Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-21 / 20. szám, vasárnap

" 91 középosztály" a gyarmattartók támasza Afrika egyes területein, különösen Nyugat-Afrikában a helyi burzsoázia — annak ellenére, hogy számbelileg nem olyan jelentős —, igen komoly szerepet játszik az afrikai gazdasági életben. Az imperialisták nagy reményeket fűznek ezekhez a nyugat-afrikai országokhoz. Ám korán voltra még találgatnunk, milyen eredményes a neokolonialisták taktikája a nyugat-afrikai földrészen. Elég az, hogy még az imperialisták sem bíznak teljesen módszerük hatásosságában, s ezért nemcsak az afrikai burzsoáziára támaszkodnak A reakciós törzsfőnökökről sem feledkeznek meg. Az imperialisták tartaléknak szánják őket és a többi bomlasztó erőt, hogy általuk nyomást gyakoroljanak az új független államokra. Alkalmas pillanatban bevetik őket, hogy nehézségeket támasszanak az új államokban, akadályozzák eredményes fejlődésüket Kelet-, Közép- és Dél-Afrika országainak többségében olyan kegyetlenül elnyomták az afrikai népeket, olyan nagy volt az imperialisták és a fehér gyarmattartók zsarnoksága és monopóliuma a társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai életben, hogy az itteni országok osztályösszetételének jellege és az osztályok kölcsönös viszonya lényegesen eltér a nyugatafrikai országok többségének viszonyaitól. Az afrikai országok előbb említett első csoportjának urai arra törekedtek, hogy Afrikában minél nagyobb területet hódítsanak meg, elsősorban a legjobb földeket ragadják el, az afrikai parasztokat pedig a fehérets farmjain és ércbányáiban kén/szermunkát végző helőtákká alacsonyítsák le. Az afrikaiak minden olyan kísérletét meghiúsították, amellyel eredmé nyesen fejleszteni akarták mezőgazdaságukat Ugyanezt tették a kereskedelemben, a Közlekedésben, a bánya- és feldolgozó iparban, amelyek az esetek többségében az európaiak kimondott monopóliumát képezték Ennek következtében e területeken nem alakulhatott ki a kapitalisták vagy a nemzeti burzsoázia számottevő osztálya Az imperialisták tőlük telhetően mindent megtettek, hogy még bölcsőjében megakadályozzák az afrikai burzsoázia fejlődését A második világháború előtt, amikor Afrika keleti, középső és déli területein a nemzeti függetlenségi mozgalom még a kezdet kezdetén volt, az imperialisták többékevésbé akadálytalanul cselekedhettek Ám a legutóbbi tíz évben a nemzeti függetlenségi mozgalom **>. T *í fel >' ÍÉÉ tür** >, 1 erősödésével párhuzamosan kétségbeesésükben az afrikai országok tőkés rétegében kerestek támaszt uralmuk fenntartására. A múlttól eltérően a helyi vezető személyiségek többé nem megbízható szövetségesei az imperialistáknak. Azok pedig, akik hívek maradtak a gyarmattartókhoz és a gyarmati rendszerhez kötötték szekerüket, gyakran árulók a nép szemében. A fehér telepesek egymagukban nem képeznek elég erős támaszt a kibontakozó nemzeti felszabadító mozgalom ellen. Ezzel magyarázható, hogy az imperialisták újabb híveket keresnek, akik hajlandók lennének szövetségesül szegődni a fehér gyarmattartókhoz és szakadást előidézni a nemzeti felszabadító mozgalomban Az amerikai és angol afrika szakértők számos jelentésében vörös fonálként húzódik az új szövetségesek keresése. Hő vágyuk, hogy sikerüljön hű, megbízható és konzervatív „középosztályt" kialakítani Afrikában. zetek, a választójog. Mindez beleilleszkedik az imperialisták tervébe, melynek célja az „afrikai középosztály" létrehozása. E cél elérésére Dél-Rhodéslában kitűzték az afrikai háztulajdonosok támogatását. De csodálható-e az, ha az afrikaiak nem tartják komolynak a „tulajdonos-demokrácia" kialakításának terveit? Hisz az utóbbi évtizedekben nemegyszer megtörtént, hogy elvették vagyonukat, különösen földjüket, demokratikus népi vezéreiket pedig letartóztatták és bebörtönözték. Ugyanez vonatkozik az ÉszakRhodésia-i szakszervezetek létrehozásának tervére is. A helyi bányaipari társaságoknak az volt a céljuk, hogy az „Afrikai Káderek Társaságának" létrehozásával a jól fizetett afrikaiak elenyésző kiváltságos rétegét alakítsák ki, s ők töltsék be a felelős állásokat éá együttműködjenek a tulajdonosokkal." Afrika valamennyi országában a kereskedelem fejlesztésének általános irányzata az afrikai farmerek csoportjának „kialakítása", hogy villámhárítók szerepét játsszák a fehér urak és az érlelődő afrikai agrárforradalom Között. Az Imperialisták nem találnak Afrikában annyi bennszülött kapitalistát, hogy együttműködhessenek velük. Afrikában népes, művelt „elitosztály" sincs, melynek tagjai vezető pozíciókat, miniszteri tárcákat tölthetnének be a gyarmati kormányokban. Az imperialisták a felsőoktatásban készek bizonyos korlátozott lehetőségeket adni az afrikaiaknak, abba is beleegyeznének. hogy az afrikai és európai diákok közös főiskolán tanulhassanak, csakhogy afr;kai értelmiségi kádereket nevelhessenek ki. Az eleA Német Szövetségi Köztársaság kormánya sem felejtette ki afrikai diplomáciai képviselőinek adott utasításaiból a következőket: Nýugat-Németország úgy látja, hogy „a középosztály Kialakulásával kell megszilárdulnia a helyi szociális és gazdasági összetételnek". Európai viselet és coca-cola Hogyan magyarázza ezt a kérdést Clutten-Brock, angol gyarmatügyi szakértő „Ha egyes afrikaiak önállóan kezdenének gondolkodni, könnyen megnyerhetnénk őket az új gazdasági alakulat híveinek és az „afrikai középosztályt" képezhetnék. Nejn kellene hozzá más csak európai viselet és coca-cola." „Az új viseletnek és a coca-colának" itt szélesebb értelme van, ide tartoznak a lakóházak, az oktatás, a földparcellák, a munkabér, a szakszervezetek, a szövetkemi iskolákban azonban szigorúan megőrzik a faji megkülönböztetést. Erre az osztályalapra épül a faji megkülönböztetés számos formája. A reklám kedvéért különféle kiváltságokban részesítik a „fejlettebb felelősségérzetű", „műveltebb", „civilizáltabb" afrikaiakat. A „műveltebb" afrikaiakat azzal akarják magukhoz csalogatni, hogy lehetővé teszik számukra különféle foglalkozások elsajátítását, állami tisztségek betöltését, azt, hogy olyan vendéglőkben étkezhessenek, amelyek valaha csak európalakat szolgáltak ki. Ezeknek a többnyire látszólagos kiváltságoknak még elméleti Jelentőségük sincs az afrikaiak döntő többsége számára. Írástudatlanok és nélkülöznek. Egy Ilyen afrikai úgy remélheti, hogy egyszer egy pazarul berendezett vendéglőben ebédelhet, mint azt, hogy Anglia királyává koronázzák. (Folytatása következik.) A prágai tájékoztató szolgálat |ó ötlete A tanulóifjúság érdeke megkívánja, hogy ne csupán a tankönyvekről merítse a szükséges tudnivalókat. A vizuális emlékezet segítségével a diákok könnyebben és tartósabban megjegyzik az egyes tantárgyak anyagát. Ennek érdekében a prágai tájékoztató szolgálal kiállításokat fog rendezni az egyes Iskoláikban. így például a harmadik és ötödik körzetben a gyermekek a kiállított fényképekből, tervrajzokból, rajizokból, feliratokból és adatokból közelebbről is megismerkednek a körzettel, amelyben laknak. Ugyanezekben az iskolákban kiállítást készítenek elő a prágai munkásmozgalom történetéből. Az egyik strašnlcei iskolában rendezett kiállításon a husziták forradalml mozgalmának egyes mozzanatai vésődnek a tanulók emlékezetébe. Megismerkednek a huszita kor irodalmával, trocnovl Jan Žižka alakjával és az akkori fegyverek kicsinyített másaival. Az utóbbiakat egy másik iskola tanulói készítették. A gyerekek szabad idejükben látogathatják iskolájuk kiállítását és a látottak bizonyára annyira lekötik figyelmüket, hogy sokáig időznek majd ott. A prágai tájékoztató szolgálat jó ötletét valószínűleg átveszik más városokban és falvakban is. K. M. Betartja szavát Andrej Vasllcsln, a dubovai szövetkezet sertésgondozója nemcsak a bardejovi járásban, hanem az egész kerületben ismert arról, hogy szavatartó ember. Egyben mestere a munkájának ls. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a szövetkezetek V. kongresszusa tiszteletére tett vállalását becsülettel teljesítette, a gondjaira bízott'23 kocától nem a vállalt 18, de 19,7 malacot választott el. A CSKP XII. kongresszusa tiszteletére kocánként átlagosan húsz malac elválasztását vállalta s kijelentette, hogy ezzel sem vall szégyent. —Ik— Elgondolkoztató statisztika Az 1—14 éves korú gyermekek halandósága az utóbbi esztendőkben állandóan csökken. Míg 1953-ban százezer gyermekre 118,6 elhalálozás esett, addig 1960-ban 62,3. Ez a statisztika kedvező, de kevésbé kedvező, képet "nyerünk, ha a halálesetek ókát vizsgáljuk. 1953-ban százezer gyermek közül 25,9 fertőző betegségben vagy paraziták okozta megbetegedésben, 19,8 gyermek a légzőszervek megbetegedésében és 28,8 gyermek baleset és mérgezés következtében halt meg. Az egészségügyi dolgozók példás gondoskodása eredményeként a fertőző és parazitás megmetegedések haláleseteinek száma 5,8-ra, a légzőszervek megbetegedése okozta halál 3,4re csökkent. Baleset és mérgezés következtében azonban még mindig százezer közül 22,3 gyermek hal meg. Szomorú valóság ez, el kellene gondolkodnia felette a szülőknek, nevelőknek, hiszen fokozottabb elővigyázatossággal, megfelelő óvintézkedésekkel ezeknek a haláleseteknek túlnyomó többségét meg lehetne akadályozni. -va A TREBIŠOVI élelmiszerkombinát színjátszó együttese már néhány éve testvéri kapcsolatot tart a Lužica szerb műkedvelő színjátszó együttessel. Az NDK-ban tett látogatásuk során a trebišovi együttes tagjai a lužicai szerb színpadon bemutatták Peter Jilemnický: Iránytű című művéből készült drámát. INTERHOTEL dalmi események színhelyéül szolgálhat. Az utóbbi időben megnőtt nálunk az idegenforgalom. Ez a tény és az a törekvés, hogy a legigényesebb külföldi vendégeknek is példás ellátást nyújtsunk, bizonyos intézkedéseket tett -szükségessé. így pl. azt, hogy a bratislavai Devínés Carlton-szállót idegenforgalmi szállodának jelölték ki, melyeket az Interhotel vállalati igazgatóság irányít. • 1962. január 1-én alakult meg az új vállalat, amely célul tűzte ki, hogy ez év végéig világszínvonalra emeli mindkét üzemében mind a szállodai, mind az éttermi, kávéházi stb. kiszolgálást. A Devín-szálló már eddig Is kiváló hírnévnek örvend, — az 1961. esztendőben egyetlenegy panasz sem hangzott el sem a szállodára, sem a személyzetre. — A közös irányítás alatt a Devín jó tapasztalatait a Carlton-szállő dolgozói is hasznosítani fogják. Egyéb intézkedésekkel elérik, hogy a Cariton-szálló éttermeivel és szórakozó helyiségeivel együtt méltó partnere legyen a Devínnek. Oj szálloda Az újonnan alakult Interhotel vállalati igazgatóság feladatai között egy új szálloda építése ls szerepel. Bratislavában a Kőtéren 11-emeletes reprezentációs nemzetközi szállodát fog építeni. A tervek már készülnek és jövőre megkezdődik az építkezés. A 270-ágyas szálloda első emeletén 160 személyes étterem, kávéház nyer elhelyezést. Ezenkívül egy 500 személy befogadására alkalmas terem is tartozik majd a szállodához, amely konferenciák, bálok s hasonló nagyvonalú társaJól képzett személyzet A nemzetközi szállodákban jól képzett, több nyelvet beszélő, intelligens személyzetre van szükség. Ezért az igazgatóság 60 fiatal jelentkezőt vesz fel a Carltonban létesítendő tanoncintézetébe. Három év alatt kiváló,szakembereket, pincéreket! cukrászokat, szakácsokat nevelnek így az új szálloda részére. © Meglepetések Néhány kedves meglepetést készít látogatói számára az Interhotel. Május 9-re újonnan átalakítva, korszerűen berendezve és felszerelve megnyílik a Savoy-borozö. Nyárra pedig elkészül a Devín-szálló nyitott terasza. A terasz látogatóinak olasz gép készíti majd a fagylaltot, fagyasztott tejszínt és egyéb ínyencségeket. (ska) Lenin Prágában 1912 január 18—30 f5—17) napjaiban ülésezett Prágában az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt VI. konferenciája, melyet prágai konferenciaként emleget a párttörténelem. A kjnferencia nagy jelentőségű volt az oroszországi kommunista és munkásmozgalom történelmében és jelentős szerepet játszott a nemzetközi forradalmi munkásmozgalomban. Hruscsov elvtárs 1954-ben, a CSKP X-. kongresszusán üdvözlő beszédében így értékelte a prágai konferenciát: „Prága különösen jelentős számunkra, kommunisták számára Az orosz bolsevikok konferenciája a nagy Leninnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja alapítójának vezetésével 42 évvel ezelőtt itt. Prágában űzte ki soraiból az opportunistákat és teremtette meg az alapokat arra, hogy i bolsevikok végleg önálló forradalmi munkáspárttá, lenini típusú új párttá formálódjanak. Ez nemcsak az SZKP történelmében volt rendkívül fontos esemény. A bolsevikok prágai konferenciájának határozatai példát mutattak, milyen engesztelhetetlen küzdelmet kell vívni az opportunizmus ellen, sok országban hozzájárultak a dolgozó tömegek érdekeit valóban elszántan védelmező marxista munkáspártok megalakulásához és megszilárdulásához " 50 év telt el a prágai konferencia óta. A szovjet nép ez alatt az 50 év alatt megdöntötte a tőkét, felépítette a szocializmust, és szilárdan halad a kommunista építés útján. Az a lenini párt vezette a szovjet népet az ellenség elleni harcban és az alkotó munkában, amely a januári napokban Prágában végleg egybeforrasztotta sorait. • • • Mi késztette Vlagyimir Ujics Lenint a konferencia gyors összehívására, és miért éppen Prágában rendezték meg? Az 1905—1907-es első orosz forradalom veresége után nagyon nehéz volt az oroszországi munkásmozgalom helyzete. A forradalmárok tízezreit végezték ki, sokakat bebörtönöztek, sokaknak emigrálniuk kellett. A megtorlások következtében rendkívül csökkent a párttagok száma, megszakadt a pártszervezetek és szervek kapcsolata megnehezült a tömegek körében végzett pártmunka. A véres terror próbára tette a szervezetek és az egyes tagok erejét és szilárdságát, rávilágított jellemükre. A párt számos, főként értelmiségű származású tagja nem bírta ki az ellenforradalom támadását, nem tudott tájékozódni az új helyzetben, nem tudta megtalálni helyét, elszakadt a párttól, szakadást idézett elő a párt soraiban. Az akkori viszonyok új munkaformákat követeltek, mivel az osztályharc is ú) formákban nyilvánult meg. A pártnak akkor az volt a fő feladata, hogy megőrizze és megszilárdítsa az illegális pártszervezetet, megszilárdítsa kapcsolatát a tömegekkel és erőt gyűjtsön egy újabb forradalomra. A revizionizmus éppen ebben a súlyos bonyolult helyzetben kezdte meg támadását. A bolsevikokkal formálisan egy pártot alkotó mensevikekből likvidátorok születtek akik rávetették magukat az illegális pártra, fölöslegesnek és holtnak nyilvánították. Már nemcsak bizonyos elveket és nézeteket támadtak, hanem a párt léte ellen hadakoztak, ezért leginkább veszélyeztették a munkásosztályt. A párt létét azonban nemcsak ők fenyegették; az otzovlsták is veszélyt jelentettek szektás politikájukkal, s a trockísták és az összes megalkuvók szintén veszélyesek voltak. Sikertelen volt Leninnek az a többszöri kísérlete, hogy 1910-ben összehívják a Központi Bizottság plénumát és megvitassák a pártmunka kérdését. Az OSZDMP „KB mensevik tagjai, a likvidátorok azt válaszolták, hogy az illegális párt fennállását szükségtelennek, a Központi Bizottságot pedig ártalmasnak tartják. Ha megfigyeljük, milyen munkát végzett ebben az időben Lenin, személyisége magasan kiemelkedik a II. Internacionálé teoretikusaival és ideológusaival szemben. Lenin, az alkotó marxista látta, hogy a forradalom veresége ellenére Oroszország valahogy más a forradalom után, mint előtte volt. Meggyorsult az ország burzsoá fejlődése, kibontakozott és előrehaladt a kapitalizmus, még jobban kiéleződött az osztályharc, s ami a legfontosabb, óriási tapasztalatokat gyűjtött a munkásosztály. Ezért Lenin új taktikát dolgozott ki, mely a pártmunka legális és illegális formáinak felhasználására épült. Addig még egyetlen pártnak sem volt ilyen taktikája. A konferencia összehívását az is meggyorsította, hogy Oroszországban már 1910 végén megszűnt a forradalmi hullám apálya, s a munkásmozgalom újra fellendült. Lenin az égető problémákat megvitató pártkonferencia összehívásában látta az akkori helyzetből egyedüli kivezető utat. Lenin maga választotta Prágát a konferencia színhelyéül. Felesége, Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkája megemlíti, • valószínűen azért esett Prágára a választás, mert Prágában nem éltek orosz emigránsok, tehát kevesebb volt itt a cári kopó. Egyéb okok is közrejátszottak. Lenin ismerte Prágát, már járt itt a század elején, amikor az Iszkra megjelenésével kapcsolatban a levelezés egy része Prágán keresztül jutott el Münchenbe. Prágának előnyös volt a földrajzi helyzete is. Vlagyimir Iljics Lenin 1912. január 18-án [5-én] a prágai Hybern utcai Népház második emeletén egy kis helységben nyitotta meg az OSZDMP VI. konferenciáját. Oroszországból és külföldről 18 küldött érkezett a konferenciára, a legfontosabb területek több mint 20 pártszervezetének a képviseletében. A konferencia határozata leszögezte, hogy mivel a jelen konferencián szórványos kivételektől eltekintve, az Oroszországban dolgozó összes szervezetek képviselve vannak, „a konferencia mint az OSZDMP általános konferenciája megalakul, s mint a párt legfelső szerve kötelességének tartja, hogy létrehozza a teljes jogú központi intézményeket." A konferencia összetétele a Plehonovot követő két mensevik kivételével bolsevista volt, ami azt is bizonyítja, hogy a terror éveiben éppen a bolsevik szervezetek működtek. A 12 nap folyamán megtartott 23 ülésen elemezték az oroszországi munkával kapcsolatos fő kérdéseket és határozati javaslatokat dolgoztak ki a jelenlegi helyzetről és a párt feladatairól, a IV. állami Duma-választásról, a pártmunka jellegéről és szervezeti formáiról, valamint a párt feladatairól az éhínség elleni harcban stb. A prágai konferencia legfontosabb határozata a likvidátorok kiűzése volt. A konferencia kijelentette, hogy a likvidátor csoport „magatartásával egyszer s mindenkorra kirekesztette magát a pártból". A konferencia határozatait az opportunizmus elleni harc szelleme hatotta át. Ez a harc volt a konferencia munkájának- köz ponti kérdése. Nagy jelentőségű volt a Lenin vezette új Központi Bizottság megválasztása. A konferenciával befejeződött az oroszországi marxista -párt megújhodása. A konferencia egyszer s mindenkorra véget vetett a bolsevikok és mensevikek egy pártban való formális egyesülésének. Az opportunista tehertől megszabadult párt bátran élére tudott állni a forradalmi tömegU| SZ

Ô 4 * 1982. január 23.