Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-19 / 351. szám, kedd

Ä PÁRTMUNKA FÖ MÓDSZERE A NÉP KÖRÉBEN VÉGZETT TEVÉKENYSÉG Karol Bacílek elvtárs beszéde az SZLKP Központi Bizottságának 1961. december 14-16-i ülésén Tisztelt Elvtársak I Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának mai ülésén be kell számolnom a pártszerveknek és -szervezeteknek az SZKP XAÍI. kongresszusa történelmi üléséről folytatott tárgyalásainak lefolyásáról és eredményeiről, valamint a CSKP KB legutóbbi ülésének eredményeiről. A CSKF KB ülése után kerületi pártaktlvákat tartottak, amelyeken Szlovákiában 740 funkcionárius vett részt. Ezeken az aktfvákon beszámolókat tartottak a CSKP KB Politikai Irodájának tagjai és pártunknak az SZKP XXII. kongresszusán részt vett küldöttei. Továbbá járási pártaktlvák zajlottak le a járási pártszervezetek és az alapszervezetek 15 700. funkcionáriusának részvételével. Ezeken az aktívákon összesen 263 elvtárs szólalt fel. Ezzel egyidejűleg folynak a pártalapszervezetek és az alakulati pártszervezetek taggyűlései. A dolgozók széles közvéleményét a beszámolók tartalmáról, a vita lefolyásáról, az SZKP XXII. kongresszusának következtetéseiről, a CSKP KB november 15—17-1 határozatairól a sajtó útján, a bíróválasztások alkalmából rendezett nyilvános gyűléseken és különféle beszélgetések és villámgyűlések keretében tájékoztatták. Az egész kampány lefolyása megmutatta pártunk szilárd egységét, a nép szilárd erkölcsi politikai egységét, amely egyetért a párt politikájával, kész annak célkitűzéséért tevékenyen dolgozni és harcolni. A vitákban, a határozatokban a dolgozók teljes egyetértésüket nyilvánítják az SZKP XXII. kongresszusának következtetéseivel és pártunk határozataival. Helyesen értelmezték a kommunista társadalom építése programjának történelmi jelentőségét, melyet az SZKP XXII. kongresszusán hagyott jóvá. Mindenekelőtt hangsúlyozták e program elméleti fontosságát, a marxizmus-leninizmus elveinek a jelenlegi időszakra való helyes alkalmazását, a marxizmus-leninizmus elméletének a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom új elméleti és gyakorlati ismereteivel való gazdagítását. Hangsúlyozták továbbá az SZKP programjának nagy nemzetközi jelentőségét, amely erősíti a kommunista mozgalom és a szocialista forradalom további kibontakozását a tőkés országokban és a gyarmati nemzetek további felszabadító mozgalmát. Ázsia és Afrika nemzeteinek mozgalma jelentős haladó és békés tényezővé válik a békéért vívott harcban. Az aktívák vit^ában, a határozatokban, a számos kérdésben és vitafelszólalásban nagyra becsülték a Szovjetunió, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a szocialista tábor országainak békeszerető politikáját, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének politikáját, az általános és teljes leszerelésre Irányuló javaslatokat, a két német állammal kötendő békeszerződést, s amennyiben a nyugati imperialisták ellenállása miatt ez nem volna lehetséges, akkor a Német Demokratikus Köztársasággal kötendő békeszerződésre tett javaslatokat, beleértve Nyugat-Berlinnek, mint önálló szabad város fejlődésének a biztosítását. Emellett egészben véve helyesen értelmezték a békeszerződés megkötése határidejének kérdését ls, amint arról Hruscsov elvtárs beszélt. A vitában többször hangsúlyozták, mily nagy jelentőségű a békeszerződés megkötése határaink biztonsága szempontjából, tolmácsolták népünk elszánt akaratát arra, hogy a Szovjetunió oldalán megvédelmezzük határaink biztonságát. Az üzemekben tartott aktívák résztvevői tolmácsolták dolgozóink azon elhatározását, hogy helyettesitik azokat a munkásokat, akik katonai szolgálatban maradtak és akikre az üzemekben már számítottak. Hasonlóképp helyesen értelmezték a nukleáris fegyverkísérletek jelentőségét a béke szempontjából — nemcsak a szocialista tábor védelme, hanem a béke megőrzésére Irányuló politika szempontjából is. Aránylag a legnagyobb figyelmet Sztálin személyi kultuszának csökevényelvei, főként Malenkov, Molotov, Kaganovics és a többi szakadár tevékenységével összefüggő kérdések keltették. Jóllehet a párttagok többsége e kérdést helyesen értelmezte és az előadó magyarázatát helyesnek tartotta, mégis több elvtárs számos kérdést tett fel, mint például azt, szükséges volt'-e a kérdésről újból oly széleskörűen beszélni. Tekintettel e kérdések fontosságéra, szükségesnek tartom, hogy röviden foglalkozzam velük Itt is, az SZLKP KB plénumán. A személyi kultusz kérdéséhez a Szovjetunióban újból állást kellett foglalni azért, hogy felszámolják a személyi kultusz utolsó maradványait is, amit az említett csoport képviselt. Erre azért volt szükség, mert a pártellenes frakciós csoport nem nyugodott bele a személyi kultusz elítélésébe, újból kezébe akarta kaparintani a hatalmat, s le akarta téríteni a pártot a megkezdett lenini útról. A frakciósok emellett igyekeztek visszaélni az SZKP KB-ban levő pozícióikkal. Ez azonban nem sikerült nekik. Mint ismeretes, a Központi Bizottság tagjai 1957 júniusában klkényszerítették a plenáris ülés egy behívását, amely egyhangúlag elítélte és szétzúzta a párteilenes frakciót s az teljesen elszigetelődött. Csupán a pártellenes csoport megsemmisítésével lehetett megvalósítani a XX. kongresszus határozatait és fontos politikai és gazdasági intézkedéseket foganatosítani, így megvalósítani az ipar és az építészet új szervezését; új módszereket bevezetni az állam szervezésébe és Irányításába; újjászervezni a mezőgazdaságot és a felvásárlást, beleértve a gépek eladását a kolhozoknak és az egységes árakat, befejezni a szűzföldek megművelését, minden téren érvényesíteni a pártélet lenini elveit és széleskörű kezdeményezést kibontakoztatni a nemzetközi politika területén. Végül csak a XXII. kongresszus tárgyalásaiból vált nyilvánvalóvá, hogy a frakciósok s közülük főként Molotov, Igyekeztek fellépni a pártprogram ellen is, forradalomellenességgel — pacifizmussal, sőt revizionlzmussal vádolva e fontos dokumentumot. Ez természetesen a felháborodás hullámát váltotta ki a kongresszus küldöttel között. Helyesen hangsúlyozta a kongreszszus, miszerint a pártnak és a népnek ismernie kell a teljes igazságot, látnia kell a személyi kultusz ártalmas lényegét és minden következményét annak, amikor a proletárdemokrácia lenini alapelveit egyének vagy szűk csoportok önkényével helyettesítik, amely elszakad a párttól, megszegi a szocialista törvényességet és a párt alapszabályzatát s korlátlan parancsolgatáshoz folyamodik. Az egész pártnak fel kell Ismernie azt, hogy mindent meg kell tennie, hogy az ilyen esetek többé sohase ismétlődhessenek meg. Csak így mélyülhetnek el szüntelenül a pártban a kollektivitás és a párton belüli demokrácia alapelvei, amelyben nincsen helye a félelem és a gyanakvás légkörének, hanem kibontakozik az elvhű bírálat és önbírálat, megnövekszik a párt eszmei és akciós egysége, valamennyi dolgozóhoz fűződő elvtársi kapcsolatok megszilárdításának alapján. Ugyanilyen pozitívan fogadták a partaktívökon, taggyűléseken és a dolgozók legszélesebb tömegei körében a CSKP KB folyó év november 15—17-t határozatait és Novotný elvtárs beszámolóját, amelyben az SZKP XXII. kongresszusáról beszélt és rámutatott azokra a következtetésekre, amelyek a kongresszus tárgyalásaiból pártunkra vonatkoznak. De Itt is látni kell azt, hogy a beszámoló ama részével kapcsolatban merült fel aránylag a legtöbb homályosság, kérdés és vita, amelyben a személyi kultusz egyes csehszlovákiai megnyilvánulásairól volt sző. Ez azt mutatja, hogy e problémákat propagandánkban és a taggyűléseken továbbra is türelmesen és rendszeresen meg kell magyaráznunk. Egyes párttagokban meglepetést keltett Gottwald elvtárs 1948—1951 közötti tevékenységének bírálata. Bacílek elvtárs beszámolójának ezen részében Novotný elvtársnak, a CSKP KB novemberi ülésén elhangzott beszámolója szellemében foglalkozott Gottwald elvtárs 1948—1951 közötti években folytatott tevékenységének értékelésével, majd Így folytatta: Gottwald elvtárs egyénisége fennmarad írásaiban, beszédeiben és azon időben véghezvitt tetteiben, amikor a CSKP megszabadult az opportunista hibáktól és 1929-ben lerakta a lenini típusú kommunista párt alapjait. Emlékét megőrzi a burzsoázia és a fasizmus ellen vívott harca, a megszállás alatt folytatott nagy elméleti és szervező munkája. Sohasem felejtjük el azokat a szavait, amelyeket Smeral elvtárs temetése alkalmával mondott Moszkvában, amikor a párt és Csehszlovákia népe nevében kijelentette, hogy mindaddig lankadatlanul fogunk harcolni, míg a prágai Várról nem tépjük le a horogkeresztet és nem tűzzük ki oda a forradalom vörös zászlaját. Örökre megmarad népünk emlékezetében Gottwald elvtárs, mint forradalmi harcos, a lenini forradalmi gondolatok érvényesítője az 1945— 1948-években, amikor népünk győzelmet aratott a hazai, reakciós burzsoázia felett. A szlovák népre nézve nagy Jelentőségű volt Gottwald elvtárs fellépése az 1945. évi žilinai konferencián, ahol hangsúlyozta, hogy Szlovákiát nem Prágából fenyegeti veszély, ahol a szlovák népnek a dolgozók Jogáért folytatott harcában teljes támogatást nyújtó fejlett munkásosztály van, hanem elsősorban a hazai reakció részéről, a ludákok maradványai, a szlovák burzsoázia részéről fenyegeti veszély. Slánský pártellenes tevékenységének korszaka, a személyi kultusz időszaka nemcsak pártunk forradalmi történelmében, hanem egyúttal Gottwald elvtárs életében ls árnyék. Ezt Gottwald elvtárs ls megértette és érezte, ezt Novotný elvtárs helyesen állapította meg a CSKP Központi Bizottságának ülésén, ahol hangsúlyozta, hogy az akkor bekövetkezett helyzet kedvezőtlen befolyást gyakoroft Gottwald elvtárs egészségi és lelki állapotára. Gottwald elvtárs már nem vehetett teljes mértékben részt- azon hibák kiküszöbölésében, amelyek a személyi kultusz idején, Slánský alatt és főképp az 1950—1951. években következtek be. Helytelen volna azonban tagadni, hogy bizonyos javulásra még Gottwald elvtárs életében sor került, mégpedig magában a pártban. A CSKP KB 1951. évi ülése után jelentős változások következtek be a párton belül. Slánskýt visszahívták a párt főtitkári funkciójából, és Gottwald elvtárs nemcsak a politikai titkárság irányításában, — amelynek összeállítását ugyancsak megváloztatták, — hanem a párt szervezeti titkárságának és a párt életének irányításában is részt vett. A szervezeti titkárság összeállítása ls megváltozott. A kerületi bizottságok azon titkárai, akik híven szolgálták Slánskýt és vele együtt a személyi kultusz politikáját, felmentették funkcióik alól és helyükre mások, a párthoz hű elvtársak kerültek. Érvényesült a párt belső életének demokratikus elve, megindult a vita, meg volt engedve a bírálat és az önbírálat, megkezdődött az alsóbb pártszervek alkotó kezdeményezésének kibontakozása. A pártmunka más szakaszokon is javult, bár a személyi kultusz továbbra ís érvényesült számos nyilvános és állami szervben. A személyi kultusz egyes maradványait nálunk csupán a sztálini személyi kultusz leleplezése után lehetett felszámolni. Az a tény, hogy Gottwald elvtársat kimagasló forradalmi harcosnak ismerjük el, nem jogosít bennünket hibáinak eltitkolására, ugyanúgy, mint ahogy közülünk, párttagok közül senki sem titkolhatja el hibáit a párt előtt. GottwaW elvtárs már halott. Szavai, hogy a pártban bízni kell, azonban élnek, s a párt is él. A pártnak meg kell ismernie a teljes igazságot történetéről és a vezető elvtárs hibáiról is, azért hogy soha többé ne ismétlődjék meg a proletár demokrácia lenini elveinek az egyes tagok vagy csoport önkényével való pótlása, amely durván megsértette a szocialisa törvényszerűséget, a párt elveit és alapszabályzatát. A személyi kultusz természetes jelenség az egyházi politikában, a feudalizmusban és a burzsoá társadalomban. Azonban idegen a munkásmozgalomtól, és mint ilyent ki kell küszöbölni a párt és szocialista társadalmunk életéből. Elvtársak, nem a személyi kultusz elleni harc formális megértéséről, hanem többről van sző 1 Arról, hogy fel kell számolnunk a személyi kultusz maradványait a párt életében, arról, hogy tiszteletben kell tartani a párttagoknak a párt alapszabályzatában lefektetett jogait és kötelességeit. Arról van szó, hogy a fontos kérdésekben ne egyesek döntsenek, hanem a kollektív módon választott pártszervek, és minden funkcionárius tettéért felelősséggel tartozzék a pártnak, mint ahogy a pártszervek és -szervezetek felelősek tagjaik tetteiért és kötelesek felülvizsgálni, ellenőrizni, nevelni őket és — ha szükséges — megfelelő javító intézkedéseket foganatosítani. Arról van szó, hogy széleskörűen kibontakozzék a párttagok kezdeményezése, hogy megőrizzék a párttagok jogát a bírálatra és önbírálatra, hogy kivizsgáljuk és helyesen kommunista módon intézzük el a dolgozók panaszait, szóval hogy a párt életében teljes mértékben érvényesüljenek a pártélet lenini normái. Minden bizonnyal helyes, hogyha a párt funkcionáriusát kedvelik a dolgozók, szeretik az emberek, kezdeményezéseikkel és panaszaikkal hozzáfordulnak, ha tekintélynek örvend a dolgozók körében. A vezető elvtársak tekintélyét azonban nem szabad mesterségesen kierőszakolni. Ezt a tekintélyt a kollektívával való együttműködés alapján elvhűséggel, igazságszeretettel, nyílt és becsületes viselkedéssel lehet kivívni. A kollektív tanácskozásra és a határozathozatalra támaszkodó vezető elvtársak ilyen tekintélye rendkívül értékes a pártnak és szerveinek. A párt tagjai gondolkodásának egysége folytán erős és ezért megköveteli a párt minden tagjának elvi és következetes harcát a burzsoá ideológia minden olyan befolyása ellen, amely behatol sorainkba. Az akarategység megköveteli a tettek egységét is. Minden párttag kötelessége a párt politikájának védelmezése, és harc minden ellen, ami gátolja a párt céljainak megvalósítását. Ami egy párton belül kötelességünk, egyúttal kötelességünk a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalmon belül ls. Ezért teljes mértékben és fenntartás nélkül egyetértünk a SZKP XXII. kongresszusának határozataival, amely elítélte a revlzionizmust, mint a nemzetközi munkásmozgalom fő veszedelmét. Ezt a revlzionizmust a Jugoszláv Kommunisták Szövetségé nek programja fogalmazta meg ki fejezően. Egyúttal élesen elítélte a dogmatizmust, a szektásságot és az ezzel összefüggő személyi kultuszt, amelynek fő hirdetői az Albán Munkapárt vezető tényezői. Az Albán Munkapárt vezetőségé ben dühödt ellenállás nyilvánul meg a XX. kongresszus irányvonala ellen, kifogásolják a személyi kultusz bírálatát és ezt túlzott, sőt esztelen nacionalizmus kíséri. Az Albán Munkapárt, valamint a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom közötti komolyabb ellentétekre került sor a kommunista és munkáspártok 1960. évi tanácskozásával kapcsolatban. Különösen a háború és a béke kérdésének, a' világ Jelenlegi erőviszonyainak helyes értékelése és a megváltozott feltételek megértése kérdésének helyes értékeléséről, továbbá a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének kérdéséről van szó. A moszkvai tanácskozáson megdöntötték az albán álláspontot. Az 1960. évi moszkvai Nyilatkozattal,formálisan az Albán Munkapárt is egyetértett. Az Albán Munkapárt IV. kongreszszusán az albán vezetőség leplezetlen szovjetellenes politikai irányvonalat tűzött ki, amely a többi kommunista és munkáspártok egységes álláspontja ellen irányul. Az SZKPvel együtt pártunk is megtett mindent, hogy az albán képviselőket visszavezesse a helyes útra. A nemzetközi kommunista mozgalomban a lenini irányvonal dogmatikus és szektás elferdítése elleni harcnak továbbra ls pártunk nemzetközi tevékenysége egyik legfontosabb feladatának kell maradnia. Ennek megfelel egész eddigi politikája, amely alkotó módon érvényesíti a szocializmus fejlesztésének általános törvényszerűségét országunk feltételei között és határozottan síkraszáll a dogmatikus szektásság és revizionizmus ellen, amely a kommunista mozgalom fő veszedelme. A jelenlegi tapasztalatok azt mutatják, hogy a dogmatizmus és a revizionizmus különböző kiindulópontokból erednek, és ezért őket nem lehet egy színvonalra állítani, közös nevezőjük azonban rendszerint a nacionalizmus Ezért a nacionalizmus valamennyi fajtája elleni harcot teljes határozottsággal "kell folytatni, mert bármilyen nacionalista Irányzat, mint ahogyan fc Szovjetunió Kommunista Pártjának programja mutatja, felmérhetetlen veszélyt jelent a kommunizmus építésének nagy, nemzetközi művére. Aránylag nagy figyelmet szenteltek a vitában a gazdasági kérdéseknek, — amelyekről Novotný és Slmfinek elvtársak beszéltek — és a helyi kérdéseknek, amelyekről a járási aktívákon a járási pártbizottságok titkárai szóltak. A népgazdaságfejlesztési állami terv teljesítésének kérdésében a járási aktívák vitájában a figyelem központjában elsősorban a beruházási és lakásépítkezési feladatok teljesítésének kérdései álltak. Ezzel kapcsolatban gyakran mutattak rá az irányítás, a munka minősége és az építkezések anyagellátása, stb. fogyatékosságaira. Bratislavában kedvezően értékelték az SZLKP helyi bizpttsága segítségét a munkaerőhiány megoldásában. A Ziar nad Hronom-i járásban az elvtársak megállapították, hogy a lakásépítkezésben és a lakások építésében mutatkoznak fogyatékosságok. A Cadcai, humennéi és más járásokban a termelés tervezésében és irányításában felmerült hibákról vitáztak. Így péládul a Kysucké Nové Mesto-i fínomgépipari üzem igazgatója rámutatott, hogy az üzemben már hosszabb idő óta hiány van a köszörűhenger és csapágy gyártására alkalmas acélban. Egyes Járásokban az elvtársak a CSKP KB plénuma határozatainak megtárgyalásával kapcsolatban rámutattak a kádermunkában, valamint a nemzeti bizottságok munkájában felmerült hiányosságokra. így például a -bardejovi aktíván bírálták a HNB egyes titkárainak munkáját, akik nem teljesítik következetesen feladataikat. Bár a községekben fizetett titkáraink vannak, ez a tény elégtelenül tükröződik vissza a feladatok teljesítésében. Számos HNB-én nem rendelkeznek kellő áttekintéssel az egyes kédésekben. Nagy fogyatékosságok vannak a gazdasági állatok nyilvántartásában is. Több vitázó az aktívákon felhívta a figyelmet arra, hogy a funkcionáriusok és a vezető gazdasági dolgozók keveset törődnek a munkahelyeken dolgozó emberekkel. Számos üzemben a vezető dolgozók bár párttagok, a dolgozók között nem párttagokként, hanem csak mint gazdasági dolgozók lépnek fel. A problémákat nem politikai, hanem csupán adminisztratív, bürokratikus szemszögből nézik. A párttaggyűlések eddigi lefolyása az egyes üzemekben és EFSZ-ekben arra mutat, hogy az elvtársak a pártalapszervezetek javarészében lelkesedéssel fogadták Novotný elvtárs beszámolójának ama részét, amely arról szól, hogy már a jelenlegi nemzedék a kommunizmusban fog élni. Az üzemi taggyűlések eddigi vitája egészben véve megerősíti azt a tényt, hogy az elvtársak nagy erőfeszítést fejtenek ki az ez évi tervfeladatok idején történő teljesítésére és az 1962. évi tervfeladatok sikeres megkezdésének biztosítására. A vitában, valamint a határozatokban kifejezésre jut a CSKP KB plénuma határozataival való egyetértés és számos esetben jelenti a kötelezettségvállalások teljesítését, s újabb kötelezettségvállalásokat az ez évi tervfeladatok határidő előtti teljesítését. Az SZKP XXII. kongresszusának tárgyalásához pártunk további munkájában szüntelenül vissza fogunk térni. A kommunista társadalom építésének programja igen jelentős elméleti mű és ezért a pártoktatás valamennyi fokán tanulmányozni fogják. A marxizmus-leninizmus tanszékeinek tanítói kell, hogy előadásaik kidolgozása során tekintetbe vegyék a programban feltüntetett új lenini téziseket és ismereteket. Novotný elvtárs a XXII. kongreszszusról és a CSKP KB határozatairól szóló beszámolójával kapcsolatos párton belüli kampányból bizonyára számos alkotó indítvány jön majd létre, amelyekkel pártunk még igen sokáig foglalkozik majd és amelyek a CSKP XII. kongresszusa tárgyalásának is az alapját fogják képezni. (Folytatás a 4 oldalon) ÚJ SZÖ 3 * 1981. december 16.