Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-04 / 3. szám, csütörtök

A Jövőre, munkára készülő fiatalok közt A közelmúltban a Dunajská Streda-i négyéves Mezőgazdasági Technikum CSISZ-önnepséget rendezett, amelyen az Iskola legjobb CSISZ-tagjait könyvekkel ajándékozták meg. Kitűnő könyvek voltak, hirtelenében az első pillantásra Polevoj, Seghers és Solohov nevét sikerült az ajándékra szánt művek közt elolvasnom. A fiatalok ott sereglettek a táncteremmé alakított tanteremben és Méri igzgató szívélyes szavaitól kísérve vették át az iskola ajándékát. Ha jól emlékszem, az Igazgató a könyvek átadásikor főleg azt emelte ki, anyf' a CSISZ-tagok a közösségért tettek. Szép volt ez a felsorakozás. Fegyelem és szerénység váltakozott benne és megindítóan szép volt az ajándékozás is. Ilyen komoly tisztelettel csak olyanok tudnak nyúlni az ajándékhoz, akik azt megérdemlik. Jól esett volna talán az ünnepi jelenet után kultúrműsort is látni vagy hallani, legalább egy szavalatot, amely bizonyára még szebbé varázsolta volna ezt a CSISZ-ünnepet... De ismétlem, így is vonzó volt. Cigányzene kísérete mellett folytatódott a tánc és az idegen örömmel állapíthatta meg, hogy az iskola növendékei, akik a környező falvakból valók, oly kitűnően táncoltak és oly ízlésesen voltak öltözve, hogy versenyre kelhettek volna a városi fiatalokkal is. A város és a falu között így mosódnak el lassan a különbségek, mert hiszen éppen ezek a fiatalok hivatottak arra, hogy tanulmányaik elvégzése után visszatérjenek a faluba és meghonosítsák mezőgazdaságunkban a legkorszerűbb módszereket. Emellett az is a feladatukhoz tartozik, hogy a szocialista kultúrát felvirágoztassák. Meg is kérdeztem néhány fiatalt, mit terveznek a közeljövőben. Vajda Eva, 17 ?sztendős, Igen csinos, értelmes diáklány. Opatovský Sokolecről való, apja az állami gaziaságban dolgozik. Már negyedik éve tanul a technikumiján, idén készül az írettséglre. Igen irül, hogy a mezőgazdasági pályát választotta. — Mi a szándéka az érettségi után? — Iskolánk nyomban elhelyezhetne — válaszol — de én már úgy döntöttem, hogy elvégzem a féléves könyvelői tanfolyamot, amit iskolánk jövőre rendez. Nem árt, ha betekintést nyerek a könyvelési szakmába is. — Szóval nem fél, hogy nem kap elhelyezést? — Nem, erről gondoskodik az iskola. Nekünk diákoknak az a feladatunk, hogy megtanuljunk korszerű módszerekkel dolgozni és szeretni a munkát. Meggyőződésem, hogy szeretni fogom a munkámat... A másik diák lány Lipta Gizella. ugyancsak 17 éves negyedikes, akár csak Éva. Derűs igen kedves lány Azt mondja, hogy a Technikumba azért iratkozott be, mert otthon érzi magát a mezőgazdasági mUľikában. Sgyéb ként Dolný Bár-i, az idén kazalozáí és szénagyűjtéb idején, mint csoportvezető dolgozott a szövetkezetben. — És bevált? — kérdezem. — Sajnos gyakran esett az eső. Az embernek ilyen időben nincs módjában megmutatni azt, amit tud. Munkámért mindenesetre 300 koronát kaptam. — 1962-ben — folytatja kis szünet után — mindjárt új év után kétheti gyakorlati munkára készülök a környező falvakba. Munkánk főleg az évi terv összeállítására irányul. Ebben leszünk a szövetkezetesek segítségére. — Meg tudná-e mondani — kérdem —, hogy egy szövetkezetnek mi mindent kell terveznie, hogy emelkedjék a tehenek átlagos tejhozama? — Ez sok mindentől függ — válaszolta meggondoltan. — Az embernek például tudnia kell, milyenek a tehenek, betegek vagy egészségesek. Tudnia kell azt is, mennyi takarmányt termelhet és végül ismernie kell a fejők, a gondozók munkáját, ügyszeretetét. Szóval mindezt figyelembe véve kell a tervet elkészíteni. Mindezt nyíltan, mosolygós tekintette] mondja az embernek, és őszintén szólva meg vagyok győződve, hogy ez a diáklány nemcsak a terv elkészítésében, hanem annak megvalósításában is komoly segítséget nyújt majd a szövetkezetnek, vagy az állami gazdaságnak. Kertész Tivadar 1.9 esztendős, harnadikos diák, igen zerény, csendes latalember benyonását kelti. Apja a Jahodnai Állami Jazdaság méhésze. Négyen vannak testvérek, öccse már a salai kertészeti mesteriskolába jár, két huga pedig a nemzeti Iskolába. Az egyik diák megsúgja, hogy már most kiváló méhész, nagyon szorgalmas, szabad idejében szakcikkeket olvas. — Igaz, olvasok — mondja — minden érdekel, ami szaktudásomat gyarapítja. — Érettségi után hova megy? — kérdem tőle. — Ahova beosztanak, ott fogok dolgozni — Mégis, mi érdekelné a leginkább? — Az állattenyésztés.. Az a nézetem és a szakkönyvek mind azt bizonyítják, hogy szakértelemmel az állattenyésztésben kimagasaló eredményeket lehet elérni. A fiatalember ennél a témánál szívesen tovább időzne, de itt vannak a többiek is, azért nem folytathatom a beszélgetést, holott szívesen megtenném, mert hangjában és szavaiban a munka, a szaktudás iránti hűség lüktet. Vecsei Lajos 18 .... w ^ éves diák, ugyan csak harmadikos, a levicei járásból való. Tőle nem is kell sokat kérdez nem. Gyors felfogású, sejti mi érdekel, azért mind járt beszélgető sünk elején közli velem: Jól tudja sok nehézségge

1 kell még megküzdeni a mezőgazdaságban, de ettől nem fél, sőt ellenkezőleg, a nehézségek legyűrésére gyűjti az erejét. Ez a felnőtthöz illő beszéd a következő kérdés feltevésére ösztönzött. — Figyelemmel kísérte az SZKP XXII. kongresszusát? — Igen — hangzik a válasz. — Mi a véleménye a szovjet ifjúságról? — A legjobb — válaszolta. Szerintem a szűzföldek megművelése hőstett, ezért igen nagyra becsülöm a szovjet ifjúságot. — A szovjet irodalmat ismeri-e? — Hogyne, szeretem is. Ezt az állítását is hiszem, mert felsorolja Gorkij, Makarenko és Solohov műveit. Az is kiderül, hogy ismeri Fegyint és Fagyejevet. Ha tovább folytatnám, bizonyára az is kiderülne, hogy jártas az orosz irodalomban, de eltekintek ettől, hisz CSISZ-ünnepség van, hadd menjenek táncolni Befejezésül azonban még megtudom, hogy apja kocsis és szerinte a mezőgazdaság főproblémája a gépesítés, erre kell most a legnagyobb gondot fordítani. Egyébként igen örül annak, hogy jövőre a negyedikbe kerül, akkor majd rövidesen módjában lesz megtanulni a traktorvezetést. A jövőre, a munkára, a tervek megvalósítására igen lelkesen készül ez az ifjúság. Azt is megfigyeltem, hogy a diákok többek között azért is büszkék iskolájukra, mert gondoskodik elhelyezésükről. Ez a tény pedig arra ösztönzi őket, hogy szorgalmasan tanuljanak, ne hozzanak szégyent iskolájukra. A Mezőgazdasági Technikum egyébként nagy változások előtt áll. Januártól 450 hektáros gazdaságot csatolnak az iskolához. Ez annyit jelent, hogy Méri Imre elvtárs, az iskola igazgatója irányítja a tangazdaságot is, s az iskola szaktanítói pedig ellenőrzik a szakmunkákat. A diákok itt végzik és sajátítják majd el a szükséges gyakorlati munkákat. Molnár elvtárs, az igazgató helyettese fontosnak tartja megemlíteni, hogy a Technikum legnagyobb nehézsége az, hogy nincs megfelelő internátusa. A 132 rendes tanulóból mindössze 42 a bennlakó, a többi bejáró és ez sokat rabol el a diákok idejéből. Ezt a súlyos kérdést — amely az egész Iskolát nyomja — akarják megoldani. A terv szerint 1963-ban el kell készülnie a 180 személyes interná tusnak. Őszintén reméljük, hogy az iskola hőn óhajtott vágya rövidesen teljesül. Az internátus a tanítónak és diáknak egyaránt sokat segítene. Sz. B. i * HENNE KHALI (Guinea): cAl^ikai íq. Mennyi Nap van az égen! Mennyi Nap vaji Afrika kék egén. Még a föld is roskadozik, Mert mindenüvé magával cipeli fényüket. Én is Iküzködöm, hogy elhárítsam égő terhemet, így megyek át a frissen vájt barázdán, És míg orrom bőven szívja forró lehelletét, önmagamban is az élet friss bugyogását érzem. Mennyi eső! Öh, mennyi eső Afrika talaján! Még a föld is Roskadozik, mert méhében kotyog a víz. Szívom, magamba szürcsölöm a zug ó áradatot. Felszegett fejjel állok az ég elé, Mohó szájjal szürcsölöm, szívem is szürcsöli, — íme, már nem szomjazom, — de még mindig hosszan Tyüh, milyen szél fújl Mennyi szél fúj Afrikában! Még a föld is Roskadozik, annyi szél paskolja a testét. Kitárom szárnyaimat, — száz szár nyamat kitárom, Hogy könnyen szálljak száz világon át. Szelek, sirokko és passzát-szelek, Ideje már, hogy megdermedjetek, Ma új Ikort kezdek én — a harc korát.. A FRANCIA EREDETIBŐL FORDÍTOTTA FRANYŰ ZOLTÄN hull az eső. CSEHOV „Cseresznyéskert"-jét mutatta be karácsonykor a londoni ^Shakespeare Színház. A szerepeket kiváló színészek alakítják, közöttük Peggy Ashcroft, Dorothy Tutin és Jhon Gielgud. • PROKOFJEV-BEMUTATÖRA készül Bázel: 1962-ben sor kerül a Kővirág című balett első svájci előadására. • AZ „ANTARKTISZ TÖRVÉNYE" címmel Tyimofej Levesük rendező filmet készít arról, hogyan mentettek meg szovjet repülők egy belga tudományos expedíciót A filmet az Antarktiszon és a kaukázusi gleccsereken forgatják. • ALEKSZANDR PTUSKO szovjet rendező, aki a huszonöt esztendővel ezelőtt készített „Kővirág" című színes filmjével lett világhírűvé, befejezte a „Bibor vitorlák" című színes szélesvásznú filmjének forgatását. Legközelebbi terve: színes filmet készít Homéros Odüsszeájából. • EUGENE JONESCO, a neves író megkezdi filmrendezői pályafutását. Filmszkeccset írt, amelynek első részét, a „Harag"-ot, Perette Pradier és Marie-Jose Nat főszereplésével készít el. • A Moszfilm stúdió, a Szovjetunió legnagyobb filmgyára körülbelül 30 játékfilmet készít az új esztendőben. A tervezett alkotások közül kiemelkedig Gabaj rendező filmje a 49 nap, amely a Csendes óceánon sodródó négy szovjet katona hőstettének állít emléket. • Tibor Rakovský, szlovák színházi rendező rendezi a budapesti Madách Kamaraszínházban Peter Karvaš: Éjféli mise című darabját. LÓSKA LAJOS T

úl járt már Hámos István élete delén. Gyorslábúak ebben a korban az évek. Jó néhány telt el azóta is, hogy a föláművesszövetkezetben tevékenykedik. Nehezen férkőzött a parasztok bizalmába, bár a közeit tanyán ringott bölcsője. /i zsúpfödeles házikó ugyan régen összeomlott, de akadnak vének, akik emlékeznek rá. Azonban a falu népét nem nagyon érdekli Hámos István származása. Inkább közelebbi múltját emlegetik ... Feszesjárású intézösködést... Ö is vissza-viszanéz hajdani életére, mert ötven után szivesebben fordul hátra az ember, mint előre. Most például táncoló paripás mását idézi, mely végre előrúgtathat ä múltból... Ismét lóra kerül a nyereg, mihelyt az este lefelé készülődik az északnyugati dombokról... Elmosolyodik, amint erre gondol. Nemrég tért vissza a határból, annyira fölserkentve a váratlan örömtől, hogy fáradtságot alig érez, pedig csizmáját vastagon lepi a por... A nap oldalvást fordul be a szobába, túlérett sárgadinnye színt szórva, tehát nem messze jár a látóhatár peremétől. Az alkonyodás közeledtéig, amikor a lóért kell mennem, még van egy kis időm — dobja le Hámos zöldszalagos pörge kalapját, amit csak néhány hónapja visel újból .. Leül kedvenc nádfonatos támlásszékére. Kényelmesen hátradől,, és az agancsok közt lógó nyerget nézi... Elmereng ... Az agancsokról eszébe jutnak a hajdani zajos vadászatok ... Mennyi büszke úr verődött itt öszsze!... Fejetetejére állították az egész környéket. Lódobogástól, kutyacsaholástól, dévaj hahotától visszhangzott a vidék ... A falu pedig megnyúlt ábrázattal szisszent föl: megint rájuk jött a dürgés... Nyílna meg alattuk a föld! Milyen magabiztos, öntelt volt az a világ — tűnődött tovább Hámos, végigsimítva lábához heveredő öreg vizsláját — s maholnap alig őrzi valami az emlékét szobájában ... Lányai, mikor vejei udvaroltak nekik, nem nyughattak addig, míg az a néhány nehézkes bútor is a múzeumba került, melyeket az uraság megőrzés végett hagyott náluk. A felesége, féligmeddig kutyabőrös család leszegényedett sarja, nehezen egyezett bele. Ö inkább csak azért sajnálta a szúette holmit, mert fiatalsága emlékét őrizte... Az még jobban bántotta az aszonyt, hogy lányai rangjukon aluli fiatalemberekbe bolondultak. Neki se tetszett eleinte, de hogy az urak csak nem tértek vissza, lelke mélyéről előlopakodott a palóc furfang. Abból előnye származik ebben a változott világban, ha olyan vejei lesznek, akik az uraknak még az emlékét se tűrik... Arról azonban hallani se akart, hogy a szobájából a kamrába kerüljön a nyereg. — Ereztem, hogy előbb-utóbb elérkezik ez a pillanat, gyújtott Hámos szivarra, és élvezettel eregette az illatos kékes karikákat... Ismét lovon járhatom a határt, mint az uraság ideién ... V

alami kis káröröm is támadt benne, amint a mostani önérzet eskedő parasztokra gondolt, bár az úr alakját az elmúlt évek patinája se tette vonzóbbá. Hetyke, pöffeszkedő ember volt. Vele lépten-nyomon éreztette, hogy tud zsellér származásáról Ö nemegyszer fölényesen bánt a cselédekkel és a falusiakkai. hogy az uraság ne gondoiju azt, hogy hozzájuk húz. Nem szívesen gondol most erre Hámos, mert a legtöbbjük tagia a szövetkezetnek .. Aztán azzal nyugtatja magát, hogy nem tehetett másképp. Ha szegény családból származik is, egy emberöltőn át az urak kenyerét ette tetszett vagy nem, az 3 stekerüket kellett tólnia. Igaz, a fordulat után se hagyott föl mindjárt ezzel a magatartásával. De ki gondolta, hogy örökre leáldozott azoknak a hatalmasoknak a napja? ... Visszajönnek — gondolta gyakran — s tanácstalan bizalmatlansággal nézett farkasszemet a változott körülményekkel. Továbbra is szem elölt tartotta a birtok érdekét. Érthető, hogy a falusi közvélemény a gőges uradalmi intézőt látta benne Ellenségesen kezelte, s nyomban félreállította, mihelyt szövetkezett alapon kezdték művelni az uradalmat ... Nehéz idők következtek — fojtotta szivarja végét a márvány hamutartóba. Évekig csak az eldugdosottból éltek, meg abból a kis földből, amit utolsó percben adásvétel címén a nevükre írt az úr. A lányokból elővetkőzött a parasztvér. Szívesen vettek részt a társadalmi munkában, amelyre mindig elküldte őket, így akarta elhárítani a családról azt a gyanút, hogy visszasírják a régit. — Dehogy sírtuk — tagadja le most önmaga előtt ts Hámos, s közben szilvóriumért nyúl a kis almáriumba ... Pedig visszasírták Összeszorított foggal, fölényes egykedvűséget színlelve vonultak ki a kúriából, ahová a Nyugatra induló úr ültette őket addig, míg vissza nem tér. Helyükön az iskola és a kultúrház ütött tanyát. — Nem melegszenek ők ott meg — haragotkodott a volt tekintetesaszszony, mérgesen nézegetve ki az intézőlak ablakán, ahova visszaköltöztették őket. Azonban a tevékeny kavargásban múló évek nem hozták meg a titkos óhajt. A férj egyre nehezebben viselte, hogy tavasz tavaszt követ, s nem mehet a párolgó földtáblákra. Túrhatja a maguk szatying földecskéjét, mint a vakond. Ekkor döbbent rá Hámos hogy az úri világ csak keretet jelentett számára, élete tartalma alapjában a végtelen földtáblák szeretete volt. A földtábláké, melyek akkor se voltak az övéi... A földtábláké, melyek most is együtt vannak. Sőt megnövekedtek, mert közben a falusiak a szövetkezeti gazdálkodás útjára léptek Mint a tavaszi termelő iszapos ár folyt egybe a sok keskeny földsáv, olvadt össze az urasági birtokkal, s mint szerelmes földanya várta a munkával méhébe jutó, édes áldottságot hozó magot... — Egyre gyakrabban kaptam magam azon, hogy a padlás ablakán nézem a széles határt, s tervezem hova mit vetnék vagy ültetnék — gyújtott újabb szivarra Hámos ... — Szívembe markolt, ha úgy' éreztem, helytelenül . terveztek ... N

em érthet a kisparaszt márólholnapra a nagyüzemi gazdálkodáshoz — mondták a be-benéző vők ... Mért nem ad nekik tanácsot? Valóban segíthetne rajtuk... De hogy fogjon hozzá? Egy-két tanács nem sokat ér... Ha állandóan irányíthatná őket, annak lenne teteje ... Bizonyára hallgatnának rá, mert lelkük mélyén keserűség forr. Emlékeznek rá, milyen termés volt hajdan ... Es az az ember, aki akkor vezette a gazdaságot, a faluban él most is, de nem segíti őket. Fülébe jutott, hogy a faluban egyre többen vélekednek így s tapogatódznak, vajon másképper érez-e már irányukban, mint azelőtt ... A hír hallatára őt is egyre többet foglalkoztatta az a gondolat, hogy közelednie kellene hozzájuk ... Végre a ve;ei és lányai hosszas rábeszélésére elhatározta, pár hold földjükkel belép a szövetkezetbe, hogy rábízhassák az irányítást .. Ha maguk közé veszik .. Mert sokan voltak ellene. Üjabb rosszul záruló év után azonban elfogadták agronómusnak ... Nem csalódtak benne. Ejt nappalá téve dolgozott, mintha csak azt akarta volna behozni, amit eddig elmulasztott. Javult is a termés évről-évre... Az ő életkedve is ... Megelégedéséhez azonban még egy dolog hiányzott. Amióta belekavarodott az új életbe, egyre jobban sóvárgott régi passziója, a lovaglás után .. Hátaslova a fordulat óta nem volt Éppen szerezhetett volna azóta, de jól tudta, hogy a paripa, a lovaglópálca és az agár olyan fogalmak, melyek az uraság fogalmával együtt maradtak meg a falusi nép emlékezetében. Ha végignyargalt volna a falun, az nem népi származását emlékeztette volna, hanem tspánságát... Elcsitította hát vágyát. valahányszor eszébe jutott ez. Azonban évről-évre fontosabb személynek érezte magát a szövetkezetben. A többiek munkáját lebecsülte, a magáét túl sokra tartotta. PendítŰ] SZÚ 6 * 1962. január 10.