Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-09 / 311. szám, csütörtök

A BARÁTSÁGI HÓNAP FILMJEI | (Oiszta ég bolt A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulójának ünnepségeivel megnyílt szovjet filmfesztiválon Grigorij Csuhraj Lenin-díjas rendező Tiszta égbolt-ja volt az első bemutatott film. A tehetséges fiatal rendező mennyiségben nem sok, de minőségben magasszínvonalú filmjei után megszoktuk, hogy valami nagyot látunk tőle. A negyvenegyedik, a tavaly bemutatott Ballada a katonáról után ezt jogosan el is vártuk és nem csalódtunk. A Tiszta égbolt-ot különféle jelzőkkel illethetnénk. Talán ez lenne a legjobb: a hűség dicsérete, mert nemcsak az igaz szerelemhez, hanem az embernek önmagához, népéhez, pártjához való hűségéről van benne szó... A sofőr, aki a törékeny asszonykát a repülőtér környékére szállítja elképesztő sebességgel, közömbösen szemléli a különös alakú félelmetes óriás gépmadarat, mely pokoli süvöltéssel hasítja a levegőt s perceken belül a felhők fölött barázdálja az eget. — Talán ismerőse — kockáztatja meg a kérdést, mire egy igenlő választ kap. így kezdődik Csuhraj filmje, mely a fiatalasszony lelki szeme előtt lejátszódó múlt történetén át állítja elénk annak a képét, aki ott fenn a magasban engedelmességre kényszeríti a fecskeszárnyú gépóriást. Kettejük történetének hátterében felesleges szavak, erőltetett kiíe)3ző eszközök nélkül ad hű korrajzot azokról a jelenségekről, melyekkel kapcsolatban Hruscsov elvtárs a XXII. kongresszuson megjegyezne, hogy „pártunk nagy árat fizetet azért, mert nem vette idejében figyelembe nagy vezérének útmutatásait". Alekszej Asztahov, a próUarepülö, akí a háború kitörésekor vállalja a frontszolgálatot, mindennapi szürke áldozata lesz egy keg^tien, embertelen szellemnek, mellet általánosan személyi kultusznak nevezünk és amelyet a filmben nem, feltűnően, de mégis sokat mondóaa egy hatalmas Sztálin-szobor testgsít meg. Bármennyire ls szervesen egybeforratt alkotás a Tiszta égbot. önkéreslenül két részt lát benne a néj|: ar'étéö rész finom lírai történetiAlékszej Asztahov és Szása Lvova ^szerélmének bimbózásáról és e hajasoknak erős fává terebélyesedépvől. Ezt a — koránt sem zavaró&u — kissé elnyújtott részt erős dr»$ia követi, melyben kibontakozik és ^kulminál a konfltktus, gyorsan gö^liilnek a cselekmények és soksz*r egy-egy jól választott jelkép tefc ki nagy mondanivalót. Ennek a második résznek az a drámai mozgatója, hogy az In memoriam SzovGrigorij Csuhraj újra bebizonyította, hogy alkotása összeforrott az élettel • A Tiszta égbolt világsiker ® örömkönnyek a szenvedések tengerén • A valóság színes ábrázolása Csuhraj alkotásaiban ® Kis emberek nagy hősiessége jetunió Hőse címmel kitüntetett, holtnak hitt Asztahov visszatér a hadifogságból, de a hősnek kijáró meg- képei gyorsítják a konfliktus szebecsülés helyett közöny, majd alap- rencsés, de mégsem happy end-ként talan gyanakodás veszi körül, mely ható igazságos megoldását. Az Aranymegmérgezi életét, iszákossá teszi a csillag rend visszaadása, a teljes rehajdani deli pilótát, megmételyezi habilitálás, majd a legújabb szovjet családi életét, elveszi életkedvét. E részben nagyszerűen jellemzett helyzetek ragadják meg az ember firepülőóriás rábízása Asztahovra, a visszavett próbarepülőre, a szavaknál is erősebben fejezi ki az utóbbi idők gyeimét. Például a pártbizottság előtt nagy igazságtételét. lejátszódó jelenet, Asztahovval, hogy amikor közlik A" szigorú bíráló felróhatná Csuhpárttagságának rajnak az egyes jelenetek túlzott isfelújítása- kérdésében tartózkodtak a métlését, esetleg ismert fogások alszavazástól. Nem, azt nem tudják kalmazását, ám mindez csak olyan rábizonyítani, hogy megtagadta volna szépséghibának tűnhet, mely semmihazáját a fogságban, de... Ez a „de", esetre sem ronthat a film komoly az a „neírj lehet tudni", a gyanak- művészi és eszmei értékén. A rendező Csuhraj és a forgatókönyvíró Hrabrovickij nagyszerű együttműködése megalapozta a film sikerét. Jó volt a rendező választása, mely a főszereplők kiszemelésekor Jevgenyij Urbanszkijra és a most felfedezett Nyina Drobisevára esett. Urbanszkíj nem ismeretlen nézőink előtt. Gabrilovics filmjében az Életem árán-ban (Kommunista) tűnt fel markáns egyénisége. Később Az el nem küldött levélben láttuk viszont Szergej szerepében, majd Csuhraj tavalyi nagy filmjében a Ballada a katonában alakította a rokkant katona szerepét. Asztahov szerepét szinte rászabták. Csodálatos átalakuláson megy végig a filmben. A kezdetben kalandvágyó, a lányokat hetyke fölénnyel méregető szép szál ember egészen elérzékenyül, amikor Szásában a romantikus ábrándozás mögött felismeri a tiszta szerelmet. Amilyen odaadó szerető, olyan jó kötelességteljesítő katona. Meglepő természetességgel tudja ezt érzékeltetni. A film befejező részeiben nem megrokkant hadastyánt látunk a meggyötört emberben, hanem sok szenvedést kiállott, tettekre, cselekvésre vágyó embert, aki legfeljebb megöregedett, de meg nem tört. Urbanszkíj méltó partnere volt Nyina Drobiseva, aki annyi bájt s egyben erélyt tudott kölcsönözni filmhősének, hogy a néző minden bizonnyal szívébe zárja. A mesteri fényképezésért nagy. elismerés illeti Szergej Polujanov operatőrt, aki fényképeivel hozzájárult a film hatásosságának emeléséhez. Csuhraj filmje bejárja az egész világot s hirdetni fogja, hogy van egy párt, mely hősöket nevel, akik a film Asztahovjával együtt vallják: „Ha elölről kellene kezdenem az életet, ugyanúgy élném le. A kommunizmus éltetett és éltet most is." A TISZTA ÉGBOLT FŐSZEREPLŐI vás, a rágalom, mely szellőként Indul el s azután orkánná fajul és ezrek meg ezrek életét teszi tönkre — ez itt pár perces jelenetben nyer találó kifejezést. Közönnyel nézik a szerencsétlen, forradásos arcú férfi lelki tusáját: Barátom, lövetted volna agyon magad, hagytad volna magad szétmarcangoltatni a fogolytábor kutyáitól, vagy oltottad volna ki tenmagad az életedet, megbecsült hősként tisztelnék emlékedet. De így ... A konfliktus kulminál. Asztahovban összedőlhetne egy világ. De őt a lenini párt edzette kommunistává. Ha már lassan el is hitetné önmagával, hogy talán jobb ez így, talán így kívánja ezt a párt érdeke, a becsületes ember józan esze többször feszegeti a kérdést: Kinek lehet az érdeke egy ember, egy ártatlan ember tönkretevése? Talán annak a pártnak lenne az érdeke, melynek legfőbb törvénye az ember boldogsága és ezért harcol?- Nem. Asztahov nem is volt képes egyedül megadni a választ erre a „lenni vagy nem lenni" kérdésre. Amikor szócsatába elegyedik sógorával, az ú] nemzedék jellegzetes képviselőjével, akinek a fiatalság természeténél fogva bíráló szavak tolulnak ajkára, letaknyosozza őt. Az élet, a történelmi fejlődés ad csak választ Asztahovnak, amikor elkezdődik a nagy olvadás ... A második rész nagyon találó jelLÖRINCZ LÁSZLÓ — Ez tündérmese — mondotta egyik barátnőm, miután elolvasta a Szovjetunió Kommunista Pártjának programtervezetét. Ő munkanélküli felesége — jelenleg %több százezer nálunk a munkanélküli. Ennek az asszonynak hihetetlen, hogy még az ö életében lesz a világon egy ország, ahol a munkásoknak nem kell majd házbért fizetniük, ingyenesen vehetik igénybe a társas közlekedési eszközöket, a gáz- és villanyszolgáltatást, a központi fűtést, a gyógykezelést és a közoktatást, ahol a dolgozók a munkahelyükön ingyenesen étkezhetnek, ahol a munkanap rövidül és a fizetés emelkedik, az árak pedig a népi fogyasztás növekedésének arányában csökkennek. Egyetértettem vele abban, hogy a program hasonlít a tündérmeséhez, de emlékeztettem arra, hogy az oroszországi forradalom programja is mesének tűnt nekünk, amikor először hallottunk róla. Emlékszem, 1908 ban Párizsban megismerkedtem két orosz politikai emigránssal, akik elmondták nekem a cárizmus megdöntésének tervét. Nemcsak én, minden ismerősöm úgy vélte akkor, hogy a cári önkényuralom bevehetetlen erőd, túlságosan erős ahhoz, hogy valaha is megdöntsék. Sajnáltam orosz barátaimat, akik — akkori nézetem szerint — egy teljesíthetetlen álomnak áldozták egész életüket. Azokban az években még olyan nagyon fiatal és buta voltam} Mert fílszen az álom teljesült. Megvalósult az, ami lehetetlennek tűnt. A bolsevik párt közzétette a szovjet szocialista állam felépítésére vonatkozó terveit. E tervek kitűzését a forradalom győzelme tette lehetővé, a munkások, parasztok és vörös katonák páratlan hősiessége a harcban, amelyet Lenin és a Kommunista Párt Központi Bizottsága vezetett. Bár úgy tűnt, leküzdhetetlenek a nehézségek,

% létrehozták a szocialista államot. Az ellenforradalmi erőket szétverték, az intervenciós seregeket elkergették a szovjet földről, és a múltté lettek a blokád, a háború okozta éhezés és a gazdasági romlás. És újra megvalósult az, ami lehetetlennek tűnt. A Szovjetunió Kommunista Pártja kitűzte az államvezetés megerősítésének és a népgazdaság fejlesztésének tervéi, amelynek alapján a Szovjetuniónak a világ egyik legnagyobb hatalmává kellett válnia. Ismét megvalósult, ami lehetetlennek látszott. 1933-ban a Szovjetunióban jártam, és saját szememmel láthattam az első tervek sikeres teljesítését. Láttam az óriási iparvállalatokat, amelyeket létrehoztak a szabotőrök minden mesterkedése ellenére is, láttam a népről való gondoskodást, a közegészségügy és a közoktatás fejlesztését. Az, hogy az életben beállt változások milyen gyors változásokhoz vezettek az emberek tudatában, számomra a legnagyobb meglepetést jelentette. Meggyőződtem róla, hogy a szocialista társadalomban élő nőkben és férfiakban gyökeret vert a társadalmi kötelességérzet, amely ismeretlen a kapitalista országokban. Ez a társadalmi kötelességérzet ösztönözte a szovjet honpolgárokat arra, hogy személyes érdekeiket alárendeljék az össznépi érdekeknek és szocialista államuk követelményeinek. Megdönthetetlen tény: a programokat, amelyeket a Kommunista Párt eddig a szovjet nép számára kitűzött, mindannyiszor maradéktalanul teljesítették. A fáradhatatlan munkában is élen járt a párt, vezetett minden újabb merész kezdeményezést. A Szovjetunió Kommunista Pártjának új programtervezete most kitűzte a kommunizmus felépítésének tudományosan megalapozott tervét. Kételkedhetünk-e abban, hogy ezt a programot is teljesíitk? A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulója és a csehszlovákszovjet barátság hónapja alkalmából Presovon megnyílt a ,.A művészet har ca a máért" című kiállítás. A tártalat a kelet-szlovákiai képzőművészek alkotásait állítja kl. A. Kőrtvélyessy-CTK felvétele —— ÍGY LESZ — SUSANNE CATHERINE PRITCHARD (AUSZTRÁLIA) agrotechnikai határidejét, súlyos lemaradás mutatkozik a takarmánykeverékek vetése terén, ahol feladatukat mindössze 65 százalékra teljesítették. A polanyiak, noha elegendő takarmánnyal rendelkeznek, az őszi keverékek vetéstervét maradék nélkül teljesítették. Mivel akarnak etetni kora tavasszal a többi szövetkezetben? Ezt pillanatnyilag maguk sem tudnák megmondani. Az őszi mélyszántásban sem kielégítő a helyzet. Eddig kedvező volt az időjárás, a szövetkezetek zömében azonban az őszi mélyszántást, a trágya alászántását még nem fejezték be. A járásban több mint 20 ezer hektár föld maradt szántatlanul. Az idei gyönge termésnek éppen a mélyszántás elmulasztása volt az oka s ezért szinte érthetetlen, miért nem igyekeznek a szántás ütemének meggyorsításával. Hibás a JNB is Mondottuk már, az idén tavasszal . biztató hírek érkeztek a trebišovi járásból. Ezekbői arra lehetett következtetni, hogy a pofanyl mozgatom nagy visszhangra talált és széles méreteket ölt a járásban, akárcsak a poprádi mozgalom. Űgy látszott, hogy a kukorica termelésének problémáját olyan sikeresen oldják meg, mint a burgonyáét a poprádi járásban. Ebből a célból járási gazdasági konferenciát is tartottak, melyen aprólékosan foglalkoztak a kukorica népgazdasági jelentőségével és termelésének kérdéseivel. Az értekezleten olyan szakemberek beszéltek, mint Matyi elvtárs, a pofanyl szövetkezet elnöke. Ezenkívül több mint 48 szövetkezet képviselőinek jelenlétében Herfanyban 3-napos iskolázást hívtak egybe, majd ezt követően megbízott instruktorokat küldtek ki a szövetkezetekbe, akiknek az volt a feladatuk, hogy segítséget nyújtsanak a kukorica termelésében. Ennek következtében a járás kukorica-vetésterülete 1900 hektárra növekedett, s nyolc szövetkezet kapcsolódott be a polanyi mozgalomba. Csakhogy ezzel a kezdeti siker véget is ért. A gyermek már születése órájában meghalt. A JNB-n és a járási pártbizottságon ugyanis megfeledkeztek a régen bevált alapelvről, miszerint a feladatokkal nem elég csak megbízni az embereket, ezek teljesítését ellenőrizni is kell, mert az ellenőrzés a feladatok teljesítése biztosításának egyik legjobb módszere. A járási szervek közömbössége tehát, amit a szövetkezetek iránt tanúsítottak, eleve kizárta a feladatok teljesítését. -A járási nemzeti bizottság szakemberei ma azt mondják: — Ebben az évben nem érhettünk el jobb eredményeket, hisz a kukoricát a legtöbb helyen tavaszi szántásba vetették. Tavaly ősszel volt elég talajnedvesség. Arra a kérdésre, miért késlekednek ez idén az őszi mélyszántással, csak vállrándítással válaszolnak: Hát tudják, az emberek... Igen, az apák sok rossz örökséget hagytak fiaikra, akik a régi csökevényekkel kezdték el a közös gazdálkodást. A járási székhelyen azonban azért vannak a szakemberek, hogy megtanítsák az embereket a helyes gazdálkodásra. Járási méretben több mint 100 szakembert tartanak nyilván, s ml több, növénynemesítő-állomással ís rendelkeznek. Milyen a különbség azonban a Veľká Lomnica-i kutatók, akik a poprádi mozgalom sikereit közvetlen a földeken biztosították, s a trebišovi növénynemesítők kőzött, akik csupán a „tiszta" tudományoknak élnek. — Helyénvaló lenne, ha — a poprádiak példáján — a trebišovi Járásban is szervezettebben és célravezetően foglalkoznának a pofanyi mozgalom népszerűsítésével és azzal, hogy ennek terjesztése és a feadatok biztosítása a párt alapszervezetei működésének egész évi, állandó feladatává váljék. Az eddigi tapasztalatok ugyanis az igazolják, hogy a napi termelési feladatok biztosításának ügye nem vált a pártszervezetek munkamódszerévé, politikai kérdésévé. Nagyobb figyelmet a gépesítésre A kukorica vetésterületének, főleg a tejes-viaszos érésű silókukorica termelésének kibővítése az állítólagos munkaerőhiány következtében akadt meg. Azt hangoztatják a járás szövetkezetei, hogy kevés munkaerővel rendelkeznek a kézierőre Igényes sorközi munkafolyamatok elvégzésére. Való igaz, munkaerőből nincs feleslegünk. Ám az is igaz, hogy elegendő gépünk van, csakhogy ezeket sem használjuk ki tökéletesen. A pofanyi szövetkezetben is például feloszlott a kukorica termelésére alakult komplex brigád. SeCovcén mielőtt még működni kezdtek volna, szétesett a brigád. Vajon miért? Érdemberi válaszolni erre a kérdésre kissé hosszabb időt igényelne. Ám közelebb jutunk a kérdéshez, ha feltárjuk a járás szövetkezeteseinek helytelen viszonyát a gépekhez. Ezenkívül a természetbeni járandóságot és a prémiumok elosztásának helytelen rendszere és a mezőgazdasági káderek alacsony szakmai színvonala pontosan megmondják, hol követték el a hibát. Vegyünk csak a pofanviakat, akikről a termelés fokozását llla'ően csak az elismerés hangján beszélhetünk. Azonban, ha a termelésben jő példával járnak elől, a természetbeniek szétosztása terén helytelenül cselekszenek. A tervezett hektárhozamok túlteljesítéséért a termés 25 százalékát osztják ki tagjaiknak prémium fejében. Ez a gépesítés visszautasításának egyik legfőbb oka, ami szemmelláthatóan megnyilvánult ez idén a kukorica termelésénél. A növény ápolását 0,8—1,2 hektárnyi terjedelemben felosztják a családok között. Csak a természetes, hogy a tagok nem engedték géppel megművelni a részükre kimért területeket, főleg azért, mert a terméshozamok túlszárnyalásáért járó prémiumot nem az összeterület, az egész termés után, hanem csak az egyes parcellák átlaga szerint fizeti ki természetben a szövetkezet. Ez idén, noha a szövetkezet átlagosan csak a tervezett 45 mázsás termést érte el, néhány tagjának mégis kimérte a prémiumot, mert állítólag területükön túlszárnyalták az előirányzatot. Míg a járásban nem teremtenek rendet a természetbeni járandóságok személyes szükségletet fedező menynyiségének kimérése terén, míg a prémiumokat természetben és nem pénzben folyósítják a szövetkezeteseknek, addig nem beszélhetünk a mezőgazdaság nagyobb arányú gépesítéséről. A pártszervezetek aktivizálásával a hibák kiküszöböléséért A pofanyi mozgalom mind a trebiSovi, mind a szomszédos járásokban nagy segítséget nyújthat a mezőgazdasági termelés fokozásában, a munka kultúrálsága színvonalának emelésében. Ahhoz azonban, hogy teljesítse küldetését, az egész mozgalmat tömegalapokra kell fektetni. Ez a nemes kezdeményezés a járási szervek nemtörődömsége miatt nem hozta meg a kívánt eredményeket. Főleg az ellenőrzés terén követték el a hibákat. A jó példákat mindenütt érdemes követni s ezen a téren a trebišovi járásban is megkezdték a poprádiak tapasztalatainak általánosítását. Az első lépések biztatók, a kukorica vetésére kiszemelt területekeri alászántják az istállótrágyát. A szakemberek és a gondos gazdák jől tudják, hogy ezzel a lépéssel a következő évi gazdag termést legalább 60 százalékra biztosítják. Az agrotechnikai eljárásokat azonban ellenőrizni kell, s ez a falusi pártszervezetek egyik legfontosabb feladata. Ezenkívül már most megkezdték a komplex brigádok megszervezésének előkészületeit, hogy minden munkafolyamaton embert kéz beavatkozása nélkül, gépekkel végezzenek el. Ezek és a további intézkedések meghozzák a sikert és az egész mozgalmat tömegalapokra helyezik. Ezeri feladatok valóra váltásáért sokkal többet kell tenniök a falusi pártszervezeteknek. Már most meg kell kezdeni a pofanyi mozgalom népszerűsítését, hogy jövőre nagyobb eredményekről adhassunk számot. Ezeri a téren azonban az egész Járás területén „nyugalom" uralkodik. Reméljük, nem tart már sokáig. Az elemzés megírásánál közreműködtek: A Pravda ás i Východoslovenské noviny szerkesztőségi brigádja, M. Jacko mérnök, a sečovcei EFSZ mezőgazdásza, J. Zelenák, a trebížoví Cukorgyár dolgozója, a trebišovi járási újság szerkesztője, "engloš és Gajdog elvtársak, a Východoslovenské noviny szerkesztői, továbbá Arnošf Bak, *s |an Mikľa, a Pravda szerkesztői. tJI SZÖ S * 1961. november %