Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-22 / 324. szám, szerda

Ä kommunizmus szellemében neveljük a fiatal nemzedéket (Folytatás az 5. oldalról) Áz önkéntes testnevelésben a 6—14 év közötti gyermekeknek csak 30 százaléka vesz részt. A 19—2(i év közötti fiataloknak csak mintegy 12—14 százaléka tagja a Csehszlovák Testnevelési Szövetség szervezeteinek s még Sokkal kisebb számban vesznek részt a leányok és nők a testnevelésben. Emellett a kötelező testnevelést az iskolákban kétharmad részben nem szakemberek tanítják és a testnevelési órák nagy része csupán a tanrendben szerepel, a valóságban más tárgyakkal helyettesítik. Ojből hangsúlyozzuk, hogy a testnevelés a kommunista nevelésnek és a nép kultúrájának oszthatatlan része, a dolgozók és az ifjúság egészségéről történő gondoskodás a mun kára és a szocialista haza védelmére valő előkészítés fontos eszköze. A helyesen folytatott testnevelésnek, sportnak és turisztikának nagy a jelentősége a társasviszony a kollektivizmus, az egészséges versengés ápolása, a fegyelem és a szívósság megszilárdítása szempontjából, mert az akadályok és a nehézségek leküzdésére tanít. Tekintettel a gyenge pontokra helyesnek tartjuk annak a teljesen konkrét feladatnak a kitűzését, hogy minden fiatal naponta legalább egy órát tornásszák és sportoljon. A CS1SZ tartsa elsőrendű kötelességének annak elérését, hogy a meglévő testnevelési berendezések ne maradjanak kihasználatlanul, hogy az iskolákban és másutt is minden játszóteret és tornatermet maradéktlanul kihasználjanak. A CSISZ-nek az ifjúságot kezdeményezésre és részvételre kell vezetnie az ideiglenes játszóterek, különféle kisebb, testnevelési berendezések építésében. A testnevelési szervezeteknek az ifjúsággal együtt s főként a szakszervezetek és a nemzeti bizottságok segítségével, a HESZ-szel karöltve gondoskodniuk kellene arról, hogy minél több ilyen berendezés álljon rendel• kezésére. De nem sok-sok millióba kerülő, fényűző nagy létesítmények, hanem egyszerű, könnyű atlétikára, úszásra, labdajátékokra stb. túlnyomórészt önsegéllyel épült berendezések legyenek. Számos példa tanúsltja, hogy e téren a kezdeményezés a fő, nem pedig a pénz. A testnevelés szervezeti kérdéseinek és tömeges kibontakoztatásának megoldásán kívül el kell mélyíteni a tartalmát is. Itt az ideje, hogy felhagyjunk a torna hagyományos formáival, s az alapfokú testnevelésnek is inkább progresszív, tarka és fiziológiai szempontból értékes tartalmat adjunk. Az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell fejlesztenünk a sportot, mindenekelőtt a könnyűatlétikát, az úszást, a sízést és a többi fő sportágat, amelyeketa legkönnyebb tömegesen elterjeszteni. Különös gondot kell fordítani a turisztika fejlesztésére, amely a fiatalok számára nemcsak igen vonzó, hanem hasznos is. Azt akarjuk, hogy ifjúságunk sok időt töltsön a természetben, hogy utazzék, megismerje hazáját, s pionírkorától kezdve kielégíthesse a romantika utáni vágyát. Hiszszük, hogy ez ugyanakkor egyes ártalmas jelenségek leküzdéséhez is vezet. Ehhez azonban gondoskodni kell arról, hogy több turista központ, sátortábor, turistaszálló stb. legyen, amelyek nem igényelnek nagy költséget. A CSISZ-nek, a Csehszlovák Testnevelési Szövetségnek, a szakszervezeteknek és a többi társadalmi szervezetnek a nemzeti bizottságokkal és iskolákkal együtt a turisztika és az ifjúság utazása fejlesztésének problémáit hamarosan meg kellene tárgyalniuk és konkrét intézkedéseket kellene tennlök ezen a téren. Igen fontos feladat ez, amelynek megoldását az ifjúságnak már a jövő évben éreznie kellene. A testnevelés tömeges fejlesztése megköveteli, hogy kellő számú kiképzőről és edzőről gondoskodjunk. A testnevelés területén végzett munkát, különösen pedig a kiképzők és edeök tevékenységét ki kell domborítanunk, mint fontos, társadalmi jelentőségű, közéleti munkát. Jó volna, ha az ifjúsági szövetség a Csehszlovák Testnevelési Szövetséggel és más szervezetekkel karöltve az Ifjúségi Sportjátékok és más testnevelési és honvédelmi versenyek terén szerzett eddigi tapasztalatok alapján kidolgozná egy nagy országos testnevelési verseny rendszerét, íz ifjúság egyéni és kollektív vetélkedését. A fiataloknak így a klubokon kívül is széles lehetőségük nyílnék, hogy az üzem, az iskola, a község, a járás, a kerület, esetleg az országos bajnoki címért versenyezzenek, mégpedig minden évben — tavasztól tavaszig. A Rudé právo nemrégen írt arról, hogy az ifjúság mily nagy érdeklődést tanúsít a sportvetélkedések iránt. A chomutovi járásban az idei Ifjúsági Sportjátékokon 30 000 fiú és leány vett részt. Megdöbbentő azonban, hogy ebben úgyszólván semmilyen segítséget sem nyújtott a CSISZ járási bizottsága. Ez egyike azon sok példának, amelyek azt bizonyítják, hogy a szövetség még nem értékeli kellőképp a testnevelés fejlesztésében betöltött szerepét. E problémakör befejezéséül szeretném újból megismételni, hogy a nevelési folyamat valamennyi része — mind a politikai-eszmei, mind pedig a kulturális és testnevelési — kell, hogy kerek egységet képezzen. E folyamat bármelyik részének lebecsülése szegényebbé teszi a fiatalok fejlődését, megzavarja az egyéniséget, harmonikus fejlődését, vagyis a kommunista nevelés célját. Elvtársak, az ifjúság körében végzett munka kibontakoztatásának sürgős feladata megköveteli, hogy elmélyüljön valamennyi társadalmi szervezet ezirányú együttműködése az üzemekben, a falvakon s a városokban. Véget kell vetnünk az egyesületi irányzatoknak, le kell küzdenünk az ifjúság szervezettségének szétaprózódását s következetesen a döntő dolgot kell szem előtt tartanunk: a fiatalok sokoldalú nevelését. Ez ma elsősorban a testnevelésre vonatkozik. A társadalmi szervezetek a Csehszlovák Testnevelési Szövetség, a HESZ, a Csehszlovák Vöröskereszt és a CSISZ-szervezetek közötti viszonyban mindeddig számos a visszásság. Sok helyen konkurrencia szempontjából az ifjúságot áthelyezik, a testnevelésben való részvételt a testnevelési szervezetben való tagságtól teszik függővé stb. Egyes szervezetek nagy létszámra törekedve figyelmüket olyan helyekre összpontosítják, ahol sok fiatal van együtt — az iskolákra és tanulóhelyekre. A fiatalok így azután több szervezetnek is tagjai, amelyek közül mindegyik bizonyos tevékenységet akar kifejteni, s e tevékenység nincs egybehangolva a többi szervezet munkájával. Az ifjúsági szervezet azután csak ülésezik, politikai oktatást és brigádokat szervez. A CSISZ tevékenységének ez az irányzata egyoldalú. A CSISZ-nek egyformán kell gondoskodnia az ifjúság fizikai fejlődéséről is, s e feladatot nem bízhatja csupán a testnevelési szervezetekre és a HESZ-re, nem beszélve arról, hogy sok helyen e szervezetek tevékenysége csupán saját tagjai, aránylag szűk körére korlátozódik. Szükségesnek tartjuk az ifjúság szervezésének egyszerűsítését, hogy célszerűbben egybehangolják valamennyi társadalmi szervezet tevékenységét, és elmélyüljön a párt által történő irányításuk. A társadalmi szervezeteknek az ifjúság nevelése során nem szabad akadályt gördíteniük egymás útjába, hanem vállvetve mindegyiküknek a saját eszközeikkel kell, kivennie részét az ifjúság neveléséből. A legfőbb szervezet, amelyben a fiataloknak tömörülniük kell a CSISZ és annak pionírszervezete. Ügy véljük azonban, szükséges, hogy a fiatalok, a CSISZ-tagok tevékenyen részt vegyenek a testnevelésben és a honvédelmi nevelésben ls, mégpedig a Csehszlovák Testnevelési Szövetség és a HESZ létesítményeiben s azok szakszerű vezetésével, jóllehet nem tagjaik e szervezeteknek és tagdíjat sem fizetnek. A Csehszlovák Testnevelési Szövetség egységei és a HESZ szervezetei azonban e fiúkat és leányokat nyilvántartják. Határozottan ragaszkodni kell ahhoz, hogy az iskolákban a nyolcadik osztályig bezárólag az ifjúságot egybetömörítő, egyedüli szervezet a CSISZ pionírszervezete legyen, melynek tevékenységében első ijelyen kell állnia a testnevelés és a turisztika fejlesztésének. Minden pionír-alakulat legyen egyúttal testnevelési alakulat is. Hasonlóképpen kell eljárni a másodfokú iskolákban is. Itt is — a tanulóhelyek kivételével, ahol szakszervezet működik — a CSISZ legyen az egyedüli szervezet, amely megszervezi az ifjúság testnevelését, sportolását és turisztikáját -s hasonlóképp különféle érdekkörök útján az ifjúság testnevelését, egészségügyi nevelését stb. Ami a főiskolákat illeti, helyénvaló az önkéntes testnevelés fejlesztése érdekében megőrizni a főiskolai testnevelési egységet. Ez az egység azonban a CSISZ-szel együtt mélyítse el munkáját, hogy a testnevelés a főiskolákon — tömegalapját és színvonalát tekintve — megfeleljen szükségleteinknek, sporthagyományainknak és hazánk főiskolai sportja jelentőségének is. Hasonlóképpen fontolóra kell venni az ifjúság körében végzett mun ka szervezeti alapelveit az üzemek ben és a községekben is. Amikor a CSISZ nagy szerepét hangsúlyozzuk az ifjúság körében végzett munkában, ezzel a legcsekélyebb mértékben sem mentesítjük a többi társadalmi szervezetet, elsősorban a szakszervezeteket attól a kötelességüktől, hogy részt vegyenek az ifjúság nevelésében. De arról van szó, hogy mindezen szervezetek munkája célszerűen egybe legyen hangolva, liogy az ifjúság körében végzett munka előre haladjon, hogy az ifjúság valóban szervezett legyen, s ne kerüljön sor az erők és eszközök szétforgácsolására. Helyes lesz azokban az üzemekben és helységekben, ahol több társadalmi szervezet működik, mint a CSISZ, a szakszervezetek, ' testnevelési szervezetek, HESZ, tűzoltók, esetleg más szervezetek, időről-időre a párt vezetésével e szervezetek bizottságainak együttes üléseit és tanácskozásait egybehívni. A pártnak a háború előtti időszakból szerzett régi tapasztalata, az- úgynevezett általános bizottsági ülések ma ls elősegíthetik e szervezetek munká-. jának egybehangolását. E tanácskozásokon a pártszervezet vezetésével egybehangolnák az egyes szervezetek tevékenységének és akcióinak tervét. Ez lényegesen megjavítaná együttműködésüket és közös gondoskodásukat arról, hogy minél több fiatal vegyen részt a testnevelésben, a sportban, a honvédelmi előkészületben. Így közösen gondoskodnának különféle testnevelési és honvédelmi versenyek, nyilvános testnevelési és kulturális fellépések megrendezéséről is. Ezek a közös bizottsági ülések azonban semmi esetre sem helyettesítenék az egyes társadalmi szervezetek bizottságainak tevékenységét. Munkájuk fő értelme az volna, hogy hozzájáruljanak az ifjúság körében végzett céltudatos és sokoldalú tevékenységhez. A CSISZ címére ezzel kapcsolatban meg kell mondani, hogy teljes felelősséget kell éreznie azért, hogy az ifjúság rendszeres testnevelést folytasson. A szövetségnek közvetlenül gondoskodnia keli arról, hegy az ifjúság rendszeresen részt ve;;'sn a testnevelésben, annak egyik szervezője legyen. Nyilvántartást kell vezetnie azokról a tagjairól, akik a Csehszlovák Testnevelési Szövetség és a HESZ köreiben sportolnak. Az ifjúság rendes tagsága — beleértve a tagdíjakat is — továbbra is megmarad a testnevelési egységek azon sportcsapataiban, amelyek keretében a fiatalok versenyszerűen sportolnak, és ahol nagyobbak a költségek. De helyes lesz, ha e csapatok által használt berendezéseket a szabad órákba'n megnyitják az egész ifjúság előtt. A CSISZ-nek a fiatalokat arra kell vezetnie, hogy sportcélokra játszótereket építsenek a Csehszlovák Testnevelési Szövetség keretén kívül is. Mélyítsük el az ifjúság párt általi vezetését Pártunk XI. kongresszusa elhatározta, hogy az ifjúsági szövetség és szervezetei valamennyi fokon a pártszervek és szervezetek közvetlen vezetésével dolgozzanak. Ez a határozat teljesen helyesnek bizonyult. Az ifjúság kommunista szellemben való nevelésének kérdései fokozatosan helyet kapnak a pártszervezetek tevékenységében, egyre nagyobb figyelmet szentelnek a CSISZ munkájának. A CSISZ közvetlen irányítása a legjobban és a legkifejezőbben az üzemi pártszervezetek tevékenységében n-yilvánul meg, mindenekelőtt a nagyüzemekben. A pártszervezetek az ifjúsági szövetséget helyesen irányítják és tevékeny tömeges részvételre vezetik a termelési feladatok teljesítésében, a szocialista munkaversenyben, szakképzettségük növelésében. Jó eredményeket érnek el mindenütt, ahol a pártszervezet feladatokat tűz a fiatalok elé, ahol nem fél felelősséget hárítani rájuk. E kérdésekről november elején a CSISZ körzeti konferenciáján a prágai Ján Šverma Üzem egyik elvtársa beszélt. A CSISZ negyedik üzemi szervezetének — amely elnyerte a CSKP üzemi bizottsága vándorzászlaját — munkájáról mondott felszólalásában a következőket ragadom ki: „Pozitív eredményeket értünk el a pártszervezet segítségével és vezetésével. Nem úgy gondolom, mintha a pártszervezet bizottsága helyettünk dolgozott volna. Munkánkat és kötelességeinket magunk teljesítettük, de felhasználtuk a pártfunkcionáriusok sokéves tapasztalatalt. A párt közvetlen irányítása nemcsak abban rejlett, hogy a CSISZ-üzemi szervezet tevékenységét rendszeresen megtárgyalták a pártbizottság ülésein, hanem ugyanakkor konkrét feladatokkal bíztak meg bennünket munkánk megjavítása céljából. Igen gyakran kértünk tanácsot és segítséget az üzemi pártszervezet bizottságától, amikor nem éreztük magunkat elég erősnek valamelyik feladat teljesítéséhez. Mindig teljes támogatásban részesültünk. Éppen a párttagok voltak azok, akik segítséget nyújtottak az élcsapatok alapításában, a kötelezettségvállalások kidolgozásában, a munkaverseny fejlesztésében stb. A pártszervezet gondoskodott arról is, hogy a CSISZüzemi szervezet bizottságának képviselőit mindig meghívják azoknak a kérdéseknek a megtárgyalására, ame.lyek valamennyi CSISZ-tagot vagy az egész szervezetet érintették, pl. a normák nem teljesítésének, a rössz munkaerkölcsnek stb. megtárgyalására. Lehetőségünk nyílott arra is, hogy véleményt nyilvánítsunk a fiatal dolgozók díjazásáról. Az egyenjogú tárgyaló félnek a helyzete hozzájárult ahhoz, hogy a szövetségnek tekintélye van a gazdasági dolgozók előtt." Ez a gyakorlat azonban mindeddig még nem honosodott meg minden pártszervezetben. Számos pártszervezet, főként a falvakon nem foglalkozik rendszeresen az ifjúság körében végzett munkával, nem értette meg teljesen a CSISZ közvetlen irányításának lényegét és formálisan jár el. Megfeledkeznek arról, hogy az ifjúság kommunista nevelésének konkrétnak és rendszeresnek kell lennie, hogy hatást gyakoroljon necsak a CSISZ-tagokra, hanem az tesznek a kommunisták az ifjúság nevelésének megjavítása érdekében. Mindeddig sok esetben a pártszervezetek adminisztratív módon Járnak el. Az ifjúságot sokszor csak bírálják, gyámkodnak felette, ahelyett, hogy a pártszervezet idejében felkarolná az ifjúság helyes kezdeményezését, tanácsot tudna adni, hogy az adott pillanatban mi a legfontosabb, hogyan lehet az egyik, vagy másik feladatot a legjobban megoldani stb. Ma is előfordulnak olyan eseteK, amikor az ifjúság hasznos javaslatait nem támogatják a pártszervezet funkcionáriusai. Nyilvánvaló, hogy az Ifjúsági szövetségnek a pártszervek és szervezetek által történő közvetlen irányításában mindeddig hézagok mutatkoznak. Ezen az állapoton változtatni kell. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy sok helyen a szervezet bizottságának egyetlen tagjára bízzák az ifjúságot. Az ifjúság nevelésének kérdése az egész pártszervezet, a bizottság, a pártcsoportok, minden egyes párttag ügye. El kell érnünk, hogy a közvetlen Irányításból származó feladatokat és kötelességeket valamennyi szervezet fő tevékenysége oszthatatlan részének tekintse, éppúgy, mint a termelési feladatok ellenőrzését, a politikai tömegmunkát, vagy a pártoktatást. Mindenütt, ahol csak lehetséges, a CSISZ tehetséges kommunista funkcionáriusait be kell vonni a pártalapszervezeti bizottságba és a magasabb pártszervekbe is, hogy megtanulják a politikai munkát. Az eddiginél jobban kell gondoskodni a párt fiatal tagjairól és tagjelöltjeiről, az ifjúság körében végzett munkával kell megbízni őket. Ragaszkodni kell azon elv betartásához, hogy a pártszervezeti bizottságba rendszeresen meghívják a CSISZ-szervezet elnökét, abban az esetben is, ha nem párttag. Hasonlóképpen égetően fontos, hogy a pártfunkcionáriusok, a járási és kerületi bizottságok tagjai gyakrabban beszéljenek az ifjúsággal, megismerkedjenek időszerű feladataikkal, fejlődésük távlataival. Hazánk további sikeres előrehaladása a kommunizmus felé attól függ, hogyan készítjük elő az ifjúságot a munkára és az életre, hogyan neveljük nagyfokú öntudatosságra és a kommunista ember kiváló erkölcsi tulajdonságaira. Sok mindenben meg kell Javítani a CSISZ munkáját Központi Bizottságától kezdve egészen az alapszervezetekig. Ez nem jelenti azt, hogy az ifjúsági szövetség tevékenységét általában nem értékeljük. Értékeljük a CSISZ munkáját, amelyet a gazdasági építés számos szakaszán végzett. A szövetség egész tevékenységét azonban még jobban hassa át a kommunista szellem, még jobban jellemezze az igazi fiatalos lendület, legyen még erőteljesebb. A CSISZ-tagoktól s különösen a szövetség funkcionáriusaitól az eddiginél nagyobb kezdeményezést, több javaslatot és indítványt várunk. A CSISZ sajtójának sokkal rendszeresebben kellene felkarolnia és népszerűsítenie az ifjúság kezdeményezését, s gondoskodnia kellene arról, hogy a fiatalok jól ismerjék példaképeiket, hazánk legjobb fiait és a szövetség legkiválóbb tagjait, munkájukat és életüket. Véleményem szerint egész ifjúságra is. Néha feleslegesen a Mladá Fronténak és a bratislavai sok idol szentelnek különféle viták- Smenának is sokkal jobban kellene nak arról, milyen legyen az Ifjúság, teljesítenie feladatait. Helyes, ha közde kevesebb időt fordítanak arra, mit lik a szükséges politikai tájékoztatásokat, a hazai és külföldi híreket, de sokkal nagyobb mértékben kellene élénk, konkrét módon megvilágítaniok társadalmunk életének problémáit, az ifjúság életének és munkájának kérdéseit, hogy a fiatalok közvetlen kapcsolatba kerüljenek e lapokkal. Nem tudom, hogy önök elvtársak hogyan vélekednek a szövetség és a szövetség szerveinek munkájáról. Véleményem szerint megegyezünk abban, hogy az Ifjúsági szövetségnek, beleértve Központi Bizottságát is bátrabban és bírálóbban kellene fellépnie az ifjúság aktivitásának kibontakozását fékező egyes fogyatékosságokkal szemben és sokkal érzékenyebben kellene reagálnia a fiatal emberek szükségleteire. A szövetség munkájában még gyakori a formalizmus, amely megbénítja az ifjúság körében végzett élő munkát. Sokkal na-: gyobb súlyt kell helyezni azon ifjúság körében végzendő munkára, amoly nincs a szövetségben megszervezve. Ez a szövetség egyik legnagyobb fogyatékossága. A szövetségen kívül álló ifjúsághoz az ifjúság jelentős része tartozik, amelyre a szövetség nem gyakorol befolyást. A szövetség szervezetei úgyszólván semmilyen munkát nem fejtenek ki az ifjúság ezen részének körében. Meg kell találnunk az utat minden egyes fiatalhoz, segítségére kell lennünk az elvtársias munkában, és szórakozásában is, és meg kell találnunk számára a megfelelő helyet. Nem arra törekszünk, hogy valamilyen egyszeri toborzásra kerüljön sor az ifjúság belépésére a CSISZ-be. Szükséges azonban, hogy a szövetség szervezetei ne forduljanak magukba, s hogy mindabba, amit végeznek, bevonják azokat a szövetségen kívülálló fiatalokat. Ha a szövetség szervezetei céltudatos, sokrétű tevékenységet fejtenek ki, a fiatalok maguktól belépnek a szövetségbe. Ezzel kapcsolatban helyénvaló megemlíteni, hogy az ifjúsági szövetség éppúgy, mint a többi társadalmi szervezet is, nem veheti le kezét azokról a fiatal emberekről, akik vétettek, vagy vétenek a szocialista együttélés alapelvei ellen, akik erkölcsileg sérültek. Jóllehet ifjúságunk elenyészően kis töredékéről van szó, s az ilyen fiatalok száma egyre csökken, mégis bizonyos foltot ejt ez társadalmunkon. Éppen ezért következetesen és szívósan harcolni kell egyes fiatalok valamennyi negatív tulajdonsága ellen, küzdeni kell minden egyes fiúért és leányért, hogy társadalmunk teljes értékű tagjaivá váljanak. A fiatalok gyakran az ifjúsági szövetségben tanulják első Ízben a szervezést és irányítást. Ezért a CSISZ Központi Bizottságának és többi szervének sokkal nagyobb gondot kellene fordítania a funkcionáriusok nevelésére. Széles alapokon különféle tanfolyamokat és szemináriumokat kell rendezni" számukra, amelyekben szemléletesen megtanulják, hogyan kell szervezeteikben dolgozniok. A funkcionáriusok nevelése legyen mentes az általánosítástól, arra kell irányulnia, hogy a funkcionáriusok az ifjúság életének és munkájának igazi szervezői legyenek. Az ifjúsági szövetség munkájának fokozása megköveteli, hogy a szövetség valamennyi fokú szervének emelkedjék a színvonala. E szervekben nagyobb mértékben dolgozzanak az idősebb tapasztalt CSISZ funkcionáriusok, s ne forduljon elő az, hogy a CSISZ funkcionárius katonaévei leteltével, iskolái elvégzésével stb. ne végezzen többé aktív munkát a szövetségben. Az ifjúsági szövetségnek fontolóra kellene vennie néhány szervezeti alapelvét is, s mérlegelnie kell, vajon ezek összhangban állnak-e a jelenlegi helyzettel. Véleményünk szerint például tekintettel ifjúságunk általános fejlettségére nem helyes, hogy 15 éves fiúk és leányok még a CSISZ pionírszervezetének tagjai. Határozottan jó volna, ha az iskolákban már a 9. osztályban megalakulna a CSISZszervezet. Egy másik ilyen kérdés a helyi ifjúsági csoportok felépítése. Számos tapasztalat mutatja, hogy ezen a téren sokkal következtesebben, szervezettebben kell gondoskodnunk a fiatalok szabadidejének célszerűbb kihasználásáról. Természetesen szükséges, hogy a szövetség szervezeti struktúrájának alapjai továbbra is az üzemekben és falvakon, a munkahelyeken lévő szervezetek legyenek. A helyi csoportok azonban sok irányban tevékenykedhetnek. Hozzájárulhatnak ahhoz, liogy az ifjúság jobban kihasználja a különféle kulturális, testnevelési és sportlétesítményeket, amelyeket más szervezetek és a nemzeti bizottságok igazgatnak. A szövetség helyi csoportjai ugyanis nagy szerepet játszanak az üzemek és az iskolák fiataljai közötti kapcsolatok és elvtársias viszony megszilárdításában. (Folytatás a 7. oldalon^ UJ SZO 6 * 1961. november 22.