Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-07 / 339. szám, csütörtök

A közös igyekezet gyümölcse A műszaki dolgozók és munkások gyümölcsöző együttműködéséről tanúsko­dik Miroslav Medál mérnök és Antonin Matéjovský példamutatása. A Prága Ho­lešovice-i Tesla izzólámpa-gyár e két újítója a villanykörték eleiftródjainak hegesztésére automatát szerkesztett, melynek teljesítőképessége lényegesen na­gyobb a külföldi gyártmányú hasonló gépeknél. A hazánkban szabadalmazott új automata 8 óra alatt több mint 30 000 vezetékdrótot hegeszt össze. Ez ötszö­röse az eddig használt gép teljesítményének. Az új típusú hegesztő-automa­tának köszönhetően a jövőben már nem szorulunk izzólámpa-elektródok beho­zatalára. Képünkön: a gépszerkesztő-osztály dolgozóinak egy csoportja befe­lezi az úi típusú, tökéletesített automata szerelését. ' , (Ján Tachezy — CTK — felv.) Bartos István bizonyítéka Már a fagyos, késő őszi est kö­szöntött ránk, amikor kiértünk a Slovenské Pole-i ÁG tehénistállói­hoz. Odabent takarmányos csillék gurulnak a síneken, Izmos kezek fordítják kt belőle a takarmányt. Bartos Istvánt keressük. Közép­termetű, nyílt tekintetű fiatalem­ber fog velünk kezet barátságosan. Eláruljuk jövetelünk okát. Igaz-e, hogy teheneitől egyenként több mint 3000 liter tejet fej ki az idén. Igaz. Most már 2800 liternél tart, és az év végéig még csordul valami a fejőgépbe. Természete­sen tudnt akarjuk a módját, ho­gyan ér el ilyen szép eredményt, mert társai ugyanabban az istálló­ban ezer liter tejjel kevesebbet fejtek. Bartos István szókimondó ember. Erről nyomban meggyőződtünk Megmondom az igazat — kezdi. Talán a többleknek nem fog tet­szeni, de én akkor lennék boldog, ,ha ők is jobban igyekeznének. Akár j agy, akár esik az eső, min­den reggel pontosan négykor az istállóban vagyok. A többlek, ha nagyon esik, bizony csak hatra ] jönnek, be. Mostanában gyakori a i rossz idő, ezért rendszertelenül ' etetik teheneiket. Többször megesik, j hogy az enyémek már az abrakkal ] ts végeznek, szívesen lefeküdné-, nek, de akkor jönnek a többlek és < zavarják az én állataimat is. Ez J persze meglátszik a tejhozamon. Ennyit mond Bartos István. Emberek állnak körülöttünk. Za- i var ül az arcukon. Nem mondanak j semmit. Ki-ki fogja a villáját és { szétszéled. Tenni-venni az állatok j körül. Búcsúzáskor elgondolkozunk azonA hogy ha minden tehéngondo- j zó megjavítaná a munkáját, ha be­tartaná az etetési és gondozást J szabályokat, a meglevő takarmány-1 alap mellett ts mlnden fejőste-l hénnél egy-két literrel fokozni le-' hetne a tejhozamot., Sok százezer i liter tejet jelentene ez, ami hiány-' zík a közellátásból. Lehetséges ez? Bartos István pél­dája a legnagyobb bizonyíték rá, hogy igen. Vadovics József. ] Ne legyen utolsó napirendi pont A kommunisták már a múltban is e kizsákmányolók elleni harc so­rán nagy fontosságot tulajdonítottak az ifjúság körében végzett politikai munkának. A nemzetközi kommunis­ta mozgalom hajnalán Engels így írt az Ifjúság soraiban végzendő mun­káról : „Mi a jövő pártja vagyunk, a jövő pedig az ifjúságé. Mi az újítók pártja vagyunk, az újítókat pedig mindig szívesebben követi az ifjú­ság. Mi a régi rothadás ellen vívott önfeláldozó harc pártja vagyunk, ön­feláldozó harcba pedig mindig az ifjúság indul elsőnek." Engels szavainak igazát, ez élet igazolta. A történelem számos olyan esetet, jegyzett fel, amikor az Ifjúság szinte csodával határos küzdelmet vívott az emberi haladás, a kommu­nista párt vezette munkásmozgalom szent zászlaja alatt. Nem célunk azonban tallózni a történelem mezején. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy az új, meg­változott körülmények között is tel­jes mértékben érvényesek a fent idé­zett szavak. Ez a tény azonban nem maradhat csupán elfogadott igazság, kell, hogy sokkal többet jelentsen, legyen ma is parancs a kommunis­ták számára. A pártszervezeteknek, szerveknek és személy szerint is va­lamennyi kommunistának váljék köz­vetlen, mindennapi feladatává az if­júság soraiban végzett munka. Az ifjúság közötti munkának töb­bek között két fontos célt kell szol­gálnia : az ifjúság megnyerését szo­cialista építésünknek és új harcosok, kommunisták nevelését pártunk szá­mára. A gyakorlat azt Igazolja: ahol a kommunisták nem sajnálják a fárad­ságot, kitartó, céltudatos munkát végeznek az ifjúság körében, a kí­vánt eredmény nem maradhat el. Ogy ls mondhatnánk: a kommunis­ták nevelőmunkája nyomán olyan gárda nő, amelyre bátran bízhatjuk a jövőt. Lenin nem egy esetben bí­rálta azokat a pártfunkcionáriusokat, akik bizalmatlansággal, nemtörődöm­séggel viseltetnek az Ifjúság iránt, s még inkább elítélte azokat, akik attól valő félelmükben, hogy egyszer az ő helyüket is átveszik a fiatalok, próbálták azt bizonyítani, hogy az ifjúság képtelen bonyolult gazdasági vagy politikai feladatok megvalósítá­sára. A valóság azonban az, hogy megbízatásával az Ifjúság sikeresen meg tud birkózni. Ennek persze első feltétele, hogy a kommunisták poli­tikai tudással vértezzék fel a fiata­lokat, megacélozzák őket. Röviden szólva: az idősebb elvtársak ne fél­jenek átadni tapasztalataikat a fia­taloknak, mert ha a régi tapasztalat a fiatalos lelkesedéssel párosul, cso­dával határos dolgokat lehet művel­ni. Vannak azonban esetek — bár egyre kisebb számban —, amikor a pártszervezetek bizottságai másod­rendű kérdésként kezelik az ifjúság nevelésének kérdéseit. Még rosszabb, ha a fiatalokat csak akkor hívják meg. üléseikre, ha — képletesen szól­va — meg kell mosni valamiért a fejüket. Természetesen se ki sem akarja, hogy dédelgessük, h. legjünk a fiataloknak, csupán arról van szó. hogy ne csak akkor „vegyük elő" őket, ha valamit helytelenül csinál­tak, ne csupán bíráljuk őket. Az el­ismerő szót se sajnáljuk tőlük, ha azt munkájukkal, szorgalmukkal, ma­gatartásukkal kiérdemlik. A fiatalság problémája ne legyen a bizottsági és tagsági gyűléseken az „utolsó" napi­rendi pont, mert ennek csak kárát lát­juk. A gabčíkovól szövetkezetről pél­dául manapság igen sok szó esik, de még ennek ellenére sem érdektelen példaképül felhozni annak bizonyí­tására, hogy ha jó kezekbe kerül az ifjúság nevelése, irányítása, mi­csoda eredményeknek lehet ez böl­csője. A gabčíkovól helyzet — úgy is mondhatnánk — klasszikus pél­dája annak, hogyan nem szabad és hogyan kell bánni a fiatalokkal. Azt, ahogyan a kommunistáknak nem sza­bad bánniok a fiatalokkal a szövet­kezet s általában a falu múltja ta­núsítja. A jó példa mellett pedig Gabčíkovó jelene tesz bizonyságot. Kezdetben a gabčíkovói kommu­nisták is elkövették azt a hibát, hogy a fiatalokkal szemben rideg, eluta­sító magatartást tanúsítottak. Ez két irányban is éreztette hatását. Minde­nekelőtt megmutatkozott abban, hogy évek során át egyetlen egy fiatallal sem bővült a pártszerevezet. A friss vér, a fiatalos lelkesedés hiánya pe­dig a merevséghez, a pártmunka megcsontosodásához vezetett. A má­sik hiba magában a gazdasági élet­ben, a szövetkezet munkájában mu­tatkozott meg. Ahogyan mondani szo­kás — nem bírtak zöldágra vergődni. S ha az okot kerestük, itt is minde­nekelőtt azt tapasztalhattuk, hogy — éppen úgy, mint a pártéletben — a szövetkezeti gazdálkodásból is hiá­nyoztak a fiatalok. Ma már sok sző esik arról, mek­korát lépett előre az említett szö­vetkezet. A haladás mögött azonban mindenekelőtt a pártéletben eszkö­zölt gyökeres változást kell látni, hogy még konkrétabbak legyünk, a kommunistáknak az ifjúság soraiban végzett munkáját kell előtérbe he­lyezni. Helyes volt, hogy szakítottak a régi, megcsontosodott nézettel, szót értettek a fiatalokkal, nevelték, ta­nították őket, aminek eredményeként pár év alatt közel száz fiatallal bő­vült az alapszervezet. Gazflasági vo­nalon pedig nem féltek és ma sem félnek bonyolult feladatokkal meg­bízni az ifjúságot. Amint az eredmé­nyek mutatják — erről már beszá­moltunk —, a fáradság, a bizalom nem volt hiábavaló. És mi több, jö­vőre sem félnek az ifjúság gondjai­ra bízni ezer hektárt, a megmunká­láshoz szükséges gépekkel, élő és holt leltárral. A példáknak egész garmadát so­rakoztathatnánk még fel annak bi­zonyítására, hogy ahol a pártszerve­zet törődik az ifjúsággal, nincs és nem is lehet panasz a fiatalokra. Szükséges tehát még egyszer hangsúlyozni, hogy a kommunisták munkájának egyik sarkalatos pont­ját az ifjúság körében végzett meg­győző nevelőmunka képezze. Külö­nösen fontos ezt hangsúlyozni most, amikor a CSISZ szervezetek kong­resszusukra készülnek. A járási és kerületi konferenciák tanúbizonysá­got tettek arról, hogy a párt Irányí­tásával az Ifjúság nagyszerű tettek­re képes. A kommunistáknak pedig arra kell törekedniük, hogy az ifjú­ság soraiban még jobban elmélyít­sék a párt vezető szerepét. Tegye­nek meg mindent azért, hogy ifjú­ságunk méltó folytatója legyen meg­kezdett munkánknak. SZARKA ISTVÁN Két változatban [CTK) — A prágai Filmipari Gyár-i ban már hosszabb ideje kísérletei! folynak az első hazai gyártmányú trükkfilm-felvevőkészülékkel, ame-i lyet két változatban s különböző oprt tikai berendezéssel állítottak elő. Az új kamerák (működését nagybari elősegíti az, hogy olyan tükröt he­lyeztek el rajtuk, melyen látni lehet a forgatás közben készült képeket. Ezenkívül olyan berendezést ls sze­reltek a kamerára, amely a távolból történő Irányítást is lehetővé teszi. A gép sorozatgyártását jövőre kezdik meg. Az SZKP XXII. kongresszusa és a szocialista világrendszer fejlődése A moszkvai Pravda cikke Az Oj Szó december 3-i, vasárnapi számában röviden ismertettük J. Andropovnak a moszkvai Pravdában megjelent, Az SZKP XXII. kongresszusa és a szocialista világrendszer fejlődése című cikkét. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a cikket. A cikk bevezetőben az SZKP XXII. kongresszusának történelmi jelentő­ségét elemzi. „Pártunk a Szovjetunió­ban folyó kommunista építést úgy te­kinti — írja a többi között —, mint amely szerves része az egész szocia­lista rendszer népei harcának: a kommunizmusért vívott harcnak." Rá­mutat, hogy a szocializmus és a kommunizmus építése valamennyi szo­cialista ország népeinek közös ügye, ezt a munkát közösen végzik, segítik és támogatják egymást. Ezért az SZKP programjában éppen úgy, mint a töb­bi testvérpárt programjaiban, fontos helyet foglalnak el a szocialista álla­mok egymáshoz való viszonyának kérdései. A szerző kiemeli az SZKP program­jának azt a sajátosságát, hogy nem­csak a Szovjetunió, hanem valameny­nyi szocialista ország és az egész kommunista világmozgalom tapaszta­latait is tükrözi. A szocialista orszá­gok kapcsolatainak fejlődését elemez­ve, a cikk rámutat: Sztálin személyi kultusza rányomta bélyegét a Szovjet­unió és a népi demokratikus országok viszonyára. „A személyi kultusz hatá­sára olyan intézkedésekre került sor — V. I. Lenin óva intett ezektől —, amelyek bizonyos esetekben sértet­ték a testvéri szocialista országok né­peinek nemzeti érzéseit. A XX. kong­resszus friss szele eltávolította a Szovjetunió és a testvéri országok közötti kapcsolatokból mindazt az egészségtelen lerakódást, amely a sze­mélyi kultusz hatására képződött, és amely a legkárosabb következménye­ket rejtette magában a szocialista rendszer további fejlődése szempont­jából." \ proletár internacionalizmus és a népek egyenjogúsága A cikk bírálja a pártellenes cso­portnak azt a törekvését, amely lé­nyegében megfosztotta a proletár in­ternacionalizmust egyik legfontosabb oldalától, a szocialista hazafiságtól, a népeknek saját hazájuk iránt érzett szeretetétől. Molotov olyan „elméle­tet" tákolt össze, amely a sztálini formulákkal zsonglőrködve, szembe­állította az internacionalizmust a né­pek egyenjogúságával. „Kell-e hang­súlyozni — folytatja —, hogy a pro­letár internacionalizmus ilyen értel­mezésének semmi köze sincs a lenl­nizmushoz? A proletár internaciona­lizmus magában foglalja a szocialista hazafiságot, a hazaszeretetet, a szo­cialista rendszer népeinek szeretetét, a világ minden dolgozója és minden haladó embere iránt érzett testvéri szolidaritást." A Pravda ezután a szocialista or­szágok együttműködésének szervei­ről, a varsói szerződésről és a KGST­ről szól, majd rámutat, hogy a XXII. kongresszus után a kommunista és munkáspártok kapcsolatai még őszin­tébbek, még elvtársibbak lettek. A kongresszus küldöttei kiemelkedő jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy a szocialista országok tovább törekedjenek testvéri együttműködé­sük erősítésére és felvegyék a küz­delmet minden olyan kísérlet ellen, amely a testvéri országok kapcsola­tainak gyengítésére irányul. • Az imperialisták, mint az SZKP Központi Bizottságának beszámolója rámutatott, a szocialista országok egységének megbontására irányuló próbálkozásaikban „igyekszenek szem­beállítani egymással a testvéri or­szágok népeit vagy megzavarni kap­csolatalkat, életre kelteni a nemzeti gyűlölködés maradványait, mestersé­gesen szítani a nacionalista hangula­tokat." Az egyes országokban a szocialista építés folyamán, a szocialista államok közössége kialakulásának és erősö­désének folyamatában nem kevés ne­hézség vagy megoldatlan probléma jelentkezik. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok fejlődésének történelmi tapasztalatai azt mutatják, hogy helyes internacionalista állás­pont esetén a marxista-leninista pár­tok leküzdik ezeket a nehézségeket, a növekedés nehézségeit, amelyek el­kerülhetetlenek minden nagy, új mun­kánál — s az új társadalom építése sikeresen halad előre. A tapasztalatok egyszersmind arról tanúskodnak, hogy az internacionalizmus lenini állás­pontjától való eltávolodás, a szocia­lista közösség együttes érdekeinek semmibevétele a szocializmus szem­pontjából pusztító helyzethez vezethet abban az országban, ahol megszegik a marxista-leninista tételeket, ahol aláaknázzák és súlyosan megkárosít­ják a testvéri barátság alapjait. Az albán vezetők terror­rendszert honosítottak meg a pártban és az országban Éppen ez történt az Albán Munka­párt vezetőivel, akik sutba dobták a proletár internacionalizmus szent el­veit, és durván lábbal tiporva népük akaratát, abba az irányba fordultak, hogy megrontsák viszonyukat a Szov­jetunióval és a többi szocialista or­szággal. A cikk utal arra, hogy az Albán Munkapárt vezetői e tevékenységük közepette figyelmen kívül hagyják a Varsói Szerződés szervezetének, vala­mint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának munkáját. Az Albán Mun­kapárt vezetői — hangsúlyozza a szerző — terrorrendszert honosítanak meg a pártban és az országban, fel­elevenítik a Berija-féle szégyenletes módszereket a nép hű fiainak és leá­nyainak kiirtására. Meghurcolják azo­kat, akiknek volt bátorságuk nyíltan kijelenteni, hogy nem értenek egyet az albán vezetők jelenlegi politikájá­val, amely végeredményben Albániá­nak a szocialista tábortól való elsza­kítását célozza. Az Albán Munkapárt vezetői, akik szembeszállnak a XX. kongresszus le­nini irányvonalával és pajzsukra eme­lik J. V. Sztálin kultuszát, nemcsak országukban másolják le legrosszabb módszereit, hanem a kommunista mozgalomba is igyekszenek bevinni mindazt, ami hibásat ez a kultusz szült. A cikk hangsúlyozza, hogy a szov­jet kommunisták ebbe a helyzetbe nem nyugodhatnak bele. Nem azért ítélte el pártunk oly bátran és nyíl­tan a -személyi kultuszt, — írja —, hogy közömbösen nézze, mint pró­bálják a dogmatikusok és nacionalis­ták e kultusz „dicsőségére" legyen­gíteni a kommunista mozgalmat, sem­mivé tenni mindazt, amit a marxiz­mus-leninizmus az utóbbi években el­ért. Mit mondanak az Albán Munka­párt régebbi határozatai A'z albán vezetők megpróbálnak jó képet vágni a rossz játékhoz. Kép­mutatóan úgy állítják be a dolgot, hogy ők „csak" az SZKP XX. kong­resszusának irányvonalát, csak egy pártnak, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Irányvonalát, az SZKP új programját ellenzik, amelyet a XXII. kongresszus hagyott jóvá. Ártatlan arccal, naivságot .tettetve kérdezik: „Hát pártunknak nincs joga ehhez? Hát ez nem áll összhangban a mar­xista-leninista tanítással és a prole­tár internacionalizmussal?" De éppen ezek a kérdések leplezik le az albán vezetőket, mutatják meg, milyen mlly­re süllyedtek a képmutatásban. Az Albán Munkapárt egységbontó vezetőinek káros tevékenységét ele­mezve, a cikk az 1960. évi moszkvai értekezlet Nyilatkozatára hivatkozik, amelyet az Albán Munkapárt képvise­lői is aláírtak. Ez a nyilatkozat a töb­bi között megállapítja: „ Az SZKP XX. kongresszusának történelmi határoza­tai... új korszak kezdetét jelentették a nemzetközi kommunista mozgalom­ban is, előmozdították további fejlő­dését a marxizmus-leninizmus alap­ján." Teljesen érthető, hogy amikor a kommunisták az SZKP XXII. kong­resszusának irányvonaláról beszélnek, — mutat rá a szerző —, nemcsak a Szovjetunió Kommunista Pártjának határozataira gondolnak, hanem a nemzetközi kommunista mozgalomnak az utóbbi években követett egész le­nini irányvonalára. A XX. kongresszus rendkívül fontos elvi tételei visszatükröződnek sok testvérpárt, egyebek között az Albán Munkapárt határozataiban is. A cikk Idézi az Albán Munkapárt III. kong­resszusának (1956. június) határoza­tát. Ebben a következő mondat olvas­ható : „A kongresszus hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió Kommunista Párt­ja XX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai óriási segítsé­get nyújtanak pártunknak, és tanulsá­gai, amint ezt III. kongresszusunk munkája mutatta, mindig lelkesíteni fogják pártunkat a szocializmus győ­zelméért folytatott harcában." (Folytatás a 6. oldalon) ÜJ SZÓ 5 * 1961. december 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom