomenergia békés célokra való felhasználásának kérdését viszi a néző szeme elé. A főszereplő a tudomány érdekében feláldozza életét. Mark Donszkoj és ^ rigorij Rosal rendező a békeharcnak szentelik filmjüket. Donszkoj egy nemzetközi gyermektábor életét eleveníti fel, Rosal a kapitalista világ „átlag ember"-ének sorsát viszi a vászonra. Giuseppe de Santos, olasz rendező a Moszfilm munkatársaival együtt, színes szélesvásznú filmet forgat, az„ Olasz históriát". A nemzetközi együttműködés keretein belül készül majd el a „Kuba" című szovjetkubai film. \ Walt Whitman kontra buldozér E cím alatt közli a Szovjetszkaja Kultúra című folyóirat a halhatatlan Walt Whitman házának lerombolásáról szóló hírt. A történelmi nevezetességű épület lerombolása ellen A. Millerrel az élen több kulturális dolgozó emelte fel hangját. Sikerül-e megóvniuk Walt Whitman házát a buldózerektől, azt még nem tudjuk. Annyit azonban már tudunk, hogy Mark Twain házának megmentéséért 1954-ben kifejtett akció kudarcba fulladt. Hanzelka és Zikmund új filmje A múlt évben gyártott rövid filmek közül több mint húsz rövid film kimondottan dokumentáris és riportjellegű. Ezeket a filmeket a filmvállalatok külföldön tartózkodó dolgozói készítették. Egyik legjelentősebb rövid,, filmünk, amely szintén az elmúlt év fil'mterméke, Sefránek rendező és Špát operatőr „Kuba sil" című riportsorozata. Šulc rendező és Malý operatőr a Homérosz szigete és Mahdia kincsei cimíí flmekben tunéziai ntjukról számolnak be. A filmvállalatok hivatásos dolgozói közreműködésével készült rövid filmekhez sorakozik még két világhírű utazónk, Hanzelka és Zikmund Ha van Valahol a világon paradicsom ... című rövid filmje is. Hanzelka és Zikmund egész estét betöltő filmjét a gottwaldovi filmstúdió most fejezte be. közelállókként éljünk. Apánk számára sincs időnk. Egyetlen gyereket nagyon nehéz nevelni — mondta apósom az esküvő után. Az ilyen gyerek nagyon sok gondoskodást, szeretetet kap, s minden kevés neki. Ha gyereketek lesz, ne neveljetek egyetlenkét. Felneveltük az egyetlen gyermekünket, jó kislány, neked neveltük Péter. És mert egyetlenke, nagyon féltjük. Az anyja állandóan sír. Féltjük. Ügy féltjük, hogy a sírba visz bennünket a félelem. Rossz ez így, Péter. Sok gyermeketek legyen. Nem fogjátok őket úgy félteni. Melánka, nem lett volna szabad bántanunk. Az asszonykát sem. Az egyik ember keresi a másikat, szükségük van egymásra. Nemcsak akkor, ha fiatalok. Mit adtunk mi nagyapónak? Csak magányt. Ha dolgozni mentünk, egyedül volt, ha a gyerekek iskolába mentek, magára maradt. A magány kegyetlen és könyörtelen. Felemészti az embert. Megfosztja az élet értelmétől. Nem lett volna szabad ezt tennünk. A faluban jó volt neki akkor is, ha egyedül volt. A falu nem olyan kietlen, mint a város. Ott mindenki szóba áll veled, ott minden ismerős, közeli, minden hozzád tartozik, a város nem ismer. Még a szomszédokat sem ismered, aki a lakásod folyosóján lakik, a lakókat az épületben. Az egész város hatalmas embertömeggé folyik össze a szemed előtt. Senkit sem ismersz. Hulaj hozzászokott, hogy az építkezések zajában nyugodtan aludjon, hogy szombatra meg vasárnapra hazatérjen a falujába. A falu befogadta. A város idegen maradt neki. A várost csak építette, a faluba hazajárt, egy darab szalonnáért, falatka füstölt húsért, a csöndes ágya melegéért. Becsapták a kaput. Nem, már nem jön. Éjfél után egy óra. Az F-telep szállására építészek zajos csoportja érkezett. Hamisan fújták, hogy „szerelmes vagyok én", m^ghogy „piros bort ittam az este ..." — Mi van? Mi történt? — Dűl a torony, Jani! Öltözz! — tréfált Gyuracsik Tóni, az építésvezető. — Dűl nálatok a kémény — mérgelődik Hanzlík, hogy felébresztették. — A mestert házasítottuk, ember, a mesterünket. — Melyiket, Kuchárt? — Dehogy, az öreg Hulajt. — „Nemrég múlt csak ötven éves" — dalolta gúnyosan a csoport egyik tagja. — Megnősítettük az öreget. Bolond az a mi mesterünk Megnősül, az asszonynak meg majd mással kell aludni. Ez lehet a szenvedés, emberek. De mit leltet^ tenni, a mester megnősült. Ha fiatal a feleséged, kösd fel a gatyád, nehogy baleset érjen, ha megárt a csibehús. Emberek, bort is kaptunk. Jó italt adott az öreg. Mi meg szobát adtunk neki Garzónszobát,. függönnyel, ággyal. Hulaj András kétóra tájban elaludt. Felzaklatottan, fáradtan. Arccsontja kimeredt sovány arcából, nagyobbnak tűnt az orra, beesettnek a szeme. Sok volt ez ó neki ezen a héten. Sok. Nemrég vezete ide a telepre az építésvezetőt. Az új paneliakótelep pelenkáktól fehérlett. Virított a sok piros, sárga, kék meg zöld erkély, érződött a cement, az olaj szaga, az új lakók nézegették, az ismerősök köszöntötték egymást, a pocsolyákat, auló meg bágerkeréktől felvágott sarat kerülgették. Járkáltak a szállások körül, amelyek alacsonyaknak tűntek a hétemeletes panelházak mellett, alacsonyak voltak és füstösek, a panelházak meg a magasba törtek. Hét már készen állott, három még darabokban hevert az emelődaruk alatt. — Itt lakik most a te csoportod is — ezt mondta az építésvezető. — Ideiglenesen a barak másik felében lesz András. Csak ideiglenesen. Decemberben befejezzük a többit, akkor a lakótelepen kapsz lakást. Némán járkált a házak alatt, a szállás körül. Sírhatnékja volt. Nagy sírhatnékja. A faluban otthagytam a testvéremnek a házat. Már átalakította. Nem az enyém. Hát itt van, nesze neked, András. Megszokod. Hiszen ismered. Évekig laktál barakban. Még itt dolgozik a munkacsoportod. A Hulaj-csoport négy óra alatt öszszeszerel egy lakást. De már Hulaj nélkül emelik a magasba a panel-falakat. Már régen nélküle. Mióta nyugdíjba ment. De hisz az úgy sem valódi, szép kőművesmunka. Papírzsákokkal betömni a panelok közti repedéseket — olyan az csak, mint a lyukas nadrágot fűvel bedugni. A hátsó bejáraton mentek a barakba. Az első ajtókon még frissen fehérlett a festék, a kilincs is új volt. — Ez lesz a lakásod — mondta az építésvezető. — Holnap ideköltözhetsz. És most ott volt az esküvőjén Vyskočil építésvezető is, a Téli Stadion kávéházában egyideig el Is üldögélt a Hulaj-csoporttal. András csöndesen, nyugodtan aludt. Pavlína, a második felesége feküdt és a függönyön keresztül bámult a panelház erkélyére, András sovány, megnyúlt arcára, kiserkent szakállára. Kint, az ablak mögött esett az eső. No, ez is jó vőlegény, ez az én Andrásom — gondolta. Az alvó felé fordította a hátát. 0 is elszunnyadt. A szállás hitvesi ágyán. Hrnčiár Péter három és félszobás lakásában hat órakor felébredt Péterke. Ahogy kinyitotta a szemét, kezefejével végigtörölt az ajkán, mert nyelvével nagyon nedvesre nyalta. — Papa, — szólt csöndesen. Apja a konyhában tett-vett. Vasárnap volt. Vasárnap reggel mindig apa megy a tejért. Hazahozta, felforralta, a kiflire kezdte kenni a vajat. — Papa, — szólította ismét a fia. Az apa bement a szobácskába. — Nagyapa tegnap megnősült. — adta csöndes bizalmasan apja tudtára. — Már nem jön vissza. Az építészektől kapott egy szobát, aztán meg lakást adnak neki. Az apa meghökkent. Azt hitte, a gyerekek nem tudnak semmiről. — Nagypapa nem jön vissza. — Te ott voltál az esküvőjén? — Igen, egészen estig, de anyunak ne szólj! Melánka pongyolában volt. Rosszkedvűen jött ki a konyhába. Péter vajat kent a kiflikre, a vajra egyegy darabka füstölt sajtot helyezett. — Melanka, mit szólsz hozzá, nagypapa ágyát leviszem a pincébe? Az asszony kurtán válaszolt. — Vidd! — vágta rá, de erre mintha valami beleszúrt volna. — Azt hiszed, apa már nem jön vissza? — Nem. Biztosan nem. Péter és a fiú becsomagolták a matracot, átkötötték spárgával; a csomagolópapírra az apa ráírta: Hulaj András, kőműves, Breziny nad Ipl'om. A gyerek alulra meg odapingálta: „Nagypapa ágya" és levitték a pincébe. A krómozott vázat meg a matracot. (Fordította: H. E.) O) SZÖ 6 * 1962. január 27.