Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-04 / 306. szám, szombat

mindkét világháború szocialista forradalmakkal végződött, forradalmak azonban teljesen lehetségesek háborúk' nélkül is. A munkásosztály nagy céljai világhá-i boriik nélkül megvalósíthatók. Ennek a feltételei ma kedvezőbbek mint valaha. A munkásosztály és élcsapatai — a marxista-leninista pártok igyekeznek békés úton, polgárháború nélkül megvalósítani a szocialista forradalmat. A jelenlegi körülmények között a tőkés országok egész sorában a munkásosztály élcsapata vezetésével a munkás- és népfront, valamint a különféle pártok és társadalmi szervezetek további lehetséges megállapodásai és politikai együttműködési formái alapján egyesítheti a nép többségét, polgárháború nélkül vívhatja ki az államhatalmat és biztosíthatja, hogy a fő termelőeszközök a nép tulajdonába kerüljenek. Ha a munkásosztály a nép többségére támaszkodik, és határozottan lesújt az opportunista elemekre, akik nem képesek szakítani a tőkésekkel és a földesurakkal való lepaktálás politikájával, meg van a lehetőség arra, hogy vereséget mérjen a reakciós, népellenes erőkre, szilárd többségre tegyen szert a parlamentben, s a parlamentet a burzsoázia osztályérdekeit szolgáló eszközből á dolgozó népet szolgáló eszközzé tegye, széleskörű, parlamenten kívüli tömegharcot indítson 3 megtörje a reakciós erők ellenállását és megteremtse a szocialista forradalom békés megvalósításához szükséges feltételeket. Mindez csak akkor lehetséges, ha átfogóan és szakadatlanul fejlődik a munkásoknak, a paraszti tömegeknek és a városi középrétegeknek a monopolista nagytőke, a reakció ellen, mélyreható társadalmi reformokért, a békéért és a szocializmusért folytatott osztályharca. Olyan körülmények között, amikor a kizsákmányoló osztályok a néppel szemben erőszakhoz folyamodnak, tekintetbe kell venni a másik lehetőséget, a szocializmusba való nem békés átmenet lehetőségét. A leninizmus azt tanítja és a történelmi tapasztalatok igazolják, hogy az uralkodó osztályok nem engedik át önként a hatalmat. Ilyen feltételek között az osztályharc formája és hevességének foka nem annyira a proletariátustól, hanem attól függ, hogy milyen erejű ellenállást fejtenek ki a-reakciós körök a nép túlnyomó többségének akaratával szemben, hogv alkalmaznak-e ezek a körök erőszakot a szocializmusért folyó harc egyik vagy másik szakaszában. Az egyes országokban a szocializmusba való átmenet egyik vagy másik módjának tényleges lehetőségét a konkrét történelmi feltételek határozzák meg. Nincs kizárva, hogy a szocializmus erőinek még nagyobb arányú gyarapodása, a munkásmozgalom erősödése és a. kapitalizmus pozícióinak gyengülése következtében egyes országokban olyan helyzet alakulhat ki, amikor — mint azt Marx és Lenin lehetségesnek tartotta —, a burzsoáziának előnyös lesz, ha beleegyezik fő termelési eszközeinek megváltás fejében való átengedésébe, a proletariátusnak pedig, ha „megváltja" magát. A munkásosztály által a forradalom győzelméért vívott harc sikere attól függ majd, hogy a munkásosztály és pártja mennyire sajátítja el a harc összes formáit — a békés és a nem békés, a parlamenti és nem parlamenti formákat — és mennyire lesz kész arra, hogy a harc egyik formáját a leggyorsabban és hirtelen a harc másik formájával váltsa fel. Noha a szocialista forradalom fő törvényszerűségei minden országban közösek, a történelmileg kialakult nemzeti sajátosságok és hagyományok különbözősége életre hívja a forradalmi folyamat sajátos feltételeit, a proletariátus hatalomrajutásának különféle formáit és ütemét. Több országban ez határozza meg a proletárdiktatúráért vívott harc fejlődésében az átmeneti fokozatok lehetőségét és szükségességét, valamnit a szocializmust építő társadalom politikai szervezete formáinak különféleségét. Bármilyen formában menjen is végbe az átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba. ez csak forradalom útján lehetséges. Bármennyire különfélék is a szo• STaiizmus építésének Időszakában az új, népi államhatalom formái, egy a lényegük, a proletárdiktatúra, amely nem más, mint az igazi demokrácia, demokrácia a dolgozók számára. Ä

5 burzsoá köztársaság, még a legdemokratikusabb is, amelyet az össznépi, össznemzéti vagy osztályok feletti akarat jelszavaival szentesítenek, a valóságban •— minthogy fennáll a termelési eszközök kapitalista magántulajdona — elkerülhetetlenül a burzsoázia diktatúrája marad; olyan gépezet, amely arra szolgál, hogy maroknyi tőkés kizsákmányolja és elnyomja az óriási többséget, a dolgozókat. A burzsoáziával ellentétben, amely titkolni Igyekszik államának osztályjellegét, a munkásosztály nem titkolja az állam osztályjellegét. 18