Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-05 / 277. szám, csütörtök

AZ AKARAT DIADALT ARAT T

ÖBB MINT EGY ESZTENDEJE annak, hogy Kiss István, a kvetoslavovói állami gazdaság igazgatója azzal állított be a Nový Dvor-i majorba: — Nem ártana kipróbálni a hálszálkás fejési módszert... Azután töviről hegyire elmagyarázta, mit is Jelent az említett módszer. Azt, hogy fejő-agregát, vagy ahogyan ök nevezik, fejőkombájn alkalmazásával nemcsak olcsóbb, hanem könnyebbé is válna a munka. Aztán meg volna egy másik előnye is, mégpedig az, hogy a tej így egyáltalán nem érintkezne az istálló levegőjével, sőt emberi kéz sem érintené, mert a fejőberendezés le ts hűtené a tejet és eljuttatná a gyűjtő katlanba. Kerek egy esztendeje annak, hogy az elképzelés valósággá vált. Elkészítették az új fejőberendezést. Szálát Béla, a gazdaság zootechnikusa így emlékezik: — Az új fejést módszer bevezetéséhez nálunk már a gazdasági feltételek egyik legfontosabbja megvolt; az, hogy jószágállományunkat szabadistáütíztuk. Nehezebb volt azonban a munkaerőkérdés megoldása. A hagyományos gépifejéssel elégedettek voltak az emberek. QZALAl BÉLA szavai után úgy ^ is mondhatnánk: A hagyományos gépi fejés nagy könnyebbséget jelentett a fejőknek, jól ts kerestek, megszokták, megszerették ezt a munkát. Nincs hát mit csodálkozni azon, hogy tamáskodva fogadták az újat, az ismeretlent. Az új fejőberendezés elkészült. És ha egyszer elkészült, nem állhat kihasználatlanul. Ezen a véleményen volt az igazgató is és a pártbizottság is. Már-már kritikussá vált a helyzet, amikor Cetli Péter azzal állt a gazdaság vezetője elé: — Péli Sándorral mi megpróbálnánk ... Cetli Péter döntése így papírra vetve nagyon ts egyszerűen hat, pedig hát nem volt az akkor mindegy. Cetli Péter már akkor is a legjobb fejők közé tartozott nemcsak a gazdaságban, hanem Igazgatósági méretben is. Az erkölcsi megbecsülés mellett jól is keresett. Jövedelméből hetedmagával élt, sőt még takaros házat is épített. Most pedig úgy állt a helyzet: feláldozni a biztosat a bizonytalanért... A valószínűség azt mutatta, hogy kezdetben alaposan meg kell majd dolgozni, amíg sikerül a jószágot rászoktatni az új fefési módszerre. Gyakorlatból tudta azt is, hogy minden nagyobb változás ideiglenesen a tejhozam csökkenését eredményezi. Ez pedig nyomot hagy a fizetésen is. Tudta azonban azt is, ha csakugyan úgy lesz, ahogyan az igazgató mondta, nemcsak a társadalom jár jól, hanem ő is. Kevesebb munkát igényel majd a tejtermelés, olcsóbban jut el a tej a fogyasztókhoz. Így mondták a pártgyűlésen, ezt akarja ő is, a kommunista. A KORA DÉLUTÁNI ÓRÁKBAN ** lepjük meg Cetli Péteréket. Munkatársával Takács Ferenccel éppen a fejőberendezés körül pepecselnek. A félreértés elkerülése kedvéért meg kell mondani, hogy Péli Sándor, Cetli Péter első munkatársa a kezdeti nehézségek láttán viszszavonult. Így került helyére Takács Ferenc. Cetli Péter alacsony termetű, szikár ember. Közel jár már az ötvenhez. Arcán ynoma sincs a meglepetésnek, amikor beállítunk. Egyszerű szavakkal invitál beljebb. Megszokta már az idegeneket. Elég gyakran felkeresik a környékbeli szövetkezelesek. Ám messze vidékekről ts érkeznek látogatói, akiknek azután töviről hegyire elmagyarázza mindazt, amit munkájáról elmondhat. A gazdaságot maga Novotný elvtárs, köztársaságunk elnöke ts felkereste. Megdicsérte Cetliéket, és jó egészséget, sok sikert kívánt további munkájukhoz. Röviden szólva egy év leforgása alatt híres emberré vált Cetli Péter és munkatársa. Ügy látom, jókor jöttünk istállónézésbe. Egy-két szóra futja most Cetli Péter idejéből is, A jószág k;int legelészik. Vigyáz rájuk a „villp.nypásztor", a gyenge elektromos árammái telített dróthuzal. — Isten uccse jó dolog ez, — mondja kicsit tréfásan. Az igazat megvallva, az én reményeim szegényesebbek voltak... Eszes ember lehetett, aki kitalálta ... Szavait mindjárt tényekkel is megerősíti. — Mert képzeljék, régebben nyolcvan fejőstehenet hatan gondoztunk. Ma ketten megbirkózunk a követelményekkel. Nem mondom, mindig akad tennivaló, de a munka nehezebbjét mégis csak a gép végzi. Átlagos keresetünk is meghaladja a kétezer koronát. M

INDEZEKET EGYSZERŰEN, keresetlen szavakkal mondja el

t majd Szalai Bélára mutat és így folytatja: — Béla jobban kiigazodik a. száEgészséges, nagyhasznú a szabadislállőban a jószág Őrködik a villanypásztor Munkában a „fejőkombájn". Fehér köpeny és sapka Cetli Péterek munkaruhája. Munkájuk: felügyelni a gépre. mokban. Talán ő többet tudna mondani. A zootechnikus kiindulási pontul Cetli Péter mondását használja, — azt, hogy ma hat ember helyett ketten elvégzik nyolcvan jószág körül a teendőket. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy nemcsak négy munkaerő felszabadult, hanem lényegesen csökkentek a tejtermelési költségek s nagymértékben elősegítette a munkatermelékenység növekedését is. És ez nagy dolog. Ha visszaemlékezünk, Lenin elvtárs a szovjet hatalom kezdet-kezdetén A nagy kezdeményezés című munkájában már kifejtette, hogy a kapitalizmus feletti győzelem csak akkor lesz teljes, ha a szocialista társadalom a munkatermelékenység terén is megelőzi a kapitalizmust. Ez a lenini meghatározás ma is érvényes. T

IZENEGY LITER VOLT ÓRÁNKÉNT, a régi fejési módszer alkalmazása során egy ember fejési teljesítménye, ma a gép segítségével egy óra alatt egy ember negyven litert fej. A gép-komplexum tizennégy perc alatt tizenkét tehenet fej meg, és ahogyan mar említettük, anélkül, hogy emberi kéz érintené, le is hűti. A legfontosabb azonban az, hogy az elmondottak következtében a tej termelési költsége lényegesen csökkent. Az új istállózási, és fejési mód szer meghonosítása előtt egy liter tej termelési költsége egy korona és harmincnyolc fillér volt. Ma a tejtermelés költségének évi átlaga kilencvenhat fillér. Itt újból hangsúlyozni kell, hogy az évi átlag kilencvenhat fillér, mert a nyári hónapok során, amikor a jószág legelőn él, az egy literre eső termelési költség álig haladja meg az ötven fülérti Eddig tartana a közelmúlt és a jeJ. len. Szükséges azonban néhány sorban szólni a jövőről is. Szálai Béla azt mondja: — Tovább megyünk a megkezdett, úton... Ez annyit jelent, hogy a bevált módszernek bővítik az életteret. Rövidesen üzembe fíelyezik a második fejőkomplexumot ts, s ezzel a régi fejési módszer végérvényesen eltűnik a gazdaságból. Ojból fónéhány munkaerő szabadul fel, ami a munkatér', melékenység további növekedését jelenti. Ez egy újabb lépés lesz ahhoz, hogy megvalósuljon az áz elképzelésük, hogy ezt a munkát ts két műszakban lehessen végezni. Hogy az új fejőberendezésnél ki/é fognak majd dolgozni, ma már nem probléma. Ottörőnek kommunistára volt szükség, de ma már a pártonkívüliek is sutba dobták a kételyeket. A gazdaság valamennyi dolgozója előtt világos: az új a Jobb, az újé a jövő. fGY ÉVVEL EZELŐTT keresni kellett embereket, az igazgatónak a kommunistákhoz kellett fordulni segítségért, hogy üzembe helyezhessék a gépet. Ma már a pártonkívüliek is kérvénnyel fordulnak a gazdaság vezetőihez, ha elkészül az új berendezés, ne feledkezzenek meg róluk. Ezt tette Huszár Mihály Is, aki több mint egy évtizede /e/S a gazdaságban. Cetli Péter példamutatása tehát követőkre talált. Így vált valósággá az a régi igazmondás: „Az akarat diadalt arat'\ SZARKA ISTVÁN a mezőgazdaságnak a természet vad erőitől való függősége minimálisra csökkentése. Ezért a terméshozamok fokozása érdekében: „nagyarányú üntözömü építési programot kell végrehajtani egyrészt több millió hektár új föld öntözésére és elárasztására az aszályos vidékeken, másrészt a már meglévő öntözéses földművelés fellendítésére". A mezőgazdasági termelés sikeres fejlesztése érdekében a -párt mindenképpen elősegíti a mezőgazdasági tudomány fejlődését. A Szovjetunió mezőgazdaságára jellemző, hogy a tudósok, mérnökök egész sorával találkozhatunk a kolhozokban, szovhozokban. Sok szövetkezeti elnökünk, mezőgazdasági szakemberünk járt már szovjet földön Ezek közül ha bármelyikkel is beszélsz, egyértelműen ez az álláspontja mindegyiknek: A szovjet mezőgazdaságnak az a legnagyobb erőssége, hogy jó szakkáderek segítik, mezőgazdasági főiskolát végzett elnökök, zootechnikusok, agronómusok állanak a vezetés élén. Az SZKP programtervezete még inkább előtérbe helyezi a tudományos munka fontosságát: „Legyenek a tudományos intézmények és a kísérleti állomások a mezőgazdaság irányításának fontos láncszemei, a tudósok és a szakemberek pedig a mezőgazdasági termelés közvetlen szervezői . A mezőgazdasági tudományos és oktató intézmények legyenek jobbára vidéken, álljanak közvetlen kapcsolatban a mezőgazdasági térmelés fnlyamatával, hogy hallgatóik tanuljanak és dolgozzanak, dolgozzanak és tanuljanak". Nagyszerű és bölcs gondolata ez a pártnak, a mezőgazdaságra éppúgy, mint az élet bármelyik mozzanatára vonatkozik is az, hogy az elméletet helyesen, okosan alkalmazzuk a gyakorlatban. Nos, a Szovjetunióban — bár csak néhány hete látott napvilágot a programtervezet — már megtették a kezdő lépéseket a párt programiának a végrehajtására. Egyik igen jelentős feladat — részünkre is tanulságos dolog —, hogyan oldják meg a Szovjetunióban a mezőgazda ság irányítását. Nálunk a járási nemzeti bizottságok mezőgazdasági osztályai végzik e munkát, s mondjuk meg őszintén, sok esetben a zöld asztaltól körlevelek útján tartják a kapcsolatot a falvakkal, a szövetkezetekkel. A Szovjetunióban egy-egy járás mezőgazdasági munkáinak irányítói, szervezői az illető járás legjobb kolhozgazdaságában vannak, „közel" a termeléshez, hiszen jómaguk irányítják, vezetik, látják el tanácsokkal az egész járás kolhozalt, ám egyben nekik is, az ő gazdaságukban is „kl kell vágniuk a rezet", meg kell mutatniuk, mit tudnak, hogy a járás kolhozgazdaságai követhessék példájukat. Így ölt testet, így forr össze az elmélet és a gyakorlat. Az SZKP programtervezetének a mezőgazdaságra vonatkozó részében a végső pont mintegy csattanója, eredménye annak a sok erőfeszítésnek, amelyet a kolhozparasztság, a szovhozok dolgozói a párt legnagyobb mérvű segítségével a termelés szakadatlan fellendítéséért, az árubőség megteremtéséért tesznek. E pontban tárgyalja az SZKP programtervezete, hogyan jutnak el a kolhozok és a szovhozok a kommunizmusba, mit kell megvalósítaniok a falu társadal,mí viszonyainak átformálásáért. A gondolat fő vezérfonala: a termelés állandó fokozása, a termelésnek folyamatos növelése és a lehető legjobb kihasználása, ezzel egyúttal törvényszerűen annak az elvnek a szigorú betartása, hogy a jó munkáért, a kiváló eredményekért magasabb díjazás jár. „A kolhozok és az állami gazdaságok ezen az alapon termelési viszonyaikat, a munka jellegét, a dolgozók jólétét és műveltségi színvonalát tekintve mindinkább kommunista típusú vállalatokká fejlődnek." A kommunizmushoz vezető úton tehát egyre inkább előtérbe kerül majd a közérdek összhangolása az egyéni érdekkel. A kolhozparasztoknak arra kell törekedniök, hogy minél többet, olcsóbban s jobbat termeljenek, ez által több jusson a köznek az egész kommunizmust építő társadalomnak. Az állam sokoldalú segítséget nyújt a kolhozoknak és szovhozoknak tecb nika, gépek formájában, tehát előse glti a termelés fellendülését, ennek ellenében: „a kolhozoknak és a kol hozparasztoknak szigorúan meg kell tartaniok az állam iránti szerződéses kötelezettségeiket; ez az egész népgazdaság fejlesztésében való részvételüknek megingathatatlan elve". Ám az állam iránti kötelezettségek teljesítése mellett a kolhozoknak gondolniok kell arra is, hogy a termés biztosítása s egyben' állandó fokozása elképzelhetetlen „a felhalmozás és a fogyasztás teljes összeegyeztetése a jövedelmek elosztásában". A közösség és az egyén, az állam és a kolhozgazdaság, ez kell, hogy szeme előtt lebegjen minden kolhozparasztnak. S itt, ebben a fejezetben van az emberről való gondoskodás olyan formája, amit egyetlenegy társadalmi rendszer sem mondott ki, ki sfem mondhat, mert ezt csakis a szocialista társadalomban, a kommunizmus felé vezető úton haladó társadalmi rendszer teheti meg: „minden kolhoz számára legyen kötelező szabály a közös gazdaságból eredő kolhozparaszti jövedelmek növelése és a kolhozparasztok életszínvonalának emelése, a munkatermelékenység emelkedése arányában". S ez már egy határozott lépés ahhoz — hiszen a kolhozok elérkeznek oly magas termelési szinthez, hogy saját erőforrásaikból minden tekintetben teljésen kielégíthetik a kolhozparasztok szükségleteit —, hogy megszűnjék a kolhozokban a háztáji gazdaság, a kolhozparasztnak nem lesz erre szüksége, ha mindent megkap a közösben, tehát a háztáji elavulttá válik. S ha erről maguk a kolhozparasztok is meggyőződnek — ha mindenük meglesz, a háztáji csak teher lesz számukra — önként lemondanak róla. Bár a mi mezőgazdaságunk még nem tart ott, ahol a Szovjetunióé, a termelés fokozásáért, a gépesítés tökéletesítéséért még sokat kell tennünk, , mégis szépszerével akadnak olyan szövetkezeti tagok, akik például nem tartanak már háztáji gazdaságukban tehenet, sőt olyan ese' tek is vannak már, hogy gondolkodnak afelett, kell-e még a háztáji föld, A fejlődés további szakaszán az élet nálunk is megmutatja majd, mi a jó, mi az, arai hátráltatja a közös gazdaság fellendítését, mi az, ami a tagok jólétét szolgálja. Elkalandoztunk egy kissé, ám nem árt, ha olykor összehasonlítást teszünk, hiszen példaképünk a Szov jetuniö, s csak hasznunkra válik, ha olyan ország mezőgazdaságának a példáját követjük, amelyben nem is oly sok idő múlva felépítik a kommunista társadalmat. Az SZKP programja e nagy mű sikeres felépítése érdekében előrelátóan foglalkozik erről a közeli jövőről: „A termelőerők növekedésével kiterebélyesednek a kolhozközi termelési kapcsolatok, a gazdaság társadalmasításának folyamata túlnő az egyes kolhozok keretein ... Amint gyarapodik a közös gazdaság, a kolhozok mind nagyobb mértékben vesznek majd részt közhasznú vállalatok, kulturális és szolgáltató intézmények, bennlakásos iskolák, klubok, kórházak, üdülők létesítésében. Mindezek a folyamatok, amelyek az önkéntesség és az elengedhetetlen gazdasági feltételek alapján mennek végbe, a szövetkezeti kolhoztulajdont fokozatosan köztulajdon jellegűvé változtatják." A szovjet mezőgazdaságban már e téren is megtörténtek az első lépések. Nemrégiben egy mezőgazdasági szakember, szovjetunióbeli útja során saját szemével győződött meg arról, miként indul útjára a „kommunizmus vándora" s mit lát már az út első szakaszában. Ez a szakember a többi között arról is beszél, hogy kolhózkooperácló rendszer mily magas formájával találkozott Ukrajnában. Több szomszédos kolhoz saját építési vállalatot foglalkoztat s így beruházásaik sokkal olcsóbbak. A koliiozkooperáció nemcsak gazdasági, hanem kulturális vonalon is nagyszerű eredményeket ért el. A szomszédos kolhozok közösen tartanak , fenn kórházakat, kultúrházakat. Egy vezet^ funkcionárius — aki szintén nemrég járt a Szovjetunióban — egyik előadásában is szinte ámulattal beszéli arról, mit jelent a kolhozkooperáció, mennyivel csökkennek például az önköltségek, ha mondjuk az egyik kolhoz csak malacokat nevel s miután azok elérték a 30 kg-os súlyt, tovább adják a másik kolhoznak, amely elvégzi a sertéshizlalási. S mint ahogyan szorosabbra fűzik a kapcsolatalkat a kolhozok, éppúgy: „a kolhozok és az állami gazdaságok további fejlődésének folyamatában erősödnek termelési kapcsolataik egymás között és a helyi ipari vállalatokkal". Ez már igen előrehaladott formája áz együttműködésnek, olyan együttműködésnek, amelyben mindjobban elmélyül a közösségi szellem, előtérbe kerül a célszerűség, a szakosítás, teljes összhangba Jön az egyén, a közös és az állam érdeke. Ennek gyümölcseként „a mezőgazdaság mind magasabb színvonalra emelkedik, s ez lehetővé teszi az áttérést a termelés és az elosztás kommunista formáira... A magas munkatermelékenység eredményeképpen minden kolhoz megerősödik gazdaságilag, a kolhozparasztok bőségben fognak élni, szükségleteiket teljesen kielégíthetik majd a kolhozok közös gazdálkodásából. Igénybe vehetik az étkezó% a pékségek, a mosodák, a bölcsődék és a gyermekotthonok, a klubok, a könyvtárak, a stadionok szolgáltatásait. Lám, a gazdasági alap megteremtése mily sokoldalúan tükröződik viszsza a kolhozparasztság életében. A falvak teljesen városokká változnak, modern, összkomfortos lakásokkal, egészségügyi intézményekkel, színházzal, sportteleppel ellátva.. A kolhozparasztok munkájának a díjazása hasonló lesz az ipari munkásokéhoz s éppúgy részesülnek a társadalombiztosítás minden fajtájában (nyugdíj, szabadság stb.) mint az iparban dolgozók. Végeredményben igen nagy győzelme ez a pártnak, hiszen : „a város és a fala közötti különbségek felszámolása a társadalmigazdasági, kulturális és közszolgáltatási viszonyok vónatkozásában a kommunizmus építésének egyik legnagyobb eredménye lesz". Végezetül hadd térjünk vissza az említett szövetkezeti elnök beszédéhez: „Az a kívánságom, hogy a kommunista társadalom felépítése minél előbb megvalósuljon nemcsak a Szovjetunióban, hanem nálunk ls..." Legyen hát az SZKP programtervezete továbbra ls mindennapos beszédtéma szövetkezeti dolgozóink körében, hiszen a benne foglaltak nemcsak útmutató számunkra, hanem ösztönzőerő ahhoz, hogy hazánk mezőgazdasági dolgozói ls tegyenek meg mindent a mezőgazdasági termelés gyors fellendítésére. Akkor közelebb kerülünk ml is a kommunista társadalomhoz. Méry Fereno U J SZÖ 5 * IGEI cktűLcr, ?