Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-30 / 361. szám, szombat

ACCRAI TUDÓSÍTÁSUNK \~ Nagy feladatok előtt A z újév elején Ghanában olyan az időjárás, hogy az ember kellemesen él­vezheti a tenger meleg vizé­nek hullámait. Az accraiak kedvenc fürdőhelye a Téma kikötője mögött húzödó puha, homokos partrész, ahol da­gálykor a sudár kókuszpálmá­kat mossák a hullámok. Gyönyörködtető látvány a sok új épület. Témát, a kis halászfalut évekkel ezelőtt csak a részle­tes térképek tüntették fel. Ma már kikötő van a helyén, ahová gyakran futnak be ha­talmas óceánjáró gőzösök. A közeljövőben hatalmas ipar­központ létesül itt, melyben 150—180 ezer ember talál megélhetést. Hatalmas alumíniumfeldol­gozó gyár épül, mely a "Volta folyón létesülő akosombói duzzasztógát áramfejlesztőjé­ből kapja majd a szükséges villamosenergiát. Ez végre le­hetővé teszi Ghana gazdag bauxitlelőhelyeinek kiaknázá­sát. Téma körül ma még fatör­zsekből kivájt lélekvesztőkkel járják a halászok a tengert, hogy megszerezzék élelmüket és a piacra ls juttassanak va­lamit. A közeljövőben már heringekre, tonhalakra, cá­pákra vadászó motoros ha­lászhajók szelik majd Itt a tenger hullámait. Ghanára nagy jövő vér, me­lyet most alapoz meg. Egye­lőre meg kell erősödnie, mert az évszázados gyarmati be­tegség eléggé legyengítette az ország testét. December elseje előtt pél­dául még bárki akármennyi árut akadálymentesen szállít­hatott Ghanába. A külföldi társaságok így alapos érvá­gást hajtottak végre a ghanai kereskedelmi és fizetési mér­legen. A behozatal az idén is na­gyobb volt a kivitelnél, ugyan­akkor a termékeny ország ta­valyi behozatalában 18 mil­liő font értékű élelmiszer sze­repelt. így ahelyett, hogy Ghana anyagi erőit az iparosításra és a mezőgazdaság fejleszté­sére fordították volna, csök­kentek a beruházási lehetősé­gek. Ezért a ghanai kormány az év vége felé bevezette a külkereskedelem szigorú el­lenőrzését. Ezáltal védelmez­heti a most kialakuló hazai ipart, serkenti a mezőgazda­sági termelést, melynek eddi­gi monokulturális jellege, a kakaó kizárólagos termeszté­se a Világpiac árainak kelle­metlen ingadozásától tette függővé az ország gazdaságát. Ghana és a szocialista or­szágok együttműködése sokat könnyít a gyarmati rendszer átkos örökségén. Csehszlová­kia például alumíniumfeldol­gozó üzemet, gumiabroncs- és cukorgyárat épít Ghanában. Az ország nagyszabású Ipa­rosítási terve égetően szüksé­gessé teszi az új káderek ne­velését. Ezért alapjában meg­változtatják az oktatási rend­szert. A műszaki tárgyak és a matematika oktatását tart­ják ma a legfontosabbnak. Újévtől kezdve bevezetik az általános tankötelezettséget, melyet a nemzetgyűlés nem-. régen szavazott meg. Megva­lósul a hétéves kötelező ál­talános oktatás. A tanítók képzettségét azzal fokozzák, hogy az eddigi kétéves taní­tóképzők négyéves tanintéze­tekké alakulnak át. Mindez megfeszített munkát, lemon­dást, szorgalmas tanulást kö­vetel tőlük. Ghana már eddig is nagy utat tett meg. Ezért az újév elején a nyomort, az éhséget, a rosszul tápláltságot, az el­maradottságot és a munkanél­küliséget nem ismerő öröm és remény éneke csendül majd fel a ghanaiak otthonában. MIROSLAV PRCHAL BČCSI TUDÓSÍTÁSUNK f­Évvégi aggodalmak A usztria népe már régen nem várta oly gond­terhelten s oly nagy aggodal­makkal az újesztendöt, mint ez idén. Ez a különösen nyo­masztó hangulat annak tud­ható be, hogy 1961-ben lénye­gesen erősödtek az országban a reakciós irányzatok. Ez ter­mészetesen a belpolitikai hely­zet kiéleződését s az újabb veszélytől tartó lakosság nyugtalanságát idézte elő. Tagadhatatlanul jobbra to­lódást jelentett ez év elején, hogy Raabot Gorbach váltot­ta le a szövetségi kancellár tisztségében, továbbá áz is, hogy Graf hadügyminiszter helyére SchleinZer, az osztrák Néppárt tagja, Karinthia reak­ciós tartományfőnöke lépett, ami lényegesen meggyorsítot­ta Ausztria militarizálódásá­nák folyamatát. Az új hadügy­miniszter kezdeményezte a ve­zérkar „átszervezését", vagy­is azt, hogy a hadsereg leg­fontosabb vezető helyeire volt hitleri tisztek kerüljenek, akik 'szoros kapcsolatot tar­tanak fenn a NATO nyugat­német fegyveres erőinek ve­zetőivel. Szerfölött aggasztó az is, hogy egyre fokpzódik a Bonn­ból irányított újfasiszta szer­vezetek arcátlansága, amelyek ma már merényletek elköve­tésétől sem riadnak vissza, jellemző az Ausztriában ural­kodó helyzetre, hogy különö­sen a legutóbbi időben, az osztrák bíróságok döntése alapján, több fasiszta háborús bűnöst helyeztek szabadlábra. Az európai országok sorában Ausztria az az ország, ahol a legutóbbi 10 évben a legnagyobb volt az áremelkedés. Ausztria Kommunista Pártjának politikai irodája egyik nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a parlament által nemrég jóváhagyott 1962. évi állami költségvetés vitatha­tatlanul a reakció nyomását tük­rözi. Ez a költségvetés lényegé­"sen kisebb összegeket Irányoz elő szociális célokra, az állam 50 százalékkal kevesebb pénzt fordíthat lakásépítésre és csak jelentéktelenül növelheti kultu­rális és lskolaQgyi kiadásait. A Ausztriában külföldiek számára érthetetlen, hogy a lóversenyeken tett fo­gadások összegétől függ az osztrák művészet és tudomány sorsa. Így volt ez több éven át és így lesz 1962-ben is. E „gaz­dasági intézkedések" fonákságá­ról tanúskodik azonban, hogy a nagyvállalkozók, földbirtokosok és zsíros parasztok állami se­gély és adókedvezmény formá­jában hat milliárd schillinget kapnak a költségvetésben elő­irányzott eszközökből, de az ál­lam ezt a kiadást részben azzal akarja kiegyensúlyozni, hogy 9 millió schillinggel nagyobb ösz­szeget próbál beszedni béradók címén. Ausztria önállóságát, gazdasá­gi életét, függetlenségét és szo­ciális vívmányait jelenleg azon­ban főleg azok a törekvések veszélyeztetik, hogy az ország csatlakozzék a Kövös Piachoz. Az osztrák kormány már meg­kezdte a tárgyalásokat Ausztria „társulásáról" (ezt a kifejezést használja a „csatlakozás" szó helyett), bár tudva lévő, hogy a Közös Piachoz való csatlako­zás nem egyeztethető össze az ország semlegességével s az osztrák „államszerződéssel". Ez a terv azonban mindeddig nem valósult meg s a karmánypár­tok soraiban is kétkedéssel fo­gadják a „társulás" gondolatát Az osztrák kommunisták érde­me, hogy különösen Ausztria Szocialista Pártjának tagjaira hatva felvilágosítják a tömege­ket a fasiszta terroristák, a Nép­pártbeli s szélsőséges jobbolda­liak tevékenysége, a dél-tíroll terrorakciók és a Nyugat-Német­országban megbújó úszítók ak­namunkája közötti összefüggé­sekről. Ausztriában • az újesztendőben a konjunktúra hullámainak to­vábbi apadása és ennek követ­keztében a szociális jellegű el­lentétek kiéleződése várható. Esetleg a tervezett határidő előtt kerül sor a parlamenti vá­lasztásokra. Ez esetben pedig valóra kell váltani a „kommu­nisták ismét a parlamentbe" jel­szót, hogy Ausztria Kommunista Pártja a parlamentben ls foly­tathassa a kormánykoalíció nép­ellenes politikája ellen vívott küzdelmét. FRANZ KUNÉRT | BERLINI TUDÓSÍTÁSUNK A PRÉSMÜHELYBEN MEGFOGALMAZZAK A POLITIKAI IRÁNYVONALAT BRIGÁDJA AZ ÚJÉV KÜSZÖBÉN A NÉMET-SZOVJET BARÁTSÁG KÉT BRIGÁD LEVELET IR WALTER ULBRICHTNAK Harry Speck, a Német Szovjet Barátság Brigádjának a tagja az üzemmórnSkkel megbeszéli az alu­miniumalkatrészek újszerű prése­lésének módját. D arázs vita közepette ér­Ielődött meg a gondo­lat. A Kabelwerk Oberspree présműhelyében nap mint nap felvetődött a kérdés: mit te­szünk mi a békeszerződésért, mi a feladatunk a mai hely­zetben? A nemzetközi helyzet egyre éleződött. Itt Berlinben külö­nösen érezhető volt ez, A nyu­gatnémet militaristák hangos­kodása, kardcsörtetésé választ követelt. Az emberek legtöbbje a műhelyben már két világhá­borút élt át, egy harmadikra gondolni sem akartak már. Látták, hogy tenni kell. vala­mit. De mit, hogyan? Vitázás közben az egyik munkás a párttitkárnak sze­gezte a kérdést: — Norinaszilárdltást java­soltok, de egyben azt mond­játok, hogy Nyugat-Németor­szágban a munkásokat meg­rövidítik. Ha pi ugyanannyi idő alatt ugyanannyi pénzért többet fogunk termelni, akkor ugyanott vagyunk ahol ők. Mennyivel jobb ez nekünk? Mi Itt a különbség? — A militaristák egy atom­háború érdekében rövidítik meg a munkásokat. Nekünk viszont a béke érdekében kell még többet áldoznunk, még nagyobb erőfeszítést tennünk, hogy egy újabb háborút elhá­rítsunk — válaszolt Bruno Metzner, a párttitkár. Ezekben a szavakban öltött először testet az a gondolat, amelyből megszületett az or­szágra szóló kezdeményezés: a béke érdekében, az or­szág megerűsítese érdekében ugyanannyi idő alatt ugyan­annyi pénzért több gyárt­mányt készíteni, függetlenné tenni a termelést a nyugat­németországi behozataltól. A párttitkár meggyőzően be­szél. Megmagyarázza, hogy a nyitott berlini határ és a gaz­daságot zavaró nyugattól való függőség tarthatatlan helyze­tet teremtett: a bérek és a munkatermelékenység növeke­dése közötti arány rossz. S ha így megy tovább, a gazda­ság meggyengül. így nem jut­nánk közelebb a békeszerző­déshez ... A Krahmann-brigád ösz­szeült a Saefkow-bri­gáddal. Részletesen megtár­gyalták a dolgot. Vitatkoztak, tanácskoztak. Jöttek az újítók, a munkások javaslataikkal. Kitűnt, hogy új módszerekkel, jobb szervezéssel, gépesítéssel meg lehet javítani a bérek és a munkatermelékenység kö­zötti arányt. Meg kellett javí­tani, mert nem a műhely, vagy a gyár, de az egész nép­gazdaság érdeke így követeli. Végül megfogalmazták a tennivalókat, megszületett a levél. Nyílt levél Walter Ulbrichtnak, az Államtanács elnökének. A levél 39 ember­nek azt a meggyőződését tar­talmazza, hogy a termelés és a gazdaságosság fokozása most a fő feladat, független­né kell tenni a termelést a nyugatnémet behozataltól. „Ezzel erősítjük országunkat, biztosítjuk békés építőmun­kánkat" — írták a levélben, még ez év júliusában, jóval az augusztusi események előtt. Walter Ulbricht nem vá­laszolt levélben. Személyesen jött el. A párt nevében meg­köszönte az országos jelentő­ségű kezdeményezést: Ha minden üzem hasonló felaján­lással állna elő, ez lenne leg­jobb válaszunk a háborús uszítóknak. Később, amikor a dolgozók feladatairól beszélt az auugsztus 25-i nagygyűlé­sen, Ulbricht elvtárs nem is keresett külön szavakat a fő politikai irányvonal meghatá­rozására, hanem szó szerint idézte a Krahmann és Saef­kow-brigád' levelének szavait. IVi a már országszerte fo­lyik a verseny a két brigád kezdeményezése alap­ján Az ország jelentős mér­tékben e mozgalom folytán sikeresen teljesíti hétéves ter­vét, gyorsabban épül a Schwarze Pumpe barnaszén­kombinát, a rostocki kikötő, a nagy autóút, a LEUNA ve­gyikombinát, az első aton»­villanyerőmű... A két kezdeményező brigád azóta egyesült. Felvették a Német-Szovjet Barátság Bri­gádja nevet, s továbbra is a mozgalom élén állanak. Negyedévenként a Neues Deutschland hasábjain nyil­vánosan beszámolnak eredmé­nyeikről. Az újév küszöbén látogat­tam meg a brigádot. Saefkow elvtárssal, a délelőtti műszak vezetőjével járom a présmű­helyt, amelynek dolgozói oly sokat tettek az NDK megerő­sítéséért, a békéért. A hatalmas prések ugyan­érzők, amik azelőtt voltak. Azonban sok minden megvál tozott. A prés óriási kalapá­csa ma egyetlen ütésével olyan differenciál-fogaskere­ket készít, amilyent azelőtt hosszadalmas öntéssel, marás­sal kellett előállítani. 500 szá­zalékos munkatermelékeny­ségnövekedés I Világszínvona­lú módszer. A bérek és a munkatermelékenység közötti arány helyre állt. A présmű­hely nem függ többé a nyu­gatnémetországi szállítások­tól. * z emberek is megvál­toztak. A brigád nyolc új párttagot nevelt fel. Szá­mos tagját a hadseregbe és a népi rendőségbe küldte. Új tagokat vettek maguk közé, köztük sok „Grenzgängert" — határjárót, akik Itt laktak az NDK-ban, de Nyugat-Berlinben dolgoztak. Ezek az emberek egyik napról a másikra, a tőkés üzemből egy szocialista brigádba csöppentek. Micso­da emberformáló munkát vé­geznek az itt dolgozó elvtár­sak 1 Az évvégl nyilvános jelen­téstételre készülnek : minden egyes brigádtagra egy újítás esik, mindenki az üzemi mun­kásakadémián tanul, a kipré­selt izzó fogaskereket Eber­hard Göhring újításával, lég­nyomással veszik ki a formá­ból, sok más vonatkozásban gépesítették a munkát. A „ha­tárjárók" is saját ügyüknek tekintik már a termelés növe­lését. Nagy eredmény ez ! Nem vallanak szégyent a Neues Deutschland olvasói előtt... — Mit vár a jövő évtől Saefkow elvtárs? — kérdem a ma már országos hírű brl­gádvezetőf. — A békeszerződést. Ezt mindenekelőtt. Mi a brigád­ban megtesszük a magunkét, arról biztosíthatja olvasóit. Már az év első napjaitól tel­jes ütemben teljesíteni fogjuk a magasabb tervfeladatokat. Minden előkészületet megtet­tünk erre. Mi már jóval au­gusztus 13 előtt tudtuk, és Ulbricht elvtársnak írt leve­lünkben kifejezést is adtunk annak, mit kell tenni a mili­taristák megfékezésére. Most i^ tudjuk, mi a teendőnk. Au­gusztus 13-a megtanított ben­nünket arra, hogy a nyugatiak nagy kalandvágyára csak egy ellenszer van: a szilárd kiál­lás. Amikor ott álltunk mint milicisták a határon, saját szemünkkel láttuk, mily tehe­tétlenek voltak a nyugat­berlini fejesek határozottsá­gunkkal szemben. Ezért foly­tatni fogjuk azt, amit elkezd­tünk : növeljük a termelést, a minőséget, szilárdltjuk akció­egységünket. Ez a Jövő évi programunk. VILCSEK GÉZA HANOI TUDÓSÍTÁSUNK \­A kettészakított Vietnam 1961 végén A trópusok egyetlen né­pi demokratikus álla­ma — ahogyan a vietnamiak köztársaságukat büszkén ne­vezik — az idén nagy lépést tett a szocializmus útján. De térjünk vissza kissé a múltba, hogy felmérhessük e lépés nagyságát. 1960 végén tanács­kozott a Vietnami Dolgozók Pártjának III. kongresszusa, melyen Le Duan, a párt első titkára így jellemezte az or­szág akkori helyzetét: „A gazdaságban még mindig az elmaradott mezőgazdaság van döntő fölényben. A nehézipar a fejlődés kezdeti fokán áU, könnyűiparunk fejletlen. Az első ötéves terv célja a nép­gazdaság szocialista átalakí­tásának befejezése." Az ötéves terv első éve — 1961 — eredményes volt. A mostoha időjárás ellenére na­gyon jő rizstermést takarítot­tak be az idén. Először értek el harmadik, ún, őszi termést. Tavaly a kedvezőtlen időjárás és a túl gyors szövetkezete­sítés nagyon éreztette hatá­sát; a termés sokkal kisebb volt, mint az előző években. 1961-ben folytatódott a szö­vetkezetesítés és megszilár­dultak a szövetkezetek. A VDK-nak jelenleg 9376 szövet­kezete van, melyben a parasz­tok 90 százaléka dolgozik. Az idei év legnagyobb ese­ménye a VDP KB ötödik plé­numa volt, mely behatóan foglalkozott az 1961—1965-ös évek mezőgazdasági kérdései­vel. A mezőgazdaság fejlesz­tését a termelés belterjessé tételével, a termések számá­nak növelésével, nagyobb ho­zamokkal, a parlagföldek megművelésével tervezik el­érni. Természetesen, nagy szerepet szánnak a gépesítés­nek és az öntözőrendszerek kiépítésének. Az idén megvál­toztatták a felvásárlási rend­szert, hogy fokozzák a pa­rasztok érdekeltségét. Már befejezték a rizs veté­sét. A parasztok mintegy 60 756 ha szfizföldet müveitek meg. Az idén nagy mozgalom indult a hegyvidéki parlagföl­dek és a — rendszerint nem­zetiségektől gyéren lakott — országrészek szűzföldjeinek megművelésére. Gyors ütemben folyik a nehéz­ipar kiépítése. Más szocialista államok segítségével vegyipari kombinát épül Viet Triben, ko­hóipari bázis Thai-Nguyenben, kibővül a Hong Gai—Campha-i szénkörzet. A haipongi cement­gyárat, amely a maga nemében Délkelet-Ázsia legnagyobb léte­sítménye — szjntén kibővítik és fokozatosan új, modern ce­mentgyárat építenek. December 11-ig már 50 vezető üzem, köz­tük a hanoi hőerőmű is, teljesí­tette évi tervét. További üze­mek jelentik naponként tervük határidő előtti teljesítését. Ki­sebb, többnyire könnyűipari üzemeket ls létesítenek. Az év végéig tucatszámra fejezték be az ilyen megkezdett építkezése­ket és fogtak hozzá újak építé­séhez. A vietnamiak a tanügy terén ts figyelemre méltó sikereket arattak. Ott, ahol a francia gyarmatosítók uralma alatt a lakosság 92 százaléka írástudat­lan volt, ma valamennyi gyer­mek iskolába jár, 13 640 hall­gatója van az egyetemnek és 31 ezren járnak különféle szak­iskolákba. Az Idén megszüntet­ték a hegylakó 83 nemzeti ki­sebbség írástudatlanságát, és a kormány rendeletet hozott a meo, thay-nung kisebbség új írásrendszerének bevezetéséről, valamint a thai kisebbség Írás­rendszerének tökéletesítéséről. Vietnam az 1954. évi genfi egyezmények aláírása óta két részre oszlik. Déli részén Ngo Dinh Diem fasiszta diktátor uralkodik. A VDP KB politikai be­számolója Dél-Vietnammal kap­csolatban leszögezte, hogy a nép feladata a „nemzeti egység meg­szilárdítása" . .. továbbá a dél­vietnami nemzeti demokratikus forradalom erősítése . .." 1960 végén szárnyra kelt a hír, hogy Dél-Vietnami Hazafias Front jött létre. Egy éven belül már a Hazafias Front bizottsá­gának megalakulásáról számolt be a világsajtó. Megszervezték a Felszabadulás Sajtóirodát, mely az igazságot hirdeti a dél-viet­nami népnek az amerikai be­avatkozók ellen vívott harcá­ról. 1961-et a dél-vietnami haza­fias erők széleskörű mozgal­ma jellémezte. Felvették a harcot az amerikai beavatko­zókkal, akik az utóbbi időben nem titkolják szándékukat, hogy agresszív céllal ameri­kai csapatokat küldnek Dél­Vietnam földjére. Nemcsak ezt az országot veszélyezte­tik... Bombázással fenyege­tik a Vietnami Demokratikus Köztársaságot is, ha nem hagyja abba állítólagos akna* munkáját Dél-Vietnamban. Pe­dig mi a valóság? A VDK kül­ügyminisztériumának szóvivő­je nemrégen leszögezte: „A vietnami nemzetközi felügyelő és ellenőrző bizottság a genfi értekezlet társelnökeinek kül­dött 11. számú jelentésében megállapította, hogy a VDK a maga részéről szigorúan be­tartja a genfi egyezménye­ket." Ugyanakkor a másik fél részéről csak 1961 februárjá­ban 214 esetben észlelte az egyezmény egyes cikkelyeinek durva megszegését. Ilyen volt az 1961-es év Vietnamban. 1962-ben még szebb távlatok nyílnak a VDK lakossága előtt, Dél-Vietnam népének azonban még nagy harcot kell vívnia felszabadu­lásáért. TOMÄS RUNGE ÜJ SZÖ 7 1981. december 30.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom