Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)

1961-11-07 / 309. szám, kedd

BEFEJEZETLEN ÉLETMŰVET Ä kongresszus anyagát tanulmányozzák és alkalmazzák A XXII. kongresszus számukra is útmutatás • Ezernyi akadály - ezernyi eszköz leküzdésükre • A párt és a tömegszervezetek szerepéről Amikor a komárnói Steiner Gábor Hajógyár pártszervezetének elnökéhez, Hegedűs Lajos mérnökhöz fordultunk, azt válaszolta, nagyon szívesen ad felvilágosítást, de mégis jobb lenne, ha a pártalapszervezetek tevékenységéről a funkcionáriusoknál érdeklődnénk. Megjegyezte még, hogy az üzemben nincs olyan értekezlet ezekben a napokban, ahol a pártéletről vagy a termelésről szólva ne beszélnének a XXII. kongresszuson elhangzottakról. hagyott örökül nmitrij Andrejevics Furmanov ' szovjet író, a halhatatlan Csapájev szerzője, aki ma lenne 70 éves. Furmanov váratlanul távozott az élők világából, még a férfikor dele előtt, néhány fennmaradt műve azonban úttörő jellegével és előre lá'ó szocialista realizmusával örök hírnevet szerzett neki a szovjet író társadalomban. Parasztcsaládból származott, gyermekkorát az Ivanovói területen élte le. Az elemi iskola u'án kereskedelmi majd reáliskolába járt. 1912-ben a moszkvai egyetem jogi, majd bölcsészeti karának hallgatója lett. A háború kitörésekor otthagyta az egyetemet és egészségügyi szolgálatosként önként kiment a frontra. Élményei, személyes megfigyelései gazdag forrásul szolgáltak későbbi írói pályáján. Furmanov már ifjú fővel nyitott szemmel járt az életben, látta a sok társadalmi igazságtalanságot, amit nem tudott megérteni s felismerései egyre közelebb vitték a forradalomhoz. A fronton tanúja volt a ttsztek kegyetlenkedéseinek, melyben sűrítve látta megnyivánulni az egész cárizmus lényegét. Már Ifjúkorában vonzódott az irodalomhoz és írói hajlamot érzett magában. Bellnszkij, Csernlsevszkij és a többi nagy orosz forradalmi demokrata szellemi hagyatékán nevelődött, ez ls erősítette benne a forradalmi szemléletet. Számára nem valami öncélú dolog volt az irodalom, a nép forradalmi ügyének szolgálatát látta benne. Üt a bolsevizmus felé című naplójegyzetei hű tükörképet adnak arról, hogyan jutott el az író a kommunizmusig, a pártig. Forradalmárpályáján sokat jelentett számára kapcsolata a tömegekkel, amikor az Ivanovo-Voznyeszenszk-i szovjetben végzett forradalmi munkát. A polgárháború kitörésekor a párt komisszárlusként a frontra küldte Furmanovot. így került Csapajevhez, a legendás hadvezérhez, akit hiteles korrajz alapján úgy örökített meg leghíresebb regényében, ahogy megismert. Furmanov Csapajev-ja nem puszta történelmi vagy életrajzregény. Egy nagy kor hősi époszának töredéke, mely megmutatja, hogyan alakult át az emb;r Lenin nagy pártjának nevelő hatása alatt, hogyan emelt ki és tett naggyá a forradalom egyszerű embereket, akik mint a nép fiai a tömegek élén nagyszerű hőstetteket hajtottak végre. A nép felszabadult erejének érzékeltetése a regényben — ez Furmanov művészetének nagy pozitívuma. Nem Idealizálja hősét, s éppen ezért hat oly hiteles erővel Csapajev eszmei fejlődése, melyben nagy szerep jut az írót megtestesítő Klicskov komlsszárlusnak, aki mint a párt embere fokozatosan nyesegeti le a múltból visszamaradt vadhajtásokat Csapajev természetéből. Furmanov írói nagysága abban is megnyilvánul, hogy ő volt az első, aki pártos szemmel nézte a polgáháború Időszakának partizánmozgalmát s így írta msg a legendás Csapajev hadosztály történetét is. Ugyanez a szempont érvényesül második nagy művében a Lázadásban is. Heveny agyhártyagyulladás következtében hunyt ki a nagy reményű fiatal író élete 1926 márciusában. Befejezetlen, de nagy életművet hagyott az utókornak. L. L. Bahorec Ferdinánd elvtársat, az 5-ös pártalapszervezet egyik csoportbizalmiját az üzem legtávolabbi csarnokában találtuk meg. Középtermetű, ötven év körüli, de kora ellenére is egyenes tartású, mozgékony ember. Több mint két évtizede dolgozik a gyárban. Ismeri a hajóépítés minden csínját-bínját. Éppen csöveket hegesztett. Pattogtak a szikrák körülötte. Amikor megkértük, beszéljen bizalmi tevékenységéről, azzal kezdte, hogy az SŽKP XXII. kongreszszusának anyagát tanulmányozva, sok gondolat fordult meg a fejében, majd hogy folytatta: Nagyon tüzetesen kell még tanulmányoznunk a történelmi kongreszszuson elmondottakat, hogy aztán valóban helyesen hasznosíthassuk sokrétű tanulságait. A kongresszus megállapításával kapcsolatban teljesen nyilvánvalóak a mi teendőink is. Ismerjük munkánk fogyatékosságait s így sok helyen azonnal felhasználhatjuk a kongresszus útmutatásait. • Számon kérik a párttagok munkáját — Megragadott bennünket például Hruscsov elvtárs beszámolójának az a megállapítása, — vette át beszélgetésünk fonalát Odor Bálint elvtárs hajókovács, a pártcsoport egyik tagja — hogy „a jelenlegi szakaszban különösen megnő a párttagok szerepe és felelőssége." Kommunista ez fennkölt elnevezés. Most inkább, mint. valaha megkövetelik tőle, hogy viselője ott álljon a párt politikájának végrehajtásáért vívott harc élén. Igaz — hallottuk többektől — a pártcsoport értekezleteken mind gyakoribb, hog^ számon kérik a tagok munkáját.'~Ellenőrzik felkészültségüket az agitációra, az emberek meggyőzésére. S ez így helyes. Hiszen a pártcsoport tagjai látják legjobban a helyi problémákat, feladatokat, jól ismerik azokat a dolgozókat, akiket a feladatok megoldására politikailag és szakmailag nevelni kell. Előfordul, hogy a pártcsoport egyik-másik tagja nem teljesíti pártmegbízatását. Kényelemszeretetből vagy hozzá nem értésből. Amikor a pártcsoport felelősségre vonta, azzal védekezett, hogv nincs rá ideje. Itt aztán megmutatkozott a kollektíva ellenőrző nevelöereje. Természetesen nemcsak bíráltak, de megmagyarázták azt is, hogyan végezzen politikai munkát. Hogyan teljesítheti a pártmegbízatást. Megbirkóznak az akadályokkal_ Az új teherszállító hajók gyártásának bevezetése amelyből az elsőt alig két hete bocsátották vízre, új technológiát, munkamódszereket követel. Ezernyi akadályba ütközhet tehát a párttag, de ezernyi az eszköz is, amellyel lebonthatja őket. Persze, Hruscsov elvtárs, a XXII. kongresszusán elmondott beszámolójának tanulsága nem az, hogy a munkamódszerek terjesztésében a pártszervezet, a pártcsoport most a szakszervezetet, vagy a műszaki dolgozót helyettesítse. Nem, nem is tudná megtenni. Más tennivaló vár a pártszervezetre. Megteremteni a szükséges feltételeket az új technológia alkalmazásához, ez a műszakiak dolga, de felkelteni a műszakiakban a kedvet, az újért való harcra, ez már a kommunistáké, a pártszervezeté. Tapasztalatcserét és tanfolyamot szervezni, ez a szakszervezet és a gazdasági vezetők feladata^ De erre figyelmüket felhívni, a' pártszervezeteké. Az üzemben nincs olyan pártalaps^ervezet, amely ne dicsekedhetnék egy-egy kiváló hajókováccsal, egyeg> kitűnő hegesztővel, gépszerelővel, vagy más szakemberrel. Tehetséges, szorgalmas emberek ezek, megérdemlik a tiszteletet. Ez azonban egymagában kevés. Ettől még nem lesz jobb a munka menete, a munka minősége. A munkatermelékenység növelését nem az élenjárók csúcseredményei oldják meg, hanem a hajógyár tömegeinek megnövekedett munkatermelékenysége. Igazi büszkeségre tehát csak az adhat okot, ha a dolgozók túlnyomó része kiváló és jó szakember, ha tömegesen terjed az új, a legjobbak munkamódszere. Tehát, ami sikeres módszert, a kommunista az egyik helyen lát, azt vigye át a másik helyre. Alkalmazza s terjessze. Persze nem úgy ha törik, ha szakad, módjára Az első lépések már megtörténtek A rendetlenség megszüntetésére már tettek egyet-mást a műhelyekben. A kommunisták javaslatára intézkedési tervek születtek, s ezekben megvan az, miként szüntetik meg a szervezetlenséget, hogyan hangolják össze a különböző osztályok és üzemrészek munkáját. A XXII. kongresszus tiszteletére elhatározták, a helyes szerelési soriend kialakítását az anyaggazdálkodás megszigorítását, és így tovább. Mindez nagyon fontos lépés a termelés mentének megjavításához, mert bizony a harmadik negyedévet is adóssággal zárták. Az üzem munkásai, mérnökei, az egész gyári kollektíva, a kommunistákkal az élen arra törekszik ezekben a hetekben, hogy letörlessze az adósságot. E népgazdasági szempontból is fontos cél elérése az üzem munkájának megjavításán kívül az együttműködő vállalatok jó munkájától is függ. Hiszen a hajók építéséhez szükséges berendezések, alkatrészek túlnyomó többségét a kohászati és gépipari üzemek szállítják. Hol kezdő

dik a szak

szervezetek feladata? Miroslav Rektoris elvtárs hegesztő, az ötös pártalapszervezet elnöke szerint a verseny segítségével a hajóépítés és a hajótestgyártás rövidesen -' egyenesbe jön. A tömegszervezetek helyes pártirányításának szempontjaira gondolva, egyes elvtársak 'félreértik teendőjüket. Mintha csak nekik szólt volna Hruscsov elvtárs. „A tömegszervezetek pártirányításában az a legfontosabb, hogy a párt mozgósítsa erőfeszítéseiket a kommunizmus építésére, rendszeresen javítsa vezető szerveiknek összetételét, gondoskodik a káderek előléptetéséről, helyes elosztásáról és neveléséről." Hruscsov elvtárs tehát elég pontosan meghúzta a határvonalat, hol végződik a pártszervezet feladata, hol kezdődik a szakszervezeté, hogy a pártszervezet ne vegye ki a kezéből a munkát, a verseny szervezését, értékelését. Az Ilyen elvtárs, funkcionárius könnyen megfeledkezik a politikai nevelőmunkáról, így elsorvadhat a pártszervezet politikai befolyása, elvész a pártmunka hatékonysága. Meggyőződésünk, hogy az SZKP XXII. kongresszusa anyagának további gondos tanulmányozása sok más jó tapasztalattal, gondolattal gazdagítja majd munkájukat. Az elvtársakban van törekvés, hogy politikusabban, de egyszersmind gyakorlatiasabban dolgozzanak. Már sok kezdeményezést tettek és eredményeket is értek el. A XXII. kongreszszusnak a pártszervezési munkára vonatkozó útmutatásai, ha megfelelően tanulmányozzák, és alkalmazzák őket, meghozzák az eredményt, Számos egészséges beszélgetés, felszólalás bizonyítja, az üzemben nő a a kommunisták aktivitása, kezdeményező készsége, amire az üzemnek, a pártnak nagy szüksége van. ERDÖSI EDE A košicei Műszaki Főiskola gépészeti fakultásának elsőéves hallgatói rendszeres termelési-gyakorlatokat végeznek a kerület üzemeiben. A diákok munkáját a legszakképzettebb mesterek irányítják. Képünkön: Irmán Mária főiskolai hallgató, aki az esztergályozás művészetét Domby András esztergályostól tanulja. (J. Valko — CTK — felvétele) A CÉLEGYENESBEN „Az új világ hatalmas épülete, amelyet a szabad népek hősjes m

unk

ájukkal Európa és Ázsia roppant térségein emeljek, az új társadalom példaképe, az^ egész emberiség jövője". (Az SZKP programjából) Eddig a XXII. kongresszusra, most pedig a határozatok értelmére összpontosul a világ figyelme; a té

: nyekre, melyeket soha történelemben még nem jövendöltek meg ilyen merész ívelésű távlatokkal, s a jövendő ennyire emberközelbe még sohasem került. Akaratlanul ls Mórus Tamás Utópiája jut az eszembe, ahol a Csupaláng Rafael természetes egyszerűséggel kérdi „Lehet-e nagyobb gazdagság, mint vidám és nyugodt lélekkel gondtalanul élni?" A megoldást Mórus hőse így látja: „A közjó tökéletességéhez egyetlen út vezet: ha kimondják a tulajdon egyenlőségét". — S bár a kommunista társadalomhoz sokkal több szükséges, mint a magántulajdon megszüntetése, az idő, e mai kor mégis igazolást ad. A Szovjetunió kommunistái és a szocialista tábor országainak népei ma már a bőséghez, a gond nélküli élethez építik az utat. Számunkra ezek a távlatok már egészen természetesek. De ha valaki megkérdezné az Egyesült Államok átlagemberét, hogyan képzeli el az életet 20 év múlva, aligha tudna zavarában válaszolni. Hát, honnan tudhatná, mikor erről neki senki nem beszélt. Távlatok?! A burzsoá propagandából csak egy „távlatot" ismerhetnek : antikommunizmust és az atomháborút. A szovjet embernek e kérdésre adandó válasza világos nyíltsággal szól. Az SZKP programja a távlat, mely a kommunista társadalom felépítésével 20 éven belül a világon a legmagasabb életszínvonalat biztosítja. A fejlődés fontosabb állomásai a következő tíz évben (1960—1970): © a Szovjetunió az egy főre eső termelésben utoléri az Egyesült Államokat; 0 megvalósítja a hatórás munkanapot, heti egy szabadnappal, vagy a 35 órás munkahetet heti két szabad nappal. 1970—1980-ban a munkaidő még ennél is rövidebb lesz; © a lakosság számára biztosítják az állandó,/ingyenes orvosi felügyeletet és kezelést, ideértve a gyógyszerellátás és a szanatóriumi kezelés Ingyenességét is. A második évtizedben (1970— 1980) lényegében felépül a kommunista társadalom. © az ipari termelés több mint hatszorosa lesz a mostaninak; © megvalósul a munkafolyamatok teljes automatizálása; © megszűnik a város és a falu közti szociális, gazdasági és kulturális különbség; O a munkások és alkalmazottak keresete 3,5-szeresére emelkedik. A második évtizedben: © fokozatosan ingyenessé válik a lakáshasználat; © díjmentessé a városi közlekedés; O ingyenessé a közszolgáltatások (víz, gáz, fűtés) használata; © megvalósul a fokozatos áttérés az ingyenes közétkeztetésre (ebéd) a vállalatoknál, intézményeknél és a termelésben részt vevő kolhozparasztoknál; © megvalósul a munkaképtelenek teljes anyagi ellátása; © az ingyenes oktatás minden tanintézetben, valamint a gyermekek díjtalan ellátása a gyermekintézetekben és a szülők óhajára létesített bennlakásos iskolákban. A távlatok légiója helyett mindössze néhány adatot ragadtunk ki. Ezek a célkitűzések bármennyire merészek is, mégsem a fantázia szüleményei. A szédületes fejlődés lehetőségeit tanúsító példák ma már perdöntő „előzményekre" támaszkodnak a Szovjetunióban. Nem árt, ha az ügyben amerikai „tanút" is idézünk. Három esztendővel ezelőtt, amikor a Szovjetunió a hétéves tervbe kezdett. Allén Dulles, az azóta kegyvesztett kémfőnök egy alkalommal szükségesnek látta, hogy a gazdaságpolitika mezejére is kiruccanjon. Az Egyesült Államok Kereskedelmi Kamarája előtt aggodalmát fejezte ki a békés verseny távlatai miatt. „A szovjet gazdaság kétszer olyan gyorsan fejlődik, mint az amerikai, s előreláthatólag a jövőben is kétszer olyan gyorsan fog fejlődni." A jóslat „beérkezéséről" a későbbiekben még szó lesz. A dullesi, nagy feltűnést keltő „riadóhoz" azonban idézzük még a Washington Post egyik kommentátorát, aki a gazdasági versennyel kapcsolatban a következő hasonlatra kényszerült:: „Amerika egyre gyakrabban fordul hátra a nagy futópálya egy-egy kanyarulatánál. Mind nagyobb aggodalommal pillant vissza válla felett. Mert az ellenfél egyre közelebb ér, s lehelete már-már a nyakát éri". Ekkor Amerikában sokan még túlzottaknak tartották az effajta kijelentéseket. Ma már azonban, ahogy a távolság a célegyenesben egyre szűkül, kiderül, hogy Dulles végeredményben „optimista" volt (Amerika javára!). A részeredmények ugyanis azt jelfeik, hogy a gazdasági verseny kilátásai még kedvezőtlenebbek, mint ahogy a volt kémfőnök azt sejtette: 1937-hez viszonyítva 1960 végéig a szocialista országok ipari termelése 681 százalékkal emelkedett, míg a kapitalista országoké mindössze 244 százalékkal. A két versenyző feltételei természetesen erősen eltérők voltak. A kapitalista világ kezdeti előnye olyan nagy volt, hogy a szocialista országok 1950-ben a világ ipari termelésének mindössze 18 százalékát adták, öt év alatt ez az arány 27 százalékra emelkedett. A kapitalista országok vezetői csak ekkor döbbentek rá azokra a minőségi változásokra, melyek a lényeges ütemkülönbség révén a szocialista országok számára a verseny jobb kilátásait biztosítják. Jellemző, hogy ez a kérdés az amerikai elnökválasztás programjába is bekerült. A szocialista országok részesedése ekkor már 36 százalék volt (1960-banl), s Kennedy szükségesnek látta, hogy a növekedési ütem problémáját, is felvegye a „sürgős" Jelzésű intézkedések közé. A szocialista országok évi átlagos termelésnövekedési üteme 10 százalék. Kennedy, mint alapvető gazdasági célt 4,5 százalékot tűzött kl. A tények azonban azt bizonyítják, hogy az amerikaiak eddig még a haditermelés erőszakolása mellett sem tudták a bűvös 5 százalékot megközelíteni, s a becslések szerint a növekedés üteme hasonló a korábbihoz: 2,3—3 százalék közt mozog. Tegyük hozzá mindjárt azt is, mégha az Egyesült Államoknak sikerülne is a Kennedy által kitűfeött növekedési ütemet elérni, az SZKP programjában kitűzött „utóiérni és túlszárnyalni" elve 1970-ig így is valóság lesz. A Szovjetunió fejlődési ütemére jellemző, hogy a szovjetországban tír évvel ezelőtt az Egyesült Államok ipari termelésének mindössze 30 százalékát termelték. 1960-ban már a 60 százaléknál tartottak. S a program merész célkitűzései alapján 1980-ig a Szovjetunió ipari termelése legkevesebb 260 százalékkal, a mezőgazdasági termelés pedig 170 százalékkal múlja felül az Egyesült Államok mai színvonalát. A világ ipari termeléséből való részesed ŕs 1965-ben eléri az 50 százalékot s 1980-ban pedig a 66 százalékot. Ha a békés gazdasági verseny és a kommunizmus anyagi-műszaki alapja építésének tartalmát vizsgálUJ S70 fi -Ér 19B1. november 7