Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-19 / 291. szám, csütörtök

A Szovjetunió Kommunista Pártjának programjáról '(Folytatás a 8. Oldalról); magára vállalja a gyermekek neveléséről való gondoskodást és a szociális szolgálatokat, nagy társadalmi jelentőségű, mert biztosítja a nők alárendeltsége maradványainak teljes fels'zá­molását. Ezek az intézkedések az egyenlőtlen­ség kiküszöböléséhez vezetnek a nagyobb csa­ládú és kiscsaládú személyek között. Egyúttal valamennyi munkaképtelen sze­mélyt társadalmi eszközökből fogunk teljesen ellátni. A nyugdíjat fokozatosan emeljük. Az aggok és rokkantak otthonainak hálózatát ki­bővítjük olyképpen, hogy fedezze a szükség­letet. A második évtizedben fokozatosan áttér­hetünk majd valamennyi munkaképtelen sze­mély nyugdíjbiztosításának egységes rendsze­rére. Mindezek az intézkedések megteremtik a szovjet emberek egészségi állapota tovébbja­vltásának és életük meghosszabbításának fel­tételeit. E téren nagy szerepet tölt tnajd be az egészségügyi intézmények hálózatának bőví­tése. Az egész városi és íalusi lakosság számá­ra biztosítjuk a szakszerű orvosi kezelést. Kifejlesztjük a betegségeket megelőző gondos­kodást.' Jelentős mértékben emeljük a kórhá­zak, szanatóriumok, üdülőtelepek és szállók számát. Az ingyenes orvosi kezelésen kívül, amely országunkban már régen meg van, be­vezetjük a betegek számára a szanatóriumok Ingyenes használatát és az ingyenes gyógyszer­juttatást. A kommunista építés nagyszerű vívmánya lesz mlnden család számára az ingyenes kom­• fortos lakás és a kommunális szolgáltatások. A második évtizedben megkezdjük egy további széleskörű szociális intézkedés megvalósításéi — az ingyenes közös étkezést (ebédeket) a vállalatokban és hivatalokban, valamint a ter­melésben dolgozó kolhoztagok számára. A szovjet nép már most olyan szociális vív­mányokkal rendelkezik, amilyenekhez a kapi­talista országok dolgozói nem Juthatnak hoz­zá. A szovjet nép nem ismer kizsákmányolást, munkanélküliséget, válságot, faji vagy más megkülönböztetést a munkadljazásban, biztosít­va látja jövőjét. Egyelőre, azonban a Szovjet­unió még mindig az USA mögött van az egy főre eső átlagfogyasztásban, valamint az egy főre eső reáljövedelem színvonalában. Emellett nem szabad megfeledkeznünk két körülmény ről: milyen színvonalon kezdtük országunk építését és az USA-tól eltérően milyen kárt okozott nekünk a háború. A Szovjetunióban az egy lakosra es g reáljövedelem 1980-ban mint­egy 75 százalékai lesz magasabb, mint az USA dolgozói Jövedelmének Jelenlegi színvonala. Ámde ha az egy lakosra számított átlágos bevételről van szó, szem előtt kell tartanunk, hogy az USÁ-ban több millió teljes vagy rész­leges munkanélküli, csekély szakképzettséggel rendelkező, vagy szakképzetlen munkás van, akik alacsony munkabért kapnak, meg nem felelő lakásokban laknak és nem Jutnak még a legszükségesebb dolgokhoz sem. A ml orszá­gunkban minden családnak biztosítjuk az ele­gendő és később a bőséges anyagi és kulturá­lis értéket. A programjavaslat rámutat arra, hogy a nép életszínvonala emelésének kitűzött tervelt bé­kében teljesíthetjük sikerrel. A nemzetközi feszültség enyhülése és ezzel összefüggően a katonai kiadások leszállítása lehetővé tenné a nép életszínvonalának még fokozottabb eme­lését. A mi békeharcunk a kommunizmusért, a szovjet haza felvirágoztatásáért és a nép élet­színvonalának emeléséért folyó harc oszthatat­lan részét képezi. Elvtársak! A szovjet nép életszínvonala fo­kozásának nagyszerű programja mélyrehatóan szociális tartalmú. Világosan megmutatja né­pi rendszerünk nemes vonásait és a lakosság legszélesebb rétegeinek lelkésedését váltja ki az egész világon. A nyugati burzsoá propa­ganda elismeri, hogy a programjavaslatban foglalt célkitűzések megvalósíthatók és ép­pen ebben látja a nyugati hatalmakhoz inté­zett „fő felhívást". Tehát nézetünk szerint a nép jobb életfel­tételeinek megteremtésére szólító felhívás ne­mes dolog. Miért ne fogadnák el ezt a felhí­vást a kapitalista urak, akik óriási tőkét sze­reztek a nemzetek meglopáséval? Miért ne térnének át a hadianyagot gyártó ágazatok a békés életet biztosító termékek gyártására, miért ne emelnék a munkások bérét? Ügy véljük, hogy a kapitalista országok dolgozói ugyancsak örömmel fogadnák, ha az ő orszá­gaikban megszüntetnék a lakbért, amelyre szá­mos országban keresetűk harmadrészét for­dítják. Vajon az amerikai nép nem értene-e egyet az ingyenes orvosi kezelés bevezetésével, amelyre csupán 1960-ban mintegy 20 milliárd dollárt adott kl. Ámde a kapitalizmus Jelszava, — mint tud­juk — az emberből mindent kisajtolni. Ami­kor az ember elveszti munkaképességét, a ka­pitalista társadalom teljesen sorsára hagyja: ha nincs pénzed, halj éhen, ha nincs laká­sod, aludj a híd alatt. így fest hát az úgy­nevezett „szabad világ", ez az a bizonyos bur­zsoá „szabadság". A szocializmus véget vetett e gytilölt törvényeknek. A kommunizmus jel­szava: „Mindent az emberért, az ember bol­dogságáért". S az „ember" szó a kommuniz­mus alatt, amelyet a nép a maga számára épít, büszkén fog hangzani! » 4. Álljon a tervezés és a gazdálkodás a kommunizmus építése követelményének színvonalán Elvtársak! Hogy sikeresen teljesíthessük azokat a nagy feladatokat, amelyeket a prog­ramjavaslat kitűz, el kell érnünk, hogy a ter­vezés és gazdálkodás összhangban legyen a kommunizmus fellett építésének követelmé­nyeivel. Ez feltételezi elsősorban a termelés és építés egyre növekedő terjedelmét, a gaz­dasági kapcsolatok fejlesztését és elmélyíté­sét, másodsorban a tudomány és technika gyors előretörését, harmadsorban óriási szo­ciális és kulturális-technikai változásokat a munka terén, negyedszer a gazdaság irányí­tása demokratikus alapjainak bővítését és a tömegek növekvő aktivitását. A kommunizmus építése megköveteli, hogy helyesen és hatékonyan használjunk ki mln­den termelési forrást s hogy ésszerűen gaz­dálkodjunk a munkával. Lenin bölcs szaval: „A szocializmus — nyilvántartás" a kommu­nizmus építésének időszakában még nagyobb jelentőségűek. Nézzük csak, miről beszélnek a számok. Csupán az ipari termelési költségek csökken­tése révén elérendő megtakarításnak 1400— 1500 milliárd rubelt, vagyis a népgazdaság be­ruházásainak csaknem háromnegyed részét keli eredményeznie. A termelésben és az épít­kezésben elért megtakarítás minden százalé­ka a termelés további növelésének és az életszínvonal emelésének kiadós forrásává vá­lik, *és egyúttal a tervezésben mutatkozó lát­szólag csffkély hiba vagy az eszközök gazda­ságtalan kihasználása sokmilliós kárt okoz. Két trillió rubel beruházás 20 év alatt — ez hatszor annyi, mint amennyit a szovjet kormány valamennyi évében beruháztunk. Ha­sonló mérték mellett a szó szoros értelmé­ben egy lépést sem tehetünk anélkül, hogy be ne tartsuk a közmondást: „Háromszor mérj és egyszer szabj!' Itt nem mellőzhetjük a legpontosabb számításokat — mit, hogyan és hol építsünk, hogy a legkisebb költség mel­lett a legnagyobb nyereséget érjük el. Az ütem legcsekélyebb csökkentése az új épületek ha­talmas tömegének üzembehelyezésénél az óriá­si alapok befagyasztását jelentené. És egy­úttal mily hatalmas források szabadulnak fel a határidők lerövidítése útján, mennyi lakó­házat, gyermekintézményt, iskolát, kórházat és üdülőtelepet adhatunk át a használatnak ter­ven felül. Maga az élet megköveteli, hogy a tervezés­nél és a gazdasági irányításnál újabb, sok­kal tökéletesebb tudományos alapokat és gaz­dasági számításokat alkalmazzunk. A gazda­ság és a technika fejlesztése problémája ala­pos tudományos kidolgozásának kell megelőz­nie a tervek összeállítását és a gazdasági in­tézkedések jóváhagyását. A gazdasági és tech­nikai kutatásnak hozzá kell járulnia a gaz­dasági feladatok helyes megoldásához. Első­sorban a legelőnyösebb arányok meghatáro­zásáról van szó a népgazdaságban, a termé­szetes források, termelési kapacitások és az új technika leghatékonyabb kihasználásáról, a nemzeti jövedelem és a beruházások he­lyes elosztásáról, valamint további források mozgósításáról a gazdasági fejlesztés meg­gyorsítására, stb. Milyen követelményeket támasztunk a ter­vezéssel szemben napjainkban? • Elsősorban szükséges, hogy progresszív tervnormáink legyenek mindenfajta termelési eszköz, nyersanyag és anyag kihasználására, valamint a technológiai módszerekre s a fel­adatok teljesítésének határidejére; e normatí­vák bevezetésének és szigorú betartásának mlnden vezető gazdasági dolgozó számára tör­vénnyé kell válnia. • Másodsorban szükséges, hogy minden ter­vet minden részlegkérdésébea pontosan mér­legeljünk, hogy biztosítsuk a szükséges tar­talékokat. Közelebb kell hozni a gazdasági, szervezé­si és tervezési munkát a jelenlegi techniká­ban. Hiszen a kommunizmus anyagi-műszaki alapját már most építjük a technikai tervek­ben azokban az üzemekben, amelyeket ma he­lyezünk üzembe, azonban 15—20 év múlva is üzemben lesznek. El kell érnünk azt, hogy a tervező szervezetek az új tervekben idejeko­rán és teljes mértékben visszatükrözzék a leg­újabb tudományos technikai felfedezéseket és tökéletesítéseket. Fontos dolog még hatéko­nyabbá tenni az új technika bevezetésének rendszerét felülről központosítva és megkez­deni a technika haladásáért alulról indított tömegmozgalmat. Anyagilag és erkölcsileg serkenteni kell azo­kat a vállalatokat, amelyek az új technika és új termékfajták bevezetésében sikereket ér­nek el, előnyben kell részesíteni őket azon vállalatokkal szemben, amelyek maradiak, és görcsösen ragaszkodnak a régihez. Az egész országban el kell érni az új technika min­denfajta elemelt gyártó szakosított üzemek harmonikus együttműködését. Különös jelen­tőségű a tudósok, tervezők, technológusok és munkások szoros konkrét együttműködésének megszervezése minden szakaszon a tervező és kutató munkákkal a kísérleti modellek elké­szítésétől kezdve egészen a sorozatgyártásig. És végül szükséges, hogy minden termelési­technikai tervet csupán akkor ítéljenek meg és hagyjanak jóvá, hogy ha szigorúan megin­dokolták gazdasági hatékonyságát. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a kommuniz­mus felé haladásunk sikere és a szovjet em­berek életszínvonalának emelkedése jelentős mértékben függ attól, mennyire vagyunk kép­sek meggyorsítani és olcsóbbá tenni az épí­tést, javítani minőségén, hatékonyan és ész­szerűen felhasználni a beruházásokat és a ter­melési alapokat, maximális termelést érni el a termelési kapacitás egységére számítva mi­nimális költségek mellett. Ehhez át kell szer­vezni a tervezést, a nyilvántartást, az állami és nyilvános ellenőrzést, a munkaversenyt, a brigád, az üzemrészleg, az üzem, a népgaz­dasági tanács mlnden dolgozója értékelésé­nek és serkentésének minden rendszerét oly­képpen, hogy minden gép és berendezés leg­nagyobb teljesítményét érjük el, hogy a be­ruházások nálunk a lehető leggyorsabban tör­lesztődjenek. Teljesen meg kell szüntetni a megkezdett építkezések . széltagoltságának rossz gyakorlatát, amelyről már a KB tevé­kenységéről szóló jelentésben is szóltam. Az építés meggyorsításánál áz új vállalatok üzembehelyezésénél nem ártana tanulságot meríteni a kapitalisták legjobb példáiból. Le­nin annak idején azt mondotta, meg kell ta­nulnunk kereskedni. Azóta már sok vjž folyt le. Az építés és gazdálkodás terén óriási ta­pasztalatokat szereztünk és összehasonlítha­tatlan fölényünk van a kapitalizmus felett. Azonban még ma sem szabad figyelmen kivül hagynunk a hasznos külföldi tapasztalatokat, hanem bírálóan át kell vennünk mindent, ami Nyugaton technikái szervezettség tekintetében értékes, tehát az eszközök körforgásának meg­gyorsításából és a beruházásokból eredő nagy hozamok tekintetében is. A kommunizmus építésének folyamatában a termelés minőségének szakadatlan javítása el­sőrendű gazdasági és politikai feladattá válik. „A szovjet gyártmány azt jelenti, hogy a leg­jobb" jelszónak, amelyet a kongresszus előtt hirdettünk, elvvé kell válnia, mindén vállalat munkájában. Az egész programtervezetet az a gondolát szövi át, hogy a kommunizmus alapjálnak alapja a nagytermelékenységű munka, a töké­letes technika alapján tudományosán szerve­zett munka. Ezért a munkaforrások ésszerű ki­használása a tervezés és gazdálkodás legfon­tosabb oldala. Az új technika bevezetésével sok Millió em­ber felszabadul, tehát azök az emberek is, akik mellék' és segédmunkálatokat végeznek. Sok mezőgazdasági dolgozó szabadul fel. je­lentős mértékben korlátozódik az admlňišzt­rációs-közlgazgatási és irodai apparátus. Sok millió asszony felszabadul a háztartási munka alól és kiegészíti a népgazdaságban dolgozó munkások sorait. Az egészségügy, a művelő­dés és a kultúra alapvető fejlesztésével kap­csolatban az ezekben és a további nem ter­melő ágazatokban alkalmazott dolgozók száma a legérezhetőbben, csaknem háromszorosan emelkedik a húsz év leforgása alatt. össz-országos méretekben mindez megköve­teli a gondosan előkészített intézkedések egész rendszerét a munkások tömeges iskoláz­tatását, szakképzettségűk fokozását, a munka­erők tervszerjl átcsoportosítását illetőén a tel­jes önkéntesség és az anyagi érdekeltség el­vének szigorú betartásával. Az új területeken végzett munkára való átmenethez meg kell te­remteni a megfelelő szociális és kulturális feltételeket. Az építés fokozott fejlesztése és a technikai haladás meggyorsítása megköveteli a terve­zés folyamatosságát. Ma már egyáltalán nem lehet összeállítani a termelés, a technika, a beruházás és a munka évi tervét a távlati fejlődés valamennyi részének tökéletes szem előtt tartása nélkül. Minden évi tervnek a to­vábbi évekre szóló távlati terv szerves részévé kell válnia, Egyúttal szükséges, hogy a távlati tervek, amint mondják „a valósághoz kötöt­tek" legyenek, és hogy az évi tervek alapján javítsák őket tekintetbevéve reális teljesíté­süket. sa* A kommunizmus építésének időszakában nö-5 vekszik a népgazdaságunk valamennyi ágazat tát összhangba hozó egységes tervezés szerepé és jelentősége. Az országos érdekek elsőbb-) sége, az állami fegyelem feletti hatékony el-í lenőrzés a gazdasági munkában mindenütt; mindenki által, kivétel nélkül, a lokálpatrio-d tízmus és a szűk resszortérdekek legkülön-i félébb megnyilvánulásainak következetes áthH dalása — mindez a kommunizmusba való át-: menet szükséges feltétele. A programtervezet pontosan a lenini irány­vonalat fejezi ki: sokoldalúan fejleszteni kéli a gázdaság irányításának demokratikus elveit a központosított állami Irányítással összhang­ban. i A központosított Irányításnak a tömegek al­kotó kezdeményezésére kell támaszkodnia, és e kezdeményezésnek egyre nagyobb hatáskört kell biztosítani. Ez feltételezi a ,helyi szervek ós vállalátok gazdasági jogainak és felelős­ségének további fokozatos bővítését. Sokolda­lúan kell fokozni a szakszervezet és más főképp helyi szervezetek feladatát és jogait, s arra keíl törekedni, högy a dolgozók egyre szé­lesebb körben és tevékenyebben vegyenek részt a vállalatok irányításában. Az anyagi és erkölcsi serkentésék helyes összekapcsolása ez a ml irányvonalunk a kommunizmus építésének egész időszakában. Amíg a társadalom szocialista stádiumában él, nem lehet mellőzni a munkaszerinti, az áru és pénz kapcsolatai és az olyan kategóriák szerinti elosztást, mint amilyen az ár, a nye­reség, a pénzügyek és a hitel. Ezeknek a gaz-; dasági eszközöknek nálunk szocialista tartaH muk van és a kommunizmus építését szolgál-: ják. Ha a kommunizmus létre jön, elavulnak és azután őket a társadalmi munka közvet-e len nyilvántartásának és elosztásának tökéle-: tesebb gazdasági kategóriái váltják fel. A mi feladatunk a kommunizmus építésében az, hogy még Jöbban felhasználjuk és tökéle­tesltáük a hitelformákat, a rubel-ellenőrzést, az árat és a nyereséget. Fokoznunk kell a nyereség és a jövedelmezőség jelentőségét. A tervelt Jobb teljesítésének érdekében több lehetőséget kell nyújtanunk a vállalatnak, hogy rendelkezhessék a nyereséggel, nagyobb mértékben felhasználhassa a kollektíva ser-! kentésére, Jó munkára, a termelés bővítésére. Nagy jelentőségű a kollektív buzdítás formái­nak kidolgozása és bevezetése, hogy minden dolgozó aňyágílág érdékélt tegyen nemcsak sa­ját munkája, haném az egész kollektív munka eredményeibén. Elvtársak! Országunk termelőéről fejleszté­sének terve a következő 20 évre valóbani nagyszerű. Ezek nemcsak a szén, acél, kőolaj, gabona, hús és tej termelésének emelkedésé­ről szóló nagyszerű számok. Ez a társadalom építésének ragyogó terve, ahol az ember a természet és a társadalmi kapcsolatok igazi ura lesz, és ahol elérjük az egész nép magas életszínvonalát. Ilyen nagy célokért érdemes élni, dolgozni' és harcolni. A pártszervezeteknek, szakszerve­zeteknek és a Komszomol-szervezeteknek nin­csen nagyobb, tartalmasabb és érdekesebb fel­adatuk, mint az a feladat, hogy megszervezzék a harcot a fő távlat megvalósításáért a kom­munizmus építéséért. IV. A kommunista tá kapcsolatok fej és az új ember Elvtársak! A kommunizmusba való átmenet­nél a termelőerők hatalmas fejlődésével együtt folyik a szocialista társadalmi kapcsolatok fokozatos átalakulásának folyamata kommu­nista kapcsolatokká. A kommunista gazdaság bevezetése, a társadalmi kapcsolatok fejlesz­tése, az új ember kiformálása, ezek azok a folyamatok, amelyek összefüggnek egymással. Ha a gazdaság a szociális kapcsolatok és az emberek tudata változásának alapját képezi, úgy a társadalmi kapcsolatok fejlesztése, az ember kommunista eszmeiségének kulturáltsá­gának és aktivitásának növekedése a gazda­sági haladás szükséges feltételét képezi. 1. Az osztály nélküli társadalom építése a Szovjetunióban A Szovjetunió fejlődésében történelmi idő­szak következett be, amikor közvetlenül old­ják meg a szabad és öntudatos dolgozók osz­tály nélküli, kommunista társadalmi megala­kításának feladatát. A szovjet társadalom rendkívül gazdag ta­pasztalatai megerősítik a marxizmus-leniniz­mus megállapításait, hogy az osztályok és osztálykülönbségek felszámolásához szükséges: • ELSŐSORBAN megdönteni a kizsákmá­nyoló osztályok, — a nagybirtokosok és kapi­talisták uralmát, felszámolni a termelőeszkö­zök magántulajdonát, amely az embernek ember által való kizsákmányolása gazdasági alapját képezi. Nálunk ez a feladat az Októ­beri Forradalom a föld és a tőkés tulajdon államosítása, a kapitalista elemek korlátozása és kiszorítása folytán megoldást nyert. • MÁSODSORBÁN át kell építeni az egyéni kisüzemi termelést nagy kollektív gazdaságok­ká, be kell fejezni a gazdaság egységes szo­cialista rendszerének megteremtését és fel kell számolni a legutolsó kizsákmányoló osz­tályt, a kulákok osztályát. Ezt a feladatot a falu kollektivizálásával, az ipari termelés szövetkezetesítésével és a kulákságnak, mint osztálynak felszámolásával teljesítettük. ® HARMADSZOR át kell hidalni a munkások és a parasztok közötti osztálykülönbségeket, a város és a vidék közötti lényeges különbségeket, meg kell teremteni a fizikai és szellemi mun­ka seervezési összefüggésének feltételeit. Ho­gyan teljesítjük ezt a harmadik feladatot? Nem kétséges, hogy az osztály nélküli tár­sadalomba vezető utunk a termelőerők roha­mos növekedésével függ össze. Éppen a ter­melőerők és a szocialista termelési kapcsolatok óriási fejlődése alapján zajlik le a dolgozó osztályok közötti határ ledöntésének folyama­ta. És ezt elvtársak nemcsak az elméletből tud­juk. Látjuk ezt az életben is. A gépek és a villamos energia széleskörű alkalmazásával megváltozik a paraszt munkájának jellege és életmódja. A technikai tudás színvonalának tekintetében egyre közelebb jut a gyári mun­káshoz. A néptulajdon képezi a lakosság, tehát a kolhozparasztság életének alapját is. A szö­vetkezeti kolhoz-tulajdonban jönnek létre és alakulnak ki a néptulajdonra jellemző voná­sok. Maga az élet a tulajdon népi és szö­vetkezeti formája folyamatos közelebbhozásá­hoz és távlatilag az egységes kommunista tu­lajdon és az elosztás egységes kommunista elvének bevezetésére irányul. A kommunizmus építésében a termelés technikájában és a munka jellegében mutat­kozó nagy változások következtében meg­szüntetjük majd a fizikai és szellemi munka közötti lényeges különbséget, ami további rendkívül jelentős társadalmi feladat. E fo­lyamatokat már ma megfigyelhetjük minden­napi életünkben. A vállalatokban, a kolhozok (Folytatás a 10. oldalon); Ü] SZO 119 * i 961, október 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom