Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)
1962-01-20 / 19. szám, szombat
P' 'LEURY úr, Lucien Fleury, akit különben majomnak csúfolnak, az Union Miniére alkalmazottja. Ez a társaság Katengának csinos vonatokat ajándékoz cserébe a rézért, amelyek terhükkel a Kongót átszelő sínpáron futnak a Tanga n y i ka-tó felé és onnét tovább egészen Szuezig. Nagyszerű humorérzékkel ezt „nemzeti vasútnak" nevezték et. Am ez még korántsem minden. A feketéknek is olyan já-. tékpályát épített, amilyenekkel a civilizált fehérek is rendelkeznek és mindezért nem kért egyebet, mint azt a kis rezet és uránt, auiely úgy-, is a föld belsejében hever kihasználatlanul. Ennek a pályának a fény-, képét a majom Fleury mindig ma-, gánál hordja. Valami olyasféle ez, mint a bűnbocsánat. Fleury úr nagyon útálatos ember. Mindenki csak majomnak nevezi, még azok a hölgyek is, akiknek reg-, gelente holland szegfűket küldözget. Akad belőlük szép számmal. Mármint a szegfűkből. A hölgyekből ugyancsak. Nélia közéjük sorolja Fleuryné úrhölgyet is, aki Brüsszel legszellemesebb asszonyának hírében áll, inert röviddel férjhezmenetele előtt a majom gúnynévvel illetett Lucien Fleurynek Kijelentette: „Az életfogytiglani biztosítást akkor is elfogadnám, ha használt toalettpapírra lenne is írva." Szerencsére Fleury úr is csak puszta számításból vette el. Gyönyörű gyermeket, egyet-; len fiúgyermeket remélt tőle. Csodá-: latos módon ez egy éven belül sike-, rült is. Louisnak Keresztelték. Louis szép és nyugtalan gyermek. Ha valaki haragosabban beszél vele, sírva fakad. Akvarelleket fest, amelyek ugyancsak nyugtalanítják. Te-: kintetét órákon át a tengerre szegezi anélkül, hogy ez untatná ót. Ilyen-; kor nem érez se éhséget, se szomjúságot. Anyja a társaságban mindezt a javára könyveli el. Az unalom, az étvágy és a sóvárság elvégre annyira általános emberi tulajdonságok! Mindez egy kis erotikával vegyítve — s ebből áll egész élete. Fleury úrnak azonban eltökélt szándéka, hogy a festést kiveri louis fejéből. Loui.sra nagy jóvö vár. Diplomata, nagykereskedő vagy gyáros lesz. Fleury asszony megítélése szerint viszont a diplomata, gyáros, vagy kereskedő is festhet akvarelleket, ha mindez nem megy az ügy rovására. Az ügy mindenekelőtt a gazdaságot és a hírne-. vet jelenti. Fleuryné asszonyt, Louis-: nak a családi hagyományokkal szembeni lázadásánál, azonban sokkal inkább nyugtalanítja az, ami most Katangában történik. Luciennek jó orra van. Zárt ajtók mögött már megjósolta, hogy az Union Miniere-: nek jókora veszteségekkel kell számolnia, ha egyáltalán nem kell a sá-: torfáját felszednie Afrikában. EvaMkovä- Marit nem hazudik... érteni, mi rossz és elkeserítő lehet ebben. Ha nincs apánk, legalább nem furdal a lelkiismeretünk, hogy nem szeretjük őt. A gyereket Marit szülei nevelik vidéken Marit havonta egyszerre veszi ki a vasárnapokért járó négy szabad-napját és még soványabban, s mintha öregebben is térne vissza munkahelyére. Szenved a gyerek távolléte miatt, de miért nem L. IIA] LOV: AFRIKA hozza őt ide? Egy alkalommal Louis ezt meg is említette előtte, de Marit egyszeriben őrjöngeni kezdett. Min- ' den tréfát félretéve: a ház nagy, elférne benne sok hároméves fiúcska. Marit meg csak sír, sír. — Kapnék is én! Amikor Louis erről később is elgondolkodott, rájött, hogy Maritnak, mint mindig, most is igaza van. Szülei aligha akarnának a házba még egy gyereket. Lába alatt lenne anyja vendégeinek és apja kutyáinak. Louis mégis szólna az érdekében? Ha megmondaná, mennyire unalmas az egyedüllét? Lehet, bemászna abba a szekrénybe ls, amelyben festékeit tartje, de csak hadd másszék! Csakhogy Louis addig-addig halasztgatja a szüleivel való beszélgetést, amíg Marit el nem távozik. Nem, nem tévedés. Marit elmegy. Fején díszes, nevetségesen ható kalap. Egyáltalán nem illik neki. Arca vörös a sírástól. — Mi történt? — kérdezte Louis félénken. — Marit, Marit, mi történt? Marit csak sír. Bejelenti, hogy örökre eltávozik és megöleli a szejjegő Louist. — Marit, Marit, miért mész el? Meg kell mondanod, miért mész el. Vétettem ellened? Marit! Beszélj I Marit! Marit azonban csak a vállát vonogatja, a kalapja ls leesik, és ő újra szép, Louis pedig felteszi a következő kérdést. — A fiadlioz mész, Marit? — mert ezt még úgy, ahogy megértené. Am Marit csak a fejét rázza és arcizmai rángatóznak, — Marit! Marit! Ne menj sehová, Marit I Megjelenik Fleuryné asszony. Látja amint fia marasztalja a fiatalaszszonyt, a küszöbre veti magát, átöleli lábát és könyörög: — Anyuka, ne engedd el Maritot! Mondd, hogy ne menjen sehová! Anyuka! Nagypn kérlek 1 Ilyen erőt csak a törékeny teremt? mények képesek kifejteni. Fleuryné asszony látja, hogy közbe kell lépnie. Fiához ugrik és a fene-. kére csap. A fiú meghökken. De nem az ütés, nem is a fájdalom, hanem a váratlan támadás okozza vereségét. Mert Marit közben eltávozik. — Ez maga! — szól vissza az előszobából. — Csak verni tud i Talán nem tudom? Mindenki tudja, hogy a néger maguk miatt vérzik Katangában! Fleuryné karja, amellyel Louist átkarolja, megremeg. — Átkozott leány! — méltatlankodik a majom Fleury, amikor Marié, a szép asszony beszámol a történtekről. De azonnyomban tudatosítja Louis jelenlétét, megsimogatja beesett arcát és hozzáteszi: Ezek a mai emberekI Louis nem tud semmit arról, ami anyja és Marit között történt, bár Marit nem az első szolgáló, akit egyik percről a másikra kidobtak. Rajzlapja fölé hajol és fest: sárga rózsát, Marit kedvenc virágát. Ír-e majd neki Marit? Igaz, szülei úgyse adnák oda a levelet. De talán egyszer majd megszólítja, ha az iskolából hazajövet találkoznak. De Louisritkán jár az iskolából kíséret nélkül. Talán Marit egyszer mégis üzen neki... egyszer ... valakitől, aki egy este megjelenik a nyitott ablak előtt száján az ujjával. Nem is kívánja, hogy ez már holnap legyen. Elegendő egy, esetleg tlz év múlva. Louis igazán türelmes. A szeretet valóban nem verseng az idővel. Mit is mondott Marit arról a vérről... ? Louis megborzong. Nem bírja a vért. A hentesüzlet kirakata előtt is undorral fordítja el a fejét: csak ne lenne a húsnak olyan utánozhatatlan vörös színei Festés közben is óvatosan kerüli e vörös színt, ecsetje hegyével se érinti. Marit azt mondta, hogy a néger Katangában az anyja miatt vérzik ... Miért éppen miatta? Marit mondta, aki sohasem hazudik. . Éjszaka Louis nem alszik. Néha Louis azért nem alszik, mert egyszerűen nem akar. Szereti az éjszakákat. Szándékosan takarójának mindig a hidegebb felét fordítja magára — és ezt megteszi aégyszer-ötször is — csakhogy el ne aludjon. Néha még a combjába is csíp. Ma aludni azonban szeretne és nem tud. Csak az álom szabadíthatná meg attól a szörnyetegtől, amely az éj sötétjének dobhártyáján a tam-tam dobok egyhangúságával dobolja a nyugtalanító mondatot: Néger vérzik Katangában, néger vérzik Katangában, néger... néger... De miért az anyja miatt? Ha csak egy pillanatra is visszatérne Marit. Csak ó tudná ezt neki megmagyarázni... Holnap, ha iskolába indul, két év után első ízben nem hallja majd a konyhából: Szerencsés utat, Louis úrfi I Persze négyszemközt Marit csak Louisnak, Louiskájának nevezte őt. Hol van Marit? Marit! Marit! Louis tudta/ hogy Katanga valahol Afrikában fekszik, ahová apja évente néhányszor elutazott, és az anyja ilyenkor mindig örült. — Legalább békesség lesz a házban! Louis 'azt is tudja, hogy Katangában feketék élnek, akik számára az Union Miniére pályát épített, amelynek képét apja levéltárcájában hordja. Kétszer vagy háromszor már az utcán is találkozott néger diákokkal. Illetlennek tartotta megfordulni, de azok azt se bánták. Mosolyogtak és továbbmentek. Melyik néger vérzik Katangában, és miért éppen az anyja miatt? Marié Fleury még mélyen alszik, amikor a fiú keserű szájízzel ébred. Az úrnő nap nap után csak reggel tér nyugovóra. Néha férjével együtt, aki ilyenkor jó adag whiskyt hajt fel buzdításként. Louis tétovázik, mielőtt a kilincset lenyomná, de nem cselekedhet másképp. — Mami — suttogja az ajtónyíláson át. — Mami, kelj fel! Fleuryné asszony előbb a másik felére fordul. — Erre igazán ne szokj rá, Louis 1 Azután mégiscsak felül és a szemét dörzsöli. Rózsaszín nylonhálóinge mélyen a melle alá csúszik. Hirtelen utána ŕap és egészen az álláig húzza. — Mi történt? — kérdezi álmatag hangon. — Beszélj, Louis! Hevenyében csillapítót vesz be, különben estéig fejfájás . gyötörné. Egy ilyen hirtelen ébresztés egyszer biztosan a halálát fogja jelenteni. — Beszélj már, mi történt! — Mami... — Hallgatlak. — Igaz, hogy a néger vérzik Katangában? Fleury asszony valóságos rohamot kap. — Éhgyomorra még senki sem tett fel nekem ennyire buta kérdjést! — kiabálja magából kikelve. Az a disznó Marit! Még szerencse, hogy idejében kidobtam! Idejében? Az még majd elválik. Ilyen kérdést... — Egyáltalán, mi közöd a négerekhez? — kiáltja. — Aludni akarok! Louis nem adja meg magát: Marit gyermekével kapcsolatban is mindig halasztgatta a beszélgetést — ós ráfizetett. — Tudni akarom, igaz-e. Fleury asszonynak eszébe jut, Ha mégis bizonyos időre el kely.v^^^-í-^-í-H-^K'-K^^ hogy legjobb lenne a fiút.'apja után lene távoznotok, — dühöng Fleuryné asszonyság — remélem legalább le-^ romboljátok a nyomorult négerek ]á-;J; téktereit és kórházait? v Madame Fleury mosolyog. A harci -f láz hódítóbb annak a párizsi szépŽ Kelet-Szlovákia egyik jelentős ségszalonnak egzotikus kotvvalékánál A kulturális intézményének, a košicei amely Marié testének évente •[• ! árás i Népkönyvtárnak múltja visszaA KULTURA FEJLESZTESE KÖZÜGY IS, kétszer generáljavítását végzi. A kilencéves Louis ki nem •állhatja anyja parfümjét. Hányinger kevetzeíhető egészen a XVII. század elejére, amikor mint Városi Könyvtár működött. Könyvállománya több mint rülgeti. Ilyenkor keservesen sóhajtó-% két évszázad alatt alig érte el a zik: „A fejem fáj" De miért nem .1 harmincezret. Olvasótábora is nagyon fáj a feje a virágok illatától? Hiszf gyéren szaporodott: 1920-ban még órákai tölt közöttük. Az orvos a ko-Xalig haladta meg az ezret, rai idegbaj veszélyére figyelmeztet.! Országunk fel-szabadulása, különöAz idegbajosok lehetnek jó akvarell1 sen 0 munkásosztály végleges győfesrtik, de lehetnek-e jó nagykeres-X ze I>ne után azonban megváltozott a meg az idegbajt IS. buuii iicMii atcic" y ti anyját. S ennek kizárólag a par-$.n*» 's. A könyvtár ma nagyon népfűm lenne az oka? De hisz LouisX szerű és egyre jobban hozzájárult a nem szereti az apját se. Az apja, akit ± sokoldalúan képzett művelt dolgozók majomnak csúfolnak, mert ezt már í neveléséhez. Louis is tudja, belép a szobába és T Balázs Ernő elvtárs, a járási népmintha az ajtóval egvütt az ablak is£ könyvtár igazgatója munkájukkal kitárulna: elviselhetetlen huzat, el-J> kapcsolatban ezeket mondta: lenséges légkör támad azon nyom-'*,' — Állandó olvasóink az elmúlt évban. Louis egy kézzel a torkához kap, £ ben 104 ezer könyvet kölcsönöztek mintha angina ellen védekeznék, g ki. A múlt évben 250 ezer koronát másik kezével az asztal sarkúba ka-X fordítottunk könyvekre. Egy év alatt paszkodik, mintha az egyedüli tá-;r közel tízezer kötettel bővítettük álmaszt csak az anyag képezné. y lományunkat. — Mi újság az iskolában? — teszi j. A könyvtárban ízlésesen berendefel a kérdést udvariasan az apja. — "j.' zet t tanulmányi- és olvasóterem áll Hogy megy a számtan? Lehet, vasárŕ a nyil vánosság rendelkezésére. Az olnap kirándulunk, jóéjszakát, Louis! -f vasó k szívesen töltik idejüket a Megcsókolja fiát, s ezt Louis u n" £ könyvtárban. A termek állandóan dórral tűri. Csak amikor apja eltá- ± nép€se k. Egyaránt találhatók itt diávozik, sóhajt fel inegKonyebbulten. | kok é s felnőtt olvasók. A keresett ' ŕ könyvről a szolgálatot teljesítő árad a kölnivíz illata, és a dohány illata olyan kellemes 1 d rW könyvtárosok a legnagyobb kézségs, akar-j- , adna k tanácsot, felvilágosítást, néhány csepp konyak az eros tea-4. EUgazítJsk a z olvasókat a könyvek ban, Louis mégse szereti apját. Nem| ést o' lyóiratü k között s pillanatok tehet róla. Naponta imádkozik: Iste-f a, att a(Jják ät n kért n lfl Veket. Penem, add, hogy legalább apámat sze- X rp ng eteg a könyv. A falakat a ressem! Hisz - hidd el nekem -1 nlennyezetig er ö állványok övezik, szerencsétlen lény. Senki se szeretif ' ,,„i tq m őt. Se anyu. se én Az akvarell hideg t A könyvtártan kíváncsi voltóm, színeit kedvelő fiú sejti, hogy ez készt melyek a legolvasoUamm kónyíek. tragédia. Hisz ő maga is, ha nem f Kérdésemre a könyvtar dolgozol ezelenne itt Marit... ^ket mondták: Marit Fleurvék szolgálója. Apró- X — A rengeteg szépirodalmi művön termetű, fiatal, sovány teremtés, és t kívül olvasóink tavaly 11 658 politimár gyermeke van. A gyereknek kai, természettudományi és marxista nincs apja Louis i»em tudja meg i irodalmat kölcsönöztek ki. Az utóbbi időben a politikai gazdaságtannal foglalkozó irodalom nagyon keresetté vált, de nagy a kereslet a huzal írók és a külföldi irók művei iránt egyaránt. A košicei Járási Népkönyvtár tevékenysége nem merül ki csupán a kölcsözés és a könyvek beszerzésében. A könyvtár kiveszi részét a haladó kultúra terjesztéséből, valamint a technika és az új munkamódszerek propagálásából is. Ezzel, kapcsolatban Nádas Árpád ezeket mondta: — A könyvtár Csehszlovákia Kommunista pártja megalapításának 40. évfordulója alkalmából Győzelmes harcos évek címmé! több könyvkiállítást rendezett. Ezenkívül együttműködve a Csemadok szervezetekkel a nagyobb egységes földművesszövetkezetekben és községekben több mezőgazdasági előadást és irodalmi vitaestet is tartott, a korszerű növény és állattenyésztésről Salčán, Fraiio Král „Lesz amilyen még nem volt" Košicén, Moldaván, Turňán, jasovon pedig Polevoj „Egy igaz ember" és Zápotocký „Vörös fény Kladnő felett" című művét vitatták meg. A könyvtár jövő terveiről az igazgató nyilatkozott: — Ezt a helyiséget — mondotta — amelyben a könyvtár jelenleg is van, negyven éve adták át a könyvtárnak. Azóta minden sokat fejlődött A város lakossága Is megkétszerőződött. A kulturális igények is megnőttek. Ebből kiindulva terveztünk, hogy a nagy i()ari városok, elsősorban Bratislava tapasztalatai alapján a peremvárosban létesült népművelési otthonok mellett olvasóteremmel ellátott kölcsönzőket létesítünk. A városi nemzeti bt/.ottság illetékesei azonban arra hivatkozva, hogy elsősorban lakásokat kell építeni, még semmit sem tettek, hogy e tervünk megvalósulhasson. A lakásépítés és a lakáskérdés megoldása tényleg elsődleges feladat. De ezt a kérdést nem lehet elváiaszküldeni. De haragja legyőzi a reny<i. heségét. Valóságban még csak most ;f; ébredt fel és felkiált: í- — Miattam egytől egyig agyonversz hetik egymást! Hálátlan nyomorultak! Miattam egymást is felfalhatják, csak I békén hagyjanak minket. Úgyse em; berek, nyomorult négerekl £ Louis a küszöbön áll. —Nem emberek? — kérdezi eso•'dálkozva. — Nem emberek? — ismétli :. meg kérdését mintegy önmagának. !;— Biztosan tudod? Találkoztam néí'gerekkel és... Meg hogy folyhat a :! négerekből vér, ha ...? Fleury asszony mezítelen talpával ; magán kívül rugdalja az ágy fáját. —Whisky nem folyhat! Se lacrime j;Ghristi! (híres olasz vörös bor.) Se •• Beaujolais! [híres francia fehérbor) t— Most az állathajcsárnak se kelleI; ne a hangjáért szégyenkeznie. -- Vér £ folyik belőlük! Mit akarsz még? Louis egyhelyben áll. Ujjai idege!. sen rángatóznak. Szó nem jön a torrkára. Csak később. ]• — Milyen vér? Piros? í —Áááh! Milyen hülye vagy, Looist Láttál már más színű vért is? Menj f má r! X Louis el is megy. De agya teljesen M:;meddő. Gondterhelt törpére emlékezA járási Népkönyvtár olvasóterme :' tet. O már látott más vért, de vajon Iiagy látogatottságnak örvend. Ahol? S ekkor képzeletében hirtelen Ť felötlik egy kép, amikor oltókésével tani az emberekről való sokoldalú i' felhasította a növény szárát és abból gondoskodástól. A lakosság bizonyá-Xszíntelen nedv folyt ki. Visszafordul ra megelégedéssel venné, ha a meg-& és újra benyit anyja hálószobájába, levő népművelési otthonokban, ahol X —Mami, tévedtél. Ha a négerekfilmbemutatókon és gyűléseken kívül ;;;nek piros a vérük, akkor ők is emsemini mást nem rendeznek, alapos -j- berek. megfontolás után megoldást nyerne*:.' A párnákba fúrt aranyos hajú fej a könyvkolcsönző és olvasótermek;;; mé g makacsabbul védekezik. elhelyezése is. X —Nem! Nem emberek! Négerek! Nagyobb körültekintéssel a nem-.: néBerek nem em berek! - ismétli rég épült két népművelési otthonban ± A n eS ei e* nem emDereK ! ™neni ezt a problémát már megoldhatták volna. ... A múltban elkövetett hiányosságot j' K öP uJ a npótolni kell. Az új városnegyedekben ŕ Ha niam i hazudott — töpi'eng a a lakásépítés mellett tervszerűen, £ gyermek — akkor Maritnak egesz a követelményeknek megfelelően % biztosan igaza volt: a neger Katanbiztosítani kell új kultúrintéz- igában miatta vérzik, mények létesítését is. Ez nemcsak a-;- Sírás szorongatja. Előbb hüvelykkultúra fejlesztésén tevékenykedőujjával törli le a feltörő könnyeket, dolgozók érdeke, hanem társadalmi;!;azután hagyja, hadd folyjanak szafeladat, tehát közügy. i badon. MÚZES SÁNDOR ^ (Fordította: Zsilka Lésraió) • Brüsszel legszellemesebb asszonya még akkor is, amikor Louis kilép a ŰI SZÖ 6 * 1962 január 20.
