Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-26 / 298. szám, csütörtök

fA S/ovjjetnnio KoniEDiiiiista Pártjának XXII. kongresszusa Ä pártélet lenini elveinek győzelme megszilárdította a nemzetközi kommunista mozgalmat fi, N. Ponomarjov elvtárs felszólalása Elvtársaki Azok a nagyszerű sikerek, me­lyekkel a párt kongresszusa elé állott, a párt üj nagyszabású tervei, a programban kifeje­zett alkotó következtetései annak az óriási el­méleti, politikai és szervező munkának az ered­ményei, amelyet a párt a XX. kongresszus ha­tározatainak alapján' fejtett ki. A XX. kong­resszus magasra emelte Lenin zászlaját, el­ítélte a sztálini személyi kultuszt, helyreállí­totta a párt és a szovjet szervek tevékenysé­gének lenini alapelveit, kitűzte a további elő­rehaladás útját és tág teret biztosított a párt­ás a nép aktivitása kibontakozásának, a tö­megek alkotómunkájának. A Központi Bizottság Hruscsov elvtárs ve­zetésével lenini elvszerűséggel és következe­tességgel szervezte meg a küzdelmet a XX. kongresszus határozatainak végrehajtásáért. A párt és a szovjet nép egyöntetűen támo­gatta a Központi Bizottság óriási eredményes tevékenységét, csak Molotov, Kaganovics, Ma­lenkov, Vorosilov, Bulganyin, Szaburov, Pervu­hin, és a hozzájuk csatlakozott Sepllov pártel­lenes csoportja fogadta ellenségesen a Köz­ponti Bizottság intézkedéseit. A pártellenes frakciós csoport elleni küzdelemben a párt jö­vőbeni irányvonala volt a tét, az, vajon a szé­les, ragyogó lenini úton halad-e avagy vissza­süllyed a régi útra, azokba a hibákba és fo­gyatékosságokba, amelyek sok szenvedést és bajt okoztak a pártnak és a népnek egyaránt. Hruscsov elvtárs és a vitában felszólalt többi elvtárs rámutatott, milyen antileninista, rothadt álláspontot foglalt el a pártellenes csoport, milyen komoly károkat okozhatott volna a kommunizmus ügyének. A párt Irányvonalá­nak alapvető kérdéseiért, tehát ideológiai kér­désekért folyt a harc. A XX. pártkongresszus kitűzte az ideológiai munka alapvető megja­vításának útját. A kongresszus bírálta a párt­történet „rövid tanfolyamát", mert Sztálin sze­mélyi kultusza hatotta át, helytelenül világí­tott meg számos alapvető kérdést és lebecsülte Lenin, a párt és a néptömegek szerepét. Ogy határozott, hogy kl kel! dolgozni az SZKP tu­dományos marxista történelmi tankönyvét. Ter­mészetesen ki kellett dolgozni a szükséges irányelveket a könyv helyes lenini Irányzatú összeállítására. Az irányelvek megvitatásakor, a Központi Bizottság elnökségének ülésén Mo­lotov és Kaganovics szinte tajtékozva a düh­től még annak puszta gondolata ellen ls tilta­koztak, hogy a leninizmus követelményeinek megfelelő fij párttörténeti könyvet dolgozza­nak kl. Molotov 1957 áprilisában, röviddel a párt­ellenes csoport nyílt akciója előtt a sajtóban agyonmagasztalta a párttörténet „rövid tanfo­lyamát" és egy szóval sem tett említést a sze­mélyi kultusz káros következményeiről. Sőt bi­zonyos „elméleti" alapot akart teremteni a sztálini személyi kultusz Idején történt hibák és törvényesség igazolására. Molotov ezt írta a cikkben: „Tudjuk, hogy nagy és bonyolult történelmi feladatok megvalósításában elkerül­hetetlenül előfordulnak hibák, néha súlyos hibák. Senkinek sincs biztosítéka arra, hogy elkerülje a hibákat." Másszóval Molotov be akarta bizonyítani: így volt ez a személyi kultusz idején, így lesz ez a jövőben is. A párt és Központi Bizottsága azonban kije­lentette, nem, ennek nem szabad többé meg­tőrténniel A lenini szervezeti szabályzatok megkövete­lik, hogy a párttagok feleljenek tetteikért. A frakciós csoport tagjainak is felelniük kell azért, hogy a személyi kultusz idején, vala­mint a XX. kongresszus után pártellenesen cselekedtek. Malenkov, Molotov és Kagano­vics különösen felelős a becsületes kommunis­tákkal szemben elkövetett gyalázatos, törvény­telen cselekményekért. Ezért nincs többé he­lyük Lenin pártjának soraiban. A XX. pártkongresszus széles utat nyitott az elmélet kibontakoztatására és gazdagításá­ra. Most, hogy a szocializmus teljesen és vég­legesen győzött a szovjetországban,- teljes nagyságában felmerült a szovjetország és az egész emberiség szempontjából alapvető jelen­tőségű kérdés: a Szovjetunió átmenete a kom­munizmusba. A párt e kérdésre a programtervezettel vá­laszolt, melyet a Központi Bizottság Hruscsov elvtárs közvetlen irányításéval dolgozott ki. Mindenekelőtt Hruscsov elvtárs elméleti tevé­kenységének, annak a nagyszerű képességé­nek az érdeme, hogy szorosan össze tudja kapcsolni a kommunista építés elméletét és gyakorlatát, hogy pártunk most a kommunis­ta építés lelkesítő programjával vérteződött fel. A program nemcsak a társadalom üj fejlő­dési szakaszának és korunk jelenségeinek mély elméleti elemzését, hanem a gazdasági, kulturális és államépítés, a párt és a szovjet nép egész életének és tevékenységének kibon­takoztatott programját tartalmazza. A kommunizmus építéséről a XX. század második fele konkrét történelmi viszonyainak, a tudományos-műszaki forradalomnak ős a nemzetközi erők jelenlegi megoszlásának te­kintetbevételével ad képet. A legnagyobb alapvető elméleti és gyakor­lati jelentősége a kommunizmus és a kommu­nista építés ábrázolásának van, mely az egész problémára jellemző. Lényege az, hogy a kom­munizmust nemcsak a legtökéletesebb és leg­igazságosabb társadalmi rendszerként, hanem a termelőerők, a tudomány és technika, az ember kulturális és erkölcsi tulajdonságai el­képzelhető legnagyobb fokú kibontakozásának rendjeként értelmezi. A program megcáfolja a kommunizmusról vallott áltudományos vulgarizáló elképzelése­ket és megmutatja, hogyan fog megvalósulni a gyakorlatban az a világtörténelmi feladat, hogy „mindenki képességei szerint, minden­kinek szükségletei szerint". E képlet mindkét része elválaszthatatlan egymástól. A nagyfokú munkatermelékenység, a társadalom vala­mennyi tagjának fáradhatatlan előrehaladása, törekvése, kulturális és műszaki színvonalának emelésére, a kommunista együttélés szabályai­nak példás betartása és a közéleti szereplés — mindez a kommunizmus követelményeinek a megtestesülése, annak a megtestesülése, hogy „mindenki képességei" szerint. A munkaterme­lékenység legmagasabb világszínvonalának el­érése, valamint a termelőerők fejlesztése olyan bőséget teremt, mely lehetővé teszi a képlet másik részének, azaz a szükségletek szerinti jutalmazásnak a megvalósítását. A program tehát megmutatja a kommunizmus nagy jel­szava „mindenki képességei szerint, mindenki­nek szükségletel szerint" mindkét alapvető tézisének konkrét megoldását. A programtervezetben feldolgozott eszmék tömör rendszere, melyet mély belső egység hat át, új magasabbrendű szakaszt jelent a marxizmus-leninizmus fejlődésében. Ennek a szakasznak óriási jelentősége az, hogy az el­mélet a kommunista társadalom felsőbb sza­kasza építésének eszközévé válik. A kommunista társadalom építése a Szov­jetunióban két világrendszer — a szocialista és a tőkés világrendszer fennállásának fel­tételei között bontakozik ki. A programterve­zet kiemeli, hogy az imperializmus nem szűnik meg harcolni hazánk, a szocializmus és a bé­ke erői ellen. Aipíg az imperializmus létezik, fennáll a háború veszélye is. A Szovjetunió hosszú időn át viselte a ka­pitalizmus ellen vívott küzdelem fő terhét. A gazdasági verseny terén, politikai, katonai és ideológiai téren ma is hazánk viáell a tőkés világrendszer elleni harc fő terhét. Ma az antikommunizmusban testesül meg az, ami a legreakciósabb, ami szovjetellenes és demokráciaellenes. A burzsoá propaganda és politika egész rendszere jelenleg különösen a nemzetközi kapcsolatok területén — az anti­kommunizmusra támaszkodik. Éle a Szovjet­unió és a szocialista tábor, a nemzeti felsza­badító mozgalom, a forradalmi proletariátus és marxista-leninista élcsapata ellen Irányul. Ma az egyik legfontosabb felqdat az elszánt küzdelem az antikommunlzmus ellen, melynek zászlaja alatt az Imperialista körök előkészü­leteket tesznek egy új világháborúra, lábbal tiporják számos állam szuverenitását, harcol­nak a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen és üldöznek mindent, ami becsületes és ha­ladó szellemű. Pártunk programjának óriási jelentősége az, hogy erőteljesen és világosan kidomborítja a kommunizmus nemes vonásalt és ezzel súlyos csapást mér az antlkoirímunlzmusra. A Szov­jetunióban épülő kommunista társadalmat a legfejlettebb társadalomként ábrázolja az em­beriség előtt. Ez a társadalom 20 év múlva kétszer annyi iparcikket fog gyártani, mint most a nem szocialista világ, és minden lakó­jára kétszer, sőt még többször annyi ipari és mezőgazdasági termék fog jutni, mint a leg­fejlettebb tőkés országban, az USA-ban. Valóban irigylésreméltó küldetés jutott osz­tályrészül a szovjet ifjúságnak, az, hogy fel­építse a kommunizmust és abban a gyönyörű társadalomban éljen, mely diadalra juttatja a földön a békét, munkát, szabadságot, egyen­lőséget, testvériséget ás valamennyi nép bol­dogságát, — e szavakkal kezdte beszédét Sz. P. Pavlov, a Komszomol Központi Bizottságá­nak első titkára. Az ifjúság szívvel-lélekkel az új programtervezet mellé állott. Ojabb erővel, kezdeményezéssel, munkaaktivitással tölti el a fiúkat ás lányokat az a tény, hogy a kongresz­szus nagyra becsülte a lenini Komszomol te­vékenységét. A lenini Kommunista Ifjúsági Szövetség a XX. pártkongresszus óta alaposan átszervezte munkáját, tökéletesítette munkamódszereit, eszmeileg és szervezetileg megszilárdult. A kommunista párt és Központi Bizottsága sok­oldalúan előkészítette az ifjú nemzedéket a társadalom építésére. A párt nagy feladatokat bízott a Komszo­molra. Egész nemzedék nevelődött és edző­dött meg e feladatok teljesítésében. A Kom­szomol munkájában igen nagy szerepet ját­szik a szűzföldek termővététele. Tudjuk, hogy a személyi kultusz idején nem bízták meg olyan nagy és konkrét feladatokkal a Kom­szomolt, amelyek megihlették volna a fiata­lokat. Ezért talált oly viharos, lelkes vissz­hangra a párt felhívása, hogy tegyék termővé a szüzföldeket. Több mint 700 ezer hazafi köl­tözött az új földek vidékére. Az Ifjúság bebi­zonyította hűségét a párthoz, a Központi Bi­zottsághoz és Nyikita Szergejevics Hruscsov­hoz, a hű. leninistához. A szovjet ifjúság és az egész nép lelkes részvétele a szűzföldek termővétételében ta­A program megmutatja a kommunizmus való lényegét és ezzel megcáfolja az antikommu­nizmus koholmányalt. Az antikommunlzmus sötét hadseregének soraiban gyalázatos szerepet játszanak a jobb­oldali szociáldemokrata vezetők. A Brandttal egyívású renegátok ma oly mélyre süllyedtek, hogy egy követ fújnak Adenauerrel és fa­siszta környezetével. Mindent megtesznek, hogy a szociáldemokrácia eldobja a hagyományos szocialista zászlókat és a munkásosztály jel­szavalt. Kongresszusunk napjaiban Rómában összeült a Szocialista Internacionálé rendes kongresz­szusa. Rendezőinek az a szándékuk, hogy a kongresszus olyan nyilatkozatot fogadjon el, mely szembehelyezkednék a 81 kommunista párt értekezletének Nyilatkozatával és — sza­vai szerint — a szocializmus elleni „ellentá­madás" alapját képezné. A nyilatkozatot, me­lyet a külföldi sajtó már nyilvánosságra ho­zott, az utolsó betűig antikommunista és szov­jetellenes szellem hatja át. Azt állítja, hogy Nyugat-Európában, az USA-ban és Japánban „felszámolták a kapitalizmus legrosszabb hi­báit" és hogy a NATO a béke védőpajzsa. Ez már nem is reformizmus, hanem az imperia­lizmus és a háborús erők nyílt kiszolgálása. Vitathatatlan, hogy tovább fog mélyülni a szociáldemokrácia jelenlegi válsága. A mun­kásosztály eszményeihez hű derék szociálde­mokraták, akik a burzsoáziával folytatott együttműködés s a háborús erők támogatása ellen küzdenek, egyre inkább arra a követ­keztetésre jutnak, hagy a kommunistáké az Igazság, hogy egységet kell teremteni a bé­kéért, a monopóliumok önkénye ellen, a dolgo­zók létérdekeiért folytatott harcban. Pártunk programja nagy lehetőségeket nyújt a szovjet nép, valamint a békéért és a társadalmi ha­ladásért küzdő erők egyesülésére. Elvtársak! A pártélet lenini elveinek győ­zelme megszilárdította a nemzetközi kommu­nista mozgalmat. A XX. kongresszus után 12 kommunista párttal bővült a testvérpártok családja, a kommunisták nemzetközi hadsere­ge pedig 7 millió emberrel gyarapodott. Marx és Engels életében csak 300 kommunista volt a világon. Ma egyetlen olyan ország sincs Eu­rópában, Ázsiában, Amerikában, Ausztráliában és Óceániában, ahol ne működnék kom­munista párt. Egyre több kommunista párt születik a megpróbáltatásokat átélő Afriká­ban. A kommunisták száma eléri a 40 mil­liót az egész világon. A kommunista mozgalom a történelem folyamán most lett valóban vi­lágjellegű. Ez a marxizmus-leninizmus és a kommunizmus ügyének hatalmas győzelme. A szovjet kommunisták nagy figyelemmel követik a tőkés országokban élő testvéreik harcát. A kommunista pártok az emberiség re­ményei. A levitézlett bomló tőkés társadalom­ban a kommunisták a nép érdekeinek leg­önfeiáldozóbb harcosai, leghívebb képviselői. A népek szerencséje, hogy a kommunista pár­lok gyarapodnak, megedződnek és utat mutat­nak a néptömegeknek az érdekeikért folyta­tott küzdelemben. A kommunista világmozga­lom korunk legszervezettebb, legtekintélyesebb és legnagyobb ereje lett. A Szovjetunió Kommunista Pártja, melyet lálóan bizonyította mennyire kudarcot vallot­tak a frakciósok szánalmas maroknyi csoport­jának nézetei. A szűzföldek termővététele alapjában meg­változtatta a Komszomol és az egész szovjet ifjúság, munkáját, az ifjúság most már aktívan részt vesz a gazdaság építésében. Pavlov elvtárs tájékoztatta a kongresszust a Komszomol XIII. kongresszusán bejelentett konkrét vállalások lényeges túlteljesítéséről. A Komszomol több mint 1 200 000 tagját küld­te kl a legfontosabb iparágak építkezéseire. Űk segítettek határidő előtt befejezni a nagy­olvasztókat és martinkemencéket, a henger­műveket, 54 nagykapacitású vegyiüzemet és 20 ezer kilométer hosszú gázvezetéket, vasútat és villamosított vasútvonalat lerakni. A kongresszusi versenyben négy hónap alatt 64 nagy Ipari létesítményt helyeztek üzembe az ifjúság tevékeny részvételével. Több mint 2 millió ifjúmunkás teljesítette évi feladatait a munka termelékenyságének elérésében a kongresszus tiszteletére. A XX. pártkongresszust követő években a fiúk és leányok megtanulták becsülni a föl­det és a paraszt munkáját. A Komszomol több mint 2 és fél millió tagját küldte dolgozni az állattenyésztő farmokra. Nagy lelkesedéssel és felelősségtudattal látott hozzá az Ifjúság a kukoricatermesztéshez. Az Ifjúság körében igen nagy visszhangja volt Hruscsov elvtárs felhívásának, hogy men­jenek a fiatalok a tajgába, a hegyekbe, a si­vatagokba és segítsenek a természeti kincsek kiaknázásában, hogy a szovjet népet szolgál­ják. Pavlov elvtárs megemlítette a moszkvai Vlagyimir Iljics Üzem dolgozójának, Arafelov komszomolistának a példáját, aki így fogadta ' Lenin a proletár nemzetköziség szellemében nevelt, mindenkor törődött és törődik a kom-, munisták nemzetközi hadseregének szilárd tö-: mörségével. Csak egy párt, az Albán Munka­párt vezetői kezdtek az utóbbi időben aljas küzdelmet pártunk politikája, a nemzetközi kommunista mozgalom pozíciói és dokumen­tumai ellen. Ellenzik a XX. kongresszus irány­vonalát, a proletár nemzetköziség elveit, alá­ássák a szocialista tábor egységét. Gyakorla­tukban olyan módszereket alkalmaznak, ame­lyek megengedhetetlenek a marxista-leninista pártok soraiban. Elvtársak! Pártunk a nemzetközi munkás­osztály és a világ felszabadító mozgalma irán­ti fő nemzetköz! kötelességének tartja a kom­munizmus felépítését a Szovjetunióban. A XXII. kongresszus méltán áll a világköz­vélemény figyelmének központjában. Progra­munk eszméi minden országba eljutottak, A történelem nem ismer még egy olyan doku­mentumot, melynek ilyen óriási vonzóereje lenne, mely ilyen rendkívül nagy hatást gya­korolna a világ dolgozóinak gondolat- és ér-: zelemvilágára, mint a mi programunk. A programban kitűzött feladatok teljesítése lehetővé teszi, hogy: először, rendkívül nagy mértékben meg-, szilárdítsuk a szocializmus nemzetközi pozí-; cióit, a világfejlödés döntő tényezőjévé te-; gyük a szocialista világrendszert, és ily mó-: dón egyre nagyobb mértékben elősegítsük a reakció erőinek és a dolgozók Imperialista kizsákmányolásának a iftegfékezését; másodszor, szövetségeseinkkel egyetemben olyan fölénybe juttassuk a béke erőit, amely lehetővé teszi, hogy már' csírájában elfojtsuk az agresszorok kalandjait, örökre meggátol-, juk a világháborút, bár a kapitalizmus szá-1 mos országban még mindig fennmarad; harmadszor, megszilárdítsuk a világ felszá-: badító mozgalmának alapját, egyre növekvő se-: gítséget nyújtsunk a gyarmati uralom alól fel-i szabadult államoknak további előrehaladásuk-) ban, a független fejlődés és a szociális halas dás útján; negyedszer, nagy tettekkel, a társadalom legtökéletesebb megszervezésének példájával, a termelőerők felvirágoztatásával, az ember boldogsága ős jóléte összes feltétele megte­remtésével bebizonyítsuk a kommunizmus óriási fölényét a népellenes tőkés rendszer, felett, felmagasztaljuk a kommunizmus eszméit és további százmilliókat nyerjünk meg köve-j tésükre. Az SZKP programjának teljesítése felemell az egész emberiséget, meggyorsítja minden nép társadalmi haladását, s végül hozzájárul az emberiség életének szabaddá és boldoggá tevéséhez. A szovjet kommunisták és a szov-! jet nép óriási lelkesedéssel és egyre fokozó-; dó energiával fog dolgozni e nagy célok el-i érésén. Pártunk a kitűzött feladatok helyességéről és megvalósíthatóságáról mélyen meggyőződ­ve a szovjet néppel és az egész emberiséggel szemben érzett felelősségének tudatában fo­gadja el az új programot. A párt és az egész szovjet nép szívvel-lélekkel magáévá tette e programot. Ez biztos záloga annak, hogy az elkövetkező húsz évben megvalósul a prog-. ram, felépül a kommunizmus hazánkban. i a felhívást: „Válaszul Nyikita Szergejevics Hruscsovnak a XXII. pártkongresszuson mon­dott beszédére, kérem, hogy küldjenek boly­gónkon, vagy határain túl bárhová, ahová ki­küldésemet a Szovjetunió Kommunista Pártja szükségesnek fogja taitani." Az Ifjúság szívvel-lélekkel magáévá tette a kommunizmus eszméit és cselekvően küzd ér­tük. Pavlov megnevezte a XXII. kongresszus ifjú küldötteit, akik abban a megtiszteltetés­ben részesültek, hogy a legjobb dolgozókkal, a kiváló államférfiakkal és közéleti személyi­ségekkel együtt Jóváhagyhatják az emberi tör­ténelem első kommunista programját. Pavlov elvtárs a továbbiakban a serdülő nemzedék kérdéseivel foglalkozott és bírálta a tudományos pedagógiai Intézeteket. Felszó­lította a szovjet közvéleményt, hogy játsszék még tevékenyebb szerepet az iskola életében. Kiemelte az irodalom és a művészet nagy je­lentőségét a nevelőmunkában és hangoztatta, hogy az Ifjúságnak mindenekelőtt olyan al­kotásokra van szüksége, amelyek őt alkotó­munkára, hőstettekre lelkesítenék, és a kom­munizmus eszméiért folytatott küzdelemre ne­velnék. A Komszomol története — a párt hű szol­gálatának a története. Büszkék vagyunk rá, hogy az SZKP XX. kongresszusa után több mint másfél millió legjobb komszomollsta lé­pett be Lenin nagy pártjába. A kongresszus előtti napokban rendezett gyűléseken és ösz­szejöveteleken mintegy 48 millió fiú és leány levéllel fordult a XXII. pártkongresszushoz és ünnepélyesen megfogadta, hogy minden ere­jét s tudását a kommunizmus építésének szen­teli. A lénini Komszomol 19 millió tagja és az egész szovjet ifjúság továbbra ls határtalanul ragaszkodni fog a párthoz, még szorosabbra zárja sorait a párt lenini Központi Bizottsága köré. Ä párt nagy feladatokat bízott a Komszomolra Sz. P. Pavlovnak, a Komszomol Központi Bizottsága első titkárának felszólalása UJ SZÖ 4 * 19B1' Október 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom