Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)
1962-01-04 / 3. szám, csütörtök
Új utak és formák keresése a kulturális munkában Szlovákia magyarlakta vidékein a CSEMADOK járási bizottságai lázas tevékenységet fejtenek ki. hogy minél sikeresebben előkészítsék a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének XI. járási konferenciáit. 1962. január 14—15-én, illetve 20— 21-én már tizenegyedik alkalortmal jönnek össze a CSEMADOK helyi szervezeteinek legjobb kultúrmunkásai, hogy összegezzék egy eltelt év munkáját és felkészüljenek a további munkára. A járási konferencia alkalmával rendszerint kitűnik, hogy az elmúlt évben sok apró-cseprő bosszankodással, erőfeszítéssel végzett munka nem volt hiábavaló, mert nyomot hagyott a járás dolgozóinak életében. Az ez évi CSEMADOK járási konferenciák tartalmának meghatározása során abból kell kiindulni, hogy a CSEMADOK elsőrendű és fő feladata a magyar nemzetiségű dolgozók között folytatott jó kulturális népnevelő-munkával hozzájárulni az országépítéshez, egész népünk erkölcsi-politikai egységének elmélyítéséhez és megszilárdításához. A járási konferenciák fő célja: megjavítani a CSEMADOK-ban folyó kulturális- népnevelő munkát, a szervezeti élet szilárdításán keresztül elmélyíteni a magyar dolgozókban a proletár nemzetköziség és a csehszlovák szocialista hazafiság eszméjét. Hogy ezt elérjük, javítani kell a honismereti nevelésen, az eddiginél több társasutazást kell rendezni hazánk fontos központjaiba haladó hagyományok helyeire Jobban ki kell használni a népi egyetemek és akadémiák nyújtotta lehetőségeket és a Csehszlovák Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság lektorainak tevékenységét. A kulturális népnevelő-munka értékelése és elemzése során mindenekelőtt a népművészeti együttesek, a műkedvelő színjátszás tevékenységének tartalmára kell összpontosítani a figyelmet, javítani kell a műsorpolitikán, arra kell törekedni, hogy a népművészet aktívan hozzájáruljon a dolgozók szocialista és kommunista szellemben való neveléséhez. Az új utak és formák keresése terén elsősorban is támaszkodni kell a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusán a szocialista kultúra továbbfejlődésével felvetett gondolatokra. A CSEMADOK járási konferenciáinak elő kejl segíteniük annak a kérdésnek a megoldását amely kulturális forradalmunk jelenlegi szakaszában egyre többször felmerül, hogy feltárjuk a népnevelő-munka új formáinak még ki nem használt tartalékait. Leszögezhetjük, hogy a CSEMADOK tizenegy év alatt kifejtett ténykedése a kulturális-népnevelő munkában helyes volt. A csehszlovákiai magyar műkedvelő népművészeti csoportok a céltudatos irányítómunka folytán a felszabadulás után elég rövid idő alatt rátértek a helyes útra, vagyis részt vesznek az új típusú szocialista ember nevelésében. A műkedvelő népművészeti együtteseknek is tetemes része volt abban, hogy kisés középparasztságunk megbarátkozott a közös gondolatával és ma a nagyüzemi gazdálkodás útján halad. Ezt el nem ismerni egyet jelentene az egész műkedvelő kultúrmunka semmibe vevésével. A CSEMADOK kezdeményezése folytán sok olyan község van. ahol a műkedvelő színjátszó csoportokon kívül rendszeresen működő tánc- és zeneegyüttes működik Ezen együttesek a minden évben megrendezett népművészeti alkotóversenye<en, a járási és országos CSEMADOK-napokon több mint 10 ezer dolgozó jelenlétében lépnek fel. Egvesek a technika és televízió elterjedése következtében veszélyeztetve látják a műkedvelő kultúrmunka továbbfejlődését Nézetünk szerint a technika fejlődése folytán a televízióban látott tgénvesebb műsorok hatással lesznek a műkedvelő kultúrmunkásokra és emelni fogják műkedvelőink-színvonalát mint ahoí?v ezt már tapasztaljuk a bratislavai és a Dunajská Streda-i „irodalmi színpad" műsorában Ami a kérdésnek azt a részét illeti, hogy a kultúrcsoportok betöltsék hivatásukat, azaz neveljék, szórakoztassák a dolgozókat, de emellett támaszkodva a haladó népi hagyományokra. újakat, a mai kor emberének és Ízlésének megfelelőt alkossanak, az eddiginél célszerűbben ki kell használni azokat a lehetőségeket, melyeket pártunk és kormányunk nyújt Nem kell kétségbeesnünk az egyes sikertelen kísérletezések láttán, melyekkel pl a tánckompozíciók esetén találkozunk, mert Igazán nem képzelhetjük el, hogy a mai kor emberének. elsősorban a fiatalságnak csak száz év előtti témák, népi szokások Imponáljanak Ma egészen más utakat kell keresnünk a népművészeti munka vonalán. Semmi esetre .sem azt, hogy fiataljaink tejes fazekak, korsók, cseréptányérok festését, betlehemi játékokat tanuljanak, hanem fel kell karolni, támogatni kell az úttörőket, akik keresve az újat, a régiekre építve új táncokat, zeneszámokat komponálnak, ezekkei kísérleteznek Oj utakat keresve nagyszerű és felelősségteljes feladat hárul a területi átszervezés után létrejött népművészeti és dramaturgiai szakbizottságodra Gyökeresen msg kel! javítani és hozzá kell fogni — elsősorban a műkedvelő színjátszás terén — a rendezők neveléséhez, a célszerűen iránvított színjátszó versenyek népszerűsítéséhez Ezzel megoldhatóvá váln^. hogy a legrövidebb időn belül felszámolhatnák mindazt a polgári befolyást, mely érzehető a műkedvelő színjátszás vonalán Szükség van továbbá arra. hogy minél több új, szocialista tartalommal telített színmű álljon műkedvelőink rendelkezésére és iskolázott- rendezőket, dramaturgiailag képzett egyéneket neveljünk. Abban az időszakban, amelyben a CSEMADOK járási konferenciái megvalósulnak. a szocialista tábor és a világ békeszerető emberei óriási erőfeszítéseket tesznek, hogy biztosítsák a világbékét. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság űolgozó népe alkotó munkájával, aktívan kiveszi részét ebből a harc-' ból, mert öntudatosan teljesíti feladatait mind gazdasági, mind politikai és kulturális vonalon A CSEMADOK járási konferenciái ezek jegyében tárgyalják meg és értékeljék a CSEMADOK tevékenvféeét és hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik. hogy jó kulturális-népművelő munkával az eddiginél jobban és gyorsabban biztosíthassák az új ember nevelését, s ezzel járuljanak hozzá a kommunizmus győzelméhez hazánkban és az egész világon. GÖGH LÁSZLÓ, a CSEMADOK központi titkárságának dolgozója Megjelent az Irodalmi Szemle Az Irodalmi Szemle új száma Mélyítsük Irodalmunk Internacionalizmusát címmel Gály Iván tollából közöl érdekes, iránymutató gondolatokat felvető vezércikket. Az új szára prózai részében többek között Egri Viktor. Dávid Teréz, Fábry Zoltán. L. Kiss Ibolya, Vladimír Mináč, Bábi Tibor. Lehoczky Teréz Simko Tibor, Farkas Jenő, Kezes József, Kulcsár Tibor, Batta György, Vígh Rózsa. Cselényi László, Zala József, Urbán Gyula és Dobos. László írásait közli. ,A. szép kivitelben, gazdagon illusztrált Irodalmi Szemle új számában gazdag anyagot tartalmaz a Disputa, a Hagyományok, a Látóhatár, valamint a Figyelő című rovat is. (b] getnl kezdte a hátaslovat. Végtére megérdemli Orülienek, hogy közéjük ment, szivárgott elő gazdatiszti fölényessé g e . . — Nem sokra mennének nélkülem — mondta félhangosan maga elé, mikor idáig jutott gondolatmenete, ko rát meghazuatolö fürgeséggel ugrott föl a székről Néhányszor végigsétált a 'szobán, maid szétterpesztett lábbal állt az ablak elé. Karját összefonta a mellén, és gyúwjorosan mormogta a bajusza alatt: Milyen nehezen értették meg a kívánságomat Hányszor említettem, hogy nem vagyok mai gyerek . Fiatal koromban lóháton jártam be ezt a süveg határt, most meg gyalog Nagy fáradtság az, különösen sáros időben Dombra föl, völgybe le . Ezeken c hepehupákon a legalkalmasabb lóval a közlekedés . — Mindig elengedték a fülük mellett — füstölgött tovább — úgy tettek. mintha nem értették volna... Csak most, hogy az én tudásom kitüntetéshez juttatta a szövetkezetet, mehetek a lóért.. Készülődött . Egész testén végigpezsdült a diadalmas öröm . Győzött Ennek így ts keltett lennie. Ugyan milyen lesz a ló — akasztotta >e a nyerget — pej fekete, deres ? . Fő, hogy ló lesz ... Hátasló .. Teljesen megfeledkezett arról, hogy évekkel eze'ött szorongó szívvel várta. maguk lözé fogadják-e a parasztok? Hajdani kén merült föl előtte, mikor lóháton nyargalt egyik földtábláról a másikra ... Most megint így les? — dugta csizmaszárába a lovaglóuálcát Legjobb lesz, ha viszi a nyerget is — heveskedett... Azután mégis elállt ettől a tervétől... A felesége az udvaron motoz, meglátja a nyt> eggel és érdeklődni találna hova viszi 0 vedig nem akarja megmondani Meq'epetésnek szánja Szőrén rúgtat be az udvarukra. Hadd bámuljon ez a keszeq asszony, úqyi^ folyton károg hogy örökre oda az ui óság ... K ilép a jószagú nyáreleji alkonyba. melynek búcsúzó bíborára éppencsak szitálja finom hamvát « szürkület Hámot István megropogtatja izmait. Mi a csoda? még a tavasz is belém búitk — mosolyog a háztáji földekről hazafelé rincjalózó menyecskék után forduivu . Azután biztos léptekkel, pörkösen Indul a falun végig... De ahogy az elnök háza felé közeledik, balsejtelem mozdul benne. Eszébe jutott, hogy a parasztoknak mennyire elkomorult az arca. valahányszor a hátaslovat emlegette Tekintetük szúróssá vált, mintha valami gyűlöleteset látnának maguk élőt' .. Képzelődés — nyugtatgatta önmagát — haragosnak látom az erélyes szögletes arcokat.. Hiába, az úri arcok lágyak, párnásak voltak, a cselédek arca hunyászkodó ... Ilyenekhez szoktam a múltban. A következő percben az ellenkező végletle csapott át Hámos István. Fülkorbácsolódott érzelemvilága zajlott, örvénylett mint a tenger, mely fölött különböző áramlatok küzdenek. Ilyen volt félévszázados élete folyása is, a nádfödetes házikó Ínségétől, jóltartott ebszerü kastélyi életén át, vissza a fölszabadult néphez, melyhez tartozása inkább csak ösztönösen fakad• föl beitne a megváltozott viszonyok közepette Újjászületése, közeledése a néphez még nem volt elég öntudatos, bár amikor közéjük kéredzkedett a szövetkezetbe, törekedett erre. . Inkább a föld Imádata vitte közéjük A széles termőtáblák csodálata Az emberekben pusztán akaratának kiszolgálóit látta, Ezért nem melegeit össze velük Nem azért szedte össze minden erejét, tudását, tehetségét, hogy szívükhöz férkőzzön, hanem, hogy tiszteletet, elismerést kényszerítsen ki belőlük maga iránt . Különösen most, hogy oroszlánrészt tulajdonított önmagának a kitüntetés kivívásában . . — Csak nem állok remegve eléjük, furakodott fölfelé hajdani cselédekfölötti önteltsége, hiszen nélkülem nem lenne d járás e/tő helyén a szövetkezetük . Örüljenek hogy nem kívánok mást csak hátaslovat düllesztette ki mellét, és szinte berúgta az elnök udvarának kiskapuját. Ott már várta a vezetőség ... Hámos István oediq ahogy belépett. ** mealátto o sárgát olyanná vált mint a feszülő hús Akárhonnan vették, vagy cserélték, gyönyörű állat — indult egyenesen feléje ... Az emberek visszahőkölve mereszt- 1 gették rá a szemüket Ábrázatuk elkomorult. amikor látták, milyen nekidaliásodva. szinte nyeglén lépked magasszárú csizmában a ló felé ... Lám, a lovaglópálca is ott fehérlik a szár- ' ban. Az elnök tekintete összevillant a többlekével, megköszörülte a torkát, és ezekkel a szavakkal nyújtotta a kötőféket: — Itt a ló, a klskordély meg a szövetkezeti iroda udvarán van, vadonatúj szerszámmal . Megérdemli Hámos úr, hogy kényelmesebben járja a határt ... De mindnyájunk nevében mondom, hogy nyeregben soha! H ámos elsápadt. Egész teste görcsösen megfeszült, annyira, •hogy szinte lábujjhegyre emelkedett. Emberek — tört ki már már belőle — ez szívtelenség! ... Halátlansagi.. A legnagyobb odaadással dolgoztam, és ennyit sem érdemlek!? Mindenkinek kijár a szórakozás a munka után. De ahogyan elnézte az arcok fenyegető árnyát, úgy érezte, viharfelhők kavarognak feléje, fenyegető sötéten. A szemek villámlanak A „soha" pedig úgy hördül, mint a kitörni készülő fergeteg ... Értette már, hiszen zsellérvér csörgedezett az ereiben, ha évtizedeken át urakat szolgált is ki, mit jelent a tilalom. Nem akarnak ezek többé lovas intézőt látni maguk fölött ... Nem! ...Az emlékétől ts irtóznak. Eleget beszéltek velük évszázadokon át lóhátról.. Most már elég!... Persze, hogy elég — ismerte be Hámos elernyedő izmokkal,' szinte felére zsugorodva. Látszott rajta, hogy lélekben nagy-nagy csatát vív. — Emberek — szólt tompán, kissé remegő, de határozott hangon — megértek mindent.. Senki se hívjon engem többé Hámos úrnak . Hámos István vagyok a velem eqykorúaknák, Pista bácsi a fiataloknak . . — ... No, gyere Sárga . Nyugodalmas ló éjszakát Mearántotta a kötőféket és olyan iaazi kprpte'lon rnrn< '* •'"Msso? igyekezett kifelé vezetni a lovat... KÉP ÉS VALÓSÁG A Nemzeti Galéria 1962-es első tár lata (január végéig) az eredetileg Prágában bemutatott „Barokk csendélet" A csendélet festője képén esztétikai hatással csoportosíja az élettelen, vagy mozdulatlan tárgyakat Figurális ábrázolások részeként, majd függetlenül is szerepelt a csendélet a hellenisztikus korban, a Pompéji falfestményeken, a római mozaikokon'. formájú meg anyagú, tökéletes iparművészeti termékek, melyek, a jómódú családok felszerelését példázzák. A század derekán túl légiesen finom velencei üvegkelyhek kínai porcelánok, az új gyarmatokból behozott strucctojások. kagylók, inajd a fiatal európai ipar termékei a növekvő gazdagságot s fényűzést jelzik. Megjelennek az ötvösművészek és ékszerészek remekei, elefántcsont és gyöngyMint önálló műfaj a *VI., s főképp házberakásos evőkészletek és dísztárXXII. és XVIII. században lép Fd 1 ° — Uol l» Hii l' ifith»H..t legjellegzetesebb képviselői a landok, majd a flamandok, németek, olaszok és franciák. A jelen tárlat a XVII. és XVIII. század csendéleteit s az ezekkel öszszefüggésben lévő tárgyak valóságá* öleli fel. Az üvegszekrényekben és szabadon elhelyezett művészi tárgya"k zöme a prágai Iparművészeti Múzeum, részben a Szlovák Nemzeti Múzeum tulajdonát képezi A képekkel összevetve ezeket követhetjük az egyszerű fazekas, az üvegfújó s a rézműves ősi formaérzékenységét és célszerűségre való törekvését. A barokk csendélet főképpen azért érdekes számunkra, mer* kora anyagi kultúráját világosan tükrözi. Míg a szenvedélyes és szeszélyes barokk bűvészet az egyház lélekhalásző, testet-szellemet hatalmába kényszerítő, túlvilági gyönyörűségekkel megvesztegető alkotásai erősen patetikusak, addig a korabeli csendéletfestő tartózkodó egyszerűséggel rögzíti fa- és rézlemezen, vagy vásznon közvetlen környezete használati tárgyait. Az itt látható képek jónéhánya csupa rövidéletű dolgot mutat, a holland természet színpompás virágait, bőlevű gyümölcseit, halat, vadat, s mŕ Jó falat. Ám a festmények zöme a barokk kultúra szerves részét képező iparművészet becses darabjait is feltűnteti. Rendkívül jellemzők ezek a kor változott társadalmi rétegeződésére, szemléletére, s életszínvonalára. A fiatal, haladó szellemű polgárság igényelt elégítik ki s Ízlésüknek a családi arckép mellett a fes'.ői műfajok közül a csendélet felel meg leginkább. A 17. század elején a haarlemi Gillis, s a Frankfurtban működő Flegel műveiken szertartásos rendben helyezik el az edényeket, a kosorakat, a frissen feltálalt fogásokat. A színes keramikák, a delfti fajanszok, az ón boroskancsók, a rákok és kagylók, a hagyma és kenyér aprólékos hűséggel és elszigetelten ábrázoltak s kissé mereven hatnak. A későbbi fiaarlemiek: Heda, Claesz művein az asztal egyik sarkába félretol*. haszTiált edények és ételmaradékok az imént eltávozott ember jelenvoltát éreztetik, ki nemrég fejezte be az étkezést. Ök már a kép egészét egységbefoglaló fényt is szerepeltetik s az élénk helyi színeke* barna-szürke tónusokba enyhítik, rembrandti hatásra. Ezek a képek egyszerű és szép fel. s ** gyak. — Mellettük láthatjuk képen ős hol- a valóságban a barokk kor dolgozó osztályának szintén harmonikus formájú* fejlett technikájú kő, agyak, ón és rézből való asztali és konyhai felszerelését. Ezek az anyagok a megfizethetetlen porcelánt és nemes fémeket helyettesítik. — A 17. század második felében a „diszcsendélet" lesz divatos, mely fényűző és dekoratív jellegű. Levetve a polgári mindennapok jegyeit, különleges, inyenc ételeket, ritkaság számba menő értékes szőnyegeket, brokátokat, csipképet meisseni porcelánt sajátos keramikákat, és fantasztikus ékszereket ábrázol Ez már az arisztokráciát majmoló meggazdagodott kereskedők ízlését, illetve Ízléseidjulásá t jelzi. De az újabb pompázó csendéletek sorából kitűnik Kalf művészi egyszerűséggel a fény-árnyék hatások feszültségében festett Citromos csendélete Megismerkedünk még a kor tipikus hangszereivel dúsan díszített, bonyolultan kezelhető fegyvereivel is. — A század végén a holland csendélet elveszti polgári és nemzeti sajátosságát, tárgyát ismét csokrok és gyümölcsök, és iparművészeti különlegességek képezik. (Angermayer). A festők teljes optikai hűségre és technikai virtuozitásra törekszenek, s ezzel befejeződik az igazi holland csendélet kora. Meg kell még említeni a leydeni kalvinista szellemből fakadt Vanitas csendéletet, mely az élet hiábavalóságára és mulandóságára utal. (Heen). A nyugat- és középeurópai ipar fellendülésében a cseh ipar is részt vesz> II Rudolf udvari műhelyeiben metszett kristály és üvegtárgyak, aranyművesek remekbe Készült drágakövekkel, színes zománccal ékes aranymunkái, majd a természettudományok fejlődésével lépést tartó csillagászat- és fizikai mérőeszközök kerülnek ki. A XVII! század elejére a cseh és sziléziai üvegipar meghódítja az európai piacot. Találkozunk néhány szlovák réz és ónedénnyel is. A Szlovák Nemzeti Galéria két érdekes virág, illetve gyümölcs csendélettel egészíti ki a látottakat, melyek szerzője Bogdán Jakab, a slatinai születésű 18 századi festő évekig élt Angliában, hol természethű, vonzőszínű képei igen keresettek voltak s királyi kastélyok és paloták falait ékesítették A tanulságos és ösztönző kiállítás tehát elismert hazai művészüns képeivel zárul. Bárkány Jenőné FECSÔ PÁL: BÖDVAVÖLGY Szűkebb hazám a Bódvavölgye hegyek-ővezte kis világ, kacagó szél szárnya hozza a fenyők üde illatát. Nem nagy hírű, nem is hírhedt, múlttal terhelt szép vidék, regehősök áldása, átka fogta eddig a nép szívét. Kavicsos földjén panasz s nóta termett, mint sok száz helyen, hol zsup volt a tető, hol a széllel ostorok kerengtek s másnak aratott a szántóvető. Bányász volt, favágó, vagy hegyi ember, mindegy az, egy volt a sora, vért izzadt és herét védett: s a völgy népének nem volt igaza. A régi kínok még visszatérnek, mint rossz álom. lidércnyomás, de érzi már a gyermek és a felnőtt, hogy ő a dalos, ő itt a dudás. Krisztina az őrült várkisasszony nem kísért már az omló vár fokán, nem villan tőre félelmet szülve, csorbát sem ejt a nép igazán. Felnőtt e nép, túlnőtt már a váron jövőjénél ő már a kovács, szenvedése lett ma már az üllő s valósáqot alkot a ka'apács. Szülőföldem, aranyozza napfény bérceidet, termő völgyedet, békés jövőt teremts e népnek s őrizd örökké forró szívemet. 0] SZÖ 7 * 1982. jannär 4.
