Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-04 / 306. szám, szombat

,neghíúsítsuk mind a belső, mind a külső ellenséges erők mesterkedéseit, mert ezek az erők nem hagynak fel azon próbálkozásaikkal, hogy a népi rendszert aláássák és a szocialista országok testvéri családját megbontsák. A nacionalizmus az a fő politikai és ideológiai fegyver, amelyet a nemzetközi reakció és a belső reakciós erők maradványai a szocialista országok egysége ellen felhasználnak. A szocialista rendszer létrejöttével nem szűnik meg automatikusan a nacionalizmus és a nemzeti szűklátókörűség. Éppen a nacionalista előítéletek, valamint az egykori nemzeti viszálykodás maradványai táplálhatják a leghuzamosabb ideig, a legszívósabban, a legelkeseredettebben és a legfondorlatosabban a társadalmi haladással szembeni ellenállást. A kommnnisták elsőrendű kötelességüknek tekintik, hogy a dolgozókat az internacionalizmus és a szocialista hazafiság szellemében, a nacionalizmus és a sovinizmus minden megnyilvánulásával szembeni kérlelhetetlenségre neveljék. A nacionalizmus kárt okoz a szocialista országok közössége együttes érdekeinek, de mindeneketőtt azon ország népének, amelyben felüti a fejét, mivel a szocialista tábortól való elkülönülés fékezi az illető ország fejlődését, s megfosztja attól a lehetőségtől, hogy éljen a szocialista világrendszer nyújtotta előnyökkel; ugyanakkor bátorítja az Imperialista hatalmakat, hogy a nacionalista tendenciákat saját céljaikra próbálják kihasználni. A nacionalizmus csak ott kerekedhet felül, ahol nem folytatnak következetes harcot ellene. A szocialista országok közössége további megszilárdulásának fontos feltétele a marxistaleninista, internacionalista politika, s a határozott harc a burzsoá nacionalizmus és sovinizmus csökevényeinek leküzdéséért. A kommunisták harcolnak a nacionalizmus és a nemzeti önzés ellen, ugyanakkor mindig a legnagyobb figyelmet tanúsítják a tömegek nemzeti érzései Iránt. A kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben a szocialista világrendszer magabiztosan halad a döntő győzelem felé. Az Ipari és a mezőgazdasági termelés abszolút mennyisége tekintetében már a legközelebbi időszakban megelőzi a kapitalista világrendszert. A szocialista világrendszer a társadalmi fejlődés menetét egyre Jobban a béke, a demokrácia és a szocializmus javára befolyásolja. Az új világ hatalmas épülete, amelyet a szabad népek hősies munkájukkal Európa és Ázsia roppant térségein, emelnek, az új társadalom példaképe, az egész emberiség Jövője. IV. A VILÁGKAPITALIZMUS VÄLSÄGA Az imperializmus a hanyatlás és a pusztulás időszakába lépett. Az egész kapitalista rendszeren, gazdasági és állami rendszerén, politikáján és ideológiáján egyaránt úrrá lett a bomlás feltartóztathatatlan folyamata. Az imperializmus örökre elveszítette az emberiség többsége feletti hatajmát. Az emberiség történelmi fejlődésének fő tartalmát, fő irányát és fő sajátosságait a szocialista világrendszer, az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért harcoló erők határozzák meg. Az első világháborúval és az Októberi Forradalommal elkezdődött a kapitalizmus általános válsága. A második világháború folyamán, valamint a több európai és ázsiai országban végbement szocialista forradalom eredményeképpen kibontakozott a kapitalizmus általános válságának második szakasza, jelenleg a világkapitalizmus e válság új, harmadik szakaszába lépett. Ennek az új szakasznak az a legfőbb sajátossága, hogy nem világháborúval kapcsolatban bontakozott kl. A kapitalizmus általános válsága a küvetkezükben fejeződik ki: mind újai,'^ országok válnak ki a kapitalizmus rendszeréből; gyengülnek az imperializmus állásai a szocializmussal folytatott gazdasági versenyben, széthullik az imperializmus gyarmatrendszere: az állammonopolista kapitalizmus fejlődésével és a militarizmus növekedésével kiéleződnek az Imperializmus ellentmondásai; fokozódik a kapitalista gazdaság belső Ingatagsága és rothadása, a kapitalizmus egyre kevésbé képes teljesen kihasználni a termelőerőket (a termelés növekedésének lassú üteme, az időszakos válságok, a termelőkapacitások állandó kihasználatlansága, a krónikus munkanélküliség): fokozódik a munka és a tőke közti harc; nagymértékben kiéleződnek a kapitalista világgazdaság ellentmondásai; példátlanul erősödik a politikai reakció minden vonalon, megtagadják a burzsoá szabadságjogokat és fasiszta, zsarnoki rendszert hoznak létre sok országban; súlyos válságban van a burzsoázia politikája és Ideológiája Az imperializmusban erőteljesen fejlődik az íllamraonopolista kapitalizmus. 11 v