Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)
1961-10-19 / 291. szám, csütörtök
A Szovjetunió Kommunista Pártjának programjáról ff lJ |'"' — •-• " "—1 1 1 íl I I "—"•""•íl U'. I liT-wniiiiH—IIIIIIBIIIM—I— I mim ^^ - — (Folytatás a 7. oldalról) eszközöket az állam részéről. De nemcsak erről van szó. Ki kell jutni a tehetetlenség állapotából, mely még fékezi a mezőgazdaság fejlődését. Egyes pártszervezetek nem avatkoznak be cselekvően a mezőgazdasági termelésbe és nem hatnak rá tárgyismerettel. Itt még mindig azok a régi viszonyok hatnak, amikor a mezőgazdaságban nem a termelés érdekeinek megfelelő számú ember, hanem csak annyi dolgozott, amennyi éppen a kolhozban található volt. Most más a helyzet. A mezőgazdaságot egyre Jobban gépesítik, egyre nagyobb követeléseket támasztunk vele szemben. Fel kell adnunk a régi álláspontot, fel kell adni az elavult nézeteket a mezőgazdaságban. Minimális munkaráfordítással maximális termelést kell biztosítani. Ez a fő feladat. Ezért a mezőgazdaság szó szoros értelmében vett valamennyi részének gépesítéséért és villamosításáért, a technika jobb felhasználáséért folyó küzdelem a legfontosabb feladatok egyike. Ez döntő mértékben kádereink tapasztalatai tói és szervezőképességétől, a technikát kezelő emberektől függ. A kolhozok és szovhozok munkatermelékenységét nem további erókifej téssel, hanem a mezőgazdaság tökéletesebb technikával való további ellátásával kell nö vélni. Maximálisan rövid időn belül minden kolhozt és szovbozt el kell látni a mezőgaz dasági termelés haladó technológiájának megfelelő komplex gépfelszereléssel. Különösen nagy gondot kell fordítani a szemestermények haladóbb módszerelnek bevezetésére, a kukorica, gyapot, len, cukorrépa és burgonya ter mesztésének teljes gépesítésére szolgáló gépek, valamint az állattenyésztési munkák gépesítésére szolgáló gépek fejlesztésére és gyártására. Nagyobb teljesítőképességű gépeket, főleg traktorokat, kombájnokat, és szállító eszközö ket kell bevezetni. Megszervezhetjük és meg iS kell szerveznünk például 200—220 lóerős új, erős ős gyors traktorok és függeszthető sze relvények gyártását a Szovjetunió sztyeppes vidékei számára. Ezek a traktorok háromszorta—négyszerte nagyobb teljesítőképességüek lesznek a Jelenleg használt DT-54-es traktoroknál, s gyártásuk gazdasági szempontból rendkívül előnyös lesz. Megemlítem a szakértőknek a nagy teljesítőképességű traktorok hatékonyságára vonatkozó számításait egymillió hektár szántóföld megművelése esetében. DT-54 200—220 lóerős traktor Napi szántási átlagteljesítmény 7,6 21,2 hektár A traktorok szükséges szárny két műszakban végzett 20 napos őszi szántás idején 6600 2400 darab Á szükséges traktorosok száma 13 200 4800 Egymillió hektárra átszámítva említem ezeket az adatokat. Hazánkban azonban körülbelül 80 millió hektár szántóföld van, ahol használhatjuk a nagy teljesítőképességű traktoros gépcsoportokat. Ez tehát azt jelenti, hogy az említett aggregátok bevezetése megsokszorozza a gazdasági hatékonyságot. Komoly lépéseket kell tennünk a traktorok és mezőgazdasági gépek gyártásának továbbfejlesztésére. Bővíienünk kell a traktorgyárak és más mezőgazdasági gépgyárak termelőképességét, el keli látnunk ezeket tökéletesebb berendezéssel, tapasztalt káderekkel meg kell erősítenünk a gépszerkesztési irodákat, hogy eredményesen megoldhassák az új technika létrehozása közben felmerülő problémákat. Elvtársak! A programtervezet a kommunista társadalmi viszonyok kialakulásával közvetlen összefüggésben ítéli meg a falusi termelőerők fejlesztésének kérdését. Ez teljesen törvényszerű, hisz a kommunista társadalmi viszonyok a munkafolyamatban, a termelés fejlesztésének folyamatában, a kommunizmus felépítéséért folyó össznépi küzdelemben születnek. Ml fogja Jellemezni a vidéket a kommunizmus felé tartó előrehaladásában? A szocialista mezőgazdaság műszaki ellátottságával és termelésének megszervezésével közelebb kerül az ipar színvonalához. Ez azt jelenti, hogy nagy minőségi változások lesznek a munka jellegében. Minél magasabb lesz a kolhozparasztok és a szovhozmunkások kulturális és műszaki színvonala, minél Jobban el lesznek látva korszerű technikával a mezőgazdaság ágazatai, annál inkább az ipari munka bizonyos válfajává fog átalakulni a mezőgazdasági munka is. A falu kommunista építésének megoldásánál azokból a gazdag tapasztalatokból kell kiindulni, amelyeket hazánk a szocialista mezőgazdaság fejlesztésében szerzett. Mit mutatnak ezek a tapasztalatok? A Szovjetunióban a szocialista mezőgazdasági vállalatok két formája alakult ki, a szovhoz- és a kolbozforma. A szovhozok Lenin kezdeményezésére szocialista állami vállalatokként létesültek a mezőgazdaságban. Az volt a küldetésük, hogy megmutassák a szocialista nagyüzemi termelés előnyeit az egyéni kisparaszti gazdaságokkal szemben, hogy példát mutassanak a parasztságnak. Pártunk eredményesen megvalósította Lenin szovhozépítési tervét. A szovhozok nagy erővé, nagy termelőképességű vállalatokká fejlődtek, nagymértékben alkalmazták a korszerű gépeket, és tudományos ismereteket, nagyobb munkatermelékenységre törekednek, tehát olcsóbban termelnek. 1960-ban a szemesterményeknél (a kukorica kivételével) 1 mázsa termelésére fordított munka a szovhozokban 2,1, a kolhozokban 7,2 óra volt, a tejnél a szovhozokban 14,2, a kolhozokban 20,8 óra volt. A szarvasmarha 1 mázsás súlygyarapodáséra szovhozokban 66 munkaórát, a kolhozokban 118 órát fordítottak. A sertések 1 mázsás súlygyarapodására a szovhozokban 57, a kolhozokban 133 munkaórát fordítottak. Mint már a Központi Bizottság tevékenységéről szóló beszámoló megállapította, az utóbbi években különösen szembetűnően megnövekedett a szovhozok szerepe a mezőgazdasági termékek termelésében. A szovhozok előnyei újra kidomborodtak a szűzföldek termővétételében, a nagyvárosok és iparközpontok tej-, burgonyaés zöldségellátása biztosításának megoldásában. Természetesen ma sem mutat minden kolhoz példát a mezőgazdasági termelés megszervezésében. Még sokat kell tenni annak érdekében, hogy minden szovhoz teljesen és még jobban kihasználja a gépesített nagyüzemi gazdaság tartalékait és lehetőségeit. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés további formáját a kolhozok képezik. Ez sok millió egyéni kisparaszti gazdaság szocializmus felé vezető útja, melyet Lenin mutatott nekik. A kolhozok a kommunizmus iskolájává váltak a szovjet parasztság számára. Sokban elősegítették az évszázadokon át kialakult magántulajdonosi szokások leküzdését, s megtanították a kollektív munkára és a nagy gazdaságok közős igazgatására a parasztokat A kolhozok nagy fejlődési utat tetetk meg. A mai kolhozok már nem azok az első mezőgazdasági szövetkezetek, amelyek kezdetleges gépeket alkalmaztak, amelyekben alacsony volt a munkaszervezés színvonala, amelyekben a családtagok száma szerint történt az elosztás. A kolhoz most gépesített nagyüzemi gazdaság. A párt intézkedései folytán a kolhozok az utóbbi években lényegesen megszilárdultak, kibővült gazdaságuk, megnövekedett a mezőgazdasági termelés és emelkedett a kolhozparasztok életszínvonala. Egyes elvtársak azt kérdezik: hogyan fog tovább fejlődni a mezőgazdaság, a kolhozok vagy a szovhozok útján-e? A párt úgy véli, hogy a kommunizmus építése a falvakon a szocialista termelés mindkét formájának fejlődése és tökéletesedése útján fog előrehaladni. Nem állítható szembe a szocialista gazdálkodás egyik formája a másikkal. Mind a kolhozok, mind a szovhozok szocialista nagygazdaságok, melyek lehetővé teszik a műszaki vívmányok, a tudományos ismeretek hatékony felhasználását, a társadalmi termelés gyors bővítését. Egyenlő anyagi lehetőségek, a termelés Jó megszervezése és hozzáértő lránytíása mellett mindkét forma nagyon Jó eredményekre vezethet. Ha ma számos kolhozban a munkatermelékenység alacsonyabb és a termelési önköltség magasabb, mint a szovhozokban, ez nem azért van, mintha a kolhozforma mér elavult lenne és már nem felelne meg a jelenlegi termelőerők fejlődési színvonalának. Ennek okát másutt kell keresni, mégpedig elsősorban a termelés szervezésében, az irányításban és a műszaki felszerelés színvonalában. Ott ahol tapasztalt káderek, jó szervezők és szakértők vannak, ott ahol törődnek a termelés gépesítésével, ahol érvényesül a dolgozók anyagi érdekeltségének elve, ott a szovhozok és a kolhozok Is virágoznak. Hangsúlyozni kell, hogy a szó szoros értelmében mindenütt megvannak a kolliozgazdaság gyors fejlődésének objektív feltételei. A fontos az, hogy segítséget kell nyújtani a kolhozoknak a termelés jobb megszervezében, ügyesen kell alkalmazni a korszerű technikát, a tudományos ismeretekt és ennek alapján magasabb munkatermelékenységet kell elérni. Fontos a gyenge kolhozok megerősítése káderekkel — kolhozelnökökkel, brigádvezetőkkel és mezőgazdasági szakemberekkel. A feladata az, hogy valamennyi kolhozt a legjobb szovhozok .színvonalára kell emelni. Az állam figyelmesen gondoskodik e kolhozok megerősítéséről és fejlesztéséről. Minden kolhozban változhatatlan szabály legyen: ez állami tervek pontos teljesítése, a termelő és többi társadalmi alapok emelése, munkatermelékenység növekedésének megfelelően gondoskodás a kolhoztagok bevételének emeléséről. A mezőgazdaság továbbfejlesztésében, a mezőgazdasági termékek bőségének megteremtésére irányuló feladatok teljesítésében a szovhoznak, mint a vezető falusi szocialista vállalatoknak feladatuk még növekedni fog. A szovhozokat elsőrendű gabona-, gyapot-, hús,, tej-, gyapjú-, zöldség-, gyümölcs- és teatermelő üzemekké kell átalakítanunk. Az is fontos, hogy a szovhozok ne csak a termelés legjobb szervezésének, hanem az ember életmódja, kultúrája és kommunista nevelése szervezésének is mintaképül szolgáljanak. A termelés fejlesztésével a kolhozokban és a szovhozokban, valamint' a társadalmi kapcsolatok tökéletesítésével a mezőgazdaság olyan magas színvonalat ér el, amely lehetővé teszi az áttérést a. termelés és elosztás kommunista formáira. E célnak elérésére irányuló törekvésben Jelentős szerepet tölt majd be az anyagi érdekeltség elve. Továbbra is össze kell kapcsolnunk az erkölcsi és anyagi serkentést, buzdítani kell azokat, akik többet termelnek a társadalom számára, s a példás munka magasfokú fegyelemre és kommunista öntudatra kell nevelni a dolgozókat. Elvtársak! Pártunk előterjeszti a mezőgazdaság fejlesztésének nagy tervét. Mindannyian nagyon jól emlékezünk arra, milyen súlyos feltételek között épült szocialista mezőgazdaságunk. A kommunista párt V. I. Lenin hagyományának szellemében bölcsen leküzdötte a nehézségeket és a parasztságot a szocializmus útjára vezette. Most elértünk a kommunizmus építésének széles útjára. Nagyszerű távlatok nyíltak előttünk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy előrehaladásunk folyamatos és könynyű, fáradság és nehézség mentes lesz. A mezőgazdasági termékek bőségének megteremtéséért folyó harcban nehéz utat kell még megtenni és számos bonyolult problémát kell megoldanunk. A nagy történelmi tapasztalatokkal rendelkező pártunk bátran és határozottan vezeti a parasztságot előre a kommunizmus építéséhez. 3. A nép jólétének emelkedése és magasabb életszínvonalának elérése Elvtársak i Az SZKP nagy feladatot tűz ki: a következő húsz év alatt a nép olyan életszínvonalát kell elérnünk, amely magasabb lesz, mint bármely kapitalista országban, és meg keli teremtenünk anyagi és kulturális értékek bőségének eléréséhez szükséges feltételeket. A szovjet lakosság valamennyi rétegének minden anyagi szükségletét már az első 10 évben biztosítjuk. A kommunizmus ezzel megmutatja döntő fölényét a kapitalizmus felett olyan kérdésben, amely a szó szoros értelmében mindenkit közvetlenül érint. A történelem során első ízben teljesen és véglegesen felszámoljuk azt az állapotot, amikor az emberek ellátása hiányon volt. És ez új társadalmunk nagyszerű sikere. Egyetlen kapitalista ország sem tűzhet maga elé ilyen feladatot. Két fő feltétel biztosítja, hogy a szovjet nép eléri a legmagasabb életszínvonalat. Ez elsősorban a munkatermelékenység, a társadalmi össztermelés és a nemzeti jövedelem növekedése, amely túlszárnyalja a kapitalizmus lehetőségeit. Másodsorban a növekvő termelőerők és a társadalmi gazdaság kiaknázása az egész nép érdekében. A bőség kommunista programja tehát szilárd alapon nyugszik, míg „a nép boldogságát" beharangozó számos burzsoá reklám semmi más, mint a néptömegek becsapására irányuló kísérletek. A párt úgy véli, hogy a legközelebbi időszakban a nehézipar, valamint a népgazdaság ágazatainak további fejlesztésével elérhetjük és el is kell érnünk, hogy az életszínvonal emelkedés meggyorsuljon. Az egy főre eső reáljövedelem a legközelebbi 10 évben száz százalékkal, 20 év alatt pedig több mint 250 százalékkal emelkedik. A lakosság reáljövedelme emelkedésének forrása a Szovjetunió nemzeti jövedelmének emelkedése lesz. A Szovjetunió évi nemzeti jövedelme 1980-lg eléri a 720—750 milliárd rubelt, így tehát az 1960 évihez viszonyítva mintegy ötszörte magasabb lesz. ' Milyen fő irányokban fog haladni a nép életszínvonalának emelkedése? A legközelebbi években elérjük azt, hogy a lakosság minden rétege Jól és minőségileg kitűnően táplálkozhat. Az élelmiszerfogyasztás fokozását egy lakosra számítva 10 év alatt a következőképpen tervezzük: Hús és hűskészítmények 150, tej és tejtermékek 100, állati zsiradék 50, növényi zsiradék 100, tojás 120, hal és haltermékek 50, cukor 50, zöldség és tökfélék 130, gyümölcs és bogyósnövények 400 százalékkal, egyúttal azonban némileg csökken a kenyérgabona és a burgonyafogyasztás. Ez azt jelenti, hogy az élelmezés terén fokozódik a legértékesebb, jó minőségű termékek fogyasztása. Sokoldalúan fejlődik a közös étkezés. Terjedelme a legközelebbi 10 évben több mint 200 százalékkal emelkedik és 10 év alatt megközelítőleg eléri a jelenlegi tizenháromszorosát. A közös étkezés fokozatosan túlsúlyra jut az otthoni étkezéssel szemben. Az árak az étkezdékben fokozatosan csökkenni fognak. A legközelebbi 10 évben minden szovjet ember beszerezhet majd elegendő mennyiségű közszükségleti cikket és a további évtizedben teljesen kielégítjük a keresletet. A tervmutatók szerint 20 év alatt az egy főre eső fogyasztás a következőképpen emelkedik: ruha és cipő mintegy 250. a kulturális szükségletek kielégítésére szolgáló cikkek 450 százalékkal. A bútorgyártás a terv szerint 500—700 százalékkal növekszik. A háztartásokat tökéletes villamo? készülékekkel szereljük fel. A kiskereskedelmi áruforgalom terjedelme az állami és szövetkezeti kereskedelemben a városokban és a falvakon (összeegyeztethető árakban) 10 év alatt 2,5 szeresére és 20 év alatt ötszörösére emelkedik. Kellő számban lesznek mosodák, szabóműhelyek, cipőjavítók és háztartási tárgyakat javító műhelyek. A közszolgáltatások valamennyi formáját úgy kell fejlesztenünk, hogy pótolják a háztartásban végzett munkát. A kommunista párt és a szovjet állam rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít a lakásprobléma teljes megoldásának. Semmiféle társadalmi rendszer nem tudta rendezni ezt a problémát. Nálunk most a lakásépítkezés páratlan méreteket öltött, csupán az utóbbi 5 év alatt 50 millió ember kapott új lakást. A legközelebbi 10 évben véget kell vetni a lakáshiánynak. További 10 évben minden családnak összkomfortos lakása lesz. Ehhez szükséges, hogy hazánk lakásalapját 20 év alatt mintegy háromszorosára etneljük. A lakásépítkezés évi átlagterjedelme az 1961—1965 évek, mintegy 135 millió négyzetméter lakásfelületről, az 1976—1980 években 400 millió négyzetméterre emelkedik. Ez valóban nagyszerű program I A nagy városokat, mint termelő és kulturális központokat kell megőriznünk és nem szabad megengednünk túlságos növekedésüket, kisebb és középnagyságú szép városokat kell létesítenünk és fejlesztenünk. Városainknak és falvainknak egyre Jobban meg kell felelniük „a zöld városokról', „a kertvárosokról' alko-. tott elképzeléseinknek. Ezen városoknak magukban kell foglalniük mindabból a legjolAat, amivel egy korszerű város rendelkezik: a mutatós lakóházakat, közlekedési központokat, kulturális, szociális, gyermekotthonokat és sportberendezést, s mindabból a legjobbat, amivel a vidék rendelkezik — a zöld pázsitot, vizet és tiszta levegőt. A programtervezet megszabja a munkaidő lerövidítését, ami lehetővé teszi az emberek kulturális színvonalának emelkedését és a teljes értékű pihenést. Áttértünk már a hétórás és számos ágazatban a hatórás munkaidőre. Az első 10 évben hatórás munkaidőt, vagy 35 órás munkahetet vezetünk be a dolgozók túlnyomó részére és rövidebb munkaidőt — heti 30 órát — a többiek számára. A kommunizmus építésének országa olyan országgá válik, ahol a világon a legrövidebb lesz & munkaidő. A munkatermelékenység növekedése lehetővé teszi a munkaidő további lerövidítését. Egyúttal meghosszabbítjuk a munkások és alkalmazottak fizetett szabadságát három hétre és később egy hónapra. A fizetett szabadságok rendszerét fokozatosan kiterjesztik a kolhozok tagjaira is. Elvtársak 1 A munka szerinti elosztás szocialista elvéről áttérünk a szükség szerinti kommunista elosztásra. Ehhez a bőséges anyagi és kulturális értékeken kívül nem kevésbé fontos feltétel szükséges, mégpedig az, hogy a munka mindannyiunk számára elsőrendű életszükségletté váljék. Amíg ez a feltétel nem jön létre, addig a kommunista elosztás bevezetésőre irányuló kísérletek a dolgozó munkahozamától függetlenül olyan egyenlőség bevezetését jelentené, amely aláásná a termelést és a párt határozottan szembehelyezkedik az ilyen módszer bevezetésével. A párt abból indul ki, hogy a következő 20 évre az elvégzett munka szerinti Jutalmazás, az anyagi és kulturális szükségletek kielégítésének fő forrása marad. Az elvégzett munka utáni díjazás elve hathatós eszköz a termelés fokozására és növeli a dolgozók kül-i turális-techikai színvonalát. Elősegíti majd á fizikai és szellemi munka közötti lényeges különbségek; fokozatos áthidalását. Ez az ely a lakosság reális bevételé növekedésének fon-; tos forrása és a társadalmi gazdagság növekedése szerint lehetővé teszi a magasabb és alacsonyabb munkabérek közötti különbség fo-J lyamatos csökkentését. Sokoldalúan kell fej-» lesztenünk és fokoznunk az erkölcsi serkeni tést a munkára és egyúttal következetesen és a végsőkig kihaszálni a munka szerinti el-; osztás elvét, mint a kommunista társadalom építésének jelentős emelőjét. A Szovjetunióban már a legközelebbi 10 év folyamán megoldást nyer egy történelmi jelen-i tősőgű feladat: eltűnik a kisfizetésű munká-i sok és alkalmazottak kategóriája. Az elvég-i zett munkáért járó díjazás színvonal eltérései kiegyenlítésének semmi köze sincs az egyen-? lősdihez, mert oszthatatlanul összeforrt a képesítés nélkül végzett munkának szakmunkával való pótlásával. A munkatermelékenység foko-i zásával együtt emelni kell a szakképzetté munkások bérét. A kolhozokban, ahol a mun-! katermelékenység gyorsabban emelkedik, az elvégzett munka szerinti átlagbér a követ-i kező 20 év folyamán gyorsabban fog emel-; kedni, mint a munkásoknál. Emelni kell á szovjet értelmiségiek fizetéseit is. Ezek sorá-; ba tartoznak a mérnökök, technikusok, ag-: ronómusok, orvosok, tanítók és a kulturális dolgozók. Egyre nagyobb jelentőséget ér el e nép életszínvonala emelésének másik útja — a társadalmi fogyasztási alapok bővítése. Ezeket az alapokat a társaság tagjai között' munkájuk mennyiségétől és minőségétől füg-í getlenül, vagyis ingyen osztják szét. A prog-s ramterv kimondja, hogy ezek az alapok á munkáért járó egyéni díjazáshoz viszonyítva gyorsabban növekednek, közvetlenül a kommunista elosztáshoz vezetnek. A 20 év alatt a társadalmi fogyasztási alapok évi terjedelme több mint tízszeresére nő, vagyis az 1960 évi 24,5 milliárd rubelről 1980-ban 255—265 mii-: liárd rubelre. 20 év múltán ezek az alapok a lakosság összbevételének mintegy feleré-! szét fogják képezni. Fontos, hogy helyesen kapcsoljuk össze a társadalmi alapok emelését az anyagi érde-: kéltség és a munka szerinti elosztás elveivel. A programtervezet a társadalmi fogyasztási alapok fejlesztésében a következő 20 évre ezeket a fő irányelveket tűzi ki. A gyermekeket és minden munkaképtelen személyt a társadalom terhére tartanak el, ingyenes lesz a művelődés, a lakosságnak nyújtott orvosi szolgálat, a lakás, a kommunális szolgálatok és a kommunális közlekedés. A gyermekek és a munkaképtelenek iránti gondoskodás a társadalom költségére nemes és humánus elv és megfelel az új rendszer nemes eszméinek. És mi elvtársak, büszkék vagyunk arra, hogy eljön az idő, amikor e feladatokat teljesít-: jük. Az az idő, amikor minden iskolában nem-, csak ingyen meleg tízórait adhatunk a tanulóknak, hanem ingyen tankönyvet és iskolai egyenruhát is, nincs már messze. Ezt követi majd a bölcsődékben és óvodákban gondozott gyermekek utáni s a fél bennlakásos iskolákban fizetett illetékek teljes eltörlése. Míg a gyermekekről való gondoskodás terheinek javarészét napjainkban még a dolgozók fizetik, addig 20 év múlva a gyermekneveléssel összefüggő kiadások mintegy 75—80 százalékét a társadalom fedezi. Az állam kiadásai a gyermekekről és a serdülő ifjúságról való gondoskodásra az 1961—1980. években több mint tízszeresére emelkednek. Az a tény, hogy a társadalom egyre jobban [Folytatás a 9. oldalon); U J S20 8 * 1961. október 19.
