Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-30 / 361. szám, szombat

UTOLSÓ FELVONÁS -•• REMARQUE DRÁMÁJA A MATESZ MŰSORÁN „Kard, ha csörren, vér, ha csobban, csak az ember vétkes abban". AKARATLANUL IS Babits szavai jutnak eszünkbe, ahogy Remarque: Utolsó felvonás című drámája pereg le a szemünk előtt Egy darab múlt, egy darab szomorú történelem, mely vádol'és figyelmeztet. Szinte megborzong az ember a színpadi képek láttán, ahogy a bűnös, kegyetlen és embertelen kor mozzanatait, a fasizmus vérlázító gazságait látja. Megborzong és ítéletet summáz, a történelem viszszavonhatatlan igazságát: Soha többé I Két nap, 1945. április 30. és május 1 a dráma időbeli kerete. A széthulló náci gépezet utolsó kétségbeesett görcsös szorításának ténye vonul fel elénk, vért és megint csak vért követelve. Az események tragikus gyorsasággal követik egymást, félelem és rettegés uralja a szíveket s a halál ártatlan életek közt kaszál. Az események Walter Anna nyugat-berlini lakásán játszódnak le, s a drámai magot a sorskivetettek és üldözöttek élethalál harca jelenti, közvetlen a szovjet csapatok megérkezése előtt. R o s s, ez a politikai nézetei miatt szögesdrót mögé hurcolt antifasiszta közvetlenül a kivégzése előtt, bombatámadás révén menekül meg a koncentrációs táborból. Védelmet keres, búvóhelyet hajszol. A véletlen hozza Anna lakásába. Wilkét keresi, aki fogolytársa szavai nyomán az üldöztetés pillanataiban élete egyedüli megmentőjévé magasodik. Mentsvárrá, hogy oldódjék a téboly, s a szalmaszálon függő élet biztatót találjon. És a reményvesztettség sorsdöntő pillanataiban — Wilke sehol. Csupán felidéző emlékképek, melyek egyértelműen tanúsítják, a gaz emberte-* lenség számára veszélyes az egyszerű, tiszta szívű ember S ahol az embertelenség hatalommal párosul, ott a Wilkéknek nem lehet helyük. Legalábbis szerintük nem. Nagy Eszter — Anna, és Konrád (ózsef — Ross szerepében De akadnak, akik a Wilkék helyébe állnak. Walter Anna torkát 3 félelem és a rettegés szorongatja, de a halál és kiszolgáltatottság torkában felébred benne az emberiesség, a jóakarat, s végül is oltalmat ad a meghurcolt, meggyalázott embernek. AZ ESEMÉNYEKKEL azonban szembe kell nézniök. Házkutatás, igazoltatás, a pöffeszkedő gőg és aljasság Schmidt SS-tiszt mutatta iskolája lélekjelenlétet, helytállást követel. Az elszántságot és emberiességet azonban nem lehet megtörni. Koch, a szökött fogolytárs, inkább életét áldozza, mintsem elárulja sorstársát. Mielőtt azonban a halálba menekül, kimondja a visszavonhatatlan ítéletet: „Gyilkosok, hazugok, gonosztevők, esküszegők!" A megtépázott, meggyötört ember keserűségével patakzanak Koch ajkán a szavak, s hogy az ártatlanok sorsáért a Schmidteknek bűnhödniök kell,-— ez az élet igazsága. A szovjet katonák fegyverén usillogva beköszöntő szabadság napfényt, tiszta levegőt jelent a „barlanglakóknak", — a propaganda és a valóság között — kimondhatatlanul is párhuzamot apellál, a felismerést, — ki volt az igazi ellenség. A Remarque-dráma felől sokat lehetne vitatkozni. Novellisztikus felépítéséről, üresjáratairól, a jellemek fejlődéséről, a drámai mélységről stb. A dráma egyszerű meseszövése azonban mondanivalójában megindító, s határozottan pozitív 'értékelést kínál, hogy a Színház műsorára tűzte. A polgári gondolkodású Remarqueot a valóság, a történelem logikája Gyurkevics Mihály — Koch alakját testesítette meg. késztette arra, hogy igazi művészhez méltóan érkezzen el a haladó gondolkodás hágcsójára — már amenynyire a polgári ideológia ezt megengedi — s tiltakozzon a háború ellen, mely kísértetiesen egyet jelentett a fasizmussal. Drámája éppen ezért nem passzív szemléletről vall, hanem hangos kiáltás; figyelmeztetés a béke kertjében ma is ólálkodó, a harmadik világháborút előkészítő Schmidt-szerű dühödt „angyalok" ellen. A DARAB RENDEZÉSE — már tematikájánál fogva ls — nem kis gondot okozott Fellegi Istvánnak. A dráma mondanivalójának gondolati és politikai időszerűségét felkelteni a nézőben, nem lekicsinyelendő feladat. A rendező ezt kifejezetten a megjelenítés drámai, néha szinte patetikus • eszközeivel ls segíteni akarta. S bár egészében véve a darab rendezése jónak mondható, a klasszikus formákhoz ragaszkodás mégis túlfűtöttséget eredményez. Az erősen hanghatásokra épített Anna és Ross párbeszédnél, de a darab más vonatkozásaiban is, a Kosztolányi formula: elsuttogni a vihart és kikiabálni a csendet — igazoltabb volna. Hisz a párbeszéd az emberiség riadóztatása! Kétségbeesett gyötrődés, amikor minden a feje tetejére fordul, s a környezet félelmet és a nácizmus fojtogató bizonytalanságát takarja. A „szabályos" beszélgetés, a nyelvtani szabályok és a szép beszéd követelményei, sőt maga az író mondanivalója is összedől ilyenkor, mert az embert szakajtó bizonytalanság nem tűr semmilyen keretet. A két nagy kérdőjel (Anna és Ross) beszélgetése csak fokozatosan válhat a lélek mélyéről melegedő bizalom melódiájává. A plasztikus játékstílus kialakításában talán az ilyen kevésbé harsány megoldás ugyancsak előnyösen segíthetné azt az elvet, mely a színpadi tényezők összességével szolgálja az írói mondanivaló jobb megértését. Olyan mértékben persze, hogy a k em é n y aláhúzások ne keltsék a „szájbarágás" érzését a nézőben, de segítsék az egyszerű embert a mű tanulságainak minél könnyebb és félreérthetetlen ebb levonásában. A bemutatón nyújtott színészi teljesítményeket — kevés kivételtől eltekintve — érintik a rendezésre vonatkozó észrevételek. Nagy Eszter Annája nagy gonddal megformált, jó alakítás volt. Színészi rutinja, az ábrázolás sokszínűsége jelentősen csökkentette a nem mindig indokolt túlfűtöttséget. Konrád József Ross szerepében méltó társa volt Annának. Főleg a természetességre törekvő játékmodora volt megnyerő, s a nála szokatlan, de a bemutatón Itt-ott megnyilvánuló átélés-hullámvölgye talán a darab hatásától megérintett helyes ábrázolási skála kereséséből eredt. KIEMELKEDŐ, és egyben a darab legjobb alakításának Gyurkovlcs Mihály Koch-ját mondhatjuk. Szép és pontos alakítás, patetikus felhangok nélkül, s bizonyosan éppen ezért olyan meggyőző. Gréte, a szolgáló szerepében Lörincz Margitot láthattuk. A minden lében kanál szolgálólány típusát alakítva-sok derűt varázsolt a nézők arcára. Néha talán túl sokat, s éppen ezért kissé operettfigurának tünt. A kevesebb itt is több lett volna. Lengyel Ferenc Schmidt SS-tisztje a figurára szabott alakítás volt. Egyegy kisebb szerepben Finta László, Kovács József, Lengyel Ilona, Krizsmanek Imre, Turner Zsigmoricl, Várady Béla és Wieder Antal idézték a kor képét. Közülük különösen Turner Zsigmond alakítását emelhetjük ki. Mathonová Zora díszlet- és kosztümterveit az egyszerűség jellemzi. Csak helyeselhető az a felfogás, hogy a kosztümök megválasztásában eltekintett az akkori divatigényektől. A színpadkép ugyancsak kifejező volt. » • • Summázva tehát: Remarque drámájának színrehozatala ma, amikor napjainkat a béke gondja és gondolata uralja — jó választás volt. Hatásos, lebilincselő, s bár a rendezői megoldások vitathatók, közönségsikerét a felcsattanó vastaps nyugtázta. FONOD ZOLTÁN Megjelent és megjelenő könyvek J Remény és kívánság : az eddiginél is több jó írást Néhány hete a Szlovák Nemzeti Tanács Iskola és Kulturális Ügyosztálya a Csehszlovák Könyvkiadó és Könyvterjesztő Vállalattal karöltve A magyar könyv Csehszlovákiában címmel Nové Zámkyban nagyszabású könyv kiállítást rendezett. A korszerű kiállításon több száz itteni és a közös könyvkiadási egyezmény keretében behozott szépirodalmi, szak- és politikai könyvet, 27 hazai kiadású tankönyvet, 50 magyarból csehre és 20 magyarból szlovákra fordított szépirodalmi níűvet mutattak be. A kiállításon büszkén gondoltunk arra a jelentős eredményre, amelyet rövid néhány év alatt a csehszlovákiai magyar könyvkiadás elért. Elfogultság nélkül mondhatjuk: a megtett út eredményes, kiadónk jól dolgozik. Kétszeres öröm, hogy a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztősége által kiadott könyvek nemcsak tartalmilag jók, hanem formailag is szépek, ízlésesek. Az elmúlt esztendőben a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közös könyvkiadási egyezménye keretében megjelent közel 100 kiadványon, és számos cseh és szlovák író magyarra fordított művén kívül a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztősége 14 hazai magyar szerző művét adtak ki. Az elmúlt évben a több hazai magyar írót bemutató Szlovákiai Magyar Elbeszélők című antológián kívül Duba Gyula: Szemez a feleségem, Csontos Vilmos: Hiszek az emberben, Ordódy Katalin: Nemzedékek, Gyurcsó István: Hegyeken völgyeken, Lovicsek Béla: A csillagszemű asszony, Szabó Béla : Napló 1956, Mács József: A kamasz, Rácz Olivér: Puffancs, göndör és a többiek, Cselényi László': Keselylábú csikókorom, Veres János: Tüzek és virágok, Rényi Magda : Telhetetlen tarisznya, Verseghy Erzsébet : Mocskos Palkó, Cifra Olga és Vígh Rózsa: Porúljárt gazda ember című műve jelent meg. Gazdag termést ígér 1962 is. Ez évben a tervezett mintegy 110, közös kiadásban megjelenő köteten kívül, a hazai magyar íróktól megjelenik Fábry Zoltán: Ember az'embertelenségben, Egri Viktor: Keserű égbolt, Petrőczi Bálint: Határváros, valamint Csanda Sándor: Valóság és illúzió című kötete. A leadott kéziratok közül többek között feldolgozásra és bírálásra várnak Egri Viktor, Kónya József és Lehotzky Teréz rövidebb írásai, Lovicsek Béla regénye, Gyurcsó István, Dénes György, Farkas Jenő, Tőzsér Árpád és Zala József versei, valamint Barsi Imre és Bábi Tibor riportjai. A megjelent és megjelenő könyvek tehát választékosak, az írók és a kiadó jó munkájáról tanúskodnak. A kiadót, az eredményekbén gazdubagyul

a= i Csöngetés öt tízkor P

rágába utaztam. Reggel öt óra tíz perckor indult az. autóbuszom a repülőtársaság irodájától. Nem kell sokat magyaráznom ... Decemberben öt óra tíz perc éjszakát jelent, hideget a hálószobában, jeges papucsokat és tompa kábultságot, amolyan félig éber állapotot, amikor az ember nem is tudja pontosan, mit akar. Ha ugyan egyáltalán felébred... Es ha nem? — Utazom ... fel kell ébrednem! — Az ember óvatos és hívja a 13-ast, a telefonos ébresztő szolgálatot. Női hang jelentkezik. — Halló, maguk ébresztenek? — Igen, polgártárs, kérem a telefonszámát és az ébresztés időpontját! A beszélgetés barátságos és nyugodt. Megmondtam amit kérdezett. Elég háromnegyed ötkor kelnem, mert az autóbuszmegálló közelében lakom. Tíz perc alatt felöltözöm és lefutok. — Jó — mondta a női hang —, aludjon nyugodtan polgártárs, Háromnegyed ötkor ébresztjük, Jó éjtszakát! Udvarias személy és készséges, bizonyára öntudatos, megbecsült dolgozója a telefonközpontnak. Lefekszem, fejemre húzom a paplant és gondolkozom ... Háromnegyed ötkor felkelek ... felkelek ... háromnegyed ötkor ... Cseng a telefon és én felkelek ... ébredj polgártárs, mondja a telefonközpont megbecsült dolgozója a hallgatóban, erre kiugrok a paplan, alól és belelépek jéghideg papucsaimba ... a mosdó jobbkéz felől van ... Ez az önszuggesztiós módszer. így vési tudatába az ember, hogy hajnalban ha felébresztik és tompa az agya mint a tűzifa hasáb, tudja mit kell tennie. Elalszom ... Álmom nyugtalan és rémítő. Kergetnek, de nem bírok futni. Nagy szikla gördül felém és én állok mint akinek földbe gyökerezett a lába, megmerevedve, várva a vészt. Még legyintek is álmomban; ez a vég, mondom, innen nincs menekülés! Öntudatom legalfán érzékelem, hogy közben rémítően nyögök, hánykolódom és izzadok. Aztán felébredek. Igen, polgártársak, így van, amikor az ember korán utazik, nem tud nyugodtan aludni. Nézem az ablakot, koromsötét. Nézem az órámat három óra tíz Na, még nincs hiba, az autóbusz itt van a sarkon és vár. — Aludj csak nyugodtan — bíztatom magam, — másfél órád van és a telefonközpont készséges dolgozója éberen vigyázza az idő múlását! Hanyatt fekszem ... nyitott szemmel bámulva a mennyezetet. Megelevenedik a csend, a szekrény ajtó időnként nagyot pattan, a padló halkan serceg ... Nem, a rémes álmok nem főnnek vissza, semmilyen álmok nem jönnek ... Nemsokára háromnegyed öt lesz, súgja az éjszaka, ne aludj...! , . Felgyújtom az éjjeli lámpát. Négy óra van. A telefonkészülék mogorván és feketén áll az éjjeliszekrényen ... misztikus rendeltetésű ládikó, amely negyvenöt perc múlva élesen csengetni kezd. Elképzelem a belsejét... Milyen lehet az a kis kalapács, amelyik majd fürgén püföli a rézharangocskát... Milyen erők kényszerítik, hogy mostani dermedtségéből kimozduljon és ugrálni kezdjen mint egy őrült kabóca? Magam mellé veszem a készüléket az ágyba és letakarom egy vánkossal. Ilyenkor hajnalban fenemód élesen és bántóan tud csörögni egy telefon! Tíz perc... még tíz perc és az éjszaka nyugalmát éles zaj veri fel. Egy polgártársnő valahol ötször elforgat egy korongot, én felemelem a kagylót; igen, rendben van — mondom, köszönöm ... Törökülésben ülök az ágyban, a telefon a térdeim között, meredt szemmel bámulom. Öt perc ... négy ... három ... egy... A telefon még nem sejt semmit, a világ sem sejt semmit, de valahol már készülődnek ... Másodpercek vannak hátra csupán ... Idegtépő pillanatok ... Csupa éberség vagyok és figyelem ... most forgatja ki az ötöst... most az egyest... most a kilencest... most, most mozdul a kis kalapács... Odakünn bántó némaság az éjszaka, csak az agyam dobol. .*. Múlik az idő. Polgártársnő, késik az órád! — gondolom ... Mikor akarsz ébreszteni? Az órám nagymutatója először mászik mint egy csiga, aztán úgy tűnik felgyorsul a mozgása és egészen derekasan halad előre. Tizenöt percig bírtam a várakózást, akkor felhívtam a tizenhármast. Hosšzas csengetés után vették fel a hallgatót. Álmos női hang Jelentkezett. — Mit akar ilyen korán ? —• kérdezte bosszúsan és éreztem, hogy az ébredés első lépcsőfokán állomásozik. — Ne aludjon, polgártársnő — méltatlankodtam —, ébredjen fel és ébressze akit ébresztenie kell! — Hány óra? — kérdezte ásítva. — Öt óra tíz perc ... — Jesszusom — sikkantott egy aprót, amilyet csak a nagyon meglepett nők tudnak — miért nem ébresztett hamarább?! upa szemrehányás volt a hangI'A jában, ahogy letette a hallgaIjV töt. En is letettem. Tíz máWU sodperc múlva csörgött a telefonom, ugrált benne a kis kalapács és a rézharangocska vészesen csilingelt. — Halló ...! — Halló ... öt óra múlt... ébredjen polgártárs, ébredjen itt az idő ... Az autóbuszt lekéstem, de sikerült őt felébresztenem, hogy felébreszthessen .... dag év végért, az újabb sikerekkel kecsegtető év küszöbén kerestük fel és azzal a kérdéssel fordultunk dr. Ladislav Meislingerhez, a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztőségének vezetőjéhez, mit várnak'-az új évben az íróktól? Dr. Ladislav Meislinger válaszában többek között

\ezeket mondta: — Az elmúlt évben végzett kiadói munkánk több szempontból tekinthető eredményesnek. Teljesítettük behozatali tervünket, ugyanakkor számos hazai magyar író eredeti, valamint cseh és szlovák írók magyarra fordított művét jelentettük meg. Szerénytelenség nélkül mondhatjuk: könyvkiadói politikánkkal mint az előbbi években, 1961-ben ís jelentős mértékben hozzájárultunk népeink barátságának és kulturális kapcsolatának elmélyítéséhez. — Az elmúlt évben megjelent kiadványok között számos figyelemre méltó, jelentős irodalmi értékű mű található. Remélem, ez az eredmény tovább ösztönzi íróinkat. A jövőben ezért a szocialista realizmus szellemében fogant, mai életünket tükröző, művészibb értékű írásokat várunk. — Ogy hiszem, az a tisztult légkör, amely a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa után kibontakozott, irodalmi életünkben is érezteti hatását. Áz Írók összejönnek az olvasókkal, kicserélik nézéteiket, bátran, őszintén vitatkoznak. A nyílt és elvszerű eszmecsere hozzájárul, hogy megvalósuljanak a programnak azok a sorai, amelyek arra ösztönzik az irodalmat: erősítse kapcsolatát az élettel, a valósághoz hűen, magas művészi színvonalon tükrözze életünk sokoldalúságát..'.. — Az olvasók jogosan várják, hogy az írpk olyan műveket alkossanak, amelyekben hősi korunkról, a társadalom forradalmi átalakulásának korszakáról van szó? Hazánkban óriási változás és átalakulás történik a magyar nemzetiségű dolgozók életében is. A csehszlovákiai magyar íróknak többek között az lenne a hivatásuk, hogy ezt a változást, a népeink közötti barátság kialakulását az irodalom eszközeivel feldolgozzák és megörökítsék. — Mi örömmel fogadjuk azokat az írói terveket, amelyek életünk bemutatására vonatkoznak és érdeklődéssel várjuk az új társadalmat építő emberek életéről, örömeiről és gondjairól szóló írásokat. A kiadó vezetősége ezentúl is mindent elkövet, hogy az írók alkotó munkáját erkölcsi segítségen túl — fizetett alkotó sza.badság formájában — anyagilag is segítse. — Ami azt a kérdését illeti, mit várunk az új évben az íróktól, erre röviden még annyit: az eddiginél is több jő írást. Ugyanakkor mind az Íróknak, mind az olvasóknak erőt, egészséget és az alkotó munkában sikeres gazdag új esztendőt kívánva, őszintén szeretném, ha a csehszlovákiai magyar irodalom is határozottan követné azt a példát, amelyet bátorságban, őszinteségben és igazságosságban — a párt mutatott. A párt vezette úton haladva, teremtsék meg íróink a színvonalas, művészi értékű hazai szocialista magyar irodalmat. Az ezidén megjelent és a jövőben megjelenő könyvekről írva a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztősége vezetőjének reményét és kívánságát tolmácsolva íróinktól az új évben mi is sok jó és szép Irodalmi alkotást várunk. BALÁZS BÉLA iiiiiinMiuiMHH inni nim mi m nini iiiiiii A Szlovák Nemzeti Színház ez évi utolsó bemutatóját december 22-én tartotta, amikor W. A. Mozart: Don luan-ját adta elő, K. Jernek, m. v. rendezésében. A képen Baránek — Don Octavio, és Cesányiová — Donna Anna szerepében. , (Foto: Herec) 0] SZÖ 8 * 1961. december 30.