Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-27 / 299. szám, péntek

ÄSzovjjctiiiiió ICoiiininnist.1 Párájának XX BI. kongresszusa Minden kommunistának rendületlenül meg keli tartania a kommunista erkölcs elveit és szabályait N. Svernyik elvtárs felszólalása N. Svernyik felszólalása elején visszapillantott a XX. kongresszus óta végzett munkára, majd a központi ellenőrző bizottság munkájáról beszélt. A XX. kongresszus után hatalmas munka folyt a pártélet lenini normáinak helyreállítására és fejlesztésére, a személyi kult" .z kö vetkezményeinek felszámolására és a s dialista törvényesség megszilárdítására. Ez idő alatt a pártellenőrző bizottság és a helyi pártszervek felülvizsgálták azokat a helytelen határozatokat, amelyek sok kommunista — közöttük tekintélyes p3rt- és állami személyiségek — pártból való kizárásáról szóltak; ezeket a kommunistákat a múltban indokolatlan politikai vádak alapján vonták bírósági felelősségre. A pártelvek és a szovjet törvényesség megsértésével kapcsolatos anyagok és körülményeik gondos tanulmányozása ismét alátámasztotta a XX. kongresszus által levont következtetések helyességét, hogy S301ín személyi kultusza és ezzel kapcsolatban a kollektív vezetés, a párton belüli demokrácia és a szocialista törvényesség megsértése nagy veszteséget okozott nekünk. Az élet azt mutatta, hogy a személyi kultuszból adódó hibák és hiányosságok bírálata: csak ilyen lenini módon éles, mellébeszélést nem ismerő kritika lehetett. Csak így lehetett leverni a béklyókat, amelyek bilincsbe verték a frárt eszmei életét és a tömegek alkotó lendületét, csak így lehetett megtisztítani az utat a sikeres haladáshoz. Erről az útról akarta letéríteni a pártot Molotov, Kaganovics, Malenkov, Vorosilov, Bulganyin, Pervuhin, Szaburov és Sepilov személyében a dogmatikusok és szakadárok pártellenes csoportja A pártellenőrző bizottság munkája során az alaptalanul elítélt kommunisták rehabilitálásával kapcsolatban állandóan szembekerültünk annak az önkénynek és azoknak a törvénytelenségeknek súlyos következményeivel, amelyeket személyesen Malenkov, Kaganovics és Molotov követett el. Kiderült, hogy ezek az emberek a személyi kultusz szításának időszakában kezdeményezői voltak a gyanakvás és a bizalmatlanság légköre kialakításának. Malenkov, Kaganovics és Molotov, akik vezető tisztségeket töltöttek be, a legdurvább módon megszegték a pártélet lenini normáit és a forradalmi törvényességet. Most teljesen világos, miért akadályozták olyan kitartóan a pártellenes csoport részvevői a párt határozott irányvonalát, amely a személyi kultusz által okozott hibák kijavítására irányult. El akarták leplezni bűnüket és mentesülni akartak a felelősség alól. Ezekről a tényekről akarok jelentést tenni a pártkongreszszusnak. Amint most megállapítást nyert, Malenkov, aki igyekezett vezető helyet betölteni a pártban és az államapparátusban — szoros paktumot kötött Jezsovval, a továbbiakban pedig Berijával is és „éberség" ürügyével tömegesen emelt hamis vádakat pártmunkások és államapparátusbeli dolgozók ellen; azzal vádolták őket, hogy a nép ellenségei. Itt a legaljasabb eszközöket alkalmazta — intrikát, provokációkat, hazugságot. * Amikor Malenkov 1937-ben Belorussziába utazott, Jezsovval együtt azt találta ki, hogy a köztársaságban nagy szovjetellenes illegális csoport működik, amelyet állítólag a párt- és a szovjet vezetés Irányit. Malenkov ezzel a rettenetes provokációval megszervezte a belorussziai párt-, szovjet-, szakszervezeti és komszomolkáderek elleni üldözéseket. Mazurov elvtárs felszólalásában Ismertette a küldöttekkel ezeket a tragikus tényeket. A pártellenőrző bizottság vizsgálata bebizonyította Malenkovnak a belorussziai párt- és államapparátusbeli káderek becsülete bemocskolásával és kiirtásukkal kapcsolatos pártellenes, bűnös tevékenységét. Ez a köztársaság kádereire mért csapás súlyos kihatással volt Belorusszia egész társadalmi, politikai és gazdasági életére, márpedig Belorussziának különösen nagy szerepe volt a szovjet állam nyugati határainak védelmében. Malenkov ugyanabban az évben ugyanilyen provokációs módszerekkel zúzta szét a párthoz hű kádereket Örményországban. Malenkov, útban Jereván t'elé, ellátogatott Tbiliszibe Beájához és megállapodott vele az úgynevezett „vizsgálat" rendszeréről, amelynek be kellett bizonyítania azt az állítást, hogy Örményországban szerteágazó szovjetellenes szervezet működik. E provokáció következtében, Malenkov személyes utasítására, az Örmény Kommunista Párt Központi Bizottságának és az örményországi népbiztosok tanácsának csaknem egész vezetőségét törvényellenesen letartóztat ták. Malenkov személyesen hallgatta ki a le tartóztatottakat, s a kihallgatásoknál meg nem engedett módszereket alkalmazott Hasonlóan baljóslatúak voltak Malenkov kiszállásai az OSZSZSZK jó néhány területén Minden látogatását a területi párttitkárok és sok más vezető funkcionárius letartóztatása követte. Teljesen igaza volt felszólalásában Szpiridonov elvtársnak, a leningrádi területi párttitkárnak. Malenkovra igen nagy felelősség há rul a párt szervezeti szabályzata és a forradalmi törvényesség durva megsértéséért, amelyet a leningrádi pártszervezettel szemben 1949ben és 1952-ben elkövettek. Nem kevesebbet vétkezett a párt és a szovjet nép ellen a pártellenes csoport másik tagja, Kaganovics. Kaganovics még 1934 októberé ben, amikor Cseljabinszkban tartózkodott, a helyi funkcionáriusok állítólagos káros tevékenységének leleplezésével foglalkozott, hogy bebizonyítsa „szuper-éberségét". Azt a provokációs javaslatot tette, hogy a törvény megkerülésé vei indítsanak rendkívüli eljárást a politikai vádak alapján felelősségre vont emberek ellen. Kaganovics kiszállt az ivanovői, a Jaroszlavli és más területekre, s ott kiforgatta a párt előírásait és a szovjet törvényeket. Zsarolással és provokációval keresztülhajszolta sok párt- és szovjetfunkcionárius letartóztatását. Félrevezette a központi bizottságot és tudatosan hazug lelentést tett arról, hogy látogatásainak színhelyén szovjetellenes szervezetek tevékenykednek. Amikor Kaganovics megkezdte munkáját a közlekedési népbiztosságon, tömegesen letartóztatták a vasút dolgozóit. Kaganovics alaptalan politikai vádakat emelt ártatlan emberek ellen és sikerült elérnie letartóztatásukat. Azt az aggodalmat keltette a párt- és gazdasági aktívában, hogy minden területen a nép álcázott ellenségei mesterkednek; követelte, hogy átfogóbb és alaposabb munkát végezzenek ezek leleplezésére. A vasúti aktíva 1937. március 10-1 gyűlésén elhangzott felszólalásában kijei intette: „Nem tudok megnevezni egyetlen oiyan körzetet, egyetlen olyan hálózatét sem, ahol ne folyna trockista—japáni kártevő tevékenység. . sőt, nincs a vasútnak egyetlen ágazata sem, amelyben ne lennének hasonló kártevők ..." Kaganovics a vasúti dolgozók letartóztatását listák alapján hajtotta végre. Minden különö sebb indokolás néikül letartóztatták helyette seit, csaknem valamennyi körzetvezetőt, a po Htikai osztályok vezetőit és a szállítás más fő funkcionáriusait. Ma már rehabilitálták őket, de sokat csak haláluk után. A pártellenőrző bizottság kezében van Kaganovicsnak az NKVD-hez intézett 32 olyan levele, amelyben azt követeli, hogy tartóztassák le az államvasutak 83 vezető funkcionáriusát. A többi között 1937. augusztus 10-én az NKVD-hez intézett levele képet ad arról a bűnös könnyelműségről, amellyel Kaganovics alaptalan vádakat emelt az emberek ellen. Ebben a levelében követelte, hogy tartóztassák le az NKPSZ (közlekedésügyi népbiztosság) tíz felelős vezetőjét. Ezeket kémnek és kártevőnek nyilvánították a legcsekélyebb alap nélkül csupán azzal az indokolással, hogy ő, Kaganovics, gyanúsnak találta viselkedésüket. Sorsuk, sok más társukéhoz hasonlóan, tragikus volt. Különösen nagy bűnöket követett el a szocialista törvényesség megsértésében Molotov, aki hosszú időn át volt a népbiztosok tanácsának elnöke, s mint ilyen, a legdurvább módon lábbal tiporta a szovjet törvényeket. így 1937-ben, amikor az ország belső helyzetét a gazdasági és a kulturális építés nagy sikere és a szovjet társadalom erkölcsi politikai egységének megszilárdulása jellemezte. Molotov „elméletileg" megindokolta, hogy fokozni kell a harcot a „nép ellenségei" ellen és személyesen részt vett a tömeges megtorló intézkedések végrehajtásában. A központi bizottság 1937 február-márciusi plénumán kijelentette: „A mostani diverziós, kártevő szervezetek különleges veszélye abban rejlik, hogy ezek a kártevők, diverzánsok és kémek kommunistáknak, a szovjethatalom lelkes híveinek tettetik magukat." Epésen kigúnyolta azokat, akik óvni akarták Sztálint és öt magát a különféle összeesküvések, kártevő és kémközpontok mesterséges életrekeltésétől, s arra hívta fel a pártot, hogy zúzza szét a „nép ellenségeit", akik tagkönyvükkel álcázzák magukat. Íme egy példa arra, hogy milyen embertelenül bánt Molotov az emberi sorsokkal. 1937ben Molotovhoz, mint a népbiztosok tanácsának elnökéhez fordult egy professzor, aki a külügyi népbiztosságon dolgozott. Levelet írt Molotovnak arról, hogy apját letartóztatták, természetesen félreértés folytán, s kérte, hogy foglalkozzék apja sorsával. Molotov ahelyett, hogy megvizsgálta volna ezt az emberi kérést, határozatot írt: „Jezsovnak. Hát ez a profeszszor még mindig a külügyi népbiztosságon van, nem pedig az NKVD-ben?" Ezután a levélírót törvénytelenül letartóztatták. Még egy példa Molotov határtalan cinizmusára. Amikor 1934-ben Prokopjevszk városban járt, a gépkocsi, amelyen utazott, jobboldali kerekeivel befutort az út melletti árokba. Az utasok egyike sem szenvedett semmiféle sérülést. Ez az eset szolgáltatott azután alapot a Molotov élete elleni „merényletről" szóló verzióhoz, s egy csoport teljesen ártatlan embert ezért elítéltek. Ki más tudta volna, ha nem maga Molotov, hogy valójában semmiféle merénylet nem történt, de ő egyetlen szót sem szólt az ártatlan emberek védelmében. Ilyen ember Molotov. Sok dokumentum alapján teljes bizonyossággal megállapítást nyert, hogy Malenkov, Kaganovics, Molotov súlyos vétkeket követtek el és bűnös, pártellenes tevékenységükkel nagy kárt okoztak pártunknak, a szovjet államnak, a szovjet népnek. Foltot ejtettek a kommunisták magasztos nevén, s nem maradhatnak pártunk soraiban. N. Svernyik ezután a XX. kongresszus jótékony hatásáról beszélt, arról, hogy a pártdemokrácla teljes kibontakozása milyen nagyszerű eredményeket hozott. A pártélet lenini normáinak visszaállítása, a meggyőzés módszerének uralkodóvá válása a nevelőmunkában, a pártkollektíva haiásának ereje, a párttagok öntudatának fokozódása olyan helyzetet teremt, amelyben mind ritkáb ban válik szükségessé a büntetés olyan végső eszközéhez folyamodni, mint a pártból való kizárás. A kizárások száma évről évre csökken. A XX. kongresszus óta eltelt öt esztendőben fele anynyi tagot sem zártak ki a pártbői, mint a XX. kongresszust megelőző öt esztendőben. A gyakorlati munkában megszűntek a személyi kultusz határára meggyökeresedett olyan hibák, mint a kollektív határozatok egyszemélyi határozatokkal való felváltása, az elfogultság, a személyi ügyek vizsgálatánál tanúsított túlzott gyanakvás, a személyi ügyek sok esetben olyan megtárgyalása, amikor az illető személy nem is volt jelen; megszűnt a párttagok ellen felhozott vádak kellő ellenőrzés nélküli megvitatása. A kommunisták személyi ügyeinek vizsgálatában teljesen helyreállt a párt szervezeti szabályzatában előírt rend. A pártellenőrző bizottság a fellebbezések megvizsgálásakor mindig abból indult ki, hogy megőrizze a párt sorainak tisztaságát, állhatatosságát, s a helyi pártszerveknek csak olyan személyek kizárására vonatkozó határozatait hagyta jóvá, akik a megtisztelő kommunista nevet megszégyenítő, valóban súlyos hibákat követtek el. Olyanokról van sző, akik szolgálati beosztásukat önző célokra használták fel, hanyagul bántak a szocialista tulajdonnal, részegeskedtek, méltatlan magatartást tanúsítottak .

i mindennapi életben. A párt megtisztította és ? a jövőben is határozottan megtisztítja soilt az ilyen emberektől. Egyszersmind a pártellenőrző bizottság visszavette a pártba az indokolatlan vádak alapján kizárt kommunistákat, illetve enyhített pártbüntetéseket, beérve megrovással, az elkövetett hibákra való rámutatással. A beszámolási időszakban a pártellenőrző bizottság több mint 70 ezer olyan ügyet vizsgált meg, amikor a kommunisták megfellebbezték a helyi pártszerveknek a pártból való kizárásra és pártbüntetések kiszabására vonatkozó határozatalt. Több mint 15 ezer embert visszavettek a pártba. Nagy számban vannak közöttük olyan kommunisták, akiket a múltban alaptalan politikai vádakkal zártak ki a pártból. Jólesik jelenteni az SZKP XXII. kongresszusának, hogy a legutóbbi években a pártellenőrző bizottságot nem keresik fel olyan ügyekke!, hogy a kommunistákat politikai Vádak alapján pártvonalon felelősségre vonták volna. Ez pártunk sorainak egységéről, a pártélet lenini normáinak diadaláról beszél. Elvtársak I A kommunizmus általánosan kibontakozó építésének időszakában tovább növekszik a párttagok szerepe' és felelőssége, fokozódnak a munkában, a társadalmi és az egyéni életben tanúsított magatartás iránti követelmények. Minden kommunistának rendületlenül meg kell tartania a kommunista erkölcs elveit és szabályait, példát kell mutatnia a kommunista viszonyok fejlesztéséért és megszilárdításáért folyó harcban. Köztudomású, milyen elvhűséggel és élesen bíráltuk meg a csak saját nyugalmukkal törődő szemfényvesztők és karrieristák államellenes cselekedeteit. A párt határozottan szembeszállt azokkal, akik álláspontjától eltértek; nem számított sem múltbeli érdemük, sem magas beosztásuk. Ez így is helyes, ennek továbbra is így kell lennie. Pártunk ereje abban rejlik, hogy félelmet nem ismerve feltárja a hibákat, nem engedi, hogy azok gyökeret verjenek és elterjedjenek. Megbocsáthatők-e olyan cselekedetek, mint amilyeneket Voronyln elvtárs, a cseljabinszki városi pártbizottság volt első titkára, Zaharov elvtárs, a városi végrehajtó bizottság elnöke és Cseljabinszk terület néhány más funkcionáriusa elkövetett? Ezek a vezetők olcsó népszerűséget hajhászva, hogy a jólét látszatát keltsék. 36 félig kész lakóházat, mint elkészültet jelentettek be az 1960-as lakóházépítés! terv teljesítéséről szóló jelentésben; ez az évi terv 15 százaléka volt. Ezekben a házakban sok helyütt még nem parkettázták ki a szobákat, nem vakolták be a falakat, nem készült el a vízvezeték és a központi fűtés, több háznak még teteje sem volt A párt központi bizottsága szigorúan elítélte ezt az államellenes eljárást, s vezetőhelyükről eltávolította és felelősségre vonta ezeket a személyeket, akik az állam megtévesztésének útjára léptek. A párt sorainak tisztasága megköveteli, hogy kérlelhetetlenek legyünk azokkal szemben, akik méltatlanok a párttag magasztos nevére. De mlnden alkalommai, amikor egy kommunista pártszerűségének kérdése felvetődik, szigorúan az SZKP szervezeti szabályzatához kell tartanunk magunkat, amely a legnagyobb óvatosságot és gondosságot írja elő a párttaggal szemben felhozott vádak elbírálásában. Egyetlen kommunistát sem szabad meggondolatlanul és alaptalanul megbüntetnünk. Elvtársak I Lenin útmutatásait követve, a párt központi bizottsága nagy jelentőséget tulajdonít a dolgozók levelei és bejelentései megvizsgálásának. A levelek feldolgozásával a pártszervezeteknek szüntelenül foglalkozniuk kell. Még bátrabban fel kell használnunk a pártaktíva és a szovjet társadalom erőit a dolgozók jelzéseinek megvizsgálására, és értékes javaslataik megvalósítására. Erélyesen meg kell szüntetnünk a levelek helytelen, olykor bürokratikus kezelését. Sajnos, egyes intézményekben és szervezetekben még előfordul ilyesmi. A pártszervezetek egyes helyeken nem verik vissza idejében és erőteljesen a kritika elfojtóit, akik bosszút akarnak állni a bíráló levelek íróin. Elmondok egy ilyen esetet. A Kujbisev területi vegyi üzem egyik csoportjának dolgozója levelet intézett a párt központi bizottságához arról, hogy az üzemben előfordul a jelentések szépítgetése, pazarolják az anyagot, durva adminisztratív módszereket alkalmaznak és más visszásságok is történnek. Az ellenőrzés bebizonyította, hogy az értesítés helyes volt. Kujbisev terület sztavropoli városi pártbizottságát kötelezték, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a feltárt hibák kijavítására. Egy idő múlva a központi bizottsághoz újabb panaszok érkeztek az üzemben folyó rendellenességekről. A párt ellenőrző bizottsága megvizsgálta a helyzetet és kiderült, hogy Iszjanov elvtárs, az üzem igazgatója, a hibák kijavítása helyett hajszát és megtorlást indított a bírálók ellen, különböző ürügyekkel elbocsátotta állásukból a levélírókat. Nem állott feladata magaslatán a sztavropoli városi pártbizottság és titkára, Parenszklj elvtárs sem, mivel védelmébe vette a bírálat elfojtóit. A pártellenőrző bizottság szigorú intézkedéseket hozott azokkal a személyekkel szemben, akik szépítgetett jelentéseket írtak és üldözték a bírálatót. N. Svernyik beszéde befejező részében az SZKP új programját méltatta. A kongresszus — mondotta — olyan programot fogad el, amely már szemünk előtt íog valóra válni. A kommunizmus felépítése programjának tételei mérhetőek és láthatóak, mivel az anyagi-műszaki alap szilárd fundamentumán nyugszanak. A kitűzött feladatok nagyszerűsége pontos, tudományos számítással párosul. Mindaz, amit a párt kitűz, be fog teljesedni — ezt mondja egész népünk, amely élete céljául fogadja el a párt programját. A nagy cél pedig nagy energiát szül. A szocializmus első országa kiterjeszti hatalmas szárnyait, hogy felrepüljön, felszálljon a kommunizmusba! Nincs és nem is lehet nagyobb boldogság számunkra, kommunisták számára, mint a kommunizmusért, az egész emberiség ragyogó jövőjéért végzett munka és harc boldogsága I . -x : % 1 liftfPil ** ' ľ i • •.!*(•!'><<-• ý,";'' > b. • • í

. " - p^sEflí Jfi MAUR1CE THOREZ, A FRANCIA KOMMUNISTA PART KB FŐTITKÁRA ALEKSZANDR KORNYEJCSUK AKADÉMIKUSSAL, AZ ISMERT SZOVJET ÍRÓVAL TÁRSALOG. (Rádiotelefoto ÜTK — TASZSZ) ÜJ SZŐ 5 *19B1. október W,