Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-27 / 299. szám, péntek

ÄSzovjjctiiiiió ICoiiininnist.1 Párájának XX BI. kongresszusa Minden kommunistának rendületlenül meg keli tartania a kommunista erkölcs elveit és szabályait N. Svernyik elvtárs felszólalása N. Svernyik felszólalása elején visszapillan­tott a XX. kongresszus óta végzett munkára, majd a központi ellenőrző bizottság munkájá­ról beszélt. A XX. kongresszus után hatalmas munka folyt a pártélet lenini normáinak helyreállítá­sára és fejlesztésére, a személyi kult" .z kö vetkezményeinek felszámolására és a s dialis­ta törvényesség megszilárdítására. Ez idő alatt a pártellenőrző bizottság és a helyi pártszervek felülvizsgálták azokat a hely­telen határozatokat, amelyek sok kommunista — közöttük tekintélyes p3rt- és állami szemé­lyiségek — pártból való kizárásáról szóltak; ezeket a kommunistákat a múltban indokolat­lan politikai vádak alapján vonták bírósági felelősségre. A pártelvek és a szovjet törvé­nyesség megsértésével kapcsolatos anyagok és körülményeik gondos tanulmányozása ismét alátámasztotta a XX. kongresszus által levont következtetések helyességét, hogy S301ín sze­mélyi kultusza és ezzel kapcsolatban a kollek­tív vezetés, a párton belüli demokrácia és a szocialista törvényesség megsértése nagy vesz­teséget okozott nekünk. Az élet azt mutatta, hogy a személyi kultuszból adódó hibák és hiányosságok bírálata: csak ilyen lenini módon éles, mellébeszélést nem ismerő kritika lehe­tett. Csak így lehetett leverni a béklyókat, amelyek bilincsbe verték a frárt eszmei életét és a tömegek alkotó lendületét, csak így lehe­tett megtisztítani az utat a sikeres haladáshoz. Erről az útról akarta letéríteni a pártot Mo­lotov, Kaganovics, Malenkov, Vorosilov, Bulga­nyin, Pervuhin, Szaburov és Sepilov személyé­ben a dogmatikusok és szakadárok pártellenes csoportja A pártellenőrző bizottság munkája során az alaptalanul elítélt kommunisták rehabilitálásá­val kapcsolatban állandóan szembekerültünk annak az önkénynek és azoknak a törvényte­lenségeknek súlyos következményeivel, amelye­ket személyesen Malenkov, Kaganovics és Mo­lotov követett el. Kiderült, hogy ezek az em­berek a személyi kultusz szításának időszaká­ban kezdeményezői voltak a gyanakvás és a bizalmatlanság légköre kialakításának. Malen­kov, Kaganovics és Molotov, akik vezető tiszt­ségeket töltöttek be, a legdurvább módon meg­szegték a pártélet lenini normáit és a forra­dalmi törvényességet. Most teljesen világos, miért akadályozták olyan kitartóan a pártellenes csoport részvevői a párt határozott irányvonalát, amely a szemé­lyi kultusz által okozott hibák kijavítására irá­nyult. El akarták leplezni bűnüket és mente­sülni akartak a felelősség alól. Ezekről a té­nyekről akarok jelentést tenni a pártkongresz­szusnak. Amint most megállapítást nyert, Malenkov, aki igyekezett vezető helyet betölteni a párt­ban és az államapparátusban — szoros pak­tumot kötött Jezsovval, a továbbiakban pedig Berijával is és „éberség" ürügyével tömegesen emelt hamis vádakat pártmunkások és állam­apparátusbeli dolgozók ellen; azzal vádolták őket, hogy a nép ellenségei. Itt a legaljasabb eszközöket alkalmazta — intrikát, provokáció­kat, hazugságot. * Amikor Malenkov 1937-ben Belorussziába utazott, Jezsovval együtt azt találta ki, hogy a köztársaságban nagy szovjetellenes illegális csoport működik, amelyet állítólag a párt- és a szovjet vezetés Irányit. Malenkov ezzel a rettenetes provokációval megszervezte a belo­russziai párt-, szovjet-, szakszervezeti és kom­szomolkáderek elleni üldözéseket. Mazurov elvtárs felszólalásában Ismertette a küldöttek­kel ezeket a tragikus tényeket. A pártellenőrző bizottság vizsgálata bebizo­nyította Malenkovnak a belorussziai párt- és államapparátusbeli káderek becsülete bemocs­kolásával és kiirtásukkal kapcsolatos pártelle­nes, bűnös tevékenységét. Ez a köztársaság kádereire mért csapás súlyos kihatással volt Belorusszia egész társadalmi, politikai és gaz­dasági életére, márpedig Belorussziának külö­nösen nagy szerepe volt a szovjet állam nyu­gati határainak védelmében. Malenkov ugyanabban az évben ugyanilyen provokációs módszerekkel zúzta szét a párthoz hű kádereket Örményországban. Malenkov, út­ban Jereván t'elé, ellátogatott Tbiliszibe Beá­jához és megállapodott vele az úgynevezett „vizsgálat" rendszeréről, amelynek be kellett bizonyítania azt az állítást, hogy Örményor­szágban szerteágazó szovjetellenes szervezet működik. E provokáció következtében, Malen­kov személyes utasítására, az Örmény Kommu­nista Párt Központi Bizottságának és az ör­ményországi népbiztosok tanácsának csaknem egész vezetőségét törvényellenesen letartóztat ták. Malenkov személyesen hallgatta ki a le tartóztatottakat, s a kihallgatásoknál meg nem engedett módszereket alkalmazott Hasonlóan baljóslatúak voltak Malenkov ki­szállásai az OSZSZSZK jó néhány területén Minden látogatását a területi párttitkárok és sok más vezető funkcionárius letartóztatása követte. Teljesen igaza volt felszólalásában Szpirido­nov elvtársnak, a leningrádi területi párttit­kárnak. Malenkovra igen nagy felelősség há rul a párt szervezeti szabályzata és a forra­dalmi törvényesség durva megsértéséért, ame­lyet a leningrádi pártszervezettel szemben 1949­ben és 1952-ben elkövettek. Nem kevesebbet vétkezett a párt és a szov­jet nép ellen a pártellenes csoport másik tag­ja, Kaganovics. Kaganovics még 1934 októberé ben, amikor Cseljabinszkban tartózkodott, a he­lyi funkcionáriusok állítólagos káros tevékeny­ségének leleplezésével foglalkozott, hogy bebi­zonyítsa „szuper-éberségét". Azt a provokációs javaslatot tette, hogy a törvény megkerülésé vei indítsanak rendkívüli eljárást a politikai vádak alapján felelősségre vont emberek el­len. Kaganovics kiszállt az ivanovői, a Jaroszlavli és más területekre, s ott kiforgatta a párt elő­írásait és a szovjet törvényeket. Zsarolással és provokációval keresztülhajszolta sok párt- és szovjetfunkcionárius letartóztatását. Félreve­zette a központi bizottságot és tudatosan ha­zug lelentést tett arról, hogy látogatásainak színhelyén szovjetellenes szervezetek tevékeny­kednek. Amikor Kaganovics megkezdte munkáját a közlekedési népbiztosságon, tömegesen letar­tóztatták a vasút dolgozóit. Kaganovics alap­talan politikai vádakat emelt ártatlan emberek ellen és sikerült elérnie letartóztatásukat. Azt az aggodalmat keltette a párt- és gazdasági aktívában, hogy minden területen a nép álcá­zott ellenségei mesterkednek; követelte, hogy átfogóbb és alaposabb munkát végezzenek ezek leleplezésére. A vasúti aktíva 1937. március 10-1 gyűlésén elhangzott felszólalásában kijei intette: „Nem tudok megnevezni egyetlen oiyan körzetet, egyetlen olyan hálózatét sem, ahol ne folyna trockista—japáni kártevő tevékenység. . sőt, nincs a vasútnak egyetlen ágazata sem, amely­ben ne lennének hasonló kártevők ..." Kaganovics a vasúti dolgozók letartóztatását listák alapján hajtotta végre. Minden különö sebb indokolás néikül letartóztatták helyette seit, csaknem valamennyi körzetvezetőt, a po Htikai osztályok vezetőit és a szállítás más fő funkcionáriusait. Ma már rehabilitálták őket, de sokat csak haláluk után. A pártellenőrző bizottság kezében van Ka­ganovicsnak az NKVD-hez intézett 32 olyan le­vele, amelyben azt követeli, hogy tartóztassák le az államvasutak 83 vezető funkcionáriusát. A többi között 1937. augusztus 10-én az NKVD-hez intézett levele képet ad arról a bű­nös könnyelműségről, amellyel Kaganovics alaptalan vádakat emelt az emberek ellen. Eb­ben a levelében követelte, hogy tartóztassák le az NKPSZ (közlekedésügyi népbiztosság) tíz fe­lelős vezetőjét. Ezeket kémnek és kártevőnek nyilvánították a legcsekélyebb alap nélkül csu­pán azzal az indokolással, hogy ő, Kaganovics, gyanúsnak találta viselkedésüket. Sorsuk, sok más társukéhoz hasonlóan, tragikus volt. Különösen nagy bűnöket követett el a szocia­lista törvényesség megsértésében Molotov, aki hosszú időn át volt a népbiztosok tanácsának elnöke, s mint ilyen, a legdurvább módon láb­bal tiporta a szovjet törvényeket. így 1937-ben, amikor az ország belső hely­zetét a gazdasági és a kulturális építés nagy sikere és a szovjet társadalom erkölcsi politi­kai egységének megszilárdulása jellemezte. Mo­lotov „elméletileg" megindokolta, hogy fokozni kell a harcot a „nép ellenségei" ellen és sze­mélyesen részt vett a tömeges megtorló intéz­kedések végrehajtásában. A központi bizottság 1937 február-márciusi plénumán kijelentette: „A mostani diverziós, kártevő szervezetek kü­lönleges veszélye abban rejlik, hogy ezek a kártevők, diverzánsok és kémek kommunis­táknak, a szovjethatalom lelkes híveinek tet­tetik magukat." Epésen kigúnyolta azokat, akik óvni akarták Sztálint és öt magát a különféle összeesküvé­sek, kártevő és kémközpontok mesterséges életrekeltésétől, s arra hívta fel a pártot, hogy zúzza szét a „nép ellenségeit", akik tagköny­vükkel álcázzák magukat. Íme egy példa arra, hogy milyen embertele­nül bánt Molotov az emberi sorsokkal. 1937­ben Molotovhoz, mint a népbiztosok tanácsá­nak elnökéhez fordult egy professzor, aki a külügyi népbiztosságon dolgozott. Levelet írt Molotovnak arról, hogy apját letartóztatták, ter­mészetesen félreértés folytán, s kérte, hogy foglalkozzék apja sorsával. Molotov ahelyett, hogy megvizsgálta volna ezt az emberi kérést, határozatot írt: „Jezsovnak. Hát ez a profesz­szor még mindig a külügyi népbiztosságon van, nem pedig az NKVD-ben?" Ezután a le­vélírót törvénytelenül letartóztatták. Még egy példa Molotov határtalan cinizmu­sára. Amikor 1934-ben Prokopjevszk városban járt, a gépkocsi, amelyen utazott, jobboldali kerekeivel befutort az út melletti árokba. Az utasok egyike sem szenvedett semmiféle sé­rülést. Ez az eset szolgáltatott azután alapot a Molotov élete elleni „merényletről" szóló verzióhoz, s egy csoport teljesen ártatlan em­bert ezért elítéltek. Ki más tudta volna, ha nem maga Molotov, hogy valójában semmiféle me­rénylet nem történt, de ő egyetlen szót sem szólt az ártatlan emberek védelmében. Ilyen ember Molotov. Sok dokumentum alapján teljes bizonyosság­gal megállapítást nyert, hogy Malenkov, Kaga­novics, Molotov súlyos vétkeket követtek el és bűnös, pártellenes tevékenységükkel nagy kárt okoztak pártunknak, a szovjet államnak, a szovjet népnek. Foltot ejtettek a kommunis­ták magasztos nevén, s nem maradhatnak pár­tunk soraiban. N. Svernyik ezután a XX. kongresszus jóté­kony hatásáról beszélt, arról, hogy a pártde­mokrácla teljes kibontakozása milyen nagysze­rű eredményeket hozott. A pártélet lenini normáinak visszaállítása, a meggyőzés módszerének uralkodóvá válása a nevelőmunkában, a pártkollektíva haiásának ereje, a párttagok öntudatának fokozódása olyan helyzetet teremt, amelyben mind ritkáb ban válik szükségessé a büntetés olyan végső eszközéhez folyamodni, mint a pártból való kizárás. A kizárások száma évről évre csökken. A XX. kongresszus óta eltelt öt esztendőben fele any­nyi tagot sem zártak ki a pártbői, mint a XX. kongresszust megelőző öt esztendőben. A gyakorlati munkában megszűntek a sze­mélyi kultusz határára meggyökeresedett olyan hibák, mint a kollektív határozatok egyszemé­lyi határozatokkal való felváltása, az elfogult­ság, a személyi ügyek vizsgálatánál tanúsított túlzott gyanakvás, a személyi ügyek sok eset­ben olyan megtárgyalása, amikor az illető sze­mély nem is volt jelen; megszűnt a párttagok ellen felhozott vádak kellő ellenőrzés nélküli megvitatása. A kommunisták személyi ügyeinek vizsgálatában teljesen helyreállt a párt szer­vezeti szabályzatában előírt rend. A pártellenőrző bizottság a fellebbezések megvizsgálásakor mindig abból indult ki, hogy megőrizze a párt sorainak tisztaságát, állhata­tosságát, s a helyi pártszerveknek csak olyan személyek kizárására vonatkozó határozatait hagyta jóvá, akik a megtisztelő kommunista nevet megszégyenítő, valóban súlyos hibákat követtek el. Olyanokról van sző, akik szolgálati beosztásukat önző célokra használták fel, ha­nyagul bántak a szocialista tulajdonnal, része­geskedtek, méltatlan magatartást tanúsítottak . i mindennapi életben. A párt megtisztította és ? a jövőben is határozottan megtisztítja so­ilt az ilyen emberektől. Egyszersmind a pártellenőrző bizottság visszavette a pártba az indokolatlan vádak alapján kizárt kommunistákat, illetve enyhített pártbüntetéseket, beérve megrovással, az el­követett hibákra való rámutatással. A beszámolási időszakban a pártellenőrző bizottság több mint 70 ezer olyan ügyet vizs­gált meg, amikor a kommunisták megfellebbez­ték a helyi pártszerveknek a pártból való ki­zárásra és pártbüntetések kiszabására vonat­kozó határozatalt. Több mint 15 ezer embert visszavettek a pártba. Nagy számban vannak közöttük olyan kommunisták, akiket a múltban alaptalan politikai vádakkal zártak ki a párt­ból. Jólesik jelenteni az SZKP XXII. kongresszu­sának, hogy a legutóbbi években a pártellen­őrző bizottságot nem keresik fel olyan ügyek­ke!, hogy a kommunistákat politikai Vádak alapján pártvonalon felelősségre vonták volna. Ez pártunk sorainak egységéről, a pártélet lenini normáinak diadaláról beszél. Elvtársak I A kommunizmus általánosan kibontakozó épí­tésének időszakában tovább növekszik a párt­tagok szerepe' és felelőssége, fokozódnak a munkában, a társadalmi és az egyéni életben tanúsított magatartás iránti követelmények. Minden kommunistának rendületlenül meg kell tartania a kommunista erkölcs elveit és sza­bályait, példát kell mutatnia a kommunista vi­szonyok fejlesztéséért és megszilárdításáért folyó harcban. Köztudomású, milyen elvhűséggel és élesen bíráltuk meg a csak saját nyugalmukkal törődő szemfényvesztők és karrieristák államellenes cselekedeteit. A párt határozottan szembeszállt azokkal, akik álláspontjától eltértek; nem szá­mított sem múltbeli érdemük, sem magas be­osztásuk. Ez így is helyes, ennek továbbra is így kell lennie. Pártunk ereje abban rejlik, hogy félelmet nem ismerve feltárja a hibákat, nem engedi, hogy azok gyökeret verjenek és elterjedjenek. Megbocsáthatők-e olyan cselekedetek, mint amilyeneket Voronyln elvtárs, a cseljabinszki városi pártbizottság volt első titkára, Zaharov elvtárs, a városi végrehajtó bizottság elnöke és Cseljabinszk terület néhány más funkcioná­riusa elkövetett? Ezek a vezetők olcsó népsze­rűséget hajhászva, hogy a jólét látszatát kelt­sék. 36 félig kész lakóházat, mint elkészültet jelentettek be az 1960-as lakóházépítés! terv teljesítéséről szóló jelentésben; ez az évi terv 15 százaléka volt. Ezekben a házakban sok helyütt még nem parkettázták ki a szobákat, nem vakolták be a falakat, nem készült el a vízvezeték és a központi fűtés, több háznak még teteje sem volt A párt központi bizottsága szigorúan elítélte ezt az államellenes eljárást, s vezetőhelyük­ről eltávolította és felelősségre vonta ezeket a személyeket, akik az állam megtévesztésének útjára léptek. A párt sorainak tisztasága megköveteli, hogy kérlelhetetlenek legyünk azokkal szemben, akik méltatlanok a párttag magasztos nevére. De mlnden alkalommai, amikor egy kommunista pártszerűségének kérdése felvetődik, szigorúan az SZKP szervezeti szabályzatához kell tarta­nunk magunkat, amely a legnagyobb óvatossá­got és gondosságot írja elő a párttaggal szem­ben felhozott vádak elbírálásában. Egyetlen kommunistát sem szabad meggondolatlanul és alaptalanul megbüntetnünk. Elvtársak I Lenin útmutatásait követve, a párt központi bizottsága nagy jelentőséget tulajdonít a dol­gozók levelei és bejelentései megvizsgálásának. A levelek feldolgozásával a pártszervezeteknek szüntelenül foglalkozniuk kell. Még bátrabban fel kell használnunk a pártaktíva és a szovjet társadalom erőit a dolgozók jelzéseinek meg­vizsgálására, és értékes javaslataik megvalósí­tására. Erélyesen meg kell szüntetnünk a levelek helytelen, olykor bürokratikus kezelését. Saj­nos, egyes intézményekben és szervezetekben még előfordul ilyesmi. A pártszervezetek egyes helyeken nem verik vissza idejében és erőteljesen a kritika elfoj­tóit, akik bosszút akarnak állni a bíráló levelek íróin. Elmondok egy ilyen esetet. A Kujbisev területi vegyi üzem egyik csoportjának dolgo­zója levelet intézett a párt központi bizottsá­gához arról, hogy az üzemben előfordul a je­lentések szépítgetése, pazarolják az anyagot, durva adminisztratív módszereket alkalmaznak és más visszásságok is történnek. Az ellenőrzés bebizonyította, hogy az értesítés helyes volt. Kujbisev terület sztavropoli városi pártbizott­ságát kötelezték, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a feltárt hibák kijavítására. Egy idő múlva a központi bizottsághoz újabb pana­szok érkeztek az üzemben folyó rendellenessé­gekről. A párt ellenőrző bizottsága megvizsgál­ta a helyzetet és kiderült, hogy Iszjanov elv­társ, az üzem igazgatója, a hibák kijavítása helyett hajszát és megtorlást indított a bírálók ellen, különböző ürügyekkel elbocsátotta állá­sukból a levélírókat. Nem állott feladata ma­gaslatán a sztavropoli városi pártbizottság és titkára, Parenszklj elvtárs sem, mivel védelmé­be vette a bírálat elfojtóit. A pártellenőrző bizottság szigorú intézkedé­seket hozott azokkal a személyekkel szemben, akik szépítgetett jelentéseket írtak és üldözték a bírálatót. N. Svernyik beszéde befejező részében az SZKP új programját méltatta. A kongresszus — mondotta — olyan prog­ramot fogad el, amely már szemünk előtt íog valóra válni. A kommunizmus felépítése prog­ramjának tételei mérhetőek és láthatóak, mivel az anyagi-műszaki alap szilárd fundamentumán nyugszanak. A kitűzött feladatok nagyszerűsége pontos, tudományos számítással párosul. Mind­az, amit a párt kitűz, be fog teljesedni — ezt mondja egész népünk, amely élete céljául fo­gadja el a párt programját. A nagy cél pedig nagy energiát szül. A szocializmus első országa kiterjeszti hatal­mas szárnyait, hogy felrepüljön, felszálljon a kommunizmusba! Nincs és nem is lehet nagyobb boldogság számunkra, kommunisták számára, mint a kom­munizmusért, az egész emberiség ragyogó jö­vőjéért végzett munka és harc boldogsága I . -x : % 1 liftfPil ** ' ľ i • •.!*(•!'><<-• ý,";'' > b. • • í . " - p^sEflí Jfi MAUR1CE THOREZ, A FRANCIA KOMMUNISTA PART KB FŐTITKÁRA ALEKSZANDR KOR­NYEJCSUK AKADÉMIKUSSAL, AZ ISMERT SZOVJET ÍRÓVAL TÁRSALOG. (Rádiotelefoto ÜTK — TASZSZ) ÜJ SZŐ 5 *19B1. október W,

Next

/
Oldalképek
Tartalom