Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-20 / 352. szám, szerda

Jozef Lenárt elvtárs beszéde az SZLKP KB ülésén (Folytatás a 3. oldalról a tanulók megismerkedjenek a mezőgazdaság összes munkaágazatalval, az állattenyésztéssel ls, különös tekintettel az ipari módszerek itteni érvényesítésének nagy távlataira. összesfokú iskoláink kezdeményezőbben szervezzék meg a diákok és a hallgatók kirándulásait, működési körüknek azokra az élenjáró munkahelyeire, ahol érvényesül a legkorszerűbb technika, technológia és tudomány és ezek segítségével jobb eredményeket érnek el. A mezőgazdaságban elsősorban arról van szó, hogy azokkal az újdonságokkal is megismerkedjenek, amelyekkel még nem tudnak, vagy nem képesek dolgozni. Ilyen újdonság például a növénytermesztés komplex gépesítése Gitalov módszere alapján, a kétmenetes aratás, az egycsírájú maggal folytatott répatermesztés. Meg kell ismertetni a diákokkal a sertések önetetéses hizlaló módszerét, a központi fejő üzemek módszerelt stb. Kívánatos lenne, hogy az iskolák gyakrabban hívják meg az újítókat és a nagy terméshozamok mestereit, s beszélgetéseket szervezzenek velük munkáikról. Lenárt elvtárs kiemelte annak fontosságát, hogy továbbra is rendszeres figyelmet szenteljünk az említett határozat következetes végrehajtását elősegítő tartalmi, szervezési, káderbeli és anyagi feltételek megteremtésének. Biztosítsuk, hogy ifjúságunk nevelése és oktatása az elmélet és a gyakorlat egységén alapuljon. A gyakorlat ne csak a szerzett ismeretek próbaköve, hanem a tanulóifjúság új Ismereteinek forrása is legyen. Ifjúságunk általános fejlődése és képzése érdekében a technika egyre emelkedő színvonalát tekintve az eddiginél sokkal nagyobb súlyt kell fektetnük a természettudományok, főként a matematika oktatására, az oktató és nevelomunkában. A matematika alapjainak jó elsajátítása fizikai, vegytani és egyéb kérdések megértésének fontos feltétele. Matematika nélkül nem képzelhetjük el a műszaki tudományok fejlődését, ezek nélkül pedig nem fejlődhet az új technika. Sok iskolában a matematikában nem érik el a kívánt eredményt. Ez az egyik oka annak, hogy a főiskolák műszaki fakultásain igen nagymértékben csökken a hallgatók száma. A tanítók módszertani képzettsége nem felel meg a matematikai oktatás igényességének. A tanítók többsége szárazon, élvezhetetlenül magyarázza a matematikát, anélkül, hogy egybekapcsolná a gyakorlati alkalmazással, nem tartja be a szemléletességet, nem alkalmazza a matematikát a többi tárgyakra, úgyhogy a tanulók nem értik meg a számtani műveletek jelentőségét és nem látják gyakorlati céljukat. Nagyon természetes, hogyha a tanulók nem értik meg a tárgyat, nem érdeklődnek iránta és nem tanulják. A matematikai oktatás alacsony színvonalát bírálva, semmi esetre sem akarjuk leszűkíteni, a kérdést, mintha mentesíteni kellene a matematikát az absztrahálástól. Ezzel megfosztanánk a matematikát lényegétől. Hisz a matematika elvont formában a valóságot tükrözi. Az a fontos, hogy az oktatás folyamatában kellő arányban fejlődjenek a matematika szerves részei, mint a logika, a szimbolika, valamint a számtani műveletek tartalmi és gyakorlati, Jelentésbeli része, úgyhogy megfeleljen a gyermekek korának és felfogó képességének. Fontos, hogy a többi tárgyak tanítói is támogassák a matematika jelentőségét. Az 1960—Bl-es tanévben részleges sikereket értünk el a matematika és a fizika oktatásában. Egyes iskolában, mint például a bratislavai Novohradská utcai általános középiskolában, a Spišská Nová Ves-i általános középiskolában és a bratislavai gépipari középiskolában szép eredményeket érnek el a matematikában, mert a tanítók — Raiprich, Srám, Slmcisková elvtársak szemléltetően, érdekesen oktatják a matematikát, korszerű műszaki segédeszközöket alkalmaznak az oktatásban és matematikai versenyt rendeznek az ifjúság körében. Még jobban és felkészültebben általánosítjuk és népszerűsítsük a matematikai tanítók jó tapasztalatalt. Az Iskolák mellett matematikai kabineteket kell létesíteni. A tanítók különleges figyelmet szenteljenek a matematika és a fizika iránt fogékony tanulóknak, fejlesszék a matematikai és fizikai köröket, ezek alapján tovább fokozzák a tanulók részvételét a matematikai és fizikai versenyeken. Lenárt elvtárs a továbbiakban hangoztatta, hogy harcolni kell a tanulók bukása ellen s a következőket mondotta: A tanítók, a nemzeti bizottságok iskolai és művelődésügyi albizottságai, az iskolaügyi dolgozók, a párt és társadalmi szervezetek, főként a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség címére annyit, hogy nem beszélhetnek az iskola, a nevelés és oktatás átszervezésének helyes felfogásáról abban iskolában, ahol évente nagyon stík diák bnkik meg. Az a tény is kedvezőtlenül hat az iskolák oktatási eredményeire, hogy az iskolai intézmények hiánya, valamint sok elnöki bizottság figyelmetlensége és elégtelen gondoskodása miatt olyan gyerekeket is felvesznek a kilencéves általános Iskolákba, akiknek nevelése különleges gondoskodást igényel, ezért különleges iskolákban a helyük. A kerületi és járási nemzeti bizottságok és pártszervek tegyenek meg minden anyagi es káderintézkedést, hogy ezek a gyermekek különleges Iskolákban részesüljenek oktatásban. A tanulmányi előmenetel nagyon bonyolult kérdés. Az iskolát, az oktatás és nevelési folyamat megszervezését és a családot ís érinti. Ugyanakkor ki kell emelnünk, hogy a tanulók előmenetelének megjavulását nem úgy értjiik, hogy csökkenjen a diákok tudásával szemben támasztott igényesség. Csak a tanítók pedagógiai tudásának nevelése, a gyengébb diákok képességeinek felfedezése és fejlesztése a helyes mód, mellyel a megkívánt színvonalra emelhetik tudásukat. Ezért a tanítók elsőrendű kötelessége, hogy főként az állásban levő szülők gyermekeiről való egyéni gondoskodás terén a szavakról most tettekre térjenek át. Az iskola és az élet, az oktatás és a termelőmunka egybekapcsolása elvének érvényesülése az ifjúság öntudatos pályaválasztásra nevelésében is megmutatkozik. Ám az Ifjúság elhelyezését az egyes foglalkozási ágakban csak egyszeri toborzási akciónak tekintik az iskolaév utolsó hónapjaiban. A hivatásra való nevelést azonban hosszú tartamú, rendszeres, iskolailag irányított pedagógiai feladatként kell értelmezni, mely a gyermekkorban kezdődik és a serdülőkor idején egyre fokozottabbá válik. Ebben valamennyi nevelő és oktató céltudatosan részt vesz. A pályaválasztásra nevelés helyes irányításával elérjük, hogy az iskolák a toborzásról áttérnek a tanuló érdekköreinek és általános élettávlatainak tényleges kialakítására. A serdülő ifjúság (15 évesek) elhelyezésének legutóbbi években elért eredményei arra figyelmeztetnek minket, hogy nem kielégítő az ifjúság pályaválasztásra való nevelése. Elég megjegyezni, hogy a mezőgazdasági tanoncok felvételi tervét a legutóbbi három évben csak 58 és fél száza| lékra teljesítettük, ami azt jelenti, hogy a legközelebbi években az előirányzottnál 13 900-al kevesebb fiatal ! szakmunkás kapcsolódik be a mezőj gazdasági munkába. Ilyen ütem mel; lett sokáig nem tudnánk csökkenteni ] a mezőgazdasági dolgozók magas ! korhatárát és elegendő fiatal szak| emberrel ellátni a mezőgazdaságot. Az építőiparban és a bányászatban : sem teljesítettük kielégítően a tanoncfelvétel tervét. A lányok tobor| zását * sem teljesítettük kielégítően a tanoncviszonyt és a műszaki tanulmányokat illetően. így például az idén a bányásztanoncok felvételi tervét csak 53 és fél, az építőipari tanoncok felvételi tervét 54,6 százalékra teljesítettük. A tervező szervek, főként a tervbizottságok nagyon hibásak ezért az állapotért. Felületesen mérlegelik a serdülő ifjúság erőforrásait és szükségleteit és nem eléggé hangolják egybe az üzemek és EFSZ-ek érdekelt szerveinek tervező munkáját. Ez elsősorban a mezőgazdaságra vonatkozik, itt van a legnagyobb hiány a fiatal dolgozókban. Sok EFSZ és állami gazdaság az idén sem tanúsított kellő érdeklődést tanoncok iránt. így volt ez Dolná Krupán, Sečán, Ludanicén, Borský Júron, Calovon, a martini járás több EFSZ-ében s más járásokban. A helyzetet még az is súlyosbítja, hogy a jelentkezők közül tanulmányi szerződésük elle-. nére sokan nem léptek tanoncviszonyba. Szlovákiában a tanoncok előirányzott számának csak 35,6 százaléka lépett tanoncviszonyba az állattenyésztői szakaszon. A Nyugatszlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság csak 33,1 százalékra teljesítette a mezőgazdasági tanonctoborzási tervet, bár éppen ez a legerősebb mezőgazdasági vidék. Komoly probléma a lányok második ciklusú iskolákba való felvételi tervének aránytalan teljesítése is. Míg az ipariskolák, főként a gépipari, elektrotechnikai és faipari iskolák túlnyomórészt csak fiúkat vesznek fel, az általános műveltséget nyújtó, gazdasági és egészségügyi középiskolákon úgyszólván csak lányok tanulnak, ami kedvezőtlenül tükröződik vissza a népgazdaság szakképzett dolgozóinak általános összetételében. Az ifjúság elhelyezésekor felmerülő nehézségeket gyakran maguk a szülők idézik elő, akik nem értékelik kellőképpen vagy egyenesen lebecsülik a népgazdaság legfontosabb szakaszain, a bányászatban, az építőiparban és a mezőgazdaságban végzett munkát. Az ifjúság elhelyezésében elért sikerek nem kis mértékben attól is függnek, hogyan törődnek az üzemek és az EFSZ-ek a tanoncok és általában az ifjúság nevelésével és életével. Lenárt elvtárs ezzel kapcsolatban a pártszervekhez és szervezetekhez, a nemzeti bizottságokhoz és az iskolákhoz fordul, hangoztatva, hogy szenteljenek nagy figyelmet az ifjúság hivatásra nevelese megjavításának. A dolgozó ifjúság erőforrásának reális mérlegéből kell mindenekelőtt kiindulni, hogy lényegesen megjavuljon a munkaerőszükségtet tervezése. 1960—61-es iskolai évben megindult kutatás tapasztalatai alapján valamennyi általános iskolában fokozatosan bevezetik a pályaválasztási tanácsadó tisztségét. Az lesz a feladatuk, hogy a pedagógiai és pszichikai tudományos ismeretek felhasználása alapján a szülőkkel, az iskolai orvossal, a munkahelyekkel és a társadalmi szervezetekkel karöltve rendszeresen felkeltsék a tantestületek valamennyi tagjának érdeklődését a tanulók, hivatásra nevelésének kérdései iránt. Rendkívüli gondoskodást érdemel a cigányszármazású gyerekek nevelése. Bár a tőkés múlttal szemben már sokat tettünk, még mindig a kezdet kezdetén vagyunk. A cigányszármazású gyermekeknek még mindig csak elenyésző százaléka fejezi be a kilencéves általános iskolát és megy át a középiskolába. A nemzeti bizottságok kevéssé használják fel az iskolai tömegintézményeket a cigányszármazású gyermekek nevelésére. Lenárt elvtárs kijelentette, hogy nem kielégítően teljesítik a CSKP Központi Bizottsága Politikai Irodájának a cigányszármazású lakosság körében végzett munkáról szóló határozatát. Majd így folytatta: Sok szép példát említhetnénk arra, milyen példás gondoskodást, igazi humánus magatartást tanúsítanak a tanítók a cígányszármazású gyermekek nevelésében és oktatásában. A párt nagyrabecsüli a Banský Studenec-i Mlynárik elvtárs és a komárnói Platznerová elvtársnő, egyes treblšovl, seöovcei és Nová Lesná-i tanítók önfeláldozó munkáját. A gyermeknevelésben komoly fogyatékosság a róluk való gondoskodás elhanyagolása az oktatási időn kívül, főként a napközi otthonok, a klubok és különféle iskolán kívüli nevelőintézmények elégtelen fejlettsége. Sem az iskolák, sem az iskolaügyi szervek, sem a nyilvánosság nem értékeli eléggé az iskolán kívüli nevelés jelentőségét az oktatás és a nevelés folyamatában. Sok iskolaigazgatót nem érdekel a napközi otthonok és internátusok munkája, nem segítik eléggé a tanítókat a tanulók iskolán kívüli érdekköri tevékenységének megszervezésében, s nem ellenőrzik eléggé az iskolán kívüli nevelőintézmények munkáját. Nem szentelnek kellő figyelmet az említett intézmények nevelői állásai helyes káderellátásának. Az oktatáson kívüli időben a gyermekek neveléséről való "gondoskodás megjavításával és kibővítésével reális feltételeket kell teremteni arra, hogy az eddigi iskolák fokozatosan félig bennlakásos, esetleg bennlakásos, iskolákká alakuljanak át. Minél előbb meg kell nyitni kísérleti félig bennlakásos ás internátusos iskolákat. A gyermekek iskolán kívüli nevelésének fejlesztésére nem elég csak célszerű berendezéseket építeni. Éppolyan fontos, hogy állandóan javuljon a nevelőmunka tartalma, valamennyi módszere és formája, gyarapodjék a nevelők száma, akik majd kiveszik részüket az ifjúság neveléséből. Az iskolán kívüli nevelésben meg kell valósítani azt a jelszót: munka, könyv, sport. Ennél természetesen a gyermekek és az Ifjúság természetes érdeklődéséből kell kiindulni, el kell találni, helyesen kell irányítani és fejleszteni érdeklődésüket. Az ifjúság iskolán kívüli érdeke nem lehet csupán az iskolai munka folytatása. Az iskolán kívüli nevelés területe, színvonalának emelése megköveteli, hogy a pedagógia-tudomány mindjobban feldolgozza az iskolán kívüli nevelés komoly pedagógiai problémáit, hogy nagyobb gondot fordítson a nevelők képzésére. A tudományos, főként a pedagógiai dolgozóktól és a pszichológusoktól elvárjuk, hogy bátrabban és rugalmasabban sietnek a gyakorlat segítségére az egész ifjúságnak nemcsak az iskolai, hanem az iskolán kívüli nevelésében is. A bátorság, a bírálat és azt mondhatjuk, a gyakorlati érzék is igen szükséges a tudományos dolgozók számára, akik arra hivatottak. hogy segítsék meggyorsítani a gyakorlat fejlődését s azt szüntelenül előrevigyék a kommunista nevelés eszméi felé. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni akarjuk a televízió szerepét is, különösen azért, mert az ifjúságra gyakorolt ideológiai befolyás igen fontos eszköze, amely előtt a fejlődés nagy feladatai állanak. Ügy véljük, hogv már rendelkezünk olyan hálózattal és televíziós technikával, hogy az iskolaügyi felelős elvtársak, a gyakorlat és a kutatás felelős dolgozói a televízió dolgozóival együtt megkísérelhetnék az iskolákban való televíziós oktatást, a feladatok otthoni megismétlése stb. szempontjából nálunk még kihasználatlan óriási lehetőségek felhasználását. A szovjet tapasztalatok azt mutatják, hogy a televíziót hatásosan fel lehet használni a matematika-, fizikaórákon és egyéb tantárgyak tanításánál anélkül, hogy ez elfojtaná a tanítók és a diákok kezdeményezését. Azok a feladatok, amelyeket a nevelés és az .oktatás forradalmi átalakítása során oldunk meg, teljes mértékben vonatkoznak a magyar és ukrán tannyelvű iskolákra is. A magyar és ukrán nemzetiségű ifjúság nevelését és oktatását következetesen a párt marxista-leninista politikájának és a szocialista alkotmánynak szellemében, a párt és az állami szervek állandó gondoskodásával oldjuk meg. Az ukrán és a magyar nemzetiségű lfjúság__nevelésének továbbra ls állandó figyelmet kell szentelni. A pártszerveknek, a nemzeti bizottságoknak és az iskoláknak — az általános színvonal emelése mellett — elsősorban a szlovák nyelv tanítására kell gondot fordítaníok. A szlovák nyelv elsajátítása feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ezen iskolák végzett növendékei teljes mértékben érvényesülhessenek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népgazdaságának és kulturális életének bármelyik szakaszán. Azon tapasztalatok alapján, hogy ezen iskolák végzett hallgatói milyen problémákkal küzdenek főiskolai tanulmányaik vagy alkalmazásuk fo* lyamán amiatt, hogy nem bírják jól a szlovák nyelvet és főként amiatt, hogy nem sajátították el a szlovák szakkifejezéseket, a Nové Zámky-i, a rožftavai és más járásokban a szülők, az üzemvezetők és a tanítók elhatározták, hogy a gyermekek bizonyos természettudományi és szaktantárgyat szlovákul tanuljanak. Ebben az irányban főként a Nové Zámky-i Gazdasági Középiskola dolgozói jól átgondolták és megszervezték munkájukat. Hasznos volna az ls, ha a népművelési otthonok továbbképző szlovák nyelvköröket szerveznének a magyar gyermekek számára, főként azok számára, akiknek a szlovák nyelv elsajátítása nagyobb nehézségeket okoz. Az utóbbi időben egyes helyeken a magyar és ukrán iskolákat közösen igazgatják a szlovák iskolákkal. Ugyancsak egyesültek ezen iskolák párt-, pionír és CSISZ-szervezetei is. Ahol ezt az intézkedési politikailag helyesen valósították Híeg, ott javul a tanítás, könnyebben kiküszöbölik a nacionalizmus káros befolyását és a különféle csökevényeket, s megszilárdul az ifjúság internacionális jellege. Ezzel szemben ezen Iskolák, valamint a bennük működő párt- és társadalmi szervezetek csupán formális egyesítése kevés haszonnal jár. A nemzetiségi iskolákban a szlovák nyelv elsajátításának elmélyítésével kapcsolatban szeretnénk röviden megállni a világnyelvek tanításának kérdésénél. Különösen azt kell hangsúlyozni, hogy az iskolákban most tanuló fiatal nemzedéknek alaposan el kell sajátítania az orosz nyelvet, Puskin, Tolsztoj nyelvét, Lenin nyelvét, a kommunizmus építése első programjának a nyelvét, azon tudomány nyelvét, amely óriási győzelmeket, az egész világot elképesztő győzelmeket aratott, azt a nyelvet, amelyen Gagarin és Tyitov szólott az egész világhoz a világűrből. Az orosz nyelv ismerete ifjúságunk előtt — dolgozzék népgazdaságunk bármely szakaszán — a Szovjetunió kommunista építői tapasztalatainak kimeríthetetlen kincsestárát nyitja meg, lehetővé teszi számukra, hogy merítsenek az orosz nemzet és az egész szovjet nép kultúrájának óriási gazdagságából. Az orosz nyelv ismerete ifjúságunk számára egyenesen létfontosságú Ezt mindnyájunknak tudatosítanunk kell nemcsak a tanítóknak. Ifjúságunk számára igen fontos a német, az angol, a spanyol nyelv és más nyelvek ismerete is. Ha tudatosítjuk a nemzetek közeledésének haladó jellegét már ma — ami a jövőben még intenzívebbé válik —, ha szem előtt tartjuk, milyen szerepet játszik és fog továbbra is játszani szocialista köztársaságunk a világban, még inkább előtérbe lép a világnyelvek tanítása széleskörű kibontakoztatásának szükséglessége. De sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a világnyelvek tanítása — beleszámítva az orosz nyelvet is — nincs a korunk által megkövetelt színvonalon. »Az idegen nyelvek tanulása elégtelen eredményeinek egyik oka a tanítás nehézkes, nem eléggé élénk módszere, a felesleges, túlsók nyelvtani ismeret tanításának elavult gyakorlata, amelyet a múltból vettünk át iskoláinkban a holt klasszikus nyelvek tanításából. A Szovjetunióban jelenleg a nyelvek tanításának fejlesztése érdekében a fő súlyt az élő társalgási nyelv elsajátítására helyezik, s ennek rendelik alá a beszélgetés és a nyelvtan arányát is. A nyelvek tanításában ajánlatos az eddiginél nagyobb mértékben alkalmazni a természetes, úgynevezett beszélgetési módszert. Hasznos volna, ha felelős iskolai és pedagógiai dolgozóink megismerkednének azon szovjet iskolák eredményeivel és módszereivel, amelyekben a tantárgyak egy részét idegen nyelveken tanítják. A nyelvtanítás megjavítása érdekében még sok a teendő. De számos intézkedést már meg lehetett volna valósítani, ha az Iskolaigazgatás, a kutató tudományos munkahelyek dolgozói éltek volna a kézenfekvő lehetőségekkel. Például ml gátolja őket abban, hogy minden egyes tankönyvhöz számos hanglemezt készítsenek élő, beszélgetési mintagyakorlatokkal, vagy pedig mi akadálya annak, hogy a nyelvtanítókat magnetofonok segítségével készítsék elő stb. Az iskola Igazgatás és a tudományos kutatómunkahelyek dolgozóinak hamarosan reális tervet kell kidolgozniok, amely alapján audiovizuális segédeszközöket vezetnek be a nyelvek tanításában. A kommunizmus fiatal építői nevelésének fő tényezője a tanító marad. Pártunk mindig Lenini tanításához igazodott és fog igazodni, aki hangsúlyozta, hogy a néptanítónak nálunk olyan magaslaton kell állnia, amilyenen a polgári társadalomban sohasem állott, áll és nem ls állhat. A tanítók 1955. évi országos konferenciáján Novotný elvtárs is hangsúlyozta, hogy „...a tanító hivatása nemcsak megtisztelő, de egyben az egyik legfelelősségteljesebb hivatása. Tanítóink biztosak lehetnek abban, hogy a kommunista párt, annak Köz. ponti Bizottsága, a Nemzeti Front kormánya és dolgozó népünk mindent megtesz, hogy tanítóinknak feladataik teljesítéséhez fokozatosan megteremtsünk minden feltételt". Ezen a téren hazánkban már sokat tettünk, de még távolról sem mindent. Sajnos, ezzel az alapvető pártlrányelvvel gyakran ellentétben áll egyes iskolai dolgozók, illetve a járási és helyi nemzeti bizottságok dolgozóinak helytelen gyakorlata a tanítókkal szemben. Számos községben a fiatal tanítóknak nincs hol étkezalök, vagy pedig egy kis szobácskáért, amelyben rendszerint nem ls laknak egyedül, túlságosan nagy, uzsora bért követelnek tőlük. A Nové Zámky-1 járásban az 1960/61-es Iskolaévben 250 tanító járt mindennap más helységből az iskolába. A topofcanyi járásban levő Jacovce községbe 19 tanító közül 17 járt be a környékről. E komoly fogyatékosságokat, sajnos, figyelmen kívül hagyják a pártszervek is. Az iskolákban felelősségteljesen kell végezni a kádermunkát is, amelyben még mindig fogyatékosságok és túlkapások fordulnak elő. A kommunistáknak nem szabad engedniök, hogy a tanító alkotómunkáját ne ismerjék el, lebecsüljék és indokolatlanul megzavarják. A beszámoló további részében Lenárt elvtárs hangsúlyozta azt a köt vetelniényt, hogy a tanító, akinek a fiatalokat a kommunizmus számára kell nevelnie, a szocialista ember erkölcsi tulajdonságainak megtestesítője legyen. Külön rámutatott a szakképzett tanítók hiányának komoly problémájára Szlovákiában, amely főként az alapfokú kilencéves iskolák 6.-9. évfolyamaiban, valamint a szakmai tanulóhelyeken és a középfokú szakiskolákban érezhető. Míg egyes városokban, így Bratislavában, Banská Bystricáa, Košicén, Trenčínben, Nitrán felesleg mutatkozik tanítókban, a humennél járásban ez év szeptember 1-én 63 tanító, Dolný Kubínban 49 tanító, Dunajská Stredán 40 tanító hiányzott. Hasonló a helyzet a barde(Folytatás az 5. oldalon) 0] SZÚ 4 * 1981. december 20.