Új Szó, 1962. január (15. évfolyam, 1-30.szám)

1962-01-19 / 18. szám, péntek

Élenjáró dolgozók portáján A Lesenicei Állami Gazdaság részlegeiről (luCeneci lárás) egymás utári érkeznek az igazgatóságra az utolsó negyedév eredményeit érté­kelő papírok. Zolnay Ernő, tervező, az üzemi bizottság elnöke gyűjti őket, hogy a hónap derekára elké­szíthesse az össztermelés értékelé­sét, s elküldhesse a lárásra, és a kerületre Hozzá ls kezdene, de úgy látja, hogy az egyik részlegről beérkezett telentés nem igen felel meg a valóságnak. így a való hely­zetről inkább személyesen győződik meg a helyszínen és csak azután kezd az értékeléshez, mert tulaj­donképpen nem kis dologról van szó. A kerületen és a járáson a jelen­tések alapján állapítják meg, melyik gazdaság érdemli meg a kerület, il­letve a járás vörös zászlaját A le­senicei gazdaság dolgozói az idén kiharcolták az elsőséget, hisz az előző három negyedben ők nyerték el a kerület vörös zászlaját. S hogy jogosak lesznek-e most a negyedik negyedévben is rá, az a közeljövő­ben dől el. Mindenesetre az a telje­sítmény, amit a gazdaság dolgozói a múlt évben felmutattak, szép ered­ményekről tanúskodik Mind az ál­lattenyésztési termékek, mind a ga­bonaneműek eladási tervét magasan túlteljesítették. Elsősorban az állattenyésztési dol­gozókat illeti a babér — állítja a tervező és teljesen jogosan, mert a papírok böngészése közben is er­ről győződöm meg Az egyik sorban ez áll: 1965-ben az egy hektár szán­tóföldre eső hústermelés 194 kiló lesz. Igen ám, de a valóság az, hogy I tavaly az egy hektárra eső húster­melés már 204,9 kilót tett kl. Az igazgatóság azzal bízta meg az etetőket, hogy a sertéseknél ér­jék el a napi 41 deka, a hízómar­hánál a napi 52 deka súlygyarapo­dást darabonként. Az etetők ki-ki tehetsége szerint .kötelezettséget vál­laltak, de még ezt is túlszárnyalták. Mihalicska László sertésgondozó több mint 65 mázsa húst termelt terven felül. Ezt a teljesítményt nem úgy érte el, hogy az utolsó napokban küldött mindent piacra, hanem egyenletesen adta az árút az egész évben. Az új esztendőt ls Így kezdi, januári tervét már teljesítette s hiz­laldájában már sok 75—80 kilós sül­dő van, melyek néhány nap múlva eladásra ls alkalmasak lesznek. — Én egy kicsit féltem a köte­lezettségvállalástól — mondja Pet­rovský László fejő. mert nem voltam jártas a tehenek körül. De azért vállaltam hogy tehenenként a napi 8,2 literes tejhozamot elérem. A kőművesszakmából átjött fiatal­ember a tehenészetben is megállta a helyét, méghozzá derekasan. Na­ponta 10,59 liter tejet fejt egy-egy tehéntől Azt mondják róla, nagyon megkedvelte a teheneket, és semmi pénzért sem menne vissza a kőmű­veskanálhoz. Rajta kívül a többi gu­lyás is jól érti a szakmáját, hisz tavaly az egész gazdaságban az egy tehénre eső átlagos tejhozam 3025 liter volt. Az emberek Igyekezetét tükrözi az is, hogy 717 075 korona értékű kötelezettséget vállaltak a múlt évre és ennek fejében több mint 957 ezer korona értékű árút termeltek. Röviden mondva a tények k u 1 r ú n ió kezd H /f gy ]o kezaemenyezesro Néhány haladó szellemű és új uta S arra vallanak, hogy a gazdaság dol- § gozól sokat tettek a kerület vörös ^ zászlójának elnyeréséért. fc Pártunk VIT knnorPcwiiMnab Š Néhány haladó szellemű és új uta- kiállított' müvei a szfukompozíclóval kel­\ ľ< í'kat járó cseh festőművész és szob- tenek hatást. Megnyerőek Hanák lllusxt­tiszteletére tett kötelezettségvállalás i rász 19 57. be n megalakította az Ok- rációi. Cerný fametszeteiben a dolgozó o-,o acľľX lná l l ÖVa l ^gyobb pénzben s tőbe r„ elnevezésű művészcsoportot, emberrel való kapcsolatát érzékelteti. Az 819 566 koronát tesz ki. - Most már s Munká)ukat és c éi jaika t csaknem ..Ember és föld" c. sorozatának sok ér­i.ftľrľ J L «ta?t 1 tel d°f yt nl m• 5 programbejelentésnek mondható nyi- tékes darabját láttuk a kiállításán, zi mee Peľrovszkí elvtárs - meri Š latkozatba n rögzítették. Kijelentették, A kiállítás érdeme, hogy a h^aiak már Jobban értek a munkámhoz alkotásaikban nem elégednek mellett néhány neves külföldi művész s meg a művész alaki öncéluságával, alkotása is szerepel. Sarto monumen­A fiatal fejő beszélt arról is, hogy b hanem a dolgozók életét, a kor nagy tális müve egy bányászszerencsétlen­ét munkatársával együtt a közel- § társadalmi problémáit kivárnák mű- sévet idéz r. toarrin r,, nm»n szocialista | veikben kifejezi reznek a i vészet lényegét oniici i. iNciu lenem ici a szokott s ecsettel tollal és vésővel a fórra­kérdést, fognak-e aztán tanulni, mert^ dalm j humanizmus szellemében al- tás színvonalát. A szobrászok alko­már előzőleg megtudtam, hogy a fia- ^ kossanak és a dolgozókkal mégis- tásai közül Kulich műveit kell első­talembert az üzemi munkaiskoláról ^ mertessék az élet szépségét, hogy sorban kiemelni. A „ Diáklány", „Fa­hívták ki, pedig nem is az állatte- ^ezáltal ideológiailag kikristályosodott lusi lány" alkotásai nemes, kiegyen­nyésztők részére volt előadás. § művekkel szolgálják a kulturális for- súlyzott vonalakkal nyerik meg a — Vajon mi az a hajtóerő, ami ^ radalmat. Most a prágai és bratisla- szemlelő tetszését. Különösen meg­ilyen munkára készteti az embere- § va l kiállítás után a košiceí galéria nyerő a „Február" c. szobra. A gon­k et? — fordulok a kérdéssel Zolnay ^ , s megrendezte kiállításukat. A kiállí- dolatok, érzések széles skáláját tűk­elvtárshoz $ tott művek nagy része belső monda- rözi ez a mű, a győzelemet, a ma-i i .„^v. ,, , , S nivalójával vagy a kifejezésmód rea- gabiztosságot, a nyugalmat és az el-: — Annak túbb oldala van — kez- §, ÍQt J, ábrázolásával ieazoliák. hOEV szántsáeot és mindezt « kifejezés f f dá a tervező. Tizenegy éve dolgozom ^célkitűzésükről nemcsak program- legegyszerűbb, keresetlen eszközéivel, állami gazdaságokban éí; meggyőződ- ^ nyilatkozat szól, de a valóság is ezt A művét a kiállítás legjobb alkotásai tem róla, ha a szocialista munka- § bizonyítja. köfcé sorolhatjuk, verseny csak papíron létezik, a való- | ügy hisszük, hogy a festők közül ta- Kolumek Karol Fučík"-ja rodiní ságban nagy eredménye nincs. Mi § ián Horník nevét kell elsőnek említeni, hatásokr a emlékeztét Svoboda Ru­rendszeresen értékeljük az emberek i akinek az a kiállítása már posthumus Alepria" r S7nh™ iň fieiirálte munkáját és az első helyezettek pénz « A művész »> « me goldású s ' az „ömf" á v r § Kiad­vagy könyvjutalmat kapnak. Az egy- val 0 é' 0" 8' e™ e" k0 Z™" B" k aP«° ó „ m p„ rŕ S. ň " 1f l más közötti verseny a bölcsője a |latát azonban híven tükröz, k müvei mint nón megrázó ere, u. szén eredménveknek s ez aztán azS a " V a" Änf l • és 8 ..Dolgozószobám". Ta- Kívánatos, hogy ez a művészcso-: szép eredmenyeknek s ez aztan az s nuIm á j és ortrél egyszerf i eszközök- po rt sikeresen folytassa a megkezdett emberek kereseten is meglátszik. ^ kel ha t* a k , ezekben éri eI m(ívés2i t e. * g elgondolásokkal és Ezt az is Utolja, hogy tavaly öt | vékenységének csúcspontját (V. V. Steoh ai kotásokkal szolgálja a SZO H dolgozó adott be kérvényt autóvásár- ^portréja). cialista művészete t S J lásra. Az emberek kultúrszomjának ^ Meglepőek Snnček festményei. Bár kielégítése is növeli a munkaked- § mondanivalóját nem a közlés tárgyila­vet Sokat ad erre az üzemi szak- ^gosságával ,hanem sajátos színhatásokkal szervezet. Eddig négy udvar vásá- S érzékelteti. A „Modern város" megkapé­rolt televíziós készüléket és a to- | a" ha n\ u!^ U,f' "TVX 11ZI ..,, . ... , „ . , ,,„ , .... S néhány kiállított müve is ezt a szinek­vábbi Jíetto is rövid idon belül meg- | k B, í a' ]6 hangulatkGltést c éiozza. niusz­kapja. Tavaly 12 dolgozó ment 1—2 s tráci6iban üj nt akat keres, a színhaté­hetes üdülésre, vagy külföldi útra, ^ sok itt is m egnyerőok. az idén már az első negyedévben ^ 0plt ecsetje a sp ortélet tömegjelene­megy ennyi hazánk különböző tá- ^ teit rB gzíti. Nem egyéni, figurális alako­jaira üdülni. Szóval, az emberek ér- ^ kat választ témául, csoportos jellegű ké­zik, hogy törődnek velük, ők ezt ^ péket állit ki. A „Kerékpárverseny" mint kölcsönt veszik, amit vissza- ^pasztellfínomságúra tompított színeivel, szolgáltatnak ^ egyszerű kifejezésmódjával is sokatmon­Az ieazeatósáe és szakszervezet Š dó alkotás sta n® k „Transzporť'-ja sejte­AZ igazgatosag es szaKszervezet körvonalaÍTali koraor SS!Í neivel eléri ősszel autóvezeto-tanfolyamot szer- kívánt borong6 hatást Sedl4ček a gr a. vezett azzal az elhatározással, hogy ^ nk a tájképel többnyire komor 25 ielentkezőt kénez ki és a csúcs- fc, i.u.i. txi. T—m *„ »äi. 25 jelentkezőt képez ki és a csúcs- ^hangulatúak. Jók Trefil és Pokorný táj munkák idején két műszakban is ^ képei. Palcar „Farsang., c. sorozatának üzemelteti a traktorokat. A hallga- § tók Beszervezése egyáltalán § nem § A Vefké Raskovce-i szöyetkezetesek a kelet-szlovákiai síkság vízren­dezésének köszönhetik, hogy a múlt őszön már 40 hektár rétet és le­gelőt szánthattak fel. A képen: Tamás Róbert és Szabó Miklós meszet szórnak az egyébként savanyú talajú területre, hogy minél nagyobb hektárhozamot adjon majd a négyzetesen bevetett kukorica. (J. Valko felv. — CTK) okozott gondot, 55-en végezték el a | PUSKIN RAJZAI címet viseK az: a tanfolyamot. Biztos hogy a Lesenicei Állami Gazdaság ezekkel a kötelességtudó, § alkotómunkájának eddig kevésbé ls törekvő emberekkel még sokszor el- ^mert területét. nyeri a kerület vörös zászlaját a ^ A BRATISLAVAI Lengyel Kulturá­jövőben is és megerőltetés nélkül Központban kiállítás nyílt meg ka),- Milán Herényi (Jajdeíáj dok­teljesíti az ötéves tervet négy év ^„A lengyel politikai plakát" címmel, tor) és Ružena Henterová (Tánya) alatt. kiállítás 80 plakátot tartalmaz a szereplőkkel. fcháhnrú utáni időszakból. A Szlovák Nemzeti Színházban be­mutatott Jajdefáj doktor című gyer­mekbalett egyik jelenetét mutat­ja képünk, Alica Pastoroyá (Vánoč­Benyus József fc háború utáni időszakból. (Herec felv.) VÁLASZ az olvasónak AZ ÜKÖK IVEM Ä RÉGIEK 1Ä ag-Matyó Nándor és Básti István studenái olvasóink (Rimavská Sobota-i járás) érdekes és figyelemre méltó levéllel fordultak szerkesztő­ségünkhöz. Figyelemre méltó ez a le­vél és a benne fölvetett problémák azért, mivel olyan kérdésekre várnak választ, amelyek hazánkban sok em­bert, több vidék lakosságát foglalkoz­tatják. Medvesaljáröl, a Medves-hegy­nek Magyarországgal határos völgyé­ről van szó, erről a kb 8—10 köz­ségről, amely ezen a vidéken, ebben a völgyben fekszik. Bár Medvesalja Szlovákia egyik legszebb vidékei kö­zé tartozik, mégis, kevesen ismerik és igazat kell adnunk olvasóinknak ab­ban, hogy ez a vidék az ottani köz­ségek holmi istenháta mögötti hely­nek számítanak. Annak számított kü­lönösen a múltban, és ha a felszaba­dulás óta — éppúgy •mint egész ha­zánkban — sokat vál'ozott is itt az emberek élete, ez nem jelenti azt, hogy most már semmiféle problémáik ne volnának. Mielőtt azonban ezekről a mai problémákról, az olvasóink levelében felvetett kérdésekről szólnánk, né­hány szót kell mondanunk a múltról._ Szólni kell a múltról annál is inkább, mert csak így érthetők meg és bírál­hatók el a ma problémái, azonkívül beszélni kell a múltról azért is, mi­vel ezt — nagyon helyesen — levél­íróink sem kerülik ki. Medvesalját, af. itt lévő községeket a felszabadulás előtt, a burzsoá köztársaság idején, de itt-ott még ma is „amerikás faluk­nak" nevezték. Miér „amerikásak", mi köze ennek a néhány községnek Amerikához? Erre a választ, nagyon tömören levélíróink adják meg, akik azt írják „tudni kell, hogy régente hány és hány ember vándorolt kl tá­voli vidékre, más kontinensre, hogy biztosíthassa otthon maradt családjá­nak a mindennapi kenyeret. Sokan távol maradtak, mások visszatértek." Ez bizony mind így igaz. Érdekes és igen hasznos dolog volna egyszer számba venni, hogy csak az első köz­társaság idején háňy ember vándorolt ki erről a vidékről külföldre, Ameri­kába, Franciaországba, meg az isten tudja hová. Kivándoroltak, elhagyták hazájukat, családjukat mert ez az ország, annak társadalmi rendszere nem biztosította számukra a minden­napi kenyeret, még azt az igen keve­set sem. amellyel legalább életüket valahogy eltengethették volna. Nem­csak Medvesalja környékén, hanem az egész országban nem akadt szá­mukra munka és életlehetőség. És akkor, abban az időben e vidék való­ban az isten háta mögötti hely volt, gazdaságilag és kulturálisan elmara­dott, teljesen elzárva a külvilágtól, beékelve a hegyövezte völgybe. Sem vonat, sem autóbusz, ha valaki menni akart valahová, akkor nemegyszer 20—30 kilométert is gyalog kellett megtennie Gyalog, mert nem volt közlekedési eszköz, de ha lett volna, akkor is. pénz nem volt az utazásra. Honnan, miből, hiszen kenyérre sem tellett. Pedig — és ezt fontos hang­súlyozni — Medvesalja népe messze környéken híres volt szorgalmáról, munkaszeretetéről. Akart és tudott dolgozni, csak lett volna hol és mit. L ássuk most már mit hozott a fel­szabadulás, az azóta eltelt évek e környék népének? A szót itt és eb­ben adjuk át levélíróinknak Mag-Ma­tyó Nándor és Básti István elvtársak levelükben azt írják, hogy „sok-sok korszerű, új lakóház büszkélkedik az utak mentén. Autóbusz közlekedés van. Korszerű mezőgazdasági üzemek és udvarok ... Villanyvilágítás min­denütt." Óriási eredmény és előreha­ladás ez rövid 16 esztendő alatt. Az­előtt, a régi világban a legszűkösebb mindennapi betevő falatot sem talál­ták meg e községek lakói ebben az országban, ma pedig újjáépítenek egész községeket, s mint e táj isme­rői mondják, olyanok ezek az üj há­zak, amilyen azelőtt a falu leggazda­gabb emberének sem volt. Mindezek a tények, amelyeket olvasóink maguk sorolnak fel és még sok minden más, azt bizonyítják, hogy a felszabadulás, a népi hatalom e vidék dolgozói szá­mára is nagy változásokat hozott. Az emberek élete összehasonlíthatatlanul szebb és boldogabb lett a réginél. Igen ám, de ... következik a „de" olvasóink levelében is, akik miután megírják, elismerik, hogy a felszaba­dulás óta mily mérhetetlenül meg­változott e vidék dolgozóinak élete, mégis, hogy úgymondjuk elégedetle­nek, mást, többet is várnának a szo­cializmustól, mint már eddig adott. Panaszuk van, amely úgy vélik, indo­kolt, s "éppen ezért orvoslást várnak rá. Mi a panaszuk? Lényegében az, hogy a vidék most sem biztosítja szá­mukra a megélhetést, pontosabban mondva: a vidék nem ad elég munka alkalmat és lehetőséget, úgy, hogy az emberek egy része kénytelen tá­volabbi helyre járni dolgozni. Mint írják, az emberek az ostravai, a póto­ri, a handlovai szénbányákba, Ziar nad Hronomra, a l'ubeniki magnezit­üzembe, a Kelet-Szlovákiai Vasműbe, építkezésekre, kőbányákba és még több más helyre járnak dolgozni. Ol­vasóink levele szerint „a kivándorlás még ma is tart. És az okok a régiek". IV o ennél, „az okok a régiek"-nél álljunk meg egy pillanatra. Le­het, ezt nem vonjuk kétségbe, hogy levélíróink nem azt gondolták, amit leírtak. De ha már leírták, akkor rea­gálunk és válaszolunk rá. Az okok ugyanis nem a régiek Azelőtt, a ré­gi világban Medvesalja falvainak népe nem talált munkaalkalmat és megél­hetést sem a közvetlen, sem a távo­labbi környéken, de nagy részük még a köztársaságban sem. És mert nem találtak, külföldre, Amerikába és más országokba kényszerültek ki­vándorolni, munka után nézni. A ka­pitalista Csehszlovákia, de a Horthy­féle megszállás sem adott nekik ke­nyeret, még kevésbé olyan életfelté­teleket, hogy házakat építhettek vol­na. Hiába akartak és tudtak dolgoz­ni, munkaerejükre egyszerűen nem volt szükség, munkájukat, tudásukat nem tudták gyümölcsöztetni. A kapi­talizmust, a kizsákmányolási kellett megdönteni, egy új világnak, új társa­dalmi rendszernek kellett jönnie ah­hoz, hogy Medvesalja falvainak dolgo­'zói, hazánk többi dolgozóihoz hason­lóan, munkát és emberi életet talál­janak és kapjanak ebben az ország­ban. Miért fontos ezt oly nyomatéko­san hangsúlyozni? Azért, hogy meg­értsük : sem Medvesalja falvainak dol­gozói, sem mások az új házakat, a tisztességes — a múlttal összehason­líthatatlan — megélhetést, ne tulaj­donítsák csupán jó munkájuknak és szorgalmuknak. Ugyanis a munkától, a szorgalomtól elválaszthatatlan az új, a szocialista társadalmi rendszer, amely minden embernek megfelelő munkát és munkája értékének megfe­lelő életet biztosít Medvesalja dolgo­zói azelőtt, a kapitalizmus idején is dolgos, szorgalmas emberek voltak, de hiába voltak azok, munkát és tisz­tességes megélhetést az akkori társa­dalmi rendszer nem biztosított szá­mukra, sokan közülük, hogy legalább a szűkös mindennapit biztosíthassák, külföldre, tengerentúlra kényszerül­tek. Nem arról van sző, hogy azelőtt, a kapitalizmus idején is egyesek akár Medvesalján, akár másutt nem bol­godultak volna, ne építették volna meg kis családi házukat. Egyesek, tisztességes munka révén is, így vagy úgy boldogultak. De csak egyesek. Ma viszont ez a boldogulás általános, Medvesalja falvaiban is és másutt is. S az általános boldogulás lehető­ségét a felszabadulás, a szocializmus teremtette meg. Ha tehát bárki, aki ma arról beszél, hogy munkájával és szorgalmával az élettjen mennyire vit­te, akkor ne felejtse el, hogy ehhez a szocialista társadalmi rendszer se­gítette hozzá. L gy véljük, ebben a megvilágí­tásban másként hangzik levél­írónk panasza egyrészt az, hogy mind ez ideig nem teremtettek meg­felelő munkaalkalmat, vagyis ezt a vidéket még nem iparosították, s eb­ből kifolyólag másrészt az, hogy e vi­dék dolgozóinak máshova kell mun­kába járniok. Levelükben azt kér­dezik olvasóink, hogy az állami terv­ben nem történt-e hiba, hogy míg egyes vidékeket „túliparosítanak", úgy, hogy ott munkaerőhiány lép fel, addig más vidékeken a mezőgazdasá­gon kívül semmiféle munkaalkalom nincs. Nem vagyunk szakemberek, s éppen ezért nem tartjuk magun­kat illetékeseknek annak elbírálásá­ra, vajon Medvesalján megvannak-e a feltételei az iparosításnak. Annyit viszont értünk a dolgokhoz, hogy azt mondjuk: a munkaerő a sok-sok fel- • tétel közül csak egyike a feltételek­nek. Lehetetlenség volna azt kíván­ni, hogy az ország minden részében olyan ipart létesítsenek, hogy a la­(Folytatás a 6. oldalon) 1S62. január 19. {J] SZÖ 5 * i

Next

/
Oldalképek
Tartalom