Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)
1961-12-23 / 355. szám, szombat
Ak it becsülnek és szeretnek Tfözepes termetű, sovány arcú férfi. Kilenc hónappal ezelőtt tette fel fejére először a bányászsisakot és ma már az egész bánya, sőt a karúinál Stalingrad lakónegyed DP 1910-es számú otthonában is mindenki ismeri, becsüli, szereti és beszél róla. Vajon, ki ez az ember? A Doubrava-bányában, ahol kerestem, azt mondták róla, hogy mozgékony, mindenhez értő ezermester. — Megbízható, kitűnően dolgozik, szereti és segíti a fiatalokat, jó kommunista — dicsérte Ludviq Blatný, az üzemi pártszervezet "egyik funkcionáriusa. Közvetlen főnöke, a lengyel nemzetiségű, koncentrációs táborokat megjárt Jozef Mitrenga mérnök bányatechnikus így jellemezte: — Csak a legjobbakat mondhatom Katona elvtársról. Sajnos, most éppen éjszakás, így csak a lakásán beszélhet vele . . . • • • TJavíŕov, Poruba, Stalingrad új bányász-városok Ostrava mellett. Az utóbbiban — amely 30 000 lakost számlál — lakik Katona János (családja még Ladmovcén van). Igen barátságosan fogadott' takaros kis szobájában, egy négyemeletes ház földszintjén. Miközben cigarettáztunk, életéről és munkájáról beszélt: — Apám mészégető volt... En kőműves lettem. Fiam azonban bányásznak tanult... Ma már nős... Itt Doubraván dolgozott, ahol én lettem bányász .. . Hogyan? ... Egyszer elcsalt, hogy nézzek körül a bányájukban. Ez februárban történt ' Eljöttem és nézelődni kezdtem ... Maradtam. Dolgozgattam ... Aztán októberben, egy pártgyűlésen, a szovjetek kongresszusa előtt döntöttem ... Aláírtam ... Így lettem állandó bányász... — fejezte be szaggatott beszélését. Hosszút és mélyet hallgatott. A csendben csak az óra ketyegése hallatszott. Hol az arcát, hol a kezét néztem. Arca markáns, kissé fáradt, de az egész ember egyáltalán nem tűnik negyvennyolc évesnek. Keze tzmos, munkához szokott . .. Vajon milyen lehetett fiatalsága? A múltja kezdett hirtelen izgatni. — Milyen volt a gyermekkora? — kérdeztem. Rámnézett. Tokaji vöröset öntött a pohárba. Még mindig hallgatott. Nehezen elevenedtek fel benne az emlékek... — Kilenc éves fejjel — kezdte — már szolga voltam Andrássy grófnál. Teheneket legeltettem, meg kocsiskodtam. Kaszálni ts ott tanultam meg... Eh, még emléknek is rossz . .. Újra elhallgatott, de egy pillanat múlva így folytatta: — Ott tanultam meg gyűlölni azt a rendszert. . . Bért nem kaptam, csak gúnyát és kosztot. A tehenek mellett, legeltetés közben kezdtem ismerkedni a betűvetéssel és az olvasás művészetével . .. Később a strátnéi háromszáz holdas Bukó Lajosnál szolgáltam.. Nála ts csak gúnyát és kosztot kaptam ... — 1930-ban fordulat állt be életemben — szóll némi szünet után. — Apám meghalt. Ekkorra sikerült elvégeznem a nyolc elemit. Faképnél hagytam a a parasztot — mert pénz kellett az anyámnak, meg kedvem sem volt nála maradni — és Veľký Kamenecre mentem kőművesinasnak. Ellátásról és szállásról magamnak kellett gondoskodnt. Egy zsírosparaszt istállójában háltam, amiért tisztán kellett tartanom a teheneit és naponta fát aprítani a konyhára. Öt évvel később lettem segéd ... Addigra sok minden tisztázódott előttem. Harmincnyolcban, a katonai szolgálat után tagja lettem a kommunista pďrtnak . . . Negyvennégyig foglalkozásom mellett illegális munkát végeztem... Ojra elhallgatott. . . Kinéztem az ablakon. Épülő házakat, talajegyengető buldozérokat, futódarukat, odébb hatalmas csinos háztömböket, gyermekkocsit toló anyát, óvodákat, mosolygós arcú gyermekeket láttam ... • • • V'atona elvtárs Gottwald elvtárs aláA írásával ellátott régi pártkönyvét tette elém, majd illegális munkájáról kezdett beszélni. Különböző megbízatásokról, elvtársakról, szabotázsakciókról, propagandáról ... Negyvennégyben egy alkalommal megbízatással Járt el félig-meddig Hitlerellenes katonatársaságban. Ott egy elvakult mitugrálsz tisztecske nevetséges kijelentésére, hogy győzni fog a német hadsereg, így válaszolt: — MarhaságI Ha Moszkva alatt nem győztetek, itt már nem győztök ... Ez a kijelentése komoly veszélybe sodorta. Besúgták és néhány nap múlva elhurcolták — kommunista propagandáért — Miskolcra. Előbb a frontra akarták küldeni, de a hadbíróság kilencnapos tárgyalás után másképpen döntött. Halálra Ítélték 15 kommunista társával együtt. — A „döntést" követő napon, úgy, 9 óra tájban vittek bennünket a kivégzőhelyre. Elhagytuk a miskolci Rudolf-kaszárnyát, és egy félóra múlva Hejőpapi község határában állt meg velünk az autó. Felkészültünk a halálra... De szerencsénkre erős lövöldözés, páncélkocsik dübörgése, aknák robbanása rázta meg a levegőt. Egymás hegyén-hátán feküdtünk a kocsiban. Többen meg is sebesültek közülünk. Papp Andrást, a diósgyőri munkást, a kommunistát, még a kocsin megölte egy eltévedt golyó ... Mikor kinyílt a rabkocsink ajtaja, szovjet katonákkal találtuk magunkat szembe... Ök mentettek meg bennünket... En éppen akkor sebesültem meg, amikor már az óvóhely felé mentünk ... — Es mikor került haza? — szóltam közbe. Eltűnődött egy kissé. Markáns arcán derű félét véltem felfedezni. Amikor megszólalt, ezt mondta: — 1945. május 6-án engedett haza Romániából a szovjet katonaorvos. Ep lábbal. Ugyanis, ki gyógyítottak a lábsebesülésből ... Ezután afelől kezdtem érdeklődni, hogy mit csinált, milyen munkát végzett falujában az elmúlt 15 év alatt, vagyis mindaddig, amíg a bányába került. Nos, ennek pontos felsorolása hosszadalmas lenne, mert élete és munkája igen gazdag és változatos volt. Legszívesebben a kőműves kanállal dolgozott. De volt funkcionárius, propagandista, szövetkezet-alakító. Hosszabb-rövidebb tanfolyamokon bővítette tudását. Egyszóval, mint kommunista aktívan bekapcsolódott faluja szociális és kulturális fejlődésébe. Legutóbb a falust pártszervezet elnöke volt és kőművesként dolgozott a szövetkezetben . .. Hirtelen más témára tért át. így folytatta: — Hogy mégis miért jegyeztem el magamat „örök tdőkre" a bányával, erre nehéz válaszolnom. Ha fiam nem csal el „körülnézni", talán sosem lettem volna bányász. De száz szónak is egy a vége: nem bántam meg, hogy bányász lettem. Jól élek itt. — Es a család? Azt is felhozza? — Szeretném. Rövidesen 160 családi lakást utalnak ki bányászainknak. Köztük leszek én ts. De csak az asszonyt hozom fel. A gyerekek — férjezett lánya is van — a faluban maradnak. (Családi háza van odahaza.) János fiam, aki októberben nősült — felesége beteg testvérére való tekintettel — itthagyta a bányát. Hiába, olyan emberről van szó, aki állandóan gondozásra szorul. Bízom benne, hogy visszajön, hisz írta már, hogy édesapám, az én helyem a bányában van ... • • * jpstére hajlott már az idő. Arra gon" doltam, hogy illő volna elbúcsúznom, mert az éjjeli műszak után le sem húnyta még a szemét és néhány óra múlva újból munkába kell állnia. Mint a 400 személyes otthon pártcsoportjának vezetője elegendő tennivalója akad naponta. A legnagyobb figyelmet azonban a fiataloknak szenteli. Az otthon vezetője Andrtjsek elvtárs azt mondta, hogy amióta Katona elvtárs idejött, alig fordul elő „buliö" — műszakmulasztó — a fiatalok között. Ha ehhez hozzávetem Blatný és Mitrenga elvtársak véleményét, elmondhatom, hogy katona elvtárs a rend, a fegyelem híve. — Mindehhez ért, mindebben az első — mondták róla mások is. Ilyen ember Katona János, a ladmovcei pártszervezet volt elnöke, a kommunista, a korvinái Doubrava bánya állandó bányásza. Nem csoda, hogy bányásztársat szeretik és becsülik. KEZES JÓZSEF Az út mellett kerítés, mögötte a Hubicel Állami Gazdaság udvara. Olyan kihaltnak látszik, hogy az ember szinte fél átlépni a kapun, bár sarkig van tárva. Az etetők meg a takarmányozók, akik nélkül elképzelhetetlen az udvar, bizonyára a csípős hideg elől húzódtak be az istállókba. Mindegy. Ezt a telepet érdemes kísérő nélkül ís bejárni, mert mindig akad valami érdekes, amiből olvashat a látogató. Balra régi istálló, majd az esőtől megfeketedett herekazlak sorakoznak és ismét istállók, mint számtalan más telepen. Az egyik kazalból egy nyalábnyi lucernát húzott ki valaki. Ebben sincs semmi különös, hisz ez máshol is megtörténik. Az érdekes az, hogy a megbolygatott helyen a lucerna olyan zöld, mintha most kaszálták volna. Élvezettel szagol az ember a szép színű takarmányba, mert kellemes az illata, hanem mikor észreveszi, hogy a ventillátorok szétágazó légcsavarjaikkal még most is a kazlak végében ékeskednek, mintha szárnyra akarnák kapni az egész rakományt, kissé bosszankodni kezd. Az irodában Gežo Miloslav gépesítőtől először is a ventillátorok sorsa felől érdeklődöm. — Gyakorlat teszi a mestert — kezdi a gépesítő papírjait félretolva. — Azt hittük, hogy a rácsozattal egybeépített ventillátort bármikor kihúzhatjuk a kazalból, azonban csalódtunk. A takarmány ráülepedett és nem tudjuk kihúzni alóla. Bele kell nyugodnom, hogy a ventillátorok a kazal tövében telelnek. — Ebből tanultunk — folytatja a gépesítő. — Jövőre két lécrácsot készítünk, egy kisebbet és egy nagyobbat. A kisebbre szereljük a ventillátort és így illesztjük a nagyobba, s amikor megszárad a takarmány, akadály nélkül kivehetjük a kisebb lécrácsot a ventillátorral, esetleg egyszerre két kazalnál használjuk. JÓI bevált a mesterséges szárítás — gondolom —, ha jövőre egy géppel egyszerre két kazlat akarnak szárítani. — És mennyi a lucerna fehérjetartalma? — érdeklődöm. alkotnak a szükséges felszereléssel. A két ember két és fél hét alatt 225 ha-ról takarította be a takarmányt. — Az volt ám a munka, ment mint a karikacsapás — jegyzi meg Lengyel Vince csoportvezető. — Nappal kaszáltunk, éjjel meg Ugyanis kétszer küldtek lucernát forgattunk — magyarázza a munka Bratislavába a fehérjetartalom meg- menetét Mikóczy Mihály traktoros és A próba sikerült — El sem hiszi — válaszol Gežo elvtárs és máris invitál Varga Mihály agrotechnikushoz, mert ennél vannak a kísérleti állomástól küldött papírok. állapítása végett. Az eredmény való- hangsúlyozza: ban meglepő. A borjúszénának és a darálásra szánt lucernának 16,4 százalék a fémár odajutottunk, hogy mindent géppel végzünk. Elhiszem, hogy ilyen körülmények között ügyesen ment a munka hérjetartalma, a többié 13,34 százalék. s még a legmaradibbak tetszését is — Megjegyzem — szól közbe Varga elvtárs —, a borjúszénát már bimbózás előtt kaszáltuk. Igaz, így keelnyerte. A gazdászok viszont annak örültek, hogy így olcsóbb a termelés. Nem ls csalódtak. A régi tavesebb lett, de annál értékesebb. Jó karmánybegyűjtéshez viszonyítva hekaz is, hogy a tehenek lucernájában táronként 87,23 koronával csökkent több mint 13 százalék a fehérje, mert az önköltség. A mesterséges úton száígy másfél hónappal tovább tart a rított takarmánnyal ugyan a megtaszálastakarmány. Érdemes mestersé- karítás pénzben csak 23,11 koronát gesen szárítani, s ha nem jön közbe tesz ki hektáronként, ami első lát akadály, jövőre az összes évelőt így szárítjuk. szatra kevésnek tűnik, de ha a takarmány értékét számítom, még az előző Hogy a hubicelek ilyen módon húz- esetnél i s olcsóbb termelést eredménak nagyobb hozamot a földből, erre nyezett. , silány határuk, a kavicsos talaj is ~ • ^f^rdS ösztönzi őket. Az idén 37,5 mázsa S^zv e lvt7rsľak lucernájuk termett hektáronként, pe- Mlkoc zV elvtarsnak. dig csaknem a felét öntözték. Sokan kevesellik a kis hozamot, de ha figyelembe veszik, hogy ez hektáronként 7-8 mázsával több a sok évi „yebben "megbirkózunk ~a 'feladatok íj+l n an ál nlíiííir olicmpirilf fl hllhirpiptc . . . * . Próbaként vezettük be ezt a munkamódszert s mondhatjuk, hogy jól bevált. Jobban kihasználhatjuk a gépeket, s remélem, jövőre még könyátlagnál, akkor elismerik a hubiceiek ügyességét. Eredményesen gazdálkodnak, s kal, mert már némi gyakorlatot szereztünk — vélekedik a traktoros s magabiztosan hozzáfűzi: — Csak anyez leleményességükön alapszik, meg nyi here teremjen, amennyit be tuazon, hogy nem félnek az újtól, mert dunk takarítani. mi másra vallana az öntözés, a korai kaszálás, a mesterséges szárítás. En nej? aztán nemcsak az értékes takar ' - i ŕ — 1 ~ n n Knr\nm ci r A próba sikerült. Ennek követ kezménye, hogy az állami gazdaság minden részlegén, vagyis négy kompmáňytárolás az eredménye, hanem az i e x gépesített brigád alakult. Egy-egy is, hogy az évelők második kaszálásé- brigád négy csoportból tevődik össze ra jóval aratás előtt kerül sor. Így is mondhatom:: A jó szervező a mun katorlódást is elkerüli. és mindegyiknek más a feladata. Az egyikre az évelők, a másikra a gabonaneműek, a harmadikra a kukorica A takarmánytermesztésről nem len- a negyedikre a cukorrépa termeszté ne teljes a kép, ha elhallgatnám az sét bízták a vetéstől a betakarításig önköltség csökkentését és az ebben közrejátszó tényezőt, a komplex gépesített csoportot, melyet Mikóczy Mihály és Varga Dezső traktorosok Hogy egy ilyen csoport előtt milyen lehetőségek állnak, azt a takarmánytermesztők példája mutatja. Benyus Józse) KÖNYV ES OLVASO A karácsony előtti napokban országszerte lázas ütemben folyt boltjainkban a vásárlás. Reggel a nyitással kezdődött és az esti órákban a zárás előtt érte el a csúcspontját. Záráskor a boltok alkalmazottai a fárasztó napi munka után megkönnyebbülten sóhajtottak fel, sok vevűnek azonban éppen a zárás előtti percekben jutott eszébe mindaz, ami eddig szunnyadt benne és amit most hirtelen meg akart vásárolni. Az ajándékozási vágy oly méreteket öltött, hogy nemcsak a televizoros, de még a nyakkendő- és könyvesboltban is várni kellett a vevőnek, amíg sorra került. KÖNYVESBOLTRÓL lévén szó, nézzük meg, milyen a forgalom a bratislavai Slovenská kniha Magyar Könyvesboltjában. Mintegy 12—15 vevő volt ott, amikor benyitunk. Hárman szolgálják ki a vásárlókat, Markó elvtárs pedig, a bolt vezetője a iasszafülkében ül és gyorsan ellenőrzi a fizetési blokkokat. Amint később kiderül, a bolt pénztárosnője és könyvelője beteg, tehát helyettük kell elvégeznie a munkát. Ez elég kellemetlen, mert sok más teendője is lenne most karácsony előtt... Ezt sebtiben mondja el Markő igazgató, egyébként várnom kell rá egy ideig, amíg a vevők száma kissé megritkul. Addig körülnézegetek a vevők között. Az egyik éppen Hašek most megjelent selyemkötésű Švejkjét küldeti Svájcba egy rokonának. A másik vevő Ady Irodalmi tanulmányait választotta ki, egy fiatal asszony pedig Kaffka Margit Válogatott novelláit vásárolja meg... Így lehetne sorba venni a vevőket... Az egyik megy, nyomban utána kettő-három jön és várhattunk volna akár estig is, ha az igazgató a nagy forgalom ellenére nem szakítana számunkra egy kis időt. A külföldre küldött ajándékkönyvekkel kapcsolatban Markó elvtárs elmondja, hogy ezeket a küldeményeket egész éven át százszámra bonyolítja le a bolt, csak persze, most, karácsony előtt, a külföldi könyvajándékok is megszaporodtak. Nyomban meg is mutatja az utolsó napok feladóvevényeit, amelyeknek címzettei Amerikában, Svédországban, Ausztráliában stb. élnek. Arra a kérdésre, kik ennek a boltnak a legjobb vásárlói, Markó elvtárs némi gondolkozás után. ezeket mondja: — Nem olyan egyszerű erre a kérdésre válaszolni... Tapasztalataimból kiindulva a következő kép alakult ki bennem. A magyar munkások többnyire építészeti és gépészeti szakkönyvek iránt érdeklődnek. Az állami gazdaságok és a szövetkezetek dolgozói pedig a mezőgazdasági szakkönyveket keresik. Ezek fogynak karácsony előtt és után ís. Ami a szépirodalmat illeti, ezt főleg a diákok, tanítók és a községi könyvtárak veszik. Az ifjúsági és a politikai irodalmat a fiatalok és a felnőttek egyaránt vásárolják. Egy példa mutatja legszemléltetőbben azt a lázas érdeklődést, amely a politikai irodalom iránt nyilvánul meg. Az SZKP XXII. kongresszusának programjából két nap alatt közel 1000 példány fogyott el. Valószínű, ha lett volna, még több is elfogy. MARKO IGAZGATÓ a fentiekkel kapcsolatban még megemlíti, hogy az utolsó három esztendőben nagy változás ment végbe a csehszlovákiai magyar olvasók körében. Amikor 1958-an átvette a bolt vezetését, a politikai művekből mindössze 50 példány fogyott el, ma viszont egész rövid idő alatt 700—800 példányt is eladnak. — Ez a rohamos fejlődés — folytatja — nemcsak a példányszámok emelkedésében mutatkozik meg, hanem az olvasók szemmellátható igényességében ls. Ezelőtt pusztán a könnyű, szórakoztató irodalom iránt volt nagy az érdeklődés, ma viszont keletje van a fasisztaellenes műveknek ls. Így Mňačko, a Halál neve Engelchen és Otčenášek Romeo és Júlia c. könyve elfogyott, és Apitz könyve is a keresett művekhez tartozik. Iggn kedveltek a csehszlovákiai magyar írók művei is, nemcsak a- prózaírók, hanem a költők is. Őszintén megmondom, keveslem azt a példányszámot, amellyel az itteni prózaírók művel megjelennek. Higgye el, több csehszlovákiai magyar író műve, Az idei könyvvásár bő választékot nyújtott az érdeklődőknek. Jobbnál jobb könyvek kínálták magukat, s az eredmény tanúsítja, hogy nem hiába. amely idén jelent meg, még a karácsonyi piac előtt elfogyott. Arra a kérdésre, fogynak-e a szlovák nyelvtankönyvek, Markó elvtárs habozás nélkül igennel felel. A „Tanuljunk szlovákul" című könyv rövid Idő alatt elfogyott. Ugyanakkor felhívja figyelmünket arra, hogy a csehek és szlovákok körében fokozódik az érdeklődés a magyar nyelv elsajátítása iránt. így például Blaskovics cseh magántanulók számára Irt magyar nyelvtankönyvének első kiadása elfogyott. Most jelent meg a második kiadás. Fordulnak-e tanácsért önökhöz az olvasók? — Igen — hangzik a határozott válasz — sőt be kell vallanom, nagyon büszke vagyok arra, hogy nemcsak a munkások, hanem az üzemek is hozzánk fordulnak a műszaki könyvek ügyében. Bizonyára meglepődik, ha elmondom, hogy minap egy breznói munkás is tanácsot kért tőlünk. Mielőtt elköszönünk, még megkérdezzük: Mit kíván könyvvásárlóinak most karácsony előtt? Mosolyogva azt válaszolja — hogy ne csak karácsony előtt, hanem egész éven át ajándékozzák meg egymást könyvekkel. Az ajándékozásból. könyvvásárlásból a legkisebbek sem maradták kt. Számukra is nem egy érdekességet rejtett az országszerte megrendezett könyvvásár. A DUNAJSKÁ STREDA-I könyvesboltba akkor nyitunk be, amikor zölddel díszítik a helyiséget, hogy szebb legyen a karácsonyi könyvvásárra. Ám nézetünk szerint a díszítés keveset használ. Illene már, hogy ennek a járási székhelýnek szebb és nagyobb könyvesboltja legyen. Alig van a boltban néhány vevő, de már alig lehet benne mozogni. A vevők többsége ifjúsági könyvet keres. Az egyik falusi anya történelmi művet kér 14 éves fia számára. Szép, jó és vastag legyen — az ár nem számít — mert fia rengeteget olvas és hadd tartson neki az ajándék legalább az ünnepeken át. A másik anya tétován válogat könyvet kakatonafia számára. Olyan könyvet szeretne, amelyben szerelem is van. Próbálok ajánlani, de a cím nem tetszik neki és végül Pluháf „Ha elhagysz" című könyvét vásárolja meg. Az anya kitűnő szimattal választotta ki ezt a könyvet, de aggodalmai vannak, vajon katonafia nem olvasta-e már ezt az igen népszerű könyvet. Győri László, a bolt vezetője és Mária Grajcárová munkatársa, mintha csak összebeszéltek volna a bratislavai könyvesbolt vezetőjével, ugyanazt állítják: — Az ifjúsági könyvek iránt óriási az érdeklődés, sajnos nincs belőlük elég. Ugyanez a helyzet a mezőgazdasági szakkönyvekkel kapcsolatban is. Mindketten ugyancsak azt állítják, hogy a csehszlovákiai magyar írók művei iránt nagy az érdeklődés. Megemlíti, hogy nemcsak az ifjúsági könyv kevés, de kevés az ateista könyv is, holott a falusi ember nagyon is keresi. Ezelőtt voltak olcsó füzetek, de azok már teljesen elfogytak. Az a nézete, hogy ezekről a füzetekről a központnak sürgősen gondoskodnia kellene. — A szovjet írók közül — mondja a vezető — különösen Solohov és Polevoj műveit vásárolják, mellettük igen nagy sikere van a Svejknek. Tegnap, vagy tegnapelőtt kaptunk az új kiadásból öt, példányt, de már elfogyott. Mikszáth és Móricz művei is nagyon kedvelt olvasmányok, alig van belőlük ... ÜJABB VEVŐK áramlanak be a boltba, nem akarjuk a vezetőt tovább tartóztatni, sietve és jó érzéssel köszönünk el abban a reményben, hogy Jövőre szebb boltban árulják majd a szebbnél szebb könyveket. SZ. B. ÜJ SZÓ 8 * 1961. december 23.
