Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-08 / 280. szám, vasárnap

Dolgozó asszonyok között A konfekciói ruhák műhelyében a ruhagyárban nem kapnak hajba az asszonyok a tű és az olló keresése közben. Külön tűre és ollóra nincs is szükség. Hiszen még az ollót is gép helyettesíti, mely a kelme vastagsága szerint egyszerre 20—30 anyagot is kiszab. Még hozzá hajszálnyi pontossággal, az előrerajzolt vonalak nyomában. Csak odatartod a gépollóhoz az egymásra fektetett, szorosan öszetűzött anyagot és nyisznyisz; a gép éles kése máris meg tette a magáét. A Pragodév ruhagyár egyik üzeme távol a főváros zajától, Míchle körzetben ontja a női; és gyermekkonfekciót. A zakatoló, kattogó varrógépek és főleg dolgos munkásaik felkészültek az őszi évadra, sőt már a téli divat modelljeit is megkapták. Különböző színű és anyagú, mintás és sima szövésű óriást végek várnak a raktárban sorsuk beteljesedésére, hogy megfelelő formába öntve jövendőbeli gazdáik valamelyik ruhaboltban rájuk találjanak. — Ha akadnak is még bizalmatlanok, a konfekcióval szemben, számuk egyre csökken. Akt egyszer megismerkedik kitűnő minőségű, jól megvarrott, divatos és feltűnően olcsó ruháinkkal, nem csináltat magának többé ruhát. Nézze például ezt a kis Tessll-kosztűmöt — mutat Franc elvtárs, az üzem vezetője az új anyagból nagyon ízlésesen megvarrt szűkszoknyás, bő felsőrészes pepita ruhakombináctóra, melynek utólérhetetlen előnye, hogy egyáltalán nem gyűrődik és csak egyszer, a varráskor vasalják. Az ára sem magas, mindössze 220 korona. — Ám nemcsak gyártmányaink kivitelezéséért, hanem a teljesítményért sem kell szégyenkeznünk — mondja büszkén Franc elvtárs. — Átlagbin három ruha elkészítése esik egy d ' gozóra műszakonként. Munkánk n nőségét igazolja, hogy gyártmánya 60—65 százalékát a műszaki ellen zés arany jelzéssel látja el, ami esaA elsőrendű árunak jár kl. E sikerek titka a jó kollektívában rejlik. Az üzem 450 dolgozója közül 60 asszony, akik öt szocialista munkabrigádban versenyeznek. A brigádok tagjainak figyelmét pedig nem kerüli el semmi, mindent észrevesznek, gondosan őrködnek egymás munkaerkölcse, hibátlan teljesítménye, az anyagmegtakarítás és a gazdaságosság elvének betartása felett is. A múlt évben például a gumi és cérnamegtakarítás 14 000 koronát tett ki. Valamennyien szocialista gondozásukba vették gépüket, maguk tartják azokat rendben. — Bizony szép az új anyag — a Tessil, de ha nagy előnye is, hogy nem gyűrődik, nehéz vele dolgozni. Vasaláskor kitágul, helyenként öszszeugrik, több gondot igényel, mint bármely más anyag — mondja Soboláková elvtársnö, a vasalóosztály mestere. — Azért így ts megbirkózunk vele — folytatja. — Rájöttem, hogy akkor adhatjuk meg a ruha jó formáját, ha azt félkész állapotban vasaljuk ki. A különböző ruhaméreteknél nem feledkezünk meg a hízásnak induló, sőt kövérkés idősebb nőkről sem. Ok is csinosan akarnak öltözködni és mi asszonytársainkat ebben a törekvésükben örömmel támogatjuk. Soboláková elvtársnö önzetlenül beszél, mert ő maga karcsú, csinos, aprónövésű asszony és vállait huszonnyolcnál több esztendő nem terheli. Mégis már tizenegy éve dolgozik ebben a gyárban. Szeretettel beszél mesterségéről, az eredményekről, sikerekről, melyekhez az egyik műhely mestereként ő is hozzájárul. — Tud tekintélyt tartani fiatal kora ellenére az Idősebb asszonyok között? — kérdem tőle. Még mielőtt válaszolhatna, egy mellettünk elhaladó őszhajú munkásnő avatkozik beszélgetésünkbe: — Meghiszem azt! Erti a dolgát és mindnyájan tudjuk, hogy a javunkat akarja. Hiszen a prémiumok kifizetése a minőségtől függ — teszi hozzá magyarázatként Anna Tatarová, a gyár első szocialista munkabrigádjának vezetője. — Így azután, ha rendszeresen nem is sikerül lényegesen túlteljesíteni a tervet, azért sohasem maradunk szégyenben. — Igen jól összeszoktunk nemcsak a munkában, hanem a tanulásban, szórakozásban és a magánéletben is, mesélik az asszonyok, miközben elárulják egymás kedvteléseit. Így például Sobolákováról, a mesterükről kitudódik, hogy szabad idejében tevékenyen sportol, sőt évek óta funkcionáriusa az egyik sportegyesületnek. Igy van ez rendjén! Mert a jó munkát kedvezően befolyásolják kedvteléseink, szórakozásaink. Példa • erre a Pragodév ruhagyár asszonyainak dolgos és mégis vidám élete. KARDOS MÁRTA GRYMOV. A néhány ház között el sem lehet tévedni. Különösen Így nem, hogy a címzettet a szélső házban találjuk. A kopogásra testes, 45 év körüli asszony nyit ajtőt. — Marié PtáCková? — kérdezzük. — Igen, én vagyok — mondja és bizalmatlanul mér végig. Ogy állja el a bejáratot, mintha semmi hajlandóságot nem mutatna a beljebb invitálásra. Miközben az motoszkál az agyunkban, no, itt sem találtunk valami jő újságíró-alanyra, a következő kérdés már bizonytalanabbul hagyja el ajkunkat. — Ha nem zavarjuk... (egy pillanat szünet, vizsgálóbírói tekintete még mindig nem változik)... mondjon valamit a munkájáról, sikereiről és főként a munkamódszereiről. Még egyszer félreérthetetlen értékeléssel végigmér bennünket, egy pillanatra megáll a tekintete a zsebből, kikandikáló ceruzán és jegyzetfüzeten, majd nem minden gúny nélkül jegyzi meg: — Mire mennének vele? — Megírnánk az újságba — siettünk a válasszal, gondolván, hogy az asszonyi hiúság mégiscsak megtöri a bizalmatlanság Jegét. Elneveti magát és fiatalos mozdulattal félreáll az útból. — Hát 'ha gondolják, hogy valaki 'majd abból tanulja meg a malacnevelést? — mondja és hangja most már egészen másképp cseng. Elindul befelé, átvezet a' tágas előszobán, megmutatja, hogy itt balra van a konyhe azon túl az egyik, oldalról mellette a másik szoba, a hálószobával a fürdőszoba, a konyhával az éléskamara szomszédos. ail|!llli*ll|liBl<lll|lllll|IIBl!lli3 t»HB I M III Bil I [II': E . 11] 11UJ11 ItI

B U Iliiül MIH Itlllillilll |H !

d Hl Hl H |i III: 1

11H HBIIHLlllllllllll i A kubráí K. I. Vuroäilov Üzem dolgozói szocialista munkaversenyre hívták ki hazánk gépgyárainak dolgozóit. Képűnkön: az üzem legjobb szocialista munkabrigádjának vezetője: Emil Strnád elvtárs (középen) Ján Zemánek (balról) és Pavel Oravec elvtársakkal, egy fogaskerék ellenőrzése közben. Az előszoba folyosóba torkollik. Ezen keresztül vezet át a gazdasági udvarba, azaz mégsem egészen oda, mert a folyosóról két vászonfüggönyös ajtón keresztül előbb a riaztatóba jutunk. NINCS ITT semmi olyan körszerűség, amelyből 18—20 malac felnevelésére következtethetnénk. (Marié Ptáčková, kocánként már évek óta nem adja alább 18 malacnál). Van ugyan vasrácsos sertés fiaztató, de azok mindegyike üres. Pedig a szinte szecskának nézhető szalmaaljon legalább 3—4, fából készített rekeszben vörösödnek az egy-két napos malacok. Információért azonban hiába fordulnánk a gondozónőhöz, ilyesmire most nincs Ideje, mert a néhány órával előbb ellett koca 11 malacát tereli át a vasketrecből a fakerítés közé. Mikor befejezi a müveletet, kérdést sem várva magyarázza: — A kocát holnapig még itt hagyom, mert most még nem tenne jót neki a mozgás, de aztán ő ls átmegy tágasabb helyrs. — És a mlacok? — Amint látják, nem tartom őket az anyjuk mellett. Már fialás közben azonnal elszedem őket Ilyen melegebb alomra — mutat a szomszédos fülkére — s csak akkor rakom vissza az anyjukhoz, ha első szopásra sor kerül. Aztán újra ide kerülnek. — Mire jó ez? Nem felel azonnal. Előbb végigjáratja tekintetét a fiaztató ketreceken, majd a fölöttük lógó táblákon (melyek a született és a választott malacok számát mutatják] s csak azután válaszol. — Nézzék, általában nálunk is csak 9—10 malacot ellik egy-egy koca. Ilyennel másutt is találkozhatnak. A felnenvelés az már másik kérdés. Nálunk ebben az évben (20 kocától) még csak két malac pusztult el, az egyiket sajnos agyonnyomta az anyja, a másik betegen született. A 20 kocától július végéig 240 malacot adtam át, augusztusban és szeptemberben átlag 2—2 malacot adok át kocánként. TEKINTETÉVEL szinte simogatja a rekeszekben ficánkoló malacokat. Kicsit vár, s mivel nem szólunk közbe, folytatja: — A szakemberek azt ajánlják, hogy a malacokat a fialás után legalább néhány napig az anyjuk mellett kell tartani, mert szükségük van a melegre. Ezzel egyetértek. De az is igaz, hogy éppen az első napokban, a fialás után a lázas koca elég gyakran agyonnyomja a malacokat. Éppen azért kell a malacokat csak a szoptatás idején ez anyjukhoz engedni. A meleget az alom alá helyezett fűthető gumipárnával kjell pótolni. A gazdasági udvarban folytatjuk a szemlélődést, ő a magyarázását. Nem ís udvarhoz, inkább kerthez hasonlít a gyümölcsfákkal beültetett térség, amelyet át meg átszelnek az elkerített kifutók. — Húsz kocőnak minek ez a sok kifutó — kérdezzük a legalább 30 kifutó felé mutatva. , — Nem mind a kocáké, a mala-; coknak is kell a levegő és mozgás. Meg aztán az is fontos, hogy egy-* egy kifutóban ne legyen sok koca,' mert ha többen vannak, akkor nem hagyják egymást nyugton, s ez sem a szoptatás idején, sem a fialás előtti hetekben, de egyáltalán soha nem tesz jót a sertéseknek. Sok mindenről szó esik még. Arről is, hogy szív kell a munkához, leg-. részletesebben azonban a takarmányozás problémáiról beszélgetünk. Amikor erre terelődik a szó, Ptáčko-; vá Marié, a pferovi Járás, sőt országszerte ismert kitüntetett sertésgondozó így nyilatkozik. — A takarmány? Az még fontosatib, mint a gondozás. Én magam állítom össze a keveréket. Burgonya, lucernadara, szemestakarmány és természetesen víz —, ezek a legfontosabb alapanyagok. És hlgyjék ely nincs abban semmi csodálatos, hogy 20 malacot választ el az ember egyegy kocától. Hosszú lenne részletesen leírni a gondozónő magyarázatát. Azt azon-; ban kár lenne kihagyni, amit a kö-. vetkező kérdésre mond: — Hogyan vált a szakma Ilyen alapos mesterévé? SZEMLÉLŐDIK jobbra, balra, úgylátszik, hogy nem „ül" a kérdés. De az sem kizárt, (s a válasz is erre engend következtetni), hogy emlékeket idéz. 0 — Kilenc hektáros parasztcsalád volt a miénk —, kezdi rövid hallgatás után. — Nem éltünk rosszul, de rengeteget dolgoztunk. Látják, most alig férek a bőrömbe, pedig valamikor olyan voltam, mint a deszka. Ha jövedelmet akartunk, éjt nappallá kellett tenni és spekulálni, hogyan legeredményesebb a gazdálkodás. Rengeteget küszködtünk, amíg ezt a házat és ezt a gazdasági udvart így berendeztük. A malac, a borjú, éppen úgy mint a kikelt búza, vagy lucerna olyan volt számunkra, mint a szemünk fénye. Csak így lehetett boldogulni. HARASZTI GYULA Nehezen de mégis... Már Jó néhány éve kérte Rimavská Sobota utazóközönsége egy vasúti kultúrközpont létesítését. A kérés teljesítése azonban soká váratott magára. Végül mégis csak megoldották a kérdést. Az eddig büffének használt helyiséget rövid Idő alatt kultúrhelyiséggé alakttották át. Stefan Purdek vasúti dolgozót bízták meg a kultúrközpont vezetésével. Ünnepélyes keretek között adták át az utasoknak az újonnan berendezett és gazdag könyvtárral felszerelt vasúti kultúrközpontot. T -ťflTTM A KOMMUNIZMUS ÉS AZ ÁLLAM MITYIN SZOVJET AKADÉMIKUS A FENTI CÍMMEL TANULMÁNYT IRT AZ SZKP PROGRAMTERVEZETÉRŐL A MOSZKVAI PRAVDÁBA. AZ ALÁBBIAKBAN KIVONATOSAN KÖZÖLJÜK CIKKET. A

kommunizmus építése most már a szovjet nép gyakorlati feladata lett. Ojra beigazolást nyer a párt törhetetlen ereje, mellyel az opportunisták, revizionisták és renegátok mesterkedéseivel szemben a legszélesebb néptömegek kincsévé tudta tenni a tudományos kommunizmust és a kommunista társadalom felépítésének reális programjáig tudta vinni a proletárforradalom ügyét. A programtervezet elméletileg tovább gazdagítja az államról szóló marxi-lenini tanítást. Világosan jellemzi a szovjet állam fejlődését a kommunista társadalom kibontakozó építésének feltételei között, a jelenkori tények figyelembe vételével megmutatja a szovjet szocialista demokrácia alapvető, gyökeres eltérését a polgári demokráciától. A marxizmus-leninizmus klasszikusai nemegyszer megjegyezték, hogy a polgári demokrácia annak ellenére, hogy valaha határozottan haladó szerepet játszott, a kizsákmányoló kisebbség számára jelent csak demokráciát, így a valóságban az uralkodó polgári osztály diktatúrája. „A burzsoá rendszer a szabadság, egyenlőség és testvériség csábító jelszavával született. Ám a burzsoázia ezeket a Jelszavakat csak arra használta fel, hogy kiszorítsa a feudális nemességet, s hatalomra Jusson. Egyenlőség helyett a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenség új, rendkívül mély szakadéka alakult ki. Nem testvériség, hanem elkeseredett osztályharc uralkodik a burzsoá társadalomban." A burzsoázia ideológusai a szabadság és a demokrácia hamis jelszavaival álcázzák a monopoltőke diktatúráját. Ezért fecsegnek a tőkés viszonyok közötti ún. „szabad világról", „népi kapitalizmusról", „egyéni szabadságról", stb. De mint tudjuk, a burzsoá világban a szabadságnak csak egy értelme van: a munkásosztály, az emberi munka szabad kizsákmányolása. A kapitalizmus ideológusai a burzsoá demokrácia „áldásait" magasztalva gyakran hivatkoznak a burzsoá választási rendszer ún. többpártos jellegére, és bármely párt jelöltjének állítólagos szabad megválasztására. Hogy fest ez a valóságban, azt John Günther amerikai publicista eléggé szemlélteti, aki a következő példát említi. Iowa állam egyik városaban egy bizonyos tröszt tulajdonát képező Record Herald and Tribúne című lap jelenik meg. Két pártot is szolgál. Pénteken mint a demokraták, szerdán mint a köztársaságpártiak lapja jelenik meg. A lapot ugyanazok' az emberek csinálják, még a főszerkesztő személye is azonos. A lap pénteken a demokrata párt érdekeit fejezi ki és megcáfolja azt, amit szerdán Irt, amikor a köztársaságiak érdekeit védelmezte és megfordítva. Az Imperializmus korszakában különösen megnyilvánul a burzsoá demokrácia rothadtsága. A munkásosztály parlamenti jogai megnyirbálásának szemléltető bizonysága a franciaországi választási reform. A legtekintélyesebb franciaországi pártnak, a kommunista pártnak ugyanis, mely sokkal több szavazatot kapott a választásokon, mint bármely más párt, a legkevesebb képviselője van a parlamentben. A

szocialista demokrácia alapjában különbözik a burzsoá demokráciától. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme folytán a szovjetországban megszilárdult a proletárdiktatúra, mely egyben a többség demokráciája, szocialista demokrácia. Ennek egyik komoly jellemzője, hogy a nép nemcsak a politikai hatalom birtokosa, hanem a szovjet társadalom anyagi és szellemi javainak gazdája is. Ebből ered a szovjet embereknek a társadalom termelőerői növelésére, és tökéletesítésére, a népgazdaság állandó gyarapítására, a népművelés, a tudomány, a kultúra ápolására irányuló lelkes, áldozatkész hozzájárulása. A szovjet demokratizmus nemcsak hirdeti az egyenlő jogokat, hanem biztosítja is ezeket. A szovjet demokráciát mélyen áthatja a proletár nemzetköziség elve. A szovjethatalom biztosította az összes fajok és nemzetiségek igazi egyenlőségét, ami a hatalmas és életképes soknemzetiségű szocialista állam sziklaszilárd alapját képezi. A szovjet demokrácia nagy erőnek bizonyult a szocialista társadalom felépítésében, a szocialista haza védelmében, ma pedig a kommunizmust építő szovjet társadalom kimeríthetetlen erőforrása. Az SZKP programtervezetében olvassuk : „A proletariátus diktatúrája, a szocialista forradalom szülötte, világtörténelmi szerepet játszott! biztosította a szocializmus győzelmét a Szovjetunióban. Ez idő alatt, a szocializmus építése folyamán, maga is változott. A kizsákmányoló osztályok felszámolásával együtt halt el az a funkciója, hogy elfojtsa ellenállásukat. Sokoldalúan fejlődtek a szocialista állam fő gazdaságszervező és kulturális nevelő funkciói. A szocialista állam új szakaszba lépett. Megkezdődött az a folyamat, amelynek során az állam a szocialista társadalom dolgozóinak népi szervezetévé nő át. A proletárdemokrácia mindjobban átalakult az egész nép szocialista demokráciájává." A

munkásosztály a történelem egyetlen osztálya, mely nem tűzi ki célul hatalmának örökös fenntartását. A rabszolgatartók és a feudálisok igyekeztek örökké fenntartani uralmukat. Ezeknek az osztályoknak az ideológusai számtalan „elméletet" eszeltek ki, mellyel az istentől származó hatalom „örökkévalóságát" próbálták bizonyítani. Ilyen volt Arisztotelész és Platón, Aquinői Tamás és Macchiavelli tanítása. A történelmi fejlődés legyőzhetetlen törvényei, a rabszolgatartó és a hűbéri társadalom antagonisztikus ellentéteinek a halmozódása végül is ezeknek a társadalmaknak és uralkodó osztályaik hatalmának a bukásához vezettek. A burzsoázia Ideológusain és szellemi kiszolgálóin keresztül igyekezett és igyekszik elhitetni, hogy a kapitalizmus örökkévaló, s hogy a kapitalizmus hatalma örökös. A valóság azonban éppen ennek ellenkezőjét bizonyítja: a kapitalizmus felbomlásának folyamata és a burzsoázia véguralma meggátolhatatlan történelmi folyamat. Csak a munkásosztály nyilatkoztatta ki, hogy diktatúrája ideiglenes, átmeneti jellegű. Erről Irt Lenin az Állam és forradalom című kiváló művében. A proletárdiktatúra biztosította a kommunizmus első szakaszának, a szocializmusnak teljes és végleges győzelmét, és a társadalom áttérését a kommunizmus kibontakozó építésére, teljesítette történelmi küldetését, és a társadalom belső fejlődése szempontjából megszűnt szükségszerűség lenni a Szovjetunióban. A Pravdához érkező levelekből azonban kitűnik, hogy egyes elvtársak nem egészen helyesen értelmezték a programtervezetnek a proletárdiktatúrára vonatkozó egyes tételeit. így például Pokrovszkij elvtárs úgy véli, hogy a tervezetből ki kellene hagyni azt a kifejezést, hogy a proletariátus diktatúrája a belső fejlődés feladatai szempontjából a Szovjetunióban már nem szükségszerű. Azt írja, „hogy az ilyen megfogalmazásból arra lehetne következtetni, hogy a külső kapcsolatok szempontjából a proletárdiktatúra szükségszerű marad, következésképpen továbbra ls fennáll". A levélíró szem elől téveszti a kommunizmusért folytatott küzdelem internacionális, nemzetközi jellegét. A szocialista állam a külső, ellenséges erőkkel szemben a proletariátus diktatúrája szellemében jár el. Egy másik levél írója, Szitnyikov elvtárs azt tartja, hogy a szovjet államot a dolgozók diktatúrájának kell tekinteni. A szovjet állam a dolgozók össznépi szervezete. A szocializmusban nincsenek dologtalan osztályok. Ezért „a dolgozók diktatúrája" azt jelentené, hogy a dolgozók saját magukkal szemben érvényesítenék diktatúrájukat. Medvegyev elvtárssal sem érthetünk egyet, aki úgy véli, hogy a proletariátus diktatúrája a szovjetországban nem vesztette el szükül SZÖ 4 * 1961. október