Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-08 / 280. szám, vasárnap

TEhrnmmK Qyeririekckröl Szomorú, de tanulságos eset Régebben, egy verőfényes szombat délelőtt történt. Az iskolaudvar tornaóra alatt a kézilabdázó kislányok jókedvű za­jától hangos. Kipirult arcú, mosoly­gó, virgonc gyermeksereg között ma­gamról megfeledkezve szaladok én ts a labda után. Szép tornaóra a szabad­ban, és mindnyájan megittasulva für­dünk a zuhogó napsütésben. Az iskola kerítése mellett ismerőst látok. Nincs időm hangosan köszön­teni, csak intek felé, mert repül a labda és tovább kell adnom. Ismerő­söm megáll a kerítés mellett, és ko­moly arccal követi mozdulataimat te­kintetével Ogy érzem, mintha felhő­foszlány kerülne a nap elé. Az isme­rős valamit közölni akar velem. Jó — jó, gondolom magamban, várhat a mondanivaló, nemsokára vége az órának, majd akkor beszélünk. A lab­da száll. Elkapom. Ebben a pillanatban szalad hozzám ez egyik kislány, és megilletődött arccal mondja: — Tanító néni, Csaba meghalt A labda nálam marad, tartom a levegőben, majd ernyedt kezeimből a földre gurul. A lányok is mozdulat­lanul, csendesen várják, mi lesz. Néhány másodperc alatt lepergett előttem a kis Csaba élete. Eszembe ötlik, milyen büszkén járt a négy éves fiúcska önállóan bevásárolni. A reggeli sütemény a bevásárlótáskát néha bokájánál is lejjebb húzta, ő pedig gondos mozdulattal fel-felemel­gette, hogy a sütemény ne érjen a földre. A tragődla részleteit később tudom meg. Egy árut szállító tehereutó fék­je álló helyzetben meglazult, az autó hátracsúszott a lejtős ötan, éppen akkor, amikor a kisfiú elhaladt mel­lette, s az autó oldala a közeli ház­hoz lapította a gyermeket. Pillanatok alatt vége volt egy kis mosolygó élet­nek. Előttünk a kérdés: miért? Pár nappal ezelőtt nem gondolt erre az eseményre senki Miért kellett hát egy ilyen fiatal életnek váratla­nul derékba törnie? A sors, a vélet­len vagy az autó vezetője a hibás? Az autóvezető hosszú évek során át megbízhatóan végezte felelősség­teljes munkáját. Maga is családapa, semmi esetre sem mondható, hogy szándékosan borította gyászba a csa­ládot. Szándékosan nem, de íme ide vezetett a felületesség, mert az ő fel­adata lett volna, hogy éppen e lejtős terepen úgy gondoskodjék a kocsi le­fékezéséről, hogy a baleset veszélyét teljesen kizárja. Sok a gyermekszerencsétlenség, a rengeteg figyelmeztetés, óvintézkedés, elővigyázatosság ellenére is. A gyer­mek még nem méri fel az őt fenye­gető veszélyt A felnőtteknek kell mindezt körültekintéssel, alapos gon­dosssággal pótolni. Gaál Lászlóné, Senec Látogatás az ateizmus le ningrádi múzeumában DICSFÉNY NÉLKÜL Nemzetközi műsor közvetítésére készül a Csehszlovák Televízió « ADOLF HRADECKÝ, a Csehszlovák Televízió igazgatója e napokban tért § vissza Varsóbői, ahol a* Intervlzió elnökeként részt vett a nemzetközi tele­i víziós hálózat tanácsának 7. Ülésén. A Csehszlovák Sajtóiroda tudósítóiéval $ elbeszélgetve közölte, hogy az ülésen az Intervlzió csehszlovákiai, NDK­| beli, lengyelországi és magyarországi képvtseiäi, a Szovjetunió képviselői­( nek felenlétében megvitatták az év végéig bemutatandó Interriziós műsor s 5 a jövő évi gyermekműsorok tervét. A varsói ülés résztvevői fokozott fi­gyelmet szenteltek az Intervtzióban résztvevő országok műszaki összekötte­tése megjavításénak, valamint a iegidő­szerőbb bel-és külpolitikai híranyag köl­csönös közlésének. A varsói tanácskozás résztvevői kon­kretizálták a magyar televízió képvise­lőinek javaslatát, amely nagyszabású kulturális műsorok közvetítésére irányai. Az Intervtzióban valamennyi tag állama bekapcsolódik e műsorba, melynek kere­tében a Csehszlovák Televízió novem­ber 22-én bemutatja Smetana „Eladott menyasszony" című operáját. E műsor közvetítését az Eurovízió is átveszi. Az Intervíziő műsorán legfonto­sabb nemzetközi számai közé tartozik majd a november 7-i díszszemle és bé­kemanifesztáció közvetítése a moszkvai Vörös-térről. A televízió e műsor kere­tében ugyancsak novemberben közvetíti a Szovjetunió tornászversenyeít s a moszkvai nemzetközi műkorcsolyázó ver­senyt, majd decemberben ba sikerűi az átvétel — közvetíti a szovjet—svéd jég­korong-mérkőzést, Stockholmből a cseh­szlovák-svéd jégkorong-mérkőzést és Oberwiesenthalból (NDK) a síűgró-verse­nyek egyes részleteit. A közvetítések egyik fénypontja lesz a szovjet cirknszművészek nagyszabású műsorának, és a karácsonyi finnepek alatt a moszkvai Nagyszínház balettelő­adásának közvetítése. A televízió ez idő tájt az Amiga Coctail eímfl esztrádmű­sort. a gyermekek számára Szilveszter napján gyermekvarieté-míisort, majd a katowiezei pionírpalota látogatóinak te­vékenységét bemutató riportot közvetít. A Csehszlovák Televízió novemberben a Szlovák Népművészeti Együttes mű­sorát sugározza a szovjet és lengyel né­zőknek. Az Intervízió tagállamai havonta egy­szer — mindig más országból — köz­vetítenek majd gyermekműsorokat. A jövő év nyaráig rendszeresen közvetített „Ismerjük meg a testvéri országokat" című versenyműsor győztesei Prágában nemzetközi Kérdés-felelet játékkal egy­bekötött zárórendezvényen vesznek részt. A televízió további műsora ismer­teti a gyermekekkel a bndapesti Vidám­parkot, a berlini pionírotthont és a Szovjetunióból közvetíti az „Ifjti űruta­sok" című érdekfeszítő programot. A gyermekek ezenkívül nemzetközi rajz­versenyen vehetnek részt. Sokan és sokat írtak e különös varázsú városról. Az ipari Moszkva után a múlt és a jelen csodálatos harmóniájával találkozunk Leningrád­ban. Az idegen azzal magyarázhatná a tengerparti város lenyűgöző hatá­sát, hogy modernebb, mint a többi város. Ez igaz, de a nagy történelmi idők megannyi emléke között járva az a felemelő érzés ragadja meg az embert, hogy szent helyen jár, ahol minden szeglethez, minden kőhöz for­radalmi múlt fűződik. Vlagyimir Il­jics városa. A külföldi vendég meg­csodálja a pompásabbnál pompásabb építményeket, megilletődve keresi fel a Néván horgonyzó Aurórát, mely nemcsak a szocializmus születését je­lezte ágyúlövéselvel 1917-ben, hanem a második világháború zivatarában, a nagy blokád éveiben védte is a vá­rost a náci hordák ellen. Feledhetet­len élményekkel távozik az ember a Szmolnijból, a Téli Palotából és sok-sok emlékezetes forradalmi hely­ei­Jókai regényhőseire gondoltam, amikor végigsétáltam a nevezetes .Nyevszkij-proszpekten. Egyszeriben parkkal körülvett impozáns épület ragadta meg a figyelmemet. Messzi­ről látszott, hogy templomnak épült. Ez volt a híres Kazání-székesegyház, melyet kora nagy építője, Alekszandr Nyikiforovics Voronyihin a napoleo­ni háborúk idején fogadalmi temp­lomnak tervezett 1813 óta itt pihen­nek a nagy hadvezér Kutuzov ham­vai. A volt Kazáni székesegyház 1932 óta a Vatlás és Ateizmus Történelmi Múzenma, mely a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiájának az intézete. A múzeum állandó kiállítás Jelle­gű, anyaga a tudományos kutatás leg­újabb eredményeinek megfelelően vál­tozik. Gyűjteménye gazdagodik és nagy szolgálatot tesz azoknak, akik a tömegek felvilágosításán, ateista nevelésén buzgólkodnak. Több osztá­lya van: az egyik a vallás keletke­zésével, a másik az ősrégi vallások — a kínaiak, az egyiptomiak, a gö­rögök vallásainak fejlődésével fog­lalkozik. Külön osztály szemlélteti a kereszténység eredetét, külön osztály vázolja a pápaság, az orosz pravo­szlávía történetét, majd külön osztály sorakoztatja fel a szovjet tudomány nagyszerű eredményeit a vallási köd­del szemben. A történelmi múlt, a sötét közép­kor áporodott levegője üti meg az ember orrát, ahogy beletekint a mú­zeum anyagéba. Évszázadok csaló praktikáira derül fény. A lényeg, a különböző vallások osztálytartalma, a papság ás az uralkodó osztályok szoros szövetsége vitathatatlan a megcáfolhatatlan, súlyos bizonyítékok fényében. Két osztály anyaga különösen meg­ragadja az ember figyelmét. Az egyik öt történelmi korszakban foglalkozik a pápaság és az inkvizíció történe­* • Mi '«' v: - --K- ­, f • A • •* • Sí • ségszerűségét, mert még vannak osz­tályok a Szovjetunióban. Ám tekin­tetbe kell venni, hogy a munkás­osztály és a parasztság az egységes szocialista termelési mód körülmé­nyei között létező két sajátos osz­tály. Mint a programtervezet rá­mutatott, a szocialista tulajdon két formájának közös jellege közelebb hozta egymáshoz a munkásosztályt és a kolhozparasztságot, megszilár­dította szövetségüket, megbonthatat­lanná tette barátságukat. A munká­sok, a parasztság és az értelmiség létérdekeinek közössége alapján ki­alakult a szovjet nép megbonthatat­lan társadalmi, politikai és ideoló­giai egysége. Ilyen körülmények kö­zött tehát az egyik osztály, a mun­kásosztály diktatúrája szükségtelen­né válik, jóllehet a szovjet társada­lom élenjáró szervező erejének ve­zető szerepe a kommunizmus kibon­takozó építésének időszakában is fennmarad. A programtervezet feltárja a szovjet állam további fejlődé­sének távlatalt. A tervezet leszö­gezi, hogy a szovjet állam, amely a proletárdiktatúra államaként jött lét­re, népi állammá, az egész nép ér­dekeit és akaratát kifejező szervvé alakult át. Az állam, mint az egész nép szervezete, a kommunizmus tel­jes győzelméig megmarad. Ekkor ugyanis megszűnnek az osztályok és a nemzetközi helyzet lehetővé teszi az állam teljes elhalását. A kommunizmus kibontakozó épí­tése idején az államnak az a felada­ta, hogy megteremtse a kommuniz­mus anyagi-műszaki alapját, kom­munista viszonyokká alakítsa át a szocialista viszonyokat, megvalósítsa a munka és a fogyasztás mértéké­nek ellenőrzését, biztosítsa a népjó­lét növekedését, védelmezze a pol­gárok jogait és szabadságát, a szo­cialista jogrendszert és a szocia­lista tulajdont. Az állam arra hiva­tott, hogy a tudatos fegyelem és a munkához való kommunista viszony szellemében nevelje a néptömege­ket, megbízhatóan szavatolja az or­szág védelmét és biztonságát, fej­lessze a testvéri együttműködést a szocialista országokkal, védelmezze az egyetemes békét és normális kap­csolatokat tartson fenn minden or­szággal. A párt abból indul ki, hogy a munkásosztály diktatúrája még az állam elhalása előtt elveszti szük­ségszerűségét. Az állam teljes elha­lásához szükségesek részint belső feltételek: a fejlett kommunista tár­sadalom felépítése részint külső feltételek: a kapitalizmus és a kom­munizmus közötti ellentétek végér­vényes megoldódása a nemzetközi küzdőtéren, mégpedig a kommuniz­mus javára. A programtervezet egyúttal beha­tóan foglalkozik a szovjet állam mai fejlődési irányával. Ez a szo­cialista demokrácia sokoldalú kibon­takozása és tökéletesedése, a pol­gárok aktív részvétele az állam­igazgatásban, a gazdasági és kultu­rális építés irányításában, az állam­apparátus munkájának megjavítása és tevékenysége állami ellenőrzésé­nek fokozása. M aga az élet, a szovjetország fej­lődése kívánta meg a társa­dalmi szervek szerepének kibővíté­sét, számos állami funkció átruhá­zását a társadalmi szervekre, ami­nek irányvonalát a XXI. partkong­resszus kitűzte. Igen nagy jelentő­sége van a programtervezet ama té­telének. hogy „a párt szükségesnek tartja a vezető szervek rendszeres megújításét, hogy minél több tehet­séges embert vonjanak be a vezető szervekbe, továbbá kizárják annak lehetőségét, hogy az államigazgatás egyes dolgozói visszaéljenek a ha­talommal". A kommunista társadalom építése elválaszthatatlanul összefügg a sze­mélyiség szabadságának további ki­bontakozásával a Szovjetunióban. A szocializmus anyagi jólétet adott a dolgozóknak, olyan jogokat adott ne­kik, olyan feltételeket és lehetősé­geket teremtett számukra, hogy ér­vényesíthessék tehetségüket és ké­pességeiket. A kommunizmus igazi örömteljes boldog alkotó életet ad az embereknek. A Szovjetunió és más szocialista országok tapasztalata teljes mérték­ben igazolta azt a marxi-lenini té­telt, hogy a munkásosztály pártja döntő szerepet játszik a társadalmi élet szocialista átalakításáért foly­tatott küzdelemben. Most, miután a szovjet állam az egész nép érdekeit és akaratát kifejező szervvé alakult át, miután fejlődnek a társadalmi ön­igazgatás kommunista formál, még jobban megnövekszik a kommunista párt jelentősége és szerepe. A párt mindent megtesz, hogy sokoldalú te­vékenysége megfeleljen a kommunis­ta építés kora növekvő követelmé­nyeinek. „A pártnak mint a kom­munista társadalmat építő nép él­csapatának, élen kell járnia belső pártéletének megszervezésében is, példát kell mutatnia és mintaképül kell szolgálnia a kommunista tár­sadalmi önigazgatás legtökéletesebb formálnak kialakításában." A szovjet emberek munkájukkal közelebb hozzák a kommunizmus­nak — a boldogság, a béke, a mun­ka és a szabadság társadalmának, annak a társadalomnak diadalát, amelyben a kommunista együttélés egyedüli, általánosán elismert sza­bályai érvényesülnek. tév$l, a másik az orosz pravoszlávia és ellenhatása, az orosz ateizmus tör­ténelmi áttekintését nyújtja. Miből áll a múzeum kiállított anyaga? Mindenekelőtt a korabeli irodalom és képzőművészet szolgáltat gazdag anyagot a társadalmi, szociá­lis és egyházi viszonyok illusztrálá­séra. Ezenkívül egyházi dokumentu­mokat és különféle terhelő tárgyi bi­zonyítékokat tartalmaz a klérussal szemben. A nyugat-európai hűbéri rendszerre például jellemző, hogy a röghöz kötött jobbágynak kellett meg­fizetnie a nemesség fényűző életmód­ját, neki kellett robotolnia, mlg a fő­urak Te Deum-ot zengtek a magasba Ívelő gótikus templomok árkádjai alatt. Ha a jobbágy lázadozott sorsa ellen, irgalmatlanul elbántak vele, s az egyház áldását adta erre. Érdekes a pápaság kialakulásénak története ís. Azt bizonyltja, hogy azok, akik Péter utódainak tartották magukat a pápai trónon, nem annyi­ra a mennyek országának, mint in­kább a földi hatalomnak útját járták. A hatalmat csak úgy lehetett szilár­dan biztosítani, ha egy kézben egye­sül az egyházi és a világi hatalom. A múzeumi anyag egyébként érdekes összehasonlítást tesz a pogány Róma védistenei — a capitoliumi jupiter, a kulccsal ábrázolt kétarcú Janus és a „Szent Péter kulcsaival" ábrázolt pápa, Róma püspöke között. A szim­bólum vitathatatlanul a pogányság hatása. A pápaság története elválaszthatat­lan a hűbériség történetétől. Az egy­házatyák számos kijelentése megerő­síti azt, hogy az egyház a pápai ha­talom megszilárdulása óta a kizsák­mányoló uralkodó osztályokat támo­f atta. Találóan jellemzi ezt Szent goston egyháztanító mondása: „A gazdagok lekötelezettjei Krisztus­nak, mert ő tartja fenn a rendet gaz­daságukban." A pápák, a kolostorok maguk is földesurak voltak, méghoz­zá a legkegyetlenebb fajtából. Nem voltak szentek, mint az egyháztörté­nelem tanítja, mert az V. századtól a XVII. század közepéig uralkodott 243 pápa közül 31-et trónbitorlóvá és eretnekké nyilvánítottak, 13-at lefe­jeztek, 18-at megmérgeztek, 9-et meg­fojtottak, 30-at száinű2tek. Ezek vol­tak azok, akik a hatalmi tülekedés­ben gyengébbeknek bizonyultak és elbuktak. A pápaság nem elégedett meg a föld kincseivel. A területi hódításért és harácsolásért folyó kereszteshad­járatok sem vezettek eredményre, de sok pénzt emésztettek fel a pápai kincstárból. Oj jövedelmi források után kellett nézni a földi bűnösök között, mert mint VIII. Ince pápa mondotta: „Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy éljen és fizessen." Ezért XII. Benedek di­vatba hozta a pénzzel megváltható bűnbocsánatot. Szabott áron dolgoz­tak. A „taxa" fényt vet rá, mennyit ért az élet a felebaráti szeretet hir­detőinek szemében. Templomban el­követett lopásért, 7, gyújtogatásért, rablásért, világi emberek megölésé­ért 8, pap megöléséért 9, szülő, test­vér, vagy rokon meggyilkolásáért 6, de pápai oklevelek hamisításáért már 27 garast követeltek bűnbocsánat fe­jében. A kor szellemi nagyságai persze minden időben kipellengérezték a visszásságokat. A humánumot, az ész szavát hirdették a sötfet egyházi uralommal szemben. Eeért megtorlá­sul már a XII. században fellobogtak az inkvizíció máglyái. Máglyahalált halt a merész gondolatot hirdető Glor­dano Bruno, a pápa erkölcstelen éle tét bíráló Savonarola, megvakult a börtönben Galilei. A XIX. század ele jóig szedte áldozatalt a hírhedt ink vízíció. Voltaire megállapítása szerint minden évszázadban egymillió embert végeztetett ki eretnekség ürügyével. A tűz és a vas sem segíthetett, mert a papság soraiban is reformátorok születtek és szembeszálltak Róma mindenható uralmával. Néha az érdekegység az érdekellen­téteket is elhárítja. A XIII. század ele­jén a dél-franciaországi Montpelliére rabbijai a katolikus inkvizícióhoz for­dultak segítségért: „Ti elégetitek eretnekeiteket, semmisítsétek meg a mieinket ls. A zsidó filozófiai köny­vek a kereszténységnek is ártanak." A XV. században az orosz pravoszláv főpapság is rokonszenvezett az ink­vizícióval. Gennagyij érsek 1490-ben azt írta Zoszim moszkvai metropoli­tának, említse meg a nagyhercegnek a spanyol inkvizíció módszereit, mert nem ártana alkalmazni őket az orosz eretnekek ellen. A sötét századok elmúltak. Az egy­ház világi hatalma nagyon összezsu­gorodott, de az új viszonyok között is az elnyomók pártján 611. A szocia­lista munkásmozgalom fellendülése idején XIII. Leó Rerum novarumjával próbálta eltéríteni a katolikus mun­kásokat a forradalmi, szocialista út­tól. Ismeretes a Vatikán szerepe a fasiszta államok szovjetellenes had­járatéban. A háború után védőszár­nyai alá vette a háborús bűnösöket és kiközösítéssel fenyegette azokat, akik együttműködnek a haladó szelle­mű békeszervezetekkel. Befolyása azonban csökken.A gyarmatokon sem tudja megakadályozni az ösztönös erővel feltörő nemzeti felszabadító mozgalmat. A cél érdekében azonban még minden eszközt megragad. 1949­ben vatikáni ügynökök adták a fej­szét a görögkatolikus Sztahur, ukrán nacionalista kezébe, hogy ölje meg Jaroszlav Galant, a Vatikán üzelmeit több művében leleplező szovjetukrán írót. A pravoszláv egyház is a haladás kerékkötője volt. Ezt bizonyítja a másik osztály anyaga. Szentté avatta a népnyúzó földesurakat, megszen­telte a kapitalisták gyárait, hogy gya­rapodjék a profit. Kiátkozta a papi csalást leleplező Tolsztoj grófot, a poklok fenekére küldte, úgy ábrázol­ta képeken, hogy elrettentse az em­lékét tisztelő vallásos embereket.. Azok akik vállalják, az embe­rek felvilágosításának nehéz és fele­lősségteljes feladatát, sokat meríthet­nek a múzeum anyagából* Amit lát­nak, rideg tények, történelmi bizo­nyítékok. A tényekkel mindenkinek szembe kell néznie. A szovjet tudo­mány a természet számos titkát fel­tárta. Minden újabb tudományos fel­fedezés segít eloszlatni a vallási kö­döt. Gagarin és Tyitov után még so­kan mennek „terepszemlére" a világ­űrbe, hogy az emberiség másként lás­sa a „teremtés" művét. LÖRINCZ LASZLÖ Üi típusú széneszlóW (ČTK) — Az észak-csehországi bar­naszénkőrzet komofanyi központi mű­helyének dolgozói a napokban kezd­ték meg egy új típusú szénosztályozó készítését, amely lehetővé teszi, a munkahelyek porosságának csökken­tését és a szénosztályozás tökéletesí­tését. A komofanyi gépszerkesztők új típusú, hengeres osztályozója sokkal előnyősebb az eddig alkalmazott rez­gő osztályozóknál, mert nem ráz, aránylag csendesen működik és nem szennyezi be a munkahelyeket. (J| SZÖ 5 * íaei. október 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom