Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-06 / 5. szám, szombat

L

ester Barnum lejött a lépcsőn, át-: vágott az utcán , és befordult a sar-; kon. A középtermetű, zömök s látszólag fáradt ember lassan, bizonytalanul lépkedett Kialvatlannak tűnt, fejét lehorgasztotta, földszínű arcán töprengő kifejezés ült. „Egy év a börtönbenI" .. Hátratekintett a meredek szürke falra, egy egész esztendőt töltött mögötte. „Ez is elmúlt!" — gondolta s továbbment, a járókelőkre ügyet se vetve. Utálattal gondolt cellatársaira. A filmeken csupa Jószívű, elragadó, ártatlan fickóknak ábrázolják a foglyokat de a vasrács mögött nem találkozott ilyenekkel. Durva, faragatlan, kérgesszívű emberekkel ült együtt. Borsot szórtak a kávéjába, szögeket dugtak a fekhelyére, s ha kitört rajtuK a veszettség, még jól el is verték a seprűvel. A börtönudvaron meg, séta közben, gyakran mellésodródott egy kis sápadt ala-K. s a fülébe súgta: „Csak egy szót szólj az ügyésznek és megdögleszl..." Mindamyian meg voltak győződve arról, hogy jól ismeri a 'itokzatos merénylet legfontosabb részleteit, s ezt ügyesen titkolja. Így vélekedtek a foglyok, de a rendőrség és maga az ügyész is ... Barnum felsőhajtott, és mint a holdkóros kóválygott a nagyváros forgatagában. Egyik utcasarkon megállt. Nem volt hová mennie, lakása sincs már. Negyvenharmadik életévében először nincs támaszpontja; nincs hová felakasztania a ruháját, még ágya sincs, hogy nyugodtan álomra hajthassa fejét. Felesége elutazott valami autószerelővel egy másik városba, magával vitte két kislányát is. Mikor utoljára meglátogatta, nyíltan közölte vele, hogy elhagyja. ... Halkan fütyürészett, miközben vissza-i gondolt azokra az időkre, mikor még rendezett, normális életet élt, a gyermekeknek édességet vitt haza és szórakozottan hallgatta felesége siránkozását a magas árakról. Egyszerű, nyugodt élete volt, semmi kapcsolata olyan fontos személyiségekkel, mint az államügyész vagy a bűnügyi rendőrség emberei. Egy évvel ezelőtt kezdődött. Hazafelé indult, befordult a Broadway-re ... Magas, sűrű, fekete hajú ember vágott elé, keze a zsebében. Ebben a pillanatban egy kapu alól szürkekalapos férfi ugrott elő, szürke felöltőben, s a fekete embert valamivel fejbevágta „Végre megvagy, te dög" — kiáltotta. A fekete hajú futni kezdett. Ekkor a szürkekalapos revolvert rántott elő zsebéből, s ezt üvöltötte: „Most nem menekülsz, Spanyol!" Négy lövés dördült el. A fekete hajú a Járdára rogyott. „Végeztem veled isi" — mondta a szürkefelöltős ember. Vad, fenyegető pillantást vetett az ijedt Barnumra és eltűnt. Barnum, úgy állt ott, mint akinek földbe gyökerezett a lába A fekete hajút nézte, aki lehünyt szemmel feKüdt a járdán A lassan csorgó vér tócsává terebélyesedett. Mikor kissé magához tért, Barnum közelebb lépett a halotthoz. tam mindent" — és gesztikulálva ismételte meg a gyilkosság minden részletét Ogy tűnt, hogy tízezer ember áll körülötte és valamennyi kíváncsian nézi. Soha senki nem hallgatta ilyen figyelmesen, még a gyermekei sem... — Figyelj rám, fickó — nyomta oldalba könyökével a kis alacsony ember — hiába is po'ázol, nem jön ki ebből neked semmi jó ... Ekkor egy nagydarab, vörös arcú férfi megkopogtatta Barnum vállát. — Tehát maga azt állítja, hogy saját szemével látott mindent? — kérdezte. — Hogy láttam-e? — vonta meg vállát felháborodva Barnum. — Itt repültek el a golyók a fülem mellett. — Hogyan történt a dolog? És Barnum, heves kézmozdu— Hellol Mi történt? — kérdezte egy járókelő, aki megállt Barnum mellett. — Saját szememmel láttam mindent — felelt Barnum. — Ez az ember itt elém vágott, egy másik pedig — szürke kalapban és szürke felöltőben — kiugrott a kapu alól, és ezt mondta: „Végre megvagy, te dög 1" — aztán hozzátette: „Most nem menekülsz, SpanyolI" Revolverrel rálőtt és ezt kiáltotta: „Végeztem veled is!" — Mi történt itt? — kérdezte egy kövér aszszony, aki egy kalapüzletből jött ki, és átszaladt a másik oldalról. — Megöltek egy embert — mondta a Barnum mellett álló és rámutatva megjegyezte: — Ez itt mindent látott!... Közben tömeg gyűlt össze körülöttük. Szótlanul bámulták a holttestet. — Mindent elmondok — szólt Barnum szolgálatkészen. Fontossága tudatában szinte megnőtt: először hallgatta ennyi ember a szavait. — Ez az ember elém vágott, egy másik pedig — szürke kalapban és szürke felöltőben ... — Helló, fickó I— vágott közbe egy alacsony, sápadt ember. — Miért nem mész haza? Hiszen te egyáltalán nem láttál semmit... — Mi az, hogy nem láttam? — kérdezte Barnum felháborodva. — Saját szememmel látlatokkal kísérve, újra elmesélte az egész történetet. A vörös arcú figyelmesen hallgatta. — Látta, hogyan lőtt a gyilkos? — Természetesen. Saját két szememmel. — És felismerné a gyilkost? — Akár a feleségemet. — Nagyszerű — mondta a vörös arcú. Könyökénél megragadta Barnumot és a közelben álló rendőrségi autóhoz vezette. — Most velem jön a rendőrségre, és ha elfogjuk a gyilkost segít megállapítani az azonosságot. Barnum újra mélyet sóhajtott, visszagondolva a börtönben eltöltött esztendőre. Tizenkét hónapig keresték a szürkekalapos, szürkefelöltős embert és hogy, hogy nem, nem találták meg. Tizenkét hónapig ült Barnum a rács mögött. Az ügyész szobájába csaknem minden nap előállítottak egy csomó napl'opót. Barnumnak végig kellett néznie őket, hogy megtalálja közöttük a gyilkost. És miután Barnum minden alkalommal nemet mondott, az államügyész dühösen csak ennyit mondott: — Szép kis „szemtanú". Vezessék ell... A rendőrök meg visszavitték cellájába. — Vigyázunk magára — felelték a bűnügyi rendőrség emberei arra a kérdésére, hogy engedjék szabadon. Vagy talán azt akarja, hogy a gang tagjai átvágják a nyakát? — így telt el egy év. Aztán a főügyészt áthelyezték egy másik városba, az új pedig valamilyen okból nem mutatott érdeklődést a „Spanyol" gyilkosa iránt. Hála ennek a szerencsés körülménynek. Barnum ma visszanyerte szabadságát. És most itt kóvályog az utcán, céltalanul — az Államok szabad polgára, feleség és gyermek, lakás és munka nélkül... Megint csak felsőhajtott s megállt ,az útkereszteződésnél. Megvakarta fületövét, és azon gondolkodott, hová is menjen valójában ... Ekkor a sarok mögül kifordult egy autó és nekiszaladt a járda szélén álló másik kocsinak. Valami recsegett, fékek elkésett csikorgása hallatszott. A megsérült autóból kiugrott tulajdonosa és dühösen ráordított a másikra: — Atkozottl Nem tud jobban vigyázni? Nyu-. godt lehet, hogy bevasalom magán a kárt... — majd Barnum felé fordult: — Ugyebár, ön mindent látott? Barnum ijedten ránézett, majd a megsérült autóra tekintett és a házakra maga körül... — Nemi... Nem... — üvöltötte. — Nem! Nem láttam semmit! Aztán gyorsan megfordult és rohant, amer-: re látott. (Fordította: P. M.) Színházi bemutatók január első felében (CTK) — A legérdekesebb újdonságnak, amelyet színházaink január első felére készítenek elő, Friedrich Kari Kaul professzornak, az NDK államdíjas írójának „Kék akta" című színdarabja ígérkezik. E színdarabot január 13-án mutatja be a 'jihlavai színház. Friedrich Kari Kaul, az NDK ismert Jogásza számos elbeszélést írt a náci Németország idejéről, többek közt önéletrajz regényt „Eljön az idő, amikor hazatérsz" címmel és a „Gyilkosság Grünewaldban" című elbeszélést. A többi januári bemutató közül figyelmet érdemel Berthold Brecht és Lion Feuchtwanger „Simoné Machard, látomásai" című színdarabjának előadása a brnói Július Fučík színházban. A hradeci Győzelmes Február Színházban bemutatásra kerül Viktor Hugó „Troquemada" c. darabja, melynek témáját írója a \panyol inkvizíció idejéből merítette, Oldfich Danek „Szeretitek a bolondokat"című vígjátékát a plzeňi J. K. Tyl Színház adja elő, Jaroslav Janovský „Tessék cigaretta" című szatíráját a prágai Vígszínházban mutatják be. A martini Szlovák Nemzeti Felkelés Színháza Gogol „Revizorját", a fiatal chebi együttes Shakespeare „Makrancos hölgyét" a žilinai együttes Lope de Vega „Tánctanár" című színdarabját mutatja be. • • ti VAS6YUJT0K KOVÁCS ISTVÁN verse MOLNÁR ANDRÁS zenéje 1 Vé-gig han-gosi o kis ut-cal zso

n_ a ft-dím lárma. í Vé-gig han-gosi 2. Föl rak-ják a 3. Il-lem-tu-dóni o kis ut-cal zsong a t

i.

dJ

m i

á

r.

ma/ kis ko csira, "

8 |

n-ďul a két „táltos" szól az e-gyik:! Kell a vas minálunk. rtn

1 f=fj

r uu'rr A szor-gal-mas pi-o-ní rok jár-nak Käz-ríl tiáz-ra. Az e-gyik a „dön-ci" Pis ta, a másik meg János. Mert be-ló-Ie. is-mút hasz nos, új dol-go-kat gyártunk « HtiHittmtt

t'

i Aí-ku-tat-nak. Az em-be-rek. Csi-nS-lunk sok Pm bit» 1

1 min den zu-got, ud-vart, kertet, telkat, meg is kér dik i U gyan miért fá rad tok? trak tort, e-két a szé les me-zok-re, ' j> ŕ [ í\tm & ® t » i> ŕ m S van ö-röra, ha, . né-híny kí-16 öcskavasaUel-nek. Meg é-ri-e, • frogy mind-nyi-jan Hy po-ro-sak vajgy-tok? 'De ha kelL hát} ké-wi-tiink majd. fcgy-vert í» t>e*lö-Je. A pórul l árt ýukar gazda Magyar népmese TTalamíkor, réges-régen, ami- — Kössünk szerződést, hogyha ' kor más élet volt ezen a én keveslem meg hdmarább az elvilágon, az Óperenciás-tengeren látást, akkor egy évig ingyen szolinnen, és a Nagy Árkon túl élt gálom kendet, ha viszont gazdegy kövér ember — Fukar úr. uram kevesli meg a munkát, akAmint azt neve is mutatja, igen kor egy évig ingyen ellát enjösvény volr\ ez a módos gaz- gem. la. Bár kamrájában bőven volt sza- ' _ H

a.

h

a.

h

a ... megegyeztünk, lonna, sőt sódar, zsír, töpörtyü s fim _ örvendezett a gazda, kilószámra frissen köpült vaj, _ Gyere> megmu

tatom fekvömégis az a hír fárta róla, hogy helyedet az istállóban, a szolgalegény csak puszta ke- — Aztán gyerünk a bíróhoz és nyeret kap nála, azt is csak szú- tegyük írásba a szerződést — ken porclózva. Nem ís maradt meg ajánlotta Ferkó. Fukar gazdánál egy ingváltásnyi Elmentek és írásba foglalták, időnél tovább egy legény sem. Mlve

l eközben öreg este lett, Nem mintha a gazda elkergette "Ündketten nyugovóra tértek Még , alig pitymallott, amikor Ferkó aroolna őket, de mert az ember- ra ébredtt hogy ébresztgeti et a nek az a természete, hogy nem gazda: szeret koplalni. Bolond is, aki azt _ Bbadta lustä1a> mtndjárt h

a. teszi, ha tud a sorsán segíteni, sadra süt a napi Nem volt elég így vélekedtek a szolgalegények az alvásból?! is, s épp ezért gyorsan gazdát _ jaj, dehogy nem! — kapott cseréltek. Olyat, akinél legalább észbe a fiú. — Sok is volt. Mit egyszer napjában jóllakhattak. parancsol, gazduram? Jegyszer, mikor éppen az em- ~ Az

t> h

o9H reggelig etesd ^ lített ok miatt szolgalegény m

e9 és tedd rendbe az állatokat, nélkül maradt Fukar gazda, beál- Ogy gondolom, elég időd van rá? lított hozzá Igaz Ferkó, felajánlva — Elég, persze hogy elég! fiú, hol vagy, hol a szolgálatát koszt és kvártély ellenében. — Ha kész vagy, gyere reggelizni! — Uhm, hmm — hümmögött a gazda, tettetve a töprengést —, az ilyen serdülő fiú, mint te „ -, ^ „ vagy, sok kenyeret elpusztít, de a. sf*

m

e ,

t

s, szlkrát az é

h~ ÍM Ik orra elérkezett a reggeli l

u ideje, bizony Ferkónak még hát egye fene, lásd, hogy nem s

é9

t

m- Jelentette, hogy készen vagyok olyan fukar, mint amilyen- v

aJ}

a munkával és igencsak ehetnek híresztelnek, megegyezünk. nel

cl

e va

nMagad szelhetsz a kenyérből, én — lói van, fiú, ott a kenyér, éppen hogy csak szóval irányítom sze

ll magadnakl a kezedet, nehogy elcsúfítsd a Az agyafúrt hóember kenyeret. Jól van?! Áll az alku?! — Gazember, aki megszegi — válaszolt Ferkó, csakhogy nekem is lenne egy kikötésem! — Kettőn áll a vásár, huzakodj elő vele! — haflandóskodott a gazda. Ahogy Ferkó nekiszelte a kést a kenyérnek, megszólal a gazda: — Hátrább, öcsém, hátrább! Ez azt jelentette, hogy kisebb szeletet mérjen magának a legény a kenyérből. Ferkó hátrább tette a kést, de addig szólogatta a gazda, hogy „hátrább, még hátrább!", míg végül már csak egy egész ptcike karajt vághatott le. Azt egy harapásra bekapta és nagyon elfacsarodott a szíve a keserűségtől, de állta a sarat. — Elég volt? — kérdezte őt g&nyosan a gazda. — Elég bizony, nagyon ls elég — felelte Ferkó. — Azért mondom mert ha nem, igyál rá vizet, oszt majd megdagad a hasadban. Ha-ha-hai — No várj csak, várj — gon dolta Ferkó és megkérdezte, mi légyen a további dolga. — Most elmész az erdő alá, ahol a patak folyik, ott szedsz estig egy jó nagy kocsira való vesszőt. Majd estefelé kimegyek érte kocsival. Ebédre egyél finom erdei gyümölcsöt, az a legízletesebb étel a világon. tperkó kiballagott az erdő alá * szedett egy köteg vesszőt, aztán egész nap csak eprészett meg szamócázott. Mikor azt megúnta, felkereste a megbeszélt helyet, hova a gazda ígérte a jövetelét. Ott elnyúlt a fűben, szemére húzta kalapját és elaludt. Már alkonyodott, mikor a gazdá fa kiabálására felocsúdott. — Hé vessző? — Itt vagyok, gazduram, erre tartson! — No, hány köteget szedtél — csörtetett át a bozóton Fukar uram. — Találja ki kegyelmed! — Húszat? — Hátrább. — Tizet? — Hátrább. Addig hátrábboztatott Ferkó, míg végül a gazda dühösen kiáltotta: — Csak egyet, te akasztófáravaló? — Ördöge van, eltalálta klgyelmed. — És az hol van, te ördögfióka?! — káromkodott Fukar uram. —• Azt meg a vízbe dobtam, hogy dagadjon. Kend is azt mondta nekem, hogy igyak vizet a kenyérre, majd megdagad. Remélem, meg van elégedve. — Mivel lennék megelégedve, hisz nem^dolgoztál semmit. Te ... — Ne folytassa gazduram, kend veszített. A szerződés szerint én vagyok a nyertes. Fukar gazda erre akkorát szuszszantott mérgében, hogy a szuszszantással elszállt belőle a lélek is. Vagyis nyomban megütötte a guta. Kovács Józsefi TQR

D a fejed •-D-M-O-D 1. Töltsétek kl a íenti kockákat 1-től 32-ig terjedő száraokkal úgy, hogy a vonalakkal összekötött kockák összege mindenütt 96 legyen, (egy szám csak egyszer fordulhat eI5!) (Beküldte: /Simoncsik István, Nitrany.) 1 1 3 4 S 6 f ! í S 2. Ha helyesen megfejtitek a mellékelt rejtvényt, a két vastagabb függőleges sorban egy ismert közmondást kaptok: 1. A földműves teszi nyáron. 2. Vissza: közlekedési vonalat. 3. Nem árad. 4. Ékezettel, dal. 5. Vonatra, autóbuszra száll. 6. Szín. 7. Férfi név. 8. Terhet mérnek vele. 9. A vidék (névelővel). 10. Az egyik szülő. (Beküldte: Piroska Pál, Nové Zámky). MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. Boldog újévet. 2. Petőfi Sándor. 3. Az „1" betű a világ közepe. KIK NYERTEK: Múlt heti fejtörőnk sok száz helyes megfejtése közül könyvjutalomban részesülnek: 1. Udvardy Tibor, Vojnlce. 2. Lacko Renike, Sala, 3. Horváth Géza, Želiezovce, 4. Kurucz Klára. Radvany n. Dunajom, 5. Dudás István, Košice. Megfejtéseiteket az alábbi címre küldjétek: Oj Szó, Gyermekvilág, Bratislava, Gorkého 10. tJ] SZÖ ö * 1S62. január 6.