Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-21 / 353. szám, csütörtök

Jusson idő a növénygondozásra is B E VALIK Ä K ET MŰSZAK Szövetkezeteseink túlnyomó többsége szívén viseli a közös gazda ság ügyét. Gyakran szabad idejüket is a szövetkezet munkájáoak megjavítására áldozzák. A munkaidő és a szabadidő tulaj­donképpen nagy problémát jelent az EFSZ-ekben és a többi mezőgazda­sági üzemben. Ennek megvannak ez objektív okai, melyeket mindnyájan ismerünk. Nem utolsósorban éppen a munkaidő az, amely sok fiatalt el­riaszt a mezőgazdasági munkától. Az állattenyésztésben például időt, sőt nagyon Is sok Időt igényei a fejőstehenek, a sertések és a tojós­tyúkok gondozása. Így azután nem is csoda, hogy Itt nagyrészt tdősebb emberek dolgoznak. Falusi ifjúsá­gunk Időt követel kulturális életé­re, továbbművelődésére, a sportra és a szórakozásra is. S teljes jog­gal. • SZERVEZÉS KÉRDÉSE A mezőgazdasági üzemekben e hely­zetnek fő oka nem is annyira abban rejlik, hogy több idő szükséges a gazdasági állatok gondozására, ha­nem magában a munkaszervezésben és abban az elfogult elképzelésben, hogy e téren semmit sem lehet vál­toztatni. Ám számos példa mutatja, hogy az EFSZ-ekben és az állami gazdaságokban is műszakokra lehet osztani az állattenyésztési termelés munkáit. Számos EFSZ határozta már el, hogy az állattenyésztési termelésbe bevezetik a két műszakot, így a blanskói járásban levő letovicei EFSZ-ben is megszületett a döntés. E fontos lépésre csak nemrégen ha­tározták el magukat a hatékonyság felülvizsgálása után. Hogy az állattenyésztésben dolgo­zókat tehermentesítsék, vasárnap a növénytermesztés dolgozói jőrtak a tehénistállóba segíteni. Ez azonban csak ideiglenes megoldás volt. Ma már Spmáli és Benes dolgozók fe­leségükkel együtt, valamint a ser­tés- és baromfigondozók már mű­szakokban dolgoznak és Így jut ide­jük a kultúrára, a művelődésre, egyszóval mindenre. • LETOVICÉN BEVÁLT Bizonyára érdekel bennünket, mi­ként szervezték ezt meg. Az első mű­szak hajnali fél négytől fél tizen­egyig, a második műszak pedig estig dolgozik. Az első műszak készíti elő a takarmányt e második müszek szá­mára, a második műszak pedig az első műszak hajnali etetésére. Egy tehénistállóban most öt ember he­lyett hattagú csoport dolgozik 3—3 emberből álló műszakokben. Minden dolgozó a gondozásért és e fejésért átlagosan 60 munkaegységet kap. A sertésistállókban 50 munkaegység jár. tehát csak 15-el Kevesebb, mint ami­kor egész nap dolgozott. A ledolgo­zott munkaegységek után és a két vasárnapi műszakért hozzá kell szá­mítani havi 25 százaiékot, ami kö­rülbelül 40 koronát tesz ki (egy munkaegység 20 korona értéket je lent). Ám további prémiumot ts kap­hatnak : a negyedévi tervteljesítésé­ért, minden egyes ledolgozott mun­kaegység után 1 koronát és ezenfe­lül 0,60 koronát minden egyes liter tej után. Hasonló a helyzet a ser­téstenyésztésben is. • JAVULT A TERMELÉS 'Az ilyen kétműszakos munkaszer­vezés a dolgozók részére lehetővé teszi, hogy még Jobban gondoskod­janak az állatokról, tehát fokozott termelést ls biztosít. Ennek követ­keztében a szövetkezet egyenletesen teljesíti az állattenyésztés termékei­nek eladási feladatait —, jövedelmet biztosít, s ezért nem kell félni attól, hogy a szövetkezet nem fizethet pré­miumokat. A két műszak bevezetése után az előző hónapokban növeke­dett a tejtermelés és az eladás terén most már a legjobbak közé tartoz­nak. E napokban a JNB-től 10 000 korona prémiumot kaptak az eladá­si terv egyenletes teljesítéséért. Ma már nincs Letovicében az ál­lattenyésztésben olyan dolgozó, aki a régi módszer szerint dolgozna. Most már van szabad Idejük ts és a prémiumok és a fokozott terme­lés következtében sokkal többet ke­resnek, mint azelőtt. A szövetkeze­tesek számára azonban a legértéke­sebb jutalom az így nyert szabad idő. Ezt az Időt most már kultúrára, művelődésre, sportra fordíthatják és családjuknak szentelhetik. (J. S.) (Jj típusú vasalógép (ČTK) — A trenčíni Strojodev gép­szerkesztői e napokban készítették el az első csehszlovákiai gyártmányú fé­lig automatikus vasalógépet. Az új tí­pusú vasalógép rendes munkafeltéte­lek közötti kipróbálása arról tanúsko­dik, hogy a gép — a minőségét ille­tően — nemcsak felveszi a versenyt a hasonló külföldi gyártmányú gépek­kel, hanem sokkal tökéletesebb ná­luk, elsősorban azért, mert vasalói cserélhetők. Saját akarata ellenére Az Osti nad Latfem-i Magasépítésiét! Vállalat teplice! részlegének 20-tagú szocialista munkabrlgédja, melynek ve­zetője a munkaérdemrenddel kitüntetett Antonín Charamza, már december 9-én teljesítette évi vakolatkészítési ter­vét. Ez az eredmény — ngyanís a terv 145 Bzer négyzetméter vakolat készíté­sét írta elő, természetesen gépkeverő­vel. — országos csúcsteljesítménynek számít. Képünk a csoportvezetőt ábrá­zolja az tizem szakszervezeti vándor­zászlajának átvétele közben. (B. Krejčí — ČTK — felv.) M EGBKNTOTTAM barátomat. Nem vagyok olyan, hogy szándé­kosan tettem volna. A körülmények furcsa találkozása. így értelmezte barátom is, másként talán meg is haragudott volna. Mtröl ts oolt szó tulajdonképpen? Először is elárulom, hogy barátom nőtlen. Legmőbbi látogatásom alkal­mával rajtacsíptem, amint újságpapír­ba bűzlő rothadt burgonyát csomagolt, így akarta titokban kicsempészni gar­zonlakásából. Amikora krumpli között néhány penészes citromot ts felfe­deztem, nem tudtam megállni, hogy meg ne legyezzem: Most már nem csodálom, hogy időnként egyes élelmiszercikk eltű­nik a piacról. De hogy te ís erre ve­temedtél? Akár ürge... Az első pillanatban barátom olyan arcot vágott, mintha valaki hideg víz­zel öntötte volna nyakon. Mondani egy kis türelemmel, mindent elmon­dok. — Igazán érdekel. Remélem, nem kezdtél készleteket halmozni. — Nem, sohasem volt szándékom­ban. Ismerhetsz, hogy mindig csak a legszükségesebbet vásárolom. Hisz ebben a garzonlakásban helyem sincs raktározásra. A rövid szünetet felhasználtam ar­ra, hogy segítsek a csomagolásban. Erre kényszerített a lakásban terjen­gő bűz ís. Sürgettem barátomat, hogy előbb készítsük el a csomagot, aztán majd befejezi a történetet. — Így már rendben van. Reggel munkába menet bedobom a szemetes­vödörbe — fejezte be a csomagolás müveletét barátom. — Tulajdonképpen ínyencségemért bűnhődöm. Néhány hete, hogy az egyik házból krumplilepényt illata akart valamit, de torkán akadt a csapta meg az orromat. Azon nyom­szó, csupán vállvonogatással jelezte tanácstalanságát. — Mond hát, mit csinálsz tulaj­donképpen? — szakítottam meg a kí­nos hallgatást. — Az ördög Dinné el az Ilyen le­gényéletet. Végeredményben igazad van, ha ürgének nevezel, de saját ban elhatároztam: Dacsorára lepényt sütök. Még szerencse, hogy olyan vá­rosnegyedben lakom, ahol mindenfé­le üzlet található. A lepény után jó citromos teát iszom — terveztem el magamban. Először ts burgonyát vet­tem a zöldségesnél. De képzeld el, a világért sem akartak adni egy kilót, EGY BÁNYÁSZ ÍRJA A CSKP KB-nek azon felhí- nem azért is, mert ma már elkép­vása bányászainkhoz, bogy kö- zelhetetlen a munkahelyek nem ki­vessenek el mindent a szén- elégítő gépesítése. Szükségessé te­fejtés tervének teljesítéséért, J* £ nagy érdeklődést váltott ki jük e tartalék szénrétegek fejté­sét, mert csak így növelhetjük a munkatermelékenységet. A jövő évi feladataink biztosítására irő­nyuló Intézkedések kidolgozásékor figyelmet fordítottunk arra is, hogy nagyobb legyen a munkások átlag­Bányászaink nemesek röpgyűlése- keresete, s egyben jövőre ingyen ken, hanem rendes összüzemi gyű- kapjuk a munkaruhát, az alsóne­lésen is megtárgyalták a felhívást, műt, a törülközőt, a szappant, stb. azután megkezdték különböző in- ^ ruhaneműk tisztítása is ingye­nálunk, az ostrava-karvinai Csehszlovák Pionier L Bánya vájárai és technikusai köré­ben. tézkedések foganatosítását. Mind­ennél a hatékonyság felülvizsgálásá­nak az eredményeiből indultunk kl, amely világosan megmutatta, hogy nemcsak teljesíthetjük, hanem ló­val túl ís szárnyalhatjuk a Jövő évi tervmutatóinkat. Intézkedéseinkben a fősűly a gé­pesítés növelésén van, noha köz­ismert bányánk műszaki fejlettsé­ge. Erre nemcsak az érezhető mun­kaerőhiány miatt van szükség, ha­akaratom ellenére lettem azzá. Légy csak B m Állítólag nincs más cso magolásban. Végül meggyőztek, hogy mi az egy férfinek öt kiló burgonyát elfogyasztani, akkor is, ha maga van. Ugyanez oolt a helyzet a citrommal is. Ezt csak másfél kilós csomago­lásban kaptam. — Amit meg nem fogyasztottál el, természetesen elromlott. — Ez még nem minden. Ugyan­ilyen kálváriám volt a liszttel is. Az önkiszolgáló boltban csak két kilós csomagokat találtam, az egy kilós csomagok kifogytak, és így akarva, nem akarva kénytelen voltam két ki­ló lisztet vásárolni. Most ls a szek­rényben hever, a zsírból ts maradt. Ezt azonban idővel valahogy elhasz­nálom. Sokba került a krumplisle­pényt Egyhamar nem vállalkozom le­pénysütésre. Talán csak akkor, ha majd az üzletekben apró csomago­lásban is kaphatok árut. *\7ALÖBAN nem tehettem mást, V minthogy elismerjem, bará­tom akarata ellenére lett áruhalmo' zóoá. Be kell ismernem azt is, hogy megbántottam, amikor szándékosság­gal gyanúsítottam. O. S. nes lesz. Bányák kollektívája nagyon bízik benne, hogy a jövő évi tervünket teljesíteni fogjuk. Az utóbbi hóna­pok eredményei ls emellett szól­nak. Igv pl. novemberben sikerült behoznunk az évi lemaradást, úgy­hogy már december első napjaiban több száz tonna szenet adhattunk terven felül népgazdaságunknak. Lőrincz András, Petrvald A nagyüzemi mezőgazdaság a fejlett szocialista társadalomban A XXII. kongresszus tárgyalásai teljes mértékben meggyőz­tek bennünket arról, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának sikerült kiharcolnia azt, hogy a mező­gazdasági termelés fellendítése az egész part és az egész nép ügyévé válik, a kommunizmus felépítésének harcos irányvona­la legyen, amelyért teljes erejével és súlyával küzd. (Novotný elvtársnak a CSKP KB no­vemberi ülésén elmondott beszédéből) A kommunizmus felépítésének — szögezi le az SZKP programja — fon­tos feltétele a mezőgazdasági termék­bőség megteremtése. A nagyarányú távlati tervek alapján a Szovjetunió­ban a mezőgazdasági termelést tíz év alatt körülbelül Két és félszeresére, húsz év alatt három és félszeresére kell növelni Mi a célja, a feladata nálunk, a fejlett szocialista társada­lomban a mezőgazdaságnak? A vá­lasz röviden ez: A párt irányelvei szerint a mezőgazdasági termelést sokoldalúan fejlesztjük, kihasználva a szövetkezetek, az állami gazdasá­gok belső tartalékait úgy, hogy egy évtized alatt a mezőgazdasági ter­melés elérje az Ipari termelés szín­vonalát E nagy fejlesztési munkákba (természetesen az is beletartozik, hogy á még meglévő egyéni gazdaságok többségét megnyerjük a szövetkezeti gondolatnak. Használjuk ki a szövetkezetek belső tartalékait A szövetkezeti mozgalom e.lső lépé­sei óta sokai teuek a közösbe tömö­rült doigozó panasztok a nagyüzemi gazdálkodás |öv6jéért. Ez a nagy fej­lődés elsősorban a párt parasztpoli­tikájának a bölcsességét bizonyítja, hiszen a fejlődéshez minden téren megteremtettük a megfelelő feltétele­kei A munkásosztály önzetlen segít­sége eredményeképpen a szocialista ipar a korszerű mezőgazdasági géptk ezreit juttatta s juttatja ma is a falu­nak. Nagy támogatást kaptak a nagy­üzemi gazdaságok azzal is, hogy a területi átszervezés folytán több szak­ember, akik korábban a járáson vagy a kerületen az íróasztalnál ültek és általában körlevelek szerkesztésével telt el idejük fő része, közvetlen a termelésbe ment és az elméleti tudá­sát a gyakorlatban a szövetkezetek­ben, állami gazdaságokban hasznosít­ja. Sokat jelentett ez az utóbbi évek­ben S ha ugyan akad még elég ten­nivaló a mezőgazdaságban, — az idei gyenge esztendei sok helyütt nehéz na­pokat okozott, — mégis joggal állít­hatjuk, hogy a múlt évekhez viszo­nyítva haladást értünk el, mind a ter­melés növelésében, mind a munkater­melékenység fokozáséban. A szövet­kezetek az Idén' Jóval több gabonát adtak az államnak, mint az előbbi években Tejből például az év kilenc hónapjában 228 millió liter tejjel töb­bet kapott az ország, mint a múlt év ugyanezen időszakában. Ennek ellenére még sok nehézsé­get kell leküzdenünk, hogy a nagy­üzemi gazdaságok minden tekintet­ben kielégítsék a fejlett szocialista társadalom Igényeit Gondolunk itt el­sősorban arra. hogy a kiváló és a közepes gazdaságok mellett akad még sok olyan gazdaságilag gyenge, ke­véssé jövedelmező szövetkezet az or­szágban. amelynek csekély a terme­lési mennyisége — ez is állandóan ingadozik, s természetesen ezzei pár­huzamosan a tagság jövedelme ts esz­tendőről esztendőre változik. Olyan eset ís van, hogy olykor egy-két hó napig sem tudtak előleget adni a ledolgozott munkaegységekre. Az ilyen szövetkezetek aztán, ahelyett, hogy alaposan megvizsgálnák belső tartalékaikat, a nehézségeket állami támogatással akarják leküzdeni. Az idén is több 400—500 hektáron gaz­dálkodó szövetkezet kapott 200—300 ezer koronáig terjedő állami segélyt. Pedig az efféle segítség káros, hiszen az ilyen szövetkezetekben a tagság megszokja a „sültgalambvárást', anyagilag nem érdekeltek a termelés­ben, a közös gazdaság fejlesztésében, s ez aztán arra készteti őket, hogy magasabb jövedelem után nézzenek. Persze ez a nagyobb jövedelemkere­sés leginkább a háztájiban, vagy spe­kulációk útján történiK Ebből az kö­vetkezik, hogy a gyengébb szövetke­zetekben a társadalmi érdek össze­ütközésbe keiül az egyéni érdekek­kel. Ezt az ellentétet égetően fontos megszüntetni. S hogyan? Elsősorban a belső erők segítségével, a közös gazdaság fejlesztése alapján. Ennek első titka a szervezésben, a termelés minden oldalú biztosításában rejlik. A közös fejlesztése érdekében — a közelmúltban lefolyt hatékony­ságellenőrzés is sok hibát feltárt, utána kell nézni, összhangban van-e a termelés a jutalmazással, érdekelt-e a tag a hektárhozamok fokozáséban, más szóval helyesen gazdálkodik-e az Illető szövetkezet a befolyt jövede­lemmel? A termelés fokozásának egyik fontos tényezője a szocialista munkaverseny, s ami ezzel szorosan összefügg, a prémium, a kiegészítő munkadíjazás. A termelés fokozásának további útjái Az előző részben arrói volt szó, a szövetkezetek belső tartalékainak fel­tárásával, jobb szervezésével hassunk oda, hogy a gyengén gazdálkodó szö­vetkezetek is megjavítsák munkáju­kat olyannyira, hogy az állam iránti kötelezettségek, a szerződéses felada tok teljesítésében javuljon a helyzet és ne szoruljanak állami támogatás­ra, s ne mindig az élenjáró szövetke­zeteknek kelljen egy-egy járás rosz­szul gazdálkodó közösségeit kihúzni a kátyúból. Most itt e fejezetben, a szovjet mezőgazdaság példájából ki­indulva a gépesítésről, a gépeknek a termelés fokozásában lévő nagy sze­repéről fejtünk kl néhány gondolatot. Az SZKP programja értelmében a mezőgazdaságban e munka termelé­kenységét a következő tíz évben leg­alább két és félszeresére, húsz év alatt pedig öt-hatszorosára kell növel­ni. E célból minden mezőgazdasági termelési őgban meg kell valósítani a termelés komplex gépesítését, nagy teljesítményű és kitűnő gazdesági ha­tásfokú gépek olyan rendszerének al­kalmazása révén, amely megfelel az egyes természeti-gazdasági övezetek viszonyainak. A mezőgazdasági termelés rohamos növelése a fejlett szocialista társada­lomban elképzelhetetlen a műszaki fejlesztés, a mezőgazdaság nagyará­nyú gépesítése nélkül. Ezzel termé­szetesen szorosan összefügg a mun­katermelékenység fokozása. Ez azt jelenti, hogy olcsóbban és egyre töb­bet csakis a föld termőképességének fokozásával, a nagyüzemi gazdálko­dás teljesfokú gépesítésével termelhe­tünk. Ennek érdekében a harmadik ötéves terv éveiben minden esztendő­ben három .és fél milRárd korona ér­tékben kap gépet mezőgazdaságunk. S hogy a korszerű mezőgazdasági technika milyen tért hódít majd a további években, azt mi sem bizonyít­ja (óbban, mint az a tény, hogy 1970­ig a beruházások összege évente 11 milliárd koronát tesz ki, ennek csak­nem a fele esik a gépesítésre. Az ls a párt bölcsességét, paraszt­politikájának a helyességét bizonylt­ja, hogy a termelés fokozását, a mun­katermelékenység emelését nem meg­feszített emberi munkával érjük el, hanem a hatalmas anyagi-műszaki alap megteremtésével. Ezt csakis a fejett szocialista társadalom magas fokú ipara, a munkásosztály és a pa­rasztság szoros együttműködése ké­pes biztosítani, tgy elérjük, hogy 1970 ig az egy főre eső munkaterme­lékenység a mezőgazdaságban csak­nem 100 százalékkal fokozódik. S mit jelent ez a termelés fokozásában? Egy példa: míg 1959-ben — nagy mennyiségű árut hoztunk be külföld­ről — az egy főre eső húsfogyasztás 54 kg volt, 1970-ben ez mezőgazdasá­gunk saját erőforrásaiból 73 kg-re szökken. E néhány szám is fényesen bizonyítja, miiy soha nem látott vál­tozós következik be néhány esztendő alatt a fejlett szocialista társadalom mezőgazdaságában. Persze e változás nem jön létre önmagától, hiszen min­den az embertől, a szövetkezeti dol­gozók szorgalmától függ. Az akarat, az összefogás viszont hegyeket képes megmozgatni. Ez a nagy erő megvan dolgozó parasztságunkban és ha eh­hez a munkásosztály gépek formájá­ban mégadja a segítséget, 1970-ig el­érjük célunkat. A munkásosztály, a fejlett szocialista társadalom élhar­cosa, önzetlen segítségei nyújt to­vábbra is a mezőgazdaságnak Szocia­lista iparunk a harmadik ötéves terv­ben — a többek között — körülbelül 110 000 traktort, 173 000 pótkocsit, 10 000 teherkocsit, 25 000 rakodót, 12 800 gabona- és 33 000 silókombájnt gyárt mezőgazdaságunk részére. A politikai — és szaktudás gyarapítása Általában elterjedt dolog, hogyha a gépekről, gépesítésről beszél az ember a szövetkezeti tagokkal, fő óhajuk: „Bárcsak volna elég gép, traktor, akkor nem voína baj soha­sem a mélyszántással. Kombájnból is több kell, hogy idejében elvégezhes­sük a betakarítást" — szokták mon­dogatni Örvendetes, hogy a faivak népe megszerette a gépet, s nem becsmérli mér a kombájn munkáját, hogy nagy tartót hagy, meg hogy nem veri ki a szemet. Több ér- egyr» több kell belőlük. Ez helyes, ám egy igen fontos kérdésről kell szólni ez­zel kapcsolathan. Akadnak még szö­vetkezeti tagok, akik politikai rövid­látásuknál fogva nem látnak tovább az orruknál, s úgy szedetnék — ha a gépről van szó — nogy add uram, de mindjárt" alapon az ipar máról !Folytatás a» 6. n'dalon) ÜJ SZÓ 5 * 1981. december 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom