Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-01 / 303. szám, szerda

.Vť.'.V.V, Nem hátrálnak meg .".V.W.V. A

Z emberek többsége mindennél nehezebben viseli el a közösségből való kizárást. Ilyen gondolatok kavarogtak az agyamban, míg Odstrčil František elvtárssal, a gottwaldovi Finommechanikai Gépgyár pártbizottságának elnökével beszélgettem. Fáradtnak látszott a deresedni kezdő, negyven év körüli ember, de végül aztán kibökte: — Hét —, nézzük meg a brigádot! Erre vágytam a legjobban... Utunkat egy ember keresztezte. Az elnök rászólt: — Simek, várj egy pillanatra. Éppen hozzátok megyünk ... A műhely kis irodájában a gépek síajától alig értettem a szavukat. Bizony jól oda kellett figyelnem, hogy semmi se „fusson" el a fylem mellett. Tavaly márciusban, fáradtan, elcsigázottan nyitott be csendes otthonába Simek Leopold. Az asszonya rögtön észrevette nyomott hangulatát. Arra kérte a férjét, ossza meg vele gondját. És Simek Leopold mindent elmondott. A tervét is, amellyel már régóta foglalkozott. Végül ezzel fejezte be: — Nem szabad őket magukra hagyni. Embert kell belőlük nevelnünk! A felesége csak annyit tartott szükségesnek megjegyezni: — Olyan nehéz dologra vállalkozol! Simek elvtárs, a kommunista arra vállalkozott, hogy három munkatársával szocialista munkabrigádot alakít. A három „társ": Jozef PláSek, Ján Sváček s Milan Hamšik, a kiváló esztergályos megértették a szót. Mellé álltak. Egy percig sem vonakodtak maguk közé venni azt a négy „húszon" aluli fiatelembert, akikre Simek elvtárs az „embert kell belőlük nevelnünk" kijelentést vonatkoztatta. Hogy miért volt erre szükség? Simek Leopold így foglalta össze: — A négy flú: Rödl Jifi, Sedlák Jifí. Varacfa Jozef és Braborec Karéi csak szédelgett az üzemben. Tény, hogy nem értették meg a munka fontosságát. így az egyik műhely tovább adta őket a másiknak... E

zek után elképzelhetjük azt a nehéz feladatot, amely a három kommunistára és az egy pártonkívüli elvtársra várakozott. Egy példa is bizonyítja ezt... Varad'a félt belépni a brigádba. Az apjától tartott, aki becsületes falust ember, bár vallásos és sok mindent még nem ért abból a körülötte tapasztalható változásból. Mikor meghallotta, miről van sző megértette Simekék szándékát, ezt mondta fiá•ak: — Fiam, ott Jót akarna^ neked. AH] közéjük, hadd legyek büszke rád... A brigád elismerőleg nyilatkozott az öreg Varaďáról, aki maga ls egy kollektívában formálódik, születik újjá. Míg e szavakat hallgattam, Jozet, az érdekelt ls hallgatott. — Ne ls beszéljünk róla ... — szólalt meg aztán váratlanul. — Mit szégyelled. Jozef? — szólt rá Braborec Karel, akinek nem volt kevesebb a „listáján", majd így folytatta: — Tudod, hogy míg nem voltam brigádtag. kétszer Is készültem a .segédlevél megszerzésére, de az utolsó pillanatban mindig visszaléptem, mert... — szünetet tartott és miután végighordozta tekintetét rajtunk, a hangjában kis változással így folytatta: — ...mert féltem. Nem volt biztonságérzetem. A brigád ezt legyőzette velem. Csak fgy lehettem szerelő, fgy szerezhettem szakmát... így beszélt, ezt mondta Karel. a leendő motorkerékpár „világbajnok", mert Kare! a szó szoros értelmében rabja a sportnak. Már nem egy versenyen vett részt, a gottwaldovi Autóklubnak ls tagja. A fiú igen nagyra értékel!/ hogy a kollektíva ebben 1s segítségére van. Míg beszélt, büszke tekintettel nézett rá Hamšik esztergályos. Szerettem volna megtudni ennek okát, de Simek elvtárs, akinek jellemrajzához tartozik még a határozottság és a keménység, így szólt Varaďához. — Néma gyermeknek anyja sem érti a szavát. J

ozef, a tizenkilenc éves legény nevetni kezdett. De a megjegyzés hatott, mert akárcsak a tavaszi napocska a fagyott, feloldotta a szőke siheder nyelvét... — Nem szívesen beszélek azokról a napokról... — Nem ... nem voltam én rossz, se munkakerülő, se huligán... Valahogy nem értettek meg. Csak mellőzésben volt részem. Simek elvtársék nem így bántak velem. A szakképzettséget, a mechanikus szakmát is már itt szereztem meg. A keresetem hat-hétszáz koronáról ezer-ezerkétszázra emelkedett ... — Bárcsak Sedlák és Rüdl is itt tartana már, ahol ők ketten — sóhajtotta váratlanul PláSek szerelő, s ez más mederbe terelte beszélgetésünket ... Sajnos, e két fiúval nem beszélhettem. Pedig ők ketten okozzák a brigádnak a legtöbb gondot. Rfidl például néha még ma is kimarad a munkából, semellett gyakran mutogatja — munka közben ls — késdobálő és egyéb „művészetét". Sedlák valamivel higgadtabb. Öt csak a tánc és a zene érdekli... — Velük még sok dolgunk lesz — mondta Sváček elvtárs. A kollektíva véleményét pedig így summázhatnám a két fiúval kapcsolatban: — Űket még nem sikerült teljesen kiismerni... De nem adjuk fel a harcot! Igazuk van. Ki kell tartaniuk, ez kötelességük. Ez helytállás a munka frontján. Itt pedig nem szabad meghátrálni, már csak azért sem, mert Sedláknál és Rödlnál határozott javulás észlelhető. És még valamiért nem szabad meghátrálniuk. A Simekbrigád tagjai ugyanis azt a célt tűzték ki magúk élé, hogyha teljes győzelmet aratnak, a brigád minden tagja új brigádot alakít, olyan fiatalokból, akik rászorulnak a nevelésre. KEZES JÖZSEF • • • • • • • • • • • • • Vessünk nagyhozamú búzát A Rimavská Sobota-i járás tomašovói szövetkezetéből jő példát hozhatunk az önköltség hektárhozam szerinti Ingadozásáról. A szövetkezetesek úgy tervezték, hogy búzából 22 mázsás hektárhozamot érnek el. Mivel az egész vetésterületen nem vetettek nagyhozamú magot és az egyes dűlőkben a kelleténél később vetettek, csak 18,11 mázsa átlagos hektárhozamot értek el. Volt olyan földjük is, ahol a pavlovicei búzából 26 mázsát értek el hektáronként, elien-^ ben a vígíaši búzából csak 11,21 mázsát. Érdemes elemezni, milyen volt az egy mázsára eső önköltség až egyik esetben és milyen a másikban. Mielőtt azonban az egy hektárra eső befektetés megközelítően azonos, mert a vetőmag, a talaj előkészítése, a trágya, a gépek kopása, sőt a kifizetett munkaegység mennyisége — 20 koronájává! számítva — és a rezsiköltség is csaknem egy szinten mozognak, illetve amennyivel kevesebb a 11 mázsás hozamnál a kifizetett munkaegység értéke, annyival növekedhetett a rezsiköltség. Tehát alapul vehetünk egy egységes befektetést, amit hektáronként "1060 koronában szabjunk meg. Ennek alapján a 11 mázsás hektárhozamnál 1 mázsa búza önköltsége 96 koronát tesz ki, míg a 26 mázsás hozamnál csak 40 koronát. Vegyük figyelembe azt is, mennyit jövedelmezett a termelés a különböző hozamok szerint, ha mázsájáért 140 koronát kaptak a szövetkezetesek. Az előző esetben az egy hektárra eső tiszta jövedelem 480 korona, míg a második esetben 2580 korona. A jövedelmek közötti különbség 21Ö0 korona, s bizony ha nagyobb terület jövedelmez gyéren, jelentősen megkárosítja nemcsak a szövetkezetet, hanem a közellátást is. Ha abraktakarmányról lenne szó, vajon hány . mázsa sertéshúst termelhetnénk a 26 mázsás hozamnál , és hányat a 11 mázsásnál, menynyit tenne ki a hústermelés önköltsége az egyik, Illetve a másik esetben. Ebből láthatjuk, hogy egy hektár föld milyen hasznot hozhat a szövetkezetnek a különböző terméshozam folytán, de egyben azt ls, mennyire fontos minden rejtett tartalék feltárása a hatékony termelés érdekében. Bqrto János, a szövetkezet agronómusa az Idei vetést illetően siásképpen vélekedik. Bár kemény a föld, de nem késnek a munkával és a nagyhozamú búzafajták kiválasztásával. A 70 hektáros területből 22 hektáron a pavlovicei búzát már október 3-án elvetették és 20-ig földbe került minden vetőmag. A pavlovicei fajtán kfvül a Kašticei, a Diana és a Szlovák B fajtát vetették, vagyis elismert, nagyhozamú búzát. A nagy szárazságra való tekintettel 20—25 százalékkal több magot vetnek. Így kellene eljárni a járás minden szövetkezetének és állami gazdaságának. Ám a valóság iaz, hogy október közepén a búza vetésterületének több mint a fele vetetlen volt. Márpedig jól tudjuk, hogy a nagyhozamú búzafajták vetésének agrotechnikai határideje október 15-ikével lejárt. A járásban megvan a lehetőség, hogy a mezőgazdasági üzemek a vetésterület 60 százalékén már nagyhozamú búzát termelhessenek. Hisz tavaly — bár sok esetben kis területen —, sok szövetkezetben vetettek már ilyen fajtát, ugyanakkor a járási felvásárló üzem 54 vagon nagyhozamú Vetőmagról gondoskodott. Használják ki tehát, az adott lehetőséget, mert ezzel is hatékonyabbá tesszük a termelést. Benyus József Majd az asszonyok szocialista munkabrigád. Balról az első Simek elvtárs Jaroslav Miska elvtárs, az ostrava-karvii%ai szénbányák • igazgatOJa egy sajtóértekezleten a " bánf/aipár feladatairól beszélt. A vezető dolgozók felelősségérzetének és anyagi érdekeltségének óriási jelentőségét hangsúlyozva kiemelte: — A felelősségre vonásnak . talán legérzékenyebb formája á bérlevonás ... — ??? ' fr — A dolog felette egyszerű, — magyarázta. — Ha valaki a hónap végén a szokottnál kevesebb pénzt visz haza, az asszonynak alaposan meg kell mamaráznia- az okot. Es próbálja esak őszintén bevallani, hogy a múlthónapban mondjuk 200 koronával hanyagabbul dolgozott'. A többit az asszony már nélkülünk is elintézi... (Zs. I.) Kolárovói tapasztalatok A termelés hatékonyságának ellenőrzése utat mutat a gazdálkodás továbbfejlesztéséhez A kolárovói szövetkezet az országban a legnagyobb területen, 5848 hektár mezőgazdasági földön gazdálkodik. Ez a tény különleges feladatok elé állítja a szövetkezet vezetőségét és elsősorban az EFSZ üzemi pártszervezetét, valamint a helyi nemzeti bizottságot. Ilyen óriási mezőgazdasági nagyüzem irányítása olyan gondos szervezömunkát követel, amely alaposan átfogja az egész gazdaságot és a termelés valamenynyl ágazatát. Illetve a termelési egységekre osztott gazdálkodás minden részlegét, mégpedig oly módon, hogy a vezetés hatékonyan segítse elő a termelés növelését és a termelés gazdaságosságának állandó fokozását. Ebből indult ki az üzem! pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság és természetesen, a szövetkezet vezetőségével együtt a tagság nagy része, amikor a közelmúltban az SZKP programtervezetének tanulságait felhasználva alaposan elemezték a termelés eddigi menetét s az eredmények alapján keresték a lehetőségeket a termelés további növelésére, illetve hatékonyabbá tételére. Sok mindent kellett figyelembe venni, hogy az elemzés meghozza a várt eredményt. Először is: meg kellett győződni annak a vállalásnak reális voltáról, hogy az ötéves tervet négy év alatt teljesítik, majd az eddigi szervezési, jutalmazás! és kédernevelési módszerek, illetve a növénytermesztésben és az állattenyésztésben érvényesített termelési technológia elemzésén keresztül eljutni azoknak a rejtett tartalékoknak a feltárásához, amelyek a termelés növelését ős hatékonyságának fokozását eredményezik. A termelés jelenlegi helyzete Az első félévben a szövetkezet az állattenyésztési termékekből nem érte el a tervezett árutermelést. Marhahúsból ugyan 24 mázsával többet adtak el, de sertéshúsból félévig 700 mázsa volt a lemaradás. Tejből 39 000 liter, tojásból negyedmillió hiányzott az időterv teljesítéséhez. Jelenleg a húseladásban már sokkal jobb a helyzet, mert a sertések és a hízómarhák gyarapodása jobb a tervezettnél, ám a tejtermelésben tovább nő a szövetkezet adóssága, mert a tervezett .5,8 literes napi tejhozam helyett csak 5,01 litert fejnek tehenenként. A növénytermesztésre erősen rányomta bélyegét a csapadékszegény időjárás. Ennek ellenére. őszi árpából a tervezett 27,5 mázsa helyett 28,54 mázsa termelt hektáronként. Búzából a 917 hektáron átlag 26,87 mázsa volt a hektárhozam. Búzából mintegy 700 mázsával kevesebb termett a tervezett mennyiségnél. A tavaszi kalászosokból ls sokkal kevesebb termett, mint amennyit a terv előirányoz. Szemeskukoricáből néhány hektárral ugyan többet vetett a szövetkezet a tervezettnél, de ez sem pótolja azt a különbséget, amit előreláthatólag a tervezettnél kisebb hektárhozam okoz. A tervezettnél csupán a kapástakarmányokból, főképp a répából termett több. Ha e szükséglet szerint vizsgáljuk a meglevő takarmányalapot, akkor a következő eredményt kapjuk: Szükséglet Fedezet Takarmány s q-ban: 0/ó-ban: siló 126 000 88 széna 30 725 95 kapások 181 210 122 szemesek 39 278 63 Nos, ilyen alapon veszélyeztetve lenne a tervezett termelés, ha nem keresnék a lehetőségeket a rendelkezésre álló takarmányok leggazdaságosabb felhasználására. Mi okozta a lemaradást? Mielőtt rátérnénk a termelésben mutatkozó fogyatékosságok kiküszöbölésének módszerére, meg kell keresnünk a lemaradások okát. A húsés tejtermelési feladatok nem teljesítését leglényegesebben a takarmányhiány befolyásolta. A múlt gazdasági évben megközelítőleg 100 vagon szemestakarmány hiányzott a szükségletet , kielégítő takarmányalapból. Silótakarmány és széna ugyan több is volt a tervezettnél, de például a széna minősége a késői betakarítás okozta tápértékveszteségek következtében jóformán csak feleannyi volt, mint átlagosan lenni szokott. Ilyen takarmányalappal kezdte a szövetkezet az 1961-es évet, s ezt a fogyatékosságot még több tényező is tetézte. A takarmányhiány után a bajok mérlegének serpenyőjében legtöbbet az nyomott, hogy a termelési technológia — kiváltképpen a sertéshízlalásnál — egyáltalán nem (eleit meg az adott körülményeknek. Ugyanis a sertések szárazetetéses hizlalása éppen a legjobban hiányzó szemestakarmányból követelt a legtöbbet, holott a nedves etetési módszerrel répával, burgonyával és lucernadarával jelentősen növelhették volna a takarmányok keményítő-, illetve emészthető fehérjeértékét. Nedves etetőberendezéssel felszerelt hizlalda azonban nem volt, s csak a gondozók áldozatkész munkájának köszönhető, hogy a lehetőségekhez mérten — bár a korszerű technológiai módszerek alkalmazása esetén várható eredményeknél kisebb sikerrel, de — igyekeztek eleget tenni a szövetkezet tervében előirányzott feladatoknak. Sertéshúsból az Idei tervteljesítést illetően egy további komoly hiba is befolyásolta az eredményeket. Az Aujeszky-féle betegség következtében a múlt télen s részben koratavaszszal több mint 1000 kisebb-nagyobb malac és süldő elpusztult. Ez a mennyiség hizlalt állapotban megközelítőleg 10 vagon hússal növelhette volna a sertéshústermelést. A tejtermelésben nem annyira a takarmányok mennyisége, mint inkább minősége hiányzott. A múlt évben az esőktől kilúgozott évelő takarmányok fehérjeértéke alig érte öl a 4 százalékot, s mivel a tervezett abraktakarmányadag is csaknem a felére csökkent, érthetővé válik, hogy az első félévben miért volt mindössze 5,01 literes az átlagos napi tejhozam a tervezett 5,8 literrel szemben. A növénytermesztésben a legnagyobb lemaradást az 1960-as évben a kései betakarítás miatt bekövetkezett veszteségek okozták. Természetesen a_ késés oka nem csupán a kedvezőtlen Időjárás volt, hanem az is, hogy akkor még jóval kevesebb géppel rendelkezett a szövetkezet. így az új technológia hiánya, vagy csak részbeni alkalmazása lényegesen megnyújtotta a gabonabetakarítást, az évelő takarmányok és a széna begyűjtését s ugyanez volt a helyzet az ősziek betakarításában ls. Az elemzés tehát felszínre hozta a fogyatékosságokat s egyben azt is, hogy ezek eltávolításával, a tartalékok kihasználásával lehetőség nyílik arra is, hogy 1964-ben ne csak a termelési mutatókban, hanem egyes terményekből és termékekből a termelés mennyiségében is teljesítsék az ötéves tervet. Mik a teendők? Nyilvánvaló, hogv a termelés további gyors növelését és a termelés hatékonyságának fokozását csakis a rejtett tartalékok feltárásával és célszerű kihasználásával lehet elérni. Az már többé-kevésbé az eddigiekből is kitűnt, hogy a kolárovói szövetkezetben a mezőgazdasági termelés fejlesztését a takarmányalap bővítésére, a gépek és az új termelési technológia szélesebb körű alkalmazására, az ezekhez szükséges szakkáderképzésre stb. kell alapozni. Mindenekelőtt azonban olyan politikai, nevelő- és szervező munkára van szükség, amely lehetővé teszi a termelés hatékonyságának ellenőrzésekor felszínre került tartalékok kihasználását. Az országos viszonylatban matnmut szövetkezetnek számító közös gazdaság politikai irányítása eredményesnek mondható, mivel az üzemi pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet vezetőségének szoros együttműködése folytán már eddig is szép sikerekről adhat számot. Szinte kifogástalan a munkaerkölcs, de a közös gazdálkodáshoz való viszony állandó javulása még sok tartalékot rejt magában. Például: A szövetkezet vezetősége ez elemzések alapján elhatározta, hogy az EFSZ-ben a szervező- és irányítómunkát új alapokra kell helyezni Kolárovón a szövetkezet földterületének kiterjedésére [a határ két legtávolabbi sarka csaknem 30 km-re (Folytatás a 6. oldalon) Üf SZŐ 5 * 1981. november L