Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-20 / 352. szám, szerda

Jozef Lenárt elvtárs beszéde az SZLKP KB ülésén (Folytatás a 4. oldalról) Jovl, cadcal, Pov. Bystrica-i és a se­nicai járásban. Ezért a tanítók elosz­tását körültekintően kell végezni, hogy fokozatosan megszűnjék az aránytalanság a városi és falusi isko­lák, valamint az egyes iskolafajták és típusok között. Különösen ma, amikor az iskolarendszert tartalmilag átépít­jük, az a sürgős feladat áll előttünk, hogy gyorsan növeljük a tanítók szakképzettségét. Az iskolák igazgató­ságainak és a nemzeti bizottságoknak, valamint az FSZM-szervezeteknek !s rendszeres figyelmet kell szentelniük és segítséget kell nyújtaniok a magu­kat továbbképző tanítóknak. A pedagógiai intézetek hallgatói felvételi tervének nem teljesítése kö­vetkeztében az utóbbi években az előirányzottnál 2252-vel kevesebben tanulnak ezeken a főiskolákon, ami elkerülhetetlenül kedvezőtlenül tük­röződik vissza az I. és II. ciklusú is­kolák munkájában. Helyesnek tartjuk, hogy minél több fiatal, politikailag fejlett, üzemi és falusi dolgozót nyerjünk meg pedagó­giai előképzők végzésére, miután már előtte középiskolai végzettségre tet­tek szert. Ezen a téren az ifjúsági szövetség tagjai, a CSISZ aktív funk­cionáriusai mutassanak példát. A tanítók 75 százaléka nő és a pe­dagógiai előkészítő tanfolyamok hall­gatóinak is a 87 százaléka lány. E tény nagy nehézségeket okoz elhelyezésük­ben. — Az idén például a Komenský Egyetem filozófiai fakultásáról 31, ter­mészettudományi fakultásáról 16 hall­gató nem foglalta el állomáshelyét a kelet- és közép-szlovákiai járásokban, ahol a legnagyobb szükség van rájuk — mondotta Lenárt elvtárs. — A pártszervezetek, a fakultások veze­tőségei és a Csehszlovák Ifjúsági Szö­vetség fokozza nevelőhatását, hogy a végzett hallgatók hajlandók legyenek ott működni a tanítói pályán, ahol leginkább szükség van rájuk. Iskoláinkon sok nagyszerű tanító működik, akik kiváló eredményeket érnek el a nevelőmunkában, a Kultu­rális, népművelő és politikai munká­ban és jelentős segítséget nyújtanak a pártnak az ifjúság és a dolgozók kommunista nevelésében. A párt nagyrabecsüli érdemdús munkássá­gukat. Szlovákiában 177 tanítót tün­tettek ki az Érdemes tanítói címmel és több száz tanító nyerte el a Példás tanító címet. A pártszervek egyre jobban használják fel e tanítókat, jobban általánosítsák és népszerűsít­sék az ifjúság nevelésében szerzett értékes tapasztalataikat. A tanító munkájának súlypontja nz iskolai munkán, az ifjúság nevelésén van. Ám nem vonhatók kí a tanítók a lakosság körében végzett kulturális népnevelő munkából, bár kívánatos lenne, hogy ez a munka különösen a falvakon ma már ne kimondottan a tanítóra várjon. Ezt nem minden tanító érti meg, nem támogatják elég­gé a pártszervezeteket és a nemzeti bizottságokat a tömegpolitikai mun­kában. Helytelen a magatartása azoknak a tanítóknak, akik teherté­telnek tartják ezt a munkát. Fontos, hogy politikai fejlődésük táptalaja­ként értelmezzék, mint az élettel, a hazai politikai és gazdasági esemé­nyekkel való kapcsolatuk hatásos for­máját. Iskoláink nevelő- és oktatómunkája színvonalának emelésében az egyik fő feltétel a tanítókáderek stabilizá­lódása. Még mindig előfordul, hogy évről évre, sőt még a tanév folyamán ls áthelyeznek tanítókat. Az 1981-62­es tanév előtt a prešovl járásban 145, a trenCíniben 210, a čadcai járásban 128, a senlcaíban 100 tanítót helyez­tek át. A Cadcal járásban 32, a zvole­niben 16, a Spišská Nová Ves-i járás­ban 12 iskolaigazgatót cseréltek kl stb. Az a tanító, aki gyakran változtat­ja működési helyét, nem tudja meg­ismerni a gondjaira bízott gyermeke­ket, szüleiket, az iskola és a • község környezetét. A szovjet tapasztalatok arra tanítanak, hogy a tanító működé­si ideje egy iskolában legalább az is­kola növendékei tanulási idejének feleljen meg. Iskolaügyi hatóságaink megszívlelhetnék ezt a jó tanácsot. A következő időszakban a tanítók körében végzett munka területén fő­ként a következő feladatokra Irányul­jon a figyelmünk: — a tanítók nevelésének és oktatá­sának megjavítására a pedagógiai elő­készítő tanfolyamokon, — a tanítók politikai, szakmai és pedagógiai fejlődéséről való gondos­kodás fokozására, — a tanítók stabilizálásáról és el­helyezéséről való gondoskodás foko­zására, — a tanítóság fokozott szükséglete kérdésének megoldására és a tanítók szakképzettség hiányának megszün­tetésére rendkívüli intézkedések út­ján. A dolgozók szüntelenül fokozódó részvétele a nevelés és az oktatás szervezésében is megteremti a kezde­ményezés széleskörű kibontakozásá­nak feltételeit. A nemzeti bizottságok­nak, mint az államhatalom szerveinek ezért minden feltételük megvan ah­hoz, hogy teljesítsék a fő szervező feladatát a pártnak a nevelés és ok­tatás továbbfejlesztéséről hozott ha­tározatai és Irányelvei gyakorlati életbeléptetését illetően. Kell, hogy tevékenységük homlokterében álljon a beruházási iskolaépítés és az isko­lák anyagi ellátása feladatainak tel­jesítése. A harmadik ötéves tervben Szlová­kiában az általános Iskolák szakaszán legalább tízezer tantermet kell építe­ni. Teret kell biztosítanunk a tanonc­és mezőgazdasági Iskolarendszer fej­lesztésének, amelyben a tanulók szá­ma a mai állapothoz viszonyítva a kétszeresére emelkedik. A nemzeti bizottságok gondoskodása mindeddig túlnyomórészt csak az ál­talános Iskolák építésére irányult, de az építés tervét ezen a szakaszon sem teljesítik. Például ez év október vé­géig a tervet csak 77,6 százalékban teljesítették. A jövő évtől kezdve a nemzeti bizottságok a kormányha­tározat értelmében kötelesek az isko­lák komplex építéséről gondoskodni, Ez annyit jelent, hogy a tanulásra szol­gáló helyiségeken kívül éttermeket, tornatermeket, munkaműhelyeket, a politechnikai neveléshez szükséges műhelyeket, az Iskolán kívüli munka számára szükséges helyiségeket kell építeni, beleértve megfelelő számú lakást a tanítók részére. Rossz a helyzet a tanonc- és mező­gazdasági iskolák elhelyezése terén, s kevés a férőhely a különleges gon­doskodást igényelő gyermekek iskolái­ban is. A diákok száma növekszik, de ezzel arányban nem emelkedik a he­lyiségek száma. A tanonciskolák épü­lete rendszerint a legrégibb, célsze­rűtlen és nem megfelelő. Jóllehet a tanoncok száma a jövő Iskolaévben már 51,6 százalékkal emelkedik, a nemzeti bizottságok, va­lamint a vállalatok és az üzemek ls túlnyomórészt csak az 1964—1965-ös években számítanak új iskolák építé­sére. Komoly fogyatékosságok tapasztal­hatók a mezőgazdasági iskolák férő­helyeinek biztosításában. A kormány már 1959-ben 189,5 millió koronát irányzott elő a mezőgazdasági iskoläk és internátusok építésére Szlovákiá­ban. Ezeket az eszközöket azonban nem használják kl s ezen a téren ha­marosan meg kell javítani a helyze­tet. Az oktatás megfelelő színvonalának biztosításához nem elegendő csupán az új Iskolaépület, hanem fel kell szerelni korszerű műszaki taneszkö­zökkel is. Helytelen, hogy az e célra szánt pénzeszközöket gyakran más tételekre fordítják, s ezáltal lebecsü­lik a pártnak azt a határozatát, hogy a diákoknak ingyen adunk tankönyve­ket és tanszereket. Jó volna a tanítók és a pedagógiai dolgozók részvételé­vel értékelni, hogy az Iskolaszolgálat vállalata hogyan tart lépést az élet­tel, vajon munkája megfelel-e Isko­láink mai szükségleteinek. A tanítási segédeszközök készítésénél jobban fi­gyelembe kellene venniök az iskolák és ez élenjáró tanítók haladó tapasz­talatait. A tervezési szerveknek tekintettel az iskolák és az iskolai intézmények rohamos építésére az Illetékes nemze­ti bizottságokkal együtt egybe kellene hangolniok a káderek tényleges szükségletének tervét, s az enhsk megfelelő béralapokat. Ezért feltétle­nül szükségesnek tartjuk, hogy a ke­rületi és járási nemzeti bizottságok minél rövidebb határidőn belül rész­letesen vizsgálják meg az iskolák építésének és anyagi ellátásának fel­adatait és olyan intézkedéseket te­gyenek, amelyek biztosítják iskola­rendszerünk folyamatos, harmonikus fejlődését átépítésének komplex ter­vével összhangban. A párt nagy figyelmét érdemli a járási nemzeti bizottságok mellett mű­ködő iskolai és kulturális bizottságok munkája. Ezek a bizottságok aránylag rövid fennállásuk alatt már tapaszta­latokat szereztek az iskolák gyakor­lati Irányításában. Jól dolgozik pél­dául a Zilinal Járási Nemzeti Bizottság mellett működő iskolaügyi és kultu­rális bizottság, amely ülésein rendsze­resen és tervszerűen foglalkozik a nevelés és oktatás fő kérdéseivel, s ami a legfontosabb — a községekben és az Iskolákban részt vesz a sikeres munka kedvező feltételeinek megte­remtésében. Hasonlóan járnak el a prešovi és a trenCíni bizottságok. Munkájuk főbb ismérve a kezdemé­nyezés és a rugalmasság s az, hogy felelősnek érzik magukat a járás minden iskolájának munkájáért. Ha­sonlóképpen jár el számos helyi isko­laügyi és kulturális bizottság Is. Pél­dául a Podunajská Biskupice-1, az Ivánka pri Dunaj-i, a chinoranyi és más helyi nemzeti bizottságok iskola­ügyi és kulturális bizottságainak kez­deményező és szervező munkája folytán meggyorsult a beruházási épít­kezés az Iskolákat illetően. A trenčínl járásban Drietoma községben a bizott­ság kezdeményezésére iskolai műhely épült 70 000 korona értékben és tár­sadalmi munkával befejezik egy óvo­da építését 270 000 korona értéiben. Kolárovon a bizottság megoldotta 23 tanító elszállásolását, Starý Tekovon 12 tanítóét stb. Számos helyi bizottság hatékony segítséget nyújt az iskolának a nevelési problémák megoldásában is, így a cigényszármazású tanulók oktatásában stb. Az iskolaügyi és kul­turális bizottságok ezen jó mun«a­eredményeit, főként a bevált munsa­formáikat és módszereiket, jobban kell népszerűsíteni és általánosítani. Az ifjúság nevelésében és oktatá­sában a dolgozók fokozott részvétele során jobban érvényesítik hatásukat a szülők és iskolabarátok egyesüle­tei, amelyek nemcsak anyagi segít­ségben részesítik az iskolát, hanem fontos részei az iskola és az élet kapcsolatának is. A legértékesebb tő­ke a lakosok, a szülők tízezreinek nagy politikai aktivitása, akik fele­lősséget éreznek az új nemzedék neveléséért, a fiatalság jövőjéért. Ezzel kapcsolatban Lenárt elvtárs hangsúlyozta, a szocialista család küldetését, melynek lényege a gyer­mek nevelése. A szocialista peda­gógia széleskörű népszerűsítésével meg kell a szülőknek mutatni a kommunista nevelés távlatait, és se­gítséget kell nyújtani nekik abban, hogy nevelő munkájukat egyesítsék az iskola és a társadalmi szerveze­tek nevelő irányzatú törekvéseivel. • m S • Az Iskola és a tanító új feladatai­val kapcsolatban megnövekszik a tanfelügyelet jelentősége is. A tan­felügyelő legfontosabb munkája le­gyen a legjobb tapasztela'tok keresé­se és általánosítása az ifjúság ta­nításában és nevelésében. A kerületi ás járási nemzeti bi­zottságoknak nincs megfelelően ki­épített tanfelügyelői testületük s an­nak összetétele nem felel meg isko­lánk feladatainak. Egyes járásokban, Így a galantai, levicei, Nové Zámky-i, trnavai, topoféanyi járásokban a tan­felügyelők nem üldögélnek felesle­gesen a JNB irodájában, hanem heti 5 napon át az iskolákban és a tan­intézetekben dolgoznak. Sajnos egész Szlovákiában nem egészen 50 száza­lékra teljesítik a tanfelügyelet ter­vét. A gbelcei, slkeníckai és más iskolák nem az egyedüliek, ahol az utóbbi 4—5 évben egyáltalán nem járt tanfelügyelő. Ezért a járási párt­bizottságoknak nagyobb figyelemmel kell kisérniök a tanfelügyelők mun­káját, és pártfelelősségre kell von­niok azokat a dolgozókat, akik meg­zavarják a tanfelügyelői testület munkarendszerét. A tanfelügyelő szolgálja teljesen az iskolát, amely­nek nagyobb szüksége van rá, mint bármikor azelőtt. Az Iskola és az élet szoros kap­csoletáról szóló határozatokat nem lehet teljesíteni az üzemek, az álla­mi gazdaságok és az egységes föld­művesszövetkezetek segítsége nélkül. Az üzemek, az Iskola és az Ifjúság közti új kapcsolat és viszony jó pél­dáját mutatja a bratislavai G. Dimit­rov Üzem, a B. Bystrica-i Slovenka, a bratislavai Kablo, a Michalovcei Állami Gazdaság, a bratislavai Ma­gasépítészeti Vállalat, melyekben kí­sérletképpen bevezették 12 éves is­kolák termelési gyakorlatát. A párt­és a szakszervezetek, a vezetó gaz­dasági dolgozók, a mesterek, techni­kusok és munkások ezekben az üze­mekben a legnagyobb felelősségér­zettel teremtették meg a tanulók ter­melési gyakorlata sikerének feltéte­leit. A jó munkában és a termelési ok­tatásban nyújtott nagy segítség te­rén példaképül szolgálnak a Lu­žianky-i Állami Gazdaság és a Lukov Dvor-1 Állami Gazdaság, ahol a Nitral Középfokú Altalános Iskola tanulói már harmadik éve tanulják a mező­gazdasági termelés alapelemeit. Az állami gazdaság az üzemi pártszer­vezet és a gazdaságvezetőség érde­méből minden évben idejében konk­rét szerződést köt az iskolával. A szerződésben a mezőgazdasági ter­melési oktatásnak nemcsak az anya­gi, hanem káderbell biztosítására is gondolnak. És így az iskola már a tanév kezdete előtt pontosan tudja, melyik földön folytathat termelési gyakorlatot, milyen gépeket, mező­gazdasági szerszámot, vetőmagvakat, trágyát, stb. kap. Az állami gazda­ságok gondoskodása nyilvánult meg abban is, hogy két kiváló alkalma­zottjukat szabaddá tették a tanulók termelési gyakorlatának irányításá­ra. Ezenkívül az állami gazdaság megteremtette a feltételeket ahhoz is, hogy a tanulók a téli hónapok alatt teljesíthessék a tanterv felada­tait az állattenyésztési termelésben ls. Az üzemi pártszervezet és az ál­lami gazdaság vezetősége az iskola vezetőségével együtt rendszeresen megtárgyalta és ellenőrizte a szer­ződés teljesítését. Jó példával jár elől a rybárpolei V. I. Lenin Üzem is, ahol a termelési alapok tanításának problémáival ha­vonta az üzem képviselőiből, meste­rekből és oktatókból, az Iskola taní­tóiból és a szülőkből álló külön­bizottság foglalkozik. A diákok termelési gyakorlatának megszervezésében s általában az ok­tatás fejlesztésében sokat kell ten­niük a szakszervezeteknek. Számos üzemben azonban nem lehetünk elé­gedettek az FSZM üzemi bizottsá­gainak a fiatal nemzedék nevelésé­ről való gondoskodásával. Még min­dig előfordul, hogy az üzem vezető­ségének helytelen a viszonya azok­hoz a fiatal emberekhez, akik alkal­maztatásuk mellett akarják tovább képezni magukat. Az üzemi bizott­ságok gyakran figyelmen kívül hagy­ják az olyan jelenségeket, amikor nem tartják be a törvényes tanulmá­nyi könnyítést, amikor az alkalma­zásuk mellett tanuló dolgozókat ke­vésbé felelős szakaszra helyezik át, stb. A fiatal nemzedék nevelésében a párt legközelebbi segítőtársa az ifjú­sági szövetség. A CSISZ részvétele az iskolarendszer átépítésében egyre inkább megnyilvánul a pionírok és a CSISZ-tagok helyes viszonyában a társadalmi munkához, amely sikere­sen kibontakozott főként a pártunk megalapítása 40. évfordulójának tisz­teletére kezdeményezett „A vörös zászló nyomában" című mozgalom­ban. Az iskolarendszerben bekövetkező nagy átalakulások az ifjúsági szö­vetség és pionírszervezete egyre ak­tívabb munkáját követelik meg. A CSISZ -iskolai szervezeteinek csak egy része karolja fel és fejleszti sokoldalúan a tanulóifjúság kezde­ményezését. Növelni kell a CSISZ­kollektivák felelősségét minden egyes tanuló tanulmányi eredményeiért. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség szervezetének hatást kell gyakorol­nia minden egyénre, nézeteire és cselekedeteire, meg kell szervezniük azt a gazdag és sokoldalú tevékeny­séget, amely segítséget nyújt a fia­tal ember egyéniségének kibontakoz­tatásában. Jóllehet az iskola és a CSISZ a nevelésben egyforma célo­kat követ, az Ifjúsági szövetség mun­kaformái és módszerel legyenek má­sok, mint az iskoláé. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség pionírszervezetében a pártszerveze­tek közvetlen támogatásával el kell érni azt, hogy a pioníralakulatok éle­te érdekes, a gyermekek számára vonzó legyen és teljes összhangban álljon a fiatal nemzedék kommunis­ta nevelésével. A pionírszervezet te­vékenységének megjavítása megkö­veteli, hogy rendszeres figyelmet szenteljenek a pionfrvezetők kivá­lasztásának és oktatásának. Nagy hiba az, hogy Szlovákiában több mint ezer pioníralakulatnak nincs vezető­je. Ennek oka többek között áz, hogy ha e tisztség betöltésére az iskolá­ban nem akad tanító, sajnos, nem keresnek mást, betöltetlen marad a funkció. Ajánljuk, hogy az elvtársak vegyenek példát a rybárpolei CSISZ üzemi szervezettől, ahol a szocialista munkabrigádok legfejlettebb tagjai látják el a pionírvezető tisztségét. Évről évre javul az iskolákban vég­zett pártmunka és megszilárdul a párt vezető szerepe. Az iskolai párt­szervezetek munkájának új vonása, hogy együttműködnek az üzemek, az egységes földművesszövetkezetek, a gép- és traktorállomások, az állami gazdaságok pártszervezeteivel, első­sorban azon munkahelyek pártszer­vezeteivel, ahol a tanulók termelési gyakorlatot folytatnak. A járási és kerületi bizottságoknak támogatniok és elmélylteniök kell ezt az együtt­működést. Helyes lesz a szükség szerint közös megbeszéléseket tarta­ni a nevelés kérdéseiről. Ezeken részt vennének az iskolák, üzemek, EFSZ-ek és állami gazdaságok kom­munistái és megegyeznének az if­júság nevelése és oktatása fő kér­déseiben követendő közös eljárás­ról. A pártszervek és szervezetek több­sége helyesen értelmezte a CSKP KB­nak a CSISZ közvetlen irányításáról szóló határozata jelentőségét, s azt megvalósítja a gyakorlati életben. Nem tartják be azonban eléggé azt az elvet, hogy a fiatal kommunisták tevékeny munkát végezzenek az if­júsági szövetségben. Míg a 26 éven aluli párttagok és tagjelöltek száma évről évre növekszik, szüntelenül csökken a CSISZ-ben dolgozó fiatal kommunisták száma. Hiba, hogy szá­mos pártszervezet nem használja fel azon idősebb érdemes párttagok ta­pasztalatait, akik a múltban sikere­sen dolgoztak az ifjúság körében, és mesteri módon alkalmazták a po­litikai-nevelő és kulturális tömeg­munka vonzó formáit. Pártunk nemegyszer indokolta a testnevelés és a sport fontos neve­lőfunkcióját. Meg vannak a felté­teleink ahhoz, hogy a fiatalok test­nevelését valóban tömegesen fej­lesszük. Számos CSISZ és testneve­lési szervezet azonban még bürokra­tikusán kezeli az ifjúság körében végzett testnevelési munkát. Gyakran hallani ilyen nagyképű kijelentése­ket : bekapcsoltuk ..„ ... be­soroltuk ...", megmozgattuk a széles rétegeket...", — de a való­ságban sokszor az ember egyik ke­zén megszámolhatja azokat, akik a tornatermekben, a játszótereken be­kapcsolódtak a testnevelésbe, és csak igen ritkán találhatók közöttük fiatal funkcionáriusok. Ott, ahol a CSISZ-tagok és a testnek velési dolgozók a CSISZ szervezők kezdeményezését célszerűen egybe-s kapcsolták a testnevelési dolgozók és a HESZ sporttapasztalataival, jó ered-: ményeket értek el. Ezt láthattuk az ifjúság prievidzai és trnavai iskolai versenyén. Nitrán a Pionír- és Ifjúsági Otthon a Slávia sportegyesülettel kar-; öltve érdekes kézilabda-tornát szer-i vezett, amelyben több mint 250 csapat vett részt, több mint 3000 fiatal ver-i senyzővel. Az úszósport elterjesztésé-i ben sikeresen vezet a bratislavai Slá-: via. Tagjainak sorában tehetséges úszók növekednek fel, többen cseh-: szlovák rekordot is elértek. A CSISZ-korban lévő fiatalok nagy; része azonban szabad idejét a torna-: termeken és sportpályákon kívül töl­ti. Ennek fő okát abban látjuk, hogy az ifjúság körében végzett munkában gyakran még megvannak a tornának a fiúk és leányok számára kevéssé vonzó és elavult formái. Figyelmen kívül hagyják a gyermekek és az if-i júság egészséges érdeklődését a inoz-: gással járó játékok iránt, a turisztika iránt, amelyben megnyilvánul a gyer-i mek életereje, és amely hozzájárul á fiatalok szellemi és testi erejének fej-i lődéséhez. A fiatalok nem találva eléggé szí-: nesnek és vonzónak a testnevelési órákat, — s mondjuk meg nyíltan, hogy a CSISZ számos körének lévé-: kenységét sem — természetesen á szórakozás más, gyakran nem meg­felelő módját keresik, amely számuk-í ra romantikusabbnak és Izgalmasabba nak tűnik. És így megtörténik, hogy, egyes fiúk és leányok egyes CSISZ-i funkcionáriusok szektás állásfoglalása miatt nem kerülnek a CSISZ-szervezet befolyása alá, hanem magukra ma-: radnak. Igy azután a hamis romanti-i ka bűvkörébe kerülnek, egyes esetek-i ben huligánokká válnak, és más tár­sadalomellenes jelenségekre kerül sor. Hogyan magyarázható másként, hogy még ma Is, amikor társadal-i munkban már nincs talaja a burzsoá trampingnak — ennek az életmódunk számára idegen jelenségnek — még mindig találkozunk ennek i^jajmolásá-i val, különféle kihívó neveket viselő tramp-táborokkal mint például „Tor­nádo", .Söröző „Farkasok", „Kiürült bogrács", „A halál lovasai", „Sánta kutya" stb. nevet viselő tramp-tele­pekkel. Sőt találkozunk úgynevezett tramp „összejövetelekkel" is. Az ilyen tramptalálkozókra vándorló trampokat a szélsőséges kihívó viselkedés jelle­mezte. Az egész többhetes túra alatt egyáltalán nem borotválkoztak, nem nyiratkoztak, s nem mosakodtak, nem tartották be az alapvető higiéniai szabályokat, különféle kihívő tetteket hajtottak végre, durván léptek fej a lakosokkal szemben és lopásokat is elkövettek. A trampvezetők jassznvel-: ven beszéltek és a vadnyugat jelké­peit viselték. A legszomorúbb az, hogy e trampok egy része a dolgozó fiatalok és ďiá-! kok soraiból került ki. Bizonyára nem volna helyes, ba egy kézlegyintéssel elítélnénk azokat a fiúkat és leányokat, akik miután nem karolta fel őket a CSISZ, tévútra hagyták magukat vezetni hamis vezé-) rek — „serifek" vagy „kápók" által. Mindenekelőtt felül kell vizsgálnunk az ifjúság körében végzett munka ed­digi formált, vajon eléggé figyelembe veszik-e az ifjúság természetes hajla­mát a romantika iránt, vajon a CSISZ, a pionírszervezetek, a Csehszlovák Testnevelési Bizottság, az FSZM, a HESZ funkcionáriusai és dolgozói és iskoláink tanítói eleget tesznek-e az Ifjúság körében a sport és a turiszti-: ka népszerűsítésének. Véget kell vetnünk a száraz, elcsé­pelt, szürke módszereknek, el kell (Folytatás a* 6. oldalon) ÚJ SZÖ 5 * 19M- december 20,

Next

/
Oldalképek
Tartalom