Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-30 / 301. szám, hétfő

v A Szovjetuniói Eommiinisita XXII. kongresszusa Hruscsov elvtárs vitazáró beszéde az első három napirendi pontról (Folytatás az 1. oldalról) mogatták a gazdasági körzetek alakítását, s a megnagyobbított gazdasági körzetekben a népgazdasági Anácsok munkájának összehangolását és tervezését irányító tanácsok megszervezését. A kongresszus küldöttei egyhangúan helyeselték azokat az intézkedéseket, amelyeket a párt központi bizottsága és a kormány a legutóbbi években a mezőgazdaságban végrehajtott. Jó néhány ragyogó és tartalmas beszédet hallottunk itt. Minden támogatást megérdemelnek azok a Javaslatok, amelyek a kongresszuson a gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztéséről a szovjet emberek munkájának és mindennapi életének különböző kérdéseiről elhangzottak. Nehéz volna felsorolni a vita folyamán előterjesztett összes értékes javaslatokat. Keldis elvtárs például helyesen hangsúlyozta, hogy hozzá kell látni az egyesített tudományos intézmények megszervezéséhez a gazdasági körzetekben és a szövetségi köztársaságokban. Rozsnyova elvtársnő felvetette azt a kérdést, hogy a nők ne dolgozzanak éjszakai váltásban. Ez nagy probléma. Teljes megoldásához, mint önök is megértik időre és megfelelő feltételekre van szükség. A központi bizottság és a kormány megvizsgálja ezt a kérdést és minden lehetőt megtesz, hogy a problémát megoldjuk. Gitalov elvtárs helyesen hangsúlyozta, hogy igazán széltében-hosszában el kell terjeszteni a mezőgazdasági munkák komplex gépesítésének tapasztalatait. A kongresszusi vita folyamán sok más fontos javaslatot is tettek.. E javaslatok megvalósítása kétségkívül elősegíti majd a reánk váró feladatok sikeres megoldását. A központi bizottságnak, a minisztertanácsnak, a helyi párt- és szovjet szerveknek, figyelmesen tanulmányozniuk kell mindezeket a javaslatokat és meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket. Minden marxista-leninista párt helyesli és támogatja pártunk politikáját Elvtársak 1 Kongresszusunkon jelen van a világ majdnem minden kommunista és munkáspártjának képviselője. Kedves vendégeink itt elhangzott felszólalásai, valamint azok az üdvözlő üzenetek, amelyeket a kongresszus a testvérpártoktól kapott, a kommunista világmozgalom sorainak szilárd egységét tükrözték, és ismét megerősítették, hogy az összes marxísta-leninista pártok helyeslik és támogatják pártunk lenini politikáját. Engedjék meg, hogy a kongresszus nevében, egész pártunk és a szovjet nép nevében mély és szívből jövő köszönetet mondjak a világ kommunista és munkáspártjainak azért, hogy ilyen nagyra értékelik a Szovjetunió Kommunista Pártjának munkásságát, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban betöltött szerepét, köszönetet mondjak a bizalomért, és azért, hogy sikereket kívántak új programunk megvalósításához. Szeretném biztosítani önöket, kedves külföldi elvtársaink és testvéreink, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja továbbra is magasba emelve viszi a marxizmus-leninizmus nagy zászlaját, még nagyobb energiával építi a kommunizmust, amelyben diadalra jut és minden nép számára megvalósul a béke, a munka, a szabadság, az egyenlőség, a testvériség és a boldogság. A szocialista táborhoz tartozó országok kommunista és munkáspártjai vezetőinek a kongresszuson elhangzott felszólalásai azt mutatták, hogy e testvérpártok egységesen az 1957, évi és az 1960. évi nyilatkozat alapján állnak. A szocialista tábor újból megmutatta sorainak összeforrottságát, a világszocializmus erőinek növekedését és összefogását. Az a tény, hogy a XXII. kongresszuson 80 marxista-leninista párt képviselteti magát küldöttséggel, valamint a küldöttségek felszólalásai, a nemzetközi kommunista és muhkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalom hatalmas arányú fellendülését és azt tükrözik, hogy a világ kommunistái meglngathatatlanul hűségesek a proletár internacionalizmus elveihez, amelyeket Marx, Engels és Lenin hagytak örökül ránk. Valamennyiünket megörvendeztet, hogy az egész földkerekségen izmosodnak és edződnek a népek boldogságáért, a békéért és a társadalmi haladásért, a kommunizmusért küzdő erők 1 Engedjék meg, elvtársak, hogy kongresszusunk nevében forró köszönetet mondjak három független afrikai állam — Guinea, a Ghanai Köztársaság, a Mali Köztársaság — demokratikus nemzeti pártjai képviselőinek. Ezek a pártok nem kommunista pártok, de mi örülünk, hogy elfogadták meghívásunkat, és elküldték XXII. kongresszusunkra küldöttségeiket. Ezeknek a pártoknak a képviselői itt vannak kongresszusunkon, látják és hallják, hogy mivel foglalkoznak a kommunisták, milyen feladatokat tűznek maguk elé. Kérjük ezeket a küldöttségeket, hogy hazatérve, adják át pártjuknak és népüknek kongresszusunk, a szovjet nép legjobb kívánságait. Minden szovjet ember sok sikert és boldogságot kíván az önálló gazdasági és politikai fejlődés útjára lépett vagy lépő független afrikai államoknak. A nyugati hatalmak Nyugat-Berlin „szabadságán" a város megszállásátértik Elvtársak! Kongresszusi felszólalásaikban a küldöttek helyeselték a szovjet kormány külpolitikáját. A központi bizottság beszámolójában és a pártunk programjáról szóló beszámolóban felvetett kérdések megvitatása túllépi e terem falait. A vitában egyidejűleg részt vesznek nemcsak barátaink, hanem ellenfeleink is. Ök szintén hallatják véleményüket pártunk belés külpolitikájáról, értékelik ezt a politikát a maguk osztályszempontjai szerint. A Szov; jetunió és a többi szocialista ország sikerei nagy vonzóerőt gyakorolnak. Felkelő napként világítják be a többi nép előtt azt a helyes utat, amelyen haladva rendkívül rövid történelmi időszak alatt eljutnak a legigazságosabb társadalmi rend győzelméhez. Ezt felismerve, az imperialisták szeretnék feltartóztatni haladásunkat. Ez magyarázza meg az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Nyugat-Németország és más imperialista hatalmak uralkodó köreinek agresszív jellegű politikáját. Ezt a politikát nem a béke és az emberiség nyugalmának érdekei szabják meg, hanem a monopolisták nyerészkedése és az imperialisták uralmának, fenntartáséra szolgáló érdekek. E célból igyekeznek fokozni a nemzetközi feszültséget, akadályozzák az időszerű nemzetközi problémák békés rendezését. Vegyük például a második világháború európai maradványainak megszüntetésével kapcsolatos kérdést. E probtéma megoldásának további halogatása súlyosan fenyegeti a békét. A Szovjetunió már régóta indítványozza, hogy kössék meg a német békeszerződést és ezen az alapon normalizálják a nyugat-berlini helyzetet, szüntessék meg ott a megszállási rendszert. A Szovjetunió meg akarja teremteni Közép-Európában a békés együttélés feltételeit. Van-e ennél Igazságosabb tennivaló? Talán bizony fenyegetünk valakit, vagy el akarunk venni bármit ls a Nyugattól? Nem. A békeszerződés aláírásával rendeződnek az európai államok viszonyai, a népek eredményesebben tudják fejleszteni jószomszédi kapcsolataikat. Ámde békés javaslatainkra válaszul a nyugati hatalmak nyíltan azzal fenyegetnek bennünket, hogy fegyverhez nyúlnak. Most a nyugati hatalmak leereszkedően „megmagyarázzák", hogy a Szovjetunió — lám — megkötheti a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal, de nincsen joga lemondani azokról a kötelezettségekről, amelyeket a győztes szövetségesek vállaltak a hitleri Németország leverésekor. Milyen kötelezettségekről van szó? Talán azokról, hogy gyökeresen kiirtják a német militarizmust és revánsszellemet? A szovjet kormány erőfeszítései valóban erre irányulnak és a szövetségesek is kötelezték magukat, hogy a második világháború után ezt végrehajtják. Nem, nem azokról a kötelezettségekről van szó, amelyeket a nyugati hatalmak velünk együtt vállaltak Jaltában és Potsdamban, hiszen ezeket ők már régen feláldozták a NATO katonai terveinek oltárán. Háborúval fenyegetőzve, arra akarnak kényszeríteni bennünket, hogy egyszer s mindenkorra fenntartsuk az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország nyugat-berlini megszállási jogait. Felvetődik a kérdés, minek kellenek nekik ezek a jogok most, amikor már több mint 16 év telt el a háború befejezése óta? A nyugati hatalmak úgy állítják be a dolgot, mintha ezekre a jogokra Nyugat-Berlin „szabadságának biztosításához" lenne szükségük. Ámde sem a Szovjetunió, sem a Német Demokratikus Köztársaság, sem egyetlen más szocialista ország — senki sem készül merényletre NyugatBerlin szabadsága ellen. A nyngati hatalmak „szabadságról" beszélnek, de ezen NyugatBerlin megszállását értik. Nyugat-Berlinben akarják tartani fegyveres erőiket, kémközpontokat akarnak ott működtetni, vagyis ezentúl is arra akarják felhasználni Nyugat-Berlint, hogy innen ellenséges aknamunkát folytassanak a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen. Ez az ő igazi céljuk és ezért ragaszkodnak oly görcsösen az idejét múlta megszállási jogokhoz. És még azt akarják, hogy mi ezt támogassuk ! A szocialista táborral csak a józan ész, s nem az erő álláspontjáról lehet beszélni Azt akarják, mi magunk biztosítsuk, mint közlekedési rendőrök, hogy akadálytalanul szálíthassák Nyugat-Berlinbe katonai utánpótlásukat. kémeiket, diverzánsalkat, hogy aknamunkát folytathassanak ellenünk és szö vetségeseink ellen. Ugyan minek néznek bennünket ezek az urak? Talán valóban azt hiszik, hogy nekik mindent szabad, s rákényszeríthetnek bennünket, hogy életbevágóan fontos érdekeink ellenére, az egyetemes béke és biztonság kárára cselekedjünk? Itt az ideje, réges-régen itt az ideje, hogy ezek az urak megértsék a következő egyszerű igazságot: a Szovjetunióval, az egész szocialista táborral csak a józan ész, nem pedig az erő álláspontjáról lehet beszélni. A józan ész és az igazság azonban nem az ö oldalukon van, hanem a miénken. Egyetlen józan gondolkodású ember sem érti meg és nem ért egyet azzal, hogy a nyugati hatalmaknak valamilyen tételes vagy erkölcsi joguk van a mi megtámadásunkra, viszonzásul azért, mert aláírjuk a német békeszerződést és megszüntetjük a megszállási rendszert Nyugat-Berlinben. Millió meg millió amerikai, angol és francia, az összes népek elátkozzák azokat, akik háborút merészelnek kirobbantani, válaszul a német békeszerződés megkötésére. A nyugati hatalmaknak a német kérdésben folytatott politikáját nem a béke, hanem elsősorban a nyugat-németországi militarista és revansista erők érdekei határozzák meg. E politika kialakítóinak első számú rossz szelleme — Adenauer kancellár. Az agresszív militarista körök nem titkolják, hogy gyűlölik a szovjet államot, s békeszerető külpolitikánkat. Ezen ml egyáltalán nem csodálkozunk. Nem számíthatunk rá, hogy az imperialistáknak valaha is megtetszik majd a mi társadalmi rendszerünk. Ám bárhogyan is érezzenek a szocializmus iránt, hagyjanak fel minden reménnyel, hogy kapitalista rendszerüket valaha is ráerőszakolhatják a szocialista országokra. Ma ismét megmondhatjuk nekik: ne veszítsék el a józan eszüket, urak, ne kíséreljék meg próbára tenni rendszerünk erejét és szilárdságát. Ismeretes, hogy a múltban az ellenség többször tett ilyen kísérleteket, de mindenki tudja, mivel végződtek ezek. Amint a központi bizottság beszámolója már kiemelte, a szovjet kormány úgy véli, hogy ha a nyugati hatalmak hajlandóságot mutatnak a német kérdés rendezésére, akkor a határidőnek nem lesz olyan jelentősége. Ebben az esetben nem fogunk ragaszkodni ahhoz, hogy a szerződést december 31-ig alá kell írni. Nem vagyunk babonás emberek és úgy véljük, hogy a 31-es és a 13-as szám egyaránt szerencsés lehet. Nem az egyik vagy a másik szám a lényeg, hanem a kérdés érdemi és gyors megoldása. Szeretnénk, ha a nyugati hatalmak elismernék annak szükségességét, hogy világunk békéjének megőrzése érdekében, valamennyi ország érdekében, az egész emberiség érdekében meg kell szüntetni a második világháború maradványait. Hajlandók vagyunk találkozni, véleményt cserélni a nyugati országok képviselőivel, hogy előkészítsük az eredményes tárgyalásokat. De valóban fel kell készülni a tárgyalásokra, s valóban törekedni kell az egyezmény nyélbeütésére, hogy a kerékasztalnál az összes érdekelt országok jelenlétében megtaláljuk a második világháború maradványainak megszüntetésével összefüggő kérdések kölcsönösen elfogadható megoldását. A Szovjetunió azonban nem tűrheti, hogy a tárgyalások csupán a tárgyalások kedvéért folyjanak, hogy a nyugati országok képviselői e tárgyalásokat kihasználva, halogassák az európai békés rendezést. Ha valaki ilyesmire építené számításait, tudja meg jó előre — az ilyesféle számítások nem fogrfak beválni. Ez a mi álláspontunk, amely mellett szilárdan kitartunk. Jllyan helyzetet kell teremteni, amelyben lehetetlen a háború kirobbantása A burzsoá propaganda az utóbbi időben sokat lármázik amiatt, hogy a Szovjetunió kénytelen volt felújítani az atomfegyver-kísérleteket. Ez a lárma hisztérikus jelleget öltött, amikor a kongresszuson bejelentettük, hogy a közeljövőben kipróbálunk egy 50 millió tonna trotillal egyenértékű nukleáris fegyvert. Olyan hangok hallatszanak, hogy ezek a kísérletek ellenkeznek az erkölcsi elvekkel. Különös logika! Amikor az Egyesült Államok elsőnek megalkotta az atombombát, jogilag és erkölcsileg Indokoltnak tartotta ledobását Hiroshima" és Nagasaki védtelen lakóira. Értelmetlen kegyetlenség volt ez, katonailag semmi szükség nem volt rá. Az atombombák robbanása nők, gyermekek, és aggok százezreit pusztította el. És mindezt csak azért tették, hogy rettegést oltsanak a népekbe és rábírják őket, hajoljanak meg az Egyesült Államok hatalma előtt. Néhány amerikai politikus büszke volt és — bármennyire ís különös — mind a mai napig büszke erre a tömeggyilkosságra. A háború után az Egyesült Államok egyik kormánya, egyik elnöke sem jelentette kl, hogy ez erkölcstelen cselekedet volt. Miért? Azért, mert ők az imperialista erkölcsből indulnak ki, amely szerint az erősnek mindent szabad. Azt tartották, hogy az atomfegyvermonopólium lehetővé teszi nekik vilffguralmuk megvalósítását. A Szovjetunió azonban rövid idő alatt létrehozta nagy erejű termonukleáris fegyverét, és ily módon véget vetett az Egyesült Államok monopóliumának ezen a területen. Amikor felbocsátottuk az első szputnyikokat a világűrbe, amikor a szovjet űrhajók megtették az első kozmikus utakat és megtörtént Gagarín és Tyitov elvtárs páratlan föld körüli repülése, az egész világ látta, hogy a Szovjetunió messze túlszárnyalta az Egyesült Államokat a tudomány és a technika fontos ágazataiban. Még Kennedy elnök is kénytelen volt beismerni, hogy nehéz feladat áll az Egyesült Államok előtt: utol kell érnie a Szovjetuniót e területen. Amint látják, az amerikaiak szótárában megjelent az „utolérni" szó. Nemegyszer mondtam, hogy a Szovjetunió utoléri az Egyesült Államokat a kukoricatermesztésben. És az amerikaiak bizonyos kétkedéssel fogadták ezt. Márpedig a kukoricatermesztésben könnyebb utolérni valakit, mint a világűr meghódításában. Oda nehezebb eljutni! A tények azt mutatják, hogy a helyzet komolyan megváltozott a szocializmus javára. De míg az Egyesült Államok elnöke arról beszél, hogy utol kell érni a Szovjetuniót, Rusk úr, az Egyesült Államok külügyminisztere még mindig az erőpolittka folytatására buzdít. Néhány nappal ezelőtt Rusk kijelentette: „Hruscsov úrnak tudnia kell, hogy mi (vagyis az Egyesült Államok) erősek vagyunk." Tudtul adta, hogy a nyugati hatalmak a jövőben is az „erő helyzetéből" akarnak tárgyalni velünk. Ogy látszik, mintha a jobb kéz nem tudná, mit csinál a bal. Nem, egyes nyugati vezetők nyilvánvalóan merőben másként gondolkodnak. Ha ugyanis van egy olyan törekvés, hogy a béke ne csak szélcsend vagy ideiglenes fellélegzés legyen a háborúk között, akkor olyan helyzetet kell teremteni, amelyben a háború kirobbantása végérvényesen lehetetlen. A Szovjetunió védelmének erősítése az egész emberiség érdekeit szolgálja A Szovjetunió egyáltalán nem akarja a maga akaratát és feltételeit rákényszeríteni más államokra. Annak ellenére, hogy vitathatatlan fölényre tettünk szert a rakéta-nukleáris fegyverek területén, az általános és teljes leszerelést javasoljuk, a nukleáris fegyverek megsemmisítését indítványozzuk a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzéssel. Mindezen felül a Szovjetunió jelentős mértékben egyoldalúan csökkentette fegyveres erőit, felszámolta külföldi katonai támaszpontjait és több más intézkedést ís tett ebben az Irányban. Köztudomású azonban, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország nemcsak hogy nem követte a Szovjetunió példáját, hanem az utóbbi időben még jobban fokozta a fegyverkezési versenyt, hozzálátott hadseregének növeléséhez, s határaink közelében hadgyakorlatokat kezdett. A német békeszerződés miatt nyíltan háborúval kezdett fenyegetni bennünket. A közvetlen fenyegetésekkel és a háború kirobbantásának veszélyével szemben a Szovjetunió kénytelen volt megtenni a szükséges intézkedéseket saját védelmi képességének megszilárdítására, a szovjet népnek, a szocialista országok nagy közössége népeinek, megvédésére. Elengedhetetlennek bizonyult tehát,hogy tökéletesítsük termonukleáris fegyvereinket és kipróbáljuk ezek új típusait. A szovjet kormánynak ez a nemzetközi feszültség súlyos kiéleződése közepette hozott döntése megértésre talált mindazoknál, akiknek drága a béke, akik nem hajlandók szemet hunyni a béke ellenségeinek veszélyes mesterkedése! felett. E döntés meghozatalánál a szovjet kormány természetesen gondolt arra, hogy nem mindenki tudja azonnal megérteni azokat az okokat, amelyek a kísérletek felújítására kényszerítettek bennünket. Tényleg, most becsületes emberek is aggályukat fejezik ki a végrehajtott nukleáris robbantások következményei miatt. Egyesek közülük leveleket és táv(Folytatás a 4. oldalon) A CSKP küldöttsége koszorút helyezett el V. I. Lenin és Sztáíin Mauzóleumához Csehszlovákia Kommunista Pártjának Antonín Novotný elvtárs, a CSKP KB első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke vezetésével az SZKP XXII. kongresszusán résztvevő küldöttsége október 28-án V. I. Lenin és J. V. Sztálin Mauzóleumához koszorút helyezett el. A. Novotný, V. Široký, V. Koucký, J. Lenért és O. Pavlovský elvtársakat M. V. Zimjanvin, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának tagja, a Szovjetunió prágai nagykövete, I. N. Medvegyev, az SZKP KB osztályvezetőjének helyettese, M. N. Vasziljev, az SZKP KB osztályvezetője, továbbá R. Dvofák, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság moszkvai nagykövete ás a nagykövetség dolgozói kísérték. Oj SZÖ 3 * 1961. október 30. $