Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-15 / 347. szám, péntek

v Egy forradalmár emlékének Szombaton leplezik le Bratislavában Csehszlovákia Kommunista Pártja egyik alapító tagjának és a Szlovákiai Forradalmi Munkásmozgalom kimagasló egyéniségének, Nagy Gyula elvtársnak emlékművét. Nagy Gyula 1875 szeptember 22- nyitja a Bratislavában megjelent én született a magyarországi Dekt Népszava és Harc című lapok, ameközségben. Mint fiatal kovácsinas lyeknek felelős szerkesztője és kiadóBudapesten tevékenyen munkálko- ja lett. A marxista szellemben kidott a szociáldemokrata párt ifjúsági adott lapok lényegesen hozzájárulmozgaImábanr. A további években tak a szociáldemokrata pártban szeregy vagongyárban dolgozik, ahol vezett tömegek forradalmasításához, munkatársai hamarosan felismerik eszmei tisztánlátásukhoz, majd párNagy elvtársban a harcos forradal- tünkhöz való csatlakozásukhoz, márt és az üzem bizalmijává vá- A csehszlovákiai hatóságok a jobblasztják. Politikai tevékenységét a oldali szociáldemokrata pártvezérek hatóságok és a munkaadók állandó támogatásával — hogy megbénítsák üldözése kíséri. 1908-ban büntetésből az egyre erősbödő forradalmi mozBudapestről Zilinára helyezik át. Két galmat — heves hadjáratot indítottak évvel későbben, 1910-ben, Bratisla- pártunk és annak egyes funkcionávában az államvasútaknái dolgozik, riusai ellen, majd 1923-ban Nagy Mint tapasztalt, bátor forradalmár elvtásat megfosztották csehszlovák élénk tevékenységet fejt ki a vasuta- állampolgárságától, valamint képvisok szakszervezetében a forradalmi selői mandátumától is. Nagy Gyula szellem érvényesüléséért. 1919-ben, állampolgárságának megvonása merő az országos vasutas sztrájkban való ellentétben állót az akkoriban éraktív részvételéért az államvasutak vényben lévő ún. „Lex Dérer" renazonnali hatállyal elbocsátják. 1919 d'elkezéseivel, hiszen Nagy elvtárs tavaszán, a Magyar és Szlovák Ta- 1908 óta megszakítás nélkül Szlovánácsköztársaság megalakulása után kla területén tartózkodott. Nagy elvtársat nyomban letartóztat- A hatóságok könyörtelen terrorja ják ós Ulaván bebörtönzik. Csak a nem tántorította el Nagy Gyulát a Tanácsköztársaság bukása után he- forradalmi mozgalomtól, nem térítetlyezik szabadlábra. te le az osztályharc útjáról. KommuNagy Gyula és más elvtársak le- nista meggyőződéséhez híven, politartóztatásával a csehszlovákiai bur- tikai tevékenységének korlátozása zsoázia elejét akarta venni annak, ellenére is rendületlenül tovább harhogy a forradalmi hullám elárasz- colt a munkásosztály igazságos ügyésza Szlovákia területét is. A további nek végső győzelméért, amíg az 1925években, 1920-tól kezdve, tehetségét ben bekövetkezett váratlan halála kiás erejét teljes egészében a forradal- ragadta sorainkból, mi munkásmozgalom szolgálatába ál- Nagy Gyula határtalan népszerűlítja.' 1920-ban a szociáldemokrata ségnek örvendett Bratislava és körpártban folyó heves- harcok tüzé- nyéke dolgozóinak körében. Tetemét ben acélosodik Nagy elvtárs igazi a Duna-utcai Munkásotthonban ramarxistává, igazi kommunistává. Még vatalozták fel, ahol több mint 30 000 ugyanebben a évben, mint a bratisla- harcostársa és tisztelője búcsúzott vai kerület proletariátusának jelölt- ei tőle. Az 1925. május 15-1 temetés jét a szociáldemokrata párt paria- nemcsalk Bratislava és környéke, hamenti képviselőjévé választják. nem jóformán egész Szlovákia dolNagy elvtárs a pártunk megalapítá- gozólnak tüntetése volt. Utolsó útsáért folyó harc első soraiban küzd. jára 40 000-nél több ember kísérte, Részt vesz a marxista baloldal lu- akik ezen tömeges megjelenésükkel bochüai kongresszusán. 1921-ben, jelképezték, hogy Nagv Gyula forrapártunk megalakulása után a szlo- dalmi szelleméhez hűen tovább harvák szociáldemokrata párt parla- colnak pártunk zászlaja alatt, menti képviselői közül egyedül Nagy a szombaton leleplezendő emlékelvtárs csatlakozott a kommunista művel csupS

n töredékét rójuk le párthoz és mint pártunk országgyű- adósságunknak azokka

l az elvtársakkal Ismerő küartással ^arcoít^a

Uzlová- — ^ ujával együtt kiai proletariátus érdekeiért. Ugyan- azon neme

s eszmékért küzdöttek és akkor tevékenyen munkálkodott a életüket áldozták, amelyeket dicső marxista sajtó megszervezésén, kommunista pártunk vezetése alatt amelynek eredményét ékesen bizo- mi valósítunk meg. RÓJÁK DEZS0 Mehetne nálunk is így A Dunajská Stredáról induló autóbuszból néhányan már az első faluban, Vydranyban kiszálltunk. A kiszállás után az egyik nénike mellé szegődtem, hogy megtudjam tőle, merre van a szövetnezet udvara. Menet közben szó esett a gazdálkodásról, s bizony a néni nem lelkesedett éppen. — Mehetne nálunk ls úgy, mint a szomszédos Vefké Blahovón, hiszen a mi határunk sem rosszabb — jegyezte meg a már hatvan felé köze ledő asszony. Ott mindig többet fizettek az évvégi elszámoláskor, és valószínű az idén is így lesz. Kétségkívül jó mérce a határ összeegyeztetése, mert tulajdonképpen a földeken indul meg a termelési folyamat, amelynek eredményétől függ az állattenyésztés jövedelme is. Most már csak az a kérdés, hol, hogyan használják ki, illetve teszik termékenyebbé a földet. Jelenleg nem célom a két szövetkezet összehasonlítása, mert ahhoz, hogy Vydranyban miért nem elégedett a néni, elég a helybeli szövetkezet elemzése. A takarmány a fő tényező — hangoztatja minden tag — s hogy ebből az idén is kevés termett, nem csupán a kedvezőtlen időjárás az oka. Részben régi, részben új hibából is ered. Vajon mi az a régi, ami mindeddig sebet ütött a szövetkezet gazdálkodásában? — Még 12 kilométerre is vannak földjeink — mondja Plver Dezső, a szövetkezet elnöke. Nem volt aki trágyát hordjon oda, sem az egyéni, sem a közös gazdálkodás idején, mert messze estek a falutól. Ebből adódik, hogy míg a trágyázott földben 28 mázsa árpa termett hektáronként, a trágyázatlanban alig 18 mázsa. A kukorica sem fizetett jobban. A trágyázott föld 56 mázsát, a trágyázatlan 30 mázsát adott hektáronként. S így volt ez a többi növénynyel is, márpedig ha 350 hektáros terület ilyen kis termést ad, megérzi azt az 1300 hektáros vydranyi gazdaság. Az idén is 15 vagon szemestakarmány hiányzik az alapból, mint ahogy ezt Rácz Zoltán ökonómus kimutatta. Természetesen, a szövetkezetesek Idejekorán hozzáláttak a hiányzó ta karmány pótlásához. Cukorrépából és melaszból élesztősített moslékot készítenek mind a sertés, mind a szarvasmarhaállomány számára. UgyanakKor a kukoricái fehérjével dúsított darára cserélik be, hogy gazdaságosabban értékesíthessék a főleg keményítőt tartalmazó kukoricát. Gazdaságosabb az értékesítés akkor is, ha a szövetkezet a sertések nedves etetésére egy központi takarmányelökészítőt építtet, amelynek befejezése csak napok kérdése. A -falutól 8 kilométer távolságra, szabadistállót építette' 240 növendékállat számára. Ennek az eljárásnak — az egészséges állomány nevelésén kívül — az a jó oldala, hogy olcsó lehetőség adódik a fentemlített 350 hektár föld trágyázására, és a szövetkezetesek kiküszöbölhetik a régóta fennálló hibákat. Ami a takarmánykérdés jelen hiányosságát illeti ez sem jelentéktelenebb kérdés az előbbinél, mert amilyen fontos a sertésállomány számára az abrak, ugyanolyan fontos a tehénállomány számára a széna. Egyegy szarvasmarhának alig két kiló lucerna jut naponta, ami 25 kg silótakarmány adag mellett nem fedezi kellőképpen a szükséges fehérjemennyjséget még akkor sem, ha mesterséges módon szárították. Ilyen takarmányozás esetén nem lehet szó ölcsó tejtermelésről. Igaz az, hogy a szárazság miatt a herefélék második kaszálása nem vált be a legjobban, de nézzük a dolog másik oldalát Is. Ha a szövetkezet a szántóterület 9 százaléka helyett 23 százalékon termelt volna lucernát vagy másfajta herét, a mostani adag két és félszeresét, azaz 5 kiló herét biztosított volna minden fejőstehénnek. Ez a mennyiség a 25 kiló silótakarmánnyal együtt 6—7 liter tej termeléséhez elegendő. Ilyen eredménnyel a közös már nem fizet rá a tejtermelésre. De miért nem termel több herét a szövetkezet? Nem azért, mert a talaj alkalmatlan, hiszen elég meszet tartalmaz. A bökkenő abban van, hogy a szövetkezet az előző években nem termesztett heremagot és nem is vásárolt. Ám jobb későn, mint soha, az idén már helyreigazította a hibát, 300 hektár herefélét készített el jövőre. Az is a gazdaság előnyére válik, hogy a takarmányozás céljaira 12 hektárt cukorrépával vetnek be. A szövetkezetben meggyőződhettem arról, hogy bár ma még talán helytálló a néni véleménye, ám nem soká marad érvényben. Erről biztosított Píver elvtárs is, aki úgy látja, két év múlva a néni sem panaszkodhat m£r. Benyus József Szovjet építőművészet ma és a jövőben T

alán még sohasem óhajtották az emberek annyira mindazt ami szép, mint az emberi életeket, műértékeket, tudományos, közérdekű s gazdasági intézményeket pusztító háborúk utáni években. Az embereknek viszont sehol és sohasem volt anynyi lehetőségük vágyaik kielégítésére, mint ma a szocialista országokban, de elsősorban a béke élharcosainak hazájában — a Szovjetunióban. A szovjet mérnökök élve a legkorszerűbb építőművésze ti elgondolásoknak megfelelően tervezett városépítés adta nagy lehetőségekkel, minden képességüket latba vetve iparkodnak a dolgozók ma már nem csekély lakásigényeinek kielégítésére. Tudják, hogy ezek az igények teljesen jogosak a szocialista társadalomban, mert a lakás az ember környezete, ahol él s mindennap munkálkodik. A szocializmus szülőföldjén különösen ma, a javakat mindenkinek szüksége szerint juttató kommunista társadalom kialakulásának kezdetén megmásíthatatlan törvény, hogy mindenki az egészséges, szép és minél kellemesebb környezetben éljen. A szocialista 'építőiparnak ezért a kizsákmányolás béklyóitól megszabadult kulturált ember e létszükségletét szem előtt tartva elsősorban azt kell. lehetővé tennie, hogy a társadalom minden tagja tágas, egészséges, valóban kényelmes lakásban tölthesse a pihenésre, kedvtelésre, művelődésre stb. szánt órákat. A lakóhely fogalma alatt természetesen nemcsak a lakást értjük, hanem a lakóházhoz tartOKó udvart, kertet és a közeli sőt távolabbi környezetet is, ahol bölcsődék, óvodák, iskolák* éttermek, üzletek, a mindennapi életben nélkülözhetetlen szolgáltatásokat nyújtó kisüzemek stb. állnak a lakosság rendelkezésére. Az egymást szervesen kiegészítő, harmonikus egészbe olvadó, építőmüvészetl szempontból kifogástalan épületekből álló városrészek építése természetesen nem könynyű feladat. Ugyanis még mindig igen fontos szerepe van a lagnagyobb fokú gazdaságosságnak, ami viszont azt a kellemetlen visszahatást eredményezheti, hogy a típustervek szinte szabványozott hasonlatossága következtében minden egyéni ízlés megnyilvánulását mellőző, a kifejezéstelétiség határát érintő, túlzott egyformaság jellemző nem egy új épületre. A lakóházak típusterveinek ilyen helytelen értelmezése természetesen hitelét rontja a típustervezés egyébként helyénvaló, haladó irányzatú gondolatának. Ez persze a jó ízlésű lakosság bírálatának tárgya, és azért is elítélésre méltó, mert a szovjet építőművészek nem egy esetben bebizonyították, hogy a típustervek szerint, de egyben az építőművészeti esztétikának megfelelően épült nagy lakóházakból s középületekből kellő összhangban kialakuló új városnegyedek szervesen illeszkednek a város látképébe. Az ilyen építőmüvészetl harmónia nem egy példáját láthatjuk a csaknem kizárólag típusházakból épült Angarszk, Rusztavi és Novaja Kahovka városokban, valamint a Szovjetunió területén a közelmúltban épült néhány további helyen. M

ivel — mint már említettük — a típustervek néha túl egyhangúak, sőt eléggé kezdetlegesek is, az építészmérnököknek nemcsak az építészeti módszereket kell tökéletesíteniük, hanem egyben a háztípusok tökéletesítésére kell törekedniük. A szovjet építőművészek tudják, hogy elsődleges feladatnak kell tekinteniük a sajátos, szocialista építészeti stílus megteremtését, ami viszont csak valóban új esztétikai elgondolások alapján, a kommunizmus útján haladó társadalom eszmeiségét kifejező, korszerű tudomány s technika legújabb vívmányainak legszélesebb körű érvényesülésével válhat lehetôyé. Az ezeknek az elgondolásoknak megvalósításához vezető első lépés az volt, hogy a szovjet építőművészek mellőzik a történelem sebes forgású kerekei alatt pozdorjává zúzódott, hűbéri és tőkés réndszer idején meghonosodott, méregdrága, de ormótlanságukkal nehézkes építészeti kellékeket, a kérkedően díszes oszlopcsarnokokat, a teljesen öncélúan oszlopokkal övezett tereket, az oszlopfővel ellátott falrészeket, a cikornyás párkányokat, faragott talapzatokat, a díszítéses, gyakran dúsan aranyozott gipszvakolatokat stb. A szovjet építőművészetben érvényesülő új irányzatok célja a formák könnyedsége, az összefüggések egyszerűsége, az arányok harmonikus egybeolvadása és az, hogy elegendő fény s levegő, más szóval tágas szabad' tér vegye körül az épületeket. A szovjet építőművészek tudják, hogy a legkülönfélébb modern építőanyagokkal, különböző színű s csiszolású üveglapokkal, plasztikus anyagból készült színes lemezekkel, többféle árnyalatú falfestéssel, a falfelületek változatos kivitelezésével stb. egyénien szép, s egyben sajátosan kifejezésteljes külsőt kölcsönözhetnek az új házaknak. A

Szovjetunióban már Idejét múltnak tekintik a minden oldalról falakkal körülvett, illetve zárt háztömbökből álló kisebb kiterjedésű városnegyedek építését, ahol a keskeny folyosókhoz hasonlító utcák díszes körutakkal, oszlopcsarnokos palotákkal szegélyezett terekkel váltakoznak. A Szovjetunióban az ún szabad rendszerű építkezést népszerűsítik, mely szerint nagy füves és befásított térségek körül festői csoportokban épülnek a lakóházak s a középületek. A szovjet építőművészek ugyanis általában abban az előnyös helyzetben vannak, hogy nem kell fölöslegesen időt, s munkát pazarolniuk a helyszűke egyébként sok fejtörést okozó problémájának megoldására. Csaknem mindenütt nagyobb területekre tervezhetik az építkezéseket, és így a minden korlátozástól mentes, lelkes munkájuk a legkülönbözőbb, legkifejezésteljesebb szocialista jellegű műalkotásokat eredményezheti. A világ első munkás-paraszt államában eddig 900 új város épült, amelyeknek ma már 100 millió főnyi a lakossága. Harminc év múlva megkétszereződik, tehát 200 millió főnyi lesz a szovjet városok és nagy lakótelepek lakosságának száma. A Szovjetunióban különösen a legutóbbi években épülnek rohamosan új városok, illetve városnegyedek. Például 1954-ben 32,5 millió, de 1959-ben már 80 millió négyzetméterrel bővült a városi lakterületek terjedelme. Ez a valóban rohamos fejlődés a lakáskérdés 10—12 éven belüli teljes megoldását eredményezi. Ma már úgyszólván nyoma sincs a régebben holmi óriási faluhoz hasonló ódon Moszkvának. Az örökké pocsolyás, sivár tereprészekkel váltakozó apró, faluszerű városrészek, a barátságtalan külvárosok s a nyomortanyák helyén gyönyörű belső berendezésű lakóházak, tágas, szellős munkacsarnokokból álló gyárak épültek szemet gyönyörködtető parkok s erdősávok zöldellnek. Moszkva lakterülete a szovjet kormányzat éveiben 21 millió négyzetméterrel, vagyis olyan területtel gyarapodott, amelyen csaknem két régi Moszkva is elférne ... A Szovjetunió fővárosának s nagyvárosainak területi terjeszkedése egyrészt bizonyos előnyöket biztosit, másrészt hátrányos, ami különösen abban nyilvánul meg, hogy az emberek szabad Idejük jelentős részét kénytelenek feláldozni, ha eleget akarnak tenni bizonyos időpontokhoz kötött kötelességeiknek és kedvteléseiknek. Erről igen érdekes statisztikai adatok . tanúskodnak, melyek szerint az ipari nagyvárosok lakosai általában több mint 5000 kilométernyi utat tesznek meg évente lak- és munkahelyük között, sőt egyesek oly nagy utat tesznek meg, amely alig rövidebb egy földkörüli utazásnál. Az emberek százezrei évről évre Ilyen járás-keléssel, ide-oda utazgatással pazarolják el azt az értékes időt, amelyet egyébként pihenésre, művelődésre, szórakozásra, kulturális életre, sportolásra stb. fordíthatnának! Kétségkívül semimi hasznuk sincs abból, hogy nagy kulturális központban laknak, ha nem élvezhetik a kultúra adta előnyöket. v Teljesen indokolt tehát az a módfelett nyugtalanító kérdés, milyen lesz a mind jobban terjeszkedő nagyvárosokban lakó emberek élete? A nagyvárosi utcákon megállás nélkül özönlik a villamosok s a motoros járművek áradata. Naponta az emberek tízezrei, sőt néhol százezrei látogatják a belvárosi hivatalokat, üzleteket, kulturális Intézményeket és szórakozó helyeket. Moszkva belvárosát naponta kb. egymillió ember látogatja. A járművek ezért állandóan túl vannak terhelve, s nem csoda, ha aránytalanul gyakoriak a közlekedési balesetek. A Szovjetunióban a már említett körülmények figyelembe vételével úgy oldották meg a lakosság szóthelyezésének kérdését, hogy egyrészt korlátozzák a nagyvárosok további terjeszkedését, másrészt lehetővé teszik a kisebb városok s a lakótelepek mind gazdasági, mind kultúrális életének lényeges fellendítését. További fontos célkitűzés az is, hogy a mezőgazdasági jellegű községek idővel átalakulhassanak városi típusú lakótelepekké. A Szovjetunióban ma már az az irányelv érvényesül, hogy a nagyvárosok lakosságának száma általában ne haladja meg a 250 000 főt, a kisebb városoké pedig ne legyen kevesebb 50—80 000 főnél. A kisebb városok persze nem rendelkezhetnek a lakosság számára szükséges valamennyi Ipari üzemmel s kulturális intézménnyel. A jövőben ezért nem épülnek egymástól teljesen elkülönítve, hanem előreláthatólag nagy kulturális központok közelében, illetve körülöttük. M

ivel az említett elgondolásokon alapuló városépítési tervezés értelmében kisebb lesz az új szovjet városok területe, lakosai gyalog járhatnak munkahelyükre s néhány perc alatt elérhetik a környező erdőket és parkokat. A korszerűen épült szovjet városok belterületén — amennyire csak lehetséges — nem fognak járművek közlekedni. A városok peremén rövid időközökben közlekedő gyorsjáratú villamosok, autóbuszok, trolibuszok teszik majd lehetővé a zavarmentes összeköttetést a fővárossal, illetve más nagyvárosokkal. Az új városokban valóban teljes lesz a világváros nyújtotta előnyök és a kisvárosi élet kényelmének összhangja. A szovjet építészek végső célja tehát, hogy jelentősen hozzájáruljon a szovjet emberek életének kiegyensúlyozottságához, a kommunizmust építő dolgozók tökéletes megelégedettségéhez. A Nauka i Zsizny című folyóiratban közölt cikk nyomán: Kml. Piešťany új lakónegyedei a trnavai építők szorgos munkájának eredménye. A Floreet nevű negyedben 262 család számára építenek otthont — az idén 142-en költöznek be. Az építők, akik szombaton is dolgoznak, most azon fáradoznak, hogy behozzák íz alapok lerakásánál keletkezett időveszteséget, s így teljesíthessék az idei tervet. Képünkön: Anton DreveAák szocialista munkabrigádjának tagjai, akik szép eredményeket érnek el az elsű öntöttbetonból épülő toronyház építésében. fS. Petráš — CTK — felv.J ÜJ SZÖ 5 * 1961. december 15.