Új Szó, 1961. december (14. évfolyam, 333-362.szám)

1961-12-17 / 349. szám, vasárnap

A TITOKZATOS LEVEL &MMm Irta: Alekszandr Nyikolajevtcs SZABI) ROV vezérőrnagy, a Szovjetunió Hőse Meghívást kaptunk Repkintől 11. FOLYTATÁS Zsitomtr vidékén a szlovecsnói ke­rület Szelezovka faluját szemeltük ki vezérkarunk állomáshelyéül. Alakula­tunk itt felvette a zsltomiri elneve­zést. Moszkvai utasításra az én nevem is megváltozott, most már nem Sza­burovnak, hanem Szabanyinnak hív­tak. Ide jártak titkon az illegális kerü­leti pártbizottságok titkárai és mind­azok, akikkel négyszem között kel­lett beszélnem. Petrusenko ront be magából kikel­ve. — No lám, a sasfiók 1 Honnan az is­ten csudájából tudta meg, hogy itt vagyunk? Érti, küldönc jött Camba­líktól. — Hol van? — Rudnyicában, a fogdában. Hu­szonnégy órát már leült s csak ma mondta meg, hogy levelet hozott Cambaliktól és önnek személyesen kell átadnia. Egy óra múlva itt lesz. Meghagytam Kolibajevnak, kösse be a szemét és szállítsa ide. Végre megjöttek a fogollyal. — Miért érkeztek olyan későn? — szól Petrusenko Kolibajevhez. — Hisz több, mint harminc kilo­métert tettünk meg, őrnagy elvtárs — felelt vissza Koliba jev. Lám, kiismerik magukat az össze­esküvők módszereiben. Bekötötték a fogoly szemét és több mint három órán keresztül bolyongtak vele az erdőben, hogy megtévesszék. — Bogdanovicstól jöttem —, szólal meg a küldönc. — Azután határozott léptekkel felém tart, felteszi lábát a kisasztalra és letöri ütött-kopott ci­pőjének a sarkát. Övatosan egy kes­keny borítékot húz elő belőle és a következő szavak kíséretében átnyújt­ja nekem: — Anton vagyok, Bogda­novics házigazdája, levelet hoztam önnek. — Mióta vagy Cambalík összekötő­je? — kérdem Antont. — Most először dolgozom neki. Parancsot adok Kolibajevnak, vigye magával Antont, adjon neki enni s hagyja reggelig aludni. Átadom a levelet Petrusenkónak. Olvasás közben nagyszerűen utánoz­za Cambalíkot. „Az ön utasítására be akarjuk fe­jezni a megkezdett dolgot. Fegyver­szállítmányt rendeltem Mozirból. Rep­kinnel nem valósulhat meg a talál­kozás, mert a parancsnok nem akar­ja őt Bujnovicsibe engedni. Leírtam neki találkozásunkat, beszélgetésün­ket .. ." Az utolsó szavak kihoztak a béke­tűrésből. Honnan tűnt most elő hlr­kitűnik, hogy jó viszonyban van Rep­kinnei. De ki lehet az a Repkin? Tud­juk, hogy Jelszkben állomásozik a Híradás egy építővállalatból Üzemünk — a čelovo! Építővállalat - december 2-án teljesítette ez évi agyonlőni? De ő szigorúan rám szól: tervét. Az e sikerekhez vezető utunk „Eredj a partizánokhoz. Végre jót nem volt könnyű, csak pártszerveze­tünk jó munkája révén érhettük el. Itt említést érdemel a dolgozók között végzett felvilágosító munka, ami nem­csak a termelés, hanem az irányítás van otthon, nem vágyom-e rokonaim után. így jutottunk el az erdőig. Megrémültem. Talán csak nem akar zöldágra vergődnünk. Tisztáznunk kell, kit képvisel Repkin és Camba­lík. Mi köti őket össze? Nem ismer- cselekedtél, s most azt Is el akarod jük Cambalík Irányzatát. Leveléből rontani. Bebörtönöznek, agyonlőnek. Én mondom neked, Rudolf, mintha a testvéremnek mondanám." „Jó — mondom megyek, de segítsen problémáinak tisztázását ls magával szlovák ezred törzskara, a levélből ís ezeknek a gyermekes asszonyoknak vonta. Ennek következtében a véd­az tűnik kl, hogy Repkin Jelszkben elhelyezkedni, a partizánok elől fut­ván. De milyen parancsnok nem en­gedi őt? Ezred, zászlóalj, vagy szá­zadparancsnok? Vagy nökségi szövetkezetünkkel szemben vállalt kötelezettségeinknek is eleget tudtunk tenni. Dolgozóink a Z^akció nak..." Elnevette magát, s vissza­mentünk a kocsihoz. Mindjárt felis szakaszpa- merte Gálját. Szívélyesen üdvözölték ban is több száz brigádőrát dolgoz­egymást. Gondolom, lesz, ami lesz. tak le. „Beszélnivalóm lenne a kapitány úrral" — mondom Nálepkának. Ná­lepka, miközben autója felé tartot­tunk, rám nézett és vizsgálgatott, A hatékonyság felülvizsgálása so­rán — ami szintén hozzájárult ter­vünk határidő előtti teljesítéséhez — több olyan rejtett erőforrás került mint a lovat szokták vásárkor. Azt napvilágra üzemünkben, amelyek mondja: „Te, Rudolf, igazat mondj, nagymértékben befolyásolják majd JÁN NÁLEPKA (Viszockij és Frolenko felvétele) rancsnok? Ha tudnánk, kiről van szó, tisztában lennénk Repkin helyzeté­vel. Kl ő: altiszt, közlegény vagy tiszt? Bizonyos, hogy nem képes meg­indokolni eltávozását a szomszédos helyőrséghez. Azt hiszem, ha tiszt lenne, könnyen találna elintéznivalót Bujnovicsiban. De úgy látszik, Rep­kinnek ez kemény dió. Kosztya el­hallgatott, azután váratlanul megkér­dezte : — Vajon nem egy harmadik erő céljait szolgálja Cambalík azzal, hogy csalétkül elénk tolja Repkint, hűgy lépre menjünk? Váratlan esemény Azon a napon nagy parancsnoki összejövetel volt Szelezovkában. Fel­adatának teljesítése után valamennyi osztag hazatért és csak Szelivonyen­ko csapata tevékenykedett Kijev kör­nyékén. Elemeztük az eddigi összes hadműveleteket, ezért a gyűlés reg­gelig elhúzódott. Nem tudom, mennyit aludtam, de láttál partizánokat." „Színtiszta igaz­ság, amit mondok. Találkoztam egy partizánnal, Moszkvából jött, ejtőer­nyős, önt keresi, fontos csomagot kell átadnia." Erre ő: „Látom, Rudolf, jő szlovák vagy. Keresd meg azt a partizánt s vezesd Romezi faluba Sztodolszkij tanítóhoz." „Jó — mondom —, csak kapitány úr, nehogy rászedjen." El­mondta, hogyan keressem meg a ta­nítót. Rá is akadtam, több napot töl­töttem nála. Meggyőződtem tisztessé­géről ..." Hallgattuk Rudolfot, s nem tudtuk, dicsérjük-e, vagy szidjuk. Olyan nai­vul hangzott, amit mondott. — Megegyeztünk, hogy holnap éj­jel moszkvai időszámítás szerint 23 órakor ön elmegy Rotneziba Szto­dolszkijhoz. ö majd megrendezi a ta­lálkozót Nálepkával. — Mit gondol, Alekszandr Nyikola­jevics, nem lát benne hasonlatossá­got az avramovszkajai esettel? — kérdi Kosztya. — Ebben az esetben rákényszerít­JUk Nálepkát, hogy feleljen a Ges­tapónak a partizánokkal fenntartott üzemrészleg CSISZ-szervezetének el­további munkánkat, azaz hozzásegí­tenek bennünket harmadik ötéves ter­vünk második évének határidő előtti teljesítéséhez. Kocsis Károly, Sa morí n AUTOMATIZÁLT KAZÁNHÁZ A Lučenecl Állami Kórházat újon­nan épült automatizált kazánházból fűtik. A gépberendezés a fűtő gomb­nyomására működik. A legérdekesebb azonban az, hogy a kazánház kéménye egyáltalán nem bocsát ki füstöt. A ké­mény füstszűrő gépe ugyanis a leve­A Kohászati Tervezőiroda kiáilítása Koš ceti December 19-én nyílik meg a Ko­hászati Tervezőiroda kiállítása a ko­šicei Műszaki Múzeumban. A szocia­lizmus hatalmas építkezései csakis gondos tervezés alapján létesülhet­nek., A kiállítás is ezt igazolja, ami­kor bemutatja, hogy a Kohászati Tervezőiroda tízéves fennállása óta milyen nagy feladatokat oldott meg. Különösen a košlceiek figyelmét ra­gadja meg a kiállítás gazdag anyaga, amiből meglátják, hogy milyen lesz a Kelet-Sszlovákiai Vasművek hatal­mas épületszárnya. A kiállítást elő­ször Prágában rendezték meg. To­vábbi állomásai Brnó, Ostravď és Bratislava voltak. Utolsó állomása Košicén lesz, ahol mint állandó ki­állítás a múzeum kohászati osztályá­nak egyik részlegét fogja alkotni. Wagenhuber Adél, Košice A munkaverseny szép eredményei A Streda nad Bodrogom-i Építőele­meket Gyártó Üzemben állandó szo­cialista munkaverseny folyik a mun­kacsoportok között. Üzemünk sokat köszönhet a versenynek, a benne részt vevő Kocúr, Blanár, Céki stb. csopor­tok tagjainak. A novemberben elért 189,5 százalékos tervteljesítésük is a szocialista munkaversenynek köszön­gőt szennyező anyagokat elsősorban ketők^Jj nagyszerű eredmény mellett a kormot visszatartja, s így már csak a láthatatlan és ártalmatlan gázok kerülnek a légkörbe. Sólyom László, Lučenec Megjavítják munkájukat Calovon a negyhizlalda üzemrészle­gében működő CSISZ-szervezetet lá­togattam meg. Elbeszélgettem az telen Repkin? Hisz Cambalík azt az ablakom alatt folytatott hangos beszélgetésre felébredtem. Az ajtóban mindjárt feltűnt Kosztya és egy par­tizán alakja. Kosztya emelkedett han­gulatban volt. A partizánt nem is­mertem ,n\eg. — Hisz ez Rudolf! — kiáltott fel Kosztya. — Nagyon megváltoztál, Rudolf — mondom. — Háromszor voltam fogságban, parancsnok elvtárs — újságolja su­gárzó képpel. — Miféle fogságban? S minek örülsz annyira? Kiderül: a jelszki kerületi pártbi­zottság önvédelmi osztagai tartóztat­ták fel. — Vetkőzz le s mondd el, mi új hírrel jöttél 1 — nógatja őt Kosz­tya. — Szóval, az asszonyokat kényel­mesen elszállítottam és Nálepka ka­pitány gondjaira bíztam. Holnap éj­jel találkozhatnak vele. Ja, valamit majdnem elfelejtettem. Az öregasz­szony egy szót mondott, hogy közöl­jem önökkel: „Felismertem". mondta, hogy nem ismeri őt.. . Miért titkolta előttünk kapcsolatát Repkin­nel? Kosztya hallgat, újra elolvassa a levelet. Csodálkozás tükröződik' ar­cán. — Halgassa csak. Állapodjunk meg, mikor találkoz­hatnánk Repkinnel Jelszkben, Kom­muna faluban vagy Jelszk körül. Mondja meg, melyik faluban, melyik házban, milyen órában ... — Hülyéknek tart minket — Kosztya hangosan gondolkodik. — Olvasd további — mondom. — „Gyógyszereket küldünk önöknek. Rádióelemeket nem kaptunk. Négy nap múlva érkezik szállítmány, ak­kor majd küldünk anódákat." — Várj csak, hol vannak a gyógy­szerek? Kosztya elnevette magát. — Kis kézi gyógyszertárat küldött önnek, Kolibajevnál van. Megparan­csoltam az egészségügyi osztagnak, vizsgálják meg — Olvasd tovább. — „Értesültem , hogy német tábori csendőröknek kell érkezniük Bujno­vicsibe. Zsaglo és Homaxrendőrké­mek, valamint a zsmurniji bíró már Bujnovicsiben vannak. Üdvözlettel: Bogdanovics." — Mit gondolsz, ki után szaglászik a két spicli Bujnovicsiban? — kér­dem Kosztyától. — Én már megparancsoltam embe­reimnek, tartsák őket szemmel —fe­lelt Petrusenko. — Majd elválik. Azt hiszem, toborozni Jöttek, hadművelet­re készülnek ellenünk. Valóban az ellenség napok óta Mo­zirban összpontosította erőit, megerő­sítette helyőrségeit az ovrucs-moziri vasútvonalon. Felderítő! az erdei uta­kat kémlelték. — A pályaudvarok és a kerületi központok ellen egy, időben intézett támadásaink megzavarták-az ellensé­get. Nagy események küszöbén fo­gunk találkozni Repkinnel. Lehet, hogy sikerül majd megnyernünk a szlovákokat a közös harcnak. Érted, Kosztya, ha mi most nem mozgunk, lehet, hogy mások lépik át Repkin küszöbét — magyarázom Kosztyának. — Nem építhetünk véletlen talál­kozókra. Először ls Camballkkal kell 0] SZÖ 4 * 1961. december 17. kapcsolatáért. — Nem olyan egyszerű dolog — ellenkezik Kosztya. — Nálepka félel­met nem ismerve cselekszik, semmi­től sem riad vissza. Ügy látszik, biztos a dolgában, hogy nem vonja őt felelősségre a Gestapo. Ha le is lepleznék, valóban el akarta fogni a moszkvai ejtőernyőst azzal az értékes csomaggal. — Látogatása Sztodolszkljnál nem lesz hiábavaló — bizonygatja Rudolf. — Ha Nálepka nem Jó ember, Szto­dolszkij összeköti önt Repkinnel. — Honnan tudod? — Kérdezősködtem Repkinről. Hall­gatott, de megértettem: ő tudja, hol van Repkin. Majd meglátja. Annyi bizonyos: akár Nálepkával, akár Rep­kinnel fog találkozni, nagy esemény lesz ez a szlovák katonák életében. Órákig üldögéltünk és törtük a fe­jünket. Elhatároztuk, hogy a megje­lölt időben elmegyünk a találkozóra. Elővigyázatosságból intézkedtünk ar­ra az esetre, ha netán provokáció ké­szülne ellenünk. Fordította: Lőrincz László (Folytatása következik.) nőkével, Leskovics Mihály elvtárssaL Komoly, megfontolt fiatalember. A gyönyörűen berendezett kultúrház­ban találtam őt. Mint megtudtam, az üzemrészlegen 17 CSISZ-tag dolgozik. Az elmúlt évadban azonban sajnos kulturális téren nem fejtett ki az ifjúsági szer­vezet számottevő munkát. Jelenleg tervbe vették, hogy ebben az évben egy háromfelvonásos színművet tanul­nak be. Minden második héten, szom­baton és vasárnap, zeneestéket is rendeznek. Czita Béla, Calovo sok tízezer koronával csökkentettük az önköltséget. Cementből 160 mázsát takarítottunk meg. Üzemünk dolgozói nem félnek az új­tól. December elejétől új talpkő készí­tési eljárást vezettünk be, amely azzal múlja felül a régit, hogy még a 20 fo­kos hideg sem lassítja a talpkőelemek megkötését. A fagy nincs hatással a minőségre. Smrek János, Streda n. Bodrogom A LEGJOBBAK A michalovcei járás stretavai szö­vetkezetesei azok közé tartoznak, akik célul tűzték ki, hogy az ötéves tervet négy év alatt teljesítik. A na­pokban kapták meg a járás vándor­zászlóját, a harmadik negyedév jó tel­jesítményéért. A szövetkezet eladási feladatait már száz százalékon felül teljesítette. Húsból 38, 5 mázsát, to­jásból 12 ezret és tejből 20 ezer li­tert adott el terven felül. Stýbar Rudolf, Košice Szövetkezetesek az iskola padjaiban (ČTK) — A közép-szlovákiai kerületben a télen több, mint 12 000 szövetkezetes bővíti tudását, illetve Ismerkedik meg az új technológiai módszerekkel a szövet­kezeti munkaiskolákon. Azokban a szövetkezetekben, ahol ta­valy Jól értelmezték az oktatást, a ta­nultak alkalmazása alapján szép ered­ményeket érnek el. Például a králiki Tekovská Breznicán (žiari járás) már negyedszer nyílik meg a szövetkezeti munkaiskola, melyen az ässzes szövet­kezetesek részt vesznek. A télen a nö­vénytermesztés fortélyait tanulják, s arra törekednek, hogy a jövőben a növény­termesztés Jelentős részét gépesíthessék. Ezért az előadások a mezőgazdasági ter­EFSZ-ben (Rimavská Sobota-i járás) egy melés új formáira és a géppark jobb ki­tehéntűl 3100 liter tejet fejnek az idén. használására irányulnak. Äz automatizálás útján Az első magyar motorház-gyártó automata gépsor Szerte a világon erőteljesen fellen­dült a villamosmotorok gyártása. Ez természetes is, hiszen az ipar leg­különbözőbb területein egyre több és készült az első automata gépsor. Az új berendezés évi 100 ezer darab mo- rozat 1 ezért nyugati tőkés cégektől kértünk árajánlatot. A nyugati cégek nem is fukarkodtak: több-százezer dolláros ajánlatokat tettek — így az auto­mata gépsor hatalmas devizamennyi­séget emésztett volna fel... Megcsi­náljuk mi magunk — így szólt a hatá­tort gyárt. A tervezésnél egész sor nehézséggel kellett szembenézni. Meg­Kellemes meglepetés: „a kerületi gáltató villamos motor. A budapesti párttitkár" Ismerőse és Nálepka ka­pitány azonos személy. De miket be­szél Rudolf? Miféle találkozást emle­get? több, eddig kézzel végzett művelet kérdeztük Flelscher József elvtársat, gépesítésére kerül ser, és e gépesítés a Csepel Szerszámgépgyár dolgozójót! előfeltétele a megfelelő energiát szol- aki az automata gépsor kivitelezési Valóban példamutató munkát vé­geztek az automata gépsort tervező mérnökök, szerelők és munkások egyaránt. Nem rendelkeztek olyan bőséges tapasztalati anyaggal, mint Dinamó Villamosforgógépgyárban is akadályokat kellett leküzdeniök? A Dinamó Forgógépgyárban — Te Rudolf, Igazat beszélj. Kl mondta neked, hogy beszélj Nálepká­val? — ripakodik rá Kosztya. Rudolf elkomorodik. — Hát, az úgy volt... Jelszk alatt kiértünk az erdőből, hát mintha az égből pottyant volna, Nálepka kapi­tányba botlunk. Autójával megelő­zött és megvárt minket. Kérdi, ki va­gyok? Előveszem az irataimat, me­lyek bizonyítják: Cambalík katonája vagyok és Bujnovicsibe tartok. Ö nézegeti, rám néz, megtörli a szem­üvegét és így szól: „A, RudolfI Tu­dom ... Te vagy az, aki átszökött a partizánokhoz?" Gondolom, elvesz­tem. Mondom neki: „Meggondoltam, kapitány úr. Találkoztam ezekkel a nénikkel — a partizánok elől mene­külnek —, tanácsot kértem tőlük, így hát visszatértem ..." Azt mondja er­re Nálepka: „Gyere, sétáljunk egyet." Elindulunk az erdő felé. Barátságo­san kérdezgetni kezd, láttam-e par­tizánokat, miért tértem vissza, kim felvetődött e kérdés: mi legyen a termelés növelésének útja? 1957 óta a gyárban rendszeresen foglalkoznak az automatizált termelés megterem- maszkodhattunk — mondotta Flei­munkálatait irányította, hogy milyen az ismert nyugati cégek mégis át­hidalták a néhézségeket, és olyan berendezést alkottak, amely kivite­felállított gépsor tervezésében sem- lében vetekszik a hasonló külföldi miféle hazai tapasztalatra nem tá- konstrukciókkal. tésének előfeltételeivel, a legdöntőbb scher elvtárs —, mert ilyen berende­változás azonban az idén következett be, amikor a Csepel Szerszámgépgyár zés Magyarországon még nem ké­Az automatizálás színvonalát jel­lemzi, hogy a gépsor kezeléséhez egyetlen dolgozóra van csak szükség. tervezőinek jó munkája nyomán el- mányú gépsort akartak beállítani, szült! Először nem is magyar gyárt- összesen 36 motor 22 és fél kilo­AZ Oj AUTOMATA GÉPSOR MODELLJE wattnyi teljesítményét hasznosítják a gépsor működésénél. A Dinamó­gyári új automata megmunkáló be­rendezés jól mutatja, hogy az üzemi épületek rekonstrukciója és új épít­kezések nélkül is, a korábbival azo­nos alapterületen a termelést az ere­deti többszörösére lehet emelni. Az első automata gépsor még 13 millió forintba került. „Ez az összeg öt év alatt térül meg" — mondják a tervezők — „de a következő gépsor, amelyet hasonló célokra tervezünk, még ennyibe sem fog kerülni 1" A Szovjetunió nyolc darab motorház­gyártó gépsort rendelt most, ezek­nek terveit már az üzembehf'yezeti és sikerrel működő automatával szer­zett tapasztalatok alapján fogják el­készíteni. Ligeti György

Next

/
Oldalképek
Tartalom