Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-04 / 306. szám, szombat

Ä proletáriátus diktatúrája a túlnyomó többség diktatúrája a kisebbség felett; ez a diktatúra a kizsákmányolók ellen a népek és a nemzetek elnyomása ellen, az embernek ember által való mindenfajta kizsákmányolása ellen irányul. A proletárdiktatúra nem csupán a munkásosztály, hanem az egész dolgozó nép érdekeit fejezi ki; fő tartalma nem az erőszak, hanem az alkotás, az új, szocalista társadalom építése, e társadalom vívmányaink megvédése a szocializmus ellenségeivel szemben. A munkásosztályra háruló világtörténelmi küldetés teljesítésének fontos feltétele, hogy a soraiban meglevő szakadást leküzdje. Az akcióegységet megvalósító, összeforrott munkásosztály előtt az imperializmus egyetlen bástyája sem állhat meg. A kommunista pártok együttműködésre törekszenek a szociáldemokrata pártokkal, nemcsak a békéért, a dolgozók életkörülményeinek megjavításáért, demokratikus jogainak kibővítéséért és megőrzéséért vívott harcban, hanem a hatalom megszerzéséért és a szocialista társadalom felépítéséért folytatott küzdelemben is. A kommunisták egyszersmind bírálják a szociáldemokratizmus ideológiai pozícióit és jobboldali opportunista gyakorlatát, mivel a jobboldali szociáldemokrata vezérek nyíltan átálltak a burzsoázia oldalára, megtagadták a munkásosztály hagyományos szocialista követeléseit. A kommunista pártok — a forradalmi világmozgalom élcsapata. A kommunista pártok bebizonyították a marxizmus-leninizmus életképességét, megmutatták, hogy nemcsak hirdetni tudják, hanem képesek a gyakorlatban is megvalósítani a tudományos kommunizmus nagyszerű eszményeit. A nemzetközi kommunista mozgalom ma már olyan hatalmas, hogy a reakció egyesült erői sem képesek szétzúzni. A kommunista mozgalom a különféle opportunista áramlatok elleni harcban növekszik és edződik. A kommunista mozgalomban a jelenlegi körülmények között a fő veszély a revizionizmus, a jobboldali opportunizmus, mint a burzsoá befolyás tükröződése. A revizionisták feladták a marxizmust, s ezt úgy próbálják leplezni, hogy arról fecsegnek; figyelembe kell venni a társadalom és az osztályharc fejlődésének legújabb körülményeit; a valóságban viszont a burzsoáreformista ideológia terjesztőinek szerepét töltik be a kommunista mozgalomban. Megpróbálják kiírtam a marxizmus-leninizmus forradalmi lényegét, igyekeznek megrendíteni a munkásosztálynak, a dolgozó népnek a szocializmusba vetett hitét, lefegyverezni és leszerelni a munkásokat, a dolgozókat az imperializmus elleni harcukban. A revizionisták tagadják a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra történelmi szükségszerűségét, a marxista-leninista párt vezető szerepét, aláássák a proletár internacionalizmus alapjait, s elmerülnek a nacionalizmus mocsarában. A legteljesebb formában a revizionizmus ideológiája a Jugoszláv Kommunisták Szövetségériek programjában öltött testet. A másik veszély a dogmatizmus és a szektásság, amely kibékíthetetlen ellentétben van a forradalmi elmélet fejlesztésével, elszakítja, elszigeteli a kommunistákat a nagy tömegektől, passzív várakozásra kárhoztatja vagy pedig „ultrabaloldali" kalandorakciókra készteti, s akadályozza őket abban, hogy helyesen értékeljék a váltakozó helyzetet, s felhasználják a kialakuló új lehetőségeket a munkásosztály és az összes demokratikus erők érdekében. A dogmatizmus és a szektásság, ha nem harcolnak következetesen ellene, szintén fő veszéllyé válhat egyes pártok fejlődésének egyik vagy másik szakaszában. A Szovjetunió Kommunista Pártja úgy véli, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egysége további megszilárdításának, a szocialista tábor erősítésének elengedhetetlen feltétele a revizionizmussal, a dogmatizmussal és a szektássággal, a'leninizmustól való mindennemű eltéréssel vívott engesztelhetetlen harc. A kommunista pártok függetlenek, politikájukat országaik konkrét feltételeiből kiindulva dolgozzák ki. Egymásközti kapcsolataikat az egyenjogúság, a proletár internacionalizmus elveire alapozzák. A kommunista pártok, mint a munka egységes, nemzetközi hadseregének alkotó részei, önkéntesen és tudatosan koordinálják akcióikat. A Szovjetunió Kommunista Pártja, a többi kommunista párthoz hasonlóan, internacionalista kötelességének tekinti az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harc közös feladataira vonatkozó, a testvérpártok által közösen kidolgozott értékelések és következtetések, valamint a kommunista pártok nemzetközi értekezletein elfogadott nyilatkozatok szigorú megtartását. A nemzetközi kommunista mozgalom egységének határozott megvédése a M