Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-03 / 335. szám, vasárnap

Milliós megtakaiítások nyomában Tanácskozik a magyar újítók és feltalálók III. országos kongresszusa December 3-án tanácskozásra ülnek össze a Magyar Népköztársaságban folyó széleskörű társadalmi újítási és ésszerűsítési mozgalom legjobbjai, hogy megtárgyalják azokat az ered­ményeket, amelyeket a mozgalom a legutóbbi tanácskozás óta elért . és tneghatározzák az újítómozgalom terü­letén kifejtendő tevékenység irányvo ; nalait. Különös jelentőséget ad a ta­nácskozásnak az a tény, hogy a ma­gyar országgyűlés néhány héttel ez­előtt fogadta el az ötéves terv törvé­nyét és ezzel kijelölte a feladatokat az iparfejlesztésben. Az ötéves terv során a magyar ipar ternfelése 48— 50 százalékkal növekedik, ami éven­ként átlagosan 8,5 százalékos növe­kedésnek felel meg. E program vég­rehajtásában az ötéves terv nagyban épít az újltómozgalomra is. A legutóbbi tanácskozást éppen há­rom esztendeje, 1958 decemberében tartották. Három esztendő telt el az­óta és ez az időszak eredményekben rendkívül gazdag volt. Olvasóinkat bizonyára érdeklik azok a számada­tok, melyek méltóképpen jellemzik a magyarországi újítómozgalom haté­konyságát. Világszerte kedvelik az Ikarus autóbuszokat A magyarországi IKARUS autóbuszok már 30 államban közlekednek. Rövid Időn belül a budapesti Ikarus gyár már Ghanába, Törökországba és Ku­bába is szállítja' járműveit. A magyar autóbuszokat főként meg­bízhatóságukért' és korszerű berendezé­sükért kedvelik. A világpiacon, például Argentínában, Indiában, az EAK-ban, Spanyolországban s másutt is az IKA­RUS autóbuszok gyakran viszik el a pálmát a kapitalista államok fejlett gépkocsi iparának erős versenyében. t CTK) Hatvanezer tonnás tankhajók A leningrádi hajógyárban nemrégi­ben két egyenként 60 ezer bruttó re­giszter tonnás tankhajót bocsátottak vízre. A 230 méter hosszú és 31 mé­ter széles hajóóriások 43 ezer ton­na nyersolajat és olajszármazékot szállítanak majd. A hajóturbinákat és a tartályok szivattyúberendezéseit egyetlen központ diszpécser-pultról vezérlik. A közeljövőben a leningrádi hajógyárban újabb hatalmas tartály­hajókat bocsátanak majd vízre. Kezdjük a találmányokkal. Előze­tes számítások szerint az 1960-as esz­tendőben minden realizált találmány átlagosan 1,7 millió forintot eredmé­nyezett a magyar népgazdaságnak. Az egyik legérdekesebb találmány az Egyesült Gyógyszergyárban született meg, ahol kidolgozták a gyógyászat­ban oly nagy jelentőségű treo-B {p­nitrofonil) szorin gyártását. Ez as anyag a gyógyászatban oly nagy Je­lentőségű antibiotikumok egyikének alapanyaga. A gyár ésszerűsítői mun­kájukkal évente hozzávetőlegesen tó millió forint megtakarítását teszik le­hetővé. Szép munkát végeztek a közlekedés újítói is. íme egy adat ennek igazo­lására : három és fél év alatt [1958 januárja és 1961 júliusa között) több mint 110 millió forint értékű megta­karítást eredményező újítást dolgoztak ki. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a mező-, erdő- és vízgazdálkodás te­rén folyó újítómozgalom sikereit sem. Mohácsi Károly és újítótársai az öntö­zési kultúra fejlesztése érdekében dolgozták ki az úgynevezett csőkutas permetezőeljárást, amelyet azóta si­kerrel hasznosítanak a termelőszövet­kezetekben, állami gazdaságokban egyaránt A mező- és erdőgazdasági dolgozók ésszerűsítési és újítómozgal­mának eredményeként a legutóbbi or­szágos tanácskozás óta 137 millió fo­rint megtakarítást értek el. S hogy értékeset alkotni milyen különböző utakon lehet, azt az ésszerűsítők a legutóbb érdekes módon bizonyították be. Budapest IX. kerületében mozga­lom indult az üzemeken belüli szál­lítási útvonal lerövidítése érdekében. Minden méter, mellyel a félkészter­mék rövidebb úton jut el a következő gépig, több ezer forintos megtakarí­tást eredményezhet. Természetesen az eredmények mel­lett számos probléma is foglalkoztat­ta az újítókat. Előfordul még, hogy egyes esetekben akadozik az elfoga­dott újítások kivitelezése, ami az újí­tó egyéni hátránya mellett a népgaz­daságot ís károsan érinti. Bizonyos fogyatékosságok észlelhetők még a szabadalmak iparágak szerinti meg­oszlásában; így az építőiparban jelen* leg jóval kevesebb a megadott szaba­dalmak száma, mint például a nehéz­ipar-, vegyi- és gépipar területén. A 700 küldött, akik a legkülönbözőbb magyar gyárakat, vállalatokat és ál­lami gazdaságokat képviselik, ezeket a problémákat is érinteni fogják, mi­kor beszámolnak a munkahelyükön folyó ésszerűsítési és újítómozgalom legfrissebb eredményeiről. Ligeti György Rbhamosan fejlődnek, csinosodnak falvaink és városaink. Ez a folyamat megy végbe Trnaván is, ahol az utóbbi három év alatt sok új ház, utca, park, óvoda, üzlet stb. épült. Az új lakások száma meghaladja az 595-öt. Képünkön: A Szlovák Nemzeti Felkelés nevű új utca. (-Š. Súry — ČTK — felv.} Nagy a különbség Annak idején az esztergomi káp­talan reverendás urai nem vélet­lenül szemelték ki prímási birtoknak a Duna a Garam és az Ipoly folyó mentén húzódó, legjobban termő la­pos területeket. — Hm... az „isten szolgái" tudták, mit csinálnak — emlékezik vissza Bábindeli Márton a letűnt főispáni­Jegyzői világra, ahol a föld javait, a cselédek keserves munkájának gyümölcseit a magas hierarchia urai bitorolták. . — A hercegprímás uradalma — mondják az idősebbek — 99 majorból állt és több mint 55 ezer hektár dú­san termő földterületen terjeszkedett. Nána környékén ebből a birtokból közel 4 ezer hektár tartozott a prí­mási uradalomhoz, melyet 16 évvel ezelőtt az állami gazdaság vett mű­velés alá. Az uradalom tulajdonosai és lakájaik kezdetben nem nagy jö­vőt jósoltak a fiatal, szakemberek híjján létesült gazdaságnak. A volt cselédek azonban, akik a termelés­ben gyakorlatilag jártas emberek voltak, derekasan megállták helyüket a több ezer hektáros nagyüzem irányí­tásában és a termelés megszervezésé­ben. ' — Hol tart ma a Nánai Állami Gazdaság? — szegeztem a kíváncsi kérdést Medovarszky Mihály igazga­tónak. — Másfél évtized alatt sokat fejlő­dött a gazdaság. A szocialista terv­gazdálkodás szellemében termelő ! ipari üzemeink egyre több gépet gyár­tottak a mezőgazdasági termelés fel­lendítésére. Ennek köszönhetjük, hogy ma a gazdaságban a növény­termelés valamennyi munkafolyama­tát — a cukorrépa egyelés kivételé­vel — gépesíteni tudtuk. Nagy ter­het vettünk le ezzel dolgozóink vál­láról. Az egykori uradalomból az állami gazdaság hat termelőrészle­get alakított ki, ahol az utóbbi évek­ben sikeresen megoldották a terme­lés szakosítását. Berekben például a növendékállatok tenyésztésére vették a fő irányt. Ojmajoron a sertéshizla­lást, az ebedi pusztán pedig a malac­nevelést rendszeresítették. Az üzem­részlegek megszervezése gazdasági­lag és politikailag is nagymértékben elősegítette az állami gazdaság fejlő­dését. A gabonatermelésben az idei aszá­lyos év ellenére túlszárnyalták a tervezett terméshozamokat. Kostyál Károly agronómus ezt azzal magya­rázza, hogy évente a szántóföldek 27—28 százalékát látják el kellő mennyiségű istállótrágyával, minden munkát pontosan ' az agrotechnikai határidők betartásával végeznek el. Az állattenyésztésben főleg a serté­sek hizlalásánál értek el jó eredmé­nyeket. Ezenkívül jó ütemben halad a szarvasmarhaállomány megtisztítá­sa a tbc és bang megbetegedésektől, Az év végi pénzügyi mérlegről pon­tos kimutatás ugyan még nincs, de a gazdálkodás kilenc havi eredményei­ből — 995 ezer koronával szárnyal­ták túl a tervezett bevételeket — arra lehet következtetni, hogy sike­resen zárják a termelésre egy csep­pet sem kedvező esztendőt. A világ leghosszabb kőolajvezetéke A végtelen barabinszki sztyeppén úgy elvész az építők tábora, mint egy szigetecske a nyílt tengeren. Köröskörül nincs élő lélek, csupán a magas fű. bokrok és ismeretlen tavak. A táborban lakószoba, étterem, vtirössarok — s mindezt öt vasúti kocsiban rendezték be. Nem messze garmadába rakott csövek s arrébb a ma­gas, kúpalakú cilinderekből vastag tömlők kí­gyóznak. Egy-egy tömlő rövid pisztölyfélével vég­ződik, melynek torkából vékony drót nyúlik ki. Mihelyt ez a drót két cső peremével érintkezik, kékes kődbe burkolt szikrák villanak fel. A gaz­elektromos automata ötven méteres csőrészeket begeszt. Ezeket aztán a daruk acél emelőkarjai pótkocsis autókra rakják s egyik autó a másik után porfelleget kavarva robog a sztyeppében, melyet átszel a kőolajvezeték. A történelem ilyen gigantikus kőolajvezetéket nem ismer: négy és félezer kilométer bosszú lesz. Tujmazy baskir városnál kezdődik és Irkutszk­ban végződik Távolságával felülmúlja a világ ed­dig legnagyobb, amerikai — ún. „Nagyujj" —, és a „Transzarab" kőolajvezetéket. A kettő hossza együttvéve kb. négyezer kilométer. Tekintsünk a Szovjetunió térképér e s nyomban szembetűnik, hogy a nagyobb városoknál a vasút­és útvonalak össze-, majd szétfutnak. De nem lát­juk a többi, nem kevésbé fontos, a föld alatt fel­épült vezetékeket, vagy ahogy mondani szokás: a csőszállítási hálózatot. S ez bezzeg gyakran nagyobb „rakományt" szállít, mint a vasút —, a szállítás pedig sokkal-sokkal olcsóbb. A látha­tatlan földalatti vezetékekben, mint valami ör­vénylő folyó vize áramlik a kőolaj, benzin, petró­leum ... A Szovjetunióban sok vegyiüzem épül a hétéves, terv folyamán Az üzemek nyersanyaga: a kőolaj és annak feldolgozásánál nyert anyagok. Nemrég Jártam egy ilyen vegyiüzemben, egész nap róttam a műhelyeket, érdeklődéssel figyeltem a gépeket, melyek ezer és ezer új autógumit készítenek. — Mennyi nyersanyagot fogyaszt egy ilyen üzem? Győzi ezt a vasúti szállítás? Amikor a főmérnöknek feltettem ezt a kérdést, így válaszolt: — A nyersanyag-szállításnál a vasutat nem vesszük igénybe. Speciális. láthatatlan nyers­anyaggal rendelkezünk, mely melegíti és öltözteti ís az autókat. Andersen egyik meséje jutott eszembe, melyben két furfangos felajánlja, hogy a királynak fényűző ruhát varr. A kelme állítólag csodálatos volt: csak az okosok látták A többiek részére látha­tatlan ... — Mint Andersen meséjében? — kérdeztem. — Nemegészen. Az autógumi a kőolaj feldol­gozásánál képződő gázból készül. S ez a gáz csö­veken keresztül érkezik az üzembe. Ez már igen. Az ember nem is gondolná, mi minden készül gázból! Glicerin, éter, plasztikus­és műanyag, bunda, bőr, műtrágya, szesz, orvos- • ság és több száz hasonló árufajta. Vegyük például a kaucsukot. Valamikor a forró éghajlatú orszá­gokból hoztuk be, ahol kaucsukfák nőnek. Am az ilyen kaucsuk igen drá^a volt. A szovjet tudósok — elsőként a világon — fel­fedezték, hogy kaucsukot burgonyából, cukorré­pából és gabonából is lehet készíteni. Ez a tudo­mány és technika győzelmét jelentette. Csakhogy a burgonya, cukorrépa és a gabona — élelmiszer s egy tonna kaucsuk előállításához kilenc tonna gabonára, vagy huszonkét tonna burgonyára, vagy harminc tonna cukorrépára volt szükség. Vagyis a kaucsuk készítésének ez a módja is költséges­nek bizonyult. Mi volt hát a teendő? A tudósok ismét megta­lálták a kiutat. Rájöttek ugyanis, hogy a kaucsuk kőolajból is előállítható. Ezáltal több millió tonna burgonyát, cukorrépát és gabonát szabadítottak fel jobb és hasznosabb célokra. Ilyen erő rejlik a kőolajban . Ezért van szükség a vezetékekre. Ezért tulajdonítunk óriási jelentő­séget a Tujmazy Irkutszk között épülő vezeték­nek, mely Szibériában az üzemek, építkezések, kolhozok és szovhozok sokaságát látja' el hajtó­anyaggal és olajjal. A kőolajvezeték építése nincs befejezve, eddig még csak az egyik vonal készült el Novoszibirszkig. Az elsővel párhuzamosan a második „csőszálat" is lerakják s a kettős föld­alatti „útvonal" hossza megközelíti a kilencezer kilométert, ami a földgömb kerületének majdnem egynegyede. A vezeték építőinek sok akadályt kell leküzde­niük. Gyakran előfordul, hogy a hegesztő egyben hegymászó, a betonozó pedig búvár. Ahhoz, hogy mondjuk a szalairszki hegység meredek oldalain lerakhassák a vezetéket — először az ösvényeket, árkokat kell kivájniuk. Elől a búlldozérek haladnak. Döntik a fákat, egyengetik a talajt De milyen veszélyes munka ez! A bulldózérok széles lánctalpai nem mindig képesek megtartani a gépet a meredeken. Ilyen­kor jönnek a traktorok s acélsodronyok segítsé­gével tartják vissza a bulldózért. Ha aztán az ös­vény elkészült, a bulldózérek helyét az aknászok váltják fel. A sziklában máskép nem lehet árkot vájni. Robbanás -robbanást követ . Aztán ismét a bull­dózéreké a szó, eltávolítják a köveket s kész az árok. Munkához látnak a szerelők. A traktor ötven méteres csövet vontatva ka­paszkodik fel a meredeken. Már-már úgy látszik, hogy lefordul a sziklákról. Am a traktoros mes­terien vezeti gépét, áthalad a veszélyes övezeten. Fenn a laposon az emelődaru „átveszi" a csövet és elhelyezi az árokban. És hogyan dolgoznak a búvárok? A kőolajvezeték utolsó része eltűnt a Jeni­szej jegén vájt széles és hosszú nyílásban. Húsz méter mélyre süllyedt, ám a folyó gyors folyása behordja a fenéken készített árkot. A csövet meg kell terhelni, hogy a helyére „feküdjön." Leszáll­nak a búvárak. A kompon várják a jelzést, hol kell a vezetéket megterhelni. Jön a jelzés nem­sokára —, de nem a várt: , — A csövet nem látjuk! Nem könnyű tájékozódni a hideg, zavaros víz­ben. Nem segítenek a nagy fényszórók sem. Fio­dor Kuc, az egyik búvár hirtelen arra eszmél, hogy egy lépést sem tud tenni. A tömlő, melyen keresztül a kompon levő barátaival beszélt, mint­ha gúzsba kötötte volna. A búvár erre jelt adott, hogy húzzák fel. De ez sem ment. A többi búvár segítségére sietett. Ám minden erőfeszítés hiába­való volt: senlíi sem találta meg, hova akadt be a tömlő. S az az idő, mely megengedhető, hogy a búvár a víz alatt tartózkodjék — már elmúlt. A nagy nyomás szorította a mellet, a fül kelle­metlenül hasogatott. Fiodor Kucnak ekkor az a gondolata támadt, hogy a csövet, melyet nem vett észre a zavaros vízben — bizonyára többször megkerülte s a tömlő a csőre csavarodott. Felidézte hát mozgá­sait, s azokat ellenkező irányban megismételte. Így szabadult ki a víz fogságából. A hétéves terv végéi g a Szovjetunióban még több mint harmincezer kilométer kőolajvezeték épül. Lehetetlen felsorolni azon városok neveit, melyeket kőolajvezetékek kötnek majd össze. Ezek egyike a Volga-Közép-Európa között épülő Barátság nevű kőolajvezeték, melyet a Szovjet­unió Lengyelországgal, a Német Demokratikus Köztársasággal, Csehszlovákiával és Magyaror­szággal közösen épít. B. LVOV Severim Árpád főtechnikus a gas? ' daság termelésének hatékonyságáról tájékoztatott: — Távolról sem vagyunk megelé­gedve az eddigi eredményekkel. Még mindig túldrágán termelünk , 1 liter tej önköltsége 2,01 koronát, a sertés­hús kilogrammja 9,77 koronát a to­jásé pedig 1,56 koronát tesz ki. Ezek a mutatók azt igazolják, hogy az egyik legfontosabb szakaszon — a takarmánytermelésben — nem tar­tunk lépést az állatállomány szám­szerű növekedésével. Fábián Imre mérnök zootechniku® pontos kimutatást tett elém az egész gazdaság évi takarmányszükségleté­ről. Az állattartáshoz a gazdaság dol­gozói 12 hónap alatt 31 ezer 980 mázsa szálastakarmányt, 50 ezer 881 mázsa szemestakarmányt, és 268 ezer 285 mázsa silóanyagot használnak fel. — Milyen mértékben képesek fe.­dezni a szükségletet? — Arról már igen sokat lehetne beszélni — folytatja a zootechnikus. Silótakarmányból és szálasból még csak biztosítani tudjuk a szükséges mennyiséget. Ám komoly bajok me­rülnek fel a szemestakarmányellátás területén. Évről évre alacsonyabb az árpa és a kukorica terméshozama, ami azzal magyarázható, hogy az évi átlagos csapadékmennyiség körze­tünkben nem haladja meg a 480 mi* limétert. Nagyon ingadozó, szélsősé­ges környékünkön az időjárás, még a legnagyobb gonddal elvégzett munka eredményeit is kedvezőtlenül befo­lyásolja. A hatékonyság felülvizsgál lása során a gazdaság vezetősége, az üzemi pártszervezet és a szak­szervezet bizottsága, az összes dol­gozók arra a meggyőződésre jutot­tak : valamit mégiscsak tenni kelle­ne, hogy az időjárás viszontagságai­val eredményesen vehessük fel a har­cot. —» Miben látják a megoldást? — fordultam a gazdaság legilletékesebb vezetőihez. — Szerintünk — veszi át a szót ismét Medovarszky elvtárs — a Ga­ram, a Duna és az Ipoly folyókból megépítendő vízgazdálkodási rend­szer teljesen megoldaná a takarmány­és a kapásnövények termeléstének problémáját. Olyan öntözőrendszer építésére tettünk javaslatot a Földmű­velésügyi Minisztériumhoz, mely 2000 hektár elárasztását tenné lehetővé. Ebben az esetben az aszály nem vá­molhatná meg a takarmánytermésün­ket, s nemcsak saját részünkre, ha­nem az állami tartalékalapokba is jelentős mennyiségű etetni valót jut­tathatnánk. Persze, ehhez nagy és többéves beruházásra lenne szükség, de kifizetődne, mert a szomszédos szövetkezetek is felhasználhatnák az öntözőberendezést. A Nánai Állami Gazdaság sok termelési problémával küzd, elődjének, a prímási uradalomnak termelési színvonalát messze túlszár­nyalta. A követelmények azonban na­gyobbak a gazdasággal szemben, mint amennyit eddig termelt. Né­pünk állandóan növekvő életszínvona­la diktálja a termelésben is az üte­met, a fejlődésben nem lehet meg­állás. Az SZKP programja újabb lel­kesedést öntött a dolgozókba, akik pártunk mezőgazdaságpolitikáját a termelőmunkában váltják valóra. — Ha a hercegprímásnak annak idején éhbérért voltunk kénytelenek dolgozni — jutott eszembe búcsú­zóul Bábindeli Márton bácsi fogad­kozása — akkor a sajátunkon, ne­künk és a társadalom javára hatvá­nyozott erőfeszítéssel dolgozunk a gazdaság jó hírnevéért, a bőségesebb élelmiszerellátásért. SZOMBATH AMBRUS ÚJ SZÖ a • t

Next

/
Oldalképek
Tartalom