Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-26 / 298. szám, csütörtök

ľA Szovjetunió Ko nisia Pártjának XXII. kongrossznsa A Szovjetunió nemzeteinek egysége a párt nemzetiségi politikáiénak diadala N. Muhltgyinov elvtárs beszéde bevezető részében rámutatott, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa korunk kimagasló eseménye. Pártunk — mondotta — jóváhagyja új programját, amely meghatározza országunk fe|lődésének további útját a kommunizmus felé. Páratlan munkaaktivitás és a szovjet társadalom erkölcsi-politikai egységének növekedése, a párt és a nép kapcsolatának további szilárdulása jellemzi országunk Jelenlegi helyzetét. A programtervezet országos vitája és kongresszusunk lefolyása megmutatja, hogy 10 milliós pártunk és a Szovjetunió minden dolgozója egyértelműen helyesli pártunk N. Sz. Hruscsov vezette Központi Bizottságának politikai irányvonalát és gyakorlati tevékenységét. Muhitgyinov elvtárs visszatekintett a nemzetiségi kapcsolatok fejlődésére a szovjet hatalom óta, majd Így folytatta: Amikor erről a szónoki emelvényről a köztársaságok képviselői beszélnek, találóan és meggyőzően szemléltetik azokat a nagyszerű eredményeket, amelyeket a pártszervezetek az utóbbi időszakban értek el. Miben rejlenek a sikerek gyökerei és miért voltak éppen az utóbbi években a legnagyobbak? Mindenekelőtt azért, mert a párt a történelmi XX. kongresszusa után megjavította az irányítás stílusát és módszereit s emelte a párt és az államapparátus valamennyi szerve politikai és szervezői tevékenységének színvonalát. Ez csupán Sztálin személyi kultusza ártalmas következmértyeinek erőteljes leküzdésével, a párt- és az állami munka lenini normáinak felújításával, és a kollektív vezetés elveinek érvényesítésével volt lehetséges. Mint ismeretes, a XX. kongresszus határozatainak gyakorlati megvalósításával dühödten szembeszállt Molotov, Kaganovics, Malenkov, Vorosílov, Bulganyin, Pervuhin, Szaburov és Sepilov pártellenes csoportja. A Lenin-ellenes módszerek megrögzött híveiként léptek fel és igyekeztek eltitkolni saját bűnüket, a Személyi kultusz Idején becsületes emberek terrorizálásáért. A pártdemokrácia normáinak és a forradalmi törvényességnek durva megsértése nemcsak a központi szervek tevékenységére hatott károsan, hanem ártott a nemzeti köztársaságok életének is. A Bagirov tí

1- ú levitézlett személyek több köztársaságba Malenkov, Kaganovics és Molotov védőszárnyai alatt, sőt nemegyszer az ő egyenes utasításukra önkényes és törvényellenes cselekedeteket követtek el. A közép-ázsiai, a Kaukázuson túli és más köztársaságok képviselői, akik itt jelen vannak a kongresszuson, jól emlékeznek arra, hogy akkoriban e köztársaságokban hány hűséges vezető dolgozót és értelmiségit likvidáltak. Vajon elfelejthetjük-e azt, hogy éppen a XX. kongresszus volt az, amely a Szovjetunió törvényellenesen üldözött polgárai ezreinek életét mentette meg és adta vissza becsületéti A frakciósok dühödten ellenezték a szövetségi köztársaságok szerepének növelését és Jogainak kibővítését, felségjogaik megszilárdítását és a népgazdasági tanácsok létesítését. Ennek oka nemcsak az volt, hogy görcsösen ragaszkodtak mindahhoz, ami elavult és régi, hanem az, hogy lényegében nem bíztak a nemzeti köztársaságok kádereiben. A vezetés ártalmas módszerei ebben az Időszakban a gazdasági életben Is megnyilvánultak. Például a gyapottermesztő köztársaságokban komolyan megzavarták azon gazdasági ágazatok fejlesztésének célszerű arányait, amely ágazatok a helyi feltételek között beváltak. A mezőgazdaság egyoldalú fejlesztése e köztársaságokban magában a gyapottermesztésben is megnyilvánult. Elavult konzervatív termesztési módszerekkel dolgoztak, nem vették figyelembe a tudomány és a technika követelményeit, a nagy terméshozamok mestereinek tapasztalatalt. Az egész szovjet nép fenntartás nélkül Jóváhagyta, teljes megelégedéssel fogadta a személyi kultusz elítélését, a pártellenes csoport szétzúzását, a forradalmi törvényesség felújítását és az ártalmas irányítási módszerek felszámolását. A szovjet emberek még szilárdabban tömörültek pártjuk s annak lenini Központi Bizottsága köré. Az elmúlt időszakban a párt tevékenységének nagyszerű eredményeképp növekedett a szovjet emberek politikai öntudatossága és munkalendülete. Valamennyi köztársaságban széleskörűen művelt, a szocialista nemzetköziség szellemében nevelt, a párt politikáját sikeresen érvényesítő, a népgazdaság és a kultúra minden ágazatát megfelelően irányító káderek növekedtek és növekednek fel. A XX. kongresszus után a párt behatóan elemezte az ország helyzetét, feltárta a fogyatékosságokat és a hibákat, megmutatta minden egyes köztársaság további gazdasági fejlődésének útjait, tekintetbe véve konkrét feltételeiket és sajátosságaikat, valamint a Szovjetunió népgazdaságában betöltött szerepüket. Pártunk nemzetiségi politikájának sikeres megvalósításában — mondotta beszéde további részében — döntő része volt és van az orosz népnek. A nagy orosz nép forradalmi hagyományaival, tudományos és kulturális kincseivel kiérdemelte minden szovjet nemzet szeretetét és mélységes tiszteletét. Nem hiába nevezik e nemzetek az orosz népet idősebb testvérüknek. Az orosz nép történelmi érdemei mindenekelőtt abban rejlenek, hogy éppen az orosz proletariátus kebelében született meg a bolseNuritgyin Muhitgyinov elvtárs felszólalása vikok nagy marxi-lenini pártja, amely fennállásának első napjaitól kezdve mélységesen internacionális volt és soraiba tömörítette valamennyi ország népeinek legjobb fiait, a szovjet népet világtörténelmi győzelmekre vezette, elsőként nyitotta meg a kommunizmushoz vezető utat. Az orosz nép példaképe volt a mélységes nemzetköziségnek és humanizmusnak, s önzetlenül segítette országunk valamennyi nemzetét abban, hogy történelmileg rövid idő alatt fejlett szocialista nemzetekké váljanak, elnyerjék szuverenitásukat, fejlesszék gazdaságukat, iparukat, haladó mezőgazdaságukat és nemzeti szocialista kultúrájukat. A Szovjetunió nemzeteinek egysége és felzárkózottsága a párt bölcs nemzetiségi politikájának mérhetetlen diadala. Lenin és a bolsevik párt a dolgozó tömegek érdekeinek, megfelelő nemzetiségi politikát dolgozott ki és megkezdte a nemzetek egyesítésének dicső folyamatát. A Szovjetunió Kommunista Pártja s annak Központi Bizottsága, amelyet Lenin művének folytatója, N. Sz. Hruscsov elvtárs vezet, alkotóan továbbfejleszti és következetesen megvalósítja az új történelmi szakaszban a nemzetiségi kérdésről szóló marxi-lenini tanítást. Az SZKP programtervezete jelentős helyet szentel a párt feladatainak a nemzetiségi kapcsolatok terén. A program nagy jelentőséget tulajdonít a siSvetségi köztársaságok népgazdasága komplex fejlesztésének és szakosításának. A kommunizmus anyagi-műszaki alapjának felépítéséhez hozzá kell járulniuk a gyapottermelő köztársaságoknak is. A legközelebbi húsz év alatt a gyapottermelésnek 10—11 millió tonnával kell növekednie. Minden szükséges feltételünk megvan a gyapottermesztés további fellendítésére. E feltételeket azonban helyesen és ügyesen kell felhasználnunk, amint erre a Központi Bizottság tevékenységéről szóló beszámoló rámutat, s a sürgető problémák egész sorát kell megoldanunk. Elsősorban a fáradságos munkák gépesítésének befejezéséről van szó. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy a gyapot gépi betakarítása az Idén rosszabbul megy, mint tavaly, jóllehet a gyapot gyorsan beérett és számos új gyapotszedőgép áll rendelkezésünkre. A gyapottermesztő köztársaságokban továbbra is leginkább az állattenyésztési termelés marad le. Nem elégedhetünk meg az első sikerekkel. Jóllehet joggal vagyunk büszkék azokra a mutatókra, amelyeket a gyapottermesztés mesterei érnek el, már régen eljött az ideje annak, hogy behatóan megvizsgáljuk és a lehető legnagyobb mértékben elterjesszük haladó tapasztalatainkat, azokat valamennyi szovhoz és kolhoz közkincsévé tegyük. A nemzetiségi kapcsolatok fejlődésének új szakasza, a szövetségi köztársaságok gazdaságának és kultúrájának páratlan fejlődése megköveteli, hogy a pártszervezetek sokkal nagyobb figyelmet szenteljenek a káderek internacionális nevelésének. Hazánkban teljes mértékben megszüntettük a nacionalizmus és a sovinizmus minden okát. De egyes személyeknél még mindig nincs kizárva, hogy visszaesnek e csökevényekbe. A kommunisták kötelessége, hogy ne engedjék és erélyesen meggátolják a sovinizmust, a nemzeti önzés és korlátoltság minden megnyilvánulását és a lokálpatriota törekvéseket. A járások, körzetek és köztársaságok egész sorában egyes dolgozók helytelen jelentéseket adtak, önelégültséget, szerénytelenséget és az őszinteség hiányát tanúsították a párttal és az állammal szemben. Mindebből le kell vonni a komoly következtetéseket és be kell tömni mindazokat a réseket, amelyeken át ezek az Idegen erkölcsök beszivárognak hozzánk. • * • A Szovjetunió és a szocialista országok történelmi sikerei, egységük és felzárkózottságuk őszinte örömmel tölti el a világ valamenynyi becsületes emberét. Ennek hátterében Albánia jelenlegi vezetőinek marxistaellenes viselkedése szennyes foltként hat. Ismeretes, hogy az Albán Munkapárt Központi Bizottságának meghívására 1959 májusában N. Sz. Hruscsov elvtárs vezetésével Albániába látogatott párt- és kormányküldöttségünk. E küldöttségnek én is tagja voltam. Visszaemlékezem, amint Hodzsa, Sehu és az Albán Munkapárt további vezetői személyes beszélgetések során és nyilvános gyűlések alkalmával a Szovjetunió iránti barátságukat bizonygatták, lelkesen beszéltek a szovjet állam kül- és belpolitikai sikereiről, teljes mértékben egyetértettek azokkal. Most pedig ugyanazok az emberek a cátlanul gyalázzák pártunk fő Irányvonalát és az SZKP XX. kongresszusának határozatait. Ma már nyilvánvaló, hogy amikor örök barátságról és testvériségről beszéltek, amikor azt mondották, hogy az Albán Munkapárt és az SZKP egysége tartani fog „míg az albán hegyek állanak", két széken ültek, becsapták az albán népet és a szovjet embereket és tőrt rejtegettek hátuk megett. Vajon ez kommunista erkölcs? így csak becstelen emberek cselekedhetnek, akik előtt semmi sem szent. A szovjet kormLny nagy önzetlen segítséget és teljes támogatást nyújtott a testvéri albán népnek, hogy Albánia viruló kertté váljék az Adria partján és példaképül szolgáljon a leigázott nemzetek előtt. És mindezek után Hodzsa és Sehu rágalmazza a Szovjetuniót, az albán dolgozó., körében ellenséges hangulatot kelt pártunkkal szembeni Az SZKP KB őszintén, minden erejéből elvi alapokon igyekezett az egység megőrzésére. De a mostani albán vezetők dühödt nacionalizmusa és ellenséges álláspontja elmélyül s a legdurvább formában nyilvánul meg. Így például ma az egész világ az SZKP XXII. kongresszusának jegyében él. Az egész haladó emberiség lelkes figyelemmel kíséri a Kongresszus lefolyását, az albán vezetők azonban e napokban arcátlanul rágalmazták XXII. kongresszusunkat és az SZKP új programját. Mindez megmutatja, milyen mélyre süllyedtek a nacionalizmus mocsarába, mennyire idegenek számukra a kommunista világmozgalomnak és magának az albán népnek az érdekel. A marxizmus-leninizmustól való elszakadás, a proletár nemzetköziség elveinek elárulása soha senkinek sem vált dicsőségére. Nem válik dicsőségükre a mai albán vezetőknek seml Abban az időben élünk, amikor összeomlott az Imperializmus gyarmati rendszere. Az utóbbi években számos ázsiai, afrikai és latin-amerikai ország vívta kl politikai függetlenségét és lépett az önálló nemzeti fejlődés útjára. Ezek az országok a pozitív semlegesség politikáját folytatják s egyre tevékenyebben vesznek részt a nemzetközi életben, a béke jelentős tényezőivé válnak, új szabad életüket építik. A gyarmati rendszer maradványai és számos súlyos következménye azonban még nem szűnt meg. Az elnyomott országok nemzeteinek igazságos függetlenségi követelésére a gyarmatosítók irtóháborúkkal, kegyetlen terrorral, Afrika és a világ más részei egész területeinek feldúlásával válaszolnak. A nemzetek saját tapasztalataik alapján újból és újból meggyőződnek arról, hogy az imperializmus önként sohasem adja fel politikai, gazdasági és más pozícióit. A szovjet emberek számára a harcoló nemzetek, vágyai és törekvései közeliek és érthetők. A szovjet emberek rokonszenve, barátsága és őszinte szeretete az elnyomott nemzetek oldalán van. Államunk erejével és hatalmas tekintélyével támogatja az Ázsiában, Afrikában és LatinAmerikában végbemenő nagy felszabadító forradalmat. Hivatalosan javasolta, hogy a következő, az 1962-es évet hirdessék ki a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolása évének Nincs már messze az az idő, amikor a harcoló Algéria, Angola, Omán, Rhodesia és más országok hős fiai kivívják végleges nemzeti felszabadulásukat és a világ szabad nemzetei körében joggal elfoglalják az őket megillető méltó helyüket. Muhitgyinov elvtárs ezután az Amerikai Egyesült Államok monopóliumainak szerepét ecsetelte a jelenlegi gyarmatosítással kapcsolatban. Az USA, Nagy-Britannia, Franciaország, az NSZK és más imperialista országok monopóliumai minden eszközzel arra törekszenek, hogy a fiatal szuverén államokat mezőgazdasági nyersanyagfüggvényként tartsák fenn és hogy azok megmaradjanak a kapitalista világrendszerben. Ezérl az elnyomott nemzetek döntő harcra keltek a gyarmati rendszer minden formája ellen. A Szovjetunió és a többi szocialista ország sokoldalú segítsége és támogatása nagy erő, amelyre a nemzetek nemzetgazdaságuk építésében, az imperialista agresszorok elleni, a szabadságukért és függetlenségükért vívott harcukban támaszkodhatnak. Az utóbbi években páratlan mértékben kibővült a Szovjetunió és számos gazdaságilag még kevéssé fejlett fiatal szuverén ország közötti sokoldalú együttműködés. Az ezen országoknak nyújtott gazdasági segítség több milliárd rubelt tesz kí ú j pénzben. A gyarmati rendszer alól felszabaduló országokkal folytatott sokoldalú együttműködésünk további kibővítésének nagyszerű lehetőségeit tárja fel pártunk új programja. Amint N. Sz. Hruscsov beszámolójában rámutatott, a független fejlődés útjára lépő nemzetek méltán meg lehetnek győződve arról, hogy a szovjet állam a fiatal, önálló országokkal való kölcsönös segítség és nemzetközi együttműködés megszilárdítását mindig külpolitikája egyik alappillérének tartotta és tartja. A szovjet állam mindig rendületlenül a békés együttélés ezen elveihez fog Igazodni, amelyeket a nagy Lenin hagyott örökül pártunkra. A gyarmatellenes forradalmak mozgásba hozták a felszabaduló országok valamennyi osztályát és szociális rétegét. Életük jellemző tényezője a munkásosztály szüntelen gyarapodása, a néptömegek politikai öntudatosságának és nemzeti önérzetének növekedése. Ez elsősorban a kommunista és munkáspártok sorainak bővülésében és hatásos növekedésében nyilvánul meg Ázsia, Afrika és LatinAmerika 48 országában. Az imperialisták megkísérlik aláásni a nemzeti felszabadító mozgalmat és ellenforradalmat szítani az antlkommunlzmus hamis zászlaja alatt. De semmilyen antikommunista propaganda nem képes megrendíteni az embermillióknak kommunizmus ragyogó eszményeibe ve litét. Az áz=i'- ífrlkal és latin-amerikai országok hazafias és demokratikus erőinek az egész haladó emberiség nagy sikereket és teljes győzelmet kíván nehéz, de igazságos harcában a szabadságért és valamennyi elnyomott nemzet boldogságáért. A kommunista társadalom űj emberének kiformálásában rendkívül Jelentős feladat hárul iskoláinkra. A Szovjetunióban ma nbb mint 50 millió ember, vagyis hazánk minden negyedik polgára tanul. A főiskoláknak 2 600 000 hallgatója van, vagyis hússzor annyi, mint a forradalom előtt és több mint kétszer annyi, mint az egész kapitalista Európa főiskolásainak száma. A szovjet Iskola fejlesztése szempontjából mérhetetlen jelentőségűek voltak a XX. kongresszus határozatai, amelyek kitűzték a felnövekvő nemzedék tanulmányainak és nevelésének további tökéletesítését, az Iskola és az élet, valamint a termelés szorosabb kapcsolatát. E feladatok konkrétan kifejezésre jutottak az iskola és az élet szorosabb kapcsolatáról és a Szovjetunió iskolarendszerének további fejlesztéséről szóló törvényben. Az iskolarendszer átépítését és e törvény fő elveinek kidolgozását maga N. Sz. Hruscsov elvtárs kezdeményezte. Az iskolarendszer fejlesztésében újdonságot Jelentenek az internátusos iskolák, amelyeknek létesítésével a szovjet emberek melegen egyetértettek. Most több mint 2000 ilyen iskolánk van és 700 000 gyermek tanul bennük. A hétéves terv végéig azonban ilyen iskolákban 2 500 000 tanuló fog tanulni. Az állam nem sajnálja az eszközöket az iskolák anyagi-műszaki alapjának megszilárdítására. Ugyanakkor a művelődésről való gondoskodás valamennyi dolgozó létfontosságú ügyévé vált. A programtervezet kitűzi az iskolarendszer további sokoldalú fejlesztését. A legközelebbi 10 évben bevezetjük a kötelező általános középfokú politechnikai oktatást valamennyi Iskolaköteles gyermek számára, s legalább 8 osztály terjedelmében a népgazdaságban dolgozó ifjúság részére A további 10 év alatt mindegyiküknek lehetőségük nyílik, hogy teljes középiskolai műveltséget nyerjen, s aki akar, főiskolai vagy középfokú szakiskolai mű-, veltséget szerezhet. Az iskolarendszer fejlesztésében elsőrendű feladat hárul a tanítók kétmilliós hadseregéra, a párt megbízható segítőtársaira az ifjúság nevelésében. Hazánkban sok minden történt a tanítói káderek előkészítése érdekében. A főiskolákról évente több mint 100 000 fia-, ta' inító kerül ki. Minden egyes szocialista nemzet további fej-: lődésében, a felnövekvő nemzedék internacio-; nallsta nevelésében és hazánk kulturális forradalmának befejezésében elvi jelentőséggel bír az orosz nyelv. A szovjet nemzetek kultúrájának és gazda-, ságának sokoldalú fejlődése, mélységes, köl-: csönös kapcsolataik és együttműködésük ar-: ra vezetett, hogy az orosz nyelv a természetes fejlődés útján minden nemzet második anyanyelvévé vált. Erre nem valamilyen admi-. nisztratív beavatkozás vagy kényszer következtében, hanem teljesen önkéntesen kerül sor. Lenin gondolataival szigorú összhangban dolgozták ki az iskolatörvényt is, amely n legdemokratikusabb eljárást irányozza elő az orosz nyelv és a többi szovjet nemzet nyelvének tanítása folyamán. A szovjet nemzetek éppen az orosz nyelvben nyertek hatalmas eszközt fejlődésük és sok nemzettel fenntartott kapcsolataik fejlesztése szempontjából. Ez a magyarázata annak is, hogy oly mérhetetlenül és törvényszerűen hajlanak az orosz nyelv felé az összes szovjet nemzetek és a külföldi országok népei is. A nemzetek e törekvését sokoldalúan támogat-; ni kell. A szövetségi köztársaságokban komolyan mérlegelni kell az orosz nyelv alapfokú és középiskolákon, főiskolákon, tanfolyamokon és a rádióban való tanításának lényeges megja-. . vitását. Maga az élet, minden egyes nemzet érdekei és a kommunizmus építésének érdekei teszik szükségessé, hogy még nagyobb gonddal szer-: vezzék meg az orosz nyelv beható tanulását és elsajátítását a Szovjetunió valamennyi nemzetének körében. A szovjet iskola előtt nagy és nemes feladatok állanak, de nem kétséges, hogy a szovjet tanítók, tanárok és pedagógusok elegei tesznek a kommunizmus építőinek nevelésében előttük álló nagy küldetéseknek. Az SZKP XXII. kongresszusán résztvevő osztrák pártküldőttség megtekintette a moszkvai Kirov Öragyárat. Képünkön: J. Koplenig elvtárs, Ausztria Kommunista Pártja Központi Bizott-. ságának elnöke az üzem dolgozói körében. ÜJ SZÖ 3 *1961. október 26.