Új Szó, 1961. november (14. évfolyam, 303-332.szám)
1961-11-07 / 309. szám, kedd
A TITOKZATOS LEVÉL Irta: Alekszandr Nyikolajevics SZABUROV vezérőrnagy, a Szovjetunió Hőse Történetünk Lojevben, a Dnyepr parti kisvárosban kezdődött, melyet harccal vettünk be és tartottunk napokon át 1942 novemberében. Vezérkarom már éppen állomáshelyet készült változtatni, amikor Jelentkezett Kosztya Petrusenko, a felderítők vezetője és szótlanul asztalomra tett egy gondosan összehajtogatott papírlapot. Azt hittem sorsjegy, csak azt nem tudtam leolvasni az arcáról, hogy nyert-e vagy sem. Szétbontottam és olvastam az írást: „A szlovákok szeretnék, ha önök megjelennének láthatárukon. A szlovákok nem lőnek a partizánokra. Az első adandó al-; kalommal újra jelentkezem." Alatta az aláírás: „Repkin". Kosztya felvilágosított, hogy a levelet egy Kátya nevű lány hozta, aki Vaszilevicsibői jött. Azt nem árulta el, hogy kitől kapta a levelet. Ogy látszik, ezzel már nem bízta meg a levél küldője. Átadta a levelet, visszafordult és eltávozott. Az ismeretlen Repkin megörvendeztetett minket, de éber-: ségre is intett. Kosztya pontos adatai szerint Vaszilevicsiben egy szlovák ezred állomásozott, annak a szlovák hadosztálynak az alakulata, amelyet a hitlerista hadvezetőség a partizánok ellen vetett be. Zsitomír vidékén minduntalan tisztázni akartuk, hogyan viselkedjünk a megváltozott helyzetben. Eddig világosan láttuk a helyzetet: az egyik oldalon halálos ellenségeink, a hitleristák, • akik egy percig sem hagyták pihenni a partizánokat, mint ahogy a partizánok is örökösen háborgatták őket, a másik oldalon a nép, a megszállás alá került emberek. Most új erő tűnt fel a küzdőtéren — az a szlovák hadosztály, mely'eFTi'so Szlovákiája toborzott össze. Zahar Bogatirrel, alakulatunk komisszáriusával próbáltuk beleélni magunkat a szlovák katonák helyzetébe, s bizony meg kell mondanom, nem irigyeltük őket. A lakosság helyesen megszállókat lát bennük. A németek szövetségesekként kezelik őket, de azért szem előtt tartják minden lépésüket. A brjanszki erdőből idesereglett partizánok hadműveleti térképei is ellenségként tüntetik fel a szlovák ezredeket és zászlóaljakat. A sok szlovák katona családja odahaza, a Tátra alján viszont túsz a németek kezében. Ezért felderítőink elsőrendű feladata volt, hogy felfedjék a levélíró kilétét, vagy megtudják Repkin igazi nevét, amikor Lojevből a Dnyepr és Pripjaty közén át tovább vonultunk nyugatra. MEGLEPETÉSEK Lassan' gázoltunk keresztül az erdőn. Ismeretlen vidéken felette óvatosaknak kell lennünk. A hatszázkilométeres út agyoncsigázta az embereket. Mind fáradtak. A feszültséget még jobban fokozza a bennünket körülvevő ellenséges helyőrségek közönye. Senki sem kísérel meg támadást ellenünk. Már a 25. kilométert tapostuk. Lubenyiki falu mellett az erdőben éjszakáztunk. Fagyott. Tüzet rakni azonban szigorúan tilos volt. Alekszandr Nyikolajevics Szajburov a Nagy Honvédő Hábo| rúban egy erős partizánhad> test parancsnoka volt. Partij jzánjai jelentős hadművelete- j 1 ket végeztek az ellenséges ? i front mögött. Az alábbiakban) \ harci élményeinek töredékét, j a hadtest életének egyik epi-J I zódját örökíti meg, mely a! j partizánokat támogató szlo-, ivák katonák hős parancsno| kához, Ján Nálepka kapitányi hoz fűződik. Szaburov elbe| szélesét az Ogonyok szovjet i 1 folyóiratból vettük át és röí vidített fordításban közöljük. Kora reggel nyugtalanul ébredtem kátránypapírral fedett kocsimban. A felderítő járőr foglyok nélkül tért vissza azzal a hírrel, hogy a hojnyiki állomáson egy szerelvény tankot raknak ki. Minek kellenek a németeknek tankok ily messzire a frontról? Az is izgatott, hogy Kol|a Malenykij sokáig távol maradt. A korához képest nagyon komoly, tizennégyéves árvagyerek a brjanszki erdőkben csatlakozott hozzánk. A partizánok megszerették és saját gyermekükké fogadták. Kolja Malenyklj nagyon büszke volt rá, hogy őt is partizánnak nevezték. Petrusenko Vaszilevicsibe küldte Kolját, hogy keresse meg Kátyát, de már második napja se híre, se hamva a gyereknek. Hirtelen szétlebbent a bejáratot takaró függöny és belépett Pavel Fjodorovics Reva osztagparancsnok, utána meg Kolja Malenykij. Térden állnak, mint a templomban, olyan alacsony a kocsi mennyezete. — Látod, Alekszandr, alig van élet a gyerekben — szólt szokása szerint keverve az oroszt az ukránnal. — Mi a fenének hajtotta őt Petrusenko Vaszilevicsibe? Ogy látszik, nagyon találkozhat-: nékja volt azzal a Katyusával. Kolosszális hadművelet, mondhatom! Ogy látszik, Reva útközben kikérdezte Kolját. Kátya létezéséről csak kevesen tudtak a parancsnokok közül, azt viszont végképp nem tudták, hogy miért járogat Lojevbe. Erről csak Petrusenko, Bogatir és én tudtam. Ha most itt lenne Kosztya, jól odamondana az örökké gúnyolódó Revának, aki lenézi a felderítőket. Kosztya azonban nem várta be Kolja Malenykijt, hanem elindult Kovpakhoz, akinek csapatai tőlünk északabbra Gomel vidékén ütötték fel hadállásaikat. — Hát gyere közelebb, te felderítő. Jelentsd, mit láttál. Mondj el mindent szép sorjában. Lát-. tad Kátyát? — szóltam s magam mellé ültettem Kolját. — Nem — válaszolta lehorgasztott fővel. — Agyonlőtték. Ezt nem vártam. Hogyan történhetett? Miért? Ha megneszelték, hogy hozzánk járogatott és csak azért lőtték agyon, akkor a hitleristák első naptól kezdve vizslaszemmel figyelnek minket. Vajon nem esett-e bántódása annak, aki Kátyát kiküldte? A halállal játszott, amikor kapcsolatot akart teremteni a partizánokkal. Természetesen, ha Kolja állítása megfelel a valóságnak ... — Hogyan tudtad meg? — kérdeztem. — A tiszti étterem pincérnője mondta. — Miért éppen neked beszélt ilyesmikről? — Én csak úgy kérdezősködtem Kátyáról — magyarázta Kolja. — Nagyon jószívű teremtés az a pincérnő. Enni adott. A beszélgetést is ő kezdte. — Nem kérdezted meg, ki lőtte agyon Kátyát? — Azt nem kérdeztem. Arról nem is beszélt. De egy bácsi, valamilyen illegális harcos azt mondta: a szlovák katonák tették. — Miféle illegális harcosról beszélsz? — Várjál csak, várjál — szólt közbe Reva. — Mondj csak el mindent sorjában, ahogyan következett. — Szóval, Volcsja gora tanyán egy bácsinál hagytam a lovat, a puskát és a gránátot egy tönk alá rejtettem az erdőben, azután beballagtam a városba. Az utcák tömve voltak németekkel. Ahogy jártam-keltem, tisztekkel találkoztam az egyik utcában. Hangosan beszélgettek, könnyen felismertem a beszédjükről, hogy szlovákok. Levettem a sapkám, illedelmesen köszöntöttem és szépen kérlelni kezdtejai őket: „Adjon isten jó napot, jóemberek! Adjatok már egy falat kenyérkét, tl védangyalaink." Szóval úgy, ahogyan a kéregető vénasszonyoktól hallottam ... Elnevették magukat, azután bevittek az éttermükbe és szóltak a pincérnőnek, hogy adjon ennem, majd eltávoztak. Amíg ettem a pincérnő egy pillanatig sem hagyott egyedül. Fordult egyet s hozott levest, húst, meg valamilyen szörpöt. Azután leült velem szemben és elkezdett beszélni... így tudtam meg, hogy mi történt Kátyával. — Mondd, és milyen az a pincérnő? — érdeklődtem. — Hát valamivel talán nagyobb mint én, barna bőrű. — Nem kérdezted, hogyan hívják? — Ő maga mondta meg a nevét: Galja. Jószívű teremtés, csak az volt gyanús, hogy folyton kérdezgette, honnan jöttem. Azt mondta: tudod, hogy partizánok jöttek erre a vidékre, sokan átkeltek a Dnyeperen. Lehet, hogy hallottad a partizánparancsnokok nevét. Ne félj, csak mondd meg bátran. Én azt válaszôltam, hogy hírét sem hallottam a partizánoknak ... Megdobbant a szívem a Galja név hallatára. De végig kellett hallgatnom Kolját. Reva türelmetlenül nógatta: — Eleget beszéltél a pincérnőről! Folytasd, mi történt tovább! Fordította: Lőrincz László (Folytatása következik) Nyikolaj Gribacsov: ( A mi korunk Csodát teremt tudásunk itt a földön. Az atomok — gyors paripák — loholnak. És boldog bolygónk kezesen pörög fönn: t a tenyerünkbe fordul már maholnap; » Ki sem moccansz az otthonos lakásból i s tekinteted az egyenlítőn kószál — í az elektron mindent eléd varázsol: / mint égi vatta, jeges sarki hó száll, 2 eléd áll mind: csillag-tér s nedv a fűben jf s rakéták alatt szél ha zúg morajjal, i és zöld folyók és veres nap ha tűz fenn, s eléd villan a havannai hajnal... Sokan vagyunk és szabad útra keltünk. 1 Nem rab a nép s nem balga, gyáva, törpe. \ Királyt kacag ma büszke, bátor kedvünk. d S szabadságunk az Ür láncát letörte. J Verejték folyt. S hevít a friss igazság. ? Rőt áram fut az idegben s a szívben. a Recsegnek már az üszkös, ócska sasfák. T A zsarnok elhull s elbukik az isten. A világunk a jövö gyors hajósa. t Űj kort köszönt az új, vörös dicsőség. f Nagy pörölyök zúzzák porrá, mi ócska, • hogy ó anyaggál új kohónk kitöltsék. í így látom én korunkat. Ó be szép ez: f Mint nyílvessző tör szárnyas végtelenbe. f S mert drámai e kor — a korhű képhez 2 a lenge líra: únt szó, lanyha, gyenge. í ZALÁNI JÄNOS fordítása f Az élet, az igazság szolgálata A BARÁTSÁGI HÓNAP FILMJEIRŐL várja olyan nagy^ érdeklődéssel a mozilátogató közönség, mert egyes állt szerelme a háborús évek és alkotások már külföldön ls nagy sokszor tragikus megrázkódtatások elismerést érdemeltek ki, hanem közepette megragadja a nézőt, aki azért ls, mert nálunk nagy neve most a XXII. pártkongresszus hatávan a szovjet filmnek, s ezt az igazság szolgálatával, a legszebb emberi törekvések, nagy korunk ábrázolásával vívta ki. Nálunk Igen kedveltek a forradalmi tárgyú szovjet filmek, azok amelyek a kezdet kezdetét, a szocialista jelen hajnalát örökítették meg monumentális képekben, kedveltek az alkotás emberét, a Nagy Honvédő Háború Hősét, a kommunizmus építőjét a maga gazdag lelkivilágában ábrázoló szovjet filmek. Az idén különösen kiemelkedő esemény a szovjet filmek fesztiválja, hisz röviddel az SZKP XXII. kongresszusa után kerül sor a bemutatókra. A kongresszuson Jóváhagyott pártprogram megerősítette a művészet és különösen a film nagy nevelő szerepét a kommunizmus építésében s egyben megszabta a jövőben ls követendő fő Irányát. A szovjet film bejárja az egész világot. Ezt bizonyítja az a nagy érdeklődés, mely a nyugati tőkés országokban is megnyilvánul a szovjet filmek bemutatói iránt. Hogy csak a legsikerültebb alkotásokat említsük : 122 országban Játsszák a Csendes Don, Othello, Ballada a katonáról, A negyvenegyedik, Szállnak a darvak, Emberi sors című filmeket. Öriási sikere volt a tavasszal Nyugat-Berlinben megrendezett szovjet filmhétnek. Az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban, Olaszsa alatt még jobban megérti a film mély értelmét. A film alkotóival szemben támasztott fő követelés: legyenek hívek az élethez, ábrázolják a kor emberét, életének és munkájának égető problémáit, mutassák be a kommunista holnapot építő emberek nemes arcélét, jellemének kialakulását. Az ország és az emberek életében bekövetkező nagy változásokat domborítja kl Ejszimont Az öreg Berjozovka vége és Zarhi Emberek a hídon című filmje. Az első egy régi városrész eltűnő romjain mutatja be az emberek életét, az új születését. A másik a Szevernaja folyón épülő híd építőinek életében mutatja meg az emberi kapcsolatokat Jellemző újat. A szovjet filmgyártás kedvenc témájához, a háborús évekhez tér vissza Szaakov rendező az Utolsó ágyúlövésekben. Filmjében egy tüzérüteg életén át mutatja be a jellemek formálódását a vérzivataros időben. A klasszikus irodalom hagyatékát dolgozta fel Mihail Svejcer rendező a Feltámadásban, mely Lev Nyikolajevics Tolsztoj regényéből készült a társadalom igazságtalanságáról, Katyusa Maszlova tragédiájáról. A szovjet filmesek az utóbbi időben több ateista tárgyú művet alkottak, hogy ezzel is segítsék a nagy országban, Indiában, 67 nagy ország- felvilágosító és nevelő munkát. Edban állandóan műsoron szerepelnek a szovjet filmművészet gyöngyszemei. Az idei nemzetközi fesztiválokon díjjal tüntették ki Dovzsenko öröke folytatójának, Julija Szolncevának Lángoló évek című filmjét, mely egyúttal műszaki újdonság is: a hagyományos és a szélesvásznú film Jó tulajdonságait hasznosan kombináló ún. szélesformátumú film. A barátság hónapjában bemutatásra kerülő szovjet filmek közül első helyen Csuhraj Tiszta égbolt filmjét említjük, mellyel külön ls foglalkozunk. Szása Lvova és Alekszej Asztahov repülő sok viszontagságot kidig csak A kolostor titkát (IvannaJ láttuk közülük, most Vlagyimir Szkujbin tapasztalt iendező a Csodatevőben a múlt csökevényeinek káros, gyakran tragikus kihatását ábrázolja. A barátság hónapjában a szovjet vígjáték sem fog hiányozni, "etyin újszerű izgalmas filmvígjátékot vitt a vászonra, melynek főszereplői állatok. A vadállatok a fedélzeten c. vígjátékon kívül dokumentumfilmet láthatunk az ember első űrútjáról: Első út a csillagok felé. L. L. ÜJ SZÖ 5 * 1981. november 13.