Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-06 / 5. szám, szombat

IJerlinből észak felé robog a 0 gépkocsi. A sima autóút men­tén alacsony épületek négyszöge tű­nik fel. Barakktelep. A bejáratnál az NDK állami lobogóját csapdossa a szél. A nap vidáman süt a tiszta ég­bolton, de erősen fagy. A barakkok kéményéből kellemes meleget Ígérő füstcsík száll. A rendezett udvaron néhány csillogó személygépkocsi, az egyiknek motorházában valaki elmé­lyülten hiba után kutat... Eey mele­gítőbe öltözött fiúcska fut át az ud­varon. Szemüveges fiatalember — srófhúzó. szigetelő szalag a felszere­lése — az egyik fabarakk külső lám­páját javítja ... Ez az első kép, amely a blanken­feldei menekült-otthonban fogad. Ez a tizenkét felvételi tábor egyike, ame­lyet a „szabad világból", a „gazdasági csoda országából" — Nyugat-Német­országból és a „nyugati életforma ki­rakatából" — Nyugat-Berlinből me­nekült, a tőkés rendszer „áldásaitól" megcsömörlött emberek számára léte­sített a Német Demokratikus Köztár­saság kormánya. Láger, vagy otthon? Hasonló létesítményekre általában azt mondjuk — tábor, láger. Tiszta, fehérre meszelt falak, meleg szobák, a leggondosabb ellátás — de mégis­csak barakktábor. A „láger" szót azonban elvétve sem hallom. Beszé­lek a felvevő központ alkalmazottai­val — otthonról beszélnek. A mene­kültekkel beszélgetek — otthonnak nevezik ezt a legfeljebb kéthetes át­meneti lakhelyül szolgáló barakktele­pet. A gyerekek, akik a leghamarabb kikotyogják, hogyan beszélnek szüleik egymásközt, amikor nem a hivatalos nevükön nevezik a dolgokat — ott­honról, az otthon „Tante Ingéjéről" beszélnek. A menekültek első megállója ez az új hazában. Itt e fabarakkokban biz­tonságos, félelem nélküli életet kez­denek ezek az emberek. Láger — egy lejtő végén álló létesítmény. Ripor t egy mert eb ült-otthonból Az új élet Blankenfeldeben kezdődik Ebédelnek a menekült-otthon A blankenfeldel otthon az új élet kü­szöbén áll Egy Ilyen, az élet új, bol­dogabb és szebb fejezetét jelentő lak­helynek — mégha átmeneti barakk­telep is — kijár a legmelegebb, leg­közvetlenebb elnevezés — az otthon. Em betsorsok válaszútjo Sokféle mozzanat késztetheti az embert arra, hogy hazát cseréljen. Annyiféle emberi sors útkeresztező­dése az a blankenfeldel otthon, hogy néhány regényre való is kitelhetnék belőle. ' Van itt olyan ember, aki egysze­rűen azért jött, mert az NSZK-ban kötelező a katonai szolgálat és az NDK-ban nem. Van olyan, aki húsz éves fejjel nősülni akar, de odaát csak 21 évtől nagykorú az ember, hát átszökött oda, ahol a nagykorúság a 18 évvel kezdődik. Van olyan, aki spekulál az új élettel, s azt hiszi, ha itt teli szájjal szidni kezdi a nyugat­német rendszert, ölébe hull minden jó. Van olyan, aki gyenge és az ere­sebbhez húz — érdekes jelenség ez augusztus 13 után. Van itt egy 17 éves leány, PFLEGER GISELLE, aki Nyugat-Berlinben a Szabad Nőmet Ifjúság kék blúzát vette fel s abban ment Iskolába, mert szószerint vette a nagy szabadságról hangoztatott szó­lamokat. A sző legszorosabb értelmé­ben kiüldözték. Vannak itt bajor gyerekek, akik protestánsok lévőn a katolikus vidék iskolájában állandó gúny, megvetés és verós célpontjai voltak. Szüleik nem tudták ezt to­vább nézni, s oda lőttek, ahol senki sem veri meg gyermekeiket az iskolá­ban. A menekültek 70 százaléka fiatal, 25 éven aluli. A családalapítás utáni első nagyobb ne­hézségeikben a tő­kés rendszer rideg­ségével kellett megbirkózniuk, s alulmaradtak. A menekültek több­sége munkás, aki két kezével akar­ja megkeresni ke­nyerét, akinek tu­domására Jutott, hogy az NDK-ban milyen lehetőségek nyílnak számára a szakmai tovább­képzés, gyermekei neveltetése terén, milyen előnyt je­lent az ingyenes étkezdéjében orvosi kezelés, mit jelent a biztos jövő, a kidobatás ve­szélye nélküli élet. Az itteni emberek többségének az élet — ilyen vagy olyan formában — a mellének sze­gezte a kérdést: Együtt ordítasz a farkasokkal a farkas törvény társa­dalmában és más kárán jutsz előbbre, vagy becsületes maradsz és vállalod a bizonytalanságot, a kidobatás ve­szélyét, s reménytelen helyzetbe ju­tásod esetén tolvaj, vagy prostituált leszel? Aki e kőt lehetőségre nem­mel felelt, az átszökött. Aki a menekültek otthonában be­bizonyítja, hogy rendes tagja lesz a társadalomnak, munkát, lakást kap. Aki „meneküléssel" álcázza kém-ki­küldetését, azt bebörtönzik. A prosti­tuáltakat, aszocíálís elemeket, csa­vargókat, börtöntölteléket — vissza­küldik. A dahlemi Rummel Szálló A Nyugat-Berlin Daljlem negyedé­ben van Hildegard Hűmmel szállodá­ja. Az 50 éves nő, aki egy amerikai tiszttel felejtteti bájai múlandóságát, az anyagi javakat a szálloda bevéte­léből biztosítja a számára. A nagy kon­kurrencia miatt minden lehetőséget kihasznál a forgalom növelésőre : egy­egy szobáját az éjszaka folyamán többször is „kiadja". Ide Szegődött kiszolgálónak barát­nője ajánlására Irma Schauseil is. A feltételek elfogadhatók voltak: 8— 16 óráig kiszolgálás az étteremben, 150 márka havonta, egy kis szoba az alagsorban. Rövid ideig ment is min­den s Irma örült új állásénak. Egy nap a „tulaj" azzal állt elő, hogy többet kell tennie, ha tovább akarja élvezni az alagsori „ingyen"­szobát. Este héttől 11-ig, éjfélig szó­rakoztatnia kell a vendégeket, rábír­ni őket, igyanak többet, kerekedjék nagyobbra a számlájuk. Kellemes, jő níünka, ne féljen tőle. Irma megpró­bálta. Fiatal, 22 éves csinos nővel szívesen elszórakoznak a férfiak ... Horst, Irma barátja nem jó szemmel nézte ezt, ette is a féltékenység, de amikor látta, hogy Irma csak az Ivó­ban „dolgozik", s a szobára nem megy fsl „gavalfýľ-jaival", némileg megnyu­godott. Nem így Rummelné. Neki a szobák is hasznot hajtottak. Szidta is Irmát, micsoda fából faragott bábu, ha nem kőpes szobára hívni a „pali­kat". Az ilyen alkalmazottra nincs szük­sége Rummelnénak. Ha Irmának ked­vesebb a Horst ja, mint az állása, men­jen utána. Kidobta. Forduljon pana­szával, ahová akar. Hová is fordulha­tott volna Irma? Hiszen azok az urak között, akik a széplányokkal itt bé­reltek szobákat, sok az olyan, aki­nek ki sem kell töltenie a bejelentő­lapot. Ezt pedig az Itteni gyakorlat szerint csak a városi tanácsos urak tehetik meg. Nyugat-Berlinben csak egy út állt Irma előtt. A másikat maga találta meg: a Königstrassei átjárót a de­mokratikus Berlinbe. — Mihez kezd most? — Itt él édesanyám és bátyám. Lakásgondom nem lesz. Munkahelyet pedig többet Is ajánlottak már. Leg­szívesebben a kertőszszakmát válasz­tanám, mert ezt kitanultam. — Mik az első benyomásai az NDK-ban? — Megszabadultam a pincelakástői, egy nyomasztó, mocskos környezet­től. Most megyek megnézni következő munkahelyemet. Én boldog vagyok. Cifra nyomorúság A barakkok körül személykocsik állnak, összeszámolom — 13 van be­lőlük. Kérdem az otthon vezetőjét — kié ez? A menekülteké — válaszol­ja. Micsoda? Olyan is menekül, aki­nek autóra telik? Elkezdem faggatni az autótulajdonosokat. íme a vála­szok: Az első: „Mindenemet eladtam, ami­kor eljöttem, autót vettem rajta. így könnyebb szökni. A második: „Részletre vettem, könnyebb volt megvenni, mint üze­meltetni ..." \ A harmadik: „Igen, kocsim van, csak kirúgtak az állásomból. Még a garázst sem tudtam kifizetni." A negyedik: „Amikor jól ment a so­rom, megvettem. Azután rosszul ment. Eladni már nem tudtam." Az ötödik: „Mikor megszorultam, el tudtam volna adni a kocsit. De mond­ja, mit érek vele? Az árából egy ideig megélek, de azután mihez kez­dek? A kocsiból nem él mog az em­ber. A kocstf. uram, nem életszínvo­nal, én az állandó munkát nevezem életszínvonalnak." A többieket már nem kérdeztem. Az öt feleletből kitűnik: ezek a csillo­gó Mercedesek, Opelok, Volkswagenek fényes karosszériájukkal, nikkelezett ütközőikkel cifra nyomorúságot takar­nak. Ez a 13 kocsi nem az életszín­vonal Jelképe — egy bizonytalan, fel­le hullámzó élet jelképei, amelyek Scheusell Irma, ekinek a „szabad világ" csak a prostitúció „távlatát" tudta felkínálni. egyik napról a másikra luxuscikkből kölönccé válnak tulajdonosuk nya­kán. Az egyik kocsi motorja felbúg. Benne a vezetője és egy rendőr. Ho­vá mennek? — kérdem. Vissza, Nyu­gatra — válaszolja a rendőr. — En­nek az úrnak nem volt kifizetve a részlete a kocsiőrt. Adóssággal nem lehet új életet kezdeni... Dzerzsinszkij és Makarenko Az otthon vezetője nem hasonlít Makarenkora. Pedig sokan összeha­sonlítják vele. Egy szovjet író, aki itt járt, azt írta róla, hogy egyesül ben­ne Dzerzsinszkij szigora az ellenség­gel és Makarenko nevelő tehetsége az eltővelyedettekkel szemben. Valóban ilyen ez az őszülő halántékú, mindig mosolygó ember. A párt állította er­re a posztra. Munkájáról a menekül­tek levelei tanúskodnak a legjobban: "„Első lépéseinket az NDK-ban önök­nél az otthonban tettük meg. ön meg­győződésével és nézeteivel mintaké­pül szolgál. Köszönet munkájáért." Egy ember, akit meggyőzött, hogy az életet neiis lehet tétlenül szemlélni, állást kell foglalni a problémákhoz, táviratot küldött: „A vita folyik. Iga­za volt." Igaza volt, igaza volt — ez ismét­lődik a levelekben. Ezt írja az a há­zaspár, amely álmélkodva veszi tudo­másul, hofey csak 10 márka a lak­bér. Ezt írja az a menekült, aki biz­tos munkát és lakást kapott. Igaza volt, köszönöm. Tornyosulnak a levelek az aszta­lon. Bizonyítékok arról, hogy sok ezev ember új élete itt kezdődött Blanken­felden. V íle sek Géza Amikor az új esztendő rávirradt az emberiségre és a régi hagyomá­nyokhoz híven összekoccantak a po­harak, hogy az emberek a legjobba­kat kívánják embertársaiknak, min­den népnek, az egész emberiségnek, valahol messzi, a Csendes-óceán szi­getvilágában új, független állam lobo­góját vonták fel az árbocra. Nyugat­Samoa az új állam neve, mely az el­ső felszabadult gyarmati ország ezen a világrészen. Éppen ezért tulajdo­nltunk nagy jelentőséget a polinéz világ újévi eseményének. Az új-zé­landi függőségtől végleg megszaba­dult Nyugat-Samoa két szigetből — Sawalból és Upoluból áll Jellegze­tes gyarmati örökségtől terhelten in­dul el a szabadság és függetlenség út­ján Nyugat-Samoa népe. Az ENSZ és az őszintén segíteni akaró országok népeinek támogatására szorul, mert a volt gyarmattartó Oj-Zéland újra ki­vetette hálóját és továbbra is meg akarja őrizni befolyását, ha nem ki­mondottan politikai, akkor gazdasági téren, ez pedig veszélyeztethetné az ország önálló állami létét. Az emberiség a béke reményével indult az új évbe Nyugat-Samoa felszabadulása a gyarmatellenes erők újabb győzelme. Bizonyítja, hogy a gyarmati rendszer feltartóztathatatlanul bukása felé kö­zeledik, ahogyan azt az SZKP új prog­ramja világosan ecsetelte. A szégyen­letes gyarmati rendszer felszámolása egyik fontos feltétele a világbéke megőrzésének, amit Hruscsov elvtárs Hans Thirring osztrák professzor kér­déseire adott válaszában újra kihang­súlyozott. A szovjet kormányfő nyilat­kozatai az új év elején általában erőt és bizakodást keltettek a békére vá­gyó népekben. „Szilárd meggyőződé­sünk, hogy a kommunizmus teljesen és véglegesen diadalmaskodik" — mondotta a szovjet kormányfő, s egy­úttal megerősítette, hogy „a békés együttélés a szovjet külpolitika fő vonala", s a szovjet kormány „tovább­ra is kész mindent megtenni, ami módjában áll, hogy a vitás nemzetkö­zi kérdéseket tárgyalások útján, min­den egyes ország érdekei figyelembe­vételével oldják meg": Ugyancsak lelkesedéssel töltöttéle el a szabadságszerető népeket, külö­nösen a latin-amerikai földrészen, Fi­dél Castro kubai miniszterelnök kije­lentései, amelyek a forradalom har­madik évfordulójának ünnepségein hangzottak el. A kubai nép kész meg. védeni szabad hazáját és szilárdan követi a maga választotta utat — a szocialista társadalom felépítésének útját. E határozott törekvés jegyé­ben mérlegelték a forradalom ered­ményeit ős becsültök fel a fejlődés további útját Castro a pompás kato­nai díszszemlén újból megerősítette a kubai nép békés szándékait. „A mi fegyvereink nem támadó fegyverek, csupán biztonságunkat szolgálják az ellenség esetleges támadása ellen. Ha nem volna amerikai imperializmus, egyetlen tankra, egyetlen ágyúra, egyetlen harci repülőgépre sem volna szükségünk." A kubai miniszterelnök leleplezte az amerikai imperializmus újabb Kuba-ellenes mesterkedéseit, szennyes kampányát, és az elért si­kereket mérlegelve magabiztosan ki­jelentette: „Az elégnél is több ala­punk van arra, hogy optimisták le­gyünk. Az elmúlt három évben nagy sikereket vívtunk ki. Tavaly diadalt arattunk az írástudatlanság felett. Most a kultúra maximális fejleszté­se útján haladunk előre. Az új évet mi a tervezés évének neveztük el. Ebben az évben három alapvető fel­adat áll előttünk: a haza védelme, a forradalmi tudat növelése, a gazdasá­gi élet fejlesztése." Persze, nem mindenütt kezdődött ilyen reményteljesen az új esztendő. Különösen nem Portugáliában és Li­banonban. A portugál diktatúra alkonya A portugáliai Beja városban újáv hajnalán nolgári öltözetű tisztek tá madást kíséreltek meg a gyalogsági laktanya ellen. El is foglalták, de a közben kiküldött kormánycsapatok gyorsan felszámolták a lázadást. A harcok során da Fonseca hadügymi­niszterhelyettes is elesett. Varela Go­mes kapitány, a lázadás vezetője, Sa­lazar ellenzéki vetélytársa volt a leg­utóbbi választásokon. Ennyit monda­nak a szűkszavú hírek. A nyugati kommentárok megegyeznek abban, hogy Salazar egy ideig ura maradt a helyzetnek, kérdés azonban, med­dig? Sőt egyesek úgy vélik, talán még nagyobb robbanásokra kerülhet sor annak következtében, hogy most sikerült megmaradnia a diktátori szék­ben. A kivénhedt zsarnok a pyrrhu­sinál is rosszabb győzelmet aratott. A tiszti lázadás elárulta, hogy még legbensőbb támaszában, a hadsereg­ben is nőttön nő az elégedetlenség, titkos rendőrsége, a PIDE pedig alig­ha tudja örökké biztosítani uralmát az anyaországban ős a gyarmato­kon. Szóval: Salazar csillaga letfinő­ben van, ezt különben a New York Herald Tribúne ls biztosra veszi „Függetlenül attól, mennyiben nem értünk egyet Salazar módszereivel, dilemmájában Portugália NATO-szö­vetségesei is osztoznak. Ezért jól vizs­gáljuk meg a talajt, amelyen állunk, és óvatosan mozogjunk" — írja a lap hírmagyarázója. Az indiai portugál gyarmatok elvesztése után most ott­hon érte újabb pofon Salazar rend­szerét. Mindjobban kicsúszik a talaj az egyik legrégibb európai parancs­uralmi rendszer alól. A közeljövő kér­dése, mikor dől össze a bűn és erő­szak birodalma. Kudarc éri a brit imperialisták közép-keleti agresszív terveit Egős7Pn más jellegű volt a libanoni lázadás, melyet gyorsan levertek Ä Csamoun exelnökkel rokonszenve­ző nacionalista szociális párt hívei fegyveres államcsínyt kíséreltek meg a semleges és független politikát folytató rendszer ellen. A házkutatá­sok során kiderítették, hogy a nacio­nalista szociális párt vezetőinél ta­lált lőszer és robbanóanyag brit ere­detű. Csak Szaadehnél, a párt fejé­nél 14 láda lőszert és robbanóanya­got, valamint rádióadóberendezést ta­láltak. Az arab világ tisztában van az államcsíny okaival és elítéli az an­gol imperialisták merényletét. A brit társaságok sohasem mondtak le li­banoni kőolajérdekeikről. Az angol, amerikai, francia, belga, olasz társa­ságok kirendeltségei az 1958. évi ka­land után is megmaradtak, sőt újab­ban a nyugatnémet társaságok cégé­rei tűnnek fel. Az arab világ lapjai jól látják a szerves összefüggést az angol kormány közép-keleti provoká­ciói és a libanoni puccs között. A sajtó már többször beszámolt róla, hogy az utóbbi időben angol csapat­összevonásokat hajtottak végre a Per­zsa-öböl vidékén, Kuwait kőolajfeje­delemség közelében, leplezetlen ag­resszív szándékkal Irak és más anti­imperialista arab államok ellen. A li­banoni puccs meghiúsult — elszakadt egy láncszem a brit imperialisták közép-keleti támadó terveiben. Az újévvel a gyarmati rendszer fel­számolásának döntő évébe léptünk. Az indiai portugál gyarmatok és Nyu­gat-Samoa után most a holland ké­zen levő Nyugat-Iriánnak kell felsza­badulnia, melyet az indonéz kormány a héten Indonéz tartománnyá nyilvá­nított. Az indonéz kormány határozott szándéka, hogy béketörekvése elle­nére mindenképpen felszabadítja Nyugat-lriánt. Sukarno elnök egy ün­nepi alkalommal mondott beszédében kijelentette: „India rájött, hogy a gyarmatosítók csak az erőszak nyel­vét Ismerik. Nyugat-Iriánban mi ls eleget teszünk nemzeti kötelessé­günknek." Az Indonéz nép növekvő forradalmi erőinek tekintélye, <igy látszik, a holland kormányra is ha­tással van, mert de Quay miniszterel­nök nemrégen bejelentette a képvi­selőházban, hogy Hollandia minden előzetes feltétel nőikül kész tárgya­lásokat kezdeni Indonéziával Nyugat­Irián kérdéséről. Ám csakhamar ki­bújt a szög a zsákból, amikor elő­hozakodott az *önrendelkezésl" terv­vel, azaz a különálló pápua állam létrehozásának tervével. Az indonéz kormány válasza világos volt: Nem szegül szembe a kétoldali tárgyalá­sokkal, de csak a szuverenitás alap­ján hajlandó erre." Az indonéz nép tovább gyűjti erőit a felszabadító harc megvívására. Huzavona helyett konkrét megállapodást A hét végén nagy visszhangja volt a szovjet kormány közleményének, mely Ismertette a nukleáris fegyver­kísérletekről folyó tárgyalásokat és leleplezte a nyugati hatalmak tak­tikáját. A közlemény rámutatott, hogy az USA és Anglia továbbra is azt a kétszínű politikát szándékozik foly­tatni, amely szerint miközben a NATO egyes részvevői tárgyalásokat foly­tatnak a Szovjetunióval, arra számít­va, hogy megkötik a kezét és meg­akadályozzák védelmi képességének' erősítését, a NATO más tagállamai az egész katonai tömb érdekében nukleá­ris fegyverkísérleteket folytatnak. A szovjet kormány most is leszögez­te: tényleges leszerelést akar a fegy­verkezési verseny helyett. Vagyis a fegyverkezési erőfeszítéseket leplező eddigi meddő viták helyett lássanak komolyan az ügyhöz és kössék meg a nukleáris kísérletek betiltásáról szó­ló egyezményt, mely egyike lenne azoknak a lépéseknek, amelyek a le­szerelés problémáját kivezetik a vi­ták útvesztőjéből, L. L. Ű] SZÚ 4 * 1962. január 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom