Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-12 / 344. szám, kedd

ÖNTVÉNYTI3ZTÍTŐK SZKAFANDERBEN A p ŕe r o vi Gépgyár hattagú kollektívája, mely a szocialista brigád címért versenyez — az acélgyár vízkamrájában dolgozik. Az öntvényeket 110 atmoszférás víznyomással tisztítják. E munkánál speciális öltönyt, ún. szkafandert használnak. A vízzel végzett tisztítás lényegejen megkönnyíti a munkát. Képünkön: Stanislav Chytil és josef Kabele munka közben. (F. Nesvadba — CTK — felv.} w iiiiiSíiiitiiiiiiiiiiiiiiMnitiiiuiiiiiiiim: (itltlíHliiiiiiiii.iillllHilllMIIIINIIIIIIItlI A mezőgazdasági dolgozók télen sem pihenhetnek Leesett az első hó, vékony fehér szőnyeg borította Csallóköz beláthatatlan rónáit, a Mátyusföld dimbesdombos táfatt, az Ipoly és a Garam vidékét. A határból az élet mindjobban beszorul a faluba, noha van még elég tennivaló a földeken. Az utas azonban fól látfa, hogy a traktorosok sok helyütt a faggyal, csípős szelekkel dacolva kora reggeltől késő estig szántanak a határban. Ohradyban, a Dunafská Streda-i járás szövetkezetében két lánctalpas erőgép küszködik a talajjal, sietteti az őszi mélyszántás befejezését. Az ország közvéleményét azonban az érdekli a legjobban, milyen lesz jövőre a húsellátás, mezőgazdaságunk mennyi tejet, vajat, tojást ad a közellátásnak? Minden attól függ, szövetkezeteink hogyan készültek fel az állatállomány áttelelteiésére. Ott, ahol elegendő szénát, lucernát, silótakarmányt tároltak, bizakodva tekintenek a jövőbe. Az állattenyésztés mindig, tehát normális évjáratokban, jó takarmánytermés mellett is komoly gondot okozott télen a mezőgazdaság dolgozóinak. Az tdei télen még nehezebb feladatok elé állítja valamennyiüket a helyes takarmánygazdálkodás, az adagok pontos elosztása. Ez idén, tudjuk jól, az időjárás nem kedvezett a takarmánytermésnek. A meglevő készletekkel azonban nagyon is takarékosan kell gazdálkodnunk. A prostejovi járásban levő ochozi szövetkezetnek sem volt valami kitűnő takarmánytermése, de azért nem teszik ölbe kezüket. Az etetni való pótlására igen hatékonyan felhasználják a melaszt, sőt a maguk készítette szerkezetek felépítésével, megszerkesztésével már egy hónapja odahaza állítják elő az élesztősített takarmányokat. Ha a szalmaszecskát élesztősített oldattal locsolják le, szívesen fogyasztják a tehenek is, s ezzel teljes mértékben megkapják a tej kitermeléséhez szükséges fehérjéket. Ennek köszönheti a szövetkezet, hogy még az év végéig 10 ezer liter tejjel szárnyalja túl eladási tervét, s emellett megfelelő erőnlétben tartja egész állatállományát. A határban egyre kevesebb a munka, azonban a télt hónapok sem engednek pihenőt a mezőgazdaság dolgozóinak. Most van itt az ideje annak, hogy a szövetkezeti munkaiskolában szakmai szempontból ls áttekintsék az esztendőt, mit tettek a termelés fokozásának érdekében, s hol követtek el hibákat? Főleg az állattenyésztés területén akad elég javítani való, ahol a lehetőségekhez mérten sem érik el a kellő hasznosságot. Ha mezőgazdasági dolgozóink a tanultakat a gyakorlatban ts érvényesíteni fogják, rövidesen megmutatkoznak az eredmények. (th) Új kapcsolatok jönnek létre Az általános tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a munkások közül egyre többen érdeklődnek az üzemvezetés Iránt. A Nové Zámky-i Elektrosvitben például kivétel nélkül mindenki részt vesz a termelési értekezleteken, és ez év elejétől kétszer annyian mondották el véleményüket, javaslatalkat a termeléssel kapcsolatban, mint azelőtt. Az üzem dolgozói szeretik a gyárat, ragaszkodnak hozzá. — Miért, ml az, ami évekig, évtizedekig marasztalja az embereket? Mit nyújt az üzem a dolgozóknak? — Jó itt dolgozni — mondja egyszerűen Mária Procházková, transzformátorkészítés közben. Soha sem gondolkoztam rajta, hogy miért, de nem kívánkozom máshová. Szeretem a gyárat, és tudom, hogy a gyár is megbecsül engem. — Honnan tudja ezt Procházková elvtársnő? — Hát például onnan is, hogy amikor a harmadik negyedévben is elnyertük az Altalános Gépipari Minisztérium vörös zászlaját, két darab százassal volt több a borítékomban. S ez az erkölcsi-anyagi megbecsülés még jobban megszilárdította sokéves ragaszkodásomat a gyár Iránt. — Valahogy úgy élünk itt, mint egy nagy család — mondotta Kolár József elvtárs, kalauzunk, a délutáni műszak mestere. — Helena Dobrovodská, az egyik szocialista munkabrigád vezetője ls jó dolgokkal kezdte mondanivalóját. Mint kedvező tényt kiemelte, hogy az idén nagyon jól sikerült termelési értekezleteket tartottak. Beszélgetésünk során kiderült az ls, hogy az üzemrészleg pártalapszervezetének nagy tekintélye van a gazdasági vezetők és a munkások előtt. A pártszervezet javaslatára még az év elején megindult a harc a túlórák okainak megszüntetésére, ami valóban sikerült is. Dobrovodská elvtársnő, az üzem CSISZ-szervezetének egyik legtapasztaltabb funkcionáriusa, sokat küzdött a negyvenöttagú kollektíva munkájának egybehangolásával, a munka megszervezésével, ős hogy elfogadják tanácsait, elnyerje munkatársai bizalmát. Szívóssága, akaratereje leküzdötte a nehézségeket és gondokat. Irányításával a munkaközösség, az üzemrészleg rövid idő alatt kiváló eredményeket ért el. Nem csoda tehát, hogy a részleg dolgozói ennyi erőfeszítés és áldozatkészség láttán megszerették s megbecsülik a brigád vezetőjét. A sikerek nem tették önteltté Dobrovodskát, ma is olyan szerény és egyszerű, mint amikor belépett az üzembe. Az elismerést most is elhárítja magától. Inkább feladatairól ős terveiről beszél. Tovább akar tanulni és tanítani, hogy a kollektíva tagjai politikailag és szakmailag képzettek legyenek. Ezt tartja a legfontosabbnak. Igen figyelemre méltó Molnár Béla elvtársnak, a részleg mesterének az a megállapítása, hogy a szocialista munkabrigád tagjai nem késnek, nem hiányoznak a munkából. Tíz perccel előbb már mindenki a munkahelyén van és előkészíti az anyagot, a gépet, a szerszámokat. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a brigád nem feledkezik meg a látszólag jelentéktelen dolgokról sem. A kollektíva tagjai ugyanis megkövetelik egymástól, hogy munkahelyükön rendet, tisztaságot tartsanak. Így azután nemcsak könnyen, hanem gyorsabban megy a munka, és kevesebb a baleset. S ami szintén nagyon fontos, megszűnt a brigád tagjai között minden személyi ellentét. A szocialista munkabrigád tagjai olyan dolgozók, akik szocialista korunkhoz méltó felelősséggel, kötelességérzettel és nemes emberséggel vállalják az üzem gondjait. Akik nemcsak meríteni akarnak a teli tálból, hanem azt ls tudják, hogy a tálat előbb meg kell tölteni. Nem akarnak mások fölébe kerekedni, de együtt akarnak emelkedni a többi műhelyekkel, részlegekkel. Ezért dolgoznak Jobban, ezért nyújtanak többet, mint amennyit várnak tőlük, ezért lépnek fel harcosan, bátran, az elavult s a tervszerűtlenség ellen. — Jó a munkaszervezés, a tervezés —, mondotta Varga Margit, aki idestova 14 esztendeje dolgozik a gyárban — a tervfeladatokat teljesítjük, mert előre megkapjuk napokra, dekádokra felbontva miből, mennyit kell gyártanunk. Felsorolhatnánk azokat a módszereket amelyek alkalmazásával teljesen eltávolították az üzemrészlegről az egyenletes termelést gátló akadályokat. Ezt bizonyítja az, hogy már egy éve nemcsak hónapról hónapra, hanem dekádról dekádra túlóra nélkül teljesítik a tervet. Igaz, hogy a gazdasági dolgozók segítségével rendszeresen ellenőrzik a feladatok teljesítését, s minden dekád végén megbeszélik a tapasztalatokat, a továbi tennivalókat, az esetleges hibák megszüntetésének módját. A munkaközösségek nemcsak a maguk munkájával törődnek, hanem figyelik a többiek tevékenységét is. Sürgetik egymást, ha úgy látják, hogy veszélyben a tervteljesítés, figyelmeztetnek, segítenek, ha valahol hiba van. Ezért, ha a gyárban aziránt érdeklődik valaki, hogyan lettek a harmadik negyedévben is a minisztérium vörös zászlajának tulajdonosai, a gazdasági vezetők, a párt- és szakszervezeti funkcionáriusok mindent mondanak, legtöbbet azonban az emberekről, a munkásokról, a műszaki dolgozókról, a terv közvetlen végrehajtóiról beszélnek. Ha pedig a munkásoknál érdeklődik az eredmények forrásáról, ők a hozzáértő és megértő gazdasági vezetőket emlegetik, azokat, akik nemcsak azt mondják meg, mit mikorra kell elkészíteni, hanem megmondják és ha kell, meg is mutatják, hogyan gyümölcsözött a munka. Végeredményben igazuk van a munkásoknak és a gazdasági vezetőknek ls. Minden munkamódszer, még a legjobb is csak akkor hozza meg a kívánt hasznot, ha az emberek megértik, hogy miért éppen ezt vagy azt a fogást kell alkalmazni, vagy miért szükséges a gépet jól megismerni, jókarban tartani. A munkások bevonása nélkül valóban nem lehet eredményesen vezetni. S leszögezhetjük, hogy az üzem vezetői megértették és megszívlelték a dolgozók észrevételeit. Sorolhatnánk azt a jónéhány száz javaslatot, amely elhangzott a következő évi terv előkészítése Idején. A munkások elmondották, mit kérnek az üzem vezetőitől, hogy továbbra ls a vörös zászló birtokosai maradhassanak. Sok szép eredménnyel büszkélkednek Barta, Bihari és Fehérvári elvtársak szocialista munkabrigádjai is, Ugyancsak sok dicsérő szót hallottunk a hét híján 100 kollektíváról, amelyek kitartóan küzdenek a meg* tisztelő cím elnyeréséért. Az üzem szocialista munkabrigád címért versenyző mozgalmát összefoglalva azt mondhatjuk, hogy ez a nagyszerű megmozdulás, a többre, a jobbra, az emberibbre való törekvés nagy részese az idén elért szép gazdasági és politikai eredményeknek. Céljaik nagyon igényesek, hogy megfeleljenek a szocialista építés befejezésében és a kommunizmusba való átmenetben reánk váró feladatoknak. Megjegyezzük még, hogy az eredmények ellenére az emberekről való gondoskodásban van még mit tenni. A sikerben nem kis szerepe van például Helena Turánková elvtársnőnek, a Iámpavédőkosár készítőjének. Jogosan büszke a termelésben, az agitációs munkában elért eredményeire. Elmondta azonban azt is, hogy tekintettel korára és egészségi állapotára, gépét szívesen bízná fiatalabbra, aki jobban kihasználná. Már nehezére esik a három műszakban való munka. Amint látjuk van még panasz, amit végeredményben orvosolni lehet. Hiszen az üzemben vannak olyan részlegek, ahol egy műszakban dolgoznak. Mindent egybevetve úgy véljük, hogy ha a pártalapszervezetek bizottságai felmérik az eddigi eredményeket és még nagyobb erővel látnak hozzá a nevelőmunkához, megteremtik a következő évi siker feltételeit. ERDŰSI EDE A

Fekete-tengertől a Balti-tengerig húzódó óriási arcvonal egész szélességében dörögtek az ágyúk, dúlt a háború, s a hős szovjet hadsereg a hitleri Németország fasiszta seregeire egyik csapást a másik után mérte. A végső győzelem órája, a nemzetek fasiszta járma alóli felszabadulásának órája feltartóztathatatlanul közeledett. A háborús harcok közepette, amikor a szovjet nép oldalán küzdöttek a fasizmus ellen, a Csehszlovák Köztársaság katonái is, Moszkvában jelentős eseményre került sor,"amely a remény hatalmas fáklyájaként mérhetetlenül növelte Csehszlovákia népének törhetetlen bizalmát, boldogabb jövőjébe vetett hitét: 1943. december 12-én a Szovjetunió és Csehszlovákia képviselői az ősi Kremlben aláírták a csehszlovák-szovjet barátsági, kölcsönös segélynyújtási és a háború ntáni együttműködésre vonatkozó szerződést. A szerződő felek e nagy jelentőségű okiratban arra kötelezték magukat, hogy egyesült erővel fognak harcolni a fasiszta ellenség ellen, s megegyeztek abban, hogy „szoros és baráti együttműködést folytatnak a béke felújítása utáni időben, vagyis abban állapodtak meg, hogy függetlenségük és szuverenitásuk kölcsönös tiszteletbentartása, valamint az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján fognak eljárni". „Megegyeztek abban — hangzik továbbá az egyezmény 4. cikkelyében —, hogy gazdasági kapcsolataikat a lehető legnagyobb mértékben fejleszteni fogják és a háború után minden téren a legnagyobb gazdasági segítségben részesítik egymást." Kapcsolataink a szovjet néppel amelyek a csehszlovák burzsoá kormány ellenállása ellenére a múltban is jól fejlődtek, e történelmi szerJÖVŐNK ZÁLOGA A csehszlovák-szovjet barátsági, kölcsönös segélynyújtási és együttműködési szerződés 18 éve ződéssel teljesen új és szilárd alapot nyertek. S nyíltan meg kell mondani,-, hogy ez volt az első egyenjogú kétoldali szerződés, amelyet köztársaságunk egy nagyhatalommal kötött. Az 1943 december 12-i szerződés nemcsak Csehszlovákia népe felszabadulásának záloga lett, hanem további jövőjének és annak is megbízható zálogává vált, hogy soha többé nem térhet vissza a megalázó München és a még megalázóbb 1939 március 15. A két ország népe kölcsönös támogatásáról szóló szerződés alapelvei a fasizmus elleni háború idején, a közös harcokban teljes mértékben érvényesültek — a csehszlovák-szovjet barátságot katonák és partizánok, a két ország derék fialnak vére pecsételte meg. A vörös- hadsereg a Duklán át Berlinbe vezető legendás előrevonulásával, mérhetetlenül drága áron, 138 000 Csehszlovákia területén elesett katonájának élete árán hozta meg szabadságunkat. Csehszlovákia népének történetében újabb, ragyogóbb fejezet kezdődött... •• • Sajtónk nemrégen hírül adta, hogy Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti áruforgalom a legnagyobb a világon. Ez rendkívül érdekes tény. Ugyanis igen ékesszólóan bizonyítja, hogyan, teljesülnek a csehszlovákszovjet szerződés következő szavai: „A lehető legnagyobb mértékben fejlesztik gazdasági kapcsolataikat" Röviden visszapillantunk kölcsönös kapcsolataink fejlődésére. E kapcsolatok az első időszakban, 1945 és 1948 között hanyatló irányzatot mutattak, amelyet szándékosan szabtak meg az abban az időben külkereskedelmünket Irányító reakciós körök. Az 1948 februárja utáni második időszakot azonban már teljes mértékben az árucsere rohamos növekedése jellemzi. Az ötvenes évek óta a Szovjetunióval folytatott kereskedelmünk egész külkereskedelmünk terjedelmének egyharmadát teszi kl, sőt még ezt is meghaladja. 1956 után pedig a Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti kölcsönös gazdasági kapcsolatok fejlődésének új, minőségileg magasabb, harmadik szakasza kezdődött. A két testvérország között fokozatosan kezdtek megvalósulni a nemzetközi szocialista munkamegosztás elvei — a termelés szakosítása és kooperációja és a népgazdasági tervek egybehangolása. A két ország gazdasági szervei között nemrégen kölcsönös tanácskozások folytak, a húsz éves általános fejlesztési tervről. A Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködésünk mérhetetlen alapvető fontossággal bír népgazdaságunk struktúrájában való változtatások megvalósítása szempontjából. Gazdaságunk ugyanis szűk, elégtelen nyersanyagalappal rendelkezik, de széleskörűen fejlett gépipari és közszükségleti ipari rendszere. Szemléltető példaként szolgál a szovjet kőolaj, amelyet Csehszlovákiába óriási mennyiségben fognak szállítani a Barátság-kőolajvezetéken. A szovjet kőolaj kulcsfontosságú lesz vegyiparunk hatalmas méretű fejlesztésében, amelynek termelése a következő húsz év alatt a tízszeresére emelkedik. Igen fontosak a Szovjetunióból jövő vasércszállítmányok is. A szovjet kormány eleget tett nem régi kérelmünknek és elhatározta, hogy köztársaságunk beruházási részvételével kiegészítő vasércbánya és színesfémtermelő részlegeket épít, hogy még nagyobb áradatban érkezzék hazánkba a szovjet vasérc. A szocialista nemzetközi munkamegosztás, amelyet a Szovjetunióval a KGST keretében folytatunk, lényeges hatással van mindenekelőtt gépiparunk továbbfejlesztésére, amely számos, speciális, bonyolult gépet és berendezést szállít a kiterjedt szovjet ipar részére és más szocialista országok szükségleteinek fedezésére. A csehszlovák-szovjet együttműködés hasonlóképp fejlődik a társadalmi, gazdasági, tudományos, kulturális és sportélet többi szakaszain ls. Egyszóval — nincs olyan terület, amelyre országaink kölcsönös kapcsolatai ne terjednének ki, s azokat ne befolyásolnák kedvezően. Ugyanígy beszélhetünk a kölcsönös kapcsolat egyéb „nem hivatalos" formáiról — a csehszlovák és szovjet embereknek szó szoros értelmében tömeges levelezéséről, a szocialista és kommunista munkabrlgádok, a szövetkezetek és kolhozok, a vállalatok, városok, sőt egyes kerületek közötti testvéri barátság számtalan példájáról. Ez a legmeggyőzőbben bizonyítja azt, hogy őszinte, önzetlen örök barátságunk jó kezekben van — két országunk népének a kezében. A csehszlovák-szovjet barátságnak mély gyökerei vannak, — nemcsak a két ország dolgozó népének régi hagyományaiból fakad, nemcsak a Nagy Október és a Nagy Honvédő Háború frontjain vívott harcok hagyomá-* nyaiból, hanem elsősorban a szocialista nemzetköziség sziklaszilárd alapjából ered. A Szovjetunióban nemzéteink örök Időre hűséges megbízható szövetségesre találtak; a Szovjetunió a mi szabadságunk és nemzeti biztonságunk záloga. A szovjet nép a szocialista országokban élő testvéreinek nemcsak erkölcsi, hanem anyagi segítséget is nyújt, jóllehet gyakran — amint az SZKP XXll. kongresszusán mondott beszédében A. Novotný elvtárs helyesen hangsúlyozta — saját országának rovására is. Ebben rejlik a Szovjetunió történelmi nagysága, annak az országnak a nagysága, amely elsőként egyengette az utat a szocializmus felé és ma elsőként építi a kommunista társadalmat. Csehszlovákia népe nagy keleti szomszédjában nemcsak önzetlen szövetségesét látja, hanem mintaképét is. Hála a Szovjetunió nagy példamutatásának, felbecsülhetetlen tapasztalatainak és segítségének, népünk bátran hozzákezdhet hazájában a kommunista társadalom felépítéséhez. És ma ez képezi a csehszlovákszovjet barátság üj, történelmi tartalmát. Z. H. t Oj SZÖ 5 * 1961. december 12.