Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-21 / 20. szám, vasárnap

Kanada Kommunista Pártjának XVII. kongresszusa A kanadai kormány pártunk küldöttségének nem adott beutazási engedélyt Toronto (CTK) — Január 19-én kezdődött Torontóban, Kanada Kommunista Pártjának XVII. kongresszusa, amely a párt megalakításának 40 évfordulójára esik Kanada Kommu nista Pártja fennállása óta lankadat lanul és határozottan védelmezte a munkásosztály és minden kanadai dolgozó érdekeit, harcolt a nemzeti függetlenségért és a bőkéért. . • A XVII. kongresszus küldöttei meg tárgyalták az ország népének legfontosabb kérdéseit: a háború és a béke kérdését, a kanadai kommunisták hozzájárulását a békés együttéléshez, az ország függetlenségének, problémáját és a dolgozók létfenntartásához szükséges eszközeinek kérdését Mint vendégek a kongresszuson megjelentek Nagy-Britannia és Mexikó kommunista pártjának küldöttségei. A Szovjetunió, Franciaország, Csehszlovákia, Bulgária és Magyarország pártküldöttségei nem jelenhettek meg, mert a kanadai kormány e küldöttségeknek nem adott beutazási engedélyt. A kongresszus ez ellen tiltakozott a kanadai kormánynál. AZ IDŐ KÖVETELÉSE A moszkvai Pravda cikke a német kérdésről A moszkvan Pravda pénteki száma V. Nyekraszov és V. Mihajlov cikkét közli Az idő követelése címmel a német problémáról. A cikkírók rámutatnak, hogy a német problémának békeszerződés megkötése útján történő rendezése a legrövidebb időn belül lényegesen egészségesebbé tehetné a nemzetközi politikai légkört. Csak a revánsravágyó erők látták hasznát, hogy mindmáig nem jött létre békeszerződés Németországgal. A Szovjetunió — hangsúlyozzák a cikk írói — nem lehet részvétlen szemtanúja annak, ahogyan a nyugati hatalmak agresszív körei újabb világkonfliktus előkészítésére mozgósítják az NSZK anyagi erőforrásait. A cikk kimutatja, hogy minél tovább halad Nyugat-Németország militarizálása, annál jobban összezsugorodnak az NSZK külpolitikai tevékenységének lehetőségei. A nyugatnémet vezetők abból az illúzióból kiindulva, hogy az erő birtokában majd ők diktálhatják a feltételeket, éppen az önálló külpolitikai vonalvezetés lehetőségét aknázzák alá a szocialista országok viszonylatában, bizalmatlanságot és gyanakvást ébresztenek az NSZK politikájával szemben, elzárják a kilátást a német nép nemzeti feladatainak megoldására. Minél intenzívebben folytatja a szövetségi köztársaság a fegyverkezési hajszát, annál távolabbra kerül a nemzeti feladatok megoldásától. ' A szovjet—nyugatnémet viszonyt érintve, a cikkírók megjegyzik, hogy ez jobb ls lehetne. A szovjet emberek készek mindent megtenni, hogy megjavuljon a kapcsolatok légköre, egyebek között és elsősorban készek minden eszközzel előmozdítani megállapodásos alapon a német békeszerződés problémájának megoldását. Ugyanakkor szeretnék hinni, hogy az ENSZ is képes bátran felmérni a helyzetet, felmérni Nyugat-Németország lakosságának érdekeit, képes rálépni a béke megszilárdításának és a két ország kapcsolatai fejlesztésének útjára. E politika senkinek nem lenne káros, viszont hasznára válnék Európa összes népeinek, az egész világ békéjének, mind az NSZK-ban, mind az NDK-ban élő németek nemzeti érdekeinek. Carapkin: Az USA és MTO-szövetségesei nem akarnak megegyezni Genf (CTK) — A genfi atomértekezlet 351. ülésén, amelyet január 19-én tartottak, felszólalt Sz. K. Carapkin, a Szovjetunió küldötte. Carapkin megállapította, hogy az amerikai küldöttség helytelenül magyarázza a genfi tárgyalások küldetését. Ennél veszélyesebb azonban az, hogy az USA és Nagy-Britannia kormánya elutasította a múlt év november 28-án beterjesztett szovjet javaslatot. Az Egyesült Államok és NATOszövetségesei nem akarnak megegyezni az atomfegyver-kísérletek beszüntetéséről és ezért elferdítik a valóságot. Ki akarnak térni a genfi tárgyalások kudarcáért viselt felelősség alól és igyekeznek elterelni a világ közvéleményének a figyelmét egy olyan jelentős tényről, mint az atomfegyverkísérletek betiltásáról szóló egyezmény elutasítása. LAKAST VISZ A TEHERAUTÓ. Fenti képünk a moszkvai Oj Cserjomuskl lakónegyed jelé vezető úton készült. A 8. sz. előregyártott lakásokat készítő üzemből teherautón szállítják a kész lakásokat az építkezés színhelyére, ahol négyemeletes házakká szerelik össze őket. A három laoszi herceg megegyezett Genf (CTK) — A három laoszi herc^> január 19-én Genfben megegyezett a laoszi nemzeti egység ideiglenes kormánya megalakításának feltételeiről. A tanácskozás befejezése után Souvanna Phouma herceg, a laoszi királyi kormány miniszterelnöke kijelentette, hogy ez az egyezmény képezi majd alapját az ország koalíciós korjuánya mielőbbi megalakításának. Kifejezte azt a reményét, hogy a nemzeti egység kormánya még január végéig megalakul és Laosz már egységes küldöttséget meneszt a laoszi kérdés békés megoldásáról tárgyaló genfi értekezletre. Souvanna Phouma herceg az Ülés ntán közölte, hogy a nemzeti egység kormányának 18 tagja lesz. Tíz tárcát kap Souvanna Phouma herceg csoportja, négyet Laosz Hazatias Frontja és négyet Boun Oum csoportja. A miniszterelnök Souvanna Phouma herceg, helyettesei Szufanuvong és Boun Oum hercegek lesznek. Világgazdasági jegyzetek A brüsszeli kompromisszum Hosszú hetekig latolgatták az Európai Gazdasági Közösség tagállamainak miniszterei Brüsszelben a közös agrárpolitika, vagyis a mezőgazdaság közös piacának kérdéseit, és nem tudtak zöld ágra vergődni. Olyan mélyeknek tűntek a tárgyaló felek közötti ellentétek, hogy már-, már úgy látszott, a Közös Piac elbukik. Mivel a Közös Piac nagy politikai jelentőségű a hat tagállam számára, mégiscsak kénytelenek voltak valami úton-módon engedni. Noha a problémákat csak félig sikerült megoldani, bizonyos kompromisszum-megállapodás született. A brüsszeli megállapodások azonban csak abban az esetben lépnek érvénybe, ha a tagállamok kormányai jóváhagyják őket. Mik hát azok a mély ellentétek, melyek kezdettől fogva akadályozták a megegyezést és még most is kétessé teszik a hosszú vajúdás után megszületett közös agrárpolitika életképességét? Óriási nehézségekbe ütközött mindenekelőtt a mezőgazdasági termékek árainak összehangolása. Ebben a kérdésben elsősorban NyugatNémetország és Franciaország érdekei ütköztek össze. Franciaországnak (a Közös Piac legnagyobb exportálójának) sürgős szüksége van további piacokra, hogy agrártermékeit elhelyezze. Azt kívánja tehát, hogy a Közös Piac fejlődésének ezen szakaszában végre nyíljon meg számára a nyugatnémet piac, ahová eddig csak keveset szállított, mert képtelen volt a tengerentúli országok olcsó gabonaáraival versenyezni. Ehhez a feltételhez fűzte további részvételét a közösségben. Ezzel szemben Nyugat-Németország, mely a legtöbb mezőgazdasági termeket vásárolja, ezeknek csupán kis részét importálta a Közös Piac országaiból, a többit olcsóbban más országokból szerezte be, s ezeknek csereképpen Iparcikkeket szállított. Ez Igen előnyös üzlet volt számára. A brüsszeli miniszteri értekezlet elején még abban reménykedtek, hogy sikerül mindkét fél számára elfogadható megoldást találni. A helyzet azonban akkor vált valóban bonyolulttá, amikor Hollandia képviselője azzal a követeléssel állt elő, hogy oldják meg a tejtermékek kivitelét és Olaszország a maga részéről a gyümölcs- és zöldség-export rendezését követelte. Egyúttal rámutattak arra: tűrhetetlen, hogy a Közös Piacból mindig csak Nyugat-Németország húzzon hasznot. Az imperialista agrárpolitika „összehangolásának" eredményeképpen 1975-lg 8 millió földműves (ebből másfél millió Nyugat-Németországban) veszíti el házát és földecskéjét „a mezőgazdaság korszerűsítésének" címén. Ez azonban nem nagyon érdekelte őket Egy-olyan „közős" agrárpolitikában szerettek volna megállapodni, mely a legnagyobb hasznot biztosítaná valamennyi tagállam vezető monopóliumainak. Nem csoda, hogy hajbakaptak, mert mindegyik a saját monopólkapltalistáinak érdekeit védte. A nyugatnémet küldöttség saját céljainak védelmében eleinte „szilárd" álláspontot foglalt el, a tárgyalások további részében azonban engedett, hogy ne veszítse szem elől a stratégiai távlatokat. A német imperializmus stratégiai célja ugyanis az, hogy a NATO és az Európai Gazdasági Közösség „integrációja" révén bekapcsolja a többi Imperialista hatalmat is Nyugat-Németország agresszív politikájába, hogy a kalandorpolitika kockázatait ne egyedül kelljen vállalnia. E cél érdekében engedett a többi tagállam nyomásának és megegyezett velük egy közös mezőgazdasági alap létrehozásának és annak finanszírozásának kérdésében. Mint mindig, amikor a kapitalisták akár csak részben is megegyeznek egymás közt, ennek a megegyezésnek a kisemberek isszák meg a levét. Erről ír a franciaországi Libération és bizonyítja, hogy a brüszszeli „győzelem" magasabb árakat jelent majd a francia fogyasztóknak, és további csalódást okoz a földműveseknek. A nyugat-németországi Frankfurter Allgemeine pedig úgy véli, hogy a kisparasztokat nem szabad tovább ámítani. Be kell nekik vallani, hogy kis gazdaságaik pusztulásra vannak kárhoztatva, mert ebben a harcban csak az erős állja meg a helyét. Németország Kommunista Pártja a Német Szabad Rádión közvetített felhívásában rámutat arra, hogy a német imperialisták kés^égesen feláldozzák a nyugatnémet parasztságot, hogy további befolyást nyerjenek a NATO-paktumban és végre az atomfegyverhez jussanak. Milyen igazak a Szovjetunió Kommunista Pártja programjában foglalt szavak: „Az egyesülés, a piacprobléma enyhítésének jelszavával létrehozott nemzetközi áliammonopolista szervezetek a valóságban a tőkés világpiac újrafelosztásának új formái és éles súrlódások, konfliktusok tűzfészkeivé válnak 1" Bugán Eva KOMMENTÁRUNK A Punta de) Este-i értekezlet előtt A

z Amerikai Államok Szervezete 21. tagállamának külügyminiszterei hétfőn az uruguayi Punta del Esteben találkoznak. Az értekezletet hivatalosan azért hívták ö^sze, mert „veszélyben forog az amerikai köztársaságok gazdasági és politikai függetlensége". Az értekezlet körülményei gyanútkeftők, s a latin-amerikai politikai életben nyugtalanság és erős antiimperialista hangulat érezhető. Az értekezlet összehívása óta eltelt hetek eseményei eléggé rávilágítottak az Amerikai Államok szervezetében űzött politikai hazárdjáték hátterére. Nagyon gyanús körülmény már az ls, hogy éppen az észak-amerikai impertállsták fújnak riadót „az amerikai köztársaságok függetlenségének veszélyeztetése" miatt. Washington azért veri félre a harangokat, mert az amerikai földrész első országában, Kubában elsöpörték az észak-amerikai monopóliumok uralmát, a volt BrltGuayanában pedig haladó szellemű kormányt választottak, s példájuk vonzó egész Latin-Amerikában. Az Egyesült Államok kormánya komolyan foglalkozik a helyzettel. A forradalmi Kuba elleni nyílt támadás csődöt mondott. A gazdasági blokád sem vezett eredményre. Az Amerikai Államok Szervezetében nem sikerült eddig kikényszeríteni olyan határozat elfogadását, mely „törvényen kívül helyezné és elítélné" a kubai forradalmat. Az észak-amerikai küldöttségnek ?ddig minden esetben meg kellett hátrálnia, hogy látszólagos kompromisszumos javaslat elfogadásával leplezze vereségét. Washington semmitől sem fél annyira, mint attól, hogy elszigetelődik az Amerikai Államok Szervezetében. Érdekesek a Punta del Este-i értekezletek összehívásának előzményei. Sok latin-amerikai ország ellenezte az értekezlet összehívására tett kolumbiai javaslatot. A kubai küldöttségen kívül a legélesebben a mexikói küldött szólalt fel. Hangoztatta, hogy a Javaslat ellentmond a pánamerikai egyezmények szellemének és szövetségének. Az észak-amerikai diplomácia minden eszközt felhasznált, a latin-amerikai országok támogatásénak megszerzésére. A latin-amerikai országokkal azonban további nagy szolidaritási mozgalom bontakozott kl a forradalmi Kuba mellett, s tiltakoznak a kubai beavatkozás „legalizálása" ellen. Az amerikai diplomácia mindent megmozgatott. Kennedy elnök kalandos utat tett Venezuelában és Kolumbiában, a külügyminisztérium különmegbizottjal lázas tárgyalásokat folytattak azokban az országokban, amelyek decemberben ellenezték az értekezletet. Az USA pénzügyi ígéretekkel sem fukarkodott. Guatemalának és Argentínának is megígérte, hogy Brit Hondurasz és a Falkland szigetek ügyében majd közbenjár Londonban. i a helyzet most, közvetlenül J" az értekezlet előtt? Brazília, Mexiko és Ecuador kormányai szembehelyezkedtek azzal, hogy beavatkozzanak Kuba belügyeibe. A brazil kormány még gazdasági szankciókról sem akar hallani. Nem valószínű, hogy az uruguayi kormány támogatná az erélyes intézkedéseket. Különben is Uruguayban egyre erősödik a tiltakozó mozgalom A demokratikus szervezetek tömegfelvonulást rendeznek Punta del Estebe. Ilyen mozgalom a múltba nem egyszer hatásosnak bizonyult. Nem egészen világos Argentína álláspontja. Decemberben tartózkodott a szavazástól. Gazdasági helyzete azonban nagyon nehéz és a Frondizl kormány minden áron segítséget akar az USA-tól. Nem zárhatjuk kl, hogy az argentin kormány támogathatna bizonyos Kuba elleni akciót, az azonban szorult helyzete ellenére sem várható, hogy beleegyezne nyílt katonai beavatkozásba. Chilében, Venezuelában és Bolíviában olyan erős a tiltakozó mozgalom, hogy e három ország kormánya aligha fogja támogatni az Egyesült Államok szélsőséges intézkedéseit. Az USA kormányköreiben is nézeteltérés mutatkozik. Az óvatosabb politikusok ellenzik a „maximális követeléseket", azaz az erélyes intézkedéseket, mert úgy vélik, hogy az USA aligha tudná megszerezni a kétharmados többséget. Mások megint arra mutatnak rá, hogyha sikerülne is megszerezni a kétharmados többséget, a javaslatot elsősorban a fasiszta parancsuralmi rendszerek támogatnák, ami egyáltalán nem öregbítené az USA tekintélyét. Az amerikai Imperializmus Kuba elleni kampányának az a célja, hogy megállítsa Latin-Arqerika társadalmi fejlődését. Ezzel a politikával azonban Afrika és Ázsia után Latin-Amerikában ls felsül. jh A francia nép tudatéra ébred, h<ny csaVis önmagában bíihat Erősödnek a fasisztaellenes tüntetések Franciaországban fFalvtatás az l Jidalröl) Algéria Kommunista Pártja kijelenti, ha Algéria népe felzárkózik ideiglenes kormánya mögé és ha együtt halad Franciaország proletariátusával és demokratikus erőivel, megtöri a szélsőséges elemek ellenállását és meghiúsítja az újgyarmatosltók intrikáit. A nép kivívja Algéria békéjét és függetlenségét, területi sérthetetlenségének és nemzeti szuverenitásának tiszteletben tartása alapján. Mi a helyzet Algériában? Párizs (CTK) — Algírban január 19-én tovább tartott a városi közlekedés algériai alkalmazottainak sztrájkja, amely január 18-án kezdődött tiltakozás képpen az egyik gépkocsivezetőnek a fasiszta terroristák részéről történt meggyilkolása ellen. Algír város belső negyedel pénteken világítás nélkül maradtak, mert a villanyerőmű megszűnt működni. Az AP hírügynökség becslése szerint a fasiszta kártevők akcióinak, valamint az európaiak és az algériaiak közötti összetűzéseknek karácsony óta több mint 300 halálos áldozata volt. Az algíri francia hadbíróság két algériait halálra és kettőt életfogytiglani fegyházra ítélt. De Gaulle átcsoportosítja a haderőt De Gaulle tábornok elnökletével Párizsban két napig ülésezett a nemzetvédelmi bizottság. Az ülés után kiadott közlemény szerint január végén megkezdik két hadosztály és több légi egység átcsoportosítását Algériából Franciaországba. A közlemény beszámöl továbbá arról, hogy a nukleáris egységek fejlesztésére vonatkozó intézkedéseket tanulmányozták. Amint tudjuk, de Gaulle tábornok a múlt évben bejelentette a francia hadsereg korszerűsítésének tervét, amely azt a célt szolgálja, hogy támogassa a francia elnök külpolitikai céljait és lehetővé tegye, hogy kiemelkedő szerepet töltsön be NyugatEurópában és a NATO-ban. Párizs (ČTK) — A Monde január 19-én hírt közölt a francia burzsoá politikusok tanácskozásáról, amelyen részt vett Guy Mollet, a Jobboldali szocialisták főtitkára, Antoine Plnay „a függetlenek" vezére, valamint a szocialista és klerikális szervezetek vezető képviselői. A lap szerint a burzsoá politikusok nem a fasizmus veszedelméről, hanem ,,a rendszer gyengüléséből" eredő veszedelemről és az esetleges „politikai ür" betöltéséről tárgyaltak. Párizs (ČTK) — Párizsban letartóztattak két bombamerénylőt és több 17 éves főiskolai diákot, akik a fasiszta merény-. löknek „falaztak". Ez a letartóztatás arról tanúskodik, hogy számos középiskolában fasiszta sejtek működnek, amelyekét a titkos hadsereg szervezete irányít. Illilllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllll Az OAS terroristái féktelenül garázdálkodnak Franciaországban és Algériában. Oránban fényes nappal meggyilkolták Vietor Demare Oran tartományi postaigazgatót. — Mon generál! Az ellenség ismét ellenállást tanúsít. Ránk támadnak, bár békés merényleteket követünk el, lőnek ránk, bár békésen bombázzuk az algériai városokat. (Kersin rajza a Szovjetszkafa rosszijában ) 1982. jannár 21. ü] SZÖ 3 *